Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-17 / 167. szám
Fiatalok r '? T ? ▼ V T T T T 1 — Mi lesz a termelőszövetkezettel, ha kiöregszünk? — Elmennek innen a fiatalok! — Már mindent megpróbáltunk, de mégse nagyon sikerül itt tartani őket... Ismertek és közismertek ezek a megjegyzések, amelyek néha a tanácstalan kétségbeesés, máskor a rezigná- ció hangját ütik meg, ismertek, ha már nem is annyira általánosak, és nem is minden termelőszövetkezetre jellemzőek. Kétségtelen azonban, hogy a fiatalok a termelőszövetkezetek életében nemcsak egyszerűen munkaerőt jelentenek, de hajlamot, fogékonyságot is az új, a korszerű ag- ro- és zootechnika alkalmazására. Meg kell azt is mondani rögtön, hogy egyre több termelőszövetkezetben szerveződtek és szerveződnek munkacsapatokba a fiatalok s vállalnak külön is, terven felül is részt a szövetkezeti gazdálkodás sikerének biztosítására. A füzesabonyi járásban például 41 ifjúsági munkacsapat dolgozik a termelőszövetkezetekben, ebből 13 a szocialista brigád címért is küzd, s külön örvendetes, hogy ezekből 62 például azt is vállalta, hogy megszerzi a szakmunkás-bizonyítványt. A hatvani járásban 464 fiatal dolgozik 42 ifjúsági munkacsapatban, vállalva i-t is éppúgy, mint a többi járásokban, hogy például a növénytermesztésben 5—10 százalékkal jobb eredményt érek mint a termelőszövetkezet átlagtermése. Nagyon sok példát lehet hozni, amelyek bizoakikre szükség van akiket nem becsülnek meg nyara ismertek is a termelő- szövetkezetekben, amikor egy- egy nagyobb feladat végrehajtásán a fiatalok munkálkodnak serényen, hogy behozzák például az időjárás okozta lemaradást, pótolják az árvíz miatti terméskiesést, vagy éppen vasárnap, szombat délután gondozzák, tegyék rendbe a legelőket. Ezek után úgy vélhetné az ember — összegezve a panaszokat és figyelembe véve a fiatalok munkáját —, hogy valóban mindenütt igyekeznek mindent elkövetni: maradjanak a termelőszövetkezetekben 3 fiatalok, legyenek megbecsült tagjai, s munkájuk, képzettségük arányában megfelelő poszton vezetői is a közös gazdaságoknak. A példáig azonban, sajnos, sok helyen nem ezt igazolják. Panaszkodás van, de annak tudomásul vétele, hogy munkáért megbecsülés is jár — az nincs, ha a fiatalokról van szó. A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetben 80 fiatal dolgozik. De egyetlenegy se tagja a szövetkezet . vezetőjégének! Ecséden a Vörös Csillag Tsz-ben tavaly — jellemző, hogy itt az egyik if júsági munkacsapat vezetője 45 éves! —, azt ígérte a szövetkezet vezetősége, hogy a vegyes kertészetben dolgozó fiataloknak 1,25 munkaegységet biztosít napi munkabér fejében. Az elmúlt év végén megfeledkeztek az ígéret betartásáról. Az eredmény: a munkacsapat tagjainak egy része otthagyta a termelőszövetkezetet. — A fiataloknak adnak munkát, nekünk meg nem? — ez a mondat Zagyvaszántón hangzott el, ahol fel is oszlott az ifjúsági munkacsapat, mert lekicsinylőén, nemegyszer durván bántak velük. Nagy- kökényesen odáig jutott a helyzet, hogy a gépi munka helytelen tervezése következtében le kellett állítani néhány erőgépet és most a fiatal traktoristák a Hatvani Konzervgyár borsófejtő gépéhez szerződtek időszakos munkára. Az is jellemző itt, hogy például az egyik traktoros szakmunkás — aki családos is már — három hónap alatt mindössze 70 munkaegységet keresett— s nincs az a magas munkaegység-érték, amely „tartalommal” tudná megtölteni ezt a 70 munkaegységet. Lehetne még hozni ilyen példákat, igaz, és lehetne olyan példát is hozni, mint a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet, ahol jutalomüdülésre küldik a jól dolgozó ifjú tsz-tagokat. Ám célunk most elsősorban az volt, hogy ezekkel a példákkal olyan visszásságokra hívjuk fel a figyel- | met, amelyeknek megoldása | elsősorban a termelőszövetkezetek vezetőinek, idősebb tsz- tagjainak a feladata. Elsősorban! De legalább ennyire feladatuk a pártszervezeteknek, a KISZ-bizottságoknak is, hogy érvekkel, meggyőző szóval, a tanácsok segítségével, hatékony gazdasági eszközökkel is segítsék, hogy munkájuk arányában becsüljék meg a fiatalokat, akik valóban a termelőszövetkezeti mozgalom jövőjét jelentik. Gyurkó Géza Szeretettel — I) rszágosan harmincezerre tehető azok- nak a fiataloknak száma, akik a nyári szünidő egy részét hasznos munkával szeretnék eltölteni. A KISZ az elmúlt éveik tapasztalata alapján,, az idei nyáron újabb középiskolás és egyetemi építőtáborokat szervezett, és július elsejével az első csoportok teljes létszámmal be is népesítették ezeket a táborokat. Alig két hét múltán az újságok hírei, és a televízió riportjai arról adhattak hírt, hogy a táborokban — különösen az árvíz utáni helyreállításban — diákfiataljaink máris jelentős segítséget adtak. Az építőtáborok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Ezt bizonyítják az évről évre szaporodó jelentkezők is. Bár a táborok száma növekedett, mégsem foglalkoztathatják mindazokat, akik nyári munkára jelentkeztek. Egyes körzetekben, a munkát kérő fiatalok egyénileg próbálnak idénymunkára elhelyezkedni. Az iskolák engedélye alapján, sok ezer fiatal jelentkezett négy—hat heti időre a különböző üzemeknél. A mezőgazdasági üzemeknél a legtöbb helyen nincs probléma hasznos foglalkoztatásukkal. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok örömmel fogadják a fiatalokat, annál is inkább, mert a csapadékos időjárás miatt az aratással egy időre tolódott számos növényápolási munka. A probléma főleg a városi ipari üzemeknél jelentkezik, ahol nem egy esetben külön gondnak, tehernek érzik a félműszakos igénynyel jelentkező fiatalokat. A munkára nevelés egészséges iskolai célkitűzésének hatását mutatja a növekvő munkakedv. A baj akkor kezdődik, amikor — rendszerint racionális érvekre hivatkozva — az egyes üzemek elzárják, sőt „lezárják” kapujukat. Az elzárkózás érvei között a legtöbbször a v,takarékosság”, a „baleseti veszély” szerepel, és ezeket az érveket külön- külön meg is lehet magyarázni. A tizenöt-tizennyolc éves munkálkodni akaró fiatalnak azonban ezek az érvek csak annyit mondanak: „Lám, az iskolában a hasznos időtöltést kérték a tanárok, de a felnőttek ennyi ürügyet találnak, csakhogy ne mehessünk be a gyárkapun.” felelősséggel Vannak bizonyos esetek, amikor nem lehet egy dolgot mereven minden jelenségre alkalmazni. A dolgozni akaró fiatalban nemcsak jó szándékának kudarca miatti csalódás okoz szemléletbeli törést. A foglalkozás, a rendszeres tevékenység hiányában fellépő unalom ennél is nagyobb veszélyeket rejt magában. Igaz, egy gyár, vagy üzem vezetője nem köteles arra gondolni, hogy a nyári szünet sok tétlen órája megnöveli-e a „csínytevések” számát. Vélekedhet ez a vezető úgy is, hogy mindez nem termelési kérdés... De az már közvetlenül kellene, hogy minden vezetőt érdekeljen: a ma még csak félműszakos idénymunkára jelentkező fiatalok jövőre, vagy egy-két éven belül, mint munkások állnak majd meg annak a gyárnak, üzemnek kapujában, amely ma nem engedi be őket... Számos eset bizonyítja eddig is, hogy az ilyen „idénymunkás” fiatalok a nyári hónapok során ismerkedtek meg olyan szakmákkal, amelyekről korábban hallani sem akartak. A nyári „játék-munka” során ezreik és ezrek szerették meg az üzemet, és tanulmányaik befejezése után, mint „régi ismerősök” jelentkeznek végleges munkára. Ezek a fiatal munkások gyermekkoruk érzelmi kötődését is magukkal hozzák, és ezzel az érzelmi alappal, mint plusszal, sokkal jobban igyekeznek felnőttként is hasznos munkát végezni azoknál, akik e plusz nélkül, vagy egy korábbi elutasítás keserűségével lépik át a gyár küszöbét. A diákifjúság nyári munkavállalási kedve örvendetes jelenség. Egy egészséges szemlélet egyre erősödő térhódításának jele. Kizárólag a „felnőtteken” múlik, hogy olyan felelősségérzettel és szeretettel tudják-e fogadni* és koruknak megfelelő munkára fogni őket* amilyen őszinte akarással, és a munka, a hasznos tevékenység iránti becsüléssel a tanuló fiatalok nyaranta az üzemek kapuján be- bocsátatásért kopognak. Segítsük hát őket* hogy a közösség érdekében hasznosan tevékeny ked hesseriek. Szamos Rudolf Tilos a választék! Nem lesz baj a szállítással! — ígérik Gyöngyösön az AKÖV-nél A 4. sz. AKÖV gyöngyösi üzemegysége nem teljesítette féléves tervét. És talán az üzemegységek közül itt mutatkozik a legnagyobb lemaradás. Az okok...? — Említhetnénk szubjektiveket, objektíveket egyaránt, de ez amolyan mosakodásféle lenne — mondja Nagy József üzemigazgató. — Mi is követtünk el hibát, meg az időjárás is. De... És ez az erősen hangsúlyozott, bizakodó „de” szócska a hibák őszinte elismerése már dolgozik a gyöngyösi üzemegység is. — Megállapodást kötöttünk a MÉK-kel, hogy ha kampányszerűen is jön be valamiféle terményszállítás, megkapják az igényelt gépkocsikat. Ezért, ha szükséges, hát minden egyéb helyről bevonjuk a járműveket. — Ez eddig helyes! De mi történik ott, ahonnan elvonják a szállítóeszközöket? — Ez is előre megbeszélt terv alapján, történik. A vál— Ilyen most például a nagyréded málna. Összekötőt jelöltünk ki ide Zombori Balázs személyében. A tsz-től jelentik, hogy milyen mennyiségű málna várható, az összekötő pedig intézkedik, hogy a megfelelő távolsági járat azonnal kéznél legyen. Bizakodhatnak tehát a Gyöngyös környéki termelőszövetkezetek. De bizakodhat a gyöngyösi üzemigazgatóság is, hiszen a munkák, illetve a járatok alaposabb megszervezése feltétlenül hozzájárul majd a tervlemaradás behozásához Laczák János Bejelentem, hogy az érvényben levő legújabb igazgatói utasítás alapján ezentúl csak szeszes italt fogyasztok, legyen bármilyen kánikula, környékezzen bár a szomjhalál, kicserepesedett szájjal, az ínyemre tapadt nyelvemmel is csak pálinkáért sóhajtok! Mert én makacs természet vagyok. Nem tűröm, hogy az ízlésemet bármilyen igazgatói rendelkezés befolyásolja. Nem tűröm, hogy rám kényszerítsék a meggylevet, amikor én éppen birslét akarok inni, különösen akkor nem, amikor meggyből nem is állunk olyan jól, a tavalyi birscefre pedig fölös mennyiségben biztosítja a belőle készült lé előállítási lehetőségét. : Tehát népgazdasági érdeket is szolgálnék akkor, ha a meggylé helyett birslét innék. Az igazgatói rendelet azonban megduplázza a veszélyt: a birslé a nyakunkon marad, és nincs az a szomjúságtól kínlódó külföldi turista, aki romlott birslét kívánna fogyasztani, barmon nyíre is igyekszik ennek előnyeiről meggyőzni őt tudvalévőén világhíres vendéglátó iparágunk. Kénytelen vagyok tehát a birslé védelmében felemelni a szavam. Íme! Tiltakozom a gyümölcsszörpök kedvelőinek széles tábora nevében a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat vezetőségénél a július 12-1 rendelet ellen, amely megszabja, hogy gyümölcsszörpből csak egy félét lehet árusítani. Az ndokolás is nagyon érdekes, fél biztosíték ahhoz, hogy a gyöngyösiek mindent megtesznek a tervteljesítésre. Olyan időszak a mostani, és ami ezután következik., hogy bőven ad alkalmat a jó munka bizonyítására. — A zöld áru-szállítás — veszi át gondolatom az igazgató. — E téren az elmúlt években sem volt különös probléma, de ki merem jelenteni, hogy eb- b :n az évben sincs ok az aggodalomra. A siker egyik fontos, mondhatnánk, hogy domináló térj ezője, az előzetes szervezés, ebben az esetben a gépkocsi- park ésszerűbb mozgatása, fel- használása. Ezzel kapcsolatban a vállalat vezetősége, illetve a megyei szállítási bizottság a különböző szállítókkal összehangolt terveket dolgozott ki. E tervek alapján lalatok úgy osztják be a munkájukat, hogy az átirányított gépkocsi hiánya nem okoz fennakadást a munkában. — Tudná ezt példával érzékeltetni? — Levélben kerestük fel az É. M. Kőbánya Vállalat igazgatóját, megkértük, hogy a jelentős mezőgazdasági szállítások miatt a kőszállítás bizonyos részét tegyék át éjszakára, szombatra és vasárnapra. — A válasz...? Azonnal megtették a szükséges intézkedéseket Követésre méltó példa. És főleg úgy lenne hatásos, ha a többi vállalat is hasonló gyors intézkedést foganatosítana. De más újszerűség is mutatkozik a gyöngyösi üzemigazgatóság munkájában. Mégpedig az, hogy különös gondot fordítanak az olyan termények elszállítására, amely nagy értéket képvisel. Ez is nyári divat! Kenyérgond — gond nélkül SZERENCSÉRE most már csak jelképesen gondunk a mindennapi kenyér, mégha a minősége olykor gondot is okoz. De hogy legyen mit feldolgozni, az a mezőgazdasági üzemeken túl a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldogozó Vállalat gondja, szűkebb határainkon belül. Mi várható, hogyan készültek fel az új gabona fogadására és feldolgozására, eziránt érdeklődtünk Dudaslcó Józseftől, a vállalat igazgatójától és Einer Ferenciül a vállalat áruforgalmi igazgató-helyettesétől. Várható elsősorban a jövő hét elejére az első, idei kenyérgabona-szállítmány, méghozzá a megye déli tájairól. Ennek feldolgozása viszont valószínűleg Selypen vagy Gyöngyösön történik meg. Ami már megérkezett, az őszi árpa, az, még a hónap első napjaiban megindult a felvásárlása, és eddig mintegy száz vagon őszi árpát vettek át. Az idén kenyérgabonából öszesen 4260 vagon a felvásárlási tervük, amit várhatóan teljesíteni tudnak, ha az időjárás nem romlik tovább, bár a belvízkárok sok kiesést okoztak, az átlagtermés viszont jobbnak Ígérkezik a tervezettnél, tehát a két oldal kiegyenlíti egymást. A felvásárlást nem lehet elválasztani a raktározástól. Mi a helyzet ezen a téren? Megnyugtató, összegezhetjük egy szóval. Részleteiben pedig: az idén hét új fedett szint építettek, azaz 3800 négyzetméter területtel bővült a raktártér, ehhez hozzátéve a tavaly készített húsz fedett szint az utóbbi két év alatt összesen 1280 vagon gabonával többet tudnak raktározni, mint előzőleg. Még így is szükség van bérraktározásra. A tsz-ekkel és az állami gazdaságokkal kötöttek szerződést, ennek nyomán tovább 550 vagon gabona elhelyezése vált biztosítottá. Mindent összevetve, kenyérgabonát az idén nem kell szabad ég alatt tárolniok, hiszen a feldolgozó üzemek naponta negyven vagon gabonát igényelnek, ennyivel csökkentik mindennap a raktározás gondját. Az összefüggéseket tovább bogozva, szólnunk kell a szállítási gondokról is. Az idén már csak a hevesi járásra korlátozódik ez, és ha a MÁV debreceni igazgatósága Pélyre és Kiskörére a kért mennyiségben és ütemezésben tudja a vasúti kocsikat küldeni, ebben a járásban sem lesz fennakadás. Pedig innen összesen hatszáz vagon gabonát kell elszállítani. A VÁLLALATNAK takarmánykeveréket is kell előállítania. Takarmánygabonából 400 vagon a felvásárlási tervük, ehhez még hozzájön az a hétszáz vagonnyi mennyiség, amit a takarmánytápért kapnak cserében. Az eddig ismertetett tények, számok, tervek nagyon mutatósak, megnyugtatóak, és azt a látszatot keltik, hogy megvalósításuk jóformán erőfeszítésbe sem kerüL De mi lesz akkor, ha az időjárás keresztülhúzza az elképzeléseket? A vállalat vezetői is feltették maguknak a kérdést, és mindjárt megkeresték a választ, ami röviden így szól: a kirendeltségek vezetői huszonnégy órán belül leülnek tárgyalni a tsz- ekkel, és megegyeznek abban, hogy mikor, honnan, mennyi terményt szállítanak el. Ebben a „rendkívüli” helyzetben a kirendeltségek tehát nem konzultálnak előzőleg a vállalattal, hanem szabad kezet kapnak, cselekedjenek legjobb belátásuk szerint, természetesen — felelősséggel! (Tegyük hozzá örömmel: végre, csakhogy már ide jutottunk le, milyen jó lenne ezt a módszert más vállalatnál is megvalósítani.) A megyében összesen 38 felvásárlóhelyet jelöltek ki, de átvesz gabonát még a kilenc malom és a három keverőüzem is, így a gyors lebonyolítás lehetősége adott. Könnyít sokat az átvételben az is, hogy a közúti és a vasúti hídmérlegeken súlyozzák le a gabona közel nyolcvan százalékát, tehát ömlesztett állapotban, nem kell majd zsákolni. Szerződés alapján a cukorgyári hídmérlegeket kapta meg a vállalat használatra. A HEVES MEGYEI Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tehát alaposan felkészült az évadra, az új gabona fogadására, és ha voltak és vannak is gondjaik, ezek már csak a mindennapok gondjai. A körültekintő szervezés és a hatékony intézkedés nem fog fejfájást okozni; minden ezt bizonyítja. hangzik pedig a következő* képpen: ... mert a gyümölcs- szörpök ára nem egységes, a többféle választék tehát ár* drágításra ad alkalmat... Azt még csak elviselem va* lahogy, ha a vállalat igazgatója eleve csalóknak tartja a munkatársait, akikre húsz-har- mincfillércs árdiffcrcnciájú árukat már nem mer rábízni-*1 De ezt hagyjuk. Illetve: fejlesszük tovább az idézett körlevél szellemét, és ennek megfelelően követelem* hogy javaslatomat fogadják el. Sok fáradságtól kímélnénk meg javaslatom bevezetésével a vendéglátó vállalat vezetőségét, de minden dolgozóját is. Javaslatom tehát mélyen szocialista és humánus. All pedig abból, hogy ezentúl a vendéglátóegységeknél mindenből csak egyféle árut szolgáljanak ki. Holnap például a cukrászüzem csak buktát süssön. A különböző tészták különböző ára ugyanis még tágabb lehetőséget ad az árdrágításhoz. Egy hétig csak császárkörtét adjanak a mostani, bővebb választékú rövid italok helyett. Fagylaltnál már nem kell reformot bevezetni, mert ott már elérték, hogy egy nap csak egyféle fagylalt készül, méghozzá vanília. Emlékszem rá, volt időszak, amikor mindenki lódenkabát- ban járt, mert csak egyféle kabátot gyártott az iparunk. Aztán következett a zöld ballon korszaka. Mennyivel egyszerűbb volt akkor a vásárló és az eladó dolga! Ó, hová lettetek arany-tyúk napjaink!... Vissza tehát a tizenöt évvel ezelőtti időkhöz! Vissza a vevő és eladó békés egymás mellett élésének korahoz! Nincs szükségünk a bőség kispolgári mentalitást burjánzó eldorádójára! Hogyisne! Mit képzelnek a szomjas vendégek, csak úgy kényük, kedvük szerint válogathatnak a meggylé, az őszibaracklé, a birslé és az al- muska között? Mától kezdve az egész ország csak bambit ihat! Mert vannak még köny- nyelmű, a szocialista eszméktől távol álló „egyének”, akik képesek lennének elinni már ma a holnapi birs-cefrénket! Egy... majdnem megmondtam, hogy mit!... Mert minden igaz hazafinak csak egy jelszava lehet: Le a kispolgári válogatással! Issza, nem issza, nem kap mást, csak slmuskát. Igya meg, aki kitalálta! (Komádi István rajza) (g molnár) (m. f.)
