Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-19 / 195. szám
\ 1910 tavaszán hárman üldögéltek a szürke, kopottas bérház udvarán, s beszélgettek. Valamennyien szlovák származásúak, kohómunkások, szőke, keménykötésű férfiak, közel a negyvenhez. A legidősebb, Mike Dobrejcak papucsot és hosszú ujjú inget viselt. Talán egy órával azelőtt kelt fel, hogy hamarosan elinduljon éjjeli műszakra, a kohóhoz. A bátyja, Joe és legjobb barátja, Steve Bodnar simára borotváltan, villogó fehér ingben ültek mellette. Derült, májusi délután volt. A három férfi érezte, ahogy a füstbe burkolt nap melege behatol a ruháik alá. A szomszédos kocsma szolgálója egy darabig elszórakoztatta ükét azzal, hogy kiállt a fölöttük kanyargó vaslépcsőre, és ablakot mosott. Azután visszament a belső helyiségbe, eltűnt a hajladozó derék, és a vékony boka, s a három férfi jobb híján beszélgetni kezdett arrpl, amiről mindenki más Braddock városában: Andy Tothról. Sok-sok évvel ezelőtt egy zord szilveszterestén nagy csetepaté támadt a braddocki vasgyár kapujánál. A munkások fizetett szabadságot követeltek újév napjára, a társaság megtagadta, mire az emberek összegyülekeztek a kapunál és feltartóztatták az éjszakai műszakra érkező társaikat. A művezetők és a gyári rendőrség beavatkozott, hamarosan szabályos kis csata kezdődött a Tizenharmadik utcában. Amikor minden elcsendesedett, betört fejű, törött karú sebesültek nyöszörögtek mindkét oldalon, és egy ember, egy ír származású művezető halott volt. Andy Toth olvasztárt — aki nemrégiben jött Amerikába feleségével és két fiával, letartóztatták, és gyilkossággal vádolták. Tóth bevallotta, hogy részt vett a csetepatéban, de tagadta, hogy ő ütötte volna le a művezetőt. Mégis bűnösnek találták és kötéláltali halálra ítélték. Az ítéletet csaK később változtatták át életfogytiglani fegyházra. Andy Toth utolsó pillanatig hangoztatta ártatlanságát. Múltak a hónapok, s lassanként a családját — és talán a halott művezető családját — kivéve, senki sem gondolt már Andy Tothra. De most az emberek ismét róla beszéltek, mert húsz év után kiderült: valóban teljesen ártatlan volt. Valahol egy Steve Toth nevű ember, halála előtt vallomást tett, hogy o, és nem névrokona, Andy Toth ölte meg a művezetőt a sztrájk idején. Andy Toth kiszabadult. A képe megjelent az újságokban: zömök, fehér hajú, ijedttekintetű emberke. Kezében rózsafűzért tartott, s állítólag úgy nyilatkozott, hogy ő mindig tudta: egy szép napon majd kiszabadul, mert minden éjjel imádkozott, és istenben való hite egy percig sem rendült meg. A következő vasárnap az ország sok-sok templomában prédikációjukba iktatták szavait a papok... Andy Toth nem sokáig szívta Amerika levegőjét. Amilyen hamar csak tehette, visszatért az óhazába. Felesége, aki az-ő fogsága idején kosztosokból tartotta fenn magát, még évekkel ezelőtt meghalt. A fiai amerikai állampolgárok lettek, megnősültek, s gyermekeik ott születtek. Andy Toth hazatért — meghalni. Ezt a kijelentését mindenki nyugtázta, de senki sem vette komolyan. S ami az egész esetben meghökkentette az embereket, az a vállalat váratlan megnyilvánulása volt; hirtelen támadt nagylelkűséggel, s talán lelki— Óránként 14 cent, napi 12 óira. — Leírta a számokat és gondosan elvégezte a szorzást. — Egy dollár 68 cent — Ezt fejből is megmondhattam volna neked — szólt közbe Bodnár. — Heti hét nap — újabb szünet. — Az annyi, mint 11 dollár és 76 cent. — Na és a nyújtott műszak? — kérdezte Joe. — Az még 12 órát jelent minden héten. — Igaz, de honnan tudod, hogy a társaság beszámította a nyújtott műszakot is? — Ha dolgozott volna, rá is esett volna nyújtott műszak. Márpedig a társaság most úgy fizet, mintha dolgozott volna. Te nem így gondolod, Stefan? Bodnar azt felelte, ez elég józanul hangzik. De aztán hozzátette, a társaság talán másképpen vélekedik. — Ha ennyire aprólékosan akarjátok kiszámítani, akkor nagyobb szakembert hívjatok — szólt Mike. — No és mi van a bércsökkentésekkel ? — Egyszerűsítsük a dolgokat — javasolta Joe. — Vegyük az átlagos 12 órás munkanapot, hétnapos hetet, bércsökkentések és átmeneti elbocsátások nélkül. Bodnar mérgesen kérdezte: — Szeretnék én egy olyan gyárban dolgozni. Ti talán tudjátok. hol van ilyen? — Biztos az égben! — felelt Joe. Bodnar elfordította az arcát és köpött. — Vagy a pokolban. — Maradj már nyugton — — 12 ezer dollár! — Nem is hiszem él. — Ott van a számítás. | Az összeg nagysága lenyű-J gözte őket. Elállt a szavuk, úgy' meredtek a Mike térdén fekvő ( papírlapra. p — Szentséges ég! — kiáltott-! fel Bodnar. — Amikor meghal-§ láttam, hogy adnak neki vala-K mi pénzt, azt kívántam ma-í gamban, legyen minél többS öröme belőle. Nem gondoltam, § hogy ilyen komoly a dolog, c Azt hittem néhány száz dollár- •? ról lesz szó, s az épp elég ke-§ vés ahhoz, amennyit szén ve-£ J H- A Ulf L IT 1 hl 1 f:: ■ * * ismeretfurdalásuk leküzdésére, kifizették neki azt az ösz- szeget, amelyet húsz év alatt keresett volna, ha nem kerül börtönbe. Az itteni emberek sohsem únják meg, hogy a pénzről beszéljenek. — Mit gondolsz, mennyit kapott? — kérdezte Joe. — Könnyű dolog kiszámítani — felelt Mike. — Óránként 14 cent, 12 óra egy nap, 7 nap egy héten. — Húsz éven át. — Hűha! — Ez komolynak látszik. Könnyű szellő rezgette meg a száraz leveleket a Tizenkettedik utca fáin. Odakint egy zöldségárus tolta kordáját, énekelve kínálgatta a krumplit, hagymát, káposztát, és utcagyerekek gúnykórusa visszhangozta kántáló szavait. — Te tudsz számolni, Mike. Mondd meg, mennyi az? Mike mosolygott, büszke volt a tudományára. — Ha akarjátok! — Behajolt az ajtón, beszólt a konyhába, ahol Mary készítette a vacsorát, és csomagolta az uzsonnás tarisznyáját. — Marcha! Keressél egy darab papírt és ceruzát! Az asszony az ajtóhoz lépett. Alacsony, fáradt nő volt, foltos ruhában, egyévesforma kisbabáját cipelve a karján. A csecsemő szakadatlanul rágcsálta a darabka szalonnát, mely spárgán csüngött le a nyakából. — Minek neked papír és ceruza? — kérdezte. Szlovákul beszélt, épp úgy, mint a férfiak. — Kiszámítjuk, mennyi pénzt adott a társaság Andy Toth- nak. — Áh, ti jóemberek! Jobb lenne, ha inkább készülődnél munkába. De azért hozta, amit a férje kért, egy darab barna csomagolópapírt és egy ceruzacsonkot. Mike kisimította a papírt a térdén, és megnyálazta a ceruza hegyét. szólt rá Mike — vagy itt ülhetünk egész nap. ötvenkétszer tizenegy dollár hetvenhat cent, az annyi, mint... — leírta a számokat, szorzott és összeadott. — Annyi mint hatszáz- tizenegy dollár és ötvenkét cent egy évre — jelentette be. — Ilyen sok? — Húsz év alatt ebből csinos kis összeg lehet — jegyezte meg Joe elgondolkodva. — Most már tudom, miért élvezik a munkájukat a bankosok, — szólt Mike a papírra bámulva. — Az ember leír néhány számot, összeadja őket és egyszeriben gazdag lesz. — Mennyi az? — kérdezte Bodnar. — Egy pillanat! Húsz év alatt az... — Mike ceruzája szántotta a papírt s közben a többiek elmerülten figyelték. — Bozse moj! — No? No? Mondd már! — Tizenkétezer kétszázharminc dollár és negyven cent, hajszálpontosan. ;§ .§-§ §-§ ÍS :§ Reggel, délben és este is szegem Az illatos, a fehér kenyeret, Színe, morzsája felvillan nekem, De az már nem, hogy honnan is ered A jó felás, a zsenge illatú, A harapásnyi tiszta élelem — Nekem nem látszik szántóföld, fala, Sem a kalász nem vált már szót velem, Pedig idő volt, mikor az apám Kaszával ment előttem és a rend Zizzenve dőlt le, s én apám után Kévét ölelve fújtam tenyerem. Most reggel, délben, este megszegem A kenyeret, s nem látom a magot, Amit a föld ad, hogy erőm legyen, Mitől a testem, szándékom nagyobb, Nem látom már a földet, tájakat, Ahol a búzát csendben elvetik. Ahol a mag a földből kidagad, Szép szárba szökken ömlő fényekig. A mag, a munka jó, személytelen. Az ünnepi kenyér az asztalon, A fény, a gondolat játszik velem: Nem én szereztem ezt sem, csak kapom, r Mert van és biztosjog ez a kenyér, Amit az abroszunkra küld a rög. Hálánk, ha szótlan is, boldog, fehér. Munkánkban hangzik, dallam és örök. r VÁRNAI ZSENI: v.Mini ariás keiit/?r Alkotmányunk sugárzó reggelén hazánk olyan, mint óriás kenyér, úgy mosolyog, és ontja illatát, szülöttei közt szétosztja magát. Búzakoszorú ékesíti őt, jelképezve a tág búzamezőt, piros pipacs, és kék búzavirág, mosolyog benne, mint az ifjúság. A föld szerelme: eső, és fény, itt ragyog most az ember kenyerén, s dicséri őt, ki szánt, vet és arat, mint a boldog, teremtő akarat* S hol nemrég még ellenség öldökölt, most százszorta virágzóbb lett a föld, közös erővel munkál rajt’ a nép, pacsirta szól, és zakatol a gép. De legszebb, hogy Törvénybe írva már; kenyér, és munka mindünknek kijár, márványba vésve őrzi a Jogot, az Alkotmány, mit népünk alkotott Légy köznapon is boldog szép honunk, mi benned élünk, érted dolgozunk, mert minden égtáj más, és idegen, nekünk csak itt jó a te szíveden! CSUKA ZOLTÁN: •• Örök szépség Fegyver és idő szétzúz, összemorzsol, erre tanít a bölcs tapasztalat; szépség, hogy féltlek a barbár gonosztól, ki porbaránt s feldúl egy perc alatt. S hogy féltelek, nézvén a kedves arcát, amint titokban egyre változik, idő és élet vívja rajta harcát, lassan morzsolva szét vonásait. S már azt hinnéd, hogy ez az élet vége és ez a törvény — mikor hirtelen eléd lobban egy friss lány tiszta képe daccal, erővel, győzedelmesen, hirdetvén, hogy hiába gonoszság, erőszak, fegyver s roncsoló idő benned s körötted él a szépség s jóság eggyéforrva, mint legfelsőbb valóság, örök uralom s diadal is ő. § 5 § § $ § § § § § § § § § | f § s s § § § § K fi FARKAS ANDRÁS: Reggel délben és este is... 12 Meghökkenve bámultak rá. és — Mennyit mondtál? st. Mike megismételte a számc — 12 ezer dollár — bólintot it- _ És méghozzá egy összegbei be készpénzben. — 12 ezer dollár! — Nem is hiszem él. — Ott van a számítás. k? Az összeg nagysága lenyí X2 gözte őket. Elállt a szavuk, úg meredtek a Miké térdén fekv ^ papírlapra. á — Szentsége® ég! — kiáltó' fel Bodnar. — Amikor mégha . lottam, hogy adnak neki vals J® mi pénzt, azt kívántam mt I“ gamban, legyen minél töb ™ öröme belőle. Nem gondoltán f ■ hogy ilyen komoly a doloí Azt hittem néhány száz dollái ó- ról lesz szó, s az épp elég ke á- vés ahhoz, amennyit szenve P" dett. De 12 ezer dollár? — Sok pénz —ismerte el Mi m ke. ^ — Valóságos vagyon. É a mindez miért? Mike a barátjára pillantott. at — Irigy led tőle? iz Bodnar ismét a Mike ölébe: ,t fekvő papírra tekintett, aztái il gyufát sercintett, meggyújtott ,k pipáját, s a fel-feltóluló érze lem hatására csettintgetve, han ; gosan szívta. n — Azon gondolkodom, hogj 1- én már akkor is itt dolgoztán a gyárban, amikor őt a börtön lt be vitték és te is, s mi méf most is dolgozunk... És var it akármelyikünknek 12 ezer dollárja, amit felmutathatna? lí ezer dollár? 12 ezer kutyagu - mi! — De mi nem is ültünk börtönben húsz évig. — ördög vigyen el engem ha nem ülnék szívesen a legszigorúbb börtönben ennyi pénzért! — Húsz év börtönben — az hosszú idő, Stefan! — Húsz év ebben az istenverte gyárban — az is hosszú idő, barátocskám. — Igaz. Ez igaz. — S nekünk mi jut belőle? Ki áll jobban e pillanatban? Csak nézz meg minket. — Hevesen gesztikulálva körülmutatott a mocskos udvaron. — Kérdezem tőled, ki áll job- ban? Tóth visszatér az óhazá* ba, vagyonnal a zsebében, s az élete hátralévő részében azt csinál, amit akar. Mi pe- v dig itt görnyedünk továbbra ’ is a kohó mellett, a száraz ke- | nyárért. j Mike nem válaszolt Joe könnyedén megvonta a vállát, egyik kezével a pipáját tartva, másikkal pedig megtámasztva a könyökét. Mary kiszólt a lakásból. — Mihal, elkésel! Mike lassan, kelletlenül felkászálódott. — Tóth csinos kis beszédet vághat ki, amikor hazaér a falujába. Bodnár felmordult, még mindig fortyogva a dühtől. Joe felpillantott a bátyjára. — Beszédet? Mike bólintott és a pillantá-^ sa messzire révedt. A hangja; szónokias színezetet öltött. $ — Gondolom, hogy valami § ilyesmit mondhat azoknak,« akik összegyűlnek az üdvöz-; lésére: „Barátaim, fiatal ko-i romban elmentem Amerikába, § hogy szerencsét csináljak. Ar-r ról álmodoztam, hogy egy na--; pon visszatérek gazdagon és§ híresen. A zsebemben pénz és ff talán még a képem is szere- £ pel az újságokban. És ime,S most itt vagyok. Gazdagon és§ híresen.’! ff Mike még állt egy pillanat-e ig, és alig észrevehető, fanyar s mosolyra húzta az ajkát. „Gaz--? dagon és híresen’! — ismétel-S te meg halkan. § Aztán megrázta a fejét, § mintha látott volna valamit,? ami túlontúl sok ahhoz, hogy ■; elviselje, és bement a lakásba, S hogy összekészülődjön a mun-§ kához. ff Fordította: Zilahi Judit | Thomas Bell 1903-ban született«- az Egyesült Államok Brad dock ^ nevű kisvárosában. Szülei be-ff vándorolt szlovák munkások vol-S tak. Thomas Bell még a közép-ff iskolát se végezhette el, tizenöt-* éves korában villanyszerelő Inas-ff nak állt. Később dolgozott az ál építőiparban, a vasútnál, volt\) tengerész és könyvárus. Több «- elbeszélést és hat regényt írt. A § közölt novellájában gyermekkori ff élményeit eleveníti fel.
