Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-29 / 177. szám

Egymillió olasz építőmunhá* sztrájkol Ma több mint egymillió olasz építőmunkás hagyja abba a munkát. A 24 órás sztrájkot a nagy baloldali szakszerveze­ti szövetség, a CGIL, a katoli­kus CISL és a szociáldemokra­ta UIL együttesen hirdette meg. Az akció célja, hogy fel­hívják a kormány figyelmét az építőipar válságos helyze­tére. I Keserű szavak Franciaországnak a Közös Piachoz fűződő kapcsolatairól Csőmbe tagadja a diverxánsok küldését ország ura akar maradni a maga gazdasági életének és nem hajlandó elfogadni az Európai Közös Piac végrehajtó bizottságának politikai irá­nyítását. Pompidou hangoztatta, hogy Franciaország azért vállalta ipari szinten az együttműkö­dést Nyugat-Németországgal, azért tett neki engedményeket, mert remélte, hogy ellenenged­ményeket kap mezőgazdasági vonalon. „Franciaország part­nerei azonban — állította Pompidou — megszegték meg­ismételt ígéreteiket és szünte­lenül új, időszerűtlen gazdasági és politikai kérdéseket vetettek fel. Valójában veszélybe ke­rült. Nem tehetünk egyebet, tudomásul kellett vennünk a kudarcot" — mondotta. A miniszterelnök hangoztat­ta: „ne fogadjuk el az egész francia gazdasági élet kívülről történő lerohanását, nem nyug­szunk bele, hogy a kormány ne tehessen eleget a francia nép­pel szemben vállalt kötele­zettségeinek." Az algériai—francia oldjegyezmény Sosztri Belgrádban Lai Bahadur Sasztri, indiai miniszterelnök, feleségével csü­törtökön négynapos hivatalos és baráti látogatás céljából Joszip Broz Tito, jugoszláv köztársasági elnök, és a szövet­ségi végrehajtó tanács (kor­mány) meghívására Belgrádba érkezett. Sasztri miniszterelnök kísére­tében van még Szardar Szva- ran Szingh, indiai (külügymi­niszter. A belgrádi repülőtéren az in­diai vendégeket Joszip Broz Ti­to köztársasági elnök és fele­sége, Petar Sztambolics, a szö­vetségi végrehajtó tanács (kor­mány) elnöke és más magas rangú jugoszláv személyiségek fogadták. , (MTI) A szociáldemokrata vezetőknek önálló álláspontra kell helyezkedniük — írja a Pravda A szerdai Pravda hasábjain Veber és Csernyajev tollából cikk jelent meg, amely fel­hívja a szocialista, illetve szo­ciáldemokrata pártokat, fog­laljanak határozottan állást az amerikai agresszió politiká­ja ellen. A lap rámutat, hogy a szo­ciáldemokrata dolgozók külön­böző országokban tömegesen felléptek az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen, de a tiltakozó mozgalom arányai — különösen a legfontosabb tő­kés országokban — még min­dig nincsenek összhangban a fenyegető veszély méreteivel. Ennek jórészt az az oka, hogy a legtöbb szocialista párt ve­zetősége kitérő, vagy egyene­sen negatív, illetve kértértel- mű álláspontra helyezkedik. A lap kiemeli, hogy a szo­ciáldemokrata pártok közül csak igen kevesen,' elsősor­ban a japán és a kanadai szo­cialista párt vezetői foglalnak egyértelműen és világosan áf- lást az amerikaiak agressziója ellen. A szocialista vezetők­nek önálló álláspontra kell helyezkedniük, félre kell dob­niuk a kommunista-ellenes előítéleteket, nem szabad to­vábbra is a NATO-ra sandíta- niok, mert egy munkásmoz­galom számára tökéletesen természetellenes dolog az, hogy vezetői programszerűen is egy imperialista agresszív tömbhöz kötik magukat. A nemzetközi helyzetnek az ame­rikai agresszió áital előidézett megromlása idején egyesíteni kell a béke fenntartására irá­nyuló erőfeszítéseket —■ írja a Pravda. (MTT) A nehéz gazdasági helyzetben lévő Algéria számára a területén található olaj igen nagy jelentőségű az állami bevételek szempontjából. Az algériai háborúnak véget vető eviani egyezmény után, különösen az utóbbi években meglehetősen gyorsan fejlődött az algériai olajtermelés. Míg 1961-ben évi 15 millió tonnát, 1962-ben 18 milliót, 1963-ban 24 milliót, 1964-ben már 27 millió tonna olajat hoztak felszínre. Földrajzilag két nagy olajbázis alakult ki. Az egyik Bejaia (Bougie) tengeri kikötőtől kb. 600 km-re délre Hassi Messaoud körzetében fekszik. Ezt a tengerparti kikötővel egy, a Szaharán áthaladó ola jvezeték köti össze. Ugyancsak Hassi Messaoud-tól kiindulva egy észak- nyugati irányban haladó, kb. 300 km hosszú olajvezetéket építettek ki Hassi R’Mel-ig, Algé­ria legfontosabb földgázlelőhelyéig. Innen az Oranba, illetve az Algerba, haladó gázvezeték­kel párhuzamosan egy újabb olajvezeték-rendszer építését is megkezdték. A másik nagy olajbázis Hassi Messaoud-tól délkeletre található 500 km-re. Érmek köz­pontja közvetlenül a líbiai határ mellett lévő Edjeléh helység. Ezt és az olajbázis más tele­peit Hassi Messaoud-dal, valamint a Tunézia területén lévő, tengerparti Sekhirával ugyan­csak olajvezeték köti össze. Franciaország számára igen fontos az algériai olaj. 1964-ben pl. Franciaország az ősz­szes olajszükségletének (49 millió tonna) mintegy 30 százalékát (18 millió tonna) Algériából vitte be. Az új vezetékek és technikai berendezések beiktatásával a francia szakértők becs­lése szerint 1966 végére 40 millió tonnára növelhető az algériai olajtermelés. Érthető ezek után, hogy az 1965 februárjában megkezdődött —so nemrégiben lezárult — tárgyalások el­sősorban a franciákat kényszerítette engedményekre. Mindenesetre már most megállapítható, hogy az algériai—francia olajegyezmény a legkedvezőbb, amelyet fejlődő országnak kapi­talista partnertől sikerült kikényszerítenie. —Terra— Tüntetés Santo Domingóban az amerikai intervenciósok ellen Az SZMT elnökségi üléséről jelentjük: Rövidebb tanulmányi időt Egészségesebb munkakörülményeket kocsiparkjának túlnyomó több­ségét alkotó taxik ne zavarják az Amerika-közi erők után­pótlását szállító katonai te­hergépkocsik közlekedését. Hírügynökségi jelentések szerint, kedden este 30 taxi robogott be az úgynevezett nemzetközi biztonsági övezet­be. számlakönyv fölé hajolt. John­son közeledett az íróasztalhoz és halkan köhintett. Az alkal­mazott felpillantott: „Tessék, jóember”. — Kvártélyt szeretnék az éjszakára. — Azt hiszem még van sza­bad ágy a hálóteremben. Egy pillanat, megyek, megnézem. Johnson a kandallóhoz lé­pett, ahol lobogva ragyogott a hasábfák tüze. A lángok fölé terjesztette a kezét, majd ösz- szedörgölte két tenyerét és fel­váltva tartotta őket a meleg­hez. Az ősz hajú férfi vissza­jött és azt mondta: — Van még üres ágy. Egy shilling. Johnson habozva nyújtotta oda a tízshillingest. A másik elvette és visszaadott kilenc shilling aprót. Johnson a fel­öltője zsebébe süllyesztette. — Először megmelegednék itt, ha megengedi — szólt. — Ahogy tetszik, — felelte az alkalmazott, és visszatért munkájához. Johnson egy fá­ból készült háromlábú széket húzott a kandalló mellé, rápil­lantott az íróasztalnál görnye­dő férfira és hozzálátott, hogy kifűzze a cipőjét. Lehúzta a ci­pőt mindkét lábáról, és föl­akasztotta a kandalló párká­nyára. Aztán a zokniját is le­vette, mindkettő csupa víz volt. Kicsavarta, majd ráterí­tette a cipőre. Az ember az íróasztal mögül odanézett és rászólt: — Kérem, ne vegye le itt a cipőjét. Johnson zavartan mormogott valami bocsánatkérésfélét és felhúzta a lábbelijét. Elöntöt­te az álmosság, nekidőlt a kan­dallónak. Előrebukott a feje, szemei lecsukódtak. Hirtelen rándulással fölegye­nesedett. Az emberek adakoz­tak, némelyikük utolsó pén­zét adta oda és ő egy shillinget a saját kényelmére fordított, összeszedte magát és odalé­pett az íróasztalhoz. — Meggondoltam magam — szólt. — Nem kell a kvártély. Az alkalmazott kérdőn né­zett rá. hatóságok korlátozni kívánják a taxik mozgási lehetőségét Az Amerika-közi erők főparancs­nokságának szombaton kiadott rendelkezése ugyanis elő akar­ja írni a taxisoknak, hogy hol vehetnek föl utast és mely háztömböket kell elkerülniök. Az intézkedés voltaképpen ar­ra irányul, hogy a város gép­Nagyszabású Amerika-elle- nes tüntetéssé változott ked­den este a sofőrök tiltakozó felvonulása a dominikai fővá­rosban. A sofőrök 48 órás sztrájkot kezdtek és autóikkal végig­vonultak a főváros két részét kettéosztó övezeten, tiltakozá­sul amiatt, hogy az amerikai Ma már nem ritka jelenség, de; általánosságban mégsem ki-; vánható, hogy idős emberek is-! kolapadba üljenek. De a fia-; talabb mezőgazdasági dolgo-; zóknak meg kell adni a lehe-. tőséget, hogy az általános isko-'. la 7—8. osztályát a mezőgazda-; sági munkák jellegéhez alkal-< mazkodó römdebb tanulmányi! idő alatt elvégezhessék — ál-; lapította meg az SZMT. Határozatot hozott az SZMT; elnöksége, hogy az augusztus- 18-i tanácsülésen is napirend-j re tűzik a népművelési mun-5 kát és addig iparáganként ki-j dolgozzák a következő év leg-; fontosabb oktatási feladatait; és legeredményesebbnek ígér-, kező módszereit. * * A társadalombiztosítási és azj üzemegészségügyi munka jel-; legzetes szakszervezeti feladat. < A Mátrai Hőerőműnél és az; ÉMÁSZ-nál jól működik a; társadalombiztosítási tanács. < De a Mátravidéki Fémművek- < nél, a Könnyűipari Alkatrész-; gyártó és Ellátó Vállalat egri; gyáregységénél még sok a! teendő. A Finomszerelvény-’, gyár galvanizáló üzeme nem; felel meg az egészségügyi kö­vetelményeknek, sürgetni kell', a Mátravidéki Fémművek tu-; húsüzemében a szeTlőzőberen-■ dezések szerelését. Ne halogas-1 sanak, ne küldözgessenek a fel-; sőbb szervekhez egyetlen ügyet sem, amely a munkahe­lyen rövid idő alatt elintézhe­tő. Arra törekedjenek a szak- szervezetek, hogy a társada­lombiztosítási és üzemegész­ségügyi jogszabályokat a társa­dalom, az emberek érdekében alkalmazzák. Egy férfi haladt vánszorgó léptekkel a sydneyi utcán. Agyonhordott, de tiszta öltö­zéket viselt, régi barna öltönyt, kékre festett felöltőt, vitorla­vászon cipőt és széles karimá­jú kalapot. Hóna alatt nagy köteg újságpapírt cipelt, jobb kezében pedig ott szorongatta a tízshillinges bankjegyet Este 10 óra volt. Vasárnap. A hónap: június. Az év: 1933. A férfi neve: Tom Johnson. A Morton-öbölbe tartott a fügefákhoz, amelyek alatt minden éjszakára sokan húzód­tak meg, többnyire munkanél­küliek. Érezte, hogy a harma­tos fű átáztatja cipőjét, zokni­ját, megdermeszti fáradt láb­ujjait. A fák alá érve gyufa­láng fényénél keresett alvóhe­lyet magának az összezsúfolt embertestek között. Talált is égy kicsiny tisztást egy büty­kös öreg fatörzs mellett, két lépést tett arrafelé, de a sö­tétben megbotlott és valami ;puhába ütközött. • — Vigyázzon hova lép! — szólt egy panaszosan rekedt ;hang. ■ — Bocsánat — motyogta [Johnson. ; Óvatosan lekuporodott, ne­mhogy meglökje a mellette lé- evőket. Előszedte a hóna alá [szorított újságpapírokat, kite­regette és sorban betakarta [velük a lábát, a térdét és a de­rekát. Aztán ledőlt a kemény, [hideg földre és megpróbált a ^felsőteste köré is újságpapírt fgyömöszkölni. Nagy gyakorla­ta volt már ebben a mesterség­ben, de most úgy tűnt, fagyos ujjai helyén csupa hüvelykujj van. Még jó, hogy nem túl nedves a föld — gondolta. Az elmúlt napokban nem esett, és a vas­tag levélréteg felfogta a né­hány csepp harmatot. Egyszer csak valami kemény nyomó­dott a bordái közé. Annak a hatalmas fának görcsös gyö­kere volt, amely koronáját több méter szélességben terí­tette az alvók fölé. Megpró­bált elfeledkezni erről a várat­lan kényelmetlenségről, s vár­ta a ráereszkedő álmot. De az éhség s a fagyos lába, a ned­ves zoknija nem hagyta el­aludni. Aztán hirtelen tudatára éb­redt, hogy még mindig ott gyürköli a markában a tízshil­linges bankjegyet. Kibontogat­ta és feltartotta a feje fölé. A sötétben csak a körvonalait látta. Eszébe jutott, hogyan is került hozzá ez a pénz. A Munkanélküliek Központjában négy shilling három pennyt gyűjtött össze apróban, egy-, három- és hatpennysekben. Az adományozók egyike-másika utolsó pénzét adta oda neki. Bejárta a kocsmákat, azokat a helyeket, ahol barátai iddogál- tak, és sikerült még négy shilling tíz pennyt összegyűj­tenie. Most, ahogy a fa alatt fe­küdt, nagyon megkívánta a sört. Óvatos gondossággal hajtotta össze a tízshillingest, azután; mint egy hirtelen ötlettől ve­zérelve, félredobta az újságo­kat és felkelt. Átlépkedett a fekvők feje felett és elindult visszafelé a városba. Egy hen­tesüzlet kivilágított kirakatá­nál megtorpant. Szeletelt son­ka, szalámirudak, füstölt hal, vastag angolszalonna... ösz- szefutott a nyál a szájában. Reggel óta egy falatot sem evett. Gondolatban összeállí­totta magának a menüt. Ser­téssült gombamártással, sza- lonnás tojás, friss spárga és zeller... Azután egy bútorüzlet elé ért, s a kirakatban pazar há­lószobabútort látott: pom­pás rugózatú ágy, puha pár­nák, vastag matrac, meleg ta­karók. Elképzelte magát, amint belefekszik. Mulatságos lenne, ha betörne az üzletbe és lehe- veredne az ágyba. Hangosan nevetett erre a gondolatra, nevetése visszhangot vert a néptelen utcán. Ettől meg­ijedt és továbbsietett. Jobb kezében még mindig ott gyűrkölte a tízshillingest. S most eszébe jutott: az Üdv- hadseregnél egy shillingért hálóhelyet kaphatna. Azt mondaná, hogy csak kilencet gyűjtött. Ellenállt a kísértő gon­dolatnak, de a léptei csak vit­ték, vitték, amíg az öreg, ko­pottas épület előtt találta ma­gát. Hálóhely egy shillingért. Soha nem tudja meg senki... Bent egy ősz hajú ember ült az íróasztal mögött és a Tegnap délelőtt elnökségi Ölést tartott Egerben a Szak- szervezetek Heves megyei Ta­nácsa. A népművelés közelebb ;került-e a termeléshez, a min- •dennapi élet gyakorlatához? iMit kell tennünk, hogy a kö­vetkező évben differenciáltab­ban, az igényeknek és a lehe­tőségeknek megfelelően ala­kítsuk a kultúrnevelési mun­kát? Hogyan lehetne céltuda­tosabbá és eredményesebbé ■tenni az állami, a politikai, a Szakmai oktatást? Ezekre és a szerteágazó probléma sok más kérdésére keresett választ az SZMT kulturális, agitációs és propaganda-bizottságának je­lentése. öt éve megyénk lakosságá­nak 4,5 százaléka írástudatlan volt és a bérből, fizetésből élő dolgozók között is 3420 olyan munkavállaló akadt, aki a ne­vét is alig tudta leírni. Az el­múlt évek erőfeszítései nyo­mán üzemeinkben 560-ra csök­kent az írástudatlanok száma. Heves megyében ma már a ke­resők öt százaléka érettségi bizonyítványai rendelkezik, a kereső férfiak 2,5 százaléka egyetemi és főiskolai végzett­séget szerzett. De még mindig 20 ezerre tehető Heves megyé­ben azoknak a felnőtteknek a száma, akik az általános isko­la nyolc osztályát nem szerez­ték meg. Igaz, ezek többsége 50 éven felüli és nagyobbrészt a mezőgazdaságban dolgoznak. Csőmbe, kongói miniszter- elnök Léopoldville-ben meg­tartott sajtóértekezletén ta­gadta, hogy engedélyével jú­lius elején diverzáns csoportot küldtek a szomszédos brazza- ville-i Kongóba. Mint ismeretes, a brazzavil- le-i Kongó vádat emelt a Csombe-rezsim ellen, mert le­hetővé tette, hogy az elűzött Youlou abbé, a korábbi elnök fegyvereseket toborozzon. Jú­lius 14-én este 32 fegyveres kelt át a Kongó folyón Braz­zaville közelében, azzal a meg­bízatással, hogy szabotázs-cse­lekményeket kövessen el és közéleti személyiségeket gyil­koljon meg. Csőmbe sajótértekezletén ki­jelentette, semmit nem tud az egész ügyről, őt nem terheli felelősség. Ezután belpolitikai kérdé­sekről beszélt és kereken el­utasította azt a javaslatot, hogy a kongói politikusok a nézet- eltérések elsimítása végett tartsanak újabb kerekasztal- értekezletet. Csőmbe ellenfe­leit demogógnak nevezte, majd pedig bizonyságot adott róla, hogy ő sem ellensége a dema­gógiának. Az ország magmen­tőjének nevezte magát és hoz­záfűzte, „a kongói népnek szüksége van rám, és nem is fog csalatkozni bennem”. Pompidou francia miniszter- elnök a televízióban nyilat­kozott hazájának a Közös Piac­hoz fűződő kapcsolatairól. A francia politikus sérelmezte, hogy a Közös Piac tagállamai vajmi kevés figyelmet fordí­tanak a hazája igényeire, sőt le akarják gyűrni a francia gazdasági életet. 1 Kijelentette, hogy Francia-

Next

/
Thumbnails
Contents