Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

Radobyl alatt a halál ütött tanyát GYANAKSZIK A PACIENS Még az elmúlt húsz év sem tudta a feledés fátyolét boríta­ni azokra a gaztettekre, ame­lyeket a hitleri fasiszták kö­vettek el a megszállott orszá­gokban. Erre a fekete listára tartozik a Eichard-bánya is! A fennmaradt irattári doku­mentumok, a szemtanúk elbe­szélése és a legújabban felfe­dezett történelmi anyagok sze­rint a megszállók 1944. máju­sában a Csehország északnyu­gati részén fekvő Litomerice város közvetlen közelében ki­terjedt föld alatti gyár építé­sébe kezdtek repülőmotorok cs Hitler „csodafegyverei” a V-l és V-2 gyártásához szükséges alkatrészek előállítására. Te­hát a hírhedt nordhauseni Dora-Werkhez hasonló üzem építésébe. , Ezt a gyárat a világ szeme elől a Radobyl hegy mészkő­sziklái alatt elterülő elhagyott Richard-bányába rejtették. E gyárkolosszus közvetlen közelé­ben terült el a hírhedt theresi- enstadti koncentrációs tábor: a Kis erőd, ahonnan naponta 700-800 férfiből álló csoport járt tizenkét órás műszakra a Richard-bányába. És közvetle­nül a gyár mellett volt a flo>- senburgi koncentrációs tábor litomericei fiókja. Négyezer ember tömegsírja Arról, hogy a foglyok milyen embertelen körülmények kö­zött voltak kénytelenek dolgoz­A Radobyl hegy alatt levő föld alatti gyár egyik főfolyosója. amely e különös objektum múltját takarja. A föld alatt vagyunk Az elhagyott gyári helyisé­gek a húszéves pusztulás sza­gát lehelik. Az akkummuláto- ros lámpák reflektorai mind­járt a bejárat után több má­zsás sziklából és szürke kő­törmelékből álló omladékot vi­lágítanak meg, amelyen szűk átjáró vezet keresztül. A fe­jünk felett levő betontámasz egyenlőre a biztonság érzését kelti bennünk. De csak körül­belül ötven méter mélységig. Ott végződik. Tovább megyünk. Mór nem érezni a szellő fuvallatát. Kel­lemes meleg kezdődik. Masszív boltíves kapun haladunk át. Málló, romhalmaz szagú, sötét térség következik. Már nem pót silabizáljuk: „11 113, 11 535, 11314, 11 992, 12 371, 11490, 10 681”. Hét ember. Talán csak ezek a kegyetlen számok maradtak meg életükből? A rémes tömegsír volt utolsó pi­henőhelyük? A szorongató kér­dések abban a csarnokban folytatódnak, amelyet a tégla­folyosók útvesztőjében talá­lunk. Az egyik papírlapon ezt a szót olvassuk: „Umlauf”. Itt bizonyára a termékek körfor­gásáról volt szó. A talált űrlap bal széle ugyanis elárulja, hogy mit termelt a föld alatti Richard-gyár. A gyártmányok­ról közölt műszaki adatok sze­rint talán sikerül megfejteni a motorok fajtáját is. Tank, re­pülőgép, rakétamotorok.. nem tudjuk, azt hadd fejtsék meg a szakemberek. k Titokzatos fülke Itt röviddel a háború után 1945-ben figyelemre méltó le­letre bukkantak. Körülbelül 200 méternyire a bejárattól befala­zott fülkét tártak fel, amely 2 méter hosszú, 35 cm vastag, is­meretlen anyagból készült ru­dakat rejtett. Két vagonra va­ló volt belőlük. Az utászsza- kasz az egyik rúdból levágott egy félméteres darabot és ezt robbanógyutaccsal meggyújtot­ta. Az anyag vakító fehér lángra lobbant. A Katonai Ku­tató Intézet dolgozói igazolták, hogy rakétatöltetről van szó. A nyomozócsoport összegyűj­ti az újonnan talált dokumen­tumokat, tárgyakat. Szétterítve fekszenek a teherautó padló­ján. Uzsonnáskosár, hordágyak, amelyeken a föld alatti gyár­ból a tömegsírhoz szállították a holtakat, csajkák, Donarit- töltet címkéje, fogolysapkók és facipők, kézzel faragott pi­pák, csíkos fegyenczubbony, Fidorowitz mester naplója, aki a foglyokat folyosó vágásra haj­szolta, „Liebe Roso” megszólí- tású szép írással írt levele, Hilpíer mester bérlapja és sok más apróság, amely ma, húsz év múltával képet ad arról, hogyan éltek és pusztultak a rabszolgasorsban levő embe­rek Hitler gyárában. Óta Brozsek, Záboj Pleskot És doktor úr, valóban ez a legújabb terápia fejfájás ellen1 EGY KIS TÉVEDÉS „ e?} -L • J* Qb — De szivecském, ne vacakolj már! AUTÓSTOP t » r? cG <3 e->c? ­Műhelyiroda a volt Richard bán yában épült föld alatti gyárban ni a föld alatti folyosókban, tanúskodik az a tömegsír, ame­lyet a föld alatti folyosókból kiszállított többméteres föld­halom alatt már 1958 nyarán felfedeztek. Ugyanazon év jú­niusában tette a Richard-bá- nya első rémes tanúvallomá­sát A szakszerű kutatás bebi­zonyította, hogy körülbelül 4 ezer ember tömegsírjáról van szó. A fasizmus áldozatai a harmincnyolc kilométer hosz- 6zú folyosó hajtása közben pusztultak el. Csak 1944. de­cember 24-én 256 fogoly vesz­tette életét ebben a pokolban. A föld alatti gyárban hálál­ta hajszolt, vagy agyonvert foglyok holttestét többnyire a bohusovicei égetőtelepre szál­lították. Annak kapacitása azonban idővel nem volt ele­gendő, s ezért Litomericén új krematóriumot állítottak fel a Michalovická utca közelében. Ez az objektum is, mint az fegész „Richard” vállalat, egé­szen a háború végéig műkö­dött. Az utolsó halottat a the- resienstadti Kis erődből hoz­ták ide, ahol 1945. május 2-án és 3-án is folytak a kivégzések. iSgyes hírek szerint ebben a krematóriumban sokszor ele­venen égették el az embereket. Húsz évvel a háború befeje- fcése után egy nyomozó cso­porttal útra keltünk újból a föld aló, hogy felíebbentsük hnnak a titokrak a fátylát, folyosó. Termelőcsarnok, amelynek végét nem világíta­ná meg talán egy teherautó reflektorának fénye sem. A mennyezet és a falak szürkésfe­hérek. Lekaparjuk a fehér ré­teget. Mész. Meszelés a szürke kőzeten. Egy trükk. A síma fe­hér felületnek kellett elűzniök a bizonytalanság érzését. Több métermázsa súlyú kőlepények és kőcipók függnek a fejünk felett egy cárnaszálon, csupán a véletlen rossz kötőanyagán. A fehér botozaton levő szürke foltok óvatosságra intenek. A kőtömegek és törmelékek a be­tonpadlón a teljesen rögzítet- len kőzet örökös hullásának néma tanúi. Az egyik kőzet­tömb alól egy fegyenc ócska facipőjének maradványa lát­szik ki. Kontrolstelle... adja tudtunkra egy földre do­bott fekete-fehér bádogtábla. Azon a helyen állunk, ahol a német mesterek és mérnökök ellenőrizték a gyártmányokat. Vagy húsz méterre innen tég­lafalakat találunk. Lábunk alatt papír zören. Felszedeget­jük az összegyűrt, poros pa­pírdarabokat. A lapokról hull a szürke mészpor. A föld alatti gyár nyomasztó hatása kény­szerít: „Olvasd!” A fények egyetlen papírda­rabra összpontosulnak. Tinta­ceruzás írás: 1944. VIII. 31. Ma vettem át a foglyokat. Vé­dőőrizetben levő foglyoknak nevezik őket.” A számoszlo­Amerikai napalm, amerikai vér NÉGY KARIKATÚRA és több oldal magyarázkodás: ez volt a népszerű amerikai he­tilap, a U. S. News & World Report egyik legutóbbi szá­mának „Az USA válaszol a vádakra” című cikke. Johnson mint hidrogénbombával felsze­relt cowboy egy francia, Uncle Sam mint bombával karmai közt repülő keselyű egy angol, a vietnami és dominikai ag­resszióval egyensúlyozó cirku­szi akrobata egy kanadai és álszent szabadsógszobor-fejjel ábrázolt Johnson egy svájci karikaturista ceruzája nyomán — ez volt az illusztráció. A szövegből megtudhatta az ame­rikai olvasó, hogy „Londontól Rio de Janeiróig és Rómától Tokióig mindenütt támadják az amerikai elnököt..." az an­gol sajtó nagy része számára Johnson elnök „veszélyes kon­tár”. .. a kanadai Montreal Star azt írta, hogy Johnson, mint texasi, valószínűleg azt a régi vadnyugati elvet vall­ja: előbb kell lőni, aztán kér­dezni. .. A franciák nagy része Johnsont árvízhez, vagy föld­rengéshez hasonló természeti csapásnak tekinti. Latin— Amerikában az elnököt fontos- kodónak és ostobának neve­zik. .. Az amerikai lap katekizmus- szerűen kérdésekben és vála­szokban foglalja össze a nem éppen szelíd kritikát, és azokat a válaszokat, amelyeket helye­sel. Ez csak a külföldi kritikai hangokra adott válasz. Pedig az Egyesült Államokban is egyre több bírálat éri a John- son-politikát, s érdekes módon ezekre a megjegyzésekre ez­úttal nem felel a lap. Hiba lenne persze az ame­rikai közvélemény egyes réte­geinek fokozódó kritikai meg­nyilvánulásaiból arra követ­keztetni, hogy az Egyesült Ál­lamokban mostanában már szervezett ellenzéke van az agresszív politikának — mégis, meg kell állapítani: egyes ér­telmiségi körökben és elsősor­ban az egyetemi ifjúság köré­ben hosszú évek, sőt évtizedek óta először hallható éles, kímé­letlen és részletekbe menő bí­rálat az egyre veszélyesebb következményekkel fenyegető külpolitikai irányzat ellen.' TAVASZ ÖTA az ameri­kai egyetemek előadótermei­ben, több értelmiségi szerve­zetben nagyon nyílt és határo­zott hangú bírálatot kapott a Johnson-adminisztráció viet­nami és dominikai véres ka­landja. Detroit mellett, Michigan állam Ann Arbor egyetemén (Concordia Junior College) kezdődött egy „politikai vita­órával” és erről a kis egyetem­ről olyan nagynevű intézmé­nyekre terjedt át, mint a Har­vard, Yale, Columbia, Berke­ley egyetemek és végül tető­zött egy washingtoni egyetem­közi vitában. Ezt ötezer rész­vevővel, a Sheraton Park Ho­tel előadótermében rendezték, s az egyik tv-állomás is közve­títette. Azok az összefoglalók, ame­lyek ezekről az egyetemi vi­tákról megjelentek, minde­nekelőtt három különleges vo­nást hangsúlyoznak. Az első: A dominikai fegyveres beavat­kozás heves, szenvedélytelí el­ítélése. A második: szokatla­nul nyers hangú vádak az ame­rikai hadsereg egyre szé'e- sebb körű vietnami beavatko­zása ellen; a hírhedt „escala­tion”, azaz lépcsőmásziási po­litika, vagyis a fokozódó mér­vű beavatkozás megbélyegzé­se. (Egy példa: a kaliforniai Berkeley-egyetem tizenötezer tanár- és diákrészvevővel meg­rendezett vitáján — ez külön­ben 36 órán át tartott — a di­ákok 100 liter vért gyűjtöttek a vietnami bombatámadások áldozatai számára, ezzel a jel­szóval: „Johnson napalmot küld nekik, mi a vérünket küldjük!” — majd egy fiatal­ember javasolta, hogy alakít­sanak a Vietcong támogatásá­ra amerikai dandárt, a har­mincas évek végén a spanyol szabadságharcban küzdő ame­rikai egység mintájára...) A harmadik jellegzetessége ezek­nek az egyre nagyobb töme­geket megmozgató diák-viták­nak az, hogy ott a külpolitikai témák mellett ma már-már gyakoriak az amerikai négerek jogaiért stfkraszálló, tehát bel­politikai felszólalások is. CSAK MINT mellékkörül­ményt említik meg a lapok* hogy ezeken a gyűléseken — például a Berkeley-egyetemen rendezett szabadtéri összejö­vetelen — „váltogatták egy­mást a szónoklatok, előadások, politikai szatírák és népda­lok” — tehát, ahogy amerikai szóhasználattal mondják, a „tipikus baloldali rendezés nyomja rá bélyegét a gyűlések­ig" Nagyon sokat mond az ame­rikai közvéleménykutatás leg­ismertebb alakjának, George Gallupnak egyik cikke. Gallup írja: „Sok amerikai kételyeit juttatta kifejezésre az USA célkitűzéseinek megvalósítható­ságát illetően, noha az utóbbi néhány hónapban — legalább­is feltételesen — támogatta a kormány vietnami lépéseit.” S minthogy megmagyarázva e mondatot, összeállítást közöl egy konkrét kérdésről. A kér­dés — különböző korú és fog­lalkozású amerikaiaknak tették fel — a következő volt: „Egye­sek szerint a Vietnamért foly­tatott küzdelmet nem a csa­tatereken döntik el, hanem az ország lakosainak gondolkodá­sában* Egyetért-e ezzel a né­zettel, vagy sem?” A válasz: egyetért 50 százalék, nem ért egyet 27 százalék, nincs véle­ménye 23 százalék. *: Amikor a kormányzat már 100 000 kö­rüli amerikai fegyverest küld Vietnamba, nehezen képzelhe­tő el ennél határozottabb hely­telenítése ennek a Gallup által megkérdezettek körében. A diák és értelmiségi körök a Gallup körkérdéseire adott válasznál is keményebb han­gon beszélnek. Amikor a John- son-kormány a diák-összejöve­telekre elküldte a maga em­bereit, hogy „magyarázzák meg a Fehér Ház indokait”* egyáltalán nem volt ritka a *,Mit hazudozik! Hallgasson!” — közbeszólás és egy diákok­ból álló menet olyan táblákat vitt a Fehér Ház előtti tünte­tésen, amelynek ez volt a fel­irata: „Nem fantazmagóriá­kat, tényeket akarunk a viet­nami helyzetről!” AZ ÉRTELMISÉG körében megélénkült kritikai hangula­tot csak kiegészíti és aláhúz­za, hogy a demokrata pártban néhány hete láthatóan tömö­rül a liberálisnak mondott szárny, mégpedig Robert Ken­nedy, a meggyilkolt elnök testvéröccse mögött. (Robert Kennedy mondta, hogy John­son dominikai agressziója több kommunistát szervezett Latin—Amerikában, mint a pártok több éves agitációja...) Jókora túlzás lenne elfogad­ni egyes amerikai lapok hang­zatos állításait, amelyek már „a campusok forradalmáról" be­szélnek, azaz az egyetemi diák­ság vitahangulatát forradalmi fellépésnek tekintik. És hason­ló hiba volna túlbecsülni „azt” a jobboldalról megindult ak­ciót is, amely éppen az értel­miségi körök erősödő, kiváló hangjára hivatkozva akarja még jobboldalibb pozíciókba szorítani Johnsont. Egyes la­pok — túlozva — „kongresszu­si lázadásról ’ írnak, például a londoni Economist már „Johnson elleni szárnytüze­lést” emleget, amely „frontális ágyútűzzé változhat.” Ez min­denképpen felnagyítása az amerikai közvéleményben je­lentkező bíráló hangoknak* ANNYI AZONBAN bizo­nyos: nemcsak az Egyesült Ál­lamok határain túlról jövő, és „veszélyes kontárkodást” em­legető hangokra kell egyre in­kább válaszolni a Fehér Ház­ban és környékén, hanem az országon belül elhangzó sza­vakra ia Gárdos Miklós XÍPÜJíMG 1965. július 25., vasárnap Litomerice város közelé­ben a Radobyl hegy alatt a volt Richard-bányában a ná­cik 1944-ben föld alatti gyár építésébe kezdtek repülő­motorok és a VI és V2 ra­kéták alkatrészeinek gyár­tására. A riport a föld alatti aknákban végzett fel­derítő munka eddigi ered­ményeiről számol be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents