Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
NEM A LOKÁLPATRIÓTA elfogultság, de a kórusmozgalom iránti rokonszenvünk és élményünk mondatja velünk: az idei dalosünnep emlékezetes művészi élményt nyújtott a közönségnek. Ezt a megállapítást annál inkább tehetjük, mert akik ezt a feledhetetlen dallamcsokrot Egerbe hozták, azok elsősorban az ország más városaiból és a fővárosból érkező kórusok voltak. De tartsunk sorrendet! A hangversenysorozat átgondolt szerkesztés eredménye. Szombaton este különböző stílusú és más-más zenei korszakokból származó műveket szólaltattak meg az énekkarok. Az ünnepi műsor második felében három, nagykórusokra írt művel ismerkedhetett meg az egri közönség. Ezek közül Szőnyi Erzsébet Tinódi című oratóriumát kell kiemelnünk. Ezt a Tinódi summájának szövegére és az eredeti dallam felhasználásával készült kompozíciót budapesti általános iskolások és egri gyermekek mutatták be. A zenei megoldások kitűnőek ahhoz, hogy már jövőre „hazai kiadásban” egri gyermekek énekeljék—zenéljék ezt az egri hősökről szóló summát. A szombat esti műsorból a Váci Vox Humana vegyes karának teljesítményét és a Hevesi Járási Pedagógus Kórust kell kiemelnünk. A többi együttes- nél mintha az utazási fáradalmak közbeszóltak volna. A Szakszervezetek Egri Pedagógus Énekkara — Auer Gyula vezetésével — Karai Hevesi csokrával vonta magára a figyelmet. VASÁRNAP DÉLELŐTT léptek fel a nagy létszámú férfikórusok. Ezek között András Béla vezényelte a Fővárosi Gázművek Férfikarát. Négy számuk közül jól megformálták Schubert Bordalát és Erkel Takarodó ját Nem lehet meghatódás nélkül gondolni arra a lelkesedésre, amely a Pécs-bányatelepi Bányász Férfikart jeUemezte. Karmesterük, Ivasivka Mátyás bányász-jeligével indította a hat számból álló műsort, amelyből Kodálynak a Batsányi versére írott műve emelkedett ki. A Salgótarjáni Pedagógus Kórus — mintha igazolná a hevesi járási kórus példáját — finoman megformált dallamokkal, érett produkcióval lepte meg a hallgatóságot. Virág László karmester érdeme is, hogy Mendelssohn Búcsú az erdőtől és Bárdos Este van már című alkotása meghitt hangulatot keltett. Szóljunk itt még arról, hegy kitűnő, fiatal karmester-egyéniséget ismertünk meg Varga Ká- rolyban, aki a budapesti III. kerületi művelődési ház kamarakórusát hozta el Egerbe, és arról is, hogy a Munkásőrség Központi Férfikarának minden száma kiérlelt, gondosan felépített volt. A részleteket hangsúlyozó, az eszmei mondanivalót jól érzékeltető előadás a karnagyként is kitűnő Révész László, VIT- díjas harmonikaművész érdeme. A munkásőröknél fel kell jegyeznünk Kovács Péter színes baritonját. A VASÄRNAP ESTI hangverseny a mai magyar kóruséneklés rangos nívójáról és Bárdos Lajos zeneszerzői-kar- nagyi munkásságának eleven hatásáról tanúskodott. A Kos- suth-díjas zeneszerző tiszteletére rendezett hangversenyen csak Bárdos-műveket hallottunk. Ezek közül kettőt, az Eger címűt (Orosz Nóra versére) és a Még nem elég címűt Váci Mihály azonos című versére) most mutattak be először. Mindkét mű nagyszerű megnyilatkozása a jubiláló mesternek. Az „Eger” állandó műsorszáma lehet az egri ünnepeknek. Egy újságcikk keretében merészség lenne Bárdos Lajos művészetének elemzésébe bocsátkoznunk. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy az őt annyira jellemző harmóniavilág, dallamainak olykor himnikus emelkedettsége ma is töretlenül friss. Zeneszerzői és zenepedagógiai munkásságának negyvenéves jubileumán is eleven érdekődéssel az emberről és az embernek írja dallamait. Az emberi lélek fenséges indulatait és a jövő reményeit a múlt értékeivel együtt felmutató, az emberrel mindig együttérző művész Bárdos Lajos, aki hazájával és az emberrel szemben vállalt kötelezettségét hűen teljesíti. Amit Bárdos Lajosról általánosságban elmondottunk, azt bizonyították a sorra megszólaló kórusok. A székesfehérváriak Kneifel Ferenc vezetésével az Álba Regiáról éneklő Bárdost mutatták fel, de azt a férfit is, akit Vörösmarty gondolatai is dallamra, töprengésre kényszerítenek. a szegedi Altalanos munkáskórus dr. Mihálka György dinamikus dirigálása mellett Bárdos szegedi tárgyú műveivel jelentkezett. A nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár Kórusa a Dalol a gyár című nagyerejű kompozíciót énekelte . még, másik két Bárdos-kórus mellett. A Váci Vox Humana Énekkara — Makiári József karmester irányítása mellett — Bárdosnak az A földhöz című, technikailag nagyigényű, ritkán hallott kompozícióját szólaltatta meg. A Vox Humana nemzetközi sikere Egerben is igazolódott: teljesítményük után az idei dalosünnep legjobb vegyes kórusának tartjuk a váciakat. A találkozó legnagyobb élményét adták és a vasárnapesti hangverseny legnagyobb sikerét aratták a HVDSZ Szilágyi Erzsébet női kórusának' énekesei, Mohayné Katanics Klára vezetésével. Ha igaz az, hogy a karmester meghatározza az általa vezetett együttes karakterét, akkor e női kórus esetében a tétel vitán felül áll. Három Bárdos-dalt adtak elő (Magos a rutaiéi, Tavunga és Dana-dana), lenyűgöző szuggesztivitással, drámeii erővel, teljes érettséggel, annyira a kompozíciók mélyén rejlő mondanivaló felfejtésével, hogy a közönség még a ráadás után sem akarta leengedni őket a színpadról. BAJOSAK VOLTAK ebben a színes énekkari szőttesben az egri általános iskolások is: Olasz Istvánná, az V. számú, Pataki Ilona és Pogány Fe- rencné a II. számú, míg Mos- kovszky Vincéné az I. számú általános iskola kórusát vezényelte. Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium énekkara Dienes Tiborné vezetésével Bárdos Napfényes utakon, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium Leánykara Dimény Judit vezetésével Bárdos Huszártáncát adta elő. Az előbbi kar a lírai elemeket, az utóbbi a kompozícióban rejlő magyar virtust, a pattogó ritmust hangsúlyozta. A Hevesi Járási Pedagógus Kórus Szabó Tivadar dirigálása mellett a Tiszai dallamokat és az Elmúlt a tél című Bárdos-kompozíciót énekelte. Produkciójukra még ebben az erős mezőnyben is fel kellett figyelnünk. ★ Az élményekben gazdag találkozó utón néhány megjegyzésünk is akad. Fájdalmasan hiányzott ebből a nemes vetélkedésből egy átütő erejű egri kórus. Az ünnep rangja, a házigazda tiszte kötelezi a várost! A jó példák sorban felvonultak ezen az ünnepen. Vác, Szeged, Nagykanizsa, a pesti kerületek — megannyi szép esete a szervezni tudásnak és az ügyszeretetnek. De csak maradjunk a hevesi példánál, vagy a salgótarjáninál! Az ünnep rendezői a közönség tájékoztatásáról teljesen megfeledkeztek! Szakmai szempontból kiváló munkát végeztek és ezért elsősorban Könczöl Ferencet, a bizottság vezetőjét illeti dicséret. De megfeledkeztek arról a lelkes háromezer emberről, aki 1964-ben végighallgatta a dalosünnep műsorát. A közönséget megfelelően értesíteni kell arról, ha valami történik ebben a zenére szomjas barokk városban. Harmadik megjegyzésünk az egri főiskola címére szól: kamarakórusuk beleillett volna a találkozó színképébe. ★ AMENNYIRE HIÁNYZOTT egy nagy létszámú és nagyigényű egri kórus a dalosünnepekről, olyan kellemes meglepetést okozott az Egri Szimfonikusok első nyilvános hangversenye hétfőn este. A régen szorgalmazott, de csak Rezessy lAszló tanszékvezető főiskolai tanár által életrehívott Egri Szimfonikusok három Beetho- ven-művel: az Egmont-nyi- tánnyal, az F-dur románccal, és az I. szimfóniával tették le névjegyüket az egri közönség elé. Az Egmont-nyitány Beethoven egyik legnagyobb hatású alkotása. E markáns és fenséges hatású nyitány után az F-dur románc következett Jász Pál előadásában. Ezt a Mozart és Haydn formanyelvén hegedűre írt alkotást a fiatal egri zeneiskolai tanár meglepő biztonsággal szólaltatta meg. Igaz, még itt-ott feszesen, az előadott mű súlyától feszélye- zetten, de a beethoveni muzsika iránti alázattal játszott. Egyelőre még nincs birtokában a játék könnyedségét és önfeledt báját biztosító hangverseny-rutinnak és a nagy alkotások teljes megértéséből származó biztonságnak. Ezt most még senki nem kérheti számon Jász Páltól. FARKAS ISTVÁN karmesteri munkája nyomán az Egri Szimfonikusok sikerrel vállalkoztak Beethoven műveinek megszólaltatására. A nagyrészt fiatal erőkből álló szimfonikusok eddigi munkássága — élet- rehívásuk óta — nem vezethetett hibátlan teljesítményhez ilyen, a zenekarok életében egészen rövidnek mondható idő alatt Hiányzik még a zenekarból a teljes összeforrottság, a vonósok és a fúvósok közötti teljes egyensúly, a zenei kifejezéseknek árnyalt alkalmazása, amely annyi mélységet megsejtet és ránk szabadít egy-egy mű hallgatása közben. Farkas István biztosan tartja kezében az együttest. A közönség hosszan ünnepelte Eger legújabb és gyorsan fejlődő zenei együttesét. Várja, hogy az új hangversenyévadban többször találkozhas- sék az Egri Szimfonikusokkal. Farkas András Amikor az ellenőr megérkezett, udvariasan megkérdeztem, mivel és miben állhatok a rendelkezésére.. — Ellenőrizni fogok. — Kit és mit? — Magát és a pénzforgalmát — magyarázta meg fensőbbségesen és nekem már az is külön tetszett, hogy nekem pénz- forgalmam lehet, töt mi több, van is, mert ha nem lenne, akkor semmiképpen sem jött volna hozzám egy ellenőr engem és pénzem forgalmát ellenőrizni. Bár ... — Kérem, semmi akadálya, hogy teljesítse a kötelességét — jegyeztem meg szerényen, nehogy azt higgye, tiltakozni akarok az ellenőrzés célja és tárgya, vagy akár alanya tekintetében is ... Csupán azt szeretném hozzáfűzni a dologhoz, hogy én havonta bevételezek egyhavi fizetést a bevétel oldalon és az egyhavi fizetést néhány órán belül a feleségem átkönyveli a kiadás oldalra ... Így hát nem értem az ellenőrzés célját ... Mert ugye, ez olyan világos és tiszta, annyira áttekinthető, hogy csak felesleges időtöltés ilyesmit ellenőrizni... — Mit ért maga ahhoz... Én, kérem, ellenőrizni jöttem és ellenőrzők is — vonta össze szigorú gyanakvással szemöldökét az ellenőr és elkezdett ellenőrizni. Kihúzogatta fiókjaimat, megnézte összes papírjaimat, megkérdezte, hogy néhány jegyzetemen miért nincs pecsét, s ha nincs pecsételőm, miért nem szerzek be, s ha eddig erre nem lett volna szükség, honnan tudom, hogy ezek után nem lesz-e szükségem rá ... És így tovább. Bátorkodtam megjegyezni az ellenőrnek, hogy nézze csak, itt megy előttem a szomszédos maszek gomolyaké- szítő, éppen most viszi a hamisított adóívet és hóna alatt három állami gomoly akészítő gép van, amit az éjjel vett meg a tolvajoktól, de az ellenőr rámrivalt: — Mi az, el akarja téríteni a figyelmemet az ellenőrzés tárgyától? Ennek, kérem, jogi következményei lehetnek ... Miután a világért sem akartam az ellenőrt eltéríteni ellenőrzése tárgyától, nem szóltam akkor sem, amikor a maszek gomolyakészítő az ellenőr zsebéből kivette a hivatalos ellenőri pecsétet, mert szüksége volt rá, s akkor sem, amikor a gomo- lyakészitö háza előtt megállt egy teherautó száz tekercs rézhuzallal, amely tudvalevőleg rendkívül fontos a gomolyához. Csak akkor szóltam már dühösen, amikor a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét kezdték hordani... — Uram, kát miért ellenőriz engem, amikor ott az az ember _ — M it akar maga mindig azzal az emberrel? Maradjon csendben és ne nézzen ostobának. Arról az emberről tudom, hogy tolvaj és hogy csaló ... Hát akkor mit ellenőrizzek nála? Azt, amit úgyis tudok... Nevetséges!— mondta az ellenőr és megkérdezte, miért vettem egyszerre három nadrággombot, amikor csak egy szakadt le és az sent feltűnő helyen. (egri) Változások a ruházati boltoknál Egerben Változtatásokat terveznek Egerben, a ruházati boltok áruprofiljában. Az egyes áruféléket egy-egy üzletben vonják össze, vagyis jobban szakosítják a már meglevő szaküzleteket is. A Széchenyi utcai Anyák Boltja ezentúl csak gyermek felsőruházati cikkeket fog árusítani: öltönyöket, ruhákat, kabátokat. A gyermek kötött- és fehérnemű-cikkeket az eddigi — a Bisztróval szemben levő — Divatház fogja árulni. A Sándor Imre és a Zalár utcák sarkán gyermekcipőboltot, nyitnak a méterárubolt helyén. A Jókai utca sarkán a női ruhabolt valóban csak női ruhákat fog árusítani. A vegyes készruhabolt — a Dobó téren — ezentúl csak férfiruhákat fog tartani. Az üzletek szakosítását már megkezdték. LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA VL Allah akhhar Íí V} 2,( y ■yr Érettségi után! (Greskovits László rajza) 1965. június 17., csütörtök EJ Kairó, az Egyesült Arab Köztársaság fővárosa, Kilátás a Szultán Hassen és az Arrifah mecsetekre. — Jöjjön! — szólított Ahmed —■, nézze meg az imára gyülekező hívőket Szótlan követtem Ahmedet a mecsetbe. A bejáratnál mozdulatait figyelve, levettem cipőmet, elhelyeztem az e célra ott levő polcon, s a gyékényszőnyegen zokniban a mecsetbe léptem. Először a templom hátsó részébe mentünk, ahol már több tucat ember mosakodott szigorúan a Korán szabályai szerint. Az igazhívők jó ideig tisztálkodtak, Ahmed is, majd visszatértek a teljesen egyszerű csendes mecsetbe, ahol az egyik falmélyedés mutatja a szent város, Mekka irányát. A mecset egyetlen dísze a szőnyegborítás. Nem először állapítottam meg, hogy a mohamedán templomokat csodálatosan szép szőnyegek borítják. A müezzin a szószékszerű emelvényen törökülésben, dallamosan imádkozott. Amíg én az ájtatosságot nem zavarva nézelődtem, Ahmed befejezte imáját, hozzám lépett, majd halkan a fülembe súgta: — Said! Ne csodálkozzon ezen a buzgóságon. A kegyetlen, kemény élet alakította ki ezt a mi népünkben. Én írni- olvasni tudó ember vagyok, világot láttam, nyelveket beszélek. S tudom, hogy a mi vallásunknak, az iszlámnak igen jelentős szerepe van, nemcsak nálunk, de a többi arab ország életében is. Az idegen uralom évszázadaiban a vallás erős összekötő kapocs volt az arabok között. Apáink, nagyapáink a harcot a gyarmatosítók ellen nem egy eset- ban a vallás zászlaja alatt vívták. Ez egészen más, mint például a keresztény vallások. Az izlámnak nincs központi szervezete, s minden országban alkalmazkodhat a helyi körülményekhez. Több arab országban sajnos az elmaradottság, a reakció támasza. Ezt jól tudjuk. De azt hiszem, joggal mondhatom, az Egyesült Arab Köztársaságban — Algériához hasonlóan — a társadalmi haladás szolgálatában áll, s a ma még döntő többségében analfabéta lakosság jó irányú, egészséges, tudatformálásának, nevelésének eszköze. Az éneklő hang1, a fülbemászó ősi dallam betöltötte a termet, az emberek keletnek fordulva, homlokukat a földre tapasztották, mintha gigászi erő szorítaná őket a mecset kövére. Az ájtatos embereket nézve akaratlanul is arra gondoltam, mennyi türelmes1, világos, megértő, felvilágosító szóra lesz még szükség, hogy az igazhívő arab emberek is. — senkitől és semmitől sem félve, — szabadon, bátran felemeljék fejüket. Kiléptünk a mecsetből a kés© délutáni utcára. A nap leáldozott. Hangos, egymás szavába vágó fekete ruhás asszonycsoport haladt el mellettünk. Fejükön súlyos terhüket, hátukon csecsemőiket cipelték. — Űk — mutatott feléjük Ahmed — nem léphetnek a mecsetbe. Az csak a férfiak joga. Az asszonyoknak szerintünk nincs lelkűk. Ahmed megjegyzésére felfigyeltem. Talán ez az egyik eredete a mohamedán asszonyok ősi jogfosztottságának, mélyem alárendelt szerepének. Ma még nagy munkába kezd, aki a nők egyenjogúságát hirdeti az arab világban. De mint egykor volt Mohamed, a tevehajcsárból lett igehirdető, ennek a kornak is vannak már prófétái. Bátrak, céltudatosak, előrelátók. Tekintetükkel már a holnapot látják, szavuk új életet rajzol a mozdulatlan homoktengerek fehéreskéki jégszínű egére. Allah akhbar! Allah hatalmas.' — hirdeti napjában többször a müezzin. De az új Egyiptom polgárai a napok múlásával meggyőződnek róla, hogy a felszabadult nép is óriássé válhat. (Folytatjuk.) (rAmikör az eUtnöt meciadzezett . . . A IX. egri országos dalosünnepről A világ legrégibb egyeteménél, az A1 Azhar-inál szálltam ki a taxiból, a hárommilliós metropolis, Kairó legáltalánosabb közlekedési eszközéből. Az ősi A1 Azhar mecset íalai mellett indultam el egy neve- sincs szűk sikátoron át az egyik külvárosnak számító városrészbe. Európai emberre az egzotikum erejével hat ez a régmúltból itt felejtett városnegyed szűk utcáival, gyer- mekhad-zajától hangos sikátoraival, egykedvűen álldogáló tevéivel, szamaraival, s lépten- nyomon földön kucorgó árusaival. A házak kapualjaiban, vagy bejárattá szélesített ablakaiból halsütők, pékek, takácsok, agyagformálók, szabók, edény- foltozók tanyáznak. Arab barátom hívta fel a figyelmemet, látogassam meg ezt az ősrégi városrészt, mert már nem sokáig látni az EAK-ban ilyesmit, hiszen már a közeli jövendő felszámolja. Mind beljebb kerültem az ódon negyedben. Egy helyen azután nagyot kellett kerülnöm, mert egy óriási sátort állítottak fel, s az teljesen lezárta az egyébként is szűk utcát. — Valaki meghalt — világosítottak fel —, s a hozzátartozók, barátok itt siratják el a • megboldogultat. Gazdagon te- rített asztalok mellett. Azt , mindenki természetesnek tartja, hogy az utcákat ilyenkor —• szükség törvényt bont — . lezárják. Megkerültem a lezárt utat, — Barátom — mondotta —i sajnos ez a városrész még így fest. S ha ezeken a köveken jár, tudnia kell, hogy én, noha harminc éves sem vagyok, még ismertem a koldusgyártót. Azt az embert, aki az itt élő családok tizenvalahánya- dik egészséges gyermekének eltörte a lábát, kitekerte a kezét, egy életre eltorzította a szerencsétlent, hogy legyen indoka a koldulásra. Azután ebből élt a család. Micsoda világ volt az! De a koldusgyártó munka nélkül maradt, s vele együtt eltűnik ez a negyed is... Néztem újdonsült ismerősömet, Ahmedet. Meggyőződéssel beszélt, meggyőzően. Igaza volt. Egy évtized nem tüntetheti el évszázadok szomorú örökségét. Invitált volna ahás egy ház nyitott kapujában megálltam. Fiatal férfi közeledett, j ólöltözötten, európai ruhában. Udvariasan köszöntött, majd bemutatkozott. — Ahmed — nyújtotta a kezét. — Honnan? — s látva, hogy idegen vagyok, választ sem várva beszélni kezdett zába, hiszen az arabok híres vendéglátók, de abban a pillanatban a közelben hangszóró reccsent: — Allah akhbár! — Allah hatalmas! — dörögte a közeli mecset karcsú tornyáról a műezzin hangja, majd monoton énekbe kezdett ,
