Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
Az asszonyoknak Mikor kap köszönhető... telefont a fedémesi tsz ? Hegyek közé ékelődött kis falu Fedémes. Mintegy 360 hold a közös földterület, amely kisebb-nagyobb dombokon, hegyoldalakon terül el, s gyakran szakítja meg folyamatosságát erdő, vagy művelhetetlen hegyhát, magasság. Ez a mostoha vidék kevés pénzt ad, a jövedelem nagyobb tészét az ipar, a gyár, a bánya biztosítja. Nem csoda, hogy a falu lakóinak 95 százaléka bányász, a környék bányáiban keresi kenyerét. A helybeli Kossuth Termelőszövetkezetnek 92 tagja van, ezek közül is 27 nyugdíjas, öregségi járadékos. A határban azonban mégsincs műveletlen terület, szorgos munkáskezek nyomán vírusa növényzet, gyarapodik a közösség vagyona, ereje. Különösen az utóbbi egy-két évben történt szemlátomást is változás ebben az „isten háta mögötti” termelőszövetkezetben. Erőteljesebben rátértek az állattenyésztésre és az akarat, a gondoskodás, valamennyiük helyzetén változtatott, javította gazdálkodásuk mérlegét, sok hasznot hozott. Különösen a baromfi- tenyésztés. Erről a változásról, a szövetkezet mindennapi életéről, a hegyvidéki tsz-ek különös sorsáról, problémáikról beszélgetünk Tóth Béla tsz-elnökkel, Tóth Sán- dorné főkönyvelővel és az éppen itt tartózkodó tanácselnökkel: Hollóczi Bélával. — Kicsi a terület, még kevesebb a tagság, ha időnként a besegítők nem jönnének, nem tudom, hogyan győznénk a munkát, hiszen rintot hozott — sorolja a főkönyvelőnő a múlt évi gazdálkodásuk adatait, hogy jobban megismerkedjünk a tsz gazdasági mivoltával. — 1964-ben 8,5 ezer baromfit neveltünk fel, ez egymaga 190 ezer forint bevételt jelentett. így aztán sikerült az egy munkaegységre eső részesedésre 35 forintot osztanunk. Ahogy belemelegedünk a beszélgetésbe, jobban megismerjük a termelőszövetkezet gazdálkodását, megtudjuk, hogy ebben a szövetkezetben is részes művelésre van kiadva a legtöbb terület és növény. így az asszonyok — alig 8 férfi van a közösben — úgy osztják be idejüket, hogy jusson Idő a főzésre, takarításra, a háztáji és a közös megművelésre Is. Ez ideig valamennyi asszony meg tudott birkózni a nem kis feladattal, ezért, ebben az évben Is ezt a módját választották a gazdálkodásnak. Számításaikban nem csalódtak, a gépekkel Itt nehéz boldogulni — magyarázza az elnök. — De azért megvagyunk, kevés segítséggel, kevés hírrel a hátunk mögött. — Tavaly a kalászosok kivételével majdnem minden növényünk jól fizetett — 16 mázsát adott a kukorica májusi morzsoltban számolva, a 18 holdnyl cukorrépánk pedig 128 ezer forinttal növelte bevételünket, — de az állattenyésztés Is 330 ezer foa határ gondosan ápolt, művelt, szépen mutatkozik, reményeket keltő a termés- kilátások. — Különösen a kalászosoknak örülünk — folytatja tovább a tsz-elnök — a tavalyi termésátlagokat biztosan túllépjük, ha valami közbe nem jön. A szőkülő táblák, amint látom, megadják a 10 mázsás átlagtermést. Nagyon bízom abban, hogy nem csalódunk majd a termésbecslésünkben. Az idén kézzel aratnak, mert a gép nem igen tud segíteni. Ezért besegítőkre is szükségük van. Az ipari munkásokkal tárgyaltak, az egyezséget már megkötötték, jönnek segíteni. — Ha az aratás befejeződik, a többit mór elvégezzük saját erőnkből is, — sorolják — a növényápolással és az őszi betakarítással még nem volt különösebb gondunk soha. Az asszonyok vállán nyugszik a közös gazdaság. Varga Ferencné, Fehér Istvánná, Víncze Elekné, özv. Csaba Béláné, Bajzáth Ferencné, Molnár s. Kázmérné a szövetkezet legjobbjai, de a többiek Is megérdemlik a dicséretet. Szorgalmasak, szeretnek dolgozni. Az asszonyoknak köszönhető, hogy ebben a közös gazdaságban sikerült megszilárdítani a közösségi életet, a közösségi munkát, hogy be tudták bizonyítani Fedéme- sen is: nem volt alaptalan a tsz létrehozása, a hegyek között is lehet eredményesen, kollektíván gazdálkodni. Az asszonyok példát mutatnak, hogyan kell megbirkózni a legnehezebb feladatokkal is, hogyan kell elvenni a hegyek között azt a földtől, amit jogosan megérdemelnek a falubeliek. Ezért a hangulat jó, egyre zökkenőmentesebben halad a munka, s ha nagyobb segítséget kapnának egy-egy problémájuk megoldásához, még eredményesebben tudnának gazdálkodni. — A járási tanács segít a legtöbbet — mondja búcsúzóul a tsz-elnök. — Most is 101 ezer forintot adnak a csibenevelő felújítására, de segítenek egy Szuper-Zetor vásárlásában is. Sajnos azonban, ezzel megszűnt a segítségnyújtás. Még agronómu- sunk sincs. Nehéz így gazdálkodni. Ezen kívül évek óta harcolunk egy telefonért. Ha hívnak bennünket valahonnan, 3 kilométert kell gyalogolni oda-vissza, míg a tanácsot megjárja az ember. Pedig itt van néhány méterre a földművesszövetkezeti bolt, ott van, meg lehetne oldani, de sem a posta, sem pedig az ÉMÁSZ nem sokat törődik kérésünk mielőbbi teljesítésével. Érdekes ügy ez a telefon* sokat lehetne írni róla, hogy évek óta mennyit leveleztek, vitatkoztak, kértek, könyörögtek ebben az ügyben. S ez ideig eredménytelenül. Pedig mindössze hétezer forintos munkáról van szó. és csak egy kis helyen kellene elvégezni a villanyvezeték szabványosítását. Vajon mikorra végzi el ezt a munkát az ÉMÁSZ? Vajon meddig emlegetik mérgesen és ma már egyre inkább csak beletörődött legyintéssel a fedémesi asszonyok a telefonügyet? Fazekas István 4 Miniszterianáen elnöke: KÁLLAI GYULA Antennaháború Gyöngyösön, az új lakóte lepen tört ki a harc és ki sebb megszakításokkal már két hete tart. A nézeteltérések két hét alatt valóságos háborúvá fajultak. Miért és kik között dúl? A televízióantennák okozták a vitát. A lakók állítják, hogy az Ingatlankezelő Vállalat kezdte a támadást. De az ingatlankezelő tagadja és a felelősséget a lakókra hárítja. Mintegy két hete történt, hogy az egyik vízlefolyó eldugult és a csatornából a lakásba tört a víz. Ennek okát vizsgálta az Ingatlankezelő Vállalat mérnöke. A tetőn több szabálytalanul szerelt tv-antennát látott. Veszélytől, bajtól tartott, vagy csak felháborította a szakszerűtlenség? Minden esetre radikális megoldást választott. Elvágta a vezetékeket. Aztán eltel pár nap, értesítést hozott a házmester, amelyben Marosán Lajos igazgató aláírásával az Ingatlankezelő Vállalat felhívta a bérlőket, hogy az épület tetőzetén szabálytalanul elhelyezett tv-antennát három napon belül a szakszerű követelményeknek megfelelően alakítsák át, mert a határidő leteltével ellenőrzést tartanak és a szabálytalanul elhelyezett antennákat leszerelik. Elegendő-e három napos haladék, hogy szerelő jöjjön a házhoz, kit és mikor ért utói az értesítés? De hétfőn már jöttek az ingatlankezelő emberei és levágták a rögzítő drótokat és kötéseket. De sok helven elvagdosták a vezetékeket is, ledöntötték az antennákat és elvágták szabályszerűen bekötött földelést is. — Ez utóbbi csak két esetben történt és csak tévedésből. — mondta Marosán Lajos igazgató. Negyven-ötven családnak okozott bosszúságot az Ingatlankezelő Vállalat? Pontosabban senki sem tudja. De a lakók felháborodottan panaszkodnak. Marosán Lajos arra hivatkozik, hogy az antennával megrongálták a kéményt, a villámhárítót, a tetőt és a bádog szegélyt. Az Ingatlankezelő Vállalat szándékában nem kételkedhetünk. De a végrehajtás önkényes. Az eljárás, a rendelkezés végrehajtásának módja ellen joggal háborodtak fel a lakók. A „háztulajdonos” és a lakók értsenek szót, szüntessék meg az antennaháborút. F. L. 1910. június 10-én születeli Berettyóújfalun. Apja falust csizmadia volt. 1931-től tagja a kommunista pártnak. Az 1930-as években Budapesten, mint I egyetemi hall- ' gató, majd Debrecenben részt vett az egyetemi baloldali mozgalmak szervezésében. 1939- ben bebörtönözték. 1939— 1944-ig a párt megbízásából a Népszava szerkesztőségében dolgozott; részt vett a Népszava 1941 karácsonyi számának szerkesztésében. Egyik szervezője volt a 1942. elején alakított Magyar Történelmi Emlékbizottságnak és az 1942. március 15-i antifasiszta és háborúellenes tüntetésnek. 1942-ben újból letartóztatták. A német fasiszta megszállás idején a kommunista párt képviselőjeként a Magyar Front intéző bizottságának tagja volt. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja és miniszterelnökségi államtitkár lett; szerkesztője a Szabadság, majd a Szabad Föld című lapoknak. Hosszabb időn át a párt kulturális osztályát vezette, 1949—1951-ben külügyminiszter. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták. Rehabilitálása után 1954—55-ben a Kiadói Főigazgatóság vezetője, majd népművelési miniszterhelyettes. 1956 júliusa után a párt kulturális osztályának vezetője. Az ellenforradalom idején elsők között vett részt a párt újjászervezésében. Kezdettől fogva tagja az MSZMP Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának. 1957-től 1959-ig a Minisztertanács elnökének első helyettesévé történő megválasztásáig — a Központi Bizottság titkára volt. A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány megalakulása után 1958. január 28-ig művelődésügyi miniszter, ezt követően 1960 januárjáig államminiszter. 1961 szeptembere óta a kormány elnökhelyettese volt. 1958-ban megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökévé, s ezt a funkciót azóta is betölti. Hajdú-Bihar megye országgyűlési képviselője. 1960. júniusában kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. (MTI) (Tudósitónktól): A falusi könyvtárak működése és olvasóniozgalma mellett egyre nagyobb mennyiségű könyvet vásárolnak a mező- gazdasági dolgozók, akik részére szépirodalmi müveket és szakirodalmat elsősorban az FMSZ keretén belül működő Faluellátó könyvesboltok biztosítanak. ________ ________ Wéber Mártonná, a gyöngyösi FMSZ könyvesbolt vezetője szerint az elmúlt fél év alatt közel 30 ezer könyvet vásároltak a járásban, mintegy 400 ezer forint értékben. Így féléves tervüket 120 százalékra teljesítették. A legtöbb értékű könyvet Nagyrédén, Abasáron és Karácsondon vásárolták az olvasók. The'/* Óbudán jártam ezekben a napokban, ebben az öreg városrészben. így, ahogy van, műemlékké kellene nyilvánítani, hangulatával, romantikájával — a Krúdy-járta kocsmákkal, a latin cirkusz kőmaradványaival; a városrész elé tábla illene: gyertek, szerelmesek, sétáljátok erre, a töpörödött házak, az öreg, dúslombú fák közt. Félrebillerit háztetők, apró ablakok, tágas-mély udvarok vén fákkal, friss bokrokkal, nyíló virágokkal. Legyen az egész műemlék, persze lakni csak az új részben laknék, de- hát ez más dolog. Ahogy barangoltam, már messziről megláttam a magas kőfalat, elborították a kúszó zöld növény apró levelei. Mintha csak díszletből lett volna idetéve ez a kőfal, mögüle gesztenyefák terebélyesedtek, piroslott a futórózsa, távolabbról egy megroggyant kis fakapu, nagy fekete kilinccsel. Mivel alkonyodon, az alkony rózsás színei tovább festegették a kőfalat, most már határozottan olyan lett, mint egy színházi díszlet, csak Igazi volt, igazi kőből, igazi levelekből, igazi! futórózsákkal. Hogy közelebb jutottam, egy öreg néni arcát pillantottam meg a kőfal mögött, vagyis inkább egy öregasszonyt vállig. Valamin állhatott a kőfalon túl, valamire felállhatott, hogy kitekinthessen az utcára, amely •bben az időben teljesen elhagyatott volt. Hogy máskor milyen az utca, nem tudom: először jártam arra életemben. Lépéseimet meglassítottam, hogy sokáig és jól lássam az alakot, meg is néztem alaposan. Viseltes fekete fejkendő rajta, álion összecsomózva. Arca szelíd, ősz lehet a haja a kendő alatt. Vállán fekete kendő, a vállak keskenyek, szinte szelídek, öreg anyavállak, gyermeki kezek átölelik, magukhoz szorítják. Arca csupa ránc. Tudom: az emberi ráncok közt van különbség. Sokat rajzol az öregség, de sok ráncot rajzolt hajdan a gond, a baj. Ha elemezni kellene: a szarkalábak a szemek alatt akkor sűrűsödtek, amikor ... de mit soroljam fel a régi idők keserveit, a szegényemberek bajait. Közelebb érek, látom a nénike szemét, szelídkék, de mintha a nézése merev lenne, aggódó egyben, mintha valakit várna, itt a kőfalnál. De nemcsak a tekintet merev, a nénike is mozdulatlan, — közeledem, nem fordítja felém sem magát, sem a nézését, mintha nem is járnék arra, mintha cipőm orrvédő vasa sem csengene a macskakövf- ken. Nézem a mozdulatlant a homlokomon túl érő kőfal felett, már nem is lépek, csak csosszanok lassan előre, hogy tovább nézhessem: merev a tekintete. mint a szobroké. Megtámad varázsával az alkonyat, a hangulat, valahonnan a hársfa mézillata is érkezik, megtorpanok. Talán nem is élő ban, vagy a szép hajdani mo- a szelíd nénike, talán ittfelej- delit faragta meg így a m)ü- tett, furcsa merev szobor. Talán vész, hogy megéreztesse művé- fafaragás, ismeretlen mester nagy műve, gondosan kidolgozva rajta a kendők drapériás hullása, a ráncok részletessége a kedves arcon, a középkori szobrásziskolák mesterei faragtak ilyen megdöbbentően élethű, teljes részletességű műveket, ki is színezték, őket, — most az alkony rózasszín fényt dob a mozdulatlan öregasszony-arcra. Megállók a pillanatnyi varázsban, — most már szobor nekem a mozdulatlan nénike: remekmű, nagy mester alkotása. Kőfal, futórózsák, egy nénike szobra, — különös játék ez. Arra gondolok, akárki lehetett a kedves szobor modellje, valamikor fiatal leány volt; nem lenne jó a szobor, nem lenne remekmű, ha nem őrizné kivül —belül a volt fiatal nőnek, modelljének lényegét. Itt élt tehát a modell és ebben az óbudai képben, — megy a macskaköves utcán, formás a lába, üdén ringó, dús keble, arcán kis gödör, ha nevet, régi mosolyát most is őrzi öregkori szobrának szelíd kedvessége. Valaki átölelte annak idején a gesztenyefák alatt, lehet, hogy azt mondta neki: — Te vagy a legszebb lány.., Átölelte a vállát, hogy magához húzza, aztán elment, talán át Pestre, a gyárba, vagy kivándorolt Amerikába, ahogy abban az időben, szegénységben, annyian. A lány pedig felállt a kőfal mögé, várt, várt, — így lett belőle néniké, vagy szobor. Most már a varázslat eltéveszti lépéseimet az elmúlt időben, mert vagy ott lett belőle szobor az időtlen várakozásvei az idő kérlelhetetlen múlá- — Visszajössz üstére? Visszását, elvben az igazi várakozás jössz-e valaha? szerelmes konokságát. Valaki áll és vár, így várnak az igazi szerelmesek, egy percig, évekig — halálig, mint a veronai Júlia. Nézem aggódó mozdulatlanságát, most már teljesen értem a művészt; igen, igen a várakozás szobra az öreg nénike, a mű ezt mondja a szemlélőnek: Szerelmesét várja a lány; — visszajössz-e estére? Fiát az anya: visszajössz-e valaha? Micsoda várakozás a hallgatag homályban, micsoda várakozás, szembeszegülés az idővel, a múlással, szoborrá válik, aki így vár: — Visszajössz-e? Nagy művet látok, ezt érzem., csak nagy mű ejti így hatalmába az embert, keresem a kőfalon a mester nevét. A megoldás is milyen művészi, — a kőfal, omló voltával. A világból kirekesztem magam, mondja a kőfal, mert nincs másom, mint a várakozás. Rád várok a végtelenségig. Az utca végén ekkor pufók kisfiú bukkan elő. Kezébe labda, foci. Messziről kiált: — Olyan jól játszottunk, nagymama, azért maradtam ilyen sokáig. A szobor megszólal: i,Gyere már, z vacsora régen kész. Finom vacsora...” (Csont István illusztrációja) MlPQJSlG 3 4965. július U vsűtortök Fél év alatt 400 ezer forint értékű könyvet vásároltak a gyöngyösi járásban / rrt Jl r t, t •» . *<• * '
