Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-17 / 167. szám
A nyári fürdés élettana Ä strandfüldő vagy az uszo- da vize a nyári kánikulában nemcsak kellemesen hűsít, de egész szervezetünkre kitűnő hatással van. Sok előnyös hatása mellett azonban az újságok baleset rovatában tragikus végű fürdésekről is olvashatunk. Fontos tehát ismernünk a nyári fürdés mindkét oldalát Hideg vízbe lépve; a bőrben hisztamin s egy hozzá hasonló, vérbőséget előidéző anyag szabadul fel. Ezek, nemcsak a bőr ereire, hanem az egész vérkeringésre és a sejtek anyagcseréjére is hatnak. A bőr erei először összehúzódnak, — megborzongunk: „lúd- bőrösek” leszünk — és kevesebb lesz bennünk a vér. A mélyebb rétegekben ekkor ösz- szeköttetések nyünak meg a hajszálerekhez vezető kis ütőerek és visszerek között. A vér nagy részének megrövidül az útja, nem jut ki a bőrfelszínre, kevesebb hőt ad le. Ennek következménye, hogy a bőr sápadt lesz, márványozottá válik. Az erek összehúzódása ntán azonban, az egészséges szervezetben, idegrendszeri hatásra, vérbőség keletkezik. Mégpedig nemcsak a bőrfelszínen, hanem távoli reflexhatások révén* a test mélyén is megjavulhat a vérellátás. Ilyen hatás észlelhető pl. az emésztőszervekben, sőt, egyes kutatók szerint, a szív ereiben is. A gyomor és bélmozgás ilyenkor lassúbb lesz, kezdetben kevesebb, de félóra múlva már; több gyomorsav képződik és ez a fokozott gyomomedv kiválasztás órákig eltarthat. A májból több cukor kerül a vérbe. Mindez az egészséges emberre vonatkozik: számunkra hasznosak ezek a jelenségek. A fokozott hisztamin-kiválasztás azonban ártalmas, sőt, súlyo- ;abb esetben életveszélyes is ehet, magas vérnyomásban zenvedők, szívbetegek és gyo- morfekélyesek részére és a vér megnövekedett cukortartalma rontja a cukorbetegek állapotát. Viszonylag sok az olyan ember, — a 14—18 év közötti fiatalok között is — akik úgynevezett ideges légzés-szindró- zában szenvednek. Ez normális körülmények között semmilyen panasszal, tünettel nem jár, de ha a vér széndioxidtartalma lesüllyed, a végtagok zsibbadásával, majd tetarru- szos görcsökhöz hasonló állapottal, ájulással járhat. Több- nyíre ingatag idegrendszerű fiatalok szenvednek benne. A „békaember’* sportot saját szakállukra végző fiatalok ezért könnyen kerülhetnek életveszélyes helyzetbe. Gyakori ugyanis, hogy egymással versengve buknak a víz alá — környezetük még biztatja is őket —, s hogy tovább bírják odalenn, merülés előtt gyors egymásutánban mélyeket ki- és belélegeznek. Az erőltetett oxigén, felvétel csökkenti a vér széndioxid tartalmát, s ha a víz alá bukva éri őket a görcsös ájulás, és nincs, aki időben kimentse őket, könnyen vízbe fulladhatnak. A nyári fürdőzésben a fűtött helyen való fürdőzés — örvények, hajók közelsége, stb. —- valamint a vízalámerülés veszélyein kívül, a legtöbb baleset abból származik, hogy a napozásban felhevült ember, hirtelen beugrik a vízbe. A belső fül gyors lehűlése megzavarja az egyensúlyozó szerv munkáját, az úszó nem talál ki a felszínre, vagy pedig izom-, esetleg érgörcse támad és ezért nem jut ki a partra. Akinek a dobhártyája betegség, vagy műtét következtében átfúródott, annak nem szabad víz alá merülnie. A teli gyomor a hasban vérbőséggel jár, nehezíti a légzést, ezért nem ajánlatos fő étkezések után fürödni. Á sorozatos fürdők egész szervezetünket áthangolják, s ebben a víz hőmérsékletén kívül szerepe van például annak is, hogy a víz felhajtóereje csökkenti a testsúlyt. Ez megkönnyíti a testmozgást, tehermentesíti az izmokat, hajlékonnyá teszi az ízületeket Az egyensúly fenntartásához nagyobb izommunka kell, fokozódik a szívműködés, gyorsabban kering a vér és megnő a ki- és belélegzett levegő mennyisége. A fürdőzés élettani hatásai szorosan összefüggenek az éghajlattal is. Üdülésünk helyét tehát aszerint kell megválasztani, hogy egészségi állapotunknak melyik felel meg leginkább. M. P. Telefon — kagyló nélkül Odesszában; a Marx Károly utcában szabályos üvegfalú nyilvános telefonfülke áll. A telefonautomata is a lehető legszabályosabb, csak éppen — nincs hallgatója. Az arra- járók egyike-másika, aki síet- tében nem veszi észre a figyelmeztető feliratot, bosszús legyintéssel megy tovább, azt hívén, hogy a készüléket megrongálták. Holott tévedés: a telefon működik, csak be kell dobni a kétkopekes pénzérmét* majd a búgó hang hallatára feltárcsázni a kívánt számot, s máris kezdődhet a beszélgetés. Az automatába érzékeny mikrofont szereltek* a vonal másik végéről érkező válaszokat megafon közvetíti. Ilyen készülékeket szereltek fel az odesszai interurbán telefonközpontban is. Az új készülékek különösen jó szolgálatot tesznek akkor* ha egész család kíván részt venni a beszélgetésben* például egy anya gyermekeivel. Mindannyian egyszerre hallják az apa hangját, nincs szükség rá, hogy a hallgatót kézről kézre adják* s a vonal másik végén is egyszerre hallani, amit a feleség és a gyerekek mondanak. Jól beválik az újítás hivatalos telefonbeszélgetéseknél is, amikor közben feljegyzéseket kell készíteni — hiszen nem keH tartani á hallgatót Az újdonság az odesszai vezetékes rádió központjának műhelyében készült, David Safer mérnök és szakember- csoportja javaslatára. Az újítók tökéletesítették a falusi úgynevezett duplex telefonvonalak rendszerét is. i— Az új telefon. (APN foto — T. Ananyina felvétele) napfénytől*' s küldenének esőt a szomjazó vidékre. A piktogramok megfejtésénél nagy segítségükre voltak a kutatóknak az ősi kínai és egyiptomi hieroglifák. Az üzenetek, helyesebben a segélyt kérő folyamodványok abból az időből valók, amikor több évszázadon át nem volt ezen a vidéken csapadék, s méretei azonban abban aa időben lecsökkentek. Ukrán tudósok adatai szerint ebben az időszakban a Dnyeper is annyira kiszáradt, hogy köny-« nyűszerrel át lehetett lábalni rajta. Képünkön: a piktogramok és cikkünk szerzője, V. Csejlitkő archeológus. (APN) Mit „üzennek" a kirgiz barlangrajzok? Kétezer évesnél régebbi barlangrajzokat találtak nemrég Dél-Kirgiziában, a Pamir és az Altáj hegység nyúlványain. Röviddel azelőtt az archeológusok e barlangok körzetében kőbaltákra bukkantak. A kirgiz archeológusok által felfedezett barlangrajzok a Közép-Azsiában talált első, úgynevezett pikto- grafikus, tehát képjelekkel készült írások. A jelek a barlang sziklafalán vastag zuzmóréteg alatt voltak. E réteg lefejtése után tűntN elő a piktogram, amely összesen mintegy két négyzetméternyi falfelületet foglalt el. Szomszédságában még néhány kisebb piktogramot fedeztek feL E *,rajzos üzenetek” ábrái-; nak elemzése érdekes eredménnyel járt. A piktogramo- kon tátott szájú kígyókat, a napot jelző köröcskéket, a lakhelyeket és a mezőket feltüntető négyzetes alakzatokat látni. Kitűnt, hogy ezekkel az ábrákkal az egykori őslakók totemjeikhez, patrónusaikhoz, a kígyókhoz folyamodtak segítségért. Arra kérték a kígyókat, védenék meg lakóhelyüket és földjeiket a tűző szinte állandósult a szárazság. Alighanem ekkoriban történt* hogy kiszáradt az az ősi és tekintélyes méretű csatorna is* amely a Zeravsan folyóból merítette vizét. A folyót eredetileg gleccserek táplálták, ezefc Földrengések A földrengések megbízható előrejelzése elsősorban ennek a természeti csapásnak gyakorta kitett államok tudósait foglalkoztatják. A közelmúltban két japán geológus, Yati és dr. Shiaya, a földkéreg törési rezgéseinek mérésére alkalmas szeizmográfot szerkesztett A speciális műszert, amelyet kábelen süllyesztenek le nagyobb mélységekbe, a föld felszínén erősítő berendezésekkel kötik össze. A jelekből ily módon az érintett pontokon fel lehet ismerni a kezdődő földrengés veszélyét A Milyen szerszám majd az ű Leonow és White '.űrsétája* után, az űrrepülési szakkörökben egyre többet beszélnek a világűrben történő szerelő munkák végrehajtásáról. A nemrégiben végrehajtott amerikai Gemini kísérlet során már arra számítottak, hogy a Titan típusú hordozó- rakéta utolsó fokozata a keringéskor az űrhajó közelében marad, az űrkabinból kilépő White a tartókábelen keresztül eljut a rakétáig és azt megérinheti. Ez a művelet lett volna a bevezetése a további kísérleteknél végrehajtandó összekapcsolásnak, amely során az ember elvégezhette volna az első szerelési munkát (űrhajón kívül) a világűrben. Mint ismeretes a Gemini kísérletnek ezt a célkitűzését nem sikerült végrehajtani, tekintettel, hogy a kiégett utolsó rakétafokozat annyira eltávolodott az űrhajó keringési pályájától. Egészen bizonyos azonban, hogy a világűrben történő szerelő munkák rövid időn belül megkezdődnek. Ezt a munkát természetesen megfelelő hő-, fagyálló, nyomásszabályozott speciális űröltözékben végzik az űrhajósok. Ezeket a készülékeket mind szovjet, mind amerikai részről kipróbálták a legutóbbi űrséták alkalmával és be is váltották a hozzájuk fűzött Bemétoseket előrejelzése műszer természetesen annál hatékonyabb, minél mélyebbre lehet lebocsátani a földbe. Amennyiben sikerül 9000 méter mélységbe leereszteni a rengésjelző szondát, az előrejelzés szempontjából ez igen nagy eredmény lesz, mert itt van az a kritikus réteg, ahol a törés-rezgéseket a szonda közvetlenül mérheti. Kisebb mélységben a jelek eltompulnak és nehezen értékelhetők. A szakkörök világszerte ér-' deklődéssel figyelik a két japán kutató Tokió környékéi» végzett kísérleteit' -j okát használnak r ha jósok ? Az amerikaiak szerint ’ aJt űrhajósok háromféle szer-* számmal fognak dolgozni; egy kombinált sokcélú kulcsait amely rendeltetését illetően talán a francia kulcshoz hasonlítható, egy speciális kulcs* csal, amellyel az űrhajó nehezen hozzáférhető részeit szerelik majd és egy fix méretű csavarkulccsal, amely az űrhajó csavaranyáinak a meghúzására szolgál majd. Az űrszerszámok tervezésénél figyelembe kellett venni azt a körülményt, hogy az űrhajósok a súlytalanság állapotában, nagy kesztyűkben lesznek kénytelenek dolgozni, ezért az -„űrszerszámok”-nak a nyele hosszabb, mint a földön használatos szerszámoké. Érdekes szerelési segédeszköz lesz egy gyűrű alakú mágnes, amelynek segítségével a fémlemezeket és idomokat összefogó csapszegeket és karmantyúkat „fogják meg” aZ űrben történő szerelési munkák folyamán. A mágnes tehát egy harmadik kéz szerepét tölti be, amikor egyrészt összefogja a csapszegeket és karmantyúkat, másrészt ráerősíti a szerelendő felületre ezeket, a szerelés időtartama alatt. Remélhető, hogy a közeljö* vő már el fogja dönteni a tér* vezett „űrszerszámok” használhatóságát és-gyakorlati ér* tékaét. (E. ZJ szó tengeri madarak, Abel véleménye szerint voltak repülősárkány-szigetek is, ahol ezek az állatok tojásaikat lerakták, kikeltetésüket a nap melegére bízták. Olyan óriások is éltek közöttük, amelyeknek a koponyája elérte a háromnegyed métert! Ezek az állatok népesítették be időnként az ősóceán girbe- görbe homokhátait, élénkséggel töltve meg az egyébként elhagyatott, kopár parti homokvonulatokat Jellegzetes kép volt ez a , kréta időszak ősvilágában. A hatalmas szárny lehetővé tette, hogy órák hosszat, sőt, napokon át vitorlázhassanak a nyílt óceán felett, felhasználva az áramlatokat a végtelen légtérben. Olyan remekül alkalmazkodott egész szervezetük a repüléshez a hosszú évmilliók alatt, hogy később csak a ma élő madarak jutnak előbbre ezen az úton. De bármennyire alkalmazkodott is a repülősárkányok szervezete a repülő életmódhoz, kihaltak és helyüket átadták a színes tollú, énekes szavú, fészket rakó, költő és vándorló igazi madaraknak. TasnáíH KttbaesSca András végiében kifejteni a kőből. Pedig van néhány lelőhely, például Amerikában, ahol a repülősárkányok eldorádója lehetett hatvan-hetvenmillió évvel ezelőtt. Legalább is ezt bizonyítja az a nagy tömeg repülősárkány csont, kisebb és nagyobb állatok egymásra halmozódott maradványa, amikre a szakemberek ráakadtak. Hasonlóan a napjainkban is híres madárszigetekhez, ahol tízezrével tanyáznak a halár rés fesztávolság élő állaton! Egy másiké, maradványaiból kiszámíthatóan, még ennél is nagyobb. Szárnyfelületük legalább 25 négyzetméter! Valóságos eleven vitorlázó gépek voltak ezek az állatok. Az ilyen óriások maradványa persze ritkaságszámba megy. Üvegvékony méteres csontjaikat is nehéz feladat egyban, s újabban a Szovjetunió területén, Kazahsztánban. Ezek a repülősárkányok tehát jóformán az egész földön elterjedtek és otthon érezték magukat. A sok lelet lehetővé tette, hogy a szakemberek az elmúlt évszázad alatt alaposan — Repülősárkány rekonstruált képe tanulmányozhassák az érdekes állatokat. Különösen Abel, a bécsi egyetem tudós profesz- szora kutatta életmódjukat. A repülősárkányok rovarokkal, vagy halakkal táplálkoztak. Ügy repültek a tenger sima tükre felett, mint ma á tengeri halászmadarak, s csőrükkel ki-ki kapták a felvetődő halat. Angliában olyan maradványokra bukkantak, amelyeken a szárnyak hegye egymástól 7 méterre esett. Hétméte-; Több mint 180 évvel ezelőtt Jó állapotban megmaradt, kisebb csontvázra bukkantak az egyik mészkőfejtőben a németországi Eichsádt városka határában. A mészkő a föld- történeti jura időszakban rakódott le a tenger vizéből és finom lemezekre hasadó rétegeiben számtalan ősvilági tengeri élőlény maradványa •rejtőzött. A csontváz egy repülő őshüllőtől eredt. Az állat volószínűleg a szárazföldön pusztult el és dagály idején sodorták a hullámok a parti övezetből a mélyebb vizekbe. A csontvázat a francia Cuvier, kora kiváló ősállatkuta- tója írta le a múlt század elején, s kimutatta, hogy az egy repülő őshüllő, repülősárkány váza. Ennek a repülő őshüllőnek egyik ujja az elülső végtagján rendkívül megnyúlt, hosszabb lett, mint az állat egész teste és az erős és hosz- szú ujj és a test között erős bőrszárnyat feszített ki, amellyel az állat kitűnően re-; pült. Később hasonló csontvázakat találtak Angliában, AmerikaA repülősárkányok szigete
