Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

A népművelés új formái N éhány hét múlva nyit­nak az iskolák, a szín­házak, fellendül a művelődési házak forgalma. Kezdődik az őszi évad, amely részben új feladatok elé állítja, részben pedig bevált, de széles körben még el nem terjedt ötletek, vállalkozások folytatására buz­dítja a népművelési szakem­bereket. Ezek a feladatok és ötletek a legszorosabban ösz- szefüggnek társadalmunk fej­lődésével, azzal a nagymérté­kű átalakulással, amely az el­múlt tizenöt-húsz évben végbe­ment. Fontos, hogy ez az ösz- szefüggés hangsúlyt kapjon, hogy világos legyen: a népmű­velési munka nem öncélú, ha­nem — amint erre az MSZMP ideológiai irányelvei nyomaté­kosan utalnak, — az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását segíti. Nem lebecsülhető politikai je­lentősége is van annak, meny­nyire sikerül erősíteni az új évadban a népművelés haté­konyságát. Ez sok mindenen múlik, a tennivalók is sok irányba mutatnak. Behatóbb elemzésükre egy rövid cikk keretében nincs mód. Csak ar­ra vállalkozhatunk, hogy a leg­fontosabb kérdéseket érintve, jelezzük a feladatokat és a növekvő lehetőségeket. A felszabadulás óta, két év­tized alatt kialakult a népmű-, velés szilárd szervezete, létre­jött intézményeinek hálózata. Ez sok pénzbe került, s jól szolgálta a közműveltség ter­jedését. Ma, a sok szempont­ból megváltozott új helyzet­ben is építeni lehet erre az alapra. Ugyanakkor növelni kell az intézmények hatósuga­rát Nem érhetjük be a kiala­kult formákkal, amelyek vi­szonylag szűk körben hatéko­nyak. A könyvtárak, szakkö­rök, műkedvelő együttesek, amelyek a népművelési mun­ka gerincét adták — és sok helyen ma is adják — önma­gukban nem felelnek már meg a növekvő igényeknek. Ezekre mindenekelőtt az a jellemző, hogy a korábbi ezrek és tízez­rek helyett százezrek, holnap pedig rftár a milliók számára követel figyelmet és eszközö­ket. Szerencsére a tömegek közé hatolásának, a figyelem­ébresztésnek és a jogos vára­kozás kielégítésének igen sok módja van. Ezekhez nem kell beruházás, az eddiginél na­gyobb költségkeret, csupán az szükséges — ami persze nem kevés —, hogy változzék a szemlélet: mozgékonyabb, ru­galmasabb legyen a népműve­lő tevékenység. Azt mondot­tuk, hogy újabb százezrek be­kapcsolódásával számolha­tunk. De vajon hol vannak ezek a százezrek? A falvakban és városokban, országszerte mindenütt, ahol a kulturális felemelkedésből kimaradtak fehér foltjaival találkozhatunk. Ez látszólag ellentmondás, hi­szen két állítás kerül itt szem­be egymással. Az, hogy mun­kások, parasztok, alkalmazot­tak tömegei szórakozni, tanul­ni szeretnének, és az, hogy ezek a művelődni vágyó em­berek a meglevő lehetőségek­kel sem élnek, kívülrekednek, nem járnak színházba, ritkán mennek moziba, a művelődési házba. A magyarázat az, hogy “ nem vesszük eléggé fi­gyelembe az elmaradottabb ré­tegek speciális igényeit. Új ke­retekre, az egyes rétegek kor­szerű megközelítésére van szükség. Néhány példa erre. Mindenki tudja, hogy a leg­több ember művészi és kultu­rális érdeklődése ma a televí­zióra irányul. A színházközve­títésektől a tudományos fel- világosíó előadásokig, a zené­től a politkai hírszolgáltatásig terjedő, széles skálán mozgó műsor élményeket kínál, vitára késztet, az ízlés és a közgon­dolkodás sok-sok problémáját érinti. A nézők szeretnek be­szélgetni a látottakról, s meg is teszik ezt, ma még több­nyire csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a tapasztalatok szerint a reagá­lás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszésen vagy elutasításon. Sokan sze­retnék álláspontjukat részlete­sebben kifejteni, érvelni, a jót kiemelni, a rosszat megbírálni, de hiányzik a gyakorlat, a mű­sor tartalmi és formai kérdé­seiben eligazító járatosság. Mindezt nem nehéz megsze­rezni, ha a népművelés irá­nyítói felfigyelnek erre az igényre, ami — ha kielégítik — jelentősen erősítheti a műve­lődési házak vonzását. Nincs olyan község — a városokról nem is szólva —, ahol nagy gond volna néhány, tv-nézés- ben gyakorlott, jóízlésű, meg­bízható ítélőképességű peda­gógust felkérni tv-szakkörök vezetésére. Közlemény fiz árvíz sújtotta termelőszövetkezetek rend kívüli kártérítése és díjieszállítása Rendkívüli kártérítések M agyobb figyelmet lehet- ne fordítani azokra a tízezrekre, akik esti iskolába járnak. Nekik a munka utáni tanulás fárasztó volta miatt kevés a szabadidejük. Művelt­ségük egyoldalú, iskolai kere tek között maradó. Bővítésére alkalmasak lehetnek a műve­lődési házak, ha megtalálják a módját, hogy tanulmányaik­ban is segítsék a felnőtt diáko­kat. A fiatalok közötti tevé­kenység is fejleszthető. Egy részük járatos az önművelés­ben; ez azonban nem azt je­lenti, hogy most már egyszer — s mindenkorra lemondanak — és le akarnak mondani — érdeklődésük orientálásáról. Tanácsot várnak, s még inkább segítséget, hogy játszva tanul' hassanak, műveltségüket gya­rapítva szórakozhassanak. A fiatalokat például módfeleti érdekli a dzsessz, a korszerű lakáskultúra, a kibernetika. — általában az automatizálás. Ezeknek a témaköröknek a fo­kozottabb bekapcsolása az is meretterjesztésbe és a szakköri munkába: nagyon esedékes. A népszerű szakmai tanfo­lyamok sem csak a jobb elhe- lyezekedés, a jövedelemnöveke­dés céljait szolgálhatják. Ez is kívánatos persze, ám a helye­sen irányított, megfelelő szak­emberekre bízott oktatás a vi­lágnézet alakítása szempontjá­ból is hasznos. Ezt a tényezőt korábban elhanyagoltuk. Pedig a tanfolyamokra iratkozó dol­gozók orientálásának eléggé nem becsülhető módszeréről van szó. A népművelésről folyó or­" szágos sajtóvita több részvevője hangsúlyozta a po­litikailag egyértelműbb, tuda­tosabb népművelés jelentősé­gét. Rámutattak arra is, hogy ezt a korábbinál átfogóbb, praktikus igényekhez igazodó értelmezéssel lehet sikerre vin­ni. Módot ad erre a közvéle­ményt foglalkoztató gazdasági, kulturális nemzetközi és hazai társadalmi kérdések hosszú so^ ra. A feladat nem az, hogy ál­talánosságban mozgó, elméleti jellegű előadásokat tartsanak. A népművelésnek ez a terüle­te kívánja meg leginkább a frisseséget, az aktuális esemé­nyekhez kapcsolódó érdekessé­get. Nem is szabad a politikai tematikát előre tervezni. Ez a munka csak akkor lehet jó és eredményes, ha követi a politi­ka eseményeit, értelmezi össze­függéseit. Ajánlatos, hogy — mint a nyelvtanulásban — itt is tekintettel legyünk a foko­zatosságra. Arra tehát, hogy a politikával rendszeresen fog­lalkozó, újságolvasó közönség mellett, az érdeklődő, de in­kább még csak személyes ta­pasztalataik szűkebb körét szem előtt tartó munkások, pa­rasztok, fiatalok is kapjanak vonzó politikai tájékoztatást. Versi Tamás Volt egyszer egy galeri... A galeri csupa fiatalból rekrutálódott, két éve. Tizen­két tagja volt: három lány és kilenc fiú. A legfiatalabb ti­zenhárom éves, a legidősebb még nincs tizennyolc. Bűncse­lekmények elkövetését tervez­ték. A rendőrség közbelépett és — bomlasztotta a csopor­tot. Tulajdonképpen egy be­töréses lopás lett a vesztük... Elmarad az ünneplés A tizenkét tagú fiatalkorú bandán kívül volt Gyöngyös városában egy másik galeri is. Azt a másikat veszélyes „társaságnak” ismerték; ötük közül kettő többszörösen bün­tetett előéletű, hárman pedig javítóintézetesek. Ismertető­jelük — a kék tinta. Testük minden részét tetovátumok díszítik. „Lili”-nek, — az ötök vezérének — testén szinte kö- römnyi helyet sem találni „bőrrajz” nélkül. Hátán ök- lömnyi betűk; „VILÁGCSA­VARGÓ”., az USA jelvénye, felirattal és pikáns, ízléste­len ábrák sokasága, női nevek listája. Másik társának testé­re az amerikai fajüldöző tit­kos terrorista szervezet nevét „szurkálták”: Ku-Klux-Klan. öltözetük fekete trapéz-nad­rág, bőrzeke. Egyikük bitlisz- frizuráját a rendőrségi fogdá­ban kellett rendesre igazíta­ni. A fiatalkorúak bandája félt az ötöktől. A fiatalkorúak „profilja” nem a bűnözés volt, hanem a botrányokozás. A fő téren, a strandon, a parkok­ban tanyáztak; szürkület után leszólítgatták a fiatal lányo­kat, szemtelenkedtek velük és veréssel fenyegetőztek. Ha unták magpkat — aréuáz- t a k. Teleordították, kiabál­ták a várost. Ahol megjelen­tek, ott nyomban vége sza­kadt a csendnek, nyugalom­nak. Féltek a „Lili”-csoporttól, hiszen hírből tudtak speciális szokásaikról, /.törvényeikről”. Veszetteknek ismerték ötü- ket —, ha a galeri-tagok vona­kodtak a vezéri parancsot végrehajtani, Lili ökle figyel­meztetés nélkül lecsapott, ke­délyes szavak kíséretében: „Ha ugrálsz, arcodra fagyasz­tom az örök. mosolyt!” — az örök mosoly pedig „Lili” szó­tárában egyet jelentett a szájfelmetszéssel. Mondom, félték a veszettektől, mégsem utasították vissza közeledésü­ket. Az ötök ugyanis ultimá­tumszerűén ajánlatot tettek: egyesítsék a két galerit. Az Állami Biztosító azonfe­lül, hogy az élővizek (folyók, patakok, tavak) kiáradása okozta károk 50 százalékát az összevont vagyonbiztosítási szerződések alapján megtéríti, a különösen károsult termelő- szövetkezeteknek, a feltételek szerint nem biztosított, de sz árvízzel közvetlenül összefüg­gő vízkárokért is fizet kárté­rítést. Hogy a vízkár milyen eredetű, a Vízügyi Főigazga­tóság szakvéleménye dönti el. Az árvízzel közvetlenül össze­függő vízkárok közé többek között azok sorolhatók, ame­lyeket a buzgárok, töltésszi­várgások, csurgások okoztak. Az ilyen károknak legfeljebb 50 százalékos megtérítésére ak­kor kerül sor, ha a termelő- szövetkezet olyan nagymérté­kű veszteséget szenvedett, hogy emiatt a tagság részese­dése a tervezett összes része­sedésnek 80 százalékát nem éri el. Az ilyen méltányossági kártérítés azonban a termelő­szövetkezeti tagság részesedé­sét a tervezettnek 80 százaléka fölé nem emelheti. A részese­dési szintet a megyei tanácsok mezőgazdasági és pénzügyi osztályai az év végén, esetleg 4 ^MSPßJSiC l 1965. augusztus 18., szerda csak a tsz zárszámadásának elkészülte után együttesen ál­lapítják meg. Díjelengedés — díjleszállítás Az árvízzel összefüggésbe nem hozható, esőzések okozta belvizek miatt keletkezett ká­rokat az Állami Biztosító nem térítheti meg, de a tűz- és jégbiztosítási díjak arányos részét visszatéríti azoknak a termelőszövetkeze­teknek, amelyek az egész or­szágot érintő csapadékos idő­járás miatt a biztosított terü­let egy részét bevetni nem tudták. A víz levonulása után a hasznosított területek jég- és tűzbiztosítását az Állami Biz­tosító díjtalanul vállalja, A belvíz, felhőszakadás és egyéb összegyűlt esővíz sok termelőszövetkezetben csők- £ kentette a terméskilátásokat. * Az ilyen esetekben a termelő-? szövetkezet augusztus 31-ig « hozamleszállítást jelenthet be. J Az Állami Biztosító kárszak- í értői mindenütt, ahol a víz le- ? vonulása ezt lehetővé tette, 5 megkezdték a károk felmérő-1 sét. Eddig Heves megye 100 községéből érkezett árvízkár- bejelentés a biztosítóhoz és ez mintegy 21 000 katasztrális hold termelőszövetkezeti szán­tóterületet érint Az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatósága Sl6-C*e(CCt Az. egyesülés nagy esemé­nyét nem akarták üres for­maságok közé szorítani. Nagy ünneplésre készültek, ivászat- tal. Meg is szerezték a torok­öblítőt — betörtek a mozibüfé raktárába, s egy hordó sört, 50 litert, elloptak. A betörés után nem sokkal az ötök cso­portja már a rendőrségi fog­dában ült. A bravúros közbe­lépésre tehát az ünneplés el­maradt. És nemcsak a vesze­delmes bűnözők, a betörők kerültek mind rendőrkézre, de a másik galerit is „bom­laszthatták”. Szülőértekezlet a rendőrségen A galeri-tagok rendőrségi vallomását olvasgatom. S. K. 18 éves -.„...engem általában a szüleim ellátnak költő- és zsebpénzzel. Nem kérik számon, hogy mennyit költők és mire. A szórakozá­somba nem szólnak bele...” J. A. 16 éves: .. Ha vala­ki nem hajtotta végre a hatá­rozatunkat, megpofoztuk...” (J. A. volt a galeri egyik al- vezére. Harmadmagával a disszidálást is megkísérelte). T. Gy. 15 éves: Engem meg is akartak verni. Aztán pedig kizártak a galeriból 10 hónap­ra ...” F. P. 15 éves: „A dolgokkal én nem mindig értettem egyet”. G. I. 16 éves: „Két éve lép­tem a galeriba ..(Hatszáz forintot lopott az anyjától, hogy Ausztriába disszidálja­nak). Sz. T. 15 éves: „Azt mond­ták, hogy tartanak házibuli­kat, így közéjük álltam...” B. L. 16 éves, a galeri-fő­nök: „Elhatároztuk, hogy gondtalanul élünk. Csak a mának...” F. B. 17 éves: „Különösebb bűnös elgondolásunk item volt...” Három női tagja is volt a galerinek. Még egyikük sem töltötte be tizennegyedik életévét. Talán a romantika csábította őket? Nem. K. M. a rendőrségen így vallott: „Szóltak, menjek velük házi­bulira és én mentem.” A. Zs. először nem állt kötélnek, de a fenyegetésnek engedett: „Azt mondták, ha nem me­gyek, felpofoznak!” A harma­dik leány vallomása talán a legjellemzőbb, hogy mennyi­re nem a közösség, az össze­fogás áhítása kötötte egymás­hoz a fiatalokat, hiszen azt sem tudták egymásról, ki­nek mi a rendes neve: „A fiúk nevét nem ismertem, csak azt, amit a galeriban használtak!’. Az alvilági ne­Minap írtam egy kis ripor­tot. Rekkenő kánikula volt, te­hát színes bevezetővel kezd­tem. Rendkívüli megelevenítő erővel megírtam, hogy az azúrkék ég tengerében egyet­len felhőfoszlány sem úszkál és úgy melegít a nap, mint egy izzó kokszkályha. Aztán hozzáírtam a riportot. De mire arra került a sor, hogy a cikk a nyomdába jusson, beborult az ég és zuhogott az eső. Se­baj! Átírtam az elejét. Így kezd­tem: az ólmos szürke égen- sehol egy kék folt. Kilátástala­nul és szakadatlanul zuhog az eső. A cikk lekerült a nyom­dába, de mire a szedő szedni kezdte, újra kisütött a nap és a nyomdászok azt mondták, hogy így nevetséges lenne. Mert mit szól az olvasó, ha az újságban azt látja, hogy zuhog az eső, közben odakint süt a nap. Újra átírtam. Most nem ká­nikulára, csak napos időre egy kis átvonuló felhőzettel, enyhe déli-délkeleti széllel, helyenként futó eső lehetsé­Q6S • •• Így már jó lett. A szerkesz­tő leadta, a nyomdász kiszedte és kinyomta, az újságárus el­adta, az olvasó pedig elolvasta, vagy nem olvasta el, mert ez az ö dolga. A fentemlített eset rávezetett arra, hogyan kell írni. Most például papírra ihlettem egy remek kis novellát. Nem azért, mert én írtam, de tényleg jó. És evvel nem lehet semmi baj. Eshet az eső, fújhat a szél, le­het kánikula, vagy hóvihar. Ennek nem árt. Ez egy új iro­dalmi műfaj: a fregoli novellá­imé: Gyönyörű (ocsmány) idő volt. A szikrázó kék (piszkos­szürke) égen nem volt felhő (nap) látható. Rekkenő hőség (dermesztő hideg) volt. Ezért elhatároztam, hogy kimegyek a strandra (korcsolyapályára). A sarkon várt rám Évike (Ju- cika). Gyönyörű volt. Arcát pirosra sütötte a nap (kicsípte a hideg). Egymásba karoltunk és mentünk a kellemes meleg­ben (dühöngő hóviharban). Vérünk vadul dobogta két sze­rető szív ritmusát (ereinkben megfagyott a vér.) A strandon Jucika hátát jó vastagon bekentem napolojjal, hogy meg ne fázzon. Beugrot­tunk a vízbe és egy jót kor­csolyáztunk. Aztán összebúj­tunk és ez nagyon jó volt, mert Jucika elfogta előlem a napot (szelet). Megkértem a kezét. Jucika igent mondott és beleegyezett abba, hogy ősszel megesküd-\ jünk. Most csak az a problé-1 mám, hogy mikor lesz ősz.. Mert tegnap ősz Volt, de ma\ már langy tavasz van és a me-l teorológia szerint a hét végére\ visszajön a nyár, amiből min­den ember tudhatja, hogy eny-\ he telünk lesz, sok napsütés­sel, szürettel, hóvirággal és idei uborkasalátával... $ Na! Mit akarnak... Nem ve-f szem fel azt a kényszerzub-} bonyt... Nem megyek seho-S va... Nekem nem kell kimélnir magam... Én nem idegeske­dem'.'.! sőt én szeretem ezt azt időjárást és az Évike is szereti engem. Gyöngyvirágtól lomb-l hullásig és vissza. Én is. Én is$ szeretem őt. Szeretem nyáron ( és szeretem télen, de szeretemí tavasszal és ősszel is, tehát egy)j álló héten át. Ősz (Nyár) Ferenc (A nem kívánt rész törlendő!)l veknek egész tarkaságát meg­találhatjuk a galerinál, leg­többnek az értelmét is hiába kutatnánk. Érdekességként viszont megemlíthetünk egy forrást: a galeri nevét egy hírhedt tengeri kalózbandá­ról vették — Alvarez! A fiatalkorú banda tagjai­nak kihallgatása után a szü­lők is idézést kaptak a rend- őrségre.A szülőknek felol­vasták csemetéjük vallomá­sát. — Mit szóltak a szülők? — Sokan meg sem lepőd­tek a történteken. Egyiket- másikat erélyesen is figyel­meztetni kellett, mert fél­vállról vették az egészet. — S a tetoválás? , — Több szülőn is látni le« hetett a „kék tintát”. Szüle­jétől vette hát a példát a gye­rek ... A szülők többnyire föld­művesemberek, tsz-tagok, se­gédmunkások; és akad mér­nök, fogtechnikus. A galeri­tagok pedig főként ipari ta­nulók, általános iskolásoké Jellemző, hogy az idősebb galeri-tagok sem dolgoznak sehol. | A galeri-tagok nyomában Feljegyzem a galeri-tagok nevét, címét. Talán beszélni tudok velük. Tanácsokat is kapok. „S-éknél négyet kell csengetni, az a megbeszélt jel. A szülők is csak négy csengetésre jönnek kaput nyitni.” A házak némák, ki­haltak. Hiába próbálkozunk^ hogy valakit is találjunk a galeriból. Két helyen azért van némi szerencsénk. Széles nagy utca. A rozs-* dás vaskapu nincs kulcsra zárva. Üvegezett veranda4 Középkorú asszony fogad* F-né. — Az én fiam nem csináltI semmit!... Keményen fog-« tűk. Egyszer megenged­tem, hogy összejöjjenek it# nálunk. De csak feketekávét! ittak, meg kekszet ettek 1.4 Zsebpénz? Havonta 150 fo-* rintot kapott, mint ipari ta-* nuló. Azt a pénzt nem vet­tük el a gyerektől. Sőt, ka-* pott azon felül is..! A másik házhoz egy szűk* sikátor vezet. Az utcán tó-« Csákban áll a szennyes léi Keskeny gyalogjáró, éles ki-t szögelések. A nappali fény-, ben is barátságtalan mindenj Fekete, kátránnyal mázolt* kapu — elnyúló, földbe süp-1 pedt kis épület. Az anya mosogat. Előbb* csak furcsán mosolyog — mi!$ akarunk az 6 portáján? —* aztán egyszerre hangos zoko-í gásban tör ki. — Mit csinált az a bü4 dös... ? Mikor csinálta voK na, mondják, hiszen sóséra* maradozott ki, rendes idő* ben hazajött. Nem merem mondani '4 házibulikat. Az asszony el-* keseredett, s egyre csak aztj ismétli sírdogálva: *,úgyiíí agyonüti az apja.. Fiatalkorúak, lányok és fiúk. Bűncselekményeket ter­veztek, de szerencsére a rendőrség még jó időben közbelépett. A Balatonhoz készültek, táborozásra. „Kü­lönösebb bűnös elgondolá­sunk nem volt.” De a tábo­rozáshoz a pénzt honnan vették volna?! És a disszidá- lási kísérlet, a felügyelet nél­küli házibulik?! Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, ki a felelős a fiata­lok sorsáért, kik a felelősek, hogy kis híján bűnözőkké váltak? A társadalom, az is­kola? A fiatalok között nem akad rossz tanuló, vagy fe­gyelmezetlen. Együtt mégis a lejtőhöz jutottak. A szü­lők? Mind azt mondják, tö­rődtek gyermekükkel. Csak épp szabad idejüket nem kér­ték soha számon, csak épp a szórakozásaikba' nem szóltak bele, baráti kötelékeiket nem ellenőrizték. A börtön küszö­béig eljutottak. És juthattak volna tovább ... Pataky Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents