Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 158. szám

Gombaszezon idején... Naponta több mázsát koznak piacra — Kötelező a vizsgálat* ez ideig 3,5 mázsa mérgesgombát találtak — Nyolc év óta nem történt halálos gombamérgezés Egerben A Fecske cigaretta nyomában Júliustól zavartalannak ígérkezik az ellátás Napjaink talán legkedvel­tebb cigarettája a FECSKE. De nem éppen könnyű dolog mindig hozzájutni. A kereske­delem, talán emberi gyenge­ségből, gyarlóságból, elsősor­ban a törzsközönséget látja el, de az átlagfogyasztó csak nehezen, sokszor körülménye­sen juthat hozzá ... E riport során bizony egyetlen csomag Fecskét sem sikerült horog­végre kapnunk... Első utunk természetesen az Alkotmány utcai dohányelosztóhoz vezet, ahol lepedő nagyságú kimu­tatásokból kiderül, hogy már­ciusban 2 922 200, áprilisban 1 328 200, májusban 1 349 600 darab Fecskét osztottak ki az egri kereskedelem és vendég­látóipar részére, s körülbelül ennyi a július havi kontingens is. Kiderül tehát, hogy azért nem volt fennakadás Fecské­kében márciusban, mert közel 3 millió került a pultokra, viszont az utóbbi hónapokban eleve kevés volt a 40 ezer lakosú megyeszék­helyen kiosztott Fecske. A sokakat érintő kérdés nyitjára további feleletet ke­resvén, utunk az Egri Dohány­gyárba vezetett, ahol... Dö­mén László főmérnök elmond­ja, hogy a Fecskét annyira megkedvelte a közönség, hogy Defken jeként végzett! delki Szabadság Termelőszövetkezet tagjainak vándorzászlót és oklevelet, va­lamint miniszteri kitüntetése­ket adott át. A sertéstenyész­tésben kitűnt. 68 éves Varga Mihály „Kiváló termelőszövet­kezeti tag”-jelvényt és pénzju­talmat kapott. Az - asszonyok közül Nagy Istvánná, Bata Jó- zsefné a „Kiváló tsz-dolgozó” kitüntetést kapták és fejenként 300 forint pénzjutalomban ré­szesültek. Székely Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak versenyfelelőse átnyújtot­ta a megyei KISZ-bizottság dí­szes serlegét a szövetkezet KISZ-titkáránaik. A tsz ifjúsá­gi munkacsapata ugyanis a megyei versenyben a második helyezést érte el. Az ünnepi közgyűlés az egri Gárdonyi Géza Színház juta­lomjátékával fejeződött be. Dr. Sándor József A tenyerembe fogom a fejét. — Jól van, öregem, csak előbb felöltözünk. Rendben van? — Rendben — mondja na­gyon komolyan. — Gyerünk! — Indulok ki­felé. — Akkor most meg meg­mosakszunk. — Megmosakszunk — mond­ja utánam, é.s hozza a cipőmet meg a zoknimat. Nagyokat lé­pek, és mögöttem Éva is meg- nyújtja a lépteit. Utánoz. Mint egy kis öreg, ballag a nyomomban. — Házinéni! Jövünk mosdani —■ jelenti. — Jöttök? — szól anyám, és amikor hátranéz a lábosok fe­löl rám nevet. — Benőhetne már a fejed lágya. Prüszkölöm, csapkodom a vijst. Éva ott áll mellettem, mint egy kisbíró, é.s tartja a ci­pőmet. Nagy hasa van és két nagyon vékony lába. Cipőt így nyáron nem tűr magán. Fehér trikót visel és fekete torna­nadrágot, mint a fiúk. A moz­dulatai is fiúsak. Belegurgulá- zok a mosdótálba: hadd szóra­kozzon. Szeretem, ha nevet. Aztán lefröcskölöm. Visít. Azt hiszem, anyám most ™ már valóban mérges. — Ne ordíttasd már! — Halló! — dörmögök ke­ményen. — Hol a törülköző? Repülnek a cipőim, Éva el- hajigálja és rohan. — Tessék, Lacika ... — Mi az, hogy Lacika? . — fordul anyám a gyerekhez. — Miért Lacikázol mindig, Éva? Megmondtam már, hogy ő neked nem Lacika, hanem Laci bácsi. Megértetted? van ez így, anyám, csak hagyjad. A gye- en tisztelettudó a fel­re-' i 1. gondolok, hogy ráér a áldással, de nem szó- :mmit. Odakacsintok Délután elhoztam Editet. A dolog könnyebben ment, mint gondoltam. Anyám elmondta, hogy azt szeretné, ha befejez­ném az egyetemet, mert ők csak ezt tudják nekem nyúj­tani, ezért is megdolgoztak apámmal. Hiába, a diploma az sokat ér: a tudást nem vehe­tik el senkitől sem. Edit na­gyon komoly volt, és azt mondta, hogy erről mi ketten már sokat beszéltünk, és ő biztos benne, hogy én befeje­zem az egyetemet. — Menjünk — mondtam végül —, megmutatom a ker­tet. — De ne maradjatok sokáig — figyelmeztetett anyám. A felgereblyézett kerti úton lépdeltünk, és a lány vállára tettem a kezem. Már alkonyo- dott, és valahol a közelben meglocsolták a violát. Azért mégis világos volt. — Érzed? — kérdeztem — ez az igazi virágillat. — Viola — mondta Edit. — Az. — Jó itt nálatok. — Igazán mondod? — Igazán ... Megálltunk egymással szem­ben. Oldalról ekkor valami isme­rős neszre figyeltem: top, top, top... — Éva... A gyerek megállt, és na­gyon okosan, de végte­lenül szomorúan nézett rám. — Ki ez a kislány? Nevetni kell. — Ez Éva, a barátnőm. — Jópofa — mondja Edit és nevet ő is. — Gyere ide, ki­csi. — No, gyere, gyere — biz­tatom. — Nem vagy te olyan gyáva. Egy kicsit közelebb húzódik hozám, és lesüti a szemét. Nem jön azért egészen mel­léok — Ejnye, öregem, mi veled? Tudod — magyarázom Editnek — itt laknak a mi há­zunkban. Az apjuk elment va­laki mással... Érted? Az any­ja neveli őket már évek óta. Éva az én barátom. Igaz? — kérdeztem a gyereket. — A barátom vagy? Csend. — Mondjad hát.. .1 Lassan a szeméhez emeli a kezét. — Azt ígérted, hogy jössz játszani. — Nem tudtam, nem jöhet­tem, öregem. Dolgom volt. Tudod? — Szegénykém — mondja sajnálkozva Edit. — Nézd, mi lyen szomorú. — Leguggol a gyerekhez, és simogatja az ar­cát. — Játsszunk hárman... Jó? A gyerek szeme megvillan, elszánt, mint egy vadmacska. Edit felszisszen, elkapja a ke­zét és felugrik. Rámcsodálko­zik. — A kisbéka megharapta a kezem... Nem akarom elhinni. — Mutasd! — nyúlok azon­nal az Edit kezéért. Egy kis ovális formájú nyálas folt van a lány kezefején, és csakugyan ott látszanak az apró fogak nyomai. — Valóban megharap­ta. Edit szorongatja a kezét. — Nem hiszed el, hogy fáj. — De elhiszem. , A gyerek amoda nyargal.: ” Fut, szedi a vékonyka lábait. A kerítés mellett el tű-! nik a zöldben. Tudom, hogy; sír. Kisöreg... — Te...! Megbolondult ez a gyerek? — Nem — mondom —, nem bolondult meg... Csak kérlek, ne beszéljünk erről odabent... bár márciusban havi 60 millió darabbal több került forga­lomba — ami pedig az előző évi gyártáshoz viszonyítva mintegy 40 százalékos növe­kedést jelent —, mégis elég­telennek bizonyult. Közben kimutatások kerülnek elibém az asztalra: mennyi Fecskét kapott Eger a múlt év azonos hónapjaiban. Kiderül, hogy márciusban s áprilisban az idén lényegesen több volt a Fecskéből. A bökkenő azon­ban május-júniusban mutat­kozik, amikor is közel azonos a tavalyi és idei Fecske ciga­rettából forgalomba bocsátani engedélyezett mennyiség, bár az idén 40 százalékkal maga­sabb az országos termelés. így derül hát fény arra, hogy miért volt az idén e két hónapban olyan kellemet­len a Fecske-mizéria ... Domán főmérnök fiatal, agi­lis ember. Azonnal veszi a te­lefonkagylót. Hívja az illeté­kes budapestieket, sajnos, senkit sem talál. Hívja a gyár kereskedelmi-áruforgalmi osz­tályát. Rövid, határozott intézkedés: a kontingenst azonnal kiszál­lítani az elosztónak. Majd egy kis hivatalos eszmecsere s máris hallom az örömhírt — amit akkor még az egri elosz­tó sem tudott!: Eger június hónap végén 1 millió 800 ezer darab Fecskét kapott és ebből jut. júliusra is. S valóban! Napokon belül megtörtént a „csoda”: nem Rendel: héttől Vasárnapi ügye autósze lő óra ... A telep csendes, a bejáró út elrekesztve. Az udvar elején egy teherautó, hátul a mentő, s néhány személygépkocsi egy­hangú várakozásban. Vége már a napnak, vagy — megszűnt a vasárnapi ügyelet? A portás megnyugtat: tart még a műszak. S kérdi is mind­járt: mi a baj? Nincs autóm — mondom — gyalog jöttem. „Különös ügy­fél vagyok: nem hoztam, vi­szek. Egy délutáni beszélgetést. Egy nyári vasárnap történetét az autószervizből... A soros szerelő, Burián Zol- * tán, olajos kezét törülgetve me- van^séli: — Ha nem is volt Valami za­jos nap a mai, akadt azért munka. Jöttek a gépkocsik! Ta­lán az országúti benzinkutas mutatta nekik az irányt. Jöt­tek, mentek ... Egy maradt csak itt közülük, a szegedi Wartburg. A Tisza-parti autói­nak nagyobb hibáia esett a mátrai vikenden. Olyan, amit nem tudtam kijavítani. Alkat­rész kellett volna hozzá. A rak­tárt azonban csak holnap nyit­ják ki. Mondtam: a kocsira várni kell, később jöjjenek ér­te... Sajnáltam őket... Egyébként nem történt na- gyob baj: a kirándulótársak, a vontató személyautó utasai mellett volt még hely. A két „póruljárt” szegedit magukkal vitték. Vissza a campingbe. Nem kellett hát gyalog men- niök. — Voltak-e külföldiek? A zsebéből cigarettásdobo­zokat keres elő. Rajtuk idegen márkajelzés. Csupa „D” betű: Dukat, Drina. Ajándékba kap­ta a szerelő. Emlékül... — Két utasával Budapestre tartott a lengyelországi Moszk­vics. Kisebb kerékjavításra volt szükség... A Fiat Jugo szláviéból érkezett. Olajcseré je volt. — A mai vendégek? — Kedves, barátságos embe­rek voltak. Gyorsan továbl mehettek, alig győztek hálál­kodni! — Meddig tart a szolgálat? — Héttől délután négyig. Hi­vatalosan. De ha a munka úg> kívánná, akár csak társaim, ér is maradnék tovább. Rádolgoz­nék fél órát, órát... A darus mentőkocsi vezetője otthon tar­tózkodik. de éjszaka tízig lehel „riasztani”. — lev telnek mind a vasár- hapok? — Nem tudom. Először va­gyok itt ügyeletes szerelő. Vi­déken lakom. Vasárnap réggé­kellett a pult alól előhalászni egy-egy csomagot a kedvelt szívnivalóból... Sőt! Megje­lent a Fecske a trafikok kira­katában is, ahol büszkén kel­leti magát a nyári melegben... Az igazsághoz tartozik, hogy az Egri Dohánygyár derekasan kitett magáért a Fecske-gyár­tás terén. A gyártási összesí­tőkből megtudom, hogy 'míg februárban csak 12 millió da­rabot készítettek, addig már­ciusban már 58, áprilisban 75, májusban pedig 81 millió da­rab került ki az automata gé­pekből ... így egyelőre megoldódott tehát az egri Fecske-mizéria. De mi lesz a továbbiakban?...' Dr. Vendrei Géza gyárigaz­gatótól korrekt felelet érke­zik. A Magyar Dohányipai- jelentős valutáris áldozatok árán, négy új filterfelrakó gépet vásárolt Nyugat-Német- országban a Pécsi Dohánygyár részére, ahol hasonlóan meg­indul a filteres, szűrős ciga­retták gyártása. Levelet vesz elő: a tervezett augusztus he­lyett talán már júliusban meg­érkeznek Pécsre az új auto­mata gépek. Amikor pedig augusztusban munkába len­dülnek, a mostanában tapasz­talt hiányosságok eltűnnek. Addig pedig? Az Egri Do­hánygyár kiszesei által egy vasárnapi „árvízműszakban” gyártott mintegy 2 millió ci­garetta Egerben marad, s a havi kontingens mennyiségét jelentősen emeli! Sugár István délután négyig et a gyöngyösi •vízben lente nehézkes otthonról a köz­lekedés. Ezért nem is hívtak ezelőtt. Két hónap óta azon­ban nincs akadály: kocsitulaj­donos' lettem én is! Van egy Skodám. Vállalhatom már a vasárnapi ügyeletet is ... Autótulajdonos a szerelő. Olykor magánember, s a sza­bad idejében volán mögé ül, mint annyian. — A szerelő gépkocsijával volt-e már baj vasárnap? — Igen. Éppen az elmúlt hé­ten... A feleségemet vittem At- kárra, amikor félúton meg kel­lett állnom. Elromlott az üzem- anyag-tápszivattyú. Természe­tesen nem üzentem a mentő­kocsiért, nem telefonáltam a gyöngyösi szervizbe: magam javítottam ki a hibát. Persze, ráfizettem: ünnepi ruhában ugyanis nem lehet autót sze­relni! Később gondoltam rá: talán mégicsak szólni kellett volna a javítónak ... így mondja és mosolyog az Utolsó szavaknál. Ö sem állítja komolyan — hát akkor én hogyan merjem hinni: egy vérbeli szerelő vala­ha is mással javíttatná a saját kocsiját...?! (gyónt) — Az igaz, kicsit nagy, dé nem kell hozzá zakó! (Kiss rajza) CMsomö 3 1965. július 7., szerda Ilyen apró jelentéktelen kü­lönbségek könnyen katasztró­fát okozhatnak egy-egy csa­ládban. Nyolc év alatt több mint 3,5 mázsa ilyen gombát „fülelt le”, semmisített meg a gombaszakértő Egerben. S hogy ez mennyi ember életét jelenti, elég arra utalnunk, hogy a gyilkos galócában 2 gramm méreg van, s ebből egynegyed milligramm is halálos. Ezért fontos, hogy a gomba­szakértők lelkiismeretesen be­tartsák a szabályokat, s min­den esetben ellenőriztessék le áruikat. De helyesen cseleked­nek a vásárlók is, ha vásárlás előtt az eladótól kérik a gom- bavízsgálatról szóló papír fel­mutatását, mert ezzel minden­kinek rendelkeznie kell. A gombaszakértő búcsúzóul ide diktálta a nevét, címét: Kormos Márton, Szovjethad­sereg útja 12. Megtalálható reggel 5—8-ig a piacon, nyolc­tól 17 óráig a városi tanács egészségügyi osztályán, 17 órá­tól pedig a lakásán. Mindenkinek szívesen a ren­delkezésére áll! Fazekas István közgyűlés hold kukorica-területükön már megkezdték a második kapá­lást, kétezer holdnyi gabona aratására három kombájn, két kévekötő aratógép, és 300 pár kézi kaszás készen áll. Ameny- nyiben a gépi kapacitás kevés­nek bizonyul, úgy nyújtott és kettős műszak bevezetésével igyekeznek a termést betaka­rítani. A beszámolót több hozzászó­lás és javaslat követte, majd Molek Jenő, a megyei tanács vb-elnökíhelyettese átadta az 1964-es gazdasági év eredmé­nyei alapján a megyei harma­dik helyezettnek járó oklevelet és gratulált a tagságnak a szép helyezéshez. Úcsai Mihály, az Állami Biztosító megyei igaz­gatósága nevében a sertéste­nyésztési versenv megyei első helyezettjének járó 10 ezer fo­rint jutalmat és oklevelet, Mar- asay Ervin pedig a járás 27 ter­melőszövetkezete közötti ter­melési verseny első helyezett­nél tartok. Tudniillik sokan ezt könnyen összetévesztik a fehér gyilkos galócával és a fakó tarlógombával. Míg a le­mezt, gallért, vagy a bocskort nem lehet látni a gombán, ember legyen a talpán, aki , meg tudja különböztetni őket. Ezért 2,5—3 cm átmérőjű gombánál kisebbet árusítani nem engedünk ezekből a faj­tákból, mert még ilyenkor bimbósak, nem lehet határozot­tan megkülönböztetni a jót a rossztól. Ezt kérjük a gyűjtők­től is. Mindnyájunk érdekében tartózkodjanak az ismeretlen gombák gyűjtésétől, értékesí­tésétől, de ha már gyűjtöttek, legalább mutassák be. Ingye­nesen megállapítjuk: fogyaszt­ható-e, vagy sem. Ahogy így beszélgetünk, megtudjuk azt is, hogy egy-egy gombafajon belül gyakran csupán egy apró, alig észreve­hető jel utal arra, hogy hová tartozik. Itt van például a ki- rólyvargánya és a bíborvargá- nya. Az első fogyasztható, az utóbbi nem, súlyosan mérgező. A kettőt egymástól a tönkszár színezete választja el. •• Ünnepi Szombaton este zsúfolásig megtelt a delki művelődési ház, ahol a helyi termelőszö­vetkezet tagjai ünnepi közgyű­lésre jöttek össze, hogy a fel­sőbb szervek illetékes vezetői­től átvegyék gz elmúlt gazda­sági év eredményei alapján szerzett különféle díjakat. A közgyűlésen megjelent Molek Jenő, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Sárost István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője, Öcsai Mihály, az Állami Biz­tosító megyei igazgatóságának helyettes vezetője és Marzsay Ervin, a Gyöngyösi Járási Ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak megbízott vezetője. Szabó Imre, a detki Szabad­ság Tsz elnöke beszámolójában ismertette a növényápolási munkák állását. Az aratásra való gondos felkészülést és a várható gazdasági eredménye­ket. Közel 800 katasztrális A bő csapadék általában k. dvezően hat a gombák fejlő­désére. Am a sokfajta gomba közül nem mind fogyasztható, sőt, nagy részük mérgező. . Ezért alaposan kell ismerni a gombafajtákat, tudni kell, me­lyik ehető, s melyik nem, hogy nyugodt lelkiismerettel tehes- sük fazékba. Különösen ezek­ben a napokban szükséges er­ről beszélni, amikor a nagy \ esőzések hatására, s a kezdődő {el melegedésre egyre több gpmba terem, egyre több gomba jelenik meg a piacokon. Így érthető, hogy igazán szük­ség van a piaci gombaszakértő munkájára, .aki szakmai fel- készültségénél fogva, sok évi gyakorlati tapasztalattal, kü­lönbséget tud tenni a sok gomba között. Egerben nyolc éve végzi ezt a felelősségteljes munkát Kormos Márton, az Egri Városi Tanács egészség- ügyi osztályának dolgozója. Mindennap hajnali 5 órától reggel 8 óráig járja a piacot, vizsgálja a gombákat, nehogy olyan gomba is a gyanútlan fo­gyasztóhoz kerüljön, amelyik i^érgező. 7 it- Szerencsére, a nyolc év alatt ilyen még nem fordult elő — mondja Kormos Márton, bár három családnál történi könnyebb lefolyású gomba­mérgezés. Saját gyűjtésű volt a gomba, nem vizsgáltatták meg: jó, vagy nem, s így kór­házba keüett szállítani őket. — A go’mbagyűjtők nagy szá­zaléka nő és az ország külön­böző részeiből hozzák a gom­bát. Mintegy hatvan helység­ből keresnek fel rendszeresen bennünket. Hoznak gombát a miskolciak, ózdiak, putnokiak, kunmadarasiak, péceliek, sal­gótarjániak, bogácsiak, mező­kövesdiek, gyökérkútiak, szarvaskőiek, egerbaktaiak, noszvaiiak,' poroszlóiak, beköl- céiek, stb. Nagyon sok közsé­get lehetne még említeni. S ahány helység, szinte annyi fajta a gomba. Kivétel a sam­ínyon, mert ezt mindenün­i tudnak hozni és hoznak . ’• t — S a többi milyen fajta? — Mezei szegfű, tövisalja, vargánya és még jó néhány más fajta is előfordul időn­ként a piacon. A legfigyelme­sebb ellenőrzést a mezei szeg­fűnél és a sampinyon gombák­Évára: jól van az, vakarcs. — Akkor jössz? — suttogja. Intek. — Mindjárt. Kint valaki kiabál. — Hallod? — figyelmeztet anyám. — Az anyja... Most már én is tisztán ér­tem: — Éva...! Éva...! — No eredj csak — mondja anyám a gyereknek — hív­nak. Legalább nem lábatlan- kodsz itt tovább. — Ö ... — nyöszörög Éva kétségbeesetten. — pedig még nem is játszottunk Itt nincs mentség. — Játszani, játszani.. . Mit tudnál itt játszani...? — mondja anyám hirtelen bosz- szúsan. — No, menjél csak...! — parancsolja. — Még nem is ebédeltél. — Menj szépen! — mondom én is. — Délután majd kár­tyázunk. — Tegnap — mesélte anyám, ahogy a gyerek nagy duzzogva elment — nem vol­tál itthon... eljött az apjuk«. — Mit akart? — El akarja vinni a gyere­ket. — Melyiket? — Ezt a kicsit. Nagy ribil­lió volt. — Az hiányzik ennek, az apja... — Szegény kis kölyök — sóhajtotta anyám. J/edvem lett volna még a ** gyerekről beszélgetni, de anyám inkább Editről ér­deklődött. Tett, vett a kony­hában, és közben arról kérde­zett, hogy szereti-e Edit a tej­színhabot, vagy mondjam meg akkor, hogy mit csinál­jon uzsonnára. És azt mond- tam-e annak a kislánynak, hogy mi nagyon egyszerű em­berek vagyunk...? Aztán ar­ról beszélt, hogy most már nekem is meg kell komolyod­ni: végtére éppen eleget le- génykedtem.

Next

/
Thumbnails
Contents