Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
Még a tejjel is lehet manipulálni! Változatos, gazdag programmal várja Szeged vendégeit Szeged az ünnepi hetek idején változatos, gazdag szórakoztató programmal várja vendégeit. Július 24-től, a szabadtéri játékok megnyitásától augusztus 20-ig, a záróelőadásig mintegy száz kulturális és sporteseményre kerül sor a városban. A város vendégei az ünnepi hetek idején például tucatnyi kiállítást tekinthetnek meg. Ezek közül kiemelkedik a szegedi nyári tárlat, amelyen a Dél-Alföld művészein kívül budapesti, miskolci, debreceni és más városok képzőművészei mutatják be alkotásaikat, Érdekesnek Ígérkezik a Képcsarnok Vállalat lakásművészeti bemutatója, a kereskedelmi vállalatok bútor-, hanglemez-, tv-, rádió-, kozmetikai bemutatói, a hagyományos szegedi őszibarack-, bor- és virágkiállítás. A Szegedi Nyári Egyetem egyik kiegészítő rendezvénye az audio-vizuális oktatási eszközök bemutatója. A Móra Ferenc Múzeumban érdekes régészeti leleteket, néprajzi kiállítást, irodalmi, képzőművészeti anyagot és a Tisza élővilágát bemutató tár- deklődők. örömmel és emberhez méltó büszkeséggel értesültem arról, hogy a Mariner 4. Mars-rakéta kereken 224 millió kilométerről sugárzott mindennél érdekesebb és izgalmasabb televíziós képeket, — a Marsról. Ültem a televízió képernyője előtt, hallgattam a jelentéseket és ámuldoztam saját magam, azazhogy 4-, tudósok nagysága, a tudomány diadala felett és úgy éreztem, hogyha másért nem, hát ezért érdemes volt lejönni annak idején a fáról. — Kétszázmillió kilométerről televíziós adás?! Meg televíziós adás az ember űrsétájáról! hooy mik vannak? — sóhajtoztam ámuldozva, bámulva a televízió képernyőjét, amelyen ezt olvastam: „Adáshiba”... ...mert nem könnyű dolog ám, kérem, mondjuk százegynéhány kilométerről képet továbbítani a Szöszmösz utca 24fb. alá! (—6) Nyomda — a gyárban — TÖRTÉNJEN, ami történik, de már nem bírom tovább! Kérem, hallgassanak meg. Mindent elmondok... — 1959. január 8-a óta dolgoztam a tejüzemben. Az eltelt hat év alatt egyszer kaptam egy igazgatói fegyelmit, mert elfolyt a tejszín. Többször meg azért figyelmeztettek, mert alkalomadtán megittunk egy-egy üveg bort az üzemben. így volt, nem tagadom. Egyszer Hegyi Sándor főművezetőt is megkínáltuk, de ő kiöntötte a bort. — De nem ezért küldtek el .engem. Higgyék el, nem bírtam már szó nélkül nézni, ami > a tejüzemben ment. Egy alkalmammal jelentést tettem Dani Sándor üzemvezetőnek, hogy lopják az irót, s az előírtnál gyengébb tejet küldünk az üzletekbe. Ez már mindenkinek feltűnt, ezért szóltam. _ — Amit pedig már nem bírtam tovább csinálni az a meszezés volt. Ha a tej megsava- nyodott, meszet raktunk bele. Egyszerű, oltott meszet, ami tompította s kioldotta a tejből a savat. Én is raktam, meg a többiek is. Legtöbbször a művezető parancsára tettük. A hat év óta nem volt olyan nyár, hogy ne meszeztük volna a tejet. Meszestejet küldtünk rendszeresen az üzletekbe. Nem bírtam már tovább! Nekem is vannak gyermekeim. Évek óta meszes tejet ivott a városi" A vallomás 1965. június 24-én hangzott el a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság tárgyalótermében. DE MENJÜNK talán az események sorrendjében és nézzük meg, hogy mi sodorta ide a vallomást tevő Zombori {Ferencet? 1964. december 30-án ex- jpressz-ajánlott levél érkezett Í~7.nmhnri szalaparti lakására, jemelyben Dani Sándor, a Bor- teod megyei Tejipari Vállalat nEgri Üzemegységének vezetőije közölte vele, hogy létszámcsökkentés miatt felmondja lállását s a továbbiakban nem %art igényt munkájára. H Zombori igazságtalannak tartotta az üzemvezető döntését ezért fellebbezést nyújtott az üzem egyeztető bizottságához, amely Zomborit 1965. január 15-i tárgyalásán viszza- ,vetteJ . Ja. üzemvezető nem fogadta hlaz újabb döntést és ő is fellebbezett a Borsodi megyei Tejipari Vállalat Miskolcon E iűködő egyeztető bizottságá- oz.' „ , t Itt ragadjuk meg az aiKai- frnat* hogv^ megjegyezzük az üzemvezetőnek: Mivel az egri tejüzem Heves megye területén van, így f®l* lebbezni csak a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz lehet, még akkor is, ha az üzem központja Borsod megyében van! Műhibát követett el tehát az üzemvezető immár másod íz- iben, hiszen az is az volt, hogy S ióban nem közölte a felmon- ást Zomborival. (Délelőtt még Molgozott, s délután kapta a le- flpelet.) Miskolcról hamar megjött S '-válasz: Zomborinak mennie ellj i Utólagos kérdésünk a miskolciakhoz: Milyen alapon ítélkeznek femberelk fölött, ha maguk sem ismerik a törvényeket? Zombori ismét fellebbezett, hiszen már hetek óta munka nélkül volt, mivel sehol sem tudott elhelyezkedni, otthon pedig két beteg gyerek - az egyik mindössze háromhónapos Veit, amikor a felmondás jött — szorult orvosi kezelésre. HOSSZŰ HUZAVONÁK s munkanélküli napok követtéik egymást, míg 1965. július 24- én a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság a következő indoklással visszavette Zomborit az üzembe: Az üzemvezetés által benyújtott fellebbezés elutasításánál figyelembe vette a Heves megyei Területi Döntőbizottság, hogy az adott időben a 6 nxEpm&G, 1965. július 18* vasárnap /t Imos csendesség ülte meg a Dobó te- rét. A padokon olvasó, bóbiskoló öregek üldögéltek s a vásárlásban elfáradt falusiak nyújtogatják lábukat. A grund szélén bepólyált lábú katona képeslapot forgat. A megtestesült békesség a tér. Mozgás csak az áruházzal szembeni kis beszögellés- ben látható, ahol 8—10 év körüli kislány hullahopp karikával játszik s körülötte néhány fiú számolja, meddig bírja leejtés nélkül dereka körül pörgetni. S ekkor a szemközti házból előfutott egy vékony, kefefrizurás fiú rövid nadrágban, szandálban, mellén keresztbe vetve színes dobtáras játék géppisztoly. Külföldi gyártmány, elemmel működik s bántó hangon kelepéi. A pádon üldögélők hirtelen felkapták a fejüket a zajra. A fiúk cserben hagyták a hullahoppozó kislányt s a géppisztolyos sráchoz szegődtek. — Éljen Vietnami Üssétek az amerikaiakat! — csatakiáltásokkal röpke másodpercek alatt egymásnak estek, ám a roham lendülete hamar megtört, mivelhogy tisztázni kellett, kik a vietnamiak és kik az amerikaiak. Fehér cipős, zömök srácra akarták rásóz- ni az amik szerepét. De az majdnem sírva fakadva tiltakozott. — A múltkor is én voltam a náci. Akkor is megvertetek, mert nem akartam fogoly lenni. Pedig a kntyaói miatt nem akartam fogoly lenni. Olyan szűk, hogy bele se fértem. Otthon meg jól kikaptam a bolhák miatt. Nem akarok amerikai lenni! — siránkozott könyörögve^ ám a többiek döntöttek. — Te leszel! S már futnia is kellett, mert a háta mögött felkattogott a géppisztoly. Alig futott két kört, elgáncsolták s a Dobó szobor láncához állítva rivalltak rá. — Kezeket tarkóra! Es döntött a haditanács. — Vízbe kell fullasztani! S már vitték is a csap felé s csurgatták rá a vizet kíméletlenül. Ekkor kétségbeesésében kitépte magát „kínzói” közül De újból leterítették s mellének nyomva hosszan zuhogtak rá a sorozatok. Ezt már a hullahoppozó kislány sem tudta szó nélkül nézni, odaszaladt a bepólyált lábú katonához s nemsokára az 6 sapkájával „felfegyverkezve” rohant a fiúkhoz. Harsányan vezényelt. — Vigyázz! Átveszem a parancsnokságot! Vietnamiak, előre! — Űjból fellángolt a közelharc. Rövidesen földön hempergett a sapka és a fiúk dühödten püfölték egymást. A harc váltakozó szerencsével zajlott, mígnem az emeleti ablakból erélyes atyai hang szólt le a géppisztolyos fiúhoz: — Pisti! Azonnal gyere ebédelni! Ez volt a szerencséje az egyszem yenkinek, mivel az egyetlen géppisztoly „elesvén”, a csatazaj elcsitult. A kislány visszaadta a katonasapkát, újból a dereka köré illesztette a hullahopp karikát s a fiúk énekelte ütemre kacéran ringatta magát. A tér visszanyerte régi hangulatát, békés csendjét. (Kovács^ — Ot évvel ezelőtt eVhatároztuk a feleségemmel, hogy a vakációt külön, töltjük. .Azóta nem láttam őí „_ galom a meszezés a tejüzemben, s ami június 18-án történt, azt már nem tagadják a művezetők sem, a főművezető sem, és ezt dokumentálja a rendőrség által készített jegyzőkönyv is. A művezetők viselkedéséről még azt érdemes talán megjegyezni, hogy amikor az üzem irodájában az üzemvezetővel már régen megbeszéltük azt, ami június 18-án történt, s amikor azután a beszélgetésbe bekapcsolódtak a művezetők is, még akkor sem „ismerték” a meszezés fogalmát. Csak akkor volt róla véleményük, amikor ismét visszatértünk június 18-ra. AZ ÖSSZETARTÁS szép emberi tulajdonság, de az igazság ellen nem mindig válik be... Az írólopást is könnyen lehet már bizonyítani: az üzemvezető mindössze pár nappal ezelőtt adott írásbeli fegyelmit a portásnak, aki néhány kanna írót — savónak álcázva — szöktetett ki az üzemből. Régi, de igaz az a salamoni mondás: „Aki megháborítja önnön házát, az szelet vet és vihart arat.” _Nos, az egri tejüzem vezetői már elvetették a szelet, a vihar ellen még hadakoznak. 1965. június 18-án nemcsak a becsületüket játszottál-: el, s nemcsak a tejet meszezték be, hanem önmagukat is. Mert lehet, hogy 1965. június 18-ig valóban nem ismerték a meszezés fogalmát, s talán soha többet nem kerül már több mész a tejbe, de a dátumot már nem lehet letagadni, de elfelejteni sem. A legutóbbi ettjártunkkor az üzem egyik legöregebb munkása a történtekre megjegyezte; — Két részből áll ez az üzem. A kék köpenyesekből, és a fehér köpenyesekből. Mi, „kékek” sohasem tudjuk a fehérek titkait.. Zomborit — az igazsághoz ez is hozzátartozik — többször is elküldhették volna az üzemből, hiszen nagyobb gondot fordított malacaira, mint munkájára, s nem is beszélve az üzemi borozgatásokról; de ez alkalommal inkább az volt a baj, hogy kinyitotta a száját, vagy ahogyan a jegyzőkönyv szól: „Közérdekű bejelentést tett.” NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt orvosi vizsgálat folyt az üzemben. Az egyik munkás egy humoros kérdést tett fel a vizsgáló orvosnak: _ — A mész vajon milyen hatással lehet a szervezetre? Mire az orvos: — Kérem, én még meszet sohasem ettem. Mi sem. De sajnos, már ittunk... Koós József l létszámcsökkentéshez az üzemvezetés a szakszervezeti bizottság véleményét nem kérte ki és figyelembe vette azt is, hogy a felmondás személyeskedésből adódott, amiért a nevezett dolgozó közérdekű bejelentést tett egyes személyek ellen, a szabálytalan tejkezelés miatt, amely szabálytalanságokkal a népgazdaságnak is kárt okoztak.” Zomborit tehát visszavették, s az ügy első része ezzel le is zárult. Zombori nem ment vissza a tejüzembe és a napokban várja elmaradt munkabérének kifizetését, amelyet reméljük, nem az üzem kasz- szájábói fognak majd kifizetni. Az ügy második része, vagyis Zombori vallomása, ami különben a korábban tett közérdekű bejelentéssel is azonos, még sokáig eltarthat. De térjünk vissza a történet elejére, hiszen amit Zombori elmondott, egyszerűen megdöbbentő, különösen akkor, ha még hozzátesszük a Zombori vallomására válaszoló Dani Sándor üzemvezető szavait: — Én piaci beszélgetést itt nem vagyok hajlandó folytatni. Az üzemvezető tehát még csak nem is tiltakozott az üzemét ért súlyos vádak ellen, sőt még „piaci beszélgetésre” sem volt hajlandó. NEM IS FOLYTATOTT, de nem is tudott volna. Egyébként milyen kár, hogy nem vette észre, hogy tárgyalóteremben volt, s nem a piacon! De különben is felesleges lett volna, mert 1965. július 18-a úgyis megcáfolta volna „piaci” mondatait. A tárgyalás után többször kint jártunk az üzemben, ahol szinte egységes vezényszóra váltották egymást a tiltakozások, a rágalomszórások Zombo- ria, sőt elképzelhetetlennek tartották a meszezést. A művezetők „semmiről” sem tudtak a főművezető pedig egyenesen felháborodva fogadta kérdéseinket. „Senki sem tudott semmit”, s egységesen esküdtek arra, hogy meszezés itt az üzemben sohasem volt, de nem is lesz. Ám 1965. június 18-án két és fél ezer liter tej ismét megsa- vanyodott. Vári Béla művezető már 30 éve dolgozik a szakmában, „s ő nem tudta” elképzelni a meszezést. (Bár 1961-ig hivatalosan is engedélyezve volt a már csak takarmánynak való tej meszezése!) Vári művezető kiadta az utasítást: meszet a tejbe! A pasztőrös beletette, s mintha mi sem történt volna, a munka ment tovább. Bár igaz, a június 18-án meszelt tejből készült túrót állati takarmánynak szánták. A „piaci” beszélgetés tehát valóban fölösleges lett volna, hiszen június 18-a mégiscsak bebizonyította, hogy ismert foGyári nyomda. J J Megvallom, előttem ritkaságnak számít, jártomban-keltemben alig-alig találkoztam eddig ilyen műhellyel. Amikor a hatvaniról hallottam* kicsit meglepődtem: sokszor jártam már a cukorgyárban, konzervgyárban, de hogy a hatalmas telepen nyomda is működik, azt nem tudtam. Kettős érdekesség izgalmával indultam a „randevúra”. Képzeletemben valami kis helyiség kezdett kibontakozni, ahol egyetlen ember válogatja, szedi a betűt, s készít apró nyomtatványokat, üzemi plakátokat, néhanapján pedig meghívókat gyári előadásokra, klubestékre. Gondoltam, az a nyomdász, aki nap mint nap *,szerszámai” fölé hajol — már nem fiatal, régi ember. Elfáradt a zajos, nagy gépek mellett és öregségére ide jött pihenni... Csendes, nyugodt munkára. A szürke betűszekrény előtt — középkorú, megtermett, erős férfi nyújtotta a kezét: Katona József. Az üzem vezetője ... — Nem kuriózum a gyári nyomda — fogadott mosolyogva —, „valamivel” több annál: mai valóság, komoly, önálló üzem, évi 42 millió forintos tervvel. „Igazi” nyomda hát a javából, nem csak nyomdásszal, hanem nyomdászokkal... JÁTÉK — Harminchét ember munkahelye ez, ennyien dolgoznak itt három műszakban. A harminchétből 6 szakmunkás. „Igazi” nyomdász. Ha jól tudom, az ismertebb városi nyomdában, kinn a főutcán nincs ennyi szakmunkás. Dobozcímkét készítenek és különféle nyomtatványokat. — Hányfélét összesen? — Ó, ki tudná azt pontosan megmondani?! Néhány perc múlva előkerül néhány „levonat”. A közismert védjegy, az Arany Fácán, a Pritamin márkajelzője, az ivós, a sűrített paradicsom, a libamájkrém címkéi, meg egy „konzerviparon túlról” vállalt munka: szintetikus zománcfesték dobozának felirata, a Tiszavidéki Vegyiművek részére. — Ha megvan a tervünk* idegen munkát is vállalunk... Három helyiségből áll a hatvani gyár nyomdája. A középső a legnagyobb. Félszáz éves gép zúg a terem közepe táján* körülötte szorgos kezű nők adagolják a henger alá a fémlemezt. Itt, ebben az üzemben, papír helyett — inkább fémre nyomnak... S a mintát jókora, csiszolt kövekről veszik. Ezek a „klisék”, amikről sokszorosítanak. Egy-egy darab tizenöt kilót is nyom. Mint a könyvek, egymás mellett sorban, ott fekszenek a harmadik helyiség polcain. Megkockáztatok egy kérdést: — A fémnyomás nyújt-e vajon annyi szakmai érdekességet, változatosságot, mint a papírnyomás? Kár volt kérdeznem. Az emberek mosolyognak: — Oly mindegy az* hogy milyen munkát végez a nyomdász, fémmel, vagy papírral dolgozik. Aki ezt a mesterséget választotta, aki ezt szereti* mindegy annak... De azért, talán mégis szebb ez a munka. Érdekesebb. Nemcsak betűk, szüntelenül csak betűk táncolnak az ember szeme előtt, hanem rajzok, képek, színek. Egyszóval, ez változatosabb. Nem öreg ember — mint képzeltem — az üzemvezető* csupán valamennyiük között a legidősebb. Tíz éve dolgozik itt. — 1925. február elsején szegődtem tanulónak a hatvani Hoffmann nyomdába. Ott is szabadultam. Onnan kerültem az aszódi Vas üzemébe, ahol — első nagy élményem ez volt — a világhírű Kner Nyomda egykori művezetőjének keze alatt dolgoztam. Aszódon lettem szervezett munkás.. J Aztán megjárta még Budapestet, volt gépszedő, majd felelős nyomdavezető, tördelte a Néphadsereg című újságot, s vezette a Vörös Csillag Nyomda mélynyomó osztályát. — Még „maszek” is voltam. 1948-ban béreltem a régi nyomdát, a Hoffmannékét. — Legkedvesebb emléke? — A pesti Maly nyomdában töltött idő. Amikor speciális nyomtatványokat készítettünk, jegyeket, plakátokat, meghívókat a fővárosi hangversenyekre. Amikor az egri nyomdával versenyeztünk. — Mi jó a jelenében? — Az, hogy elégedett vagyok, megfizetik a munkám, megbecsülnek: többszörös kiváló dolgozó vagyok. Hogy itt* az üzemben jól megy a munka. Meg az, hogy itt van mellettem a fiam is, ő is nyomdász. Van folytatója la szakmámnak ... — Mi után vágyik? — Azután, hogy mielőbb megérkezzék az ígért új lemezlitografáló berendezés. Angol gyártmány, papírhoz is jó. Állítólag a ni. negyedévben jön. (gyóni) Hosszú vakáció
