Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

Szőlő és kenyér Verpelét festői vidék Ege és Gyöngyös között ide látni Mátra erdős magaslatait. J nagy falu, dombokra felfutc hosszú lapályon elnyúló. Híre a dohánya meg a bora. ÜJ IGÉNYEKET LOMBOSÉT AZ IDŐ Régi statisztikában találtán feljegyezve, hogy Verpelét 82 háza közül 110 épült kőből 677 pedig kőalappai, de vá lyogfalakkal. A nélkülözése két ismerő, hányatott életi hajdani cselédek falujában ahol még húsz éve is nagyoi kevesen ismerték a két szobái a parkettát és a szőnyegeke — vályogból ma már a cigán; se építkezik. Űj, tornácos házak minden felé, kertekkel, virágokkal é gyümölcsfákkal, cseréptetői fölé nyúló antenna-karokkal Járdák és bitumenes utak. t hivalgó templomtoronnyá „gunárnyakú”, fényes alumi_ niumból szabott, gömbfejű víztorony vetekedik. — Nem nehéz szembesíteni a tényeket — mondja Dobos Ferenc, a községi tanács elnö­ke. — Nem nehéz mérlegre tenni azt, ami volt, és azt, ami van. Volt egy elavult, szűkre sza­bott „iskola”, Népház, Leven­teegyesület, Gazdakör, Iparo­sok és Kereskedők Köre és Lövészegyesület — ezek jelen­tették, siváran és szegényesen a kultúra és művelődés „su­gármezőit” Verpelétien. És ma? A kulturálódási és művelődési lehetőségek puszta felsorolása helyett többet mon­danak a példák... A Dózsa Tsz 26 húsz éven aluli fiatalt járat szakiskolába; közülük ti­zenhatan egyenesen az általá­nos iskola padjait cserélték fel a pétervásári gépészeti« szakiskola padjaival. Vannak szép számmal, akik nem elé­gednek meg a már elért ered­ményekkel, hanem tovább lépnek, feljebb, magasabbra. Például Hergelt Mária barom­fitenyésztő, vagy Szoják Ottó borjúnevelő, akik a kétéves állattenyésztési tanfolyam si­keres elvégzése után most már az állattenyésztési techniku­mot végzik, levelezőként. Vagy mondjuk, válasszunk ki egy utcát a sok közül: az Arany János utcában 62 ember között 12 olyan verpeléti akad, akik­nek iskolai végzettségük — középfokú! És Verpelét másik arca? „... CSAK DÉLIGYtlMÓLCS NEM TEREM ITT...” — Verpelét domborzati vi­szonyai szeszélyesek, az éghaj­lati viszonyok azonban kitű­nőek. A déligyümölcsök kivé­telével minden megterem itt... j A falu határa kevés híján 10 000 hold, s két szövetkezet is osztozik rajta. Melyik hon­nan indult, milyen utat jár, hol tart? Szinte csábító a le­hetőség az összehasonlításra, akkor is, ha az összehasonlí­tás csak vázlatos lehet. A határ majd fele — 4200, hold — a Dózsa Tsz-é. Idős szövetkezet, 1949-ben alakult, I legelsők között az országban, j Taglétszáma 1100, a nyugdíjas közüle 305. A Dózsa mélyről1 indult, de még négy évvel ez-1 előtt is, amikor Fekete-Győr: Endre mezőgazdasági mérnök, vette át igazgatását, a gyenge­közepes gazdaságok sorában j emlegettük. Akkor 26 forintot ért egy munkaegység, s az egy tagra jutó átlagjövedelem I alig haladta meg a hétezrei, ma már elérték a munkaegy-' ségenkénti 42 forintot s az egy j tagra jutó 15 000 forintos jö­vedelmet. A szövetkezet állat- tenyésztése fejlett, a jövő! mégiscsak a szőlőé és a gyü­mölcsé. A szőlő és a gyümölcs ter-j mesztése hagyomány. De a szőlő jó régen megvénült, megöregedett már. Telepítet- j tek hát újat, egyelőre csak 300 < holdon, hogy az átmenet sima' és „észrevétlen” legyen. A 300 ( holdból a legkorszerűbb — széles sorközű, sűrűbb tőtá-( volságú” — lens-moseros tele-; pítés 220 hold. Ugyanennyi van még a régi, I hagyományos telepítésű sző- j lökből, s ezeket is kicserélik szervezett alapossággal, hogy \ a direkt termők írmagját is | kiirtva, visszaállítsák a verpe-; léti borok régi, patinás hírét. Teljesen önálló gépparkkal í A csapadékos időjárás követ­keztében a szokottnál lényege­sen tovább tartott a borsó­idény, (míg az elmúlt évben napok alatt „lefutott” ez az áru). Érdekességszámba megy, hogy a megye északi területe, így például a pétervásári járás ti, bb községe, most jelentke­zik zöldborsóval, amikor már af. alföldi részen „lefutott” ez á csemege. A kereslet nagy, az igényt is ki tudják elégíteni. A rekordtermésből az exportigé­nyek teljesítését is növelték. Kilencven vagon zöldborsót szállítottak külföldre a me­gyéből eddig, a tervezett 20 vagon helyett. Egyéb termékekből is túltel­jesítették a tervet és nagy mennyiségű áru került kül­földre. Fejes káposztából 1300 mázsa, főzőtökből 1100 mázsa, továbbá cseresznyéből 2300 mázsa került eddig exportra a megyéből. Tömegesen került piacra az uborka és a zöldbab a héten. Megkezdődött a meggyszüret és beérett a málna is. A MÉK 41 vagon málna felvásárlását tervezi és a terméskilátások ezt lehetővé is teszik. A Mátra alján, különösen Nagyrédén, Domoszlón, de Eger környékén is, gazdag termés ígérkezik a málnaültetvényeken. A szakemberek véleménye szerint, az idei nyár gazdag termést ígér zöldségfélékből. Hasznos volt a bő csapadék, de már hiányzik a napsütés. A melegigényes zöldáruk éré­se lassú. És mi várható? — Az ígéretekkel persze nem lehet nagyon előreszalad­ni. De ha az idő kedvez, ha meleg idő váltja fel a hűvös, esős napokat, akkor 8—10 na­pon belül már tömegesen ke­rülhet piacra a paradicsom és a zöldpaprika is. A zöldpapri­kát már e hét derekától kilós tételben árulják a piacon. A szántóföldi paradicsomtáblák szép termést ígérnek és a ked­vező idő beálltával várható, hogy a jövő héten már a je­lenleginél jelentősen olcsóbb áron kerül piacra. Megyeszerte megkezdődött már a meggyszüret, amelyből az első szállítmány elindult külföldre. A héten piacra kerül a ko­rai alma és a körte is, a Mátra alján érik a sárgabarack. A Szövetkezetek Heves me­gyei Értékesítő Központja és a felvásárlótelepek arra törek­szenek, hogy a zöldségfélékből gyorsan és a szükségletnek megfelelően a megye piacait és a környék iparvidékét lássák el áruval elsősorban. K. a: Fűtőház a kőhegyek alján Én nem értem, mit kell annyit flancolni és nyű- gösködni a hűtő­gépek ügyében. Ezt csinálja a Nép­újság is! Ügy kell annak, aki nem elégszik meg apá­ink bevált jó mód­szerével, hanem drága hűtőgépek­be akar sört, szó­dát, húst, székely­káposztát, vagy rántott csirkét tar­tani. A mi drága jó apáink, nagy­apáink és ükapá­ink ástak egy gödröt az udvar szélébe, befed­ték valami geze- micével és, ha jó mélyre ásták, kész is volt a hideg- vince... S az ilyen jégve­remben, még jég nélkül is eláll az avas szalonna, a hagyma, meg a száraz bab, — he­tekig is. És lám, so­ha nem volt gond­juk a hűtőgép be­állításával. De a hűtőszek­rénnyel, éljen a magunk ásta pince! Le az el­polgáriasodáshoz vezető rántott csirkével, hűtőgé­pen hűtött fröcs- csel, éljen a kút- viz, avas szalon­nával és cibere-le­vessel! És a GÉLKA- nak is mennyivel könnyebb lesz! (-ó) AZT A HOSSZÚKÁS, füs­tös épületet kerestem, amit gye­rekkori csavargásaim során pil­lantottam meg először kinn a messzi faluszélen, kőhegyek al­ján ... Mindig izgatott, annyi­szor szerettem volna már kí­váncsian betekinteni ablakán, ajtaján, megnézni: vajon mi­lyen is ott benn az élet? Mit csinálnak az emberek, hogyan telnek-múlnak itt a hétközna­pok? Ám a tervezett látogatás mindig késett... Ki tudja mennyi év után — végre odavezetett az utam. A községben mutatták, hogy merre menjek. Tudtak hát ró­la. Megvolt — mégsem akadtam rá... — Emlék már ez is. ■ Negyven körüli ember hűti le távolról hozott érdeklődése­met — egy kis kovácsműhely előtt. — Ez maradt belőle — mutat­ja. Pár négyzetméteres darab. A fújtatón tűz parázslik, rajta vaspálca hévül. Arrébb egy satupad, takaros rendben, odább az elmaradhatatlan üllő — s néhány közönséges szer­szám, amit már az ajtóban el­felejt az idegen ... Az erdei kisvasút szomszédos megállója őrzi már csak a ne­vét: „Gyöngyössolymos — fűtő­ház”. — Az államosítás óta nem fű­Nem változtam semmit Nem tudom megha- tódottság és a vele járó könnyek nélkül olvasni azokat az írá­sokat, amelyeknek szerzői keserű rezig- nációval számolnak be a húsz-, vagy ép­pen harmincéves érettségi találkozók kapcsán, — hogyan változtak, öregedtek, kopaszodtak, pocako- sodtak meg, volt osztálytársaik és ma­guk is. Nem volt könnyű és ma sem az, hogy megértsem őket, hisz a sas nehe­zen érti meg a veréb mindennapos beszer­zési gondjait, de van bennem átélési ké­pesség, van bennem szív, a baloldalt, lé­lek, az tetőtől talpig és ész is, fenn, ahol a helye van, — tehát én megértem őket. Pedig én nem vál­toztam semmit. És ez természetes is. Igaz. hogy húsz évvel ezelőtt még nem vol­tam húszéves de most még nem va­gyok negyven, igaz, hogy húsz évvel ez­előtt lovacskát tán­coltam, most meg . csa...csa...csáí, — ha van kedvem... De lényegében semmi változást nem vettem magamon észre, ahogy így elnézege- tem magam a tükör­ben. Sőt! Húsz évvel ezelőtt egy éretlen tacskó vigyorgott állandóan bele, a saját képembe, pöffeszkedő, nyálas­szájú kölyök, aki az hitte, hogy övé a vi­lág és a zsebében hordja a marsallbo- tot. Nos, a zsebemben ugyan néhány forint és két rossz kulcs van, de bárki belát­hatja, rendkívül ko­mikus lenne, amint 1965-ben valaki egy marsallbottal sétál­gatna zakója jobb zsebében. Még fel is tűnnél Annak a kölyök- nek nem volt semmi­féle tekintélye sem az életben, sem a csa­ládban, míg most, ha az életben nincs is éppen nagy tekinté­lyem, de legalább családom van... Hogy néhány ked­ves, szerény ráncocs- ka is árkot vetett a szemem alatt és a homlokomon, vala­mint a szájam szeg­letén, — attól mar­kánsabb, férfiasabb lettek arcvonásaim, s a pökhendiséget sze­rény és megértő arc­profillá változtatták. A hajam megvan, kissé kövérebb va­gyok és tetszik tud­ni, a jobb lábam ál­landóan hasogat, amikor jön az idővál­tozás meg nagyon megutáltam a lép­csőket és egyre szíve­sebben beszélek a szerelemről, pedig tu­dom, hogy a tett ha­lála az okoskodás, de tud­lát­ezt akkor nem tam, s ebből is szik, hogy bölcsebb lettem. Tehát ha vál­toztam is valamics­két, az előnyömre változtam. Egyszóval, nem vál­toztam én semmit az eltelt húsz eszten­dő alatt... Tessék? Hogy mit mondasz? Igen, bevettem. Szí­vem az altatót is, meg azt is, amit az orvos vérnyomás el­len írt fel... Mind a négyfajtát bevettem és légy szives, csukd be az ajtót, mert fá­zom... Tudom, hogy nyár van, én is isme­rem a naptárt, de hűvösek az esték és igazán nem kívánha­tod el, hogy megfáz­zam... Te, meg tu­dod, hogy egy szél- vonat elég, s már ágynak esem... Utó­végre nem vagyok valami féle edzett kamasz... Nahát! (egri) tőház már ez. Csak kocsiszín, falusi kovácsműhely, meg üres hodály... A fűtőház beköltö­zött a városba. Ahol dolgozom, ez is csak egy két esztendeje ilyen. Azelőtt pihent, várako­zott ez a helyiség is. Most az erdőgazdaságé. S társammal, Nádudvari Jánossal — hétfőn hagyott el: három hónapra be­rukkolt katonának — vasúti ko­csikat javítunk, szerszámokat, s a gazdaság nyolc pár lovát patkoljuk! A HAJDANI fűtőházban már csak a kormos gerendák emlékeztetnek a régebbi idők­re. A szerelőaknát betemették: — Ott volt ni, ahol most az ütközőbak áll a sín végén, há­tul — mutatja emberem. — A helyiséget régóta garázsnak használjuk: télen itt pihennek a személyszállító kocsik. A kis­vonat solymosi járata. Piacna­pokon innen indul és ide érke­zik vissza ... A lakatosműhely ajtaját — befalazták. Szikra Sándor úgy mondja, hogy talán megint va­lami műhelyféle lesz benne. A kőbányának, ahonnét a sikló ereszkedik. Megmaradt hát az épület melletti homokszárító — havon­ként egyszer alágyújtanak: a sínre kell a homok, a fékezés­hez — meg a sarkon ez a kis kovácsműhely. Emlékőrzőnek. Mint Szikra Sándor, a régi masiniszta... — Harminchatban fékesként kezdtem, itt az erdei vonalon. Csaknem Gályáig jártam. Ké­sőbb fűtő lettem, mozdonyve­zető. Gyöngyöstől Mátrafüred- ig, meg erre. Gépem volt a „Li­za”, a „Janka”, a közismert „Muki”, s valamennyi között a legerősebb: a 90 lóerős „Ret­kes” ... Csúnya? — így nevez­tük, mert használtan, piszko­san kaptuk valahonnét. Mi per­sze rendbe tettük, ahogy lehe­tettt. A neve azonban megma­radt. Az utolsó négy esztendőt rajta töltöttem ... Hol vannak már. . . ? Messzi, nagyon mesz- szi kerültünk egymástól. Az egyiküket Süttőre vitték, a töb­bit meg erre-arra: a futóművet a roncstelepre, a kazánt meg fűteni. Fűteni a magasépítők­höz. Ha jól tudom, parkettát szárítanak vele... Én meg ide­jöttem a sikló alá, lovakat pat­kóim ... No, nem panaszko­dom ezért. Bármennyire is sze­rettem a mozdonyt, bevallom* hogy jólesik már a csendesebb munka, a pihenés... Valami­kor sokat dolgoztam. Amikor a pipishegyi gyár épült. Meg ab­ban az időben, amikor nyáron 530 órát is számfejtettek egy hóna óra! Volt. idő, hogy hajna­li kettőkor ébresztettek és csak éjfélre vetődtem haza a család­hoz. Menni kellett. Dehogy pa­naszkodtam volna egyszer is...! Most már azért jól esik a pihe­nés. a csendesebb munka . . . Lovakat patkói a „fűtőház­ban”. — Megbecsülnek itt is. Kap­tam már oklevelet, s nagyobb ünnepeken majd mindig ad­nak pénzjutalmat is. — Vendégként utazott-e már a mátrai kisvasúton? — Nem emlékszem. Hacsak azt nem számítom, hogy min­den évben részt veszek én is a kirándulásokon, amelyet a nagy vasúttal, a MÁV gyön­gyösi dolgozóival közösen ren­dezünk a hegyekbe. Oda min­dig vonattál megyünk. És gu­lyást főzünk,, sörözünk, még futballozunk is... ! AZT A HOSSZÚKÁS, füs­tös épületet kerestem . . . A kőhegyek alján csak egy kis kovácsműhelyt találtam — s régi mozdonyok emlékét őrző masinisztával beszélgettem, aki kinn, a messzi faluszélen erdei lovakat patkói. Gyóni Gyula Filmesek a Bükk-fennsíkon Az erdő életé­ről készít doku- I mentumfilmet a MAFILM. A film forgatócsoportja felkereste a Bükk rengetegeit is. hosszú napokra a Bükk-fennsíkon vertek tanyát a filmesek. Filmre vették a fennsík természeti szépsé­geit és sorra meg­örökítették a kü­lönleges flórájú rétek tarka virá­gait, az erdei tisz­tásokon buján te­nyésző ritka nö­vényfajtákat. A dokumentum­filmben az erdész­házak is szerepet kapnak.. A filme­sek választása a festői környezet­ben épült fekete­sári erdészházra esett. Az ..Olasz Kapu” közelében lévő erdészházat kívülröl-b élűiről filmre vették, s filmszalagon lát­hatjuk majd az ott élő emberek munkáját, hétköz­napjaik esemé­nyeit. Lefilmezték Péter Istvánná er­dészfeleség gyűj­teményét is. Péter Istvánná, született Makó Teréz, kü­lönleges gyűjte­ménnyel büszkél­kedhet: a magya­ros díszítésű, fes­tett tányérokból már több mint száz darabot őriz erdei otthonában. Feljegyzésre mél­tó kuriózum, hogy a feketesári erdész asszonyának már a nagyapja is e he­lyen szolgálta hosszú évtizede­ken át az erdőt. Gazdag termés várható zöldségfélékből Erik a sárgabarack 8 — 10 nap múlva tömegesen kerül piacra és olcsóbb lesz a paradicsom és a zöldpaprika Az időjárás sok meglepetést tartogat magában az idén. A sok csapadék kedvezett a zöld­ségféléknek: több a termés és többnyire jó a minőség, de ki­csit késik a piacon. A Szövet­kezetek Heves megyei Értéke­sítő Központjában sok érdekes dolgot tudtunk meg. — A gyümölcs- és zöldség­féle az idén egy két héttel ké­sőbb jelent meg' a piacon a szokottnál. Ugyanakkor figye­lemre méltó, hogy a zöldáru egyszerre nagy mennyiségben kerül piacra, így Hz értékesítés mennyisége alig Maradt el a tavalyitól. A Húges megyei termelőszövetkezf^k az idén már 40 000 mázsa zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek, mintegy 8000 mázsával keve­sebbet, mint tavaly ilyenkor. j Ezt a kevés kiesést várhatóan behozza az időjárás egy-két héten belül az áruk tömeges piacra kerülésével. — Megtudtuk, hogy számos zöldségféléből már eddig is rekordot teljesített a megye. Zöldborsóból például az utób­bi évek legjobb termését taka­rították be az idén. Az elmúlt évinek több mint kétszeresét szállították hazai és külföldi piacra megyénk termelőszö­vetkezetei. A múlt évi 62 va­gon helyett 140 vagon zöld­borsót értékesítettek az idén. tartják itt a termelőerők fon­tos, döntően szerves részének A kettő pedig ugyanaz. MÉG NÉHÁNY ADALÉK — UTÓLAGOSAN Jártam a falut, utcákat rót­tam, embereket hallgattam nézelődtem. Milyen kevés nyo­ma van ma már a múltnak kevés legalábbis, ami kél szemmel látnivaló... A régi elavult és szűk iskola melleti épül az új, a nyolctantermes pontosan olyan, terv szerini megegyező, mint az egri Had­nagy utcai lakótelepen. Sza­bályozzák a Tárnát. Van a falunak állandó óvo­dája, most már nagyobbal akarnak. Bölcsődét is, amely egész éven át „üzemel”. Nap­közit kaptak az öregek. — Még az ivóvíz nagy gond. Nincs megfelelő ... A növekvő igényű verpelé­tieknek szükségük és igényük van megfelelő vízre, mert az új, vagy az átalakított laká­sok nagy részében már ott a fürdőszoba is, és szívesen le­mondanának az ásott kutakról a vízvezeték kényelméért. Van tennivaló, probléma elég. Vagy 15 családnak még nincs villanya; a szerelés már sehol sem hiányzik, csak ’a be­kötés, amelyhez 800 méternyi hálózatbővítés kellene. Meg­lesz ez is, sokáig nem kell rá várni. Autó dudál rám, hogy a jár­dáról lelépek. „C”-s rendszá­mú. Tizenhatot tartanak nyil­ván a magángépkocsikból. Verpelét ilyen. Nemcsak szőlő van és kenyér. Pataky Dezső rendelkeznek, minden munkát képesek elvégezni saját gépek­kel, csak kombájnokat kell még „kölcsönvenni”. Fejlődé­sük egyenletes, arányos és leg­többet gondoltak a jövőre. Ho­gyan csinálták? Szorgalmas, kitartó munka van minden adat mögött. Mondjunk példát is: naponta 750 tag dolgozik rendszeresen, annyira ösztönző és helyes módszert dolgoztak ki a tagok premizálására; s ezzel a premizálási rendszerrel nemcsak a munka irányítható­ságának fokát emelték, de azt a „bérfeszültséget” is gyengí­tették, amely megmutatkozik másütt az állattenyésztés és a növénytermesztés között. Ered­ményeik már most nagysze­rűek, a jövőé pedig még in­kább biztató. A Petőfi Tsz csak aránylag fiatalabb, mint a Dózsa. 1920 holdon gazdálkodnak, 327 tag­gal. Míg az idősebb szövetke­zetben a brigádművelés hono­sodott meg, a Petőfiben in­kább a családi művelés a di­vatos. A tsz a múlt évi ered­mények után 38 forintot osz­tott egy munkaegységre. Te­hát a Dózsa 42 forintos mun­kaegység-értékét tekintjük, nem is rossz az a 38 forint! Mégis, a két szövetkezet, akár az ég és föld. Mert a Petőfi­ben a jelennel, a mával tö­rődnek jobban, kevesebb gond jut a holnapoknak, a holnaputánoknak, amikor gaz­dálkodni kell ugyancsak, de már jobban, könnyebben és jö­vedelmezőbben. A Petőfiben a nagy távlatok hiányzanak, perspektívák nincsenek a mai forintok mögött. De úgy is mondhatnám, a kultúrát nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents