Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
Gyors ütemben húzódik vissza a víz Jelentés a belvízhelyzetről Az árvíz elleni küzdelemhez képest ugyan jelentéktelen, de önmagában mégis nagy feladatot adott az utóbbi hetekben a vízügyi dolgozóknak a belvizek elleni védekezés. Az elöntött területek kiterjedése négy héttel ezelőtt, június 15-én volt a legnagyobb; akkor elérte a 236 000 holdat. Azóta naponta átlagosan csaknem 5000 holddal csökkent, szombatig 117 000 holdra. Ennek kereken a fele szántóföld, másik felének nagy többsége rét, és legelő. A „tetőzés” óta eltelt 4 hét alatt megváltozott az elöntések jellege és földrajzi elhelyezkedésének aránya. A tulajdonképpeni belvizek az idei maximumot jelentő 177 000 holdról 44 000 holdra húzódtak vissza. Minthogy a belvizek többsége a mélyebben fekvő, kedvezőtlenebb talajviszonyokkal rendelkező Tiszántúlt sújtotta, az országnak ezen a részén javult a leggyorsabban és legszámottevőbben a helyzet. A Tisza völSsalai marsall Kairóban KAIRÓ (MTI): Mint jelentettük, Szalal, jemeni elnök — egynapos halasztás után — pénteken este megérkezett az EAK fővárosába. A repülőtéren az Alexandriában tartózkodó Nasszer elnök nevében Amer marsall, az EAK alelnöke fogadta . Az Akhbar Alyom szerint kairói tárgyalások annak érdekében folynak, hogy „Jemenben szilárd kormány működhessék. A cél a köztársasági kormányzat megerősítése.” Megalakult az új algériai kormány ALGÍR (MTI): Algírban szombat délután hivatalosan közölték az új algériai kormány névsorát. A főbb miniszteri tárcák elosztása a következő: Miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter: Juari Bume- dien. Államminiszter: Rabah Bitat. Külügyminiszter: Abde- laziz Buteflika. Belügyminiszter: Ahmed Medeghri. Tájékoztatásügyi miniszter: Basir Bumaza. Az új kormánynak húsz minisztere van (beleértve a nemzetvédelmi tárcát is, amelyet Bumedien megtartott magának), azaz kettővel több, mint Ben Bella legutóbbi kormányának. A húsz miniszter közül kilenc részt vett az előző kormányban is. Az új miniszterek között a felszabadító harcok ismert nevei közül csak egyet találunk: Rabah Bitatét, aki Ben Bella kormányának idején ellenzékben volt. Az AFP illetékes forrásra hivatkozva közli azt az értesülését, hogy az új kormány hétfőn délelőtt tartja meg első ülését. Yilágm0zai AZ ORVOS KÍVÁNSÁGA A jugoszláviai Csacsak községben Jaroszláv Kuzseli 1877- ben orvosi rendelőt nyitott, ötven éven át folytatott itt eredményes gyógyító munkát. Kiváló ember volt, csak éppen a szeszes ital élvezetének nem tudott ellenállni. Mikor nagyon megöregedett, a község vezetői elhatározták, hogy utcát neveznek el róla. Beleegyezett a megtiszteltetésbe, de kikötötte, hogy abban az utcában soha nem szabad olyan üzletet, vagy vendéglőt nyitni, amelyben szeszes italt mérnek. A feltételt elfogadták és ma is tiszteletben tartják. KÉT ÉVE CSUKLIK Az Alantában élő 40 esztendős Medonald asszony, s bár a legkülönbözőbb kísérletekkel, gyógy szerekkel, stb. próbálták már elállítani a csuklást. Az orvosok most a nyakszirt bizonyos idegszálának kokain-blokkírozásával próbálják a csuklást megszüntetni. HA NŐTLENEK LETTEK VOLNA! Medivitt és White amerikai űrhajósok útján a következő történt: az orvos, a földről ellenőrizte az űrrepülők fizikai állapotát, megállapította, hogy az űrrepülők szervezetét a sok oxigénfogyasztás következtében a vízveszteség fenyegeti. Utasítást adott, hogy igyanak több vizet. Hasonlóképpen, miután a két űrhajós nem kapcsolta ki a pihenés idejére a rádiót, elrendelte, hogy kapcsolják ki. De a legnagyobb megdöbbenésére az az űrrepülők nem teljesítették az orvosi rendelkezését, kétségkívül a „repülési eufóriu” miatt, amit egyébként White- on konstatáltak akkor is, amikor elhagyta az űrhajót. Ez az incidens új izgalmat keltett, pedig izgalomban e nélkül sem volt hiány, ami ilyen vállalkozás vezetőinél egyébként természetes. Gyorsan leleményes megoldáshoz folyamodtak. Az ellenőrző központban hívták a repülők feleségeit és összekapcsolták őket férjeikkel. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: White asz- szon: Ed, igyál nyomban egy pohár vizet. Medivitt asszony: Jim, te is igyál azonnal egy pohár vizet. A válasz gyors és ugyanaz volt: igen drágám, azonnal. Felmerül a kérdés: mi történt volna, ha a két űrrepülő nőtlen? MIBE KERÜL A GYEREK? Francia megállapítások szerint egy gyermek a születésétől 18 éves koráig 35 000 frankba kerül. Szüleinek e szempontból a legnehezebb időszak a kamaszkor, mikor a költségek 42 százalékkal magasabbak, mint a kisgyermeknél. gyében most már mindössze 13 000 hold van víz alatt, s ez is többnyire kisebb, szétszórt foltokban. Debrecen térségében 5200, Békés megyében 2500 — főként szikes legelőket — borít a belvíz. Míg a Tisza völgyében viszonylag gyors ütemben szabadultak fel az elöntött területek. a Duna völgyében most 10 000 holddal nagyobb kiterjedésű a víz, mint néhány héttel ezelőttt. mivel a dunai gátakra nehezedő rendkívüli nyomás és a talaj átázása következtében szaporodott a felfakadások, átszivárgások, buzgárok száma. A csapadékos évekre jellemző belvíz-károkhoz képest az idei elöntések területe nem nagy, hiszen 1963-ban csupán a belvíz 466 000 holdat borított el. Ha az dőjárás a legutóbbi napokéhoz hasonlóan továbbra is kedvező marad, s a nap és a szél továbbra is segít, a Tisza völgyében 1—2 hét alatt teljesen megszűnnek az elöntések. A Duna felső szakaszának környékén a víztetlenítés befejezése előreláthatólag jóval tovább tart. A Szigetköz és a Hanság egy részén ugyan már megkezdődött a gravitációs lefolyás, de számolni kell azzal, hogy az alacsony esésű Rábca csak lassan tudja befogadni a Hanság 20 000 holdján felgyülemlett vizet. (MTI) • Egy hét a világpolitikában L ddig a különböző dél- vietnami diktátorok sűrűn változó helycseréje világosan tükrözte az Egyesült Államok kalózoolitikájának tarthatatlanságát. De most már az amerikai nagykövetek helycseréje szintén megmutatja: Washington dél-vietnami pozícióit elsősorban a katonai kudarcokat tetéző politikai bizonytalanság jellemzi. Kényszerű rögtönzésre utal az a legújabb hír is. amely szerint Taylor helyére ismét Cabot Lodge-ot nevezték ki sai- goni nagykövetté. Ennek a sakkhúzásnak háttere részben az, hogy a mostani dél-vietnami „vezető”, — aki sommásan így jelölte meg programját: „politikai eszményképem Hitler Adolf”, — úgy látszik, az eddiginél jobban élvezi az amerikaiak bizalmát. A Fehér Házban úgy vélik, nincs szükség Dél-Vietnamban a tábornok nagykövet Taylor jelenlétére. Ö minden valószínűség szerint majd Washingtonból irányítja a dolgokat. Ezen túlmenően világossá vált, hogy Taylornak különböző személyi ellentétei támadtak a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai katonai csapatok főparancsnokával. Westmoreland generálissal. A személycserék azonban nem változtatnak a lényegen. Az amerikaiak Dél-Vietnamban már a legbarbárabb, valóságos népirtó módszerekhez nyúlnak. Vegyibombákat dobHabsburg Ottó Johnsonnál és De Gaulle-nál A Nyugat-Németországban élő Habsburg Ottó kérésére az osztrák belügyminisztérium a napokban útlevelet adott ki Ottó két kiskorú gyermeke számára. Az útlevelekben — akárcsak az apáéba — bekerült a záradék: „Ausztriába való beutazásra nem érvényes.’ A szocialista vezetés alatt álló bécsi tartományi kormány most bírósági úton kívánja tisztázni, hogy jogilag megalapozott volt-e az útlevelek kiállítása? Ottót ugyanis 1956- ban a (néppárti vezetés alatt álló) Alsó-ausztriai tartományi kormány osztrák állampolgárnak ismerte el, következésképp gyermekei is azok. A szocialisták viszont azzal érvelnek, hogy Ottó apja, IV. Károly még 1921-ben is igényt támasztott a magyar trónra. Lehetett- e ilyen körülmények között kettős állampolgársága, azaz tekinthetők-e egyáltalán osztrák illetőségűnek a Habsburg leszármazottak? A jogi per, amely a két osztrák koalíciós párt ismét élesedő hatalmi harcának vetülete, újból Ottóra irányította a közvélemény figyelmét A Neues Österreich című bécsi polgári lap szombaton interjút közölt Ottóval. Az interjú a bajorországi Pocking- ben, Ottó villájában, készült, ahol 8 tagú titkárság segíti a világutazó „publicista” “ kiterjedt tevékenységét. Ottó közölte az osztrák riporterekkel, hogy a , napokban fogadta Johnson elnök és hazautazóban egy órás eszmecserét folytatott De Gaulle-lal. Egy valamivel korábbi utazását ezúttal nem említette. Arról a Die Krone, az osztrák monarchista mozgalom lapja számolt be napokon át. Ezen az utazáson Habsburg Ottó az afrikai portugál gyarmatbirodalommal ismerkedett, s nagy lelkesedéssel nyilatkozott a fasiszta rendszer gyarmatainak „gazdasági és szociális eredményeiről.’’ nak le és az ún. „tisztogatóhadműveleteik” során békés falvakat tesznek a földdel egyenlővé. Házakat gyújtanak fel, a lakosságot legyilkolják. Katonai helyzetük ugyanakkor állandóan romlik. IVI indez világosan cáfolja az álszent szólamokat, mintha az amerikai vezetés a tárgyalások irányába kívánná terelni az eseményeket. Teljesen jogos a Krasznaja Zvezda megállapítása: „Az ag- resszorok elszámítják magukat és akcióik az általános békére nézve végzetes következményekkel járhatnak. A béketörekvésekről elhangzó kijelentéseiknek pedig az a célja, hogy elcsitítsák a tiltakozások hullámát, megpróbálják igazolni W ashington kalandorpolitikáját.” A másik neuralgikus pontról, Dominikáról szintén újabb felháborító hírek érkeztek az elmúlt héten. Santo Domingó- ban zsúfoltak a börtönök és az Imbert-junta vérengzéseiről az Amerikai Államok Szervezetének bűnügyi szakértője is beszámolt. Többek között kijelentette: „éjszaka állandóan holttestekre bukkannak a börtönök közelében. Csak egy napon 50 elfogott személyt végeztek ki.” Vessünk ezekután egy pillantást az Imbert-rezsim egykét vezető pozícióban levő figurájára. Magát a főnököt, Antonio Imbertet közönséges bűncselekményekért, „karrierje” kezdetén 12 évi fegyházra ítélték. Az alvezér, Elias Wes- sein a harmincas évek közepén belépett az amerikaiak által támogatott Trujilló diktátor hadseregébe és egyike volt azoknak a pribékeknek, akiknek a vezetésével 1937-ben Dominikában 30 000 munkást végeztek ki. A sorban a harmadik, Zeller tábornok, akit még legközelebbi munkatársai is zsaroló, korrupt gazembernek tartanak. Ügy véljük, ezekhez az életrajzi adatokhoz nem kell kommentár. Mozgalmas események zajlottak az elmúlt napokban a nyugat-európai frontszakaszon is. A legszembetűnőbb a Közös Piac válsága, amelyről a nyugati hírmagyarázók is úgy írnak, hogy drámai szakaszba érkezett Franciaország kimondta a Közös Piac teljes bojkottját, képviselőit visszahívta az egyes szervekből. A szakítás közvetlen oka, a mezőgazdasági problémákra vezethető vissza: Párizs és Bonn nem tudott közös nevezőre jutni, az ún. agrárpénztár kérdésében. U z egy közös kassza; amelynek lényege, hogy azokat a tagállamokat amelyek a Közös Piacon kívülálló országokból hoznak be agrártermékeket, ide fizetik be a világpiaci árak és a Közös Piacon belül érvényes magas árak közötti különbséget. Tekintve, hogy a legtöbb mező- gazdasági terméket Nyugat- Németország hozza be, a fő exportőr pedig Franciaország, a közös kassza legnagyobb terhét Bonn viselte. Téves lenne azonban, ha úgy vélnénk, hogy Nyugat-Németország eddig is önzetlenül vállalta az áldozatot. Abban reménykedett, hogy benyújthatja az ellenszámlát és Párizs majd hajlandónak mutatkozik az olyan jellegű nyugat-európai politikai unió létrehozására amelyben végsőfokon az amerikaiaké lenne a döntő szó. Erre az alkura De Gaulle nem hajlott. A francia elnök a jelenleginél is jóval szűkebb keretek közé igyekszik szorítani az Egyesült Államok befolyását Európában. Ahogyan azt az elnökhöz közelálló körökben leszögezték: „Európa vagy európai lesz, vagy nem lesz Európa.” De ennél is tovább mentek. Párizsi mértékadó helyen kifejtették: „az Egyesült Államok Vietnamban és La- tin-Amerikában olyan politikát folytat, ami egyszerűen kikényszeríti Európát, alakítsa ki saját független és természetesen jobb politikai vonalvezetését.” Világos: a nemzetköm események között meg van az összefüggés a dél-vietnami és dominikai amerikai kalandorpolitika kihatása Brüsszelben is érződött, amikor minden eddiginél jobban megingott az Európai Közös Piac egyensúlya. p zen a héten nyílt meg Helsinkiben a békéért, a nemzeti fiüggelenségért és a leszerelésért összehívott világkongresszus. A vázolt eseményekből kitűnik: a tanácskozás gondterhes napokban ült össze és a vendéglátó finn kormány miniszterelnöke, Vi- rolainen szavai valóban helytállóak: „Minden nép aggodalommal figyeli a nemzetközi feszültség fokozódását. Még soha nem volt olyan szükség a béke erőinek mozgósítására, mint most A kongresszus legfontosabb feladata, felhívni minden vezetőnek a figyelmét a nyugtalanságot kiváltó problémák békés rendezésének szükségességére.” Nem kérdéses, hogy ezek a megállapítások elsősorban azoknak a címére szólnak, akik népirtó módszerekkel szeretnék a katonai helyzetet Délkelet-Ázsiá- ban megváltoztatni, szoros fegyverbarátságra léptek a dominikai kalandorokkal és változatlanul támogatják a nyugatnémet revansizmus veszélyes törekvéseit. Sümegi Endre Új elemek a szovjet gazdasági életben Átutazók figyelmébe! A vámosgyörki vasútállomással szemben lévő fö ld rtt űvesszövetkezeti kisvendéglőben és cukrászdában kitűnő meleg—hideg ételek, cukrászsütemények, hűsítő és szeszesitalok, fagylalt, presszókávé, gyors és előzékeny kiszolgálásával állunk az átutazók rendelkezésére. Ugyanebben az épületben vegyesipar cikk boltunkban ruházati, vas—műszaki és üveg—edény áruk nagy választékban kaphatók. Gépjárművel átutazók keressék fel Atkár községben a földművesszövetkezeti büfét és eszpresszót Az ipari és mezőgazdasági ” termelés szervezetének, irányításának és tervezésének a Szovjetunióban most folyó átalakítása’ nem tegnap kezdődött és nem is előzmények nélkül való. A hétéves terv során az ország termelőerői igen nagyot fejlődtek, s különösen gyors ütemű az ipari és a műszaki-tudományos haladás. Földünk ipari termelésének egyötödét ma már a Szovjetunió adja. A szocialista állam gazdasági és tervező szervei a szovjet hatalom éveiben a népgazdaság szervezésének, irányításának és tervezésének nagy és gazdag tapasztalatát halmozták fel. Nagyarányú és bátor tanulmányok és kutatások, a szocializmus gazdasági törvényeinek alkotó alkalmazása tette ezt lehetővé. A szovjet gazdasági élet új elemei nem a hivatali dolgozó- szobák csendjében, nem önkényes és egyéni intézkedések eredményeként látnak napvilágot. Ezek az új elemek napjainkban a kísérletezés és az ellenőrzés stádiumában vannak, s miután kiállták az idő próbáját, csak cikkor vezetik be általánosan. A szovjet népgazdasági tanács két konfekcióipari üzem, a Bolsevicska és a Majak tapasztalatát hasznosítva fontos kísérletet folytatott, amelynek az volt a lényege, hogy a termelő üzemek és a ruházati boltok között közvetlen kapcsolatot létesített. Az eredmény: a ruhagyárak nem raktárra, tehát általában termeltek, hanem olyan konkrét fogyasztói igényt elégítettek ki, amelyet előzőleg és menetközben is gondosan tanulmányozták. A kísérlet lényegében bevált, s idén júniustól a moszkvai városi népgazdasági tanács ruha- és cipőgyárai többségükben már hasonló rendszer szerint, konkrét bolti megrendelésekre dolgoznak. Jl Ívovi népgazdasági ta“ nács az Ukrán Tudományos Akadémia közgazdasági intézetével karöltve kísérletképpen a Velikomosztovszka- ja—9 szénbánya részére mindössze két termelési mutatót állapított meg: a termelés terjedelmét, vagyis a kibányászandó szén mennyiségét, és a felhalmozás mértékét. A többit a szénbányaüzem saját kebelében oldhatta meg. Az új tervezési rendszer már az első hónapokban azt eredményezte, hogy azonos berendezéssel és munkáslétszammal csaknem 25 százalékkal több szenet termeltek. Javult a gépek, különösen _ a bányakombájnok kihasználása, csökkent az egy tonna szénre jutó önköltség, 1964-től ugyancsak kísérletképpen mintegy kétszáz szovjet üzemben új rendszert vezettek be a munkások és a műszakiak premizálására. Az elgondolás lényege az, hogy a vállalat minden egyes dolgozója anyagilag érdekelt legyen a több termelésben, a minőség javításában, a gazdaságosság fokozásában. Ma még korai lenne mérleget venni, ám any- nyit máris elmondhatunk: az említett mintegy kétszáz üzem többségénél az új premizálási rendszer pozitív eredményeket hoz. A szovjet ipari és mezőgazdasági üzemek szótárában mindinkább meghonosodnak az olyan fogalmak, mint önálló elszámolás, gazdaságosság, nyereség, ár, hitel, prémium, vagyis csupa olyasmi, amit általában gazdasági emeltyűknek szoktunk nevezni és ami döntő lehet a gyárak, üzemek, bányák, szovhozok termelő tevékenységének értékelésénél, illetve irányításánál. A tárgyilagosan gondolkodó n külföldi közgazdászok is nagy érdeklődéssel fordulnak a szovjet népgazdaság új jelenségei felé. Az olasz Editori Riuniti kiadó például nemrég könyvet adott ki Terv és nyereség a szovjet gazdasági életben címmel. A könyv tulajdonképpen gyűjtemény, neves szovjet közgazdászok írásaiból és előadásaiból. A szerzők között találjuk Trapez- nyikov és Nyemcsinov akadémikusok, Liberman professzor és mások neveit A szovjet közgazdaságtudomány mind gyümölcsözőbb befolyással van az ipari és mezőgazdasági üzemek gyakorlati tevékenységére. Egyes polgári közgazdászok, különösen azok, akik vágyálmaikat összetévesztik a valósággal, a maguk módján igyekeznek „megmagyarázni” a szovjet gazdasági életben megfigyelhető mozgásoikat Azt bizonygatják, persze teljesen hamisan és hiábavalóan, hogy ezek a bizonyos gazdasági emeltyűk, tehát a nyereség, a hitel, az ár és a többi, afféle kölcsöncikkek, amelyeket a kapitalizmustól veszünk át. Friedrich Haffner nyugatnémet közgazdasági közíró a Der Volkswirt című szaklapban azt állítja, hogy a hitel, valamint a kamat a Szovjetunióban nem egyéb, mint „közeledés a nyugat gazdasági rendszeréhez.” Ez legjobb esetben is tévedés, de nem lehetetlen, hogy a nyugatnémet olvasók szándékos megtévesztése. A szocialista népgazdaság, amint azt az SZKP Központi Bizottságának márciusi plé numa is hangsúlyozta. eleve feltételezi az áruviszonyok fejlődését. Az áruviszonyok ugyanis egyáltalán nem a kapitalizmus sajátjai. Hiszen, mint ismeretes, már jóval a kapitalista termelési rend kialakulása előtt működtek és hatottak. Ám az áruviszonykat a szocialista társadalomban arra lehet és kell felhasználni, hogy gyorsabb ütemű legyen a termelőerők fejlődése és a nép anyagi jólétének emelkedése. A szovjet népgazdaságban most folyó kísérletek, de a kolhoz- és szovhozterme- lésben már bevezetett intézkedések lényege is elsősorban esek révén tág tere nyílik annak, hogy a szocializmus gazdasági törvényei még jobba», érvényre juthassanak.
