Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

Események — sorokban KONSTANZ: A nyugat-németországi Konstanz-tó vize az újabb eső­zések következtében megáradt. Konstanz város utcái vízben állnak. Helyenként a víz a há­zak első emeletét is eléri. MÜNCHEN: Andrija Klarios, Jugoszlávia müncheni konzulja, aki június 8-án, egy terrortámadás követ­keztében megsebesült, — fele­ségével együtt hazautazott Ju­goszláviába. SANTIAGO: A chilei adóhivatal 1200 tisztviselője huszonnégy órás sztrájkba lépett, tiltakozásul az ellen, hogy a kormány el­utasította a béremelésre irá­nyuló követeléseiket. NEW YORK: A New York-i tőzsdén roha­mosan estek az árfolyamok. Az ennek következtében mos­tanáig létrejött veszteségeket több mint 7500 millió dollárra becsülik. Az árfolyam esésé­nek okát a hírügynökségek nem közlik. ÜJ-DELHI: Sasztri, indiai miniszterel­nök, Tito elnök meghívására július 28-án, négynapos hiva­talos látogatásra Jugoszláviá­ba látogat. MOSZKVA: Hétfőn este Moszkvába ér­kezett a Magyar Állami Ope­raház balettegyüttesének má­sodik csoportja, amely a Pá­rizs lángjaiban lép fel. A cso­port tagjainak egy része szinte „menetközben” kapcsolódott be a Kreml kongresszusi palo­tájában folyó próbákba. A ma­gyar balettművészek szabad­idejüket városnézéssel és ki­rándulásokkal* töltik. Algériai jelentéseinkt A forradalmi tanács meg akarja szüntetni az egypártrendszert ? Elfogták a bombamerénylőt — „Üstkoncert” Algírban Ben Bella egészséges SAIGON (Reuter, TASZSZ, AP, Űj-Kína): Dél-vietnami szabadsághar­cosok keddre virradó éjszaka gránátokkal lőtték a kormány­csapatok állásait félúton a szombaton elfoglalt Tuo Ma- rong és Kontum tartományi főváros között. A rossz időjá­rás miatt a kormánycsapatok egyelőre meg sem kísérlik Tuo Marong visszafoglalását, hanem Kontum előtt álláso­kat építenek ki. Olyan hírek terjedtek ugyanis el, hogy a szabadságharcosok rövid időn belül támadást indítanak Kon­tum ellen. Kedd reggeli jelentések szerint a partizánok Saigontól négyszáz kilométerrel északra megütköztek a saigoni diktatú­ra csapataival és. 28 katonát megöltek, kilencet megsebesí­tettek. A kormány csapatok 15 katonája eltűnt. Saigontól 110 kilométerrel északra, Song Be mellett, a szabadságharcosok kedden hajnalban felrobban­tottak egy közúti hidat. ALGÍR (MTI): Bumedien ezredes, az algériai forradalmi tanács elnöke fo­gadta Abdel Megid Faridot, az EAK elnöki irodájának főtit­kárát és felkérte, adja át szó­beli üzenetét Nasszer elnök­nek. Diplomáciai körök véle­ménye szerint az üzenet Ben Bella volt elnök sorsára vo­natkozik. Csen Ji, kínai miniszterel­nök-helyettes és külügyminisz­ter felkereste Bumedien ezre­dest, akivel — mint az Űj-Kí­na hírügynökség írja — szívé­lyes és baráti megbeszélést folytatott. Csen Ji különrepü- lőgéppel Kairóba utazott. Az afro-ázsiai csúcsértekez­let színhelyéül kijelölt épület ellen ekövetett bombamerény­let szerzőjét letartóztatták — jelenti az AFP algériai forrás alapján —, majd hozzáteszi, hogy az illető egyiptomi. Is­meretes, hogy az előző napok­ban algériai illetékesek cáfol­ták, hogy egyiptomi személyek a merénylet miatt gyanúba ke­veredtek volna. A francia hírügynökség az említett hírforrásra hivatkoz­va megemlíti még, hogy a múlt hét végén az EAK-nak egy cirkálója és két tenger­alattjárója hajózott el az algé­riai partok előtt, majd távo­zott az algériai vizekről. Algírból az utóbbi két nap­ban tüntetésekről nem érke­zett jelentés, de hír szerint hétfőn este a főváros algériai­ak által lakott negyedében „üstkoncert” volt, az első az Kigyulladt egy „Boeing 707" A Pan American Airways* amerikai repülőtársaság egy „Boeing 707” típusú lökhajtá- sos utasszállító gépe San Franciscóban, közvetlenül az indulás után kigyulladt. A tűz a gép jobbszárnyában és egyik külső reaktorában ütött ki, de a pilótának sikerült mintegy 80 kilométernyire fekvő Tra­vis légitámaszponton kényszer- leszállást végrehajtania. A gép szárnyának és motorjának né­hány tüzes alkatrésze San Franciscóra esett, de senkit sem sebesített meg. Nem tör­tént sebesülés a repülőgép 143 utasa és 10 főnyi legénysége között sem. ország függetlenné válása óta Az erkélyeken mintegy ezer személy dobolta az ütemet lá­basokon és fazekakon, és hoz­zá Ben Bellát éltető jelszava­kat skandált. A koncertbe be­levegyült a szomszédos erké­lyekről elhangzó csitítás. A rendőrség ebbe a tüntetésbe nem avatkozott be. Az APS algériai sajtóügy­nökség bejelentette, hogy az algériai tájékoztatásügyi mi­nisztérium a külföldi újságírók számára körutazásokat szer­vez az ország belsejébe. Az el­ső csoport kedden délelőtt in­dult Algéria keleti részébe és július elsején érkezik vissza. Algériai hivatalos szóvivő bejelentette, hogy Robert Lam- botte-ot,a í’Humanité külön­tudósító j át nem tartóztatták le Algírban, csak kihallgatták a rendőrségen, majd felkérték, hogy hagyja el az ország te­rületét. A szóvivő hozzátette, hogy ez nem kiutasítás, mert Lambotte-nak magmarad a jo­ga, hogy később visszatérhes­sen Algériába. Az intézkedést azzal indokolták, hogy a tudó­sító egyik cikkében „minden objektivitást félretéve gyászos képet festett a jelenlegi algé­riai helyzetről”. Az Algériában külön tudósí­tóként működő francia újság­írók közleményükben élénken tiltakoztak a Lambotte ellen hozott intézkedés miatt, ame­lyet a tájékoztatás szabadsá­ga korlátozásának minősíte­nek. Bularuf, Algéria római nagy­követe Rómába érkezett. Ér­kezésekor kijelentette: „Még ha ez egyeseknek nem is tet­szik, Algéria nem áll lángok­ban, és Algériában nem fo­lyik vér, a helyzet nyugodt.” Egy Ben Bella sorsával kap­csolatos kérdésre válaszolva azt mondotta, a forradalmi tanács hivatalosan közölte, hogy Ben Bella őrizetben van, és egészséges. Hozzátette, nem érti, hogy miért kell ennek az ellenkezőjére gondolni. Serif Belkaszem agériai mű­Willy Brandt Olaszországban „A nyugat-európai országok közeledjenek a szocialista táborhoz” ROMA (MTI): Az Olaszországban tartózko­dó Villy Brandt nyugat-ber­lini polgármester beszédet mondott a római városházán — jelenti az AP Beszédében síkraszállt a nyu­gat-európai országok politikai egységének megteremtéséért, sürgette a Közös Piac és az európai szabadkereskedelmi társulás vártarifáinak csökken­tését. Elismerte, hogy a Közös Piacon belül vajmi kevés re­ményt lát az úgynevezett po­litikai integráció gyors megva­lósulására, ezért kívánatosnak jelölte meg, hogy a Közös Piac tagállamai kifelé is te­kintsenek, építsék ki együtt­működésüket más nemzetek­kel. Ennek érdekében Brandt javasolta, hogy állítsanak fel egy európai titkárságot, ame­lyet nem ruháznának fel nem­zetek feletti előjogokkal, hanem „információs és konzultatív eszközként” használnának fel a politikai együttműködés ja­vára. Brandt szorgalmazta, hogy a nyugat-európai országok kö­zeledjenek a szocialista tábor­hoz, növeljék kereskedelmi kapcsolataikat a szocialista országokkal a kölcsönös elő­nyök elve alapján „de ne ker­gessenek vágyálmokat”. „Hiba lenne abban mester­kedni, hogy ezeket az államo­kat a Szovjetunió ellen fordít­suk” — mondotta Brandt. „Az ilyen politikai baklövés elke­rülhetetlen kudarcot eredmé­nyezne”. , Költség- és jővedelemszámítási problémák termelőszövetkezetekben a A MÁINÁL JOBB, a ter­melőszövetkezetekben általá­nosan alkalmazott költség- és jövedelemszámítás elveinek és módszereinek kidolgozásán évek óta njunkálkodnak a köz­gazdászok. Hazánkban és a szocialista országokban is éles viták folynak ezekről a kérdé­sekről, azonban a költség- és jövedelemszámítások általáno­san elfogadott elmélete és egy­séges gyakorlata még nem ala­kult ki. Ez azzal magyarázha­tó, hogy a költség- és jövede­lemkategóriák elvi meghatá­rozása, a mutatók konkrét szá­mítási rendszerének kimunká­lása — a termelőszövetkezetek konkrét termelési viszonyai, a termelőerők adott színvonala miatt — sok nehézséggel jár. A termelés szervezésének je­lenlegi gyakorlata, a vezetés színvonala, a kezdetleges nyil­vántartás pedig a termelőszö­vetkezetek nagy részében még lehetetlenné teszi a valóságot pontosan tükröző önköltség­számítást és annak felhaszná­lását a gazdálkodás irányítá­sában. A szocialista mezőgazdaság gazdaságpolitikai irányítása, az eredményes termelőszövetke­zeti gazdálkodás elképzelhetet­len a termelés jövedelem- és költségmutatóinak valóságos is­merete nélkül. Ez nyújt meg­bízható alapot az árutermelés növelése, a gazdaságosság, a termelékenység fokozása ér­dekében foganatosított gazda­ságpolitikai intézkedésekhez. A jövedelmezőség- és önköltség­számítás egyben alapvető fel­2 XÍPOJSMG 1965. júaius 3Ű., szerda ­tétele az önálló elszámolás eredményes alkalmazásának, az anyagi érdekeltség követ­kezetes érvényesítésének is. Az önköltség — a termékek előállításához üzemi szinten felhasznált élő- és holtmunka ráfordítások pénzbeni kifejezé­se — fontos szerepet tölt be a gazdálkodás ésszerű megszer­vezésében. Megmutatja az üze­mek élő- és holtmunka ráfor­dításait, valamint a termelés jövedelmezőségének az alaku­lását. De az önköltség alkal­mas arra is, hogy segítségével a gazdaságok vezetői figye­lemmel kísérjék a ráfordítá­sok hatékonyságának alakulá­sát, a munka társadalmi ter­melékenységét. A termelőszö­vetkezeti gazdálkodás jelenle­gi rendszere, a termelőerők színvonala azonban sok aka­dályt, nehézséget és sajátos követelményeket támaszt a költség- és jövedelemszámítás­sal szemben. A TERMELŐSZÖVETKEZE­TI GAZDÁLKODÁS egyik sa­játossága, hogy — eltérően az állami gazdaságoktól —, a megtermelt termékek felhasz­nálásáról — az érvényes álla­mi intézkedések betartásával — maga a szövetkezet dönt. Ez egyben azt is jelenti: a szö­vetkezetek önállóan gondos­kodnak a termelés feltételei­nek biztosításáról. Ebből kö­vetkezik, hogy — leszámítva az állami segítséget — a szö­vetkezetek csupán abból oszt­hatnak, amit megtermeltek. Így a tagok személyes jövedel­me a lehető legszorosabban összekapcsolódik a termelés alakulásával, a bruttó jövede­lem nagyságával. Egy másik fontos sajátosság: a szövetke­zetekben nemcsak a tagság pillanatnyi érdeke, a minél magasakbj.részesedés_ ösztönöz a bruttó jövedelem növelésére, hanem a szövetkezet, jövőbeni érdeke, a felhalmozás növelése is erre serkent. Ez az oka an­nak, hogy a mezőgazdaság irányítói, az üzemek vezetői, a szövetkezetek dolgozói az üzemi vezetés olyan rendjét igyekeztek kidolgozni és alkal­mazni, amelynek segítségével megteremtették a lehetőségét, és egyben ösztönöztek is az egy tagra jutó bruttó jövedelem növelésére. A mezőgazdasági termelés fejlődése, a termelőszövetkeze­tek szocialista nagyüzemi gaz­daságokká fejlesztése azonban egyre inkább megköveteli, hogy a gazdaságok vezetői ne csak a bruttó jövedelem ala­kulásáról tájékozódjanak, ha­nem gazdasági döntéseiket a gazdaságosság, a termelékeny­ség fokozásának követelmé­nyeihez is igazítsák. A bruttó jövedelem növekedése a gaz­daságosság alakulásáról csu­pán közvetve tájékoztat. Ezen­kívül a magas bruttó jövedel­met biztosító termékek terme­lése szintén lehet gazdaságta­lan. Ezt pedig akkor lehet megállapítani, ha a gazdasá­gok vezetői ismerik az önkölt­séget és a tiszta jövedelmet. A közgazdászok körében nemcsak arról folyik a vita, hogy az önköltség, vagy a bruttó jövedelemszámítás a leg­fontosabb a jó gazdasági dön­tésekhez, az üzemek irányítá­sához, hanem az önköltség ki­számításának elvi és gyakor­lati problémái körül is, több különféle nézet ütközik meg. AZ őnköltségszAmí- TÁS egyik legvitatottabb prob­lémája az élőmunka-ráfordítá­sok elszámolása. A szövetkeze­tek ugyanis nem munkabért fizetnek, hanem részesedést . osztanak _ a végzett munka után, amelynek nagysága, ter­mészetbeni és pénzbeni meg­oszlása szövetkezetenként kü­lönbözik. Vannak, akik csak a ténylegesen kifizetett munka­díjat, vannak, akik az állami gazdaságok átlagos bérének korrigálása útján kialakított munkadíj összeget tartják költségként elszámolhatónak. Jelenleg mindkét: a „névleges bérrel” és a „tényleges része­sedéssel” való elszámolásra szükség van, mert mindegyik alkalmas meghatározott, fon­tos összefüggések feltárására, vizsgálatára. A szövetkezetek különböző feltételek között gazdálkodnak, ezért a tényle­ges része’sedés szövetkezeten­ként eltérő. Ahhoz, hogy a szövetkezetek vezetői a terme­lés tényleges költségeit, vala­mint a tiszta jövedelmet figye­lemmel kísérhessék, szükségük van az élőmunka költségeinek a „tényleges részesedéssel” történő elszámolására. A mun­katermelékenység alakulásá­nak a vizsgálata, a különböző gazdaságok összehasonlítható­sága viszont megköveteli, az egységes normalizált munka­díjjal való elszámolást. E mun­kadíj szintjét a jelenlegi hely­zetben, egy munkanapra vo­natkoztatva célszerű meghatá­rozni, mert a munkaegységbe- ni elszámolás szükségszerűen sok pontatlanságot rejt magá­ban. A sajAttermelésü ANYAGOK és az általános költségek elszámolásának problémái és megoldásuk lé­nyegében a mezőgazdaság minden szektorában azonos. Az eddigiek szerint vagy ön­költségen, vagy állami felvá­sárlási áron helyes elszámolni a sajáttermelésű anyagokat. A társadalmi munkamegosztás­nak, az áru és pénzviszonyok alakulásának ismerete azonban lehetővé és szükségessé is te­szi a sajáttermelésű anyagok felhasználásának elméleti meg­alapozását és differenciáltabb elszámolását. A sajáttermelésű vetőmagvakat és szaporító anyagokat — mivel ezek a szükségletnek általában csak • kisebb részét . !edezik :és a . na­gyobb részt másoktól szerzik be az üzemek — helyes az ön­költségben mindenkor elszá­moló árakkal, mégpedig a vá­sárolt vetőmagvak beszerzési árával értékelni. A szemes (abrak) takarmányok elszámo­lásában célszerű ugyanígy cse­lekednünk. Bár néha — bizo­nyos célra — az önköltségen való elszámolás is szükséges lehet. A szálas- és tömegtakarmá­nyok sajáttermelésű részét — mivel ez mindig dominálni fog a mezőgazdasági üzemek­ben — az önköltségen alapuló elszámolási áron vegyük fi­gyelembe. Az egyéb takar­mányfélék elszámolási árát a több éves átlagos önköltséghez indokolt igazítani. Az általános költségek ága­zati elosztásának mai nagy­vonalú gyakorlatát az ésszerű­ség határain belül oly módon szükséges megváltoztatni, hogy jobban érvényesüljön a köz­vetlen elszámolás elve. KÜLÖN PROBLÉMÁT JE­LENT a termelőszövetkezetek­ben az amortizációs költségek elszámolása. Mivel a szövetke­zeti gazdaságokban az amorti­záció az önkötségben csak kal- kulatív tételként szerepel, ezért az önköltség nincs össz­hangban a szövetkezet tény­leges önköltség- és jövedelem- viszonyaival. A szövetkezetek többségében még jelenleg nincs amortizációs alap. Ezért nemcsak a pontosabb önkölt­ségszámítás szükségletei, ha­nem a jól felfogott gazdasági érdekek miatt is indokolt lenne a mezőgazdasági üzemek állóeszközeinek általános újra­értékelését megoldani és a szövetkezetek amortizációs alapját létrehozni. A mezőgazdasági üzemek önköltségét gyakran terhelik olyan költségek — kamat, köt­bér, adó-illetékek, — amelyek társadalmi szempontból tiszta jövedelmet jelentenek. Ennek a kérdésnek a megítélésében is eltérnek a vélemények. Egye­sek szerint helytelen ezeket a költségeket beszámítani a ter­mékek önköltségébe* mások szerint helyes, mert van meg­határozott közgazdasági értel­me a költségként való el­számolásoknak. Ugyanis az ily módon számított önköltség kö­zelebb áll az értékhez és így tisztább képet kaphatunk aá érték alakulásáról. A mezőgazdaság sajátos problémája többek között az is, hogy a lekötött földterület nem szerepel, mint költségté­nyező, abból kiindulva: a szo­cializmusban nincs abszolút földjáradék. Ezért lehetséges) hogy egyes növényféleségeket) elsősorban azokat, amelyeknek irreálisan kedvező az önkölt- séd-mutatójuik, és magas a gaz­daságosságuk, a szövetkezetek vezetői mégsem részesítenek előnyben, mert ugyanakkor alacsony a holdankénti bruttó jövedelemhozamuk. TISZTÁZÁSRA Vár, hogy az állami támogatást milyen mértékben vegyék figyelembe az önköltségszámításban. A különféle hitelek után fizetett kamatok minden körülmények között belekerülnek az önkölt­ségbe. Ezzel szemben a direkt állami támogatást, amelyet a gyenge termelőszövetkezetek is kapnak, nem célszerű az ön­költségszámításban figyelembe venni. Viszont helyes, ha az összes árkedvezmények beke­rülnek az önköltségbe. A termelőszövetkezetek költ­ség- és jövedelemszámításával kapcsolatos viták — amelyek még nem zárultak le — köze­lebb visznek a helyes, célsze­rű megoldáshoz, a gyakorlat­ban ugyancsak széles körben alkalmazható módszerek kidol­gozásához. Addig is, amíg egységes állásfoglalás nem alakul ki ezekben a kérdésekben, arra van szükség, hogy a közgazda­ságtudomány eddigi eredmé­nyeit, a gyakorlat tapasztala­tait felhasználva előre lépjünk és már a közeljövőben — az arra alkalmas szövetkezetek­ben — megszervezzük az üzemi és gazdaságpolitikai igények­nek megfelelő önkóltségszá- mítást. Dr. Dankovifs László velődés- és tájékoztatásügyi miniszter, akit Bumedien ez­redes közeli munkatársának tartanak, a Le Monde külön- t.udósítójának adott interjújá­ban vázolta az algériai forra­dalmi tanács politikai prog­ramját. A többi között elmon­dotta, hogy a forradalmi ta­nács véget akar vetni „A sze­mélyek Algériájának” és meg akarja teremteni „A törvényes Algériát”. Az országnak nem a „sors által küldött” embe­rekre van szüksége, hanem in­tézményekre és ezeknek az intézményeknek a tiszteletben tartására. Az új vezetők által megígért kollektív vezetést il­letően Belkaszem a következő magyarázatot adta: „Az intéz­mények szabad működése, élükön egy elnökkel és talán egy miniszterelnökkel, olyan hierarchia, amelyet a parla­ment és a pártok ellenőriznek” Egy saigoni amerikai szóvivő kedden hivatalosan bejelen­tette, hogy a partizánok a hétfő­re virradó éjszaka Saigontól húsz kilométerre lelőttek egy amerikai repülőgépet, s annak két pilótája életét vesztette. A szóvivő közlésével ellentétben Saigonban olyan hírek kerin­genek, hogy a titkos küldetés­ről visszatért szállítórepülő- gépen a két amerikain kívül legalább egy tucat dél-vietna­mi katona is volt. A saigoni Tan-Son-Nhut re­pülőtértől három kilométerrel északra kedden reggel — ed­dig ismeretlen okokból — ki­gyulladt és lezuhant egy B— 57-es típusú amerikai bombá­zógép, a két pilóta ejtőernyő­vel kiugrott. Egyikük ernyője nem nyílt ki, s halálra zúzta magát, a másik valószínűleg egy folyóba esett, de eddig még nem találtak rá. Az AFP saigoni jelentése sze­rint az ottani hadügyminiszté­rium június 28-i közleményé­ben zászló alá hívott minden 20 és 30 év közötti dél-vietna­mi férfit. Akik a behívási kö­telezettségnek nem tesznek eleget, vagy elősegítik a sor­kötelesek szökését, szigorú büntetésben részesülnek. A vietnami néphadsereg fő­parancsnokságának a nemzet­közi ellenőrző bizottsághoz ki­rendelt összekötő missziója tiltakozott a bizottságnál az amerikai repülőgépek és hadi­hajók által a VDK ellen elkö­vetett újabb támadások miatt így június 28-án sugárhajtású amerikai vadászgépek több köteléke támadást intézett Thanh Hoa, Nghe An és Vinh Linh körzetének lakott terüle­tei ellen. Ugyanakkor az ame­rikaiak és csatlósaik hadiha­jói behatoltak a demilitarizált övezethez tartozó területi vi­zekre és lőtték Con Co szigetét Amerikai repülőgépek rakétá­kat lőttek ki Nam Dinh váro­sának egyik lakott körzetére. Ezek a katonai akciók a Vi­etnamra vonatkozó 1954. évi genfi megállapodások megsér­tését jelentik. II saigoni kormány behívó parancsa minden 20-30 év közötti férfira Szabadságharcosok sikeres támadásai

Next

/
Thumbnails
Contents