Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
Gombaszezon idején... Naponta több mázsát koznak piacra — Kötelező a vizsgálat* ez ideig 3,5 mázsa mérgesgombát találtak — Nyolc év óta nem történt halálos gombamérgezés Egerben A Fecske cigaretta nyomában Júliustól zavartalannak ígérkezik az ellátás Napjaink talán legkedveltebb cigarettája a FECSKE. De nem éppen könnyű dolog mindig hozzájutni. A kereskedelem, talán emberi gyengeségből, gyarlóságból, elsősorban a törzsközönséget látja el, de az átlagfogyasztó csak nehezen, sokszor körülményesen juthat hozzá ... E riport során bizony egyetlen csomag Fecskét sem sikerült horogvégre kapnunk... Első utunk természetesen az Alkotmány utcai dohányelosztóhoz vezet, ahol lepedő nagyságú kimutatásokból kiderül, hogy márciusban 2 922 200, áprilisban 1 328 200, májusban 1 349 600 darab Fecskét osztottak ki az egri kereskedelem és vendéglátóipar részére, s körülbelül ennyi a július havi kontingens is. Kiderül tehát, hogy azért nem volt fennakadás Fecskékében márciusban, mert közel 3 millió került a pultokra, viszont az utóbbi hónapokban eleve kevés volt a 40 ezer lakosú megyeszékhelyen kiosztott Fecske. A sokakat érintő kérdés nyitjára további feleletet keresvén, utunk az Egri Dohánygyárba vezetett, ahol... Dömén László főmérnök elmondja, hogy a Fecskét annyira megkedvelte a közönség, hogy Defken jeként végzett! delki Szabadság Termelőszövetkezet tagjainak vándorzászlót és oklevelet, valamint miniszteri kitüntetéseket adott át. A sertéstenyésztésben kitűnt. 68 éves Varga Mihály „Kiváló termelőszövetkezeti tag”-jelvényt és pénzjutalmat kapott. Az - asszonyok közül Nagy Istvánná, Bata Jó- zsefné a „Kiváló tsz-dolgozó” kitüntetést kapták és fejenként 300 forint pénzjutalomban részesültek. Székely Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának versenyfelelőse átnyújtotta a megyei KISZ-bizottság díszes serlegét a szövetkezet KISZ-titkáránaik. A tsz ifjúsági munkacsapata ugyanis a megyei versenyben a második helyezést érte el. Az ünnepi közgyűlés az egri Gárdonyi Géza Színház jutalomjátékával fejeződött be. Dr. Sándor József A tenyerembe fogom a fejét. — Jól van, öregem, csak előbb felöltözünk. Rendben van? — Rendben — mondja nagyon komolyan. — Gyerünk! — Indulok kifelé. — Akkor most meg megmosakszunk. — Megmosakszunk — mondja utánam, é.s hozza a cipőmet meg a zoknimat. Nagyokat lépek, és mögöttem Éva is meg- nyújtja a lépteit. Utánoz. Mint egy kis öreg, ballag a nyomomban. — Házinéni! Jövünk mosdani —■ jelenti. — Jöttök? — szól anyám, és amikor hátranéz a lábosok felöl rám nevet. — Benőhetne már a fejed lágya. Prüszkölöm, csapkodom a vijst. Éva ott áll mellettem, mint egy kisbíró, é.s tartja a cipőmet. Nagy hasa van és két nagyon vékony lába. Cipőt így nyáron nem tűr magán. Fehér trikót visel és fekete tornanadrágot, mint a fiúk. A mozdulatai is fiúsak. Belegurgulá- zok a mosdótálba: hadd szórakozzon. Szeretem, ha nevet. Aztán lefröcskölöm. Visít. Azt hiszem, anyám most ™ már valóban mérges. — Ne ordíttasd már! — Halló! — dörmögök keményen. — Hol a törülköző? Repülnek a cipőim, Éva el- hajigálja és rohan. — Tessék, Lacika ... — Mi az, hogy Lacika? . — fordul anyám a gyerekhez. — Miért Lacikázol mindig, Éva? Megmondtam már, hogy ő neked nem Lacika, hanem Laci bácsi. Megértetted? van ez így, anyám, csak hagyjad. A gye- en tisztelettudó a felre-' i 1. gondolok, hogy ráér a áldással, de nem szó- :mmit. Odakacsintok Délután elhoztam Editet. A dolog könnyebben ment, mint gondoltam. Anyám elmondta, hogy azt szeretné, ha befejezném az egyetemet, mert ők csak ezt tudják nekem nyújtani, ezért is megdolgoztak apámmal. Hiába, a diploma az sokat ér: a tudást nem vehetik el senkitől sem. Edit nagyon komoly volt, és azt mondta, hogy erről mi ketten már sokat beszéltünk, és ő biztos benne, hogy én befejezem az egyetemet. — Menjünk — mondtam végül —, megmutatom a kertet. — De ne maradjatok sokáig — figyelmeztetett anyám. A felgereblyézett kerti úton lépdeltünk, és a lány vállára tettem a kezem. Már alkonyo- dott, és valahol a közelben meglocsolták a violát. Azért mégis világos volt. — Érzed? — kérdeztem — ez az igazi virágillat. — Viola — mondta Edit. — Az. — Jó itt nálatok. — Igazán mondod? — Igazán ... Megálltunk egymással szemben. Oldalról ekkor valami ismerős neszre figyeltem: top, top, top... — Éva... A gyerek megállt, és nagyon okosan, de végtelenül szomorúan nézett rám. — Ki ez a kislány? Nevetni kell. — Ez Éva, a barátnőm. — Jópofa — mondja Edit és nevet ő is. — Gyere ide, kicsi. — No, gyere, gyere — biztatom. — Nem vagy te olyan gyáva. Egy kicsit közelebb húzódik hozám, és lesüti a szemét. Nem jön azért egészen melléok — Ejnye, öregem, mi veled? Tudod — magyarázom Editnek — itt laknak a mi házunkban. Az apjuk elment valaki mással... Érted? Az anyja neveli őket már évek óta. Éva az én barátom. Igaz? — kérdeztem a gyereket. — A barátom vagy? Csend. — Mondjad hát.. .1 Lassan a szeméhez emeli a kezét. — Azt ígérted, hogy jössz játszani. — Nem tudtam, nem jöhettem, öregem. Dolgom volt. Tudod? — Szegénykém — mondja sajnálkozva Edit. — Nézd, mi lyen szomorú. — Leguggol a gyerekhez, és simogatja az arcát. — Játsszunk hárman... Jó? A gyerek szeme megvillan, elszánt, mint egy vadmacska. Edit felszisszen, elkapja a kezét és felugrik. Rámcsodálkozik. — A kisbéka megharapta a kezem... Nem akarom elhinni. — Mutasd! — nyúlok azonnal az Edit kezéért. Egy kis ovális formájú nyálas folt van a lány kezefején, és csakugyan ott látszanak az apró fogak nyomai. — Valóban megharapta. Edit szorongatja a kezét. — Nem hiszed el, hogy fáj. — De elhiszem. , A gyerek amoda nyargal.: ” Fut, szedi a vékonyka lábait. A kerítés mellett el tű-! nik a zöldben. Tudom, hogy; sír. Kisöreg... — Te...! Megbolondult ez a gyerek? — Nem — mondom —, nem bolondult meg... Csak kérlek, ne beszéljünk erről odabent... bár márciusban havi 60 millió darabbal több került forgalomba — ami pedig az előző évi gyártáshoz viszonyítva mintegy 40 százalékos növekedést jelent —, mégis elégtelennek bizonyult. Közben kimutatások kerülnek elibém az asztalra: mennyi Fecskét kapott Eger a múlt év azonos hónapjaiban. Kiderül, hogy márciusban s áprilisban az idén lényegesen több volt a Fecskéből. A bökkenő azonban május-júniusban mutatkozik, amikor is közel azonos a tavalyi és idei Fecske cigarettából forgalomba bocsátani engedélyezett mennyiség, bár az idén 40 százalékkal magasabb az országos termelés. így derül hát fény arra, hogy miért volt az idén e két hónapban olyan kellemetlen a Fecske-mizéria ... Domán főmérnök fiatal, agilis ember. Azonnal veszi a telefonkagylót. Hívja az illetékes budapestieket, sajnos, senkit sem talál. Hívja a gyár kereskedelmi-áruforgalmi osztályát. Rövid, határozott intézkedés: a kontingenst azonnal kiszállítani az elosztónak. Majd egy kis hivatalos eszmecsere s máris hallom az örömhírt — amit akkor még az egri elosztó sem tudott!: Eger június hónap végén 1 millió 800 ezer darab Fecskét kapott és ebből jut. júliusra is. S valóban! Napokon belül megtörtént a „csoda”: nem Rendel: héttől Vasárnapi ügye autósze lő óra ... A telep csendes, a bejáró út elrekesztve. Az udvar elején egy teherautó, hátul a mentő, s néhány személygépkocsi egyhangú várakozásban. Vége már a napnak, vagy — megszűnt a vasárnapi ügyelet? A portás megnyugtat: tart még a műszak. S kérdi is mindjárt: mi a baj? Nincs autóm — mondom — gyalog jöttem. „Különös ügyfél vagyok: nem hoztam, viszek. Egy délutáni beszélgetést. Egy nyári vasárnap történetét az autószervizből... A soros szerelő, Burián Zol- * tán, olajos kezét törülgetve me- van^séli: — Ha nem is volt Valami zajos nap a mai, akadt azért munka. Jöttek a gépkocsik! Talán az országúti benzinkutas mutatta nekik az irányt. Jöttek, mentek ... Egy maradt csak itt közülük, a szegedi Wartburg. A Tisza-parti autóinak nagyobb hibáia esett a mátrai vikenden. Olyan, amit nem tudtam kijavítani. Alkatrész kellett volna hozzá. A raktárt azonban csak holnap nyitják ki. Mondtam: a kocsira várni kell, később jöjjenek érte... Sajnáltam őket... Egyébként nem történt na- gyob baj: a kirándulótársak, a vontató személyautó utasai mellett volt még hely. A két „póruljárt” szegedit magukkal vitték. Vissza a campingbe. Nem kellett hát gyalog men- niök. — Voltak-e külföldiek? A zsebéből cigarettásdobozokat keres elő. Rajtuk idegen márkajelzés. Csupa „D” betű: Dukat, Drina. Ajándékba kapta a szerelő. Emlékül... — Két utasával Budapestre tartott a lengyelországi Moszkvics. Kisebb kerékjavításra volt szükség... A Fiat Jugo szláviéból érkezett. Olajcseré je volt. — A mai vendégek? — Kedves, barátságos emberek voltak. Gyorsan továbl mehettek, alig győztek hálálkodni! — Meddig tart a szolgálat? — Héttől délután négyig. Hivatalosan. De ha a munka úg> kívánná, akár csak társaim, ér is maradnék tovább. Rádolgoznék fél órát, órát... A darus mentőkocsi vezetője otthon tartózkodik. de éjszaka tízig lehel „riasztani”. — lev telnek mind a vasár- hapok? — Nem tudom. Először vagyok itt ügyeletes szerelő. Vidéken lakom. Vasárnap réggékellett a pult alól előhalászni egy-egy csomagot a kedvelt szívnivalóból... Sőt! Megjelent a Fecske a trafikok kirakatában is, ahol büszkén kelleti magát a nyári melegben... Az igazsághoz tartozik, hogy az Egri Dohánygyár derekasan kitett magáért a Fecske-gyártás terén. A gyártási összesítőkből megtudom, hogy 'míg februárban csak 12 millió darabot készítettek, addig márciusban már 58, áprilisban 75, májusban pedig 81 millió darab került ki az automata gépekből ... így egyelőre megoldódott tehát az egri Fecske-mizéria. De mi lesz a továbbiakban?...' Dr. Vendrei Géza gyárigazgatótól korrekt felelet érkezik. A Magyar Dohányipai- jelentős valutáris áldozatok árán, négy új filterfelrakó gépet vásárolt Nyugat-Német- országban a Pécsi Dohánygyár részére, ahol hasonlóan megindul a filteres, szűrős cigaretták gyártása. Levelet vesz elő: a tervezett augusztus helyett talán már júliusban megérkeznek Pécsre az új automata gépek. Amikor pedig augusztusban munkába lendülnek, a mostanában tapasztalt hiányosságok eltűnnek. Addig pedig? Az Egri Dohánygyár kiszesei által egy vasárnapi „árvízműszakban” gyártott mintegy 2 millió cigaretta Egerben marad, s a havi kontingens mennyiségét jelentősen emeli! Sugár István délután négyig et a gyöngyösi •vízben lente nehézkes otthonról a közlekedés. Ezért nem is hívtak ezelőtt. Két hónap óta azonban nincs akadály: kocsitulajdonos' lettem én is! Van egy Skodám. Vállalhatom már a vasárnapi ügyeletet is ... Autótulajdonos a szerelő. Olykor magánember, s a szabad idejében volán mögé ül, mint annyian. — A szerelő gépkocsijával volt-e már baj vasárnap? — Igen. Éppen az elmúlt héten... A feleségemet vittem At- kárra, amikor félúton meg kellett állnom. Elromlott az üzem- anyag-tápszivattyú. Természetesen nem üzentem a mentőkocsiért, nem telefonáltam a gyöngyösi szervizbe: magam javítottam ki a hibát. Persze, ráfizettem: ünnepi ruhában ugyanis nem lehet autót szerelni! Később gondoltam rá: talán mégicsak szólni kellett volna a javítónak ... így mondja és mosolyog az Utolsó szavaknál. Ö sem állítja komolyan — hát akkor én hogyan merjem hinni: egy vérbeli szerelő valaha is mással javíttatná a saját kocsiját...?! (gyónt) — Az igaz, kicsit nagy, dé nem kell hozzá zakó! (Kiss rajza) CMsomö 3 1965. július 7., szerda Ilyen apró jelentéktelen különbségek könnyen katasztrófát okozhatnak egy-egy családban. Nyolc év alatt több mint 3,5 mázsa ilyen gombát „fülelt le”, semmisített meg a gombaszakértő Egerben. S hogy ez mennyi ember életét jelenti, elég arra utalnunk, hogy a gyilkos galócában 2 gramm méreg van, s ebből egynegyed milligramm is halálos. Ezért fontos, hogy a gombaszakértők lelkiismeretesen betartsák a szabályokat, s minden esetben ellenőriztessék le áruikat. De helyesen cselekednek a vásárlók is, ha vásárlás előtt az eladótól kérik a gom- bavízsgálatról szóló papír felmutatását, mert ezzel mindenkinek rendelkeznie kell. A gombaszakértő búcsúzóul ide diktálta a nevét, címét: Kormos Márton, Szovjethadsereg útja 12. Megtalálható reggel 5—8-ig a piacon, nyolctól 17 óráig a városi tanács egészségügyi osztályán, 17 órától pedig a lakásán. Mindenkinek szívesen a rendelkezésére áll! Fazekas István közgyűlés hold kukorica-területükön már megkezdték a második kapálást, kétezer holdnyi gabona aratására három kombájn, két kévekötő aratógép, és 300 pár kézi kaszás készen áll. Ameny- nyiben a gépi kapacitás kevésnek bizonyul, úgy nyújtott és kettős műszak bevezetésével igyekeznek a termést betakarítani. A beszámolót több hozzászólás és javaslat követte, majd Molek Jenő, a megyei tanács vb-elnökíhelyettese átadta az 1964-es gazdasági év eredményei alapján a megyei harmadik helyezettnek járó oklevelet és gratulált a tagságnak a szép helyezéshez. Úcsai Mihály, az Állami Biztosító megyei igazgatósága nevében a sertéstenyésztési versenv megyei első helyezettjének járó 10 ezer forint jutalmat és oklevelet, Mar- asay Ervin pedig a járás 27 termelőszövetkezete közötti termelési verseny első helyezettnél tartok. Tudniillik sokan ezt könnyen összetévesztik a fehér gyilkos galócával és a fakó tarlógombával. Míg a lemezt, gallért, vagy a bocskort nem lehet látni a gombán, ember legyen a talpán, aki , meg tudja különböztetni őket. Ezért 2,5—3 cm átmérőjű gombánál kisebbet árusítani nem engedünk ezekből a fajtákból, mert még ilyenkor bimbósak, nem lehet határozottan megkülönböztetni a jót a rossztól. Ezt kérjük a gyűjtőktől is. Mindnyájunk érdekében tartózkodjanak az ismeretlen gombák gyűjtésétől, értékesítésétől, de ha már gyűjtöttek, legalább mutassák be. Ingyenesen megállapítjuk: fogyasztható-e, vagy sem. Ahogy így beszélgetünk, megtudjuk azt is, hogy egy-egy gombafajon belül gyakran csupán egy apró, alig észrevehető jel utal arra, hogy hová tartozik. Itt van például a ki- rólyvargánya és a bíborvargá- nya. Az első fogyasztható, az utóbbi nem, súlyosan mérgező. A kettőt egymástól a tönkszár színezete választja el. •• Ünnepi Szombaton este zsúfolásig megtelt a delki művelődési ház, ahol a helyi termelőszövetkezet tagjai ünnepi közgyűlésre jöttek össze, hogy a felsőbb szervek illetékes vezetőitől átvegyék gz elmúlt gazdasági év eredményei alapján szerzett különféle díjakat. A közgyűlésen megjelent Molek Jenő, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Sárost István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője, Öcsai Mihály, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának helyettes vezetője és Marzsay Ervin, a Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának megbízott vezetője. Szabó Imre, a detki Szabadság Tsz elnöke beszámolójában ismertette a növényápolási munkák állását. Az aratásra való gondos felkészülést és a várható gazdasági eredményeket. Közel 800 katasztrális A bő csapadék általában k. dvezően hat a gombák fejlődésére. Am a sokfajta gomba közül nem mind fogyasztható, sőt, nagy részük mérgező. . Ezért alaposan kell ismerni a gombafajtákat, tudni kell, melyik ehető, s melyik nem, hogy nyugodt lelkiismerettel tehes- sük fazékba. Különösen ezekben a napokban szükséges erről beszélni, amikor a nagy \ esőzések hatására, s a kezdődő {el melegedésre egyre több gpmba terem, egyre több gomba jelenik meg a piacokon. Így érthető, hogy igazán szükség van a piaci gombaszakértő munkájára, .aki szakmai fel- készültségénél fogva, sok évi gyakorlati tapasztalattal, különbséget tud tenni a sok gomba között. Egerben nyolc éve végzi ezt a felelősségteljes munkát Kormos Márton, az Egri Városi Tanács egészség- ügyi osztályának dolgozója. Mindennap hajnali 5 órától reggel 8 óráig járja a piacot, vizsgálja a gombákat, nehogy olyan gomba is a gyanútlan fogyasztóhoz kerüljön, amelyik i^érgező. 7 it- Szerencsére, a nyolc év alatt ilyen még nem fordult elő — mondja Kormos Márton, bár három családnál történi könnyebb lefolyású gombamérgezés. Saját gyűjtésű volt a gomba, nem vizsgáltatták meg: jó, vagy nem, s így kórházba keüett szállítani őket. — A go’mbagyűjtők nagy százaléka nő és az ország különböző részeiből hozzák a gombát. Mintegy hatvan helységből keresnek fel rendszeresen bennünket. Hoznak gombát a miskolciak, ózdiak, putnokiak, kunmadarasiak, péceliek, salgótarjániak, bogácsiak, mezőkövesdiek, gyökérkútiak, szarvaskőiek, egerbaktaiak, noszvaiiak,' poroszlóiak, beköl- céiek, stb. Nagyon sok községet lehetne még említeni. S ahány helység, szinte annyi fajta a gomba. Kivétel a samínyon, mert ezt mindenüni tudnak hozni és hoznak . ’• t — S a többi milyen fajta? — Mezei szegfű, tövisalja, vargánya és még jó néhány más fajta is előfordul időnként a piacon. A legfigyelmesebb ellenőrzést a mezei szegfűnél és a sampinyon gombákÉvára: jól van az, vakarcs. — Akkor jössz? — suttogja. Intek. — Mindjárt. Kint valaki kiabál. — Hallod? — figyelmeztet anyám. — Az anyja... Most már én is tisztán értem: — Éva...! Éva...! — No eredj csak — mondja anyám a gyereknek — hívnak. Legalább nem lábatlan- kodsz itt tovább. — Ö ... — nyöszörög Éva kétségbeesetten. — pedig még nem is játszottunk Itt nincs mentség. — Játszani, játszani.. . Mit tudnál itt játszani...? — mondja anyám hirtelen bosz- szúsan. — No, menjél csak...! — parancsolja. — Még nem is ebédeltél. — Menj szépen! — mondom én is. — Délután majd kártyázunk. — Tegnap — mesélte anyám, ahogy a gyerek nagy duzzogva elment — nem voltál itthon... eljött az apjuk«. — Mit akart? — El akarja vinni a gyereket. — Melyiket? — Ezt a kicsit. Nagy ribillió volt. — Az hiányzik ennek, az apja... — Szegény kis kölyök — sóhajtotta anyám. J/edvem lett volna még a ** gyerekről beszélgetni, de anyám inkább Editről érdeklődött. Tett, vett a konyhában, és közben arról kérdezett, hogy szereti-e Edit a tejszínhabot, vagy mondjam meg akkor, hogy mit csináljon uzsonnára. És azt mond- tam-e annak a kislánynak, hogy mi nagyon egyszerű emberek vagyunk...? Aztán arról beszélt, hogy most már nekem is meg kell komolyodni: végtére éppen eleget le- génykedtem.
