Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Már behallatszik Saigonba az ágyútűz Étienne Fajon: Defterre visszalépése nagyszerű hír (Folytatás az 1. oldalról.) ország nagykövetségét arról, hogy megszakítja Párizzsal a diplomáciai viszonyt. André Mattéi követ, a fran­cia ügyvivő: néhány órán belül elrepül Saigonból. Üjabb nagy sikert arattak dél-vietnami felszabadítás; harcosok. Mint egy amerikai szóvivő legújabb jelentésé­ből kitűnik, a DNFF harcoló alakulatai a hajnali órákban elfoglalták Tou Marong já­rási székhelyet, ameely a kö­zép-vietnami fennsíkon 75 ki­lométernyire fekszik Kontum várostól. A Saigontól 24 kilométer­nyire délnyugatra folyó har­cok legújabb híre az, hogy a kormánycsapatok a DNFF meglepetésszerű támadása következtében 44 embert vesztettek. Az AFP szerint a dél-viet­nami; és amerikai hatóságok tovább folytatják a vizsgála­tot a pénteki bombarobbaná­sok ügyében; Hanoit. Az AFP jelentése szerint a Midway anyahajé­ról felszálló 15 Skyhawk az észak-vietnami fővárostól 80 kilométerre délnyugatra fek­vő Qui Ham környékén ol­dotta ki bombáit, feltétele­zett katonai célpontok felett. Szombaton egyébként össze­sen hat terrorbombázást haj­tottak végre az amerikaiak Észak-Vietnamban, Qui Há­mon kívül, részint Vinh kör­zetében, részint a demilita- rizált övezettől néhány kilo­méternyire északra. Szombaton az amerikai gé­pek dél-vietnami dzsungel- területet is bombáztak. Sai­gontól 450 kilométernyire északra. Binh Dinh tartomány fö­lött első ízben vetettek be Thundercbief-gépeket. Az amerikaiak abban a hi- szemben bombázták a va­dont, hogy ott a partizánok csapatösszevonásokat haj­tottak végre, de semmilyen amerikai közlés nincs arról, hogy mennyire volt eredmé­nyes e támadás. Üjabb hírek érkeztek Tuo Marongból. A járási szék­hely 460 kilométernyire észak­ra fekszik Saigontól, s a reg­geli órákban a DNFF egy zászlóalj nyira becsült egysé­ge lerohanta az ottani hely­őrséget, majd ezt követően az amerikaiak bejelentet­ték, hogy a jelek szerint az egész város elesett. A Reuter értesülése szerint a város körül tovább folyik a harc, de Tuo Marongot a partizánok már teljesen be­kerítették. Egy amerikai he­likopter támaszpontról a dél­vietnami légierő légihidat próbált teremteni Tuo Ma- rong-gal, a gépek azonban csak 65 kilométernyire tud­ták megközelíteni az ostrom­lott várost, mert a szakadat­lan esőzés, az alacsony fel­hőzet a földre kényszerítette őket, PÁRIZS (MTI): Az Humanité szombati szá­ma közli Étienne Fajonnak. a lap igazgatójának, a Francia KP Politikai Bizottsága tagjá­nak vezércikkét Defferre el­nökjelöltségének visszavoná­sáról. Fajon rámutat: a francia dolgozók véget akarnak vetni a degaulleizmusnak, úgy lát­ják, hogy Defferre visszalépé­se az elnökjelöltségtől nagysze­rű hír. A személyi hatalom rendszerének vereségéhez — hangoztatja a vezércikk — az szükséges, hogy a munkásosz­tály, minden haladó erő, az összes demokratikus pártok és szervezetek közösen cseleked­jenek. Defferre jelképévé vált mindannak, ami ezzel ellen­tétes. Foglya lett a szocialista párt és a reakció szoros szö­vetségének. Ez a szövetség azonban — fejtegeti Fajon cikke — dara­bokra hullott szét, mivel az MRP — a szocialisták partnere ebben a szövetségben — étvá­gyat kapott, s nem elégedett meg a szocialista párt alapve­tő kérdésekben tett engedmé­nyeivel, hanem teljes behódo- lást, a reakciós állapotokra való teljes átállást követelte. Ezt — emeli ki Fajon — nem lehetett elfogadtatni a szocia­lista pártharcosok és választók tömegeivel. Wilson „yietnami békemisszióját” életben igyekszik tartani Az akció halálos áldo­zatainak száma már 43- ra, a sebesülteké pedig 80-ra emelkedett. — írja a francia hírügynök­ség. Közben pedig újabb nagy robbanásról érkezett hír: mint a UPI jelenti, a Saigon­tól 20 kilométerre északke­letre fekvő Bien Hoa ameri­kai légitámaszponton ^egy­előre megmagyarázhatatlan” hatalmas robbanás történt, amikor az első zászlóaljhoz tartozó katonák éppen heli­kopter-bevetésről tértek visz- sza. Az első hírek szerint tíz ausztráliai és két amerikai katona megsebesült. Amerikai kalózgépek szom­baton ismét megközelítették Gagarin Toulouseban PÁRIZS (MTI): A Franciaországban tartóz­kodó Jurij Gagarin a Vichyben tartott -„kozmikus filmfeszti­vál” befejeztével ellátogatott Toulouse-ba, ahol megtekintet­te a város repülőgép-gyárát Ebből az alkalomból a kozmosz első meghódítója nyilatkozott az újságíróknak, akik megkér­dezték, tervez-e újabb űrrepü­lést? Gagarin ezt felelte: „Nem lehetetlen, hogy az a megtiszteltetés ér: újabb, nagy felfedezést kell végrehajtanom a világűrben’*. LONDON (MTI): A brit nemzetközösség 11 órán át tartó viharos záróülé­sét követően a késő éjszakai órákban került sor Wilson mi­niszterelnök sajtóértekezletére. A brit kormányfő könnyedén átsiklott az általa kezdeménye­zett „vietnami békemisszió” ke- esztül-hajszolásának módsze­reit, a misszió jellegét és sze­mély szerint az ő vezető szere­pét érintő nyilvánosan kifeje­zett bírálatok felett. Azt állí­totta, hogy a „21 tagállam kö­zül 20 teljes szívvel jóváhagyta a missziót és azt is, hogy ő ve­zesse a küldöttséget”. Wilson kijelentette, hogy a küldöttség Saigon, Hanoi és Washington felkeresésére ké­szül, ebben a sorrendben. Meg­jegyezte: a misszió útnak indu­lása attól függ, hogy „elegen­dő számú helyre látogathat­nak-e el”, vagyis hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság és a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítása Front részéről hajlandók-e tárgyalni a misz- szióval. Wilson egyébként sajtóérte­kezletén megjegyezte: abban az esetben, ha Hanoi nem hajlan­dó fogadni a missziót — az irányelvek nem látszanak a VDK számára elfogadhatónak —Várunk, amíg kedvezőbb válasz érkezik”. Ez a nagy „vá­rakozási készség” megerősíteni látszik azt a meglehetősen álta­lános londoni véleményt, hogy a brit kormányfő „békemisszió­jának” életben tartásával igyek­szik leszerelni az amerikai ag­ressziótól való egyértelmű el­határolódást követelő párton belüli ellenzékét. A misszió kilátásait illetően irányadónak tekinthető Ho Si Minh dtaök nyilatkozata, ame­lyet a Daily Worker hanoi kü- löntudósítójának adott. „Wilson miniszterelnök nem teljesítette megfelelően az 1954- es genfi értekezlet társelnök­ként rááramló kötelezettségeit. A brit miniszterelnök megkí­sérelte támogatni az Egyesült Államok imperialista agresszió­ját. Wilson tehát nem kapcso­lódhat bele a béketárgyalások­ba — hangzik a nyilatkozat. Események — sorokban NEW YORK: A vandenbergi légitámasz­pontról — 48 órán belül a má­sodik — „bizalmas rendelte­tésű” mesterséges holdat in­dították pályájára Atlas-Age- na hordozórakétával. MARSALA: Egy szicíliai család kilenc tagja lelte halálát a szicíliai Marsalában. Amikor az apa, aki harminc méter mély kút benzinmotorjának javítása vé. gett szállt le az aknába, nem adott életjelt magáról, a csa­lád másik tagja ereszkedett le a mélybe, majd hasonló mó­don követte őket még hét csa­ládtag. A szomszédok által ki­hívott tűzoltók a motor mér­gező égéstermékével telt kút- aknából már csak kilenc holt­testet húzhattak a felszínre. OMSZK: Tito elnök és jugoszláv kül* döttség tagjai szombaton ír* kutszkból Omszkba érkeztek. A repülőtéren a korábban oda­érkezett Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja és a helyi párt és állami vezetők fogad­ták Titót és kíséretét. VLAN BATOR: A Cedenbal vezette mongol párt- és kormányküldöttség szombaton hazatért Csehszlo* vákiából. MOSZKVA: Szombaton a Kreml-ben a szovjet vezetők megbeszélést folytattak Mohammed Reza Pahlevi iráni sahhal. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin és más hivatalos sze­mélyiségek vettek részt a be­szélgetésben. BELGRAD: Múlt év október 19-én —* mint ismeretes — az Avala fö­lött lezuhant az a szovjet re­pülőgép, amelyen szovjet ve­teránok utaztak Belgrádbaj hogy részt vegyenek a jugosz­láv főváros felszabadulásával kapcsolatos ünnepségeken. A belgrádi városi tanács úgy határozott, hogy emlékmkűvet emel a katasztrófa áldozatai­nak. Az emlékműre másfél millió dínáros pályázatot ír­tak ki, amelyet Jovan Kratoh- vil nyert el. MOSZKVA: Szombaton Moszkvában meg­nyílt Ék Sándor Kossuth-dí- jasnak a Magyar Népköztár­saság kiváló művészének ki­állítása. (MTI) Szemtől szemben a SZENZÁCIÓKÉNT is lehet­ne tálalni annak a beszámo­lónak egyes megállapításait, amit a Gyöngyösi Városi Párt- bizottság legutóbbi ülése meg­aitatott, nem kellene mást tenni, csupán az őszintén fel­tárt hibákat felsorolni, aztán egy kicsikét elmeditálni fölöt­te, valahogy úgy, no lám, mennyi minden ballasztot hur­colunk magunkkal, milyen erős még nálunk a történelmi teg­nap fékező ereje, milyen könnyen hatnak a nyugati ha- t' rainkon túlról sugárzó élet­fa ifpgás mérgező kipárolgásai. De ezzel a módszerrel véte­nénk a valóság ellen, vétenénk a beszámoló szelleme ellen, ’■ fenénk az őszinteség ellen, f nely mindig kerek egészre, f soha sem annak egyik ré­szére mondja ki a teljesség bizonyosságát. Mutassuk meg hát most is a maradéktalan valóságot. Amit már elértünk Ha tovább akarunk lépni, egy kicsit hátra is kell tekin­tenünk, hogy lemérhessük, honnan jutottunk idáig, milyen eredmények irányjelző táblái vezettek el a mához bennün­ket. Kétségtelen pozitívumok sora tehet büszkévé bennün­ket. Pedig a hitetlenkedők nem egyszer kongatták meg a vész­harangot, akár a társadalmi vagy gazdasági változások egy- eey történelmi fordulójához 2 MPtm&G 1965. június 27* vasárnap gyűjtöttük össze erőinket, utoljára a szövetkezeti mező- gazdaság szervezésének idő­szakában. Ezekkel a varjú­hangokkal nem kell már vi­tatkoznunk, a történelem mondotta ki a végső szót, a történelem ítélete bizonyítot­ta igazunkat. Azóta sokat és sokoldalúan változott a közfelfogás egy sor kérdésben, tisztultak a fejek, helyére rendeződtek a gondo­latok. Iskolák, tanfolyamok, előadások sora, a továbbképzés különböző formái ezreket von­tak be a minket körülvevő világ tényeinek igaz megisme­résébe. Nincs értelme most számokat sorolni, a jó irányú változást mindenki megmér­heti környezetének egyedein. De önmagán is. Hiba lenne azonban azt ál­lítani, hogy most már túlju­tottunk a feladatok többségén, alig kell valamit tennünk, hogy nyílegyenesen haladjunk a végső cél felé. És itt kell még nyíltan szembenéznünk magunkkal, mint ahogy tette ezt a párt- bizottság is Gyöngyösön. Ami még akadályoz Itt van mindjárt a nyerész­kedés, az anyagiasság. Még vezető beosztású embe­rek is megtették, hogy több­ször elcserélték lakásukat in­dokolatlanul. Az OTP-n ke­resztül vásároltak néhányan lakást, de előbb az Ingatlan- kezelő Vállalattal rendbe ho­zatták sok ezer forintos fel­újítás tehát közpénzből történt meg. Megtörtént az is, hogy az így megvásárolt lakást ké­sőbb-}ór haszonnal továbbad­tényekkel ták és szolgálati lakást kértek és kaptak helyette. A lakáshelyzet egyébként is nagy gond. Az ilyen visszás­ságok azonban még tovább súlyosbítják, és a közvéle­ményben felháborodást válta­nak ki. Mert nehéz megérteni, hogy a fővárosban lakással rendelkező főmérnök Gyön­gyösön kétszobás, komfortot kap, és ezt csak egyedül lakja. Nehéz megérteni, hogy egye­dül álló mérnök, orvos kétszo­bás lakást kapjon, ugyanakkor nagy családos, kis jövedelmű dolgozó pedig olyan tanácsot, hosv OTP-kólcsön segítségévei építsen magának házat, ha la­káshoz akar jutni. Vagy az ajándékozás.. .1 Nem a névnapi, vagy születés- napi figyelmességről van szó, hanem a fizetett munkáért el­fogadott nagyobb mennyiségű borról, baromfiról, gyümölcs­ről és egyéb terményről, ami­nek jó részét, az el nem fo­gyasztható tekintélyes meny- nyiségű fölösleget aztán pia­con értékesíttetik a háztartási alkalmazottal. Furcsa honorálás! móddal is találkozhatunk az utóbbi évek gyakorlatában. Dicséretes szor­galommal dolgozott éveken keresztül, nem kímélte erejét a társadalmi munkában sem, és miután érdemeket szerzett magának, így természetes, hogy a legközelebb megürese­dett gebines állást ő kapta meg. Tudunk olyan személyt is említeni, aki elvállalt közel két és fél ezer forintért egy állást azzal a feltétellel, hogy a közeli községben megépülő új egység vezetését rábízzák annak idején. Gebines üzlet ez is. Ezer forint havi fizetéssel! Vajon miért ragaszkodott a másfél ezer forinttal kisebb jövedelmű álláshoz? Köz- vagy magántulajdon ? A két tulajdonviszonyt még vannak, akik összecserélik, Nem bűnözőkről kell beszél­nünk, az' nem tartozik most ide. De az a vezető, aki meg­feledkezik a nagyszámú selejt gyártóinak felelősségre voná­sáról, aki eltűri, hogy a köt­bér állandósuljon valami olyasféle magyarázattal, hogy az ilyen összeg tulajdonképpen senkinek sem okoz vesztesé­get, mert csupán az egyik mi­nisztérium kimutatásából a másik minisztérium kimuta­tásába kerül át, a gyárat, a vállalatot a sajátjának tekinti, nem érez felelősséget a kollek­tíva iránt, sőt, le is becsüli a dolgozókat. Ugyanilyen meggondolás táp­lálja az újítási díjak kifizeté­sében meglévő rendellenessé­geket is, ha az újító személye a döntő a díj összegének meg­állapításában. Mit tesznek ilyenkor a párt- szervezetek? Miért nem lépnek fel a helytelen gyakorlat ellen? Az igazság az, hogy nem min­dig veszik figyelembe az illeté­kes gazdasági vezetők a párt­szervezet ajánlásait, és a vá­rosi pártbizottság sem figyelt mindig a hozott határozatok végrehajtására. Olykor megelé­gedtünk csak a határozat meg­szövegezésével, a többit rábíz­tuk az emberek öntudatára, fe­gyelmezettségére, megfeledkez­ve az ellenőrzés szükségességé­ről. Demokratikus jogok Csoda-e hát, ha kialakult a vélemény,- nenvéndéxneB- ügyet csinálni semmiből. Hiába mondja el a különböző fórumo­kon az észrevételeit a közös­ségért aggódó munkás, vagy tsz-tag, a bírálatén ugyan sem­mi hátrány nem éri, de a kriti­kának nem is lesz semmi kö­vetkezménye. Azt mindenki el­engedte a füle mellett. Érde­mes tehát felszólalni? Érdemes a hibára a figyelmet felhívni? Érdemes egyáltalán a tanács­kozásokon részt venni? Egyáltalán: rendszeresen meg­tartják a kötelező termelési ta­nácskozásokat, vagy csak akkor hívják össze a munkásokat, ha veszélyben a terv, rá kell kap­csolni a munkára? Miért fordulhat elő többször, több üzemnél, vállalatnál, in­tézménynél, hogy a vezetője nem ér rá a taggyűlésre el­menni, mert egyéb, fontos te­endői másfelé szólítják? Miért találkozunk olyan vé­leménnyel, hogy a vezető be­osztású embereket nem szabad nyilvánosan bírálni, mert — így mondják — ezzel lejáratnák a tekintélyét? önteltség, a tömegek lebe­csülése, a tömegektől való fé­lelem, kényelmesség, politikai megrekedtség mindennek a magyarázata, ami egyben bizo­nyítja azt is, hogy csak az ál­landó továbbképzés biztosíthat­ja a jó vezető tájékozódását, cselekvési biztonságát. Ezt sem érti meg mindenki, úgy tartják, a szakmai ismeret mindennél fontosabb. Pedig csak a kettő együttese, magas foka tehet bárkit alkalmassá vezető állás betöltésére. Következtetések Nincs módunk arra. hogy a pártbizottsági ülés elé került beszámoló minden területével foglalkozzunk. Azokat a része­ket emeltük ki belőle, amiket a legfontosabbaknak tartott tunk, amikre a közfigyelem ér­zékenyen szokott reagálni. Tény az, hogy a pártbizott­ság magáévá tette a megállapí­tásokat, senki sem volt olyan) aki túlzottnak ítélte volna meg a beszámoló kitételeit. A fel­szólalók mindegyike örömmel üdvözölte a nyílt hangot, mint mondották, várták ezt a szám­vetést, hiszen az emberek első­sorban a párttól, a kommunis­táktól követelik meg a tények^ kel való őszinte szembenézést, hogy a valóság elemzése után a hibák megszüntetésére lehes­sen az erőket összefogni. Ezen a pártbizottsági ülésen is ismételten kiderült, hogy a vezetők tekintélyét nem a hiá­nyosságok elkendőzésével lehet növelni, hogy a vezetők tekin­télyét nem csorbítja a hibák elismerése, ha azt a tettekben megnyilvánuló javító szándék követi azonnal. Ezen a pártbi­zottsági ülésen is a hibák el­len léptek fel és nem a szemé­lyek ellen, ezért lehetett túl­zásoktól mentesen értékelni a tennivalókat. MINKET SEM a szenzációra való vadászós vezetett, hanem a közvélemény tájékoztatásá­nak igénye, hiszen a pártbizott­ság ülése nem csupán belső, pártkér«! lseket tárgyalt, ha­nem olyan témakört, ami a vá­ros határain túl is k ipes hatni. ValTfuk, társadalmunk felnőtt ahhoz, 1 gy felnőtt módon vi­tasson n vg úgynevr itt kényes ügyeket, mert ennek a felnőtt, politikai: ag felnőtt társada­lomnak az ereje sf, thet csak bennünki .ibák megszünte­tését céh e törekvéseinkben, a további eredményei elérésé­ben. ( ioitiár Terenc Utcai harcok egy dominikai városban SANTO DOMINGO (MTI): Hírügynökségi jelentések sze­rint rendkívül heves utcai harcok dúltak a dominikai San Francisco De Macoris vá­rosban a felfegyverzett polgári lakosság és a jobboldali lm- bert-junta katonái és rendőrei között. A város, amely Imber- ték birtokában van, 30 kilomé­ternyire fekszik a dominikai Santiagotól. A felkelés hajnali háromkor tört ki, a felkelők birtokukba vették a város főterét, majd géppuskaállásokat létesítettek egyes középületeken. Az Im- bert-kormány katonai és rend­őri erősítéseket irányított a helyszínre, közben pedig a fel­fegyverzett csoportok a helyi katonai erődítményt és a rend­őr-laktanyát támadtál:, de si­kertelenül. Számos halálos ál­dozata van a csatározásoknak. Santo Domingóból vizsgáló bi­zottságot küldött a helyszínre az AÁSZ. Vizsgálódásai azon­ban nem jártak eredménnyel., mert — mint az AFP közli — a helyi hatóságok nem adták meg a szükséges felvilágosításokat. „Csak kihalt utcákat talál­tunk” — közölte egy AÁSZ- megbizott. Tüntetés San Francfscéban Johnson agresszív politikája ellen kult ki, hogy az amerikai elnök beszédével ismét megkísérelte a vietnami háború felelősségét az ENSZ-re hárítani. A jelentések szerint Johnson elnök több mint egyórás meg­beszélést tartott U Thant fő­titkárral, majd később Steven­son, amerikai ENSZ-delegátus- sal. SAN FRANCISCO (MTI): San Franciscóban nagy tö­meg gyűlt össze a szálloda előtt, ahol az ENSZ 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepsé­gen részt vevő küldöttségek megszálltak. A tömeg hosszú ideig várt Johnson elnökre, de hiába. Amikor a küldöttségek kocsija — köztük U Thant — a szálloda élé érkezett, a tömeg a kocsik felé indult, a rendőr­ség azonban feltartóztatta a tüntetőket, akik plakátokon tiltakoztak az amerikai haderő dominikai állomásozása ellen és követelték a vietnami hábo­rú befejezését. „Johnson gyil­kos” — „Nem akarunk több na­palmbombát!” — „Halottakkal nem lehet tárgyalni!” S ehhez hasonló feliratok voltak olvas­hatók a plakátokon. Johnson elnök beszéde ENSZ- körökiben általános csalódást keltett. Különösen az afrikai és ázsiai országok képviselői tar­tották a beszéd hangját felhá­borítónak. Johnson elnök az Egyesült Államokat az „ártat­lanság angyalának tüntette fel és azt követelte, hogy az ENSZ védje meg az „amerikai jogo­kat” Délkelet-Ázsiában” — mondják ezekben a körökben. Általában az a vélemény ala-

Next

/
Thumbnails
Contents