Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

Ordögbőrrtadrág és re vans Az ember önkéntelenül asszociál: horogkeresztes zászlók, dobszó, menetelés, pattogó-recsegő indulók. Kedvükre parádéznak a különböző „bajtársi szövet­ségek”, hovatovább annyi van belőlük, mint erdőben a gomba, lábuk is egymás­ba ér. Jámbor wotanok téglavörös arccal fújják a marsot. Ez az ő igazi idejük, mert nagyon sok nyugatnémet polgár még Hitler nevének kiejté­sétől is viszolyog. És nem utolsó szempont, a bonni szövetségi köztársság — „jogállam”. Sorra előkerül­nek hát az összecsavart zászlók, harsonák, vaske­resztek. Pocakot eresztett férfiak feszítenek a pántas- korcos ördögbőrnadrágban, zöld ingben, elégedetten, mint a belgrádi „Politika” írta, nemrég Höchingen nyugatnémet kis városka volt egy nagyobb látványos­ság színhelye, a „Stalhelm”, az Acélsisakok szövetségé­nek 800 régi és hűséges tag­ja gyűlt itt egybe. S még Höchingenben sem akárhol gyülekeztek, hanem a Ho- henzollern királyi emlék­tábla alatt. „Nem sokára ti is megér­titek, mit veszítettetek ve­lünk!” — énekelték. Ugyan mit veszítettek? A hitleri rohamosztagokat, büntető expedíciókat. Ha sokan a közömbösség és a feledés homokjába fúr­ják is fejüket, akadnak, akik értékelni tudják, akik nagyon is megértik az „acésisakosok” veszteségek feletti sirató énekét. Példá­ul a szövetségi hadügymi­niszter, von Hassel, vagy maga a szövetségi kormány elnöke, Erhard, ök nem restelltek üdvözlő távirato­kat küldeni sem az ördög- nadrágos dalosoknak, meg a többi fasiszta vagy neofa­siszta gyülekezetnek, me­lyeknek tagjai ma még va­dabb és őrültebb álmokat szőnek az idegen területek visszacsatolásáról, vagy „ohne worte”, bekebelezé­séről. „A Stalhelm szellemének kihunyni nem szabad”...— szól a menetdal. S csak ter­mészetes, hogy a szövetségi kormány a sajtószabadság szellemében még a legki­sebb kísérlettől is távol tart­ja magát, lépést sem tesz, hogy a gondolatokat és lel­keket fertőző-szennyező „irodalmi” termékek áradá­sának medrét rekesszc. Hil­ler neveltjei, zsoldosai és udvaroncai szabadon uszít­hatnak, zsarolhatnak, leg­feljebb egy kézlegyintést kapnak: „ ... ugyan, hiszen nem sok vizet zavarnak !” Nem sok vizet zavarnak, szentigaz. Sőt, egyenesen a szövetségi kormány malmá­ra hajtják a vizet, a kor­mány vitorláit dagasztják. Ügy is, mint az NSZK idei választási hadjáratának f '- dobosai, úgy is, mint ter­veik támasztó nillérei. Kié?, ha csak a szükségállapot- alkotmány elfogadtatására indított propaganda-kam­pányra gondolunk. Szükségé 11a oot-alkotmány? Mivégre?! Semmi másra, mint arra, hogy a kormány bármely pillanatban össze­zúzzon és megsemmisítsen minden demokratikus intéz­ményt, nullára redukáljon •minden demokratikus sza- badsápjoaot. Jóllehet, a bon­ni ..jogállam” keveset enge- délvezett eddig is a demok­ráciának, már ma is sokalja ezt a keveset. A demokratikus Németor­szág központi lapja, a Neues Deutschland méltán figyel­meztet két dátumra. 1933 és 1939 esztendejére, mikor szélesre tártak minden ka­put a törvényesen szentesí­tett barna terror előtt. 1933- ban és 1939-ben is egyetlen jeszöval érveltek, akárcsak ma is — ..a német nép és az állam védelme” kívánja a törvény elfogadását. Felsorolni nem szüksége«1, milyen lépések „tőrvényesí- téséhez” kellett a nácizmus számára a jogalap. A hábo­rú kirobbantásához volt ez a törvény kanaszkodó. Évti­zedekkel előbb, ugyanúgy, mint a szükségállapot-tör­vény megszövegezői akar­ják. tilos volt munkahelyet ■ változtatni.1 rendeletileg emelték a hadkötelezettség időtartamát, s azt a szót, hogy ^önkéntesség’” a szó­tárakból is kiradírozták. Egyenlőség! jelet tehetünk múlt és jelen közé Mint már annyiszor, ezek­ben a mai időkben, a köz­vetlen jelenben is tévedhe­tetlen bizonyossággal tanú­sítja a szövetségi köztársa­ság, hogy örököse a háború előtti hagyományoknak. Hit­ler támadta a szabadságjo­gokat, s minden eszközzel azon volt, hogy e törekvé­seket „likvidálja”. A bonni állam pontosan hasonló eredményekre pályázik. Ördöebőrnadrágos, teli pocakú revansisták énekel­ték Höchingenben: „Kame­rád, nyújtsd a kezed, — mint régen megeskiid- tünk ...” És nemcsak Höch- ingenben, másutt is horog­keresztes zászlók alatt har­sán a dobszó, s menetelnek. A gondolatok nyomasztó aggodalma nem puszta li­efere hát, s a sokasodó ár­nyék sem . madárijesztőké. A demokratikus és béke­szerető erők parancsolhat­nak itt megállást. A törté­nelem figyelmeztetése sür­get határozott. cselekvő egységre. Ha a szőlő kivirágzik,.. „Megmozdul a bor, ha a szőlő kivirágzik” — így tar­totta ezt a régi tokajhegyal- jai szólás-mondás. A Tokaj- hegyaljai Állami Gazdaság szakemberei a tarcali Szőlé­szeti Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársaival együtt évek óta vizsgálják ezt a kérdést. A vizsgálatokat most zárták le. Megállapították, hogy azokban a hegyaljai pincékben, mint a mádi, a sátoraljaújhelyi, a sárospata­ki és a tarcali, ahol a pince­ágak 25—30 méter mélyen helyezkednek el a hegy alatt, a bor sohasem „virágzik ki” a szőlővirágzás idején sem. Ezekben a pincékben a nyári kánikulában csakúgy, mint a legdermesztőbb téli fagyok idején is, 10—12 fok az ál­landó hőmérséklet. Ott azon­ban, ahol ez a hőmérséklet változik, a borokat nem ke­zelik tisztán, a bor valóban „megmozdul”, de nem a sző­lő virágzásának hatására, ha­nem mert a borban maradt cukor elbomlik. (P. D.) Elkészült az egri Népkert rekonstrukciós tervvázlata A napokban jelentős állomáshoz érkezett a megyeszék­hely fürdő- és üdülőparkja tervezési munkálata. A Középü­lettervező Vállalat kertészeti tervező mérnöknője bemutatta a részletes tervezés alapjául szolgáló tervvázlatot egy ille­tékesekből, szakemberekből alakult bizottságnak. A tervvázlatot magunk is láttuk, s elmondhatjuk, hogy a nagymúltú park híréhez méltó lesz a rekonstrukció. A tervező alapos tudományos előkészületek alapján látott mun­kához. Az Egri Állami Levéltárban s a Dobó István Vár­múzeumban feltárta a hajdani Érnekkerte vonatkozó régi tervrajzokat, térképeket. Sőt, a park leírására is keresett és talált az 1800-as évek elejéről származó leírást. A tervezet szerint megmarad a Népkert keresztirányú átlós két főútja, melyet azonban, az 1800-as évek elejéről származó térképnek megfelelő elrendezésben, gazdag útháló­zat egészít majd ki. A park közepén egy nagy átmérőjű szökőkút nyer elhelyezést. A Magyar Népköztársaság Kép­zőművészeti Alapjának szobrászati szakzsürije egyébként már 1960—61-ben javasolta az itt elhelyezett szobornak megfelelőbb és méltóbb környezetben való felállítását. A tervek szerint e szobormű a Vorosilov téren kialakítandó nagy felvonulási téren nyer majd elhelyezést. A Népkert rekonstrukciója során, az oda nem való, s a parkot indokolatlanul szűkítő létesítmények, mint pédául a tekepálya is, kitelepítésre fog kerülni. Mint értesültünk, a tervezés első fázisában, a Népkert úthálózata és a közművek (víz, csatorna, villanyviágítás) tervei készülnek el s kerülnek kivitelezésre. Eger lakossága tehát megnyugvással veheti tudomásul, hogy az idegenforgalmilag is oly jelentős Népkert rekonst­rukciója a legjobb útra gördült. Sugár István A körzetszerelő — AMIKOR KEZD­TEM, még tartott a harc... de mi inkább már a háború mögött jártunk. Elhagyott ak­namezőkön, megron­gált országutakon, ki­égett, romos házak kö­zött, sárban, hóban, fagyban, negyvennégy- negyvenöt telén ... Nagy munka várt ránk, hiszen annyi mással együtt elpusztultak a vezetékek is. A vil­lanypóznákat, meg a drótokat széthordták: hidetés útján, s szemé­lyes „nyomozással” próbáltuk újból össze­szedni azokat, több, kevesebb sikerrel. Gyöngyőssolymosi há­zában — egy arany­jelvényes törzsgárdis­tával beszélgetek, a mátrafüredi körzetsze­relővel, Karsai Pállal. Húsz éve dolgozik egy munkadónál. _ Húsz esztendeje, hogy tanulóként belép­tem a vállalathoz, ha jól emlékszem, még Eger—Gyöngyös vidéki Áramszolgáltató RT volt a cég neve. S _ a „fizetésemet”' mindig más helyen kaptam: hol itt, hol ott láttak vendégül, egy-egy ebéddel, vacsorával, mikor melyik házban dolgoztam éppen ... Vagy huszonöt falut jártam munkatársaim­mal, a Mátra vidékétől a Tárná partjáig. Zsákmányolt „hadi- yezetékből” . építették a gyöngyőssolymosi szekundér hálózatot, a Pipíshegyről golyózá­por kergette vissza őket, gazdákkal kellett „csatázniuk”, hogy a kerítésekhez elhurcolt, felhasznált villanyriró- tokat visszaszerezzék, lovas szekér volt a „műhelykocsijuk” — ám legnagyobb, legma­radandóbb élménye­ként mégis a mátrai „szent falvak” 1943-as villamosítását emlege­ti, őrzi,.. — Mert ae első iga­zi. önálló munkám volt. Fővezeték épült akkor, tetőtartók és órahelyek készültek. Sok gondot okozott az alkatrészhiány. A bak­oszlopokhoz például magam gyártottam a csavarokat. Három hé­tig csak csavart met­szettem ... kölcsönszer- számmal. MÉG A NAGY hely­reállítási munkák ide­jén megismerték a Mátra vidékén, de job­ban — csak ezután, hogy körzetszerelője lett az erdők közé te­lepült falvaknak. — Szentimrén tele­pedtem meg, onnan jártam a környéket le, egészen Parádsas- várig •.. Javítottam, szereltem és inkasszál- tem, szedtem az áram- díjak. Akkoriban még legényember voltam, futotta hát az időm­ből. Valahogy így járta a szakma „iskoláját”, így szerzett gyakorla­tot, magának rangot, elismerést a villany- szerelő Karsai Pál... Tíz esztendős szakmai múlt állt már mögöt­te, hogy visszatért vég­re a falujába, Gyönr gyössolymosra. Vissza­kerülését, természete­sen idézőjelben kell érteni, hiszen — egy körzetszerelő valójá­ban mikor van odaha­za? Amíg Juhász Jó­zsef mellett dolgozott, addig is úton volt min­dig, aztán meg, hogy jött a „területi átszer­vezés”, hatodmagával megkapta a mátrafüre­di körzetet — 1963-ban — 17 község gondját, termelőszövetkezetek, gépállomás és honvéd­ségi laktanya elektro­mos munkáját — még kevesebb időt tölt a Gyöngyös-széli köz­ségben. — Neheztelnek is rám a faluban, hívná­nak ide is, oda is, de mikor menjek...? Min­dig másfelé akad dol­gom. S mikorra hoza- érek — megválthatom — bizony el is fáradok ÍGY BESZÉL, de pár perc múlva — amikor esti szürkületben be­állít hozzá kérésével egy fiatalasszony, s mondja: nincs villany a házban, s otthon ki­csinye van — megígéri nyomban, időt szakít rá, kimegy nemsokára, megjavítja a hibát... Pedig a Sólymoson la­kó füredi körzetszerelő most fáradt. Említi, hogy az éjjel, a vihar miatt nem kevesebb mint hat vonalhoz hív­ták az „osztagot”. A kollégája pontosan éj­félkor indult — és őhozzá is bezörgettek hajnali fél ötkor. A harmincöt kilovoltos vezetéken valami nyolc porcelán szigetelő szét­robbant, nem kapott áramot az oroszi érc­előkészítő meg a bá­nya, s a pipishegyi Iz­zónál sem volt különb a helyzet. Sárban, csa takban kellett men­niük végezniük a dol­gukat. — A körzetszerelók élete ilyen... A tél a legrosszabb. Tavaly Piszkéstető és Gallya között szakadt állan­dóan a vezeték A rá­rakódott hó miatt. Ka­rácsonykor is mennünk kellett... A házakban, - 1 sokban — szerencséid egyre kevesebb a dol­guk, meséli. így mond ja: a politechnü.a tér« jeszti a szakértelmet. Azelőtt még egy elrom­lott biztosítékhoz is a szerelőt hívták, a kis javítást mostmár egyre több helyen elvégzik maguk az otthoniak is, a diákok — s ellesik tőlük az öregebbek. Húsz esztendeje dol­gozik egy munkahe­lyen Karsai Pál. Hív­ták már „jobb helyek­re is”, másfelé, ahol többet kereshetett vol­na. A megszokott tár­saságtól azonban ne­héz elszakadnia. Meg ettől az izgalmas, vál­tozatos munkától is...! Sokszor két napig is odavan, volt már, hogv tovább is — családos ember, a felesége, gyer­meke van Sólymoson — mégsem cserélné el munkaadóját, az ÉMÁSZ-t. — HÜSZ ÉV, még nem nagy idő, nem ér­demes ezt emlegetni, írni róla mint a nagy dói gokról, másik húsz év múlva talán aktu­álisabb lenne ez a be­szélgetés ... Mert Úgy szeretném, ha még akkor is itt lennék! Jól érzem magam, szeret­nek itt a munkám után m ^becsülnek: kiváló dolgozó vagyok!.. A te ábbi terveim? Hát... úgy iparkodni, hogy újra, meg újra, ezután is rászolgáljak a ki­tüntetésre, elismerés­re ... (gyónj) Az ifjúság az ifjúságról Talán a legnehezebb fel­adat, őszintén szembenézni önmagunkkal, elfogulatlanul ítélni meg magatartásunkat, gondolatainkat, cselekedetein­ket. Erre vállalkozott a Gyön­gyösi Városi KISZ-bizottság, amikor a fiatalok között vég­zett politikai—nevelő munka helyzetképét igyekezett meg­rajzolni. Foglalkoztak az elért ered­ményekkel, ezek közül is el­sősorban a termelési tevé­kenységgel. Olyan adatok hangzottak el. hogy az üze­mekben közel száz ifjúsági brigád dolgozik, ezek közül már több mint harminc elér­te a szocialista címet, hogy a munkabrigádokban több mint kétezer fiatal dolgozik az idő­sebbekkel együtt. Közülük a MÁV Kitérőgyártó ÜV Ku- lich-brigádja a megyei ver­seny második helyezettje. A szakma ifjú mestere-mozga- lom egyre jobban terjed az Állami Építőipari Vállalat­nál és az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalatnál. Dicséretes a társadalmi munka mértékének emelke­dése. Ebben az évben már százhatvanezer óra a vállalás a közhasznú munkára. Az el­múlt évihez kénest harminc­ezer óra a növekedés. Számot adott a beszámoló az állami és a politikai ok­tatás kiszélesedéséről, a fia­talok kulturális tevékenységé­nek tartalmi megerősödéséről, ezzel kapcsolatban a klubdél­utánok egyre jelentősebbé vá­ló funkciójáról, és természe­tesen a sportélet fokozódó le­hetőségeiről. Elismerésre méltó sikerek ezek, bizonyítják, hogy a fia­talok megtalálták helyüket a mai társadalomban, okosan tudnak élni azokkal a lehető­ségekkel, amiket kaptak. Mindez azonban a valóság­nak csak egy része, bár je­lentős. megnyugtató, öröm­teli része. Ha azonban tovább akarunk lépni a megkezdett úton, nem feledkezhetünk meg a nehézségekről, a gátló, akadályozó buktatókról sem. A beszámoló tehát ezeket sem mellőzte. „If júságunk magáénak vall­ja, és tejes mértékig egyet­ért pártunk és kormányunk politikájával". Mindezt a be­számolóból idéztük. Olyan megállapítás ez, ami­nek realitását a következő, a beszámolóból vett további idézetekkel kell összevet­nünk: „Sok fiatal van, aki az ifjúsági mozgalomban csak alkalomszerűen vesz részt, csak a szórakozást keresi”. Később: „Sokan csak a tanul« mányi szabadság reményében tanulnak”. Még tovább: „Ha bármilyen okból fennakadás vagy zökkenő van egy fiatal életútjában, akkor hajlamos­ságot tapasztalunk, hogy an­nak okát igyekszik a társa­dalmi berendezkedés, vagy aa anyagi javak rendszerében keresni”. Most már csak egyetlen idé­zetet még: „A hibák takarga- tásának megszüntetésével fia­taljaink egészséges szemléle­tét, annak fejlesztését segít­hetnénk”. Az előbbieket összevetve eljuthatunk néhány következ­tetéshez, néhány követel­mény megfogalmazásához. Kezdhetjük azzal, hogy a túl­zás minden vonatkozásban káros, akár az eredményeket nagyítjuk fel vele, akár a hi­bákat növeljük meg. Mert a fiatalok között is van még mivel foglalkozni, közöttük is akad még nyoma a kispolgári mentalitásnak, a pesszimiz­musnak. az anyagiasságnak, a cinizmusnak és lehetne még sorolni a leküzdendő nehéz­ségeket. az életfelfogás és vi­lágnézet ferdeségeit, ahogy azt a beszámoló is megmutat­ja az idézett részletekben. De ha már a hibák takarga- tásának megszüntetését céloz­za meg a beszámoló, nem ár­tott volna, ha a célozgatás után mindjárt leadja az első lövést is, hadd hulljon a rossz. A hibákat azonban csak nagyon általános vonalakban rajzolja meg, annyira kontúr- talanul, hogy nincs is mit kezdeni velük. Ha akarom, el­hiszem. ha akarom, nem: van­nak még hibák; ez a végső következménye az ilyen ha­tárvonal nélküli megfogalma­zásnak. Lényegében vaktöl­ténnyel lövöldöz a hosszas célratartás után, hogy az eiőb- bi példánál maradjunk. Kétségtelen azonban, a Gyöngyösi Városi KISZ-bi- zottság hozzáfogott valami nagyon jelentős, forradalmi tevékenységhez, osztályharcos megnyilatkozással, ha nem is maradéktalan sikerrel. A kezdeményezés mindenképpen dicséretes, most már csak az kell. hogy az ideológiai fron­ton kiépített hídfő-állást mély­ségében és terjedelmében is kiszélesítsék, mert a győze­lem reményében csak igy le­het az offenzívát megindíta- niok. G. Molnár Ferenc Színházi előadás az árvízkárosultakért Az Egri Gárdonyi Géza Színház művészei műsortervük­től függetlenül ma este fél 8 órai kezdettel bemutatják Csi- ky Gergely: Nagymama című ingjátékát. Az előadás bevé­telét az árvízkárosultaknak ajánlották fel. A képen Olasz Erzsébet, Kautzky Ervin és Németh Ilona.

Next

/
Thumbnails
Contents