Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

Áz egyenrangú bizonyítvány azonos tudást követel MÉRLEGEN A DOLGOZÓK KÖZÉPISKOLÁJA Hadtudomány, űrkutatás, kibernetika A Zrínyi Kiadó nyári terveiből Érdekes kötetekkel jelentke­zik a Zrínyi Kiadó a nyári hónapokban. Zalka Miklós „Rapszódia fehérben” című könyve néphadseregünk életé­vel ismerteti meg az olvasó­kat. A gyűjtemény a szerző több elbeszélését foglalja ma­gában. „A szovjet hadsereg felsza­badító harcai Magyarorszá­gon” — Tóth Sándor kötete — szovjet, bolgár, román és ma­gyar hadműveleti okmányok, dokumentumok felhasználásá­val készült. Karl Ludwig Opitz könyve, a „Marsallbot a kenyérzsákban”, Nagy István György tollából „Űrkutatás és haditechnika”, Horváth Kálmántól pedig „A kibernetika és az automatika katonai alkalmazása” címmel jut el új kötet az olvasókhoz. (MTI) a mintegy hathó­napos kisbaba. A két gyerek nézi, a kisbaba már vörös■ A copfos kislány fel­sóhajt, és legyint- ve csak ennyit mond: — Hiába... öcsi- ilyenek a mai fia­talok ... — Ilyenek — bólint megértőén Öcsi és mindket­ten felháborodva távoznak. f—ól Prométheusz, és a többiek — Miért dolgozol? — Pénzért. — Mondták otthon? — Nem. — Hányán vagytok itt? — Vagy harmincán. — Egy suliból? — Á. Nem. Az összesből. — Ismersz mindenkit? — Csak a haverokat. — Kik azok? — Paróka, Vircsik, Cethali meg a Fűszál. — Mit kell csinálnotok? — Tisztítjuk a járdát, a fá­kat, levágjuk az út szélén nőtt füveket. Nem nagy munka.' Kibírjuk. — Mennyit kaptak érte? — Ki tudja? Majd adnak valamennyit. — Mire költöd? — Táborba megyünk. Az egész „brigád”. — Hogy végezted a nyolca­dikat? — Közepesen. Jó az. — Tanulsz még? — Felvettek. Lakatostanulő- nak. Vagány kis társaság. Cigiz­nek, s „felmérik’* már a nőket is. Nyalka legények. Nem tud­ják mennyit kapnak, de dol­goznak ... Kell a pénz, tábor­ba mennek. A saját keresetük­ből ... Prométheusz, Paróka, Fű­szál és a többiek... Már szer­szám van a kezükben. A suli­ban határozták el. Maguktól: Így döntött a „brigád”. Ez lesz az első kereset... — Hívd már ide Parókát! — Jó napot! — Miért hívnak Parókának? — Tavaly leégett a hajam. Egy darabig parókát hordtam. De most már kinőtt Jó, ugye? — Te is cigizel? — Miért ne? — Sokat dolgoztál ma? — Ne tessék félteni. Van itt idő mindenre. Sok mindent le­het itt az utcán látni. — Mit? — Hát például sok külföldit* szép kocsikat, meg jó nőket Az előbb is elhúzott itt egy. Azért pisszegett úgy Promé­theusz. — Milyen volt a bizonyít­vány? — Négyes. Felvettek a gü mibe. — Egri vagy? — Itt mindenki az. Jó kis társaság, ugye? Van itt min­den. Az utca érdekes ..-. — Te sem mondod meg a neved? — Nem, nem. Tessék csak úgy írni, hogy Paróka, így is­mernek a srácok. Majd veszek egy példányt. Tessék csak nézni, itt jön egy... Jó mi? Sz ... sz ... Elment, majd jön másik. Szükség van még ránk? El kéne már menni, mert Fű­szálék nem melóznak. Most még el kell majd mondani, amit itt beszéltünk, és csak úgy kezdik el. Haveroknak' mindenről tudniuk kell. Prométheusz és a többiek: Végig a Lenin úton, megszáll­va az út két oldalát. Tarka gyereksereg. Tisztítják, csino­sítják az utat. Elől Promé­theusz, utána a többiek... Dolgoznak. .. Koós József már lehúzta a „szakállót”, tak- nyosnak már nem lehet nézni. Ezért gurulhatott be annyira az öregen, aki nem adott neki tüzet... — Mióta cigizel? — A Rákóczi szabadságharc óta. — Hogy érted ezt? — Akkor gyújtottam rá elő­ször, amikor azt tanultam, összekevertem a kurucokat a labancokkal. Ideges lettem. Azóta feszt cigizek. — Otthon mit szólnak hoz­zá? — Mihez? — A cigizéshez. — Nem tudják. — Hogy hívnak? — Prométheusz. — Miért? — Rám ragadt. Tavaly sze­repeltünk a suliba. Én voltam a nagy Prométheusz. Azóta ... — A rendes neved? — Ki tetszik írni? — Hát, ha akarod. — Ah. Nem mondom meg, csak az egyiket: Karesz. Elég ez. — Pissz ... pissz ... Paróka. Nézd a kicsit...! — Jó, mi? — Aha. Kicsit lapos, de azért elmegy. — Van cigid, Prométheusz? — Munkás. — Nem számít. — Ne, de gyufám nincs. — Itt jön egy tag, várj, kér- rek tőle. — Egy kis tüzet kérnék, jó napot kívánok. — Tedd el azt a cigarettát, te taknyos. Alighogy kinőttél a földből, már szórod a pénzt...?! — Hogy tetszett mondani? C, kedves nagyapó! Jó utat, közben egye meg a gyufáját. — Lebőgtem, Paróka. Ez a vén hülye még egy szál gyu­fát is sajnált. — No gyerünk, Prométhe­usz, Fűszálék már hajtanak .. Prométheusz és a többiek... Végig a Lenin úton, megszáll­va az út két oldalát, rövid nadrágban, nekigyürkőzve a „munkának”. Elől Prométhe­usz, a vezér vágja a földet Nyalka legényke. Néhányszor vonzóerőt kapott nagyon so­kan jönnek ide külföldiek is. Ö hárommillió schillingért modernizálta az ódon fogadót, Wurlitzer is van, egy schil­lingért a legmodernebb sláger is megszólal, öt év alatt amor­tizálódik a befektetés, sok az idegen, egyre nő a forgalom. Az idei évfordulón, a húszéve­sen, még külföldi miniszterek is laktak a vendégszobáiban... Továbbmegyünk, nem sok maradásunk van. Akkor in­kább Melk, a Duna fölé maga­sodó barokk apátsággal, ter­meivel, ahol Mária Terézia aludt a kincsként őrzött mi­seruhákkal, amelyeket arany­fonalból még a császárnő és udvarhölgyei szőttek-fonttak... Barokkos gazdagság a falakon, tornyokon, este 9-kor megvilá­gosodnak a sötétbe hanyatlott paloták, mindennap kivilágít­ják, az ágyból is nézhetem, mert a kis szálloda ablakából éppen rálátni. MELK TÉRKÉPÉT forga­tom. A szállodai ablakot nem jelölték meg nyíllal, pedig ilyen nyíl-jelzés sok van a tér­képen* azt mutatja, milyen irányban lehet a legszebb, leg­többet mutató felvételeket ké­szíteni. Ügyes ötlet, nemde? Mindent a turistának... Az idegenforgalmi irodák figyelme a fényképező kedvű idgenre is kiterjed. Egyébként mindenki­nek mindenben segítenek, szobát éjszakára akkor is elő­kerítenek, ha tízszer kell tele­fonálni ide-oda, mert történe­tesen valamilyen ünnepi ese­mény miatt telve a szállodák... Ausztriában* akinek pénze van* minden este fedél alatt hajthatja álomra fejét. Pálfy József Következik: JóssBemszédság új alapokon nyű szenvedésekre, alatta vö­rös, és piros, fehér-zöld szala­gos koszorú: a Magyar Parti­zánszövetség koszorúja. „Carriere” — *,Kőbánya”. Francia felirat is van a kőbá­nya előtt, viháncoló szőke lány vet rá futó pillantást és ismételgeti a szót, aztán szel- lemeskedően enyeleg fiatal lo­vagjával: — Itt karriert csinálhatsz te is ... AZ „EJTŐERNYŐSÖK falá­nak,, tövében kis tó. A sziklafal tetejéről annak idején öngyil­kos foglyok vetették magukat beléje, vagy az őrök bodálták le onnan a magatehetetlen em­bereket Az ő gyilkos humoruk keresztelte el a szerencsétlene­ket „ejtőernyősöknek”. S ma* ezenezen a vasárnapon az O 107.349 rendszámú kék Volkswagent a tulajdonosa a kis tóból merített vödör vizek­kel mossa. Vasárnapi szórako­zás. Amikor visszamegyünk a városka—Mauthausenba, bejá­ratánál a helységnévtábla mel­lett két másik jelzőtábla fo­gad. „Mauthausen” „Camping”, „Standbad”. Az egyetlen mo­ziban vígjátékot játszanak, „Este 8-kor ágyban kell lenni”, ez a címe. A kirakott képek között furcsán hat, — éppen itt Mauthausenban, ahol a csíkos daróo emléke kísért —, hogy csíkos pizsamás férfiak bo­hóckodnak a filmből váloga­tott kockákon. A vendéglős dörzsöli a kezét, Mauthausen idegenforgalmi rándulóhelynek is beillik. A vendéglátóiparnak szinte kon­kurenciát teremt, a franciák az országútjaik szélén nem is létesítenek sehol pihenő-, par­kolóhelyet ... EGY NAPSÜTÉSES vasár­napon az Enns-folyón túljutva a kis Enns városkában tábla mutat Mauthausen felé. Űti- célunk az egykori haláltábor lesz. Ki keresi fel a náci bű­nök, a gyászos gyalázat emlé­keit egy ilyen vasárnapon? Nos, százszámra állnak az au­tók a koncentrációs tábor ka­puja előtt* nyugatnémet fel­ségjelű egy sem akad köztük... Borzadva állnak a kirándu­lók a dísztelen márványtábla előtt, amelyen a komor betűk és számok ezt mondják: „1938: júniusától 1945. május 5-ig ebben a táborban 122 766 fo­goly halt meg...” A nácik szerinti felsorolásban a ma­gyarok a harmadik helyen: 12 923 magyar pusztult el itt. Lemegyünk a „halál lépcső­jén”. Ma terméskövekből ki­rakva 186 lépcsőfok lefelé az út. Akkoriban, amikor a csont­tá, bőrré fogyott, erőtlen lá­gerlakókat embertelen SS-hó- héraik errefelé vezettek le a kőbányába, még nem volt itt lépcső, sziklás, rögös, mere­dek, lejtős volt az út. Az SS- legények szégyenletes szóra­kozása abból állt, hogy az utolsó sorokat rúgással vagy puskatussal az előzőkre nyom­ták, s a végén valóságos em­beri lavina zúdult a mélység­be. Tábla emlékeztet a szőr­Ausztriai jegyzetek III. Autópálya a magyar határig WERNER JÄGER professzor* az Űttervező Intézet nevében hivatalos javaslatokkal élt a már említett Breges-i kong­resszuson: építsenek autópá­lyát a Brenner-hágón át, Linz —Passau—Nürnberg vonalon is lássanak hozzá egy autó- bahn létesítéséhez, a kelet— nyugati autópályát hosszab- ; bítsák meg a magyar határig, ; az észak—dél irányú Auto- ] bahn tervezésében vegyék fi- ] gyelembe a magyar érdekeket és ennek vonalát annyira ke­leten vonják meg, amennyire 1 csak lehet, az alpesi átjárók : építésébe vonják bele többek j között Magyarországot is ... Persze, óriási költséget igé- ' nyelne mindeme tervek, ki- ■ vánságok megvalósítása: évi i kétmilliárd schillinget köve- ] teltek azon a kongresszuson... . Pedig a mostani feladat, a ke­let—nyugati autópálya befeje­zéséhez is szükséges lenne még 1,8 milliárdra, a fedezetet ^ még nem találták meg ... 1900. június 1-én volt az el­ső Salzburg—Bécs autóver­seny, a győztes 43 kilométeres átlagsebességgel tette meg az utat. Ma — 65 év után — még egy kisautó is éppen kétszer akkora sebességgel száguldhat végig a szelíd kanyarokkal, kis emelkedőkkel tarkított ki­es tájakon át haladó autópá­lyán. Szélzsák a hidakon, via­duktokon: jelzi, milyen erővel, melyik irányból fúj a szél, hja, a 120—150 kilométeres sebességgel rohanó gépkocsi volánját erősebben kell meg­markolni egy hirtelen széllö­késre. öt-tíz kilométerenként, az erdő szélén „P” betű hívo­gat pihenésre: sok helyütt kút is van, félreeső helyiség, de mindenütt pad és kis asztal. I Vasárnaponként piknikező, ki­Egyre több már az olyai munkahely, ahol komolyan ve szik a felnőttoktatást és fog lalkoznak a tanulókkal. A Mátravidéki Fémművek­ben például a tanulmányi fe­lelős rendszeresen bejár az is­kolába, ellenőrzi a tanulói előmenetelét s rendszeresen bekéri a beszámolók s a vizs­gák eredményeit. Ugyanig} foglalkoznak a tanulókkal a Bervában és az egri kórházbar is. Jó példát mutat a megye: tanács is. A tanácsapparátus középiskolába járó tagjait ha­vonta egy-egy alkalommal összehívják és tanárok foglal­koznak velük. Ez megmutat­kozik a tanulmányi eredmé­nyükben is. El kell mondani azt is, hog} találkozunk még panaszokkal. Az üzemek, hivatalok vezetői gyakran nem tudnak nemet mondani, amikor egy dolgo­zó iskolára jelentkezik, válo­gatás nélkül csaknem min­denkit javasolnak. Sőt többet, mint amennyit a termelés zavartalan me­nete megenged. És csak akkor döbbennek rá, hogy mit vál­laltak, amikor a tanulmányi szabadságok kiadására kerül a sor. Vannak még olyan munka­helyek, ahol-nem adják ki pon­tosan a tanulmányi szabadsá­got, sőt találkoztunk olyan esettel is, amikor a tanulónk a vizsga napjának délelőttjén még munkában volt. — Milyen eredményeket hozott a kétnapos kísérleti osztály? — Véleményünk szerint be­vált, s a tapasztalatok össze­gyűjtése után ez a kísérlet megszabhatja a felnőtt közép­iskolai oktatás új formáját. So­kan azért vonzódnak a leve­lező tagozathoz, mert az heti egynapos elfoglaltságot jelent, szemben az esti tagozattal, ahol háromnapos az oktatás. Mi kí­sérletképpen egy fiatalokból álló osztályt szerveztünk a le­velezési tagozaton, ahol heti kétnapos tanítást vezettünk be. Ez lényegében átmenetet jelent a levelező és az esti tagozat között. A kísérleti osztály ta­nulmányi eredménye sokkal jobb az átlagnál — mondotta befejezésül Séra László igaz­gató. (m) alappal, amely segíti a közép­iskolai anyag megértését. Hallgatóinknak csupán 5—6 százaléka rendelkezik úgyne­vezett „friss” bizonyítvánnyal, ami azt jelenti, hogy az előző évben végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Ta­nulóink mintegy 15 százaléka az általános iskola befejezése után egy-két, vagy három esz­tendőre jelentkezik a közép­iskolába. Ezekben még él az általános iskola anyaga. De mi a helyzet a többieknél? öt­hat évvel ezelőtt végeztek, sőt vannak olyan hallgatóink js, akik tíz, tizenkét évvel ezelőtt jártak általános iskolába. Ter­mészetesen ezek elfelejtették az anyagot. Ezért vannak problémáink a nyelvtannál, a matematikánál, s kisebb mér­tékben a fizikánál és a kémiá­nál is. A lemorzsolódás főleg tanév elején tapasztalható, amikor a tanulók rádöbbennek arra, hogy milyen követelmé­nyeket támasztunk velük szemben. Mi a magúnk részéről segí­teni kívánjuk az első osztályba jelentkező tanulóinkat, mégpe­dig olyan formában, hogy megfelelő jelentkezés esetén magyar nyelvből és matemati­kából hathetes előkészítő tan­folyamot szervezünk. A tanfo­lyam anyaga felöleli majd mindazokat az általános fogal­makat, amelyek a középiskolás tananyag megértéséhez föltét­lenül szükségesek. — Milyen kapcsolat ala­kult ki az iskola és a munka­helyek között? — Elöljáróban el kell mon­dani, hogy épp e kapcsolatok kiépítésében értük el a legna­gyobb eredményt. Iskolánkban 11 fő hivatású pedagógus és 29 óraadó tanítja a hallgató­kat. A 11 fő hivatású pedagó­gus tartja az órák 75—80 szá­zalékát. ök tehát csak a dol­gozók oktatásával foglalkoz­nak, minden idejüket, tudásu­kat, energiájukat ennek a cél­nak a szolgálatába állítják, így megvan a lehetőség arra is, hogy megfelelő kapcsolatot építsünk ki a munkahelyek­kel. ötven munkahellyel tar­tunk fenn kapcsolatot, ezek fő­leg olyan üzemek, vállalatok, vagy hivatalok, ahonnét többen járnak iskolánkba. Nagy vita kísérte 1963 ápri Hsában annak eldöntését: le gyenge Egerben önálló dolgo zók középiskolája? Az új ok tatási intézménynek voltai lelkes támogatói és heves el lenzöi is... Azóta már ké esztendő telt el, két tanév Milyen eredményeket hozott i most befejezett év, milyen ta ■aasztalatokkal gazdagodott e. ital középiskola? — errő b.. ügettünk Séra Lászlóval Egri Dolgozók Középisko , i_ uwk igazgatójával.-$* iezdjüb talán egy kis sta t . "kával. Az 1964—65-ös tan evn 1531 tanuló iratkozott bi kólánkba. 717-en gimnázium ba, 8 4-en pedig a közgazda Kiig) 'echnikumba. E két szám adatból is kitűnik, hogy a dől gőzei- elsősorban a képesítés nyúl ó technikumot részesítil előny oen. A levelező tagozatra 1227 míg az esti tagozatra csupár 304 tanuló jelentkezett. Feltű­nő ez az aránytalanság. A ta­nulók jelentős többsége még mindig a szervezetileg lazább kévést bb kötöttséggel járó le velezési oktatást részesít; előnyben. A .rost befejezett tanévber már jelentősen megkönnyítet­ték az esti tagozat vizsgáit, s így reméljük, sokkal vonzóbb lesz majd ez a tagozat. A kö­ve*1 • zó tanévben mi is szigo­rúbban ragaszkodunk az elő­írások ioz, amelyek kimondják hogy a helybeli tanulók csak nagyon indokolt esetben jár­hatnak a technikum levelező tagozatára. Nem indokolt a levelezői ta­gozat magas létszáma azért sem mert a dolgozók közép- jsk-i!áj,i nem „öreg” iskola. Tynul< ink 25 százaléka 20 év luli, mintegy 30 száza­iéra. 2: >—25 év között van, s a <tr .-v-.-.-.-j felüliek száma nem ■ er a hallgatók 15 százalé­ka - n. Hallgatóink nagy ré- át fiatal, s tőlük joggal : - tjük, hogy az esti tago­fcra iratkozzanak be.- Milyenek voltak a ta­lálmányi eredmények? — Iskolánk átlaga 2,9, s emellett elég magas volt a buKi ok száma is: hallgatóink 17,5 sz Lzaléka kapott elégtelen bizonyítványt az év végi vizs­gákon. Ez azzal magyarázha­■», hogy felemeltük a mércét, fokoztuk a vizsgakövetelmé­nyéket. Abból kellett kiindul­junk, oogy a dolgozók közép- Ls-kolája a nappali középisko­lákkal egyenrangú bizonyít­ványt ad, s ennek megfelelően az osztályzatok mögött megfe­lelő Hidasnak kell lennie. De meg így is* ilyen vizsgaköve­telmények mellett is tanuló­ink nagy többsége közepes és ményt ért eL röbb mint 400-an hegy­éibe a tanulást az el- tanévben — a beiratko- anulók 26 százaléka. Mi a a nagymértékű le- ■ o tolódásnak? — A lemorzsolódás nem csu- a mi iskolánk egyedi mája, nyugodtan mond- hogy ez általános, fel- atási jelenség. Különö- s.‘n az első osztályokban ma­lemorzsolódás. Enne!: *' : ó oka, hogy a beiratko­•'U lulók nem ismerik a <ola követelményeit, : m rendelkeznek azzal az BARTÓK em* khangversenyek A magyar UNESCO-bizott- ság felhívására szerte a világon hangversenyekkel emlékeznek meg Bartók Béla halálának közelgő 20. évfordulójáról. A megemlékezés-sorozat kiemel­kedő eseménye lesz az az őszi Bartók-hangverseny, amelyet a magyar és a francia UNES- CO-bizottság — az UNESCO védnöksége alatt — Párizsban megrendez. A koncerten a francia rádió és a televízió ze­nekarát Ferencsik János ve­zényli. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents