Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
„Alom reaktív” műholdak fellövése az Egyesült Államokban Az amerikai légierő kedden egy Atlas-Agena hordozó- rakétával két „Sentry” és egy „Pygmy” típusú műholdat bocsátott fel a Cape Kennedy rakétakilövő támaszpontról. A „Sentry” ikerpár egy, az atomrobbantások kiderítését célzó műhold-rendszer részét alkotja. A harmadik műholdnak az a feladata, hogy a földet körülvevő Van Allen-övezet természetes sugárzását mérje. A fenti műholdak felbocsátását hétfőre tervezték, de el kellett halasztani, mert a hordozórakéta irányító berendezésében üzemzavar keletkezett. Azt hogy a kísérlet teljes sikerrel járt-e, majd csak csütörtökön, magyar idő szerint 16.00 óra után tudják véglegesen megállapítani. tett az amerikai fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítására és Fowler amerikai pénzügyminiszter néhány nappal ezelőtt felvetette a pénzrendszerről tárgyaló nemzetközi értekezlet tervét. A francia kormány rendkívül bizalmatlanul fogadta a javaslatot. Ügy látja, hogy Washington az amerikai fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítására hivatkozva tulajdonképpen meg akarja erősíteni a dollár monopolhelyzetét. Erre utal Fowlemek az a kijelentése is, 'hogy a dollárnak meg kell őriznie az .aranyat helyettesítő szerepét. Giscare D’Estaing azzal indokolta meg a francia kormány elutasító válaszát, hogy a nemzetközi értekezlet csak bizonyos előfeltételek teljesítése után ülhet össze. Egyrészt meg kell győződni arról, hogy az amerikai fizetési mérleg egyensúlya nem átmeneti jellegű, másrészt Washingtonnak világosan meg kell mondania, hogyan akarja megreformálni a jelenlegi rendszert. Félő ugyanis, hogy emélkül az értkezlet csak a probléma ed- ködösítését szolgálná. (MTI) Egy Tolt Kuo min tannál la ni férfi Tisszatért a népi Kínába Li Cung-jen tábornok, aki a Kuomintang-rendszer idején köztársasági alelnök, illetve ideiglenes államelnök volt, 16 évi önkéntes külföldi száműzetéséből kedden hazájába tért. Mint az Űj Kína hírügynökség jelenti, a 74 éves tábornokot, aki feleségével együtt érkezett haza Pekingbe, a repülőtéren melegen köszöntötték. Fogadtatásán jelen volt Csou En-laj, az Államtanács elnöke, a kínai kormány több tagja, és Peng Csen pekingi polgármester. Ott voltak azok az egykori Kuomintang- vezetők is, akik a forradalom óta beleilleszkedtek a népi Kína rendszerébe, s jelen volt Pu Ji, az utolsó mandzsú csáJ szár is. A fényképészek pergőtüzében az idős katona nyilatkozatot olvasott fel. Megtagadta politikai múltját, s elmondta: rádöbbent a nyugati világ vezetőjének, az Egyesült Államoknak igazi céljaira, világuralmi terveire. Hangoztatta: szeretné, ha Tajvanon élő Kuomintang-elvbarátai is felismernék ezt az igazságot, s külföldön élve vagy újra otthon, a Kínai Népköztársaság kormányát támogatnák. Annak a reményének adott hangot végezetül, hogy ezután egyszerű polgárként, békésen élhet hazájában, Kubai emigránsok fasiszta szervezkedése Az El Dia című mexikói lapot idézve a Latin-American Times nevű washingtoni lap arról számol be, hogy kubai emigránsokból náci-fasiszta szervezeteket hoztak létre Miamiban. A „Nemzeti Keresztény Mozgalom” nevű szervezet például — amelynek vezetője Aldo Rosado Tuero — azzal dicsekszik, hogy a szervezet tagjai hajtották végre az ENSZ székháza elleni merényletet Ernesto Guevara beszéde alatt a világszervezet legutóbbi közgyűlésének idején. Mint ismeretes, az amerikai hatóságok a bizonyítékok hiányára hivatkozva megszüntették az eljárást a gyanúsítottak ellen. Rosado hívei fasiszta típusú egyenruhában parádéznak, kapcsolatot tartanak fenn európai neofasiszta szervezetekkel is. A Nemzeti Keresztény Mozgalom és egy másik hasonló fasiszta csoportosulás, az úgynevezett Kubai Nemzeti Mozgalom tagjai a mexikói lap tudósítójával közölték, hogy újabb merényleteket készítenek elő. A többi között tervbe vették kanafiai kikötőkben tartózkodó kubai hajók felrobbantását, bombamerényieteket és a New York-ihoz hasonló — aknavetős támadást Kuba mexikói nagykövetsége ellen. Washington kínos zavara... Angol lapok a kémrepülés miatti francia—amerikai ellentétekről Az angol közvélemény pártállásra való különbség nélkül megállapítja, hogy a francia— amerikai kapcsolatok elérték A Trabucchi-ügy Olaszország közvéleményének középpontjában Ötödik napja tárgyalja az olasz parlament és a szenátus együttes ülése Trabucchi kereszténydemokrata szenátor, volt pénzügyminiszter ügyét. Mint ismeretes, Trabucchi ellen a bíróság hivatali hatalommal való visszaélés és korrupció elősegítése címén emelt vádat. A törvényhozás két hazának kell döntenie: megindítsa-e a kereszténydemokrata politikus ellen az alkotmány- jogi bíróság a bűnvádi eljárást vagy sem. Trabucchi hétfőn a késő esti órákban elmondott „önvédő beszédében” — ahogy ez várható volt — ártatlannak vallotta magát. Mint mondotta — a törvény szellemében — az állam érdekében cselekedett — ha a törvény betűjét a maga módján is értelmezte. Tagadta azt — amit a római bíróság és a pénzügyőrség már bizonyítottnak tart, hogy a törvény megszegésével adott engedélyt egy másik kereszténydemokrata szenátor vállalatainak, nagy mennyiségű mexikói dohány behozatalára, amelyért egyébként még a kötelező Vámdíjat sem fizették ki. Hasonló értelemben szólaltak fel a vita során Trabucchi érdekében a Kereszténydemokrata Párt képviselői, illetve szenátorai. Az abszolút többség Trabucchi bíróság elé állításához elvileg rendelkezésre áll. Ismeretlen tényező azonban az, hogy hány képviselő és szenátor tartózkodik majd az ülésteremben a szavazás idején. A kommunista törvényhozók joggal hangoztatják: az alkotmány előírásai szerint egy miniszter bíróság elé állításához elég a jelenlevők egyszerű többsége. Kérdés azonban, hogy ezt az eljárási módszert alkalmazzák-e majd. Egy azonban bizonyos, akár bíróság elé kerül Trabucchi, akár nem,' az ügy a Kereszténydemokrata Párt teljes elszigetelődéséről tanúskodik. A szavazásra, amelyet az egész olasz közvélemény érthető érdeklődéssel vár — előreláthatólag a szerdai nap folyamán kerül sor, (MTI) a mélypontot Ennek okai a következők: I. Az Egyesült Államok kémrepülőgépének engedély nélküli fényképező lerepülése francia tiltott terület fölé. 2. Franciaország visz- szautasította a nemzetközi valuta-értekezlet összehívására tett amerikai javaslatot. 3. Malraux francia miniszter pekingi látogatása. Az angol sajtó utal Washington kínos zavarára, amelyet a tiltott fényképezés leleplezése és annak francia visszhangja okozott Az angol lapok kiemel ük az amerikai mentegetőző kísérletekben mutatkozó ellentmondásokat és emlékeztetnek az U—2. kémrepülőgép szovjet terület fölött történt lelövésére. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója szerint nem kétséges, hogy az Egyesült Államokat titokzatos kíváncsiság gyötri amiatt, hogy milyen messzire haladhatott Francia- ország a hidrogénbomba- gyártás terén. A Times washingtoni tudósítója szerint, az Egyesült Államok és Franciaország közötti kapcsolatok egészen hideg- háborús jelleget öltöttek. A Guardian „Kémkedés barátok között” című vezércikkében maró gúnnyal foglalkozik az esettel. (MTI) [ 9 1965. július 21., szerda Akik nem égi mannából élnek Tessék csak elképzelni, létezik egy francia lap, amelynek „La Vie Francaise” a címe. Magyarul: „A Francia Élet”. Azt pontosan nem lehet megállapítani, miért éppen ezt a címet kapta ez a lap, mert feldíszíthették volna ezzel az elnevezéssel is: „A francia üzleti körök orgánuma”. Nos, miután ez a sajtótermék valóban a francia üzleti körök véleményét tükrözi, legutóbbi egyik cikkét elgondolkodva olvashatja a tudásra szomjas olvasó. A szóban lévő cikk címe: „Egy állam, amely tud bánni a vagyonával”. Ugyan, melyik, állam lehet ez? Az USA? Aligha, hiszen onnét kiáramlóban van az arany, s a dollár stabilitását itt-ott — enyhén szólva vitatják. Anglia? Dehogy. Hiszen a font sterling megmentése érdekében különböző intézkedések történtek, s alighanem történnek mind a mai napig. Bonn? Tűnőben van a gazdasági csoda, akárcsak a szépséges Itáliából. Franciaország? Miért keresnének a „La Vie Francaise” háza táján más példaképet, ha a francia üzleti életben minden rendben lenne? Nos, nem érdemes sorra venni valamennyi tőkés államot, hiszen a fegyverkezési költségek emelkedése egyikük pénzügyi szilárdságát sem növeli. , Tehát? A Vatikánról van sző, kérem alássan. Az idézett lap — lelke rajta, ha nem írt igazat — úgy véli: a Vatikán mintaszerűen kezeli a saját pénzügyeit és a módszerei példaképnek tekinthetők. Ez — állítja a „La Vie Francaise” — annál is inkább feltűnő, mert a Vatikánnak — „van mivel bánnia”. Igaz — olvasható a cikkben — a pápai kincsek mennyiségéről nem tesznek közzé pontos statisztikai adatokat. Még pontatlanokat sem. Irtóznak a bürokráciától. Nem terhelik magukat értelmetlen és ezért felesleges kimutatásokkal. Következésképpen a Vatikán vagyoni állagát és üzleti tevékenységét mély titok fedi. Mélyebb, mint a világ teremtése. Igen ám, de az idézett francia szaklap a maga szakembereinek segítségével pontosságra törekvő számításokat végzett. E tekintetben nem misztikus sugallatokra, hanem a kibernetika lehetőségeire támaszkodott. Eszerint a Vatikán mobilizálható értékei elérik az 5 milliárd és 600 millió dollárt. Értékpapírokról, valutákról beszél ez a szám és nem épületekről, amelyek külön rovatba tartoznak. A „La Vie Franchise?” úgy tudja, a Vatikán „fürge” vagyona —* az 5 600 000 000 dollár — kétszer akkora, mint amennyivel Nagy-Britannia rendelkezik aranyban és valutában. A summa tehát tiszteletre késztet minden tőkést. Az indiszkrét „La Vie Francaise” feltette önmagának ezután a csintalan kérdést: mi a forrása a Vatikán kincseinek? A szentek nem hajigálták le az égből, ez abszolút bizonyos. Talán a hívők adták össze? Ez sem valószínű, hiszen a hívők adományozási készségének is vannak természetes határai. Marad, az egyetlen reális magyarázat: a Vatikán tőkés alapon különféle vállalkozásokban vesz részt Ért az ügyes tőkebefektetésekhez, az értékpapírok forgatásához, a hétpróbás tőzsdemanőverekhez, mindazokhoz az erényekhez, amelyekkel a modem kapitalizmus Nagy Fejei oly bőségesen rendelkeznek. ln concreto — azaz valójában, letagadhataflanul — létezik egy pápai hivatal, amely a Vatikán pénzügyeit irányítja. Az ehhez szükséges tudást és gyakorlatot aligha valamiféle katekizmusból szedik. Ezt a hivatalt a praktikus észjárás jellemzi. Vezetője ezért fekteti be az egyházi pénzeket a San Remo-i kaszinó elnevezésű játékbarlangba, amely pedig hatásában magát az ördögöt szolgálja. No persze, tisztább ügyletek is előfordulnak a szóban lévő hivatal tevékenységében. Például a 100 céget egyesítő ÍRJ olasz monopólium hasznából való részesedés. Ez a monopólium mintegy 300 000 dolgozót foglalkoztat, s ahol ennyi ember szorgoskodik -> ott némi hasznocska azért nagy ügy- gyel-bajjal csak létrejön De a Vatikán — írja a „La Vie Francaise” — „nagy osztalékot kap számos nemzeti, nemzetközi monopóliumtól, tröszttől, közlekedési vállalattól, turistaügynökségtől, biztosítótársaságtól” r- és ki tudja még honnét, vagy honnét nem? Mindezek után teljes joggal állapította meg eme tényanyag egyik ámuló kommentátora: „Amint látjuk, a vatikáni atyák egyáltalán nem égi mannából élnek, hanem annál többre tartják a teljesen reális földi értékekeiEme irat szerzője pedig kíváncsian firtatja: tanulni akart-e a „La Vie Francaise” cikkírója a vatikáni üzleti agytröszt zsenialitásából —, vagy csupán a rút irigység beszélt belőle? i u (vigyázó) A gépipar majd 50 százalékát képviselő 11 nagy gyár tavalyi termelési grafikonja szerint, januárban, áprilisban, júliusban és októberben az előző hónapok eredményének felére, sőt, annál is mélyebbre zuhant a termelés. Ez a „lázgörbe’’ több iparágban évek óta azonos. Sokan úgy vélik, hogy a negyedév első hónapjának feladatait „büntetlenül” lehet nem teljesíteni, hiszen a hátralevő két hónapban megszüntethető az elmaradás. Ez a szemlélet bőven buzgó forrása a nem időarányos, kapkodás miatt gazdaságtalan termelésnek. Emiatt borul fel gyakran a kooperációs lánc, s görög végig lavinaként a „hajrá” az iparban. A tervidőszak végén „mindenki a fedélzetre” jelszóval ’a vezetők is a közvetlen termék- kibocsátás operatív feladataival foglalkoznak, elhanyagolva a következő időszak termelésének előkészítését. A szakaszos, felfutó és há- romhavonként meg-megtorpa- nó termelésből tetemes kár származik. Több a túlóra, nem használják ki a berendezések kapacitását, viszont rövid ideig túlterhelik azokat, ezért csökken élettartamuk. A kapkodás rontja a minőséget, a rövid időre összpontosított, feszített munkában jobban fárad a munkás, nő a baleset- veszély. Ilyenkor senki nem ér rá takarékoskodni az energiával, nyersanyaggal, segédanyaggal, a minőségi ellenőrt sürgeti a határidő, átenged olyan terméket is, amely rontja a gyár hírét. Ezért gyarapszik a pótlólagos munka, nő a szerviz-állomások feladata. Mindez ráfizetés. • 4» Ütemesen — szervezetten A vállalatok a hajrákat ** indokolva hivatkoznak terv- és anyaghiányra, szűk kapacitásra, rossz kooperációra, s arra, hogy nincs elég önállóságuk, hogy korszerűtlen a gazdasági mechanizmus Nemegyszer igazuk is van. Nyilvánvaló, hogy a minisztériumoknak, a kereskedelmi vállalatoknak és a Tervhivatalnak is meg kell tenniök a magukét az ütemes termelésért, ugyanakkor a sokat emlegetett „korszerűtlen mechanizmus” ellenére a vállalatnak sokféle lehetősége van, amivel élhetne, ha nem akarna — olykor szándékosan „ön- állótlan” lenni. A tervezés sem lehet például kampányjellegű hajrámunka. A vállalat saját specifikus tervének kialakításában nagy részt kérhet. A vállalatok kereskedelmi főosztályai — ha időben felkészülnek rá — sikerrel előkészíthetik a következő évre termékeik bel- és külföldi elhelyezését. A kereskedelmi osztályokat semmi nem kényszeríti arra, hogy diszpozíciókat kézbesítsenek csak, és iktassanak — nyugodtan kereskedhetnek is, mégha önálló kereskedelmi joggal nem is ruházták fel őket. Üzletfeleket kereshetnek, üzletkötéseket javasolhatnak, előkészíthetnek, felmérhetik az igényeket, mennyiségileg, minőségileg egyaránt. Egyszóval: eléje mehetnek a megrendeléseknek. Egyes vállalat soecifikus tervét így jő pár hónappal előbb „megismerhetnék” a termelés szervezői. Az így dolgozó kereskedelmi osztály, az igények ismeretében, a gyártmányfejlesztésre is jó hatással lehet. Azok a gyárak, amelyek általában korszerű termékekkel jelennek meg a piacon, s betartják a határidőket, sem tavaly, sem az idén nem küszködtek rendeléshiánnyal. Jó árura mindig van vevő. A szűk kapacitást sem fogadhatjuk el egykönnyen a munka összetorlódásának indokaként. A gépiparban ugyanis általában a gépszereldék kapacitása bizonyul szűknek. Persze, hiszen nyolc hétig a termelés egyharmada kerül a szereidébe, azután négy hét alatt oda zúdul a kétharmada. A jobb szervezés azonnal megszünteti a szűk kapacitást. Általában szűknek tartják a forgácsoló-üzemek teljesítőképességét. Ugyanakkor ezek az üzemek átlagosan 35—65 százalékos forgácsolási hulladékkal dolgoznak. Átlagosan 50 százalékkal nőne a forgácsolási kapacitás, ha a kohászat méretpontos öntvényeket és kovácsdarabokat szállítana. A kohászat „ráncba szedése” persze nem a gyárak feladata, de sokat segíthetnek a gyárak is, például szigorúbb • áruátvétellel. Nagy kötbér-viták helyett kártérítési pert is indíthatnának, ahol már nem egy-két- ezer forint a büntetés, hanem esetenként néhány millió is lehet. Évek óta van erre lehetőség, mégis ritka a kártérítési per. Uínyszor hallott kifogás: * * későn kaptuk az anyagot, csak a minisztérium közbelépésére. A kooperációs társ pedig arra hivatkozik, hogy későn kapta a — megrendelést. A szóban forgó anyagot a vállalat valóban nem rendelte meg, mert a specifikus rendelés még nem volt a birtokában, s bár tudta, hogy az megérkezik, nem akart globálisan rendelni, hiszen a megrendelés módosításáért kötbért kellett volna fizetnie. Kivárta az utolsó pillanatot, akkor „sürgős exportmunka” felkiáltással riasztotta a minisztériumot, így nem kellett kötbért fizetnie és az anyagot is megkapta. No persze, nem időre, azért kénytelen volt hajrázni maga és a kooperációs társ is. Sőt, mivel a kooperációs társ a megrendelésre nem készülhetett fel, borult a programja és ezzel más gyárakat is hajrára kényszerített. Majdnem százezret fizetett rá a népgazdaság, mert egy vállalat megtakarított egy-kétezer forint kötbért. Ha a vállalati igazgatók az anyag- és áruforgalmi főosztályoknak ilyen esetekre előre engedélyeznék a kötbért — a termelési érték rendkívül kis hányada fedezi ezt — az ütemes termelésért máris sokat tennének. Az időben elküldött globális rendelés bizonyos módosítása nem okoz messzegyűrüző zavart. A módosításért fizetett kötbér pedig már az elmaradt túlárák- kal megtérül. Mindez egyszerű számítással előre látható. Az ütemes termelés a szervezésen és a munka előkészítésén múlik, tehát a vezetők soha nem „fújhatják ki” magukat. December 31-én nem ér véget tevékenységük, hanem éppen javában tart, hiszen a következő esztendő első neí gyedévének munkáját másféU két hónappal előbb kell már szervezni és tervezni. Így elő* teremthető időben a specifikus terv, a megrendelés, az anyag és a munkaerő, akár január 2-ára is. A folyamatos termelés alapja — a folyamatos szervezés. E l lehetetlen? Dehogy az! A KGM-hez tartozó 16 vállalat, — Vörös Csillag, Csepel, Ikarus, Diósgyőr, Diósdj Egyesült Izzó, stb. — 1965/1; 2-án kötelezte magát, hogy ezután minden negyedév első hónapjában termelésének 30 százalékát biztosítja. Állta is mindegyik a szavát. A gyárak vezetőinek feje tavaly november végén már a januári gon-» dóktól, május közepén pedig a júliusi gondoktól főtt. A negyedév végi hajrát csak a negyedév elején lehet elkerülni. Erre a 16 vállalatra ugyanazok az előírások vonatkoznak! ugyanannyi joguk van, mint a többieknek — egyszóval ugyanazzal a gazdasági me< chanizmussal dolgoznak. Mégis sikerült két negyedévben is egészséges ütemben dolgoz- niok. Várjuk ki a végét — mondhatja, aki kételkedik. Igaza van, várjuk' ki. Arra azonban senki ne várjon! hogy olyan receptet eszel majd ki a minisztérium, amellyel egy csapásra megoldódik valamennyi gond. A receptet mindenkinek magának kell megtalálnia, azon a helyen,’ ahol dolgozik. Ezt a ^receptet” is változtatni kell azonban szüntelenül — ütemesen — ahogy az élet, a technikai és a tudományos forradalom megköveteli. Ifj. Gerencsér Ferenc A francia kormány, mint ismeretes, már több mint egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy a jelenlegi aranycsere-alap rendszer, amely a dollárt az arannyal egyenértékű nemzetközi fizetési eszközként ismeri el, tarthatatlan. A dollár kiváltságos helyzete elősegíti az amerikai tőke behatolását Európába, akkor is, ha az Egyesült Államok fizetési mérlege nincsen egyensúlyban. Francia- ország ezért tavaly ősszel a Nemzetközi Pénzalap tokiói ülésén javasolta, hogy a nyugati világ térjen vissza az aranyalaphoz. Amennyiben a rendelkezésre álló aranykészlet nem lenne elegendő a nemzetközi fizetések lebonyolítására, új nemzetközi fizetési eszközt kell teremteni, amely átveszi a dollárnak az aranyat helyettesítő szerepét. Johnson az utóbbi hónapokban bizonyos intézkedéseket Franciaország egyelőre nem tárgyal as aranycsere-alap reformjáról
