Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-16 / 166. szám

Á népművelésben nem kötelező a nyári szünet Téli tüzelőgondok — nyáron Néhány évvel ezelőtt ilyen­kor nyár derekán már elnép­telenedtek a művelődési ott­honok, rendre-sorra szegre akasztották a különböző klu­bok és szakosztályok termei­nek kulcsait. Befejeződött a népművelési szezon. A közre­működők és a hallgatók népes tábora elszakadt a kultúrha- zaktól. Aztán ősszel rendsze­rint élőről kellett kezdeni a közönség érdeklődési köréhez illő programok megtervezésé­nek és megszervezésének ne­héz, sok fáradsággal, körülte­kintéssel járó munkáját. Idén azonban nem lesz pi­henő, vagy — ahogy mondani szokás — „uborkaszezon” a népművelésben. Az ismeretter­jesztő előadások, a különböző tanfolyamok, a népművelésnek ezek a legközkedveltebb for­mái, valamint a művészeti szakkörök — ha megfogyatko­zott részvevőkkel is, — de állják a versenyt. Akár a harmincfokos kániku­lával is. Ennek megfelelően a közönség fokozódó érdeklődés­sel tekint a népművelés nyári erőpróbájára. Sikerül-e a sok akadályt, nehézséget legyőzni és olyan előadásokkal előruk­kolni, amelyek már az idén, de méginkább jövőre további ér­deklődőket vonzanak majd? Nem többről és nem is ke­vesebbről van szó, minthogy szakítani kell azzal az elavult szemlélettel és gyakorlattal, amely évszakokhoz igyekszik kötni a népművelést. Az igé­nyek ugyanis már túlhaladták ezt a szemléletet. Az ismeret- anyag olyan mennyisége vár „bevételre”, amely parancsoló- an szükségessé teszi, hogy az idővel maximálisan takarékos­kodjunk, mindén órát kihasz­náljunk. A népművelési munkások­nak természetesen figyelembe kell venniök az évszak sajátosságait is, azokat a lehetőségeket, ame­lyeket kitűnően bele tudnak illeszteni munkájukba.^ Mire gondolunk elsősorban? Például a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat, a népsze­rű TIT kezdeményezéseire, az úgynevezett nyári szabadegye­temekre, amelyek 1958 óta elő­ször Veszprémben, majd Pé­csett és Szegeden honosodtak meg. Sikerük olyan nyilvánva­ló — és nemcsak határainkon innen, hanem azon túl is! —, hogy idén három újabb váro­A nyári nap ontja forró su­garait, de nem feledkezünk meg a fagyos, hideg télről... Vajon milyen a tüzelő­anyagellátás? Feleletet keres­ve, felkerestük az Eger—salgó­tarjáni TÜZÉP Vállalat egri központját, ahol Nagy Tibor, áruforgalmi előadótól kaptunk választ. ‘ — Milyen a szénellátás? — Szinte minden igényt azonnal ki tudunk elégíteni, hiszen a július első hetében végzett felmérés szerint mint­egy 480 vagon szenet tárolunk a Felnémeti úti TÜZÉP-tele- pen. — Mi a helyzet a szakszer­vezeti tüzelőutalványokra igé­nyelt szén kiszállítása terén? — Egerben 9924 SZOT tüze­lőanyagutalvány került kibo­csátásra. Bár az akció április 1-től szeptember 30-ig tart, de a vállalatnak módjában állana valamennyi igényt már most kielégíteni. Június 30-ig — az utalványon levő ütemezés sze­rint, — 4530 dolgozó kapta meg a tüzelőjét. A többi 5394 háztartás részére is ki tudtuk volna adni az igényelt szén- mennyiséget, de a vállalatok szakszervezeti bizottságai nem mutattak hajlandóságot a tü­zelőanyag korábbi átvételére. Megtudjuk, hogy a Tüzelő­szer- és Építőanyag Főigazga­tóság irányelvei június 31-ig a GYEREKSZÁJ ... Szerintem sem a legalkalmasabb pillanat, hogy kérd a kezem! meg­A SOK „FORGÖ IDEGEN” láttán az embernek Ausztriá­ban önkéntelen az eszébe ötlik, jó lenne, ha úgy tudnánk össze­hangolni idegenforgalmi érde­keinket, hogy az Ausztriába ellátogató sok millió külföldi­ből hozzánk is jutna... Az ér­dekközösséget azonban nem­csak mi ismerjük fel. A bécsi Herrengasse-ban az osztrák idegenforgalom egy felelős irá­nyítója arról beszél, hogy a köl­csönös előnyök alapján tervek készülnek a két ország idegen­forgalmi kapcsolatainak foko­zására. ök például szívesen vennének még több magyar vendéget az elő- és az utó- idényben, amikor már üreseb­bek a szállodák egyes helye­ken, s amikor lényegesen ol­csóbban tudnák az árakat "p.egszámítani... Cserébe mind több olyan lehetőségeit dol­goznának ki, hogy az Ausztriá­ba ellátogató külföldiek né­hány száz kilométerre is el­menjenek. . Osztrák—magyar kooperáció. A kifejezéssel máshol is talál­kozom. Gyárakban, amelyek magyar vállalatokkal működ­nek együtt. Export—import zakemberekikel történő be­szélgetésben szintén. Felemle­getik a nem is olyan távoli múltat, amikor Ausztria beho­zatalában a magyar áruk jóko­ra részt jelentettek, s amikor az osztrák kivitel is megtalálta a számítását Magyarországon. A külkereskedelem fejlődése természetesen az utolsó évek­ben viszonylag, az egymást kö­1965. július 16., péntek Ausztriai jegyzetek IV. Jószomszédság új alopokon vető évek: számainak százalé­kos összehasonlításában nagyot ugrott, a többszörösére nőtt De abszolút számokban még mesz- sze vagyunk a múlttól és — a jövő lehetőségedtől. KULTURÁLIS kapcsolatok? Fellegvára a bécsi Collegium Hungaricum. A fellegvár szó találó lenne, ha a Donau-Ka­nal, a Duna-csatoma túlsó ol­dalán, a bécsi belvárossal szembenéző partján épült nyolcemeletes modem palota valóban a teljes egészében a magyar—osztrák kulturális kapcsolatok otthona lenne Sajnos csak egy-két emelete az. Így is jelentős eredménye­ket érnek el itt: a földszinti nagytermében mutatták be a Háry Jánost, Kodály Zoltán és az osztrák kancellár, dr. Klaus jelenlétében, az első emeleti kiállítási helyiség sohasem üres, hol magyar, hol osztrák művészek alkotásai kapnak teret benne, a 15 000 kötetes könyvtárban is sokan fordul­nak meg, itt van az Osztrák- Magyar Egyesület központja™ Kik a tagjai? Burgenland tartományi főnöke, a Dunaha- józási Társaság igazgatója* az­tán egyszerű emberek és egye­temi tanárok, a Képzőművé­szeti Akadémia protektora, idő­sek és fiatalok. Az öregebb korosztály még a Monarchia idejéből megma­radt nosztalgiás baráti érzések­kel gondol a magyarokra. (Az osztrák GYOSZ elnöke egy­szer elérzékenyülten mondta magyar vendégeinek: Hej. Nyíregyháza, Nyíregyháza... Ott voltam katona... De szép is volt, de jó is volt fiatalnak lenni...) A fiatalabb generációtól már távol állnak a „K. u. K. idők, ők már az új Magyarország iránt tanúsítanak érdeklődést, vagy éppen rokomszenvet. S nemcsak a Prater Stadion telik meg egy osztrák—magyar lab­darúgó-mérkőzésre, hanem például a Magyar Tudományos Akadémia kiállítása ugyancsak sok ifjút vonz. SOKAN TANULNAK ma­gyarul is. (A tanítás a Colle­gium Hungaricum épületében szintén folyik. (Nemcsak má­sodik generációs, magyar szár­mazású fiatalok, hanem tős­gyökeres bécsi, osztrák férfiak és asszonyok is kedvet kaptak ahhoz, hogy elsajátítsák nyel­vünket Egyébként magyar névvel találkozni mindenütt: iparo­sok, kereskedők cégtábláin itt- ott feltűnik egy Nagy, egy Ko­vács, egy Szabó, vagy éppen egy más, nem olyan hétköznapi magyar név. Lehet, hogy vi­selőik éppenséggel egy szót sem tudnak már magyarul, legfeljebb a „jo nápot” és a „ikeszenem” maradt meg em­lékezetükben nagyapáik nyel­véből. Bessenyei és testőrtársainak palotája, a Fischer von Er­lach építette remekmű, a Becs­ben régen járt magyarok egy­kori Collégium Hungaricuma éppígy beolvad, asszimiláló- dfflk. Még nem történt döntés sorsáról; igazságügymirűs zté­rium lesz-e belőle, vagy a pénzügyminisztérium hivatalai kapnak-e benne helyet a Mu- zeumstrasse 7. alatt? Bármerre lép az ember Ausztriában, főleg az egykori császárvárosban, mindenütt előbukkannak a közös múlt emlékei. Igaz, ezek az emlé­kek többnyire fájók, a magya­rokat, osztrákokat összekötő történelmi szálak legtöbbször az őseinket gúzsba kötő, a hú­sukba vágó, fájdalmas szárí­tású kötelékek voltak. De az effajta szálakat eltépte az idő. Az új kapcsolatokban az elevenedhetik féL, ami régen is népi és baráti és jószomszédi volt. Csak örülni lehet annak, hogy a Lajtán túl is mind töb­ben vannak, akik ezt akarják, akik így akarják. A Habsburgok árnyékában el­telt, véres, sötét évszázadok után, vagy éppen az elmúlt évtizedek modem módon ke­gyetlen hidegháborús időszaka múltán újra egészséges és köl­csönösen előnyös kapcsolatok alakulnak ki a két szomszédor­szág között. TANÚSÍTHATJA EZT <— azt hiszem — mindenki, aki mostanában Ausztriában járt. Az újságíró is, aki jegyzetfü­zettel a kezében rótta az utcá-. kát Becstől Salzburgig váro­sokban és falvakban. A csá­szárváros egy ódon, műemlék­nek számító palotája előtt is megállt és ezt jegyezte fel a noteszába­,,Az ausztriai sorozat utolsó mondatául: a palota névadója a szerzőnek sem rokona, sem ismerőse, mégkevésbé boldog őse.” Az épület neve ma is — Pálffy-palota. A szerzőé pedig: — Vége — Pálfy József téli tüzelőnek 70 százalékos kiszállítását írják elő. Ezt a tervet Hatvanban és Gyöngyö­sön sikerült is teljesíteni. — Hogy állunk a közületi szénszállításokkal ? — Ezen a téren alapjában a tervnek megfelelően folyik a szállítás. Az Országos Tervhi­vatal rendelkezése szerint a közületek évi tüzelőanyag­szükségletüket a négy ne­gyedévre előírt részmennyi­ségben kötelesek átvenni. A vállalatok kitettek magukért: vállalati szinten 77 százalé­kát már átvették a szerződési­leg lekötött tüzelőanyagnak! Kivált Gyöngyös jár az élen, 86 százalékkal, de Egerben is 76 százalékát, Hatvanban vi­szont csak 65 százalékát vették át az évi tüzelőanyagnak. Nagy Tibor arról is tájé­koztat, hogy azokkal a vállala­tokkal szemben, amelyek nem tettek eleget a rendeletben előírt időarányos tüzelőanyag­átvételi kötelezettségüknek, éppen a közeli napokban köt­bérigénnyel lép fel a TÜZÉP! — Gyakran hallani a pa­naszt: poros a szén... Az áruforgalmi vezető egy rendeletet tesz elém az asz­talra, amelyből megtudom, hogy ha az egy centiméter lyukátmérőjű rostán átszitált szénpor mennyisége nem ha­ladja meg a 20 százalékot, — akkor szabvány minőségű a leszállitott szén. Ha azonban meghaladja a szénpor a 20 százalékot, akkor a TÜZÉP vagy megfelelő minőségű szén­ben, vagy pedig készpénzben visszatéríti a vevő kárát. Má­jus, júniusban, a lefolytatott vizsgálat szerint, csupán 21 tételre érkezett panasz, ez 493 mázsa szenet jelentett. A szabványrostálás eredménye­ként 26,5 mázsa szenet ki is cserélt a vállalat, 45,4 mázsa szén árát pedig készpénzben térítette meg. Ez azt jelentig hogy a panaszolt 493 mázsa szénből csupán 72 mázsa esett jogos kifogás alá. Kétségtelenül, ha nem is po­ros, de apróbb darabolású szén került leszállításra, mivel a hosszú ideig szabadban tárolt szarvaskői szén szétesik. Ez azonban általában nem halad­ja meg a rendeletben megen­gedett 20 százalékos 1 centi­méteren aluli darabosodástj porosodást. Jogos a dolgozók kívánsága; a TÜZÉP gondosan őrködjék azon, hogy a szabványban elő­írt minőségben szolgáltassa ki a vásárlók részére a szenet! Azt viszont tényként állapít­hatjuk meg, hogy minden pa­naszolt esetben a vállalat gondos minőségmegállapítő rostálást végez és haladékta-1 lanul kártérítést nyújt. Megtudjuk még, hogy a fa-: és kokszellátásban sem lesi fennakadás. Említésre méltó jelenség viszont, hogy a bri­kett iránti érdeklődés aás utóbbi évek során egyre csök­ken. Volt rá eset, hogy Gyön­gyös és Hatvan egyéves bri­kettet tárolt... Általában megnyugtató kép rajzolódott elénk téli tüzelő­anyagellátásunkról, — s még kemény tél esetében is lassan-: lassan feledésbe merülnek az előző esztendők gondjai..: (sugár) Ax első fél év felvásárlási mérlege 640 mázsa baromfi a füzesabonyi járásból 460 ezerrel több tojás Lezárult az első fél év idő­szaka, és a füzesabonyi járás felvásárlással foglalkozó szer­vei, vállalatai elkészítették szokásos féléves számadásukat. Felmérték és összegezték az ed­digi felvásárlásaik eredmé­nyeit, és most már világosan látják, hogy az idei gazdasági évben hogyan, mennyiben já­rultak hozzá az ország ellátá­sához. Az első fél évben termények és gabonafélék felvásárlására nem került sor, s igy elsősor­ban az állati termékek felvá­sárlási eredményein keresztül tudják értékelni az eddigi munkát. Igen sok nehézség és gátló körülmény nehezítette az idén a felvásárlás helyze­tét: felemelt tervszámok, ab- raktakarmány-hiány, száj- és körömfájás, hogy csak néhány jellemző és kedvezőtlenül ha­tó tényezőt említsünk. Mégis, mindezek ellenére, a 600 má­zsás féléves vágóbaromfi-fel­vásárlási tervet 107 százalékra teljesítették, ami 640 mázsa baromfihús felvásárlásának fe­lel meg. A járás termelőszö­vetkezetei 35 ezer naposcsibét neveltek a téli hónapokban, ami nagyban megkönnyítette a felvásárlók munkáját. Jelentő­sen túlteljesítették az étkezé­si tojás-felvásárlási tervet, amely azt jelenti, hogy az el­múlt évhez képest az idén 460 ezerrel több tojást vásároltak fel. Az eredmények mellett le­maradások is terhelik a felvá­sárlás első féléves mérlegét, amely többek között 540 hízott sertés és 76 vágómarha hiá­nyában mutatkozott meg. Leg­nagyobb kiesés a tej felvá­sárlásában adódott, ahol az ismert okok következtében a tervezett mennyiségnél 3400 hektoliterrel kevesebbet sike­rűit csak felvásárolni. A felvásárlási szervek mun­kája mindezektől függetlenül eredményesnek mondható, hi­szen az elmúlt év hasonló időszakához, első fél évéhez képest 1866 sertéssel, 615 vá­gómarhával, 107 mázsa ba­romfival, és 460 ezer tojással többet sikerült felvásárolni, és az ország közellátására fordí­taniuk. Ez a tény forintban mérve az elmúlt év első fél évéhez képest ötmillió lOOi ezer forintos emelkedést, több­letet jelent. A felvásárlók első féléves munkájának értékelése a má­sodik fél év, tehát az éves terv teljesítésének problémáját is érinti, és sok tekintetben itt is előre mutat. A felmérések szerint, akadálytalanul sike­rül teljesíteni a tojás és a vá­góbaromfi felvásárlásának ter­vét. A tervezett 3 ezer mázsa: baromfihúsból már 2800 má­zsára megkötötték a szerző­dést, a hiányzó 200 mázsát pedig háztáji szabadfelvásár­lás útján biztosítják. A termelőszövetkezetek ko­ca törzsállománya és süldősza­porulata biztosítja a 14 ezer hízó alapanyagát, s így itt sem lesz fennakadás. Előrelátha­tólag nem pótolható a tej fel­vásárlásában adódó kiesés; amelyet a jövőben a megfelelő abraktakarmány biztosításával és a tehénállomány további minőségi javításával lehet és kell is elérni. A termelőszö­vetkezetek és a felvásárló szervek közös feladata a meg­felelő számú vágómarha előte­remtése, amelyet az állatállo­mány minőségi javítása során a selejtezésekből lehet biztosí­tani. Nehézséget jelent az idén az export vágómarha felvásár­lása, mivel a tervezett 3500 darabbal szemben a termelő- szövetkezetek csak kétezer da­rabot tudnak adni. Feltétlenül szükséges, hogy a tagok háztáji gazdaságaiból is felvásárolják a borjakat a termelőszövetke­zetek, és így az exportbikából is megfelelő mennyiséget lesz­nek képesek nevelni a külföl­di szállításokra. A hátralevő időszakban fo­kozni kell a földművesszövet­kezetek felvásárlási tevékeny­ségét, jobban be kell kap­csolni a felvásárlásba a ház­táji gazdaságokat. A helyi és a járási tanácsi szervek, föld­műves- és termelőszövetkeze­tek, valamint a felvásárlással foglalkozó vállalatok jó együtt­működésével az idei felvásár­lási feladatok a füzesabonyi járásban is sikeresen végre­hajthatók. Császár István sunk — Esztergom, Miskolc, Sopron — is egy-egy jól szer­kesztett, izgalmas előadássoro­zattal csatlakozik a népműve­lés új formáit kialakító kezde­ményezéshez. Tavaly 1000—1100 hallgató kereste fel három szabadegye­temi városunkat. Idén valószí­nűleg megduplázódik ez a szám. Miskolcon a város 600 éves történetét; a borsodi iparvidé­ket; a Bükk állat- és növény­világát; Mezőkövesd művésze­tét; a tokaji szőlő- és borkul­túrát bemutató előadások lesz­nek. A pécsi programból ki­emelkedik a Pécs művészetét és a pécsi balettet; Pécs és Ba­ranya folklórját bemutató elő­adások, kiállítások. Mindkét városban sétákkal, kirándulá­sokkal, vagyis a „szemléltető” oktatás legjobb formáival egé­szítik ki a gazdag programot. Érdemes lenne foglalkozni a gondolattal: Egerben is lehetne nyári szabadegyetemet szer­vezni. A város híre, történelmi nevezetességei, festői környé­ké és nem utolsósorban egy jól összeállított színes program bi­zonyára vonzaná a belföldie­ket, de még a külföldi vendé­geket is. Milyen tapasztalatokat me­ríthet ebből az igényes elő­adássorozatból a helyi népmű­velés? Mindenekelőtt: nyáron az ismeretterjesztésnek komp­lexebb formáit kell nyújtani, mint az őszi-téli évadban. Ak­kor úgyszólván elegendő egy jól fűtött terem, hogy több száz főnyi közönség figyelmét lekössék. Nyáron főként azok az előadások tarthatnak érdek­lődésre számot, amelyeket a művelődési otthonok falai kö­zül ki lehet „emelni”. Abban a pillanatban, amikor a környe­zet is „játsszam” kezd, az ér­deklődés hallatlanul megnő. Az előadások tematikájában pedig igazán nem lehet hiány! Gondoljunk csak arra, hogy az emberek többsége általában még saját városát sem ismeri. Milyen nagyszerű lehetőségek kínálkoznak az egyes városok, községek helytörténetével való megismerkedésre! De a föld­rajzi, néprajzi ismeretek is bő­víthetők a nyári sétákkal, ki­rándulásokkal egybekötött sza­badtéri ismeretterjesztő elő­adásokkal. Heves megyében széles lehe­tőség nyílik a néprajzi jellegű ismeretek terjesztésére és a ki­rándulásokra is. Érdemes lenne kísérletképpen szervezni né­hány ismeretterjesztő kirándulást például Bodonyba, Gyöngyös környékére, vagy például Pá­rádra, vagy a Mátra és a Bükk szebbnél szebb kirándulóhe­lyeire. S természetesen nyáron — csakúgy, mint ősszel és télen —, az eddigieknél is jobban kellene támaszkodni a helyi öntevékeny művészeti együtte­sekre. Ez ugyanis már nem csak nyári probléma. Az iro­dalmi színpadok, a színjátszó csoportok, a zenei szakkörök méltóképpen egészíthetik ki az ismeretterjesztő előadások so­rát. Egerben épp ezekben a napokban indult útjára egy dicsérendő kezdeményezés, amelynek megvalósítása Augusztusi esték címen a sza­badtéri lehetőségek kihaszná­lásával gazdag nyári progra­mot ígér. Azok a új vonások, amelyek 3 népművelésben is megtalál­hatók, arra engednek követ­keztetni, hogy népművelési munkásaink nem szakadnak el az igényektől, az évszakra való tekintet nélkül, nyáron is — szünet nélkül — teljesítik igen fontos megbízatásukat. (B. T.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents