Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

Legfőbb követelmény: a gazdaságosság

(Folytatás az 1. oldalról)

tavai, rendezésével és karbantartásával.

Június 30-ig a Központi Bizottság idevonatkozó határozatát eredményesen végrehajtottuk. Például a Mátra- alji Szénbányászati Trösztnél normakarbantartásból 3052 műszak megtakarítását érték el, amelynek gazdasági eredménye 268 400 forint. De néhány Vállalatnál, például a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál és a Heves megyei Bútoripari Vállalatnál magas a normat'eljesítés. Helytelenül hajtották végre a normarendezést néhány kisipari szövetkezetnél. A járási és városi pártbizottságok rendszeresen figyelemmel kísérték a normakarbantartás végrehajtását, menet közben segítséget adtak, de azt a tanulságot is levonta a beszámoló, hogy a jövőben gondosabban, körültekintőbben kell a normákat felülvizsgálni.

Még mindig magas az úgynevezett „dolgozóktól független” veszteségidő. Még mindig nem fordítanak üzemeinkben kellő figyelmet a veszteségidők feltárására, okainak elemzésére, és a megállapításokat nem követik mindenütt kellő intézkedések.

Rendszeresen folytatni kell a normakarbantartást, a veszteségidők felszámolását, mert nem szabad még egyszer olyan helyzetet teremteni, hogy általános normarendezésre legyen szükség.

Megyénk ipari üzemeiben csökkent az igazolatlan mulasztások száma, de még mindig magas az építőiparban. Szükséges, hogy következetes legyen a vezetés, a fegyelemsértőkkel szemben ne legyenek engedékenyek, szüntessék meg a liberalizmust. Minden vezető kötelessége, hogy éljen az új munkatörvényköny lehetőségével és a dolgozók többségének óhaját teljesítsék: fegyelem és rend legyen minden üzemben.

Az igaz,, hogy a késztermék- készletek az önálló állami vállalatoknál csökkentek, de növekedett a normafelettiség, a befejezetlen és félkész termékek állománya jobban növekedett, mint a termelés. A MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál 12,6 millió forintos növekedés következett, be az elfekvő készletek feltárása még mindig nem hozta meg a kielégítő eredményt. Pedig a bank hamarosan alkalmazni fogja a büntető kamatokat, összefoglalva: megállapította a beszámoló, hogy

a készletgazdálkodás területén nem tartottuk be teljes egészében a Központi Bizottság határozatait.

Építőipar — beruházás

A megye építőipara saját építőipari tervét 98,1 százalékra teljesítette. Lemaradt a Heves megyei tanácsi építőipari és a szövetkezeti építőipar. Viszont dicséret illeti az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot, mert tervét 100,1 százalékra tejesítette. Javítaniok kell még a termelékenységet, és kellő anyagi ösztönzést, hatékonyabb ellenőrzés útján főleg a minőségi munkára kell nagyobb gondot fordítani. Növekedett a beruházások koncentrációja, így rövidebb idő alatt építik fel a lakásokat.

Igen kedvező a Hatvani Cukorgyár kazán- és cukoroldal beruházásainak gyors üteme, jól halad a hatvani kórház építkezése, de az ÉM 22-es Építőipari Vállalatánál lemaradásokat tapasztalnak, főleg az egri gyermekváros és fedett uszoda építkezésén.

Sokat javult és eredményesebb lett a pártszervezeteink munkája, ez tükröződik az első féléves eredményekben — állapította meg a nagyaktíva-érte- kezlet. Az éves intézkedési tervek konkrétabbak voltak a korábbiaknál, bár egyik-másik helyen módosításra szorultak. A központi Bizottság 1964. december 8—10-ig határozatának végrehajtását gyakran elemzik pártszervezeteink. Ma már — néhány kisebb üzem kivételével — nemcsak a termelési tervek teljesítését tekintik, hanem a termelékenységi önköltségi, ióvedelmező- ségi tervek teljesítését, a munka minőségének javítását és a munkafegyelem megszilárdítását is napirendre tűzik. A pártszervezetek gyakran és kellő elemzéssel foglalkoznak az exportfeladatokkal. Az eredmények eléréséhez a dolgozók többségének versenyvállalása, főleg a felszabadulásunk 20. évfordulójára indított munkaverseny és a szocialista üzem cím megszerzéséért indított mozgalom nagymértékben hozzájárult. A beszámoló rámutatott, hogy a párt- és tömegszervezetek törekedjenek a szocialista munkaverseny hármas jelszavának következetes megvalósítására.

A végleges eredmények kivívásához feltétlenül szükséges a gazdaságszervező és politikai munka állandó javítása.

javítani és fokozni a közgazdasági szemléletet

Az előadó a pártbizottság köszönetét tolmácsolta mindHozz*

Ursitz József, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt főmérnöke az eredményekből és a kudarcokból vont le tanulságokat. A tröszt üzemei a lig- nittermeléssel, — amely a fő profil — lemaradtak. Ez a körülmény a termelési lehetőségek és a fogyasztói igények elégtelen összehangolására utal. Saját tapasztalatai alapján bizonyította, hogy a termelékenységet és egyben a gazdaságosságot is csak akkor lehet növelni, ha rendszeresen, havonta időelemzést végeznek.

Szükséges, hogy a műszaki — gazdasági vezetők nyomban intézkedjenek. Ma már a követelményeket, az élet diktálja, hogy kihasználjuk a műszaki fejlesztés lehetőségeit. Számítani lehet a fiatal műszakiakra, hiszen a nagy beruházások olyan célt olyan fejlődést mutatnak ifjúságunknak, amelyért feltétlenül érdemes tanulni és dolgozni.

Szilágyi Antal, a Mátrai Hőerőmű párttitkára hivatkozott arra az ellentmondásra, hogy a szomszédos külszíni szénbányák és az erőmű célüzemek egymásra vannak utalva. Mégis — többszöri figyelmeztetés után is — az erűmű karbantartását és a szénbányák termelését nem hangolják ösz- sze. De az erőmű a nehézségek ellenére is teljesíteni fogja éves tervét.

Skultéti János, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének igazgatója tömören elemezte az eredményeket és a hiányosságokat. Az adatokból és tapasztalataiból arra a következtetésre jutottak hogy

a Központi Bizottság határozatát nem szabad mechanikusan alkalmazni, hanem annak szellemét értsük meg és azt kövessük.

Ne csak a vezetők, ne csak a tervvel foglalkozók, hanem a végrehajtásban részvevők valamennyien értsük meg a legfontosabb feladatok lényegét. A konstrukció —, a technológia tökéletesítéséből és a selejt csökkentésből tervezett normaóra megtakarításokat túl teljesítették. Az igyekezeten kívül ennek egyik oka az volt, hogy a tervezésnél a bázis adatait vették figyelembe. Márpedig a fejlődő vállalat inkább a következő év feladatainak alapos elemzésére fordítson nagy gondot.

Bodócs János, az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat párttitkára, a beszámolóban említett dicséretet az előlegezett bizalom jeleként nyugtázta. A vállalat kollektívája nevében elmondotta, hogy eleget akarnak tenni éves feladatuknak. Ehhez nagyobb munkafegyelem, és hatékonyabb irányítás kell — ez a dolgozók többségének véleménye. Az építőipari feladatok ma már jóval nagyobb felkészültséget igényelnek a műszakiaktól, mint pár évvel korábban.

Utalt a gazdaságosság és az életszínvonal közvetlen összefüggésére. De

U ton-útszélen

MERT AZ EMBER ne kiabáljon ki semmit. Azazhogy a kicsi rosszat lehet, sőt kell is kiabálni, hadd hallja és lássa a világ, milyen de kegyetlenül is rosszul megy az emberfia élete. Mert a nagyon rosszat úgysem lehet elkiabálni, — ott már nincs szónak, sírásnak teteje, az aprócska baj pedig még hasznot is hozhat, ha nagyon megszánják érte az embert.

Félreértés ne essék, ez nem az én filozófiám, minthogy a filozófia meglehetősen távol áll tőlem, vagy én őtőle, lévén azóta is borsódzásom az ilyetén tudományok iránt, mióta a görög bölcselőkön buktatott meg kétszer is az élet, először a középiskolában, aztán meg az egyetem fura, ha nem is ura, de professzora. Így aztán a filozófus elmék iránt igen mély bennem a tisztelet, üljenek bár katedra, vagy egy öreg eperfa mögött, az árokszélen, mandzsettás ingben, avagy csak egyszerű zeignadrágban.

Nagy t. Mihály és nem T. Mihály —ahogyan kijavított engem az öreg, belepislogva a magam által is alig olvasható saját írásomba — ilyen filozófus elme, s bárki beláthatja, aki már ült a szőlő végében, országút mentében szalonnát bicskázva —, hogy az ilyen állapot igen kedvező a filozofál- gatásra. Lehet, hogy a görög bölcsek is így jöttek rá: nem lehet kétszer beleállni ugyanabba a folyóba?

— ’szén meg lenne az ember. Kerülközik valami. Mert az ember él, ugye, s ha él, akkor kell lennie valaminek, hogy

megéljen, nem igaz? — nézett, rám sunyi szemmel az öreg jól körültapogatva szavaival, mint vásáron a ló tomporát, rugós-e, vagy sem.

Ügy látszik, nem bizonyultam rugósnak! Felszúrt egy ka- tonányl kenyeret, rá egy fojtogató nagy szalonnát, végül egy karika paradicsomot a mennykő nagy bicska hegyére és be- húnytam a szemem —, de nem lett semmi baj. A haránt hintázó bajusz azt igazolta, hogy Nagy t. Mihálynak meg sem kottyan egy ekkora falat. Nagyot nyelt:

— ... mert ugye dolgozni mindig kellett. Uraságnak, magamnak, most meg az elnöknek . •.

— DE HAT AZ ELNÖK —

akarnám megvédeni a szövetkezeti demokráciát, egyben rávilágítván a régi uraság és a mostani nagyüzem közti társadalmi és gazdasági különbségre, de az öreg közbeint...

— Nem kell éngem agitálni. Az uraság az uraság volt, az elnök meg elnök. Az uraságat leváltani nem lehetett, az elnököt igen. Bár — hunyorít hozzá, hogy érthetem tréfának, de komolynak is —, az uraságot én választottam, az elnököt, hát azt a járás. Nem eszik?

Intek, hogy köszönöm, még tart bennem az ebéd, az iménti. Nagy t. Mihály nézi egy ideig a szalonnát:

— Kétmázsás volt. Juci. Értette a nevét, képzelje el. Hogy de milyen is az ember, vagy- hogy inkább az asszony. Oda- állt az ól elé és elkezdte hívni, hogy gyere csak, Jucikéin. - cccccc... gyere.", 1 gyere...

Emmag jött Buta állat, vagy nagyon bízott az emberben? Lám, ugye az oktalan bizalom se nagyon jó... Az uraságban sose bíztunk, azzal tudtuk, hányadán állunk — vet egy nagy fordulatot a bizalom hátán- ö uraság volt, mi napszámosok. Az elnök az más. Az mifélénk. Az, ha becsap, félrevezet, az más dolog ám, kérem...

— Hát olyan ember az elnökük?

— Ez nem. Ez nem olyan. De — tartja fel a bicskát —, olyan is lehetett volna. S akkor hogy néznénk ki. Sehogy. Mert beszélnek a népek, néha buták, mint az ángyom kotlósa, de a végén mindenki tudja, hogy mi függ az elnöktől... Megszakadhat az ember, aztán mégsem jut valamiről valamire, hanem csak a valamiről semmire ... Az elnök nekem ne kapáljon, hanem gondolkodjon. Azért elnök, nem igaz? — kattintja össze a bicskát, aztán felnéz az égre megszokott, ősi mozdulattal.

Az úton autók suhannak el. Mint valami furcsa, zúgó. de sokszínű sfereg. Szürke. Kék, fehér, fekete, piros, még zöld is ... Személyautók egymás után. C-rendszámos a legtöbbje.

— JÖNNEK ÉS ROHANNAK tovább. Nem rossz. De megtanulták a módját. Több az autó, mint ló volt valamikor, istenuccse több.

— Irigyli őket?

— Irigyli a kórság. Csak loholjanak. Meg aztán tán egy se báró ezekből, vagy uraság ... A vejemnek is van kocsija ...

Felica .:. vagy mi a kórsága Szép kocsi. De nem tetszik néki, valami Tannusszért, vagy hogyhívjákért töri a nyavalya; Engem olyan koromban egy bicikliért vert meg lőccsel az apám, igaz, hogy még nem voltam a magam embere, de nem is kaptam meg a biciklit ;.. ö meg autóért nyavalyog. Ide a kést nyakamra, hogy meglesz az az izé..; Tannusz is...

— Hát magának?

Rám néz, hogy ugratom-e, de komoly arcot vágok, pedig ép- penhogy ugratni szándékozóm az öreget, s még kuncogok is csak úgy befelé, mert elképzelem, hogyan nézne ki egy Ford Taunusz kormánya mögött, főjéhez nőtt kalapjával, hamis- kás, öreg paraszti arcával, amint éppen szürke bajsza egyik ágával indexel!

— Hogy nekem? Azt kérdi? Hát éppen nekem is lehetne autóm ... Olyan olcsóbbforma is megtenné... De nem lehet,

— PÉNZ NINCS, igaz?

— Pénz? — méltatlankodik az öreg — pénz, az csak lenne. De hát — hajol közelebb hunyorgó szemmel, hogy most én nem tudom, tréfál-e, ugrat-e az öreg engem, vagy komolyan gondolja —, de hát mégsem leheti Tudja, még azt mondanák, hogy jól megy az emberfia dolga ebben a szövetkezetben. Hát ezért nem. Mert az ember ne kiabáljon ki semmit Főleg, ha mendegél a sorsa. Azt ne! — hajolt egész közel, hogy jól megértsem azt a tanácsot, amelyet száznyi ős örökített át belé.

azoknak, akik az első félév: eredményekhez áldozatos munkájukkal hozzájárultak Ezután a soron következő feladatok megoldására hangzót el néhány gondolat. Felsorolt; a gazdaságosság és a termelékenység követelményének fontosságát és a megvalósítás jc néhány eszközét. Javasolta hogy a pártszervezetek és s gazdasági vezetők vonják le a2 első fél év tanulságait. Ha a tapasztalatokat taggyűlésen még nem vitatták volna meg, az! sürgősen pótolják. Nyomatékosan rámutatott a beszámoló hogy a takarékosság nem egy évre szóló nem kampányfeladat. Pártszervezeteink javítsák és fokozzák a közgazdasági szemléletet. Ne csak azi nézzék, hogy az anyagi eszközök adottak-e hanem mindig elemezzék, vizsgálják, hogy mibe kerül egy-egy célkitűzés megvalósítása. A megyei párt- bizottság véleményét tolmácsolta a beszámoló, amikor hangsúlyozta, hogy az év elejér elkészített műszaki, politikai intézkedési tervek a feladaászólások é:

a gazdaságosság ne a kivitelezőtől, hanem a tervezők íróasztalánál kezdődjék.

A beruházások koncentráltságában előbbre jutottunk, de ez az eredmény még korántsem elegendő. A munkafegyelem kötelező a munkásokra, de minden műszaki vezetőre kivétel nélkül. Szükséges és hasznos a veszteségidők tanulmányozása, de a szervezetlenségek és az állásidők önmaguk- tól nem szűnnek meg. A második félévben határozottabb intézkedések szükségesek a hibák kijavítására. Nem elegendő, ha egyesek levelekkel és feljegyzésekkel iparkodnak magukat fedezni. Ez csak a bürokráciát, a papírháborút növeli. Egyesek jelentést kérnek és felesleges jelentéseket küldenek, pedig a munkát kell javítani — minden területen. Már most hozzá kell látni a téliesítés előkészítéséhez. Több segítséget kért az építőipar számára, mert három-négy ócska gőzgéppel a téliesítést nem lehet megoldani. Jó, egészséges, egységes szemlélet alakul ki a váltatnál, ezt kívánják szilárdítani. A vállalat vezetősége elhatározta, hogy a jövőben jobban megbecsüli a munkát és minden dolgozótól azt' kéri, határozottabban ítélí tokát helyesen jelölték meg. De felhívta a figyelmet, hogy

ahol az adatok lemaradást jeleznek, ott újból vizs- [ gálják felül és a követelményekhez igazítsák az intézkedési terveket.

i Pártszervezeteink legyenek , következetesebbek a pártmun- l kában. Szükséges a vita, de : nem elegendő, ha csak határo- ■ zatokat hoznak, azok végrehaj- tására és ellenőrzésére a más'o- • dik fél évben az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani.

. összefoglalóul megállapította a beszámoló, hogy ipari üzemeink kollektívái eredményesen hajtották végre az első félévi feladatokat, több vonat- : kozásban eleget tettünk a Központi Bizottság határozatának. A javuló eredmények ellenére sem lehetünk azonban elbiza- kodottak, mert kivétel nélkül, minden üzemben nagy erőfeszítéseket kell tenni az éves i tervek teljesítésére, az eddig elért eredmények megszilárdítására.

s vita

jék el a lógósokat, mindenki tudása javát adja a feladatok sikeres elvégzéséhez.

Kócza Imre, a Finomszerel- vénygyár igazgatója az eredmények, a tanácskozás jelentőségének rövid vázolása után főleg azokkal a hiányosságokkal foglalkozott, amelyek a Fi- nomszerelvénygyárban is, de bizonyára más üzemekben is eddig gátolták a munkát. A Finomszerelvénygyár idei tapasztalatai azt igazolják, hogy ha sikerül a kollektívával a célt megértetni, akkor sok hasznos javaslatot tesznek a dolgozók. Ha az egyszerű munkások javaslatait és élettapasztalatait figyelembe veszik a vezetők, akkor nem kell az embereket biztatni, akkor sikerül őket „aktivizálni”. A Finomsze- relvénygyárban műszaki fejlesztésből, normakarbantartásból, technológia változtatásokból, újításokból és létszámmegtakarításból az első félévben a tervezettnél többet sikerült elérni. Ezeket az eredményeket azért érhették el, mert az emberek többsége magáénak érzi a gyárat: a vezetőség elképzelése találkozott a munkások akaratával. Sok feladat vár még ránk, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a Központi Bizottság határozatát. Nem kis mértékben segítenék a célkitűzések megvalósítását,

ha a kohászati termékek minőségét javítanák, az anyagrendelések hosszú idejét csökkentenék.

Furucz János, az SZMT vezető titkára egyébként egyetértett az előterjesztéssel. Kifejtette, hogy a beszámoló és a vita hű képet ad arról, hogy hol tartunk a KB határozatának végrehajtásában, de jelzi a legfontosabb tennivalókat is. Felszólalását három kérdés köré csoportosította: a szocialista munkaverseny tapasztalatai/ a jobb munkafeltételek megteremtése és az anyagi ösztönzés tökéletesítése.

A felszólaló bizonyította, hogy

feladataink végrehajtásához nélkülözhetetlen a munkaverseny még szélesebb kifejlesztése.

Eddig nem számoltunk eléggé a vállalat minden dolgozójának segítőkészségével. A munkaversenyt nem szabad a szocialista brigádok mozgalmára korlátozni. Hiba, hogy a műszakiak nem mindenütt és nem eléggé hatásosan kapcsolódtak be a munkaversenybe. A második félévben főleg a szak- szervezeti bizottságok tegyenek többet a munkaverseny kiszélesítésére. Pontosabb, gyorsabb értékelést és eredményesebb népszerűsítést várnak az élenjáró dolgozókA termelékenység és a gazdaságosság fokozódó követelményeit munkaverseny nélkül nem lehet megoldani.

Helytelen, ha a takarékosság évéről beszélünk. Helytelen abban az értelemben, hogy a takarékosság nemcsak 1965-re vonatkozik. A Központi Bizottság határozata hosszabb távra szabta meg feladatainkat.

Kovács János, a megyei KISZ-bizottság munkatársa az ifjúsági szervezetek eredményeiről és hibáiról szólt. Furcsa ellentétként említette, hogy egyik-másik szocialista brigád tagjai másként viselkednek a gyárban, a szórakozóhelyeken és az utcán. A" társadalom közös nevelőereje hasson jobban. Kérte az ipáid tanácskozás résztvevőit, a vállalatok politikai és gazdasági vezetőit, hogy a fiatalok munkáját és nevelését elvi szilárdsággal, de baráti kézséggel segítsék. Kitüntetéseknél és büntetéseknél is kérjék ki a KISZ-szervezet véleményét, mert a kölcsönös együttműködés a közös célt szolgálja.

Hazai Béla, a megyei párt- bizottság titkára zárószavában

összefoglalta a tanácskozás jelentőségét és tapasztalatait. A feladatok számbavétele azt tükrözi, hogy az első félévben jó munkát végeztek megyénk üzemeibefi. így nyugodtan, de elbizakodottság nélkül nézzünk a második félév feladatai elé. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy megyénk ipari üzemeinek kollektívái egyre inkább megközelítik a Központi Bizottság határozatainak célkitűzéseit. Kérte, hogy a tanácskozás részvevői tolmácsolják a párt- bizottság köszönetét mindazoknak, akik becsülettel helytálltak a munkában. Hangsúlyozta, hogy

a gazdaságosság továbbra

is a legfőbb követelmény.

Tovább kell javítani a vezetés színvonalát- Szükséges, hogy gazdasági életünkben tovább szilárduljon a demokratikus centralizmus, de helyesen kell értelmezni és megvalósítani az egyszemélyi vezetést.

Nélkülözhetetlen, hogy a gazdasági döntéseiknél minél több variánst vegyenek figyelembe és helyesen határozzák meg a megvalósítás módszerét. A döntések előtt vegyék figyelembe a szakemberek a társadalmi szervek véleményét és a munkások tapasztalatait A célkitűzéseknél magas elvi szilárdság érvényesüljön. Amikot megtörtént az elemzés, amikor kitűzték a célt és meghatározták a módszert, akkor a vég-, rehajtásban következetesen érvényesítsék az egyszemélyi vezetést.

Különösen á politikai és társadalmi szervek munkájában fontos követelmény a kollektív vezetés elve. De a kommunisták, a pártszervezetek vezetőségi tagjai érezzék a személyes felelősséget is. Pártszervezeteink nagyobb súlyt helyezzenek a politikai félvilágosító munkára. Lenin 1923-ban megjelent írásából idézett a felszólaló: „A pazarlás nyomait is ki kell irtani.” Lenin a stratégia rangjára emelte a takarékos gazdálkodás elvét.

Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy tartós és jó eredményeket akkor tudunk elérni, ha a pártszervezetek a tömegszervezetekre támaszkodtak, ha a párttagok fegyelmezetten, jó példát mutattak. Erre van szükség a második félévben is. Ne bizakodjék el senki, mert sok nehéz feladatot kell még megoldanunk. De ha a tudatosságot társadalmi méretekben növeljük, akkor bi-» zakodással nézhetünk előre. Befejezésül Hazai Béla elvtárs jó erőt és sok sikert kívánt a további munkához-