Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

V Kettős segítség Ma már országos mozgalommá fejlődött az a segítség­nyújtási szándék, amelynek célja az árvízsújtotta terüle­tek kárt szenvedett lakosságának gondjait csökkenteni, ne­héz helyzetükön könnyíteni. A különböző felajánlások so­rát ismerjük, ezek közül eggyel, néhány mondat erejéig, szeretnénk foglalkozni. Az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat párt- és szakszervezete felkarolta a dolgozók kezdeményezését, a különböző munkahelyeken gyűléseket hívott össze, hogy egybehangolják a segítségadás megnyilatkozásait. így szü­letett meg a döntés, amelynek értelmében minden fizikai dolgozó napi munkáján túl, nyolc órát dolgozik az építke­zéseken, az így letöltött műszakkal meggyorsítják a válla­lati feladatok végrehajtását is, egynapi keresetüket pedig az árvízkárosultaknak juttatják el. Nem kis összegről van itt szó, hiszen közel másfél ezer fizikai dolgozó egynapi jövedelme mintegy kilencvenezer forint. A túlműszakban végzett munka gazdasági értéke pedig még ennél is több. Nincs szükség tehát arra, hogy magyarázzuk, az ilyen­fajta vállalásnak milyen jelentősége van. A vállalat adminisztratív dolgozói fizetésük három százalékát juttatják az árvízkárosultak részére elhatározá­suk szerint, és ez az összeg huszonnégyezer forint körül mozog. Mindezeken túl, Gyánti József áeS-brigádja még to­vábbi megoldást talált, keresik a lehetőségét, hogy a hely­színen két családi ház tetőszerkezetét elkészítsék minden ellenszolgáltatás nélkül. A vállalat dolgozói tehát sokoldalú segítségnyújtásra törekednek, és mindezt nem azért mondtuk el róluk, mert ki akarjuk őket emelni, hiszen amire vállalkoztak nem szélsőséges példa, csupán annak bizonyítéka, hogy a segít­ségadás területe sokféle, még egyazon vállalaton belül is. (gmf) Kint a folyosón. Várnak, hogy sorra kerüljenek. (Foto: Kiss Béla) r ének: — Maradnék kirakat- rendező. I Jozefik Miklós: A szakmám­ban helyezkednék el, könyve­lőnek ... Kecskés Tamás, akinek az apja gimnáziumi tanár: — Híradásipari technikus vagyok. A pedagógus családból szár­mazó Kékkői Annamária: — elmegyek képesítés nélküli pedagógusnak. Berkovits György Bent a teremben. Sáfrány Magdolna — matematika—fizika szakra jelentkezett — algebra feladattal birkózik. * tonság: — Megszerettem a rajzolást a kirakatrendező is­kolában. Közvetlen érettségi után a színművészetire jelent­keztem rendezőnek. Nem vet­tek fel... Az alacsony, megnyerő mo­dorú, jó felépítésű Jozefik Vilmos: — Magamtól kezdtem el rajzolgatni. Senki nem taní­tott. Megpróbálom... A szemüveges Kecskés Ta­más szolid, csendes fiúnak lát­szik: — szakra jzzal szeretnék majd foglalkozni. Már gye­rek korom óta rajzolok .. A fufrus kleopatra-frizurás Kékkői Annamária: — Én a földrajz miatt. Ha indult vol­na biológia—földrajz, akkor inkább oda jelentkezem. A rajzzal eddig nemigen foglal­koztam ... Tanítana falun vagy tanyán? S mennyi ideig? Huppán Béla Budapesten, az Árpád Gimnáziumban érettsé­gizett: — Tanítanék. A körül­ményektől függ, hogy mennyi ideig. Ha például sokáig al­bérletben kellene, hogy lak­jak, akkor kevesebb ideig ... Jancsó Imre Hatvanban érettségizett, jelenleg Pesten kirakatrendező: — Húsz évig falun laktam, Jobbágyiban. Különösebb megerőltetést nem jelentene számomra. Jozefik Miklós közgazdasági technikumba járt a főváros­ban: — Igen. Érdekesnek talá­lom a vidéki életet. Az ember, ha tanárképző főiskolára je­lentkezik, úgyis tudja, hogy nemigen taníthat máshol. Az pedig már mindegy, hogy mennyi ideig. Kecskés Tamás a Landler Jenő Műszer- és Híradásipari Technikumban tanult Pesten, de gyöngyösi: — Hogy faluban éljek, az nagyon körülményes lenne... Gyöngyösön a diódában szeretnék dolgozni és szakrajzot tanítani iparitanuló-intézetben. vagy gimnáziumban. Kékkői Mária a fővárosi XVIII. kerületi Móricz Zsig- mond Gimnáziumban érettsé­gizett. különben szerencsi: — Nagyon szívesen, bárhol... Teljesen mindegy, csak peda­gógus lehessek. Nem ugródesz­kának tekintem a falut, hanem egész nyugdíjazásomig ott maradnék. A felvételi vizsga milyen helyet foglal el eddigi életé­ben? A grafikusnak készülő Hup­pán Béla: érettségi után a má­sodik ... De nem, ez jelentő­sebb. Ettől függ a további éle­tem. A már kirakatrendező Jan­csó Imre: — eldönti az élete*. Ha felvesznek, akkor ez lesz rajzfelvételeire. Izgalmas volt Láttam, hogy a többiek mit és hogyan rajzolnak, lehetett összehasonlítani. Jancsó: Azokra a főiskolá­sokra, akik mindkét nap, szin­te reggeltől estig velünk vol­tak. Mit csinál, ha nem veszik fel? Huppán Béla, akinek az ap­ja könyvkiadónál és mélynyo­mású lapoknál grafikus: — Könyvkiadóhoz mennék dol­gozni. Az apja asztalos Jancsó Im­munka eredményének. Én kap­tam. Azt hiszem megérdemel­tem: heti négy—öt órát dol­goztam rendszeresen a gimná­zium faliújság dekorációján. Jancsó Imre: — meg akarják ismertetni az embert új kör­nyezetével is. Szerintem a megbízólevéllel nem rendelke­ző kiszes is végezhet olyan jó KISZ-munkát, mint akinek akár dupla megbízólevele is van. Jozefik Miklós: — Az ember érzi, hogy valaki van a háta mögött. Kecskés Tamás: — Segíti a fiatalokat... Kékkői Annamária: — Mai napig nem tudom, hogy mire adják. Szerettem volna kapni, lehet, hogy megérdemeltem volna. Mire emlékszik legszíveseb­ben az Egerben töltött két nap­ból? Jozefik, Kecskés, Kékkői: — A klubbestre, amelyet a főis­kola KISZ-szervezete szerve­zett. Idegnyugtató, volt, a fel­vételi előtt. Huppán: — A gyakorlati tében azonban más volt a helyzet. Csőmbe ezért úgy döntött, hogy az ügyet tovább­adja — Kaszavubu elnöknek... Az utolsó felvonás Az utolsó két hétben már nem hallgatták ki Hohlovot. Sorsáról Gruska csehszlovák nagykövet tájékoztatta a világ­városokból érdeklődő laptudó­sítókat. A nagykövet felesége kerülőutakon élelmet jutta­tott be Hohlovnak a Makala börtönbe. Svoboda csehszlo­vák konzullal együtt Abramov bolgár ideiglenes ügyvivő és Edremoda, a nigériai nagykö­vetség munkatársa is sokat fáradozott Hohlov szabadon bocsátása érdekében. Hat heti fogság után, végre március 15-én délután a bör­tönigazgató irodájába kísér­ték Hohlovot, ahol a szovjet újságírót Svoboda és Edremo­da fogadta. Omer Khalala, a biztonsági szolgálat embere, nyilatkozatot íratott vele alá: szabadon bocsátják, de kiuta­sítják Léopoldville-ből. Csak annyi időt hagytak neki, hogy a csehszlovák nagykövetségen átöltözzék, majd a repülőtérre szállították. Itt a repülőgép ajtaja előtt kapta vissza Hoh­lov Khalalától az útlevelet, amelyet január 29-én vettek el tőle. A szovjet kormány, az újságírótársadalom és a nem­zetközi közvélemény közbelé­pését végül siker koronázta. A 46 éves Nyikolaj Hohlo­vot, aki előbb a Pravda,'majd tíz év* óta az Izvesztyija mun­katársa volt, több sikeres úti­könyv ismert szerzőjét, a szov­jet újságíró szövetség moszk­vai tagozata néhány hete, 1964 évi működése elismeréséül, a legjobb külpolitikai újságírói teljesítményért járó Vorovsz- kij-díjjal tüntette ki (.VégeJ ügyével most már személyesen Csőmbe miniszterelnök foglal­kozik. Kevésbé vigasztaló dol­got aligha mondhatott volna a szovjet újságíró számára, aki a helyi hatalmi viszonyok is­meretében jól tudta: Csőmbe nem engedheti szabadon azt, akit — Nendaka csukatott le. A mai kongói vezető politi­kusok a lelkűk mélyén vala­mennyien szeparatisták. Leg­főbb törekvésük, hogy „saját” tartományuk uralmát honosít­sák meg az egész országban. Kaszavubu kongói elnök és pártja például Léopoldville- benés környékén a legerő­sebb. Itt, Alsó-Kongóban min­dig volt olyan törekvés, hogy a vidék egyesüljön a Kongó folyó túlpartján fekvő másik Kongóval (Brazzaville), vala­mint Angola portugál gyar­mat északi országrészeivel. Csőmbe miniszterelnök, aki katangai születésű, idegenül mozog Léopoldville-ben. Pozí­cióját erősíti, hogy a belügy­miniszter, Munongó, az ő em­bere. Am Kaszavubu triumvi­rátusa és hadseregfőparancsnok Mobutut és Nendaka biztonsá­gi főnököt tudhatja második, illetve harmadik oszlopául. Ezek a kongói erőviszonyok húzódnak meg annak a hátte­rében, hogy bár Csőmbe két­szer is sajtóértekezleten ígérte meg Hohlov szabadon bocsátá­sát, gyakorlatilag tehetetlen volt. Munongó belügyminisz­ternek elég lett volna egy te­lefon: ő a miniszterelnök sze­mélyes barátja. Nendaka ese­közölte vele, hogy ha vissza­adnák az útlevelét, választ kapnának minden kérdésre, a főállamügyész áttelefonált Nendaka biztonsági főnöknek. De hiába. Rémy Debatty men­tegetőzött: — Nézze, a kiszabadulása most már csak néhány for­maság kérdése. Pár napig le­gyen türelemmel, hiszen a ne­hezén már túl van. — Aztán széttárta a karját: — Hiába, ez itt Kongó... Az útlevél valóban rövide­sen megkerült Hohlovot azon­ban nemcsak hogy nem bocsá­tották szabadon, hanem — több mint háromheti rabosko- dás után — bíróság elé állí­tották. Az alsófokú bíróság ítélethozatal nélkül áttette az ügyet a legfelsőbb bírósághoz. A legfelsőbb bíróság — az igazságügyminiszterhez — az igazságügyminiszter — az alsófokú bírósághoz küldte vissza az aktákat. A labdázás ezzel újra kezdődött. Közben Hohlov a magánzárka cement­padlóján súlyosan megbetege­dett, lába megdagadt, nem tu­dott ráállni. A főállamügyész intézkedett: a szovjet újságíró kórházba került. Kongói ki mit tnd Rövidesen azonban kitették a kórházból: Nendaka hosszú­nak találta a kezelést. Négy hete volt már' fogoly Hohlov. Az indiai ideiglenes ügyvivő felkereste cellájában és azzal biztatta« hogy, sikerült elérni; A Kongói Köztársaság főál- lamügyészének Bunning sugár­úti rezidenciáján a kihallga­tás előtt egy afrikai tisztvise­lő aktacsomót nyújtott át Hohlovnak. A dossziéban a szovjet lapokban megjelent tudósításai voltak, francia nyelvű fordításban. — Nos, valóban az ön cik­kei? — Igen. De kérem, adjanak nekem egy-egy példányt azok­ból a szovjet lapokból, ame­lyekben napvilágot láttak. Ügy látom, fordítás közben több lényeges hiba csúszott a szövegbe... A brüsszeli levél A tisztviselő finoman elmo­solyodott. Léopoldville-be nem járnak szovjet lapok. A cik­kek fordítása Brüsszelből ér­kezett. A dossziéban később Hohlov valóban megtalálta a belga titkosszolgálat — nem neki szánt! — levelét. A brüsz- szeli levél, amelynek címzettje a kongói Suraté National volt, csupa nagybetűvel ug­ratta ki kérdéseit: „Milyen alapon tartózkodik a tudósító a kongói fővárosban? Ki adott neki vízumot?” (Emlékszünk rá: Kongó brüsszeli nagykö­vetsége ...) A Kongói Köztársaság főál- lamügyésze, Monsieur Rémy Debatty, különben szintén belga. A jó ötvenes, őszhajú, középtermetű férfi a szovjet újságírót korrekt udvariasság­gal fogadta. Amikor Hohlov XXXXX\XXXXNXXXXXNN\\XXXX'XXXXXNX\\XXXXXXXXXW.XXVC>XX'S.XX'<«\.VXXXXXXXX\XXXXXXXV«ÄXvXVOvXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Hat hét Camp Luphungoula poklában 4. A főállamügyész türelmet kér.. • Rendes, napi megszokott} munkájuk helyett! Ügy becsülik, hogy emiatt kiesett talán valami 80 ezer foJ rint érték a termelésből Most, az első „félidőben”« az első hat hónap végén —, ami­kor itt is másra kellett volna az igyekezet! De történhetett volna ez bármikor: a kár vál­tozatlan lett volna! A Lakatgyártó utcai gyárban — haragszanak a vízre... És neheztelnek a városi ta­nácsra is! Mert a víz miatt, a veszély miatt már korábban is szóltak! —, de nem hallgatták meg a kérést. Amikor a strand területén lévő egykori árok helyén be­toncsöves vízlevezető építésébe kezdtek — a gyáriak kifogásol­ták, hogy túlságosan magasan lesz az, nem fogja majd fel­szippantani a környék vizét.. Akkor azonban megnyugtatták a gyáriakat, s megígérték, hogy leállítják majd a valóban ma­gasra ágyazott vezeték építé­sét. Az ígéretről azonban — úgy látszik — megfeledkeztek a ta­nács illetékesei, mert tovább folytatták a megkezdett mun­kát, s elkészült a reklamált csatorna. Természetesen — az események igazolták, legutóbb« a június 28-i sárvíz’- — maga­sabban mint a gyár meglévő csatornarendszere. Ezért van az, hogy — amíg régen, esőzések idején segíteni tudott a strandi árok, most« miután megszüntették azt — lám, megreked a víz, újból meg újból megrémíti, munkájában akadályozza a Lakatgyártó ut­cai gyárat. Hát emiatt írtak a héten le- velet a városi tanácsnak. S emiatt tesszük mi is szóvá« kérjük azoktól, akiket illet: ugyan, nézzék már meg azt csa­tornát, segítsenek a bajon« nyugtassák meg a gyáriakat és a környékbelieket. Bizonyítsák he, hogy az a csatorna nem­csak szebb, korszerűbb és higié- nikusabb mint a korábbi árok, hanem hasznosabb is annál...! ___________(gyóni) PA UL ANKA ÉS ARMSTRONG Paul Anka és Louis Armst­rong lesz a zenei főszereplő a „Girl Grazy” című filmben. Ebben 16 dalt és zeneszámot adnak elő. A felvételek július­ban kezdődnek. Armstrong utoljára Grace Kellyvel szere­pelt filmen az „Előkelő társa- ság”-ban Paul Anka ,,A világ- történelem leghosszabb napja” forgatása idején játszotta utol­só filmszerepét: saját szerze­ményű dalát adta elő. Az egri Lakatgyártó utcán megszaladt a víz... Ugyanúgy, mint már annyi­szor« egy-egy kdadósabb eső után: végigszökött a kövek kö­zött s átugrotta a gyárkapu kü­szöbét. Aztán pedig elterpesz­kedett a telepen. Ám ezúttal •kényelmesebben”, mint szo­kott —, mert úgyszólván elfog­lalt minden zugot. Jutott be­lőle a műhelyekbe, s ijedelmet okozott még az irodákban is. Így történt, hogy — míg a kö­zeli patak szintje alig változott valamit az éjszakai felhőszaka­dástól — a Könnyűipari Alkat­részgyártó és Ellátó Vállalat 30. számú gyáregységében af­féle „árvízvédelmi készültsé­get” kellett elrendelni június 28-án. A nem mindennapi ellenség — mondják, jegyzőkönyv őrzi: egyes helyeken 40 centiméter mélységben állt a víz — a „gát­ra” szólította az üzem csaknem minden dolgozóját. Kerek négy óra hosszat tartott a különös produkció: vizet meregettek, szivattyúztak a gyár helyisé­geiből ... Vizes panasz — egy üzem térdig vízben életem legnagyobb eseménye. A közgazdasági technikumi érettségivel együtt Jozefik Vilmos megszerezte a képesí­tett könyvelői, tervezői és sta- tisztikusi képesítést is: — Nem hiszem, hogy a felvételinél lett volna jelentősebb... Mindjárt más az, ha valamit, mint a felvételit is, nem kényszerből kell csinálni. A híradásipari technikus Kecskés Tamás: — A legna­gyobbat. Az érettségi valami­nek a bezárása, eredménye volt, a felvételi pedig egy új­nak a. kezdete. És aki jobban szereti a bio­lógiát, mint a rajzot, Kékkői Annamária: — legalább olyan, mint az érettségi, egyformán izgultam. Volt eltérés az érettségi és a felvételi között? A „grafikus” Huppán Béla: — Hasonlóak voltak. Mindkét helyen keveset követeltek. De az érettségi nehezebb volt. A kirakatrendező Jancsó Imre: — Az érettségi nehe­zebb volt. A „könyvelő” Jozefik Vil­mos: — Az érettségire alapo­sabban kellett készülni. Mind­kettő más-más környezetben volt. Az érettségi az ismerős tanárok előtt... a felvételi ri­degebb volt. A „technikus” Kecskés Ta­más: — Felkészülési idő a fel­vételin nem volt, az érettségin igen. A „biológus” Kékkői Anna­mária: — Az érettségire töb­bet kellett tanulni és hosszabb ideig tartott, meg tételeket kaptunk... Igazságosnak tartja-e a pon­tozásos felvételi-rendszert? A 4,5-re érettségizett Huppán Béla: — Nem. Minden osztá­lyozás igazságtalan. Hogy mi lenne a jó? Nem tudom. A jórendű Jancsó Imre: ~ Teljes mértékben. A 4-es körüli Jozefik Miklós: — Jobb lenne a pontozás he­lyett az osztályozás, mert egy bizonyos határon túl ez nem állja meg a helyét. Elsikkad­hatnak az emberi tulajdonsá­gok ... A 4,2 átlagú Kecskés Tamás: — Ezen még nem gondolkoz­tam ... Igazságosnak. A jeles Kékkői Annamária: — Igazságosnak, mert teljesen a tudáson alapszik. Hogyan tekinti a KISZ megbízólevelet? Huppán Béla: — a KISZ­Miért jelentkezett a födrajz •—rajz szakra? Mintha festve lenne a haja. olyan szőke a gyorsbeszédű. jóképű Huppán Bélának: — A rajz miatt. Folyóirat és könyv­borítókat tervez. Én is grafi­kus szeretnék lenni. Rögtön feltűnt Jancsó Imre. komoly tárgyilagossága és az önálló emberre jellemző biz­Felvételizők az egri főiskolán ’•"■■■'W■ Életem legnagyobb eseménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents