Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-24 / 173. szám
Ismeretterjesztés - szórakozás- könyvek Népművelésünk néhány érdekessége a számok tükrében A népművelés fejlődését, a lakosság kulturális színvonalának emelkedését igazán nehéz számokkal, statisztikai módszerekkel kimutatni. Szerencsére vannak azonban „közvetítő” adatok, amelyekből legalábbis a fejlődés irányát kiolvashatjuk. Most — miután néhány hete elkészült a Művelődésügyi Minisztériumban a népművelés 1964. évi statiszta kai tájékoztatója — arra vállalkozunk, hogy e közvetítő számok segítségével, néhány érdekességre felhívjuk a fi-« gyeimet Nagy érdeklődés a társadalom- tudományok iránt Egyik érdekessége az 1964-es népművelési statisztikának, hogy a társadalomtudományok iránti érdeklődés — amely egyébként nem új keletű — továbbra is rendkívül jelentős. Az i ismeretterjesztő előadásokat/a tanácsok, a szakszervezetek és az egyéb szervek által /tartottakat csaknem 5 millióan, a TIT előadásait pedig 5 millió 100 ezren hallgatták tavaly, tehát az ország minden lakosa — átlagot számítva — egy ismeretterjesztő előadást hallgatott. A tanácsi és a szak- szervezeti rendezésben tartott előadások 53,9 százaléka, a TIT-előadásoknak pedig 55,6 százaléka társadalomtudományit jellegű volt. ATIT-előadások közül a legnépszerűbbek a művészeti és a pedagógiai témájúak, ezeket az irodalmi előadások követik. Ha azonban a filozófiai, a köz- gazdasági, a történelmi és a nemzetközi kérdésekről szóló — tehát kifejezetten politikai jellegű — előadásokat együtt számoljuk, akkor több mint egymillió hallgatóval ezek kerülnek az első helyre a TIT előadásainak „ranglistáján”. Rendkívül jelentősek a természettudományi előadások is. Ezek között az egészségügyi témájúak vezetnek. Ezeket — a hallgatók számát tekintve — szorosan követik az agronómiái előadások. A mezőgazda- sági-agronómiai kérdések iránti fokozódó érdeklődésben a nagyüzemi termelés hatása érződik. i i Ha a kedvezőtlen jelensége-1 két figyeljük, akkor mindenekelőtt azt kell megemlítenünk, hogy a műszaki-technikai témájú előadások a negyedik helyre „szorultak” vissza, «•»•jelenleg — legalábbis a hallgatók számát tekintve — a földrajzi előadások is megelőzik a műszakiakatMég néhány érdekesség: csökkent a csillagászati-űrhajózási kérdések iránti érdeklődés; a földtani-geofizikai előadások az utolsó helyre kerültek; a matematikai előadások hallgatóinak száma pedig több mint 30 százalékkal emelkedett 1964-ben. Mozik, színházak, televizió Nem is olyan régen még élénk vita volt arról, mennyire befolyásolja a televízió a mozik és a színházak látogatottságát, pontosabban: elvonja-e a nézőket a televízió a színpadtól és a filmtől. Ezt az eszmecserét — miként annak idején sokan hangsúlyozták is — nem lehet spekulatív úton berekeszteni, meg kell várni a valóság bizonyító válaszát. Tavaly 209 ezer előfizetővel nőtt a televíziósok tábora, s az összes előfizetők száma az év végére csaknem elérte a 675 ezret. Ez a tavalyelőttihez viszonyítva 43,1 százalékos, tehát rohamos növekedést mutat. A kérdés: ezzel párhuzamosan mennyivel csökkent a mozi- és a színházlátogatók száma? Az 1964-es évben kevesebb mozi működött az országban, mint tavalyelőtt, s kevesebb előadást is tartottak. Az egy mozira jutó előadások száma 1963-ban 193, 1964-ben pedig 191 volt. Tavalyelőtt országos átlagban 134 látogatója volt egy előadásnak, tavaly pedig 131. Így 1964-ben összesen 4 és fél millióval kevesebb néző volt, mint egy évvel azelőtt Ez az első pillanatra talán soknak tűnik, de a mozilátogatók száma mégis elérte a 111 milliót, a csökkenés csupán 3,9 százalékos. A színházlátogatók száma — bár kevesebb előadást tartottak — csaknem 150 ezerrel gyarapodott tavaly. Ha van is tehát összefüggés a színház- és a mozilátogatók számának az utóbbi években tapasztalt csökkenése és a televízió-előfizetők számának növekedése közt — ez nem egyenes arányú, s mindenképpen lassúbb és hullámzóbb ütemű, mint amilyet a televízió első nagy hódítása idején, a nyugati őrt szágokban tapasztaltak. Bizonyítékként érdemes visszatekinteni 1958-ig az adatokra. Azért 1958-ig, mert egyrészt ekkor a televízió újdonság volt, másrészt a mozilátogatók száma még növekedett, a színházlátogatóké pedig „tetőzött”. i mozilátogatók száma 1958 131 millió 1961 135 millió 1964 111 millió színházi nézők tv-előfizetők száma 5 719 000 16 000 5 242 000 206 000 5 258 000 675 000 A legtöbb könyv élő iró műve Könyvkiadásunk adatai is sok érdekességet mutatnak. Kezdjük az összesítő adatokkal: 1964-ben több mint 70 millió példányban, 21 és fél ezer kiadvány jelent meg az országban. Ebből 44 millió 730 ezer a könyv — a többi pedig füzet, jegyzet, kotta, kép és térkép. A könyvek között több min’* 16 millió példánnyal a tankönyvek vezetnek, majd a szépirodalom következik. A továbbiakban a péidányszáro nagysága szerint ilyen a sorrend: ismeretterjesztő könyvek, gyermek és ifjúsági irodalom, szakkönyvek. örvendetes és egészséges, hogy mind a tudományos, mind pedig az ismeretterjesztő irodalomban, — a példányszám tekintetében —, a politikai témájúak állnak az első helyen. A művek száma szerint a természettudományos és a művészeti jellegűek vannak fölényben. A tudományos irodalomban — a tavalyelőttihez viszonyítva — különösen a műszaki-technikai, valamint a mezőgazdasági könyvek száma és példán ymen n yisége emelkedett. Ami a szépirodalmat illeti: a könyvkiadásban majd minden tekintetben az élő írók „vezetnek”. 1964-ben például élő költőktől 66 kötet jelent meg, s „régiektől” pedig 41. A verseskötetek száma egyébként is emelkedik, s tavaly 14,3 százalékkal részesedett könyvkiadásunkban a költészet. Hasonló az „új” és a „régi” írók aránya a szépprózában is. 208 mű jelent meg régi íróktól és 269 élő szerzőktől. Az összes szépirodalmi művek 58.1 százaléka élő író alkotása, ez pedig — legalábbis a számokat tekintve — nem kevés Más dolog persze a példányszám. E tekintetben a klasszikusok vezetnek, de hát ez érthető, hiszen „befutott” művekről van szó. Említést érdemel még, hogy átlagosan több mint 43 s fél ezer példányban 31 mű jelent meg tavaly az Olcsó Könyvtár-sorozatban, gyermek- és ifjúsági könyveket összesen csaknem 5 millió példányban adtak ki, s annak bizonyítására, hogy ezek a könyvek általában nem a raktárkészletet terhelték, elég, ha megemlítjük: tavaly a kiskereskedelmi forgalomban 33 millió forint értékben adtak el több könyvet, mint 1963-ban: a lakosság csaknem 755 millió forintot költött könyvekre. Az emberek művelődési vágyát, „könyvéhségét” mutatja még, hogy rohamosan növekszik a könyvtári forgalom is. 1964-ben például a kölcsönzött könyvek száma csaknem 5 millióval volt több, mint az előző évben, s meghaladta a 46 milliót. T. L. PAPP MIKLÓS: A SZÁMOK FILOZÓFIÁJA Egyed Antalnak küldöm háromszor—háromszor nevettem Anyura gyerekként pergő labdáknak, füttyös nyilakkal lány-szoknyás szép-szép kacagásra embereket, hogy bejárhattam szertefutó versekkel együtt levegőn hintázó madarakra botlásokkor, mert föl tudtam állni s az előttemi nyomokra is cipőm pontosan beleillett háromszor—háromszor nevettem örültem a számok vígságának... És sokáig úgy hittem őket, hogy a sorsunkkal ismerősek, pedig nálunknál lejjebbek, mások hideg jelek csak, n^m vallomások: Egy meg egy nem mindig kettő, pillanat lehet egy esztendő, és évek hosszából, lehet hogy szól egy röpke üzenet, öt perc is nagy időjű ív, emlékeztetni visszahív; (mert óránk az csak szerkezet ha húzták, perceg, lépeget; Sok Idő van. S csak egyiket mutatja, ahogy elpereg, itt szalad, másutt megáll, s látszólag — néha visszajár). Hatványosan futnak a számok közöttük biztost nem találok: sok muszáj—öröm kevesebb, mint egy mosoly, egyetlenegy, és két ember nem egy-magas, szintjük hiába ugyanaz, a sok mag nem egyforma, bár bennük az egy-termés-szabály, ki csillagokhoz ugrik át: a földhöz futtatja magát s azért száguld bolygónk felett hogy hozzánk legyen közelebb. Háznyi tégla nem mindig ház, kevés, aki csak magyaráz, ki mindig kap, nem az a nagy, hanem ki többet visszaad, elfutó versekkel halad s hiányuktól lesz gazdagabb, fillérnyi gond is terheli, népéét is megszenvedi; nem fél, hogy egyedül marad mert mindig oszt, s így boldogabb: hempergeti a sűrű kor s ő élet-áron válaszol: nem ujjongás és nemcsak jajj, szavának ág-sok szája van, és ha csak száz fül fogja be: benne az Egész negyede, világosságot így adott négyszer több fényt, nyolc ablakot, és ha harmadát mondta csak: kilencszeresen tette azt, s tizednyi volt, ha ereje tonnásán küzdött ellene. Osztott és szorzott: így a teste lett minden barát és minden övezet, s milliárdan így jutottak végre alig háromszázgrammnyi szép szívébe. POLNER ZOLTÁN: Vers egy szilfához MÓLNAK JENŐ: JL GYERMEKKOR Korom, por hullott álmainkra, nem volt arany golyóm sohasem, gyermekkorom nem sírom vissza, angyalok nem jászottak velem. Kicsi volt a telep, magas az ég. Ki fogta a bányász-poronty kezét? Gőzölgő meződön veselkedő napban megmártóztál őszi csorduló aranyban. Dángovázó éjben avitt csordakútnál violás füvekre holdat furulyáitól.. Ékes szilfa nyár virrasztó felhőket ággal ijesztő tüzes ménem láttad-e? Nem vágott-e erre le? Roskadó árnyékod gyémántos derében ő taposott bizony ösvényt hozzád mélyen. Törzsed folyó leste, eső ostorozta lombod zöld sóhaját szél öntötte bronzba. Ékes szilfa lángoló nyaraimat add elő! Tüzes ménem merre ment? Fürkészem a végtelent. ö, drágám, annyira örülök, hogy látlak. Aranyos tőled, hogy eljöttél — Jane, vegye el Nagyvilághiné kabátját, kérem, — fáradj be. — Jane, vegye el Nagyvilághiné kesztyűjét. Jaj, mennyire örülök, hogy látlak. Amióta visszajöttünk Európából, Charles majd meghalt, hogy megmutassa neked a dolgainkat- (Emeltebb hangon): „Charles! Nagyvilághiné átjött, hogy megnézze a régiségeinket. Hát nem édes tőle... ?” A dolgozószobájában van, nem is tudom, hall-e minket. Egészen beletemetkezik az olvasásba. Tudod, Charles mindig olyan precíz volt, mint egy tudós, s ha új árjegyzéket kap, teljesen elmélyed benne. — De hát annyi mindent akarok mutatni neked, hogy nem is várom meg, amíg megiszod a teádat... Az az óra a hallban? Hogy régiség-e? De még mennyire! Hát nem káprázatos?! Salvoletile márka! Hogy mutatja-e a pontos időt? Micsoda ötlet! Természetesen nem! Egyáltalán nem mutatja az időt. Nem jár, úgy tudom, sohasem járt. Ezért van olyan nagy kereslet a Salvoletile órák iránt. Tudod, ő volt ama nagy órakészítők egyike. Az ő órái közül egy se járt, soha. „Charles, volt olyan Salvole- Á täte' óra,.-amelyik járt. is?. Hot gyan? Csak az utánzatok. Köszönöm ... ’l Látod, erről ismered meg a Salvoletile órát. Ha valódi, akkor nem jár. Azt mondod, hogy nincs is mutatója? Te jó ég! Hát persze! Nem is volt soha, nem is kellene, hogy legyen. Egy furcsa kis zsibárusboltban találtuk Amalfi mellett, s az ember biztosított minket, hogy soha nem is voltak mutatói. Garantálta. Ez csalhatatlan jele a valódiságnak. Charles és én akkoriban — egészen odavoltunk az órákért, valósággal tanulmányoztuk őket és abban' valamennyi forrásmunka megegyezett, hogy egyetlen valódi Salvoletile órának sem volt soha mutatója. Nézd csak mi áll ezen a kis cimkén? Akkor ragasztották rá, amikor megvettük, s mi otthagytuk rajta, *,No 5661. X. Salvoletile falióra, nincs mutatója, nem is volt, nem jár, nem is fog, nincs ingája”, — lelkes hangon félbeszakítja önmagát — persze ezt el is felejtettem, ingája sincs, s ez még értékesebbé te- szi. — Az a repedés az oldalán? Igen drágám, látom, hogy azt nézegeted, nem is próbálok füllenteni... Az a repedt oldal az nem valódi, egy New York-i szakértővel repesztet- tük meg, miután hazajöttünk. Ugye kitűnő munka? Látod, egészen-./úgy,- csináltamrepe-: dést, mintha valaki rátaposott volna az órára. Azt mondják, minden valódi Salvoletile órára így szoktak rátaposni. — Természetesen a mi repedésünk csak utánzat, de elképesztően ügyesen csinálták. Nem igaz? Ferrugihoz járunk, tudod, abba a kis boltba a Negyedik Avenuen, ha valamit el akarunk repesztetni. Van ott egy aranykezű ember, bármit elrepeszt... — Igen, s aznap, amikor elhatároztuk, hogy ezt az órát kezelésbe kell vennie, elmentünk hozzá Charles-szal együtt. Csodálatos volt. „Nem igaz Charles? (Felemeli a hangját.) Emlékszel arra az emberre, Ferrugi boltjában, aki elre- pesztette nekünk az órát?” Félek, hogy nem hallja, de az at ember egészen kiváló szakértő volt. Letette az órát a földre, oldalára fordította, aztán állt, merőn nézte, körbe-körbejárta, és olaszul mormogott magában, mintha ráolvasna. Aztán felugrott a levegőbe és egyszerre két lábbal rá az órára ... szinte elképesztő pontossággal. — A barátunk, Kötőjel Tihamér, tudod, a híres szakértő, múlt héten megnézte az óránkat, s azt mondta, csodálatos. De hozzátette, emlékszem, hogy a legjobb módszer mégis az, ha az ember kihajítja az órát egy negyedik emeleti ablakból. Tudniillik ilyen magasak voltak a házak Itáliában a tizenharmadik században ... „A tizenharmadik század az, amire én gondolok, Charles? Charles! Ügy értem, hogy az volt az a bizonyos időszak, amikor az olasz órákat kihaji- gálták az ablakon? — A tizenegyedik? Ö, köszönöm drágám!” — Mindig olyan kótya- gos vagyok ezektől az olasz évszázadoktól. — Persze, láthatod drágám, hogE&alä-régiségekkel foglalkozik, annak egyszerűen muj száj tudnia az évszázadot, kü? lönben a legostobább bakot lőj heti. A minap is egészen vad hibát követtem el egy kanállal! tizenkettedik századi kanálnál! neveztem és valójában a tiJ zenegy és feledik századból származott. S a háziasszonyom^ a kanál tulajdonosa, — ugyani is gyűjti őket — egészen fel-í háborodott. Tudod, egy tizenJ kettedik századi kanál gyakorJ latilag értéktelen. A nagy olasz kanálkészítők egyike serrí született meg egészen a tizen-* egyedik századig — azaz, hogy fordítva — no, mindegy, fa hogy addig nem volt nagy olasz kanálkészítés, amíg a ka-i nalak evés céljára készültek) és csupán a nagy kanálkészítő „Charles! Hogy hívták azt a nagy olasz kanálkészítőt? Ka- nálucci, persze, milyen bolond vagyok” — faragott olyan kanalakat, amelyekkel nem lehetett enni, s ekkor aztán a gyűj-í tők őrjöngeni kezdtek a kanalakért ... — Az az üveg-vitrin, az nagyon érdekes, ugye? Félek) hogy nem is látod jól őket nagyítóüveg nélkül. Tessék) próbáld ki ezt. Tudod, ezek aláírások, bekeretezve, némelyik tökéletes. Az ott Erzsébet királynőé, persze az ember nem találná ki, ha nem tudjai De ha jól megnézed, akkor láthatod a nagy E-betűt... ó* dehogy, azt hiszem az első Péter orosz cáré, az igazán nagyokét—az ember nem tudja megkülönböztetni. De Charles- nak van „kulcsa” hozzájuk. — Van egy emberünk, á Highgaten, az gyűjti ezeket és mindig megmondja, kié az aláírás. Ez Napóleon. Hát nem csodálatos arra gondolni, hogy ez valóban az ő keze írása.. 1 dehogy, bocsáss meg, hisz ez nem Napóleon, ez P. T. Bar-; num, ő Napóleon egyik tábor?
