Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-29 / 151. szám

Lapozgatás az osztálykönyvben A CSENGŐ HANGJA félbe­szakítja a gyermekzsivajt. Vé­ge a szünetnek. Az egereseit- bányatelepi iskola nyolcadik osztályában a befejezéshez kö­zeledik a tanév és némi ko­molyság, bizonyos megillető- tíöttség látszik az arcokon. A katedrán az osztálykönyv, benne a névsor és számjegyek­kel mérve az egész évi mun­ka. Hamis István osztályfőnök­kel lapozgatjuk a naplót. Neki sokat, nekem semmit nem mondanak a nevek és csak az érdemjegyekből következtet­hetek, ki hogyan állt helyt az eltelt tíz hónap alatt. Az idegen érkezése mindig élmény az iskolában. Minden szempár figyel és szinte érezni lehet a fürkésző gyermektekin- tetek kíváncsiságát. A és B osztály, összesen 60 gyerek. Hatvanan mondanak búcsút az általános iskolának. Ki merre, ki hová? Az osztály könyv mutatja, ki hová jelentkezett, és milyen szándéka van a továbbiakban. Lapozgatok és találomra fel­szólítok valakit. Holló Sándor. — Mit csinálsz a nyolcadik után? — Mezőgazdasági gépész le­szek. A lányok közül is szólítok néhányat. Papp Ágnes elektro­műszerésznek készül, Varga Ilonka tanárnő szeretne lenni, Szabó Éva harmadmagával szőlész-borász tanulónak szer­ződött az egri Rákóczi Terme­lőszövetkezetbe. Induló életek, tele vágyak­kal és lelkesedéssel. Hatvan bányászgyerek sorsát, jövőjét rejti e napló, amelyben a kék és piros tintával bejegyzett kü­lönböző számjegyek tarkasága jelzi: nem is olyan könnyű volt diáknak lenni... A BESZÉLGETÉS során ki­derül, a gyerekek szeretnének egy-egy maguk választotta pá­/ ff # Jt Is** Aß § * 1 r4/nr*f, I %r van két szoba, itt fekszenek, akik önként, saját szántukból jöttek — gyógyulni. De vajon biztos-e a gyógyulás? — Biztos, ha a kezelés után a volt beteg egy korty italt sem iszik sohoatöbbé! — mon­dotta Gálái doktor. — Ha csak egy kortyot is iszik, akkor a betegségbe visszaesik. S a visszaeső alkoholista gyógyítá­sa már bonyolultabb és hosz- szadalmasabb. — Mi a legbiztosabb gyógy­szer? — Az akarat!... Az az erő­képesség, hogy az ember az el­ső pohártól sosem jut el az utolsóig. Biztos gyógyszer a mértékletesség tudata: csak annyit inni, hogy az egészsé­günkre váljék! Az alkohol-elvonókúra nem szimpla orvosi kezelések fog­lalata. Érdekes módszer pél­dául a — ^levél-terápia”... Az alkoholistákkal leíratják gondolataikat, érzéseiket az alkoholról, leíratják, hogyan jutott el az első pohárig, ho­gyan kötözte magához a bor* a pálinka. És leíratják nem­csak a múltat, de a jövőt is — ki, hogyan képzeli el a hol­napot, azt az időt, mikor az alkoholizmus undorító beteg­ségéből kigyógyul. Vaskos dossziéban sorakoz­nak az alkoholos levelek. mm IfK Az első pohár ízére ki em­lékszik? Édes volt, keserű, fa­nyar. Talán meg is rázkódott tőle az ember. A második po­hárral már jobban esett. A harmadik pohár után pedig kívánta a negyediket... ötö­diket ... hatodikat... — Hét! Nekem a taksa egy napra hét liter volt... — Én 700 forintot ittam el egy hónapban a háromezer­ből ... — Nekem hat gyerekem van, a legkisebb 4 éves. Kerestem rájuk 1300-at, s még ezt a ke­veset se adtam haza mind... Elvonókúrás orvosi kezelés. Délelőtt. Fáradt arcok és ki­fakult, vizenyős szemek kö­zött. Fiatalok, idősebbek, nőt­lenek, családosok vallanak: hova jutottak — az első po­hártól. Sajnálkoznak és szé­gyenkeznek. Szégyenkezők a szavak is. A bor, a pálinka, a sör — egyszóval: az alkohol! — elmosta belőlük a kemény­séget, az akaratot. S már egyik-másik házasság pillérei is eláztak. Nyugodt és boldog napjuk oda lett. Szenvedélyt csak egyet ismertek — inni. Inni, mindegy* mikor és mennyit — csak inni és inni. Mert az volt a jó. ök úgy érezték, az a jó. És ebbe a szenvedélybe beleromlott az egészségük. És elúszott mind a pénzük is, a kereset, amelyet cipőre, ruhára* kenyérre szánt a család. Emberségük kilúgo- zódott. Ám volt, aki megbírt állni a küszöb előtt — és el­jött az intézetbe, hogy gyó­gyítássá magát. Ám sokan már a mélységből kapaszkod­nak vissza... — Énnekem ez a tizedik ke­zelésem, és mondhatom, min­den kezelés után jobban érzem magamat Gyógyulok. .. Én 7 litert ittam egy nap...” ...” és 700 forintot költöttem italra ..!” Az alko­holizmus átok. Az egyik leg­borzalmasabb betegség. De... gyógyítható! Az egri Baktai úti férfi elmegyógyintézetben Ju - ■■ ;,.. .Az ember, ha iszik* nem úgy gondolkozik, mint ,.józanon”. És ami még nagyon szomorú dolog, az, hogy az ita­lozás nagyon rossz cselekedetre ráveszik az embert...” A sorokat, a mondatok be­tűit egyszerű kezek rótták — kohászok, bányászok, gyári munkások. — Ózd környékéről igen sok az alkoholista. Innen tevődik a legtöbb betegünk... A keze­lés után néhány hónapig meg tudják állni, hogy ne igyanak. És néhány hónap múlva újra kezdik az első pohárnál. Rengeteg a példa. Cs. A. hat hónapig nem ivott: mikor po­harat vett a kezébe, még több pénzt és italt csorgatott le a torkán, mint bármikor koráb­ban, mert a megszokott meny- nyiség már kevés volt. És akiben van erő* akarat* jellem, s nem nyúl a pohár­hoz? — Egy somsályi bányatech­nikus azóta házat épített* ami­óta nem iszik.. j Elvonókúra kezelés. Egyik- másik ember már kész ideg­roncs. Talán lehet segíteni' még. Ha parányi szikrája él kiben-kiben a jellemnek, az akaratnak. Az első pohár ízére ki em­lékszik? ... De hát muszáj em­lékezni?? v Pataky Dezső 30. Ernst Kehler berlini antifa­sisztát, az NKFD frontmegbí­zottját a szovjet parancsnok­ságra hívatják. Rövidesen köá- lik vele, hogy kinevezték Ber­lin-Mitte helyettes kerületi polgármesterévé. Szeretne el­lentmondani, mert sohasem álmodott arról, hogy ilyen fe­lelősségteljes funkcióval bíz­zák meg. A fasiszta közigaz­gatási apparátust feloszlatták. A Vörös Hadseregnek és a la­kosságnak csak olyanok iránt van bizalma, akik politikailag és emberileg tiszták. Kehler körüljárja „birodal­mát”. Nem talál mást, csak romokat és holttesteket. Enge­délyt kap, hogy belépjen a birodalmi kancellária épületé­be. Az egyetlen sértetlen he­lyiség, paradox módon, Hitler dolgozószobája. Kehler tekin­tete a Führer padlón heverő földgömbiére esik. Miközben az utcák még lángban állnak, Ernst Kehler néhány férfival és nővel hoz­zálát az újjáépítéshez. Később a berlini postahálózat helyre- állításával bízzák meg. A ve­zetők és a legfontosabb szak­emberek elpusztították a be­rendezéseket, azután elmene­kültek. Kehler először staféta­postát szervez, gyalogos ösz- szeköttetést az egyik postahi­vataltól a másikig. Gépkocsik még nincsenek. i . Luigi Pirandello Liolá című vígjátékát vitték filmre ez al­kalommal az olaszok. A bizarr pirandellcá ötletek, szellemes fordulatok, a pirandellói jelle­mek és színpadi világ egy-két évtizedet fiatalodtak — külső­ségekben, a színpadi kulisszák helyét néhol elfoglalják Cata­nia verőfényes tájai; ennek el­lenére színdarabot látunk, sza­tirikusán megrajzolt embere­ket; a nevettetően fojtogató déli olasz városka levegőjét érezzük, ahol a szenvedélyek, a vagyon, a szerelem és az osto­baság körül éppúgy tombolnak ma is, mint századokkal ez­előtt Liolá veszedelmesen ért a nőkhöz. Ezt a „tudományát” nagy agyafúrtsággal értékesíti. Minden lány orv-asszonyon túl­ad, megőrzi függetlenségét csak a gyerekek maradnak meg számára az eltűnt vonzalmak­ból. öt fiú nyüzsög-segít az apa körül, s az öt fiú maga is tisztában van már az apa társa­dalmi helyzetével. Liolá éppen egyik éjszakai kalandjáról szö­kik s erről kötelességének tart­ja írásban értesíteni a fel­szarvazottat Mindenki tud ró­la mindent — suttogva is, han­gosan is —, de agyonütni még­sem tudják mert a bizonyíté­kok ellenére szereti őt minderv- ki a maga módján. A felszarva­zottakon kívül. Liolá akkor kerül a városka életének középpontjába, amikor a vén földbirtokos fiatal fele­sége, Mita félénken, de észre­vehetően érdeklődik iránta. A játék szálai szerint az arnazon- szerűen vadtermészetű Tuzza, a fiatal és vagyonéhes lány, har­madfokú unokahúga a vén földbirtokosnak, Don Simoné­nak és szeretője Liolá-nak. Lio­lá le is mondana Tuzza kedvé­ért a független életről* de a lány nem az ötgyermekes agg­legényről, hanem a vagyonról álmodik, amit minden eszköz­zel szeretne megkaparintani Don Simonétól: még azon az áron is, hogy a vénséghez megy féleségül. Pirondello szellemesen cso­mózza az emberi hitványságot levetkőztető jelenetet a temp­lom-térre. A városka templom­ba tóduló népe előtt szándékuk ellenére lelepleződnek az apró komédia szálai: Don Simone boldogan visszafogadja Mitát, sírva tekint Liolá elrobogó autója után; az erkölcsöt védő asszonyok a felszarvazott Don Simone boldogsága láttán haza­térnek. Liolá veretlen marad ebben az erkölcsi játékban* mert az író szereti ezt a figurát és tanulságul állítja groteszk ötleteivel felcicomázva is a kö­zönség élé. öten is írtak a forgatóköny­vet Pirandello ötleteiből, még­sem tudták filmszerűvé tenni ezt a színpadra termett, aforiz- mákból és szellemes ötletekből összetűzdelt vígjátékot. A pár­beszédekbe, a szűk helyre szer­kesztett jelenetekbe igyekeztek! mozgást, helyváltoztatást be­iktatni, a film azon ban ezek­től a gondoskodásoktól nem lett gyorsabb ütemű, nem lett képszerűbb, sem elevenebb. Mindenütt a formás pirandellói ötletek fogják meg a nézőt* azok a fordulatok, amelyek a színpad zártabb és ezért a já­ték feszültségével jobban meg­tölthető világában villódznala igazán. Alessandre Blasetti rendezői munkáján látszik, hogy érti Pi- randellót Azért is korszerűsíti és viszi filmre, mert a kitűnő olasz író mondanivalójával akar hatni. Igényes munka ez a rendezés* jól elemzett jellemeket vonul­tat fel ebben a vígjátéki küzde­lemben. Valahogy mégis idegen marad tőlünk ez a játék. Talán azért, mert éppen a játékot nem érezzük eléggé elevennek ebben a filmben? Pedig a Liolá drámának is jó! Ugo Tognazzi játssza Liolát Marceüo Mastroianni mellett az olaszok legjellegzetesebb ka­rakterszínésze. Mintha teljesen civil lenne, -az utcáról jött vol­na, hogy az egyszerű ember póztalan tartásával mutatványt produkáljon, ami egyszerűnek látszik, mint a pofon. Giovanna Ralli egysíkú sze­repet kapott Tuzza alakjában* Anouk Aimée apró jelenetei­ben is kitűnő. F>ierre Brasseur felszarvazott férje feledteti a film néhány vontatottabb ré­szét. A film magyar címe bazár! fogásnak látszik. Itt nem az öt gyereket kellett volna hangsú­lyossá tenni, inkább a pirandel­lói szellemességet kellett volna ,.eladni” a magyar címben isu Ez nem sikerült .... I J*th fi ^ ■ r . CN&b* Az antifasiszták mindenütt hozzákezdenek a munkához. Mialatt Ernst Kehler szobá­jában a burgonya és a tej igaz­ságos elosztásán törte a fejét, a tempelhofi repülőtéren két Douglas-típusú repülőgép szállt le. Az egyikből Tedder repűlő- marsall, Spaatz amerikai tá­bornok és Barrov amerikai tengernagy szállt ki. Szoko- lovszkij hadseregtábomok és Berzarin vezérezredes a szö­vetségesek üdvözlésére sietett A szovjet haderők zenekara a két nemzet himnuszát játszot­ta. A másik gépből szigorú rangsorban, három magas ran­gú fasiszta katonatiszt szállt ki, akikkel egyelőre senki sem törődött: Keitel vezértábor­nagy* Friedeburg vezérlőten­gernagy és Stumpff vezérez­redes. Keitel és a többiek, va­lamennyi kitüntetésüket fel­tűzték. A vezér tábor nagy jobb szemébe monoklit csiptetett* kezében pedig gyémántokkal kirakott marsallbotját tartotta. Kissé sértődötten szemlélte a katonai üdvözlési szertartást a másik csoportnál és csodál­kozott, hogy senki sem hede­rít rá. Na végre! A vezértábomagy merev, álarcszerű vonásain enyhe mosoly suhan keresztül. Katonáktól követett szovjet tiszt lép hozzá. Keitel a mar- gallbottal tisztelj jpbbffii üdvözlésre lendíti és jelentést vár. Keze azonban hamarosan lehanyatlik és tudomásul kell vennie, hogy alaposan tévedett A szovjet tiszt hűvösen méri végig és így szól katonáihoz: „EÍek a németek a hátsó ko­csiba szállnak. Irány: Karls­hort.” Keitel nem érti már többé a világot és azt mondja, Friede­burg vezérlőtengernagynak* hogy nem várt ilyen bánásmó­dot. Tudni szeretné, hogy ered­ménnyel jáma-e, ha panaszt emelne. A Karlshorst felé vezető úton váratlanul feltartóztatják a náci tábornokok kocsiját. Szerelvény halad el előttük: fel­szabadított koncentrációs tá­bor volt foglyait hozza. Keitel számára rendkívül kínos a helyzet, mert állnia kell a gyű­lölettel izzó tekintetek kereszt­tüzét. Sietve előveszi a zseb­kendőjét és elrejti arcát. Kí­sérői lehorgasztják fejüket. A Friedrichstrasse közelében ismét megáll a menet. Ezúttal német hadifoglyok tekintetét kell elviselnie a vezértábor­nagynak. A becsapott, kiábrán­dult katonák öklüket rázzák és cifrákat mondanak. Keitel zsebkendője ismét működésbe lép. A Berlin—Karlshorst-i kato­namérnöki iskola dísztermében kerül sor a hitleri Németország feltétel nélküli megadására. Az elnöki asztalnál Zsavkav naat­sall, Visinszkij, Tedder* Spastz, Barrow és a francia de Laítre de Tassigny foglal helyet. A fényárban úszó terembe bevezetik a náci küldöttséget. Segédtisztje kíséretében meg­jelenik Keitel, Stumpff és von Friedeburg. Keitel merev arc­cal nyújtja át Zsuvkov mar­sallnak a kapituláció aláírá­sára vonatkozó felhatalma­zást. Felolvassák a megadási okmányt. Keitel még egyszer kísérletet tesz „nagyságának” csillogtatására: a marsallbotot hangos csattanással teszi le az asztalra, leveszi jobb kezéről a kesztyűt s a balt magán tart­ja. Senki sem törődik vele. Szótlanul írja alá az okmányt, s azután ugyanolyan dölyfö- sen távozik, ahogy érkezett Az angolok repülőgépet bocsátot­tak rendelkezésére, hogy eljus­son új kormányához Flens- burgba. A fasiszták feltétel nélkül megadták magukat, a német monopóliumok pedig eddigi legnagyobb veszteségüket szenvedték. Egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy be­letörődjenek az új helyzetbe. A kapitulációs okmány alá­írása után véget érnek a har­cok. Az okmányban foglalt feltételek május 9-én 0 órakor lépnek érvénybe. Az utolsó 36 óra alatt még 14 000 tonna bomba hullott a német váro­sokra. „ fejjel Többgyerekes agglegény Olasz íilmvigjáték lyán elindulni, bár nem ringat­ják magukat illúziókban. Tud­ják, mint ahogyan a naplóban kevés a csupa ötös, az élet is vegyesen osztogatja az érdem­jegyeket. Kiből mi lesz, kinek mi az álma és hogy ez az álom mikor és hogyan valósul meg, egye­lőre titok. A szélső padsorból egy kis­lányt kérdezek. — Milyen pályára készülsz? — Újságíró szeretnék lenni. — Miért éppen újságíró? — Mert minden érdekel. ..■ A válasz ötös, az egyik leg­fontosabb feltétel tehát már adva van, csak a többi sikerül­jön . — Van újságíró-ismerősöd? — Randé Jenő, de nem sze­mélyesen. Hallottam róla, so­kat utazik, jár külföldre. Az olyan jó lehet... Krausz Ilonka tehát már döntött. Választott pályát és örömmel meséli, hogy fel is vették az egri Szilágyi Gimná­zium első osztályába. Feltűnik, hogy a bányász­gyerekek érdeklődése megle­pően nagy a mezőgazdaság iránt. Tavaly kilencen, az idén hatvanból tizenöten választják a mezőgazdasági szakmát. Ket­ten technikumba mennek, ha­tan szakiskolába, heten állami gazdaságba* szövetkezetben dolgoznak majd. A múltévben végzett nyolcadikosok közül* akik most az egri mezőgazda- sági szakiskolában tanulnak, nem egy volt közepesnél jobb tanuló. Ez azt jelenti, vannak akik nemcsak sodródnak, de szándékosan kerülnek mező- gazdasági pályára. A BESZÉLGETÉS a tanári szobában folytatódik. A két nyolcadik osztály idei felvételi statisztikája sajnos nem a leg­kedvezőbb. A hatvan gyerek közül 28 jelentkezett középis­kolába, közülük 17-et felvettek, 11-et nem. Kurucz Pista kato­natisztnek készült, de nem si­került bejutnia a Dobó Gimná­ziumba. Számolgatom a felvételi arányt, amikor Hanus István osztályfőnök naplójában egy- érdekes kimutatásra leszek figyelmes. Lényege, hogy tar­tós, több éves megfigyelések alapján az osztályfőnök min­den gyerek neve mellé beje­gyezte érdeklődési körét. Pará­nyi négyszögekben fekete sta­tarozás jelzi, hogy a gyerek társadalmi, történelmi problé­mák iránt érdeklődik. A má­sikat inkább az irodalom, a művészet érdekli, a harmadik­nak a technikai kérdések kel-j tették fel a figyelmét. Az osz­tályban kevesen érdeklődnek matematika, a képzőművészet, a zene iránt. — Milyen jelentősége van ennek a különleges naplónak? — A válaszból kiderül, hogy különösen a nyolcadik osztály végén, pályaválasztáskor nyújt segítséget a „mindentudó” fü­zet. Nemegyszer előfordul, hogy a tájékozatlan szülőket vagy akár a gyermekeket is, az osz­tályfőnök ennek alapján indít­ja el a helyes úton. De sokat segít a kis füzet akkor is, ami­kor a divatos pályákra nem juthat el egy-egy tanuló és így gyorsan másik szakmát kell választania. Sok lány fodrász­nak, kozmetikusnak készül. A fiúk előtt vágyálomnak tűnik a tv- és az autószerelő szakma. — De mi történik ha ezekre a helyekre nem sikerül bejutni? Ekkor tesz újra nagy szolgá­latot a több éves megfigyelé­sek alapján összeállított kis füzet, amelyből az osztályfő­nök hasznos tanácsot adhat. MÉG EGY-KÉT NAP és az általános iskolákból végleg el­búcsúznak a nyolcadikosok. Bárhová is vigye őket az élet, nevelőik* osztályfőnökeik szemmel kísérik útjukat És olyan jó tudni, hogy mindig van valaki, aki tanácsot ad és segít... Ili (Sz. r.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents