Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-15 / 139. szám

Igényes ellenőrzést!

A hatékony, valóban lé- nyegre tapintó ellenőrzés a vezetés minden fokán nélkülözhetetlen. Vezetni bizonyos értelemben azt is jelenti: előrelátni — s ez nem jóstehetséget, hanem a valóság pontos ismeretét, a hibákat és eredményeket egyaránt rögzítő tények folyamatos elemzését feltételezi. Az előrelátó vezetés egyszersmind a folyamatok jellegét, tendenciáját mérlegeli — képes tehát a ma még kis hibában a későbbi súlyosabb következmények körvonalait felismerni. Mindez folyamatos és hatékony ellenőrzés nélkül elképzelhetetlen.

Sok országos szerv, hatóság végez ilyen ellenőrzéseket, a minisztériumoktól a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságig, a társadalmi szervezetektől, például a SZOT-tól, az ügyészségekig. Bármily eredményesek is ezek az ellenőrzések, elsősorban a felső irányítást segíthetik. Aligha pótolhatják viszont a helyi vezetők számára szintén szükségszerűen fontos tényanyagot.

Az ipari vállalatok belső ellenőrzése — noha a nagyvállalatoknál saját revizorok is működnek —, lényegében az irányító apparátus mindennapos tevékenységének része. Sem elvileg, sem a köznapi gyakorlatban nem lehet, s nem is szabad szétválasztani a vállalat vezetését a folyamatos ellenőrzéstől.

Példák sorával bizonyítható, hogy a szakszerű és a lényegest a lényegtelentől megkülönböztető ellenőrzések sok jelentőssé növekvő hibát előzhetne meg. Az egyik nagy vállalatnál például a belső ellenőrzés több mint 19 millió forint értékű gépet és berendezést „talált", amelyről megállapították, hogy hónapok vagy évek óta áll feleslegesen az üzem központi raktáraiban. Az előbbi idézőjel külön figyelmet érdemel, hiszen azért „találta” meg most ezeket a berendezéseket a vállalat ellenőrzése, mert a gépek rendelésekor — amikor pedig érdemben, szakszerűen a lényeget vizsgálva kellett volna ellenőrizni, egyrészt a berendezés iránti tényleges igényt, másrészt az üzembe állítás lehetőségeit —, a mérleK

gelés formális volt. S mindez nemcsak erre, de jó néhány más üzemre ugyancsak vonatkozik.

özismertek a vállalati anyag és kooperációs rendelések körüli hibák is, melyek „végeredményéről”: a felesleges készletek halmozódásáról éppen napjainkban sok szó esik. Érdemes azonban a mai helyzet előzményeit kutatni, hiszen — sok egyéb ok, például a túlzottan hosszú elő- rendelési idők mellett —, kétségkívül szerepet játszanak ebben a meggondolatlanul és ellenőrzés híján bonyolított rendelések is. Eléggé széles körű módszer, hogy az átszervezett nagyvállalatok gyáregységei rendeléseiket — „jó, ha több van” megoldással —, kissé felkerekítve továbbítják a vállalati központba, ott netán még feljebb kerekítenek, s végül előáll — a felesleges készlet! A tényleges igények elemzésével pedig a készlethalmozódás — és ezzel milliós értékek felesleges lekötése — megelőzhető. Folytathatnék a sort a szükségletek vizsgálatával, tehát a vállalat termékei iránti kereslet folyamatos tanulmányozásával, ami megakadályozhatná, vagy legalább mérsékelhetné a szükséglettől eltérő termelés okozta károkat. Mindez, vezetési, de egyben ellenőrzési feladat is!

\ z ellenőrzésnek — mind- ezeken túl — legfontosabb eleme, hogy nem korlátozódhat csak az erre hivatalból- hivatottak vizsgálataira. A fejlődést akadályozó gátakat, hibákat végtére azok tapasztalják elsősorban, akik a vezetés kitűzte célokat megvalósítják, akik a munkapadoknál, vagy a laboratóriumokban dolgoznak. Az ő szavukra, javaslataikra, bíráló észrevételeikre figyelni, — és nem formálisan, hanem segítőkészséget érezve még az olykor nem is szakszerűen fogalmazott, de a tapasztalatok „aranyfedezetére” épülő észrevételekben — ez az igényes és hatékony ellenőrzés igazi alapja! Tábori András

Korai ? Dehogy !

Egyáltalában nem korai — a raktározási gondokról szólni. Két, legfeljebb három hét és a nem éppen kedvező időjárás ellenére is (reméljük, lesz az kedvezőbb is!), megkezdődik a gobanafélék aratása, betakarítása. Éz ezzel megkezdődnek a raktározási gondok, amelyek előreláthatólag nem kisebbek, de nagyobbak lesznek az elmúlt évinél.

Nemcsak azért lehet jóslásokba bocsátkozni a nagyobb gondokat illetően, mert általában és remélhetően magasabb lesz a gabonafélék terméshozama, mint az elmúlt esztendőben... De azért is, mert a terméshozam csak akkor válik valóban betakarított terméssé, ha a gyors és szemveszteség nélküli aratás mellett, megfelelő raktározási lehetőségek Iá biztosítva vannak. Raktártérrel szűkiben állunk, s ezt a helyzetet csak tovább nehezíti, hogy az idei nedves gabona tárolása, a szakszerű

szárítás miatt csak vékonyabb rétegben történhet.

Minden szerv, minden tárca összefogására, szükség esetén magánosokkal történő tárolási szerződések megkötésére van szükség, hogy egyetlen szem gabona se menjen veszendőbe. — ha már nagy nehézségek és sok munka árán sikerült megtermelni és betakarítani. Nem fordulhat elő olyan eset, mint például tavaly a hevesi járásban, hogy a Terményforgalmi Vállalat raktárai üresen álltak. Tiszanánán például még a malom sem helyezhette el a TV raktárában a vámkeresményt!

Ebben az esztendőben csak egyedül ebben a járásBan előreláthatólag 390 vagon gabonának nem lesz, illetve ennyinek kell helyet keresni, — teremteni.

így hát nagyon is időszerű a tárolási, raktározási feladatok okszerű, gyors, rugalmas és összehangolt megoldása! j (gyurkó)

Aratás előtt a füzesabonyi járásban

56 kombájn, 17 kévekötő aratógép és 523 aratópár lát munkához

A bakter és felesége, az öregasszony, a húz előtt ült és beszélgetett. Ezt tették harminc éve mindig, ha sütött a nap, és néztek előre. Előttük a föld, az ég, meg a fénylő sínek.

A férfi töpörödött, vézna, a felesége szűk, piros szemű.

A bakter nadrágja zsebéből órát vett elő, megnézte, visz- szatette a helyére, és bement a kis házba.

A házikó berendezése szerény volt. Tiszta, mint a patika. Elégedetten nézett körül, egymás mellett sorakozott a kék vászonzubbony, a tányérsapka és a piros zászló; fényesre markolt fanyélen.

Lehúzta foltos ingét, és a 'szürkét, a tisztát öltötte fel. Ahogy húzta fölfelé, és hátul begyűrte a nadrágjába, a hátán megérezte a régi forradást; ötcentis volt és mély. Megsimította, aztán még egyszer, és úgy öltözött fel. Amikor kiment arra gondolt; még sohasem mesélte a forradást.

Az öregasszony, amikor a bakter kijött, hosszan nézte. Azt fürkészte, hogy áll rajta a ruha, és a zubbony alját kicsit megrántotta.

— Mennyire jár az idő? — kérdezte aztán.

— Tíz perc még — mondta a bakter, és leült.

Távol parasztszekér mozgott a földes úton, messziről olyan volt, mint egy gyerekkocsi. Azt nézte. Kísérte a szemével, másra akart gondolni, mint amire gondolt, de még a sebhely a hátán, csak az járt a fejében. Aztán így szólt:

— Na, nem akarod, hogy

meséljek valamit?

— Ha akarod — mondta az öregasszony, és behunyt szemmel élvezte, hogy süti a nap. — Azt mondtad, hogy már nincs, aztán ennyi van?

— Egy még van — mondta a bakter —, egyetlenegy, azt nem meséltem soha.

— Soha? — kérdezte az öregasszony, és mert a bakter hallgatott, hozzátette: — Eddig miért nem mondtad?

— Nem kérdezted — válaszolta halkan —, pedig vártam, hogy egyszer megkérdezed.

Furán nézett az öregasz- szony, nem tudta, tréfál-e az embere, vagy komolyan beszél. Nagy hangon szólt, tréfának vette a beszédét:

— Honnan tudtam volna, mit kell kérdezni?

— Honnan? — mondta a bakter, és forgatta kezében a piros zászlót —, amikor még fiatalok voltunk, és mindennap átöleltél, és mindennap érezted, hogy seb van a hátamon ... de sohasem kérdezted, miért, mitől. Legalább egyszer, ha kérdezted volna.

— Ne haragudj — mondta az öregasszony — azt hittem, hogy így születtél.

— Nem haragszom, csak vártam, hogy egyszer megkérdezed.

— Hát most megkérdeztem — mondta alig hallhatóan az

öregeasszony.

— Most már más — sóhajtott a bakter, és letette maga mellé a zászlót —, magadtól kellett volna.

Hallgattak. Fájt az öregasz- szonynak, hogy a bakteri megbántotta. Másról kezdett kérdezni:

— Nem jön még a vonat?

A bakter nem nézett az

őrára, mint máskor, csak maga elé:

— Késik valamennyit.

Megint csend lett. Az öergasszony fészkelődött, azt akarta, hogy közelebb kerüljön a bakterhez, és ha félve is, kezét rátegye a bakter térdére.

A férfi nem ellenkezett, szívében békesség volt. Érezte, ezt az öregasszony is, és kis idő után ki is mondta:

— Jó, hogy késik, addig elmesélheted.

Nem nézett az öregasszonyra, de halkan kezdte.

— Tudod, emlékezhetsz — mondta —, egyszer, egy időre nagyon messze mentem tőled. Egy hónapban ha egyszer láttalak... Hát akkor... akkor.., amikor alagutat építettünk a vonatnak, amelyik külföldre megy.

— A kő? Rád szakadt? — kérdezte hirtelen az öregasz- szony, és egészen sápadt lett.

— Nem mondta a bakter—, csak majdnem.

— Nem ügyeltetek— mondta most már enyhültebben az öregasszony, mert arra gondolt, akárhogy is volt, g bakter mégis itt van.

— Nem, nem, egészen más volt ez ... Forróság volt, olyan melegről, többről én nem tudok, és szállt a kőpor, mint nyáron itt, ha autó megy, és ettük, és köptük a port.

Az öregasszony összecsapta a kezét:

— Megszédültél, és lezuhantál a magasból, istenem!

— Nem — modta a bakter —, izzadtunk, igaz, mint a meghajtott lovak, de már megszoktuk.

— Ej, ej, miért nem mondod, miért csavarod megint?

A bakter erre nem felelt, most már beszélni akart, míg a vonat átrobog.

— Délben volt, megettük, amit vittünk — mondta, — aztán, megfogtuk megint a csákányokat, és neki a hegynek. Százan voltunk, és velünk volt a halál. Csuszamlós volt a hegy, mondták is, aki idejön, nem biztos, hogy elmegy. Egyszer aztán bekövetkezett. Megcsúszott az oldala a hegynek, és mázsás kövek zuhantak az emberekre. Sokan meghaltak, akik azért voltak itt, hogy a családnak kenyér legyen. Én a hátamba kaptam egy követ ... Ott volt a temetés, levettük a sapkát, imádkoztunk, aztán sokan elmentek örökre.

Egészen belemelegedett, izzadt és szuszogott.

— Te ott maradtál — szólt az öregasszony —, te bátor voltál — és az arca mutatta a büszkeségét.

— Nem — mondta a bakter —. nem voltam bátor, csak kellett a pénz, hogy esküvőre legyen.

— Miért nem vettem észre, hogy megsebesültél, hogy nem vettem észre? Akkor már a vőlegényem voltál.

— Az — mondta a bakter —, de amikor eljöttem, mindent eltagadtam. Ha elmondom, nem engedsz vissza, nem lesz pénzünk, és nincs menyasz- szonyi ruhád.

— Valamire emlékszem, egyszer megjöttél, nagyon komoly voltál, alig szóltál, s nem is jöttél a szobámba, pedig nagyon hívtalak.

— Azért volt, azért volt, hogy ne lássad a sebemet.

— Én meg azt hittem, hogy már nem szeretsz, és azért nem jössz. Én buta.

Elhallgattak, volt még be- szélnivalójuk tovább, de mire megint sor került volna rá, nem lehetett. A kis ház oldalán megszólalt a jelzőharang. Ütőn a vonat: nemzetközi gyors.

Felállt, lesimította a zubbonyát, fejére tette az egyén- sapkát, fogta a zászlót, és indulni készült.

Az öregasszony mellé lépett.

végignézett rajta, aztán igazított egyet a bakter sapkáján; egyet jobbra, egyet balra; a sildje kicsit oldalra állt.

A férfi tekintettel köszönte meg, aztán megfordult, és indult. A piros zászlót maga elé tartotta, kiállt a fénylő sínekhez, és amennyire fáradt, hatvanéves szeme ellátott, a távolba nézett.

Az öregasszony tíz méterrel mögötte, a kis háznál állt, és azt mondta:

— Egyszer elmegyünk oda. ahol az alagút van ... egyszer meg akarom látni...

A bakter még mindig a távolba nézett, hallotta az öregasszony szavát és felelt is:

— Most onnan jön a vonat, azon jön át.

A földhajlás mögül feltűnt a vonat füstje, aztán a ritmu- sos zakatolás. A bakter vi- gyázzba állt, és magához szorította a harminc évtől fénylő zászlónyelet.

A vonat elrobogott; az ablakból utasok hajoltak ki. Ok egy suta töpörödött baktert láttak a sorompó előtt; vékonyka fejébe beesett a tányérsapka.

Az öregasszony egy magas, fiatal alagútépítőt látott. A hátán ötcentis forradás volt. És zászló helyett mennyasszö- nyi fátyol volt a kezében.

CMP0JSM G 3

1969. június 19., szombat

KÖZELEDIK AZ ARATÁS

ideje. A füzesabonyi járás területén, bármerre is járunk ezekben a napokban, mindenfelé azt látjuk, hogy a szépen fejlett kalászosok szárba szökkentek, kidugták a fejüket, és most a kedvező időjárás hatására duzzad, fejlődik bennük a mag, az idei termés.

— Nem kis feladat lesz most az idei aratási munkákkal megbirkózni — mondja Nagy Sándor, a járási tanács mezőgazdasági osztályának főagronó- musa, hiszen a feltorlódott és sokáig elhúzódó növényápolási munkák után azonnal át keli állni az aratásra.

A járás termelőszövetkezetei, a Füzesabonyi Gépállomás dolgozói, valamint a járási pártós tanácsi szervek, tömegszervezetek vezetői jó előre számoltak a lehetőségekkel, az előre látható nehézségekkel, és időben hozzáláttak az aratási munkák előkészítéséhez. Jelenleg közel 20 ezer holdnyi területen végzik a növényápolási munkákat a járás szövetkezetei, ennek befejezése után pedig 23 293 hold kalászos aratáí sához látnak hozzá.

Az aratás tervszerű lebonyo- í lításáért a járás vezetői intéz- kedési tervet készítettek és a; 1 elmúlt napokban járási szinti- aktívaülésen ismertették a fel- s adatokat. Községi szinten is el- készültek már az intézkedés i tervek, és a községi párt- é:

tanácsszervek ülésein, terme- t lőszövetkezetek közgyűléseir- egyaránt az aratásra való fel- készülés szerepel napirenden.

Több mint 25 és fél ezer hole- az aratni való terület, beleért s ve a borsó és az egyéb takar- i mányfélék betakarítását is. Eh'- 1 hez 56 kombájn és 17 kévekötc

aratógép áll a termelőszövetke- , zetek rendelkezésére. A gépel- kihasználtságát és teljesítőké- pességét figyelembe véve 23 32(- holdon lehet gépi aratást vé- gezni, 2352 hold pedig kézi ara- tásra vár. A termelőszövetke- 5 zetek 523 aratópárt szervezte! i a kézi aratásokhoz, és egy-egj- aratópárra 4 és fél hold aratni- való jut. Természetesen, ha a; i időjárás és az aratni való úgj- kívánja, akkor idegen munka:- erők részvételével is segítenek- a kézi aratás munkájába.

A FÜZESABONYI GÉPÁLLOMÁS szerelői ki javították az aratógépeket és kombájnokat* és időben kijuttatják azokat a termelőszövetkezetekhez. A gépállomás egyébként 20 ezer hold gabona levágására kötött szerződést a szövetkezetekkel. Ugyancsak a gépállomás a termelőszövetkezetekkel karöltve* 112 kombájnos és segédvezető beállításáról és szakszerű képzéséről is gondoskodott.

A kombájnok munkáját nyomon követi a szalmalehúzás és kazalozás, amelyre 28 szalmalehúzó gép és 47 kazalozó munkacsapat áll készen, 380 fővel. A termelőszövetkezeti gazdaságok szakemberei előre kiválasztják a jövő évi vetőmagnak szánt gabonatáblákat, és azt megfelelően gyomtalanítva külön aratják és külön tárolják. Mindezeken kívül közel 17 ezer négyzetméter területű kombájnszérűről és megfelelő tárolóhelyeíkről is gondoskodnak. A terménytisztítást 47 cséplőgép végzi.

Az aratógépek munkája után és a kézi aratással levágott gabonatáblákról 121 pótkocsii erőgép és 286 lófogat szállítja be a gabonát, amelynek el- cséplésére 428 fővel 23 termelőszövetkezeti cséplő munkacsapat áll majd készen. Ezenkívül hat idegen cséplőcsapat is besegít ebbe a nagy munkába. A takarmányhiány pótlására 1647 holdon végeznék másodvetéseket a lekerülő kalászosok után, ezenkívül az aratás utáni talajmunkák is folyamatosan haladnak. A felmérések szerint 130 erőgép egy műszakban, 61 pedig kétműszakos üzemeltetéssel szántja a tarlót és készíti elő a talajt a jövő évi művelés aló

A JÁRÁSI ÉS KÖZSÉGI szinten elkészült intézkedési tervek azt bizonyítják, hogy a járás termelőszövetkezetei és vezető szervei alaposan és komolyan, körültekintéssel készültek fel a nagy aratási munkákra, amelyhez néhány héten belül hozzá is látnak.

Cs. I.