Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
A színház törzsvendégei Minden premieren a földszint 9. sorában ott ül Csathó Istvánná nyugdíjas. Jobban mondva: ott lesz — az elkövetkezendő színházi évadban is. Az első bérlet — mindjárt premier — A barátnőm beszélt rá, hogy vegyünk közösen bérletet, járjunk együtt rendszeresen színházba. A két barátnő az egri bemutatókon — a Gárdonyi Géza premier-bérlettel, legalább tíz esetben hódolhat Tháliának, a színházi istennek, aki bűvkörébe vonta őket — Sok rábeszélés nem kellett- Eddig még nem volt soha bérletem... Valahogy a hangulatom hiányzott hozzá, a férjem betegeskedik, tavaly többször az én egészségem sem volt rendben.... De az embernek vannak szellemi igényei. Csathóné a megyei tanács törzskönyvi felügyelőségének volt csoportvezetője. A csendes, halk nyugdíjas életében ünnepnap lesz minden új egri színházi premier, ünnepeinek száma tízzel fog gyarapodni. Tavaly a TIT Filmbarátok Klubjának volt a tagja — az idén is megújítja tagságát. — A múlt évben egyszer sem voltam színházban. Tévén láttam az Egri csillagokat. Kedvenc színészem? Nem tudnám megnevezni. Az idén talán jobban megismerem őket. Operett, próza? Inkább a próza. A földszint 9. sorának egyik új bérletese szerint ebben a „csendes, lusta’: városban nagyon jó, hogy van ez a színház. — Kíváncsi vagyok a Vágy villamosára, My fair lady zenéjét már ismerem a rádióból, a Mágnás Miskát többször is láttam... A színház jövő évi műsor- programjában sok érdekességet talál. Külön kívánsága: egyszer nagyon szeretné látni az Ilyen nagy szerelem című darabot. Aki jól dolgozik, bérletet kap Nem hiányzik egyetlenegy bérleti előadásról sem tíz ember egy vállalattól — az Egri Vas és Fém Ktsz-től. A jutalmazási alapból — jönnek színházba: aki jól dolgozik, színházbérletet kap. Negyedévenként értékelik a munkaversenyt, s a legjobbaknak többek között színházbérletet is adnak. Kettőt — vigyék el feleségüket, vagy férjüket. Mióta színház van Egerben és bér létezés — tavaly jegyeket osztottak jutalomként — azóta ezt a módszert követik. — Egy kezemen megszámolhatom: hány előadást nem láttam azóta, amióta Egerben színház van — mondja Bodnár István, a Vas és Fém Ktsz főkönyvelője — minden prózai darabot láttam, legfeljebb egy-két operett maradt ki... Amióta bérletezés van, Bodnár Istvánnak állandóan van bérlete. — A múlt évben is minden darabot láttam. Az Egri csillagokat kétszer, harmadszorra a tv-ben. Jobb volt, mint az 1952-es előadás. Az ember tragédiáját legalább nyolcszor láttam, Egerben, Pesten, a szegedi szabadtérin. Az idei műsorterv darabjait fejből sorolja, láttam már a Vágy villamosát, a Cy- ranot („még Szabó Sándorral Pesten” a Mayát („a Margitszigeten Tolnayval”)... — Kiskoromtól kezdve színházlátogató vagyok. Operett ,vagy próza? Nehéz kérdés! Az operettet könnyebben kihagyom, mint a prózát... Például a My fair lady — Tévedés. Én nem vettem bérletet. Legfeljebb az apám — csodálkozik Kerezsi Géza mérnök. — Miért? Kötött az időpont. Előre sohasem tudom, mikor fogok menni színházba, mikor lesz kedvem. Jobbára alkalomszerűen látogatom a színházat. Különben se megyek szívesen egyedül, állandó partnerem még nincs s egy bérletet meg nem vásárolok. — A program? Nagyon ügyes összeállítás... Például a My fair lady. Az első sorban tapsol — akkor, amikorra a Madáchi-bérlet szól — Gergely Márta a barátaival. — Szeretem a színházat. 1952 óta állandóan bérletem van. Ügy szeret megnézni egy darabot, ha már ismeri. Az idei műsorprogramból Németh László Nagy családját még nem látta, de szeretné elolvasni. Ha Pesten van, mindig elmegy egy színházba. Az elmúlt évben Az ember tragédiája nyerte meg a tetszését legjobban. A főkapitányság dolgozójának. minden színész egyformán kedvence — mint mondta. — Én mindig el fogok menni Egerben a színházba — a barátaival, hogy beszélgethessenek a szünetben és együtt jöjjenek haza előadás után, mert a színház is jobb társaságban, mint egyedül. Lehet még bérletet váltani Eddig 350 bérletet adott el a színház jegyirodája. Nem sok. Legalább még egyszer ennyire számítanak és reménykednek, hogy ez meg is valósul. Mert még bíznak abban, hogy bérletet váltanak — a hajtóműgyári Ságvári brigádhoz, vagy a Nővérképző Intézet tanulóihoz hasonlóan — más üzemek, vállalatok dolgozói is. Lehet még bérletet váltani. (berkovits) 99 55 Tanév a papírboltban 0 Hat év körüli szőke kisfiú áll lábújjhegyre a pult előtt. — Kérek szépen egy írásfüzetet. Az 1,60-as blokkot nézi. — Olcsóbbat tessék adni, ötven filléreset... Jaj, ez túl vékony. Az elárusítónő kicsit mérgesen kérdezi: — Mennyi pénzed van? — 2,50. De két forint fagylaltra kell. Tudod, ami kell, azt megveszem úgyis. A gyerek gondolkodik. Az elárusítónő segít: — Füzetborító, körző, vignetta ... — Tessék adni abból is, sohasem árt, ha több van a háznál. A gyereknek hirte- lenül eszébe jut: nylonvonalzó. — Legalább tíz vonalzód van otthon. —i De ez átlátszó! 0 S — Mondd csak, mire van szükséged, te jársz iskolába — én nem tudom. A gyerek rácsap egy 25 forintos írómappára. Ez is a füzetek és ceruzák közé kerül. A többihez. — Azért dolgozik elvégre az ember, hogy a gyerekének legyen, ha már neki nem volt — mondja a falusi néni magyarázatképp a körülötte állóknak. — Na még mit szeretnél? — Értsd meg végre, anyádnak nincs már pénze! Még tornacipő, meg köpeny is kell. — De uzsonnatáska! Miben fogom vinni az uzsonnát? — Zacskóban, majd jövőre veszünk. — De hurkapálca, meg korong kell! — A tanító néni mondta. És gyurma is ... Anyu, vegyük meg még ezt a golyós toll-készletet! — De hiszen még írni sem tudsz! A kisfiú elpityeredik. — De egyszer vagyok elsős. B A kislány beszélget, válogat, az egész boltot szórakoztatja. — Tessék még egy „katyás” hegyezőt is adni. Ha csak egyet veszek, biztos veszekedés lesz a vége. Ugyanis két kistestvérem van. — Mindig egyedül mész vásárolni? — Igen, apu, anya dolgozik, meg jobb is önállóan intézni mindent. Tetszik tudni, hogy van az... — mondja komolyan az elárusítónak. — Ebből a kisebbik radírból kérek hármat, meg órarendből és füzettartóból is. A kicsik most mennek majd iskolába. — És te hány éves vagy?— kérdezi a pénztáros néni. — Nyolc, csak kis növésű vagyok és sokszor elsősnek néznek. Én vagyok az osztályban a legkisebb, de a legokosabb is! Nagyon jól tanulok, kitűnően. És pedagógus leszek ha felnövök. — Pedagógus? Miért pont pedagógus? — Szeretem a gyerekeket (gödrös) — Uram, ön egy gazember és szé- gyelje magát! ön nem átallotta többek előtt, a hátam mögött, s aztán megismételve még mindig többek előtt, a szemembe is mondani, hogy én egy ostoba fráter vagyokígy volt? — így! — Azt is mondotta mentse meg az isten a szocializmust az olyanoktól, mint én, mert úgy értek a könyveléshez, mint egy Beethoven, de akkora szám van, mintha Napóleon lennék, pedig még káplár sem lehettem volna nála, olyan buta vagyok. Sőt nem átallotta hozzátenni, hogy női beosztottaimmal kikezdek, s ha nem akarnak kötélnek állni, kénytelenek megválni közreműködésem folytán a vállalattól. így van? — így. Tökéletesen. Ez mind igaz. Ha akarja, megismételhetem így, négyszemközt is! Mert igaz! —i Jó... jó... legyen igaz... Mondja el négyszemközt, de mások előtt, nyíltan... Érthetetlen. Uram, ön tele van szocialista csökevény- nyel. Pfuj! (—ó) VI takarékszövetkezeti székház Szihalmon Hat évvel ezelőtt meg a „Falusi bank” mon. A megalakuláskor 206 tagja volt és a betétállomány alig haladta meg a 110 ezer forintot Az eltelt évek azonban jelentős fejlődést hoztak a község és vele együtt a takarékszövetkezet életében. A takarékszövetkezet a megalakulás óta 1325 dolgozót segített bútor, lakás és egyéb tárgyak vásárlásában. Jelenleg 690 tagja van a takarék- szövetkezeteknek. A tagok számának növekedésével együtt növekedett a takarék- betétek összege is. Ma már több mint 2 millió 670 ezer forintot őriznek a páncélszekrényekben. A székházban igen nagy forgalom bonyolódott le naponként és a régi iroda már nem alakult volt megfelelő, ezért új szél#- Szihal- ház építése vált szükségessé. A község központjában házat vásároltak, átalakították. Rövidesen megérkezik a modern berendezés is és a falusi bank új környezetben fogadja a látogatókat. (szabó) JUGOSZLÁV in. Hajnali érkezés Splitbe Egy pillanatra kiszállunk a buszból, a fiúk nagyokat nyújtóznak, megropogtatják meg- gémberedett csontjaikat. Ahogy elnézem, inkább holmi lakodalomból hazatérő zenekarnak, mint I. osztályú vízilabda-csapatnak tűnik a bo- rotválatlan, hunyorgó társaság. Baranyai edző aggódva figyeli játékosait és inkább csak magának mondogatja: — Hogyan fogják ezek magukat kipihenni? És egyáltalán, hogy fognak majd játszani? Halmos Peti nagyon fáradtnak látszik, a csapatkapitány Utassy nem is hagyja ki a ziccert: — Most kellene, hogy üt legyen jóatyád, legalább egyszer az életben fáradtnak is látna... A fiúk jót nevetnek, mert a jókedv nehéz percekben sem hagyta el őket — aztán indulás tovább a már közeli úticél irányába. A nap már felkapaszkodott a partot kísérő szigetekre, onnan bombázza sugaraival a több színben csillogó, végtelen 4 XtPUJSAG k965. augusztus 26., csütörtök víztükröt. Messze a távolban parányi füsfelhő jelzi egy hajó útját. Hat óra tájban végre elérjük Splitet. Az ősi Spalató szinte körülöleli a hatalmas tengeröblöt, s közvetlenül a város túlsó oldalán a Mosor-hegy fehér sziklarengetege áll őrt észak felől. Autóbuszunk a POSK tengerparti klubházánál és uszodájánál „landol”, s míg a csapat vezetői a vendéglátókkal előkészítik a szálláshelyeket — néhányan a szó legszorosabb értelmében megízlelik a tengervizet. Vajon tényleg olyan sós? De mennyire! Denk Jancsi mindjárt mondja is: — Jól nézünk ki, ha ebből inni kell majd a meccseken... Bizony hosszú idő telik el, amíg pihenőre térhet a társaság. A jugoszlávok három helyen, magánházaknál szállásolnak el bennünket, amit nem nagy örömmel vesznek tudomásul a csapat vezetői, hiszen mindenki szállodára számított. így jóval körülményesebb lesz az étkezés, nehezebben lehet majd mozgatni a fiúkat Délelőtt mindenki alszik, de a korgó gyomor nem sokáig hagyja ágyban az éhes különítményt. A Hotel Mosor pincérei udvariasan megkérdezik tőlünk: van-e valami óhajunk az ebéddel kapcsolatban. — Hogyne! vágják rá rögtön Bolya Laci ék — birkahús kizárva. még csak felhőt sem láttak. A város tele van külföldi túristákkal, akik estefelé — amikor enyhül a hőség — ellepik a meseszerű óvárost. Az alig több mint egy méter széles utcákban üzletek százai kínálják áruikat. Óriási a forgalom, a nagy tolongásban szinte elvész az ember. A kikötőben karcsú yachtok, vitorlások, halászbárkák és kisebb tengeralattjárók ringa- nak a vízen, s a levegőben éhes sirályok cikáznak élelem SpUt városa a kikötői sétánnyal és Marjan-heggyel. Járda és SZTK Gyöngyös, Kossuth utca, reggel háromnegyed nyolc és nyolc óra között. Az imént beérkezett vonattól sűrű sorokban árad a nép a város belseje felé. Ugyanebben az időpontban tanév alatt a forgalmat még növelik a gimnázium felé igyekvő diákok százai. A járda mellett kényelmes tempóban, óriási port verve munkálkodik a köztisztaság őre. Seper és nem törődik azzal, hogy a felkavart por az emberek arcába száll, akik ugyan lélegzetüket visszafojtva igyekeznek keresztülhaladni a veszélyes zónán, ámde hiába, mert a nagy forgalom miatt sietni nem lehet. Rendelőintézet, szemészeti szakrendelés, reggel nyolc óra után, A várakozók között sok az olyan beteg, akinek fél szeme le van ragasztva. Az ok: fertőzés következetében keletkezett árpa, vagy kötőhártya- gyulladás. Ilyen esetben a munkából legalább négy—öt napot mulasztanak, még akkor is, ha csak a kezelésre járnak be. Hogy miért olyan gyakori a szemgyulladás Gyöngyösön? Az oka az előbb elmondottakban is keresendő. A sepréskor felkavart porral nemcsak a tüdőbe jutnak baktériumok, hanem a szembe is. Elgondolkoztató, hogy egy viszonylag nem nagy szervezést igénylő munka mennyi elkerülhető bosszúságnak és kárnak lehet az okozója. Hiszen azon túlmenően, hogy az emberek bosszankodnak a por miatt, nem közömbös a betegség miatt keletkező termeléskiesés, de az esetleges táppénz következtében kialakuló nép- gazdasági anyagi kár sem. Reméljük, a Kertészeti és Köztisztasági Üzem vezetői mielőbb intézkednek az eddigi helytelen gyakorlat megszüntetése végett, annál is inkább, mert az utak és járdák tisztításának időpontját tanácsi vb-határuzat is rögzíti. Csak végre kellene hajtani a határozatot. 8. U koni látogatásra. Volt azonban egy ennél meglepőbb találkozásunk is. Néhányan a környék csodálatos szépségeiben gyönyörködtünk, amikor valaki ránk szólt: — Helló, fiúk1. Kárpáty Rudolf többszörös kardvívó olimpiai és világbajnokunk szólított meg bennünket, s hogy engem meglátott, ijedten összecsapta a kezét: — Te jó ég, hát már ide is utánam jöttél? Mexikói pálmaolajban sült borjúhús Kissé szokatlan a mexikói pálmaolajban kisütött borjúszelet, meg a hideg olajjal nyakon öntött saláta — de azért üresek maradnak a tányérok. Délután az uszodában rövid edzést tart a csapat, de inkább afféle szoktatás ez a tengervízhez, mint edzés. Nagy örömünkre egriekkel találkozunk Frank Őszi édesanyjával, húgával, Marikával és a kosárlabdázó Renn Oszkárral, ök vonattal érkeztek Splítbe, roTudnivaló, hogy Rudi évről évre szinte hagyományosan akkor tölti téli szabadságát Mátraházán, amikor mi szokásos téli riportunkat készítjük a Mátrában s így kénytelen-kelletlen mindig riportalanyunkká válik ... Csodálatosan felhőtlen, kék az ég itt Splitben. A helybeliek mondják, hogy hónapok óta nemhogy, eső nem volt, de 1 után kutatva. A sétány festői i pálmafái alatt bábeli zűrza- t var, lépten nyomon angol, né- met, olasz, francia, és szláv- szavakat lehet hallani, az út- két oldalán luxuskocsik parkí- roznak s az elegáns Marjan Hotel étterméből halk dzsesszs muzsika árad. Somody József 5 (Folytatjuk)
