Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
TURISZTIKA vagy üzlet Mi szebb: a Magas-Tatra, vagy a halinacsizma? egy Megyénkből több mint 25 ezren utaztak az elmúlt évben a szomszédos Csehszlovákiába. Voltak, akik többször is megtették ezt az utat, így Heves megyéből a 40 ezret is elérte a csehszlovákiai utas- forgalom. Nem csak turisztika | Voltak a turisták között olyanok is, akiket nem a szomszédos ország szép tájai vonzottak, akik nem a Tátra égbe nyúló csúcsaiban, a Csorba-tó tükörsima vizében, vagy Krasznahorka ősi várában gyönyörködtek, csupán a kirakatokat kutatták és az üzletek, áruházak jelentették számukra a látnivalót. A rokoni látogatók között is akadtak olyanok, akik az átvitt és áthozott áruk alapján mérték családi szeretetüket. Az ilyen turistákra, akik üzleti célokra, haszonszerzésre használják fel útlevelüket, előbb-utóbb felfigyel a vámhatóság és a rendőrség is, bevonták úti okmányukat, sőt súlyosabb esetben eljárást is indítanak ellenük... A bevont útiokmányok között tallózunk. Halinacsizma 250 forintért Se rokona, se ismerőse a nagyvisnyói K. M-nénak Csehszlovákiában. Legalábbis az útlevélkérő lap „Kihez utazik” kérdésére így válaszolt: szállodába. Nem hisszük, hogy a hófödte tátrai hegyek vonzották volna érdeklődését, noha az elmúlt év december közepétől 1965. január közepéig ötször is átutazott a határon. Nem mehetett messzire, hiszen összesen hat napot tartózkodott odakint. Az eredmény: a halinacsizmát 250, a gumicsizmát 150 forintért árusította... Menetrend szerint | Az egri P. E-né szinte menetrend szerint közlekedett a határon. Havonta ment pontosan egy-egy napra hétszer, egymás után. Amikor az egyik úti okmány betelt a sok pecséttel, másikat kért. Az útlevélkérő lapon ilyen bejegyzések szerepelnek: látogatás, turisztika, kirándulás. Igazán változatos program, csak mintha kevés lenne mindezekre az az egy-egy nap. S ugyanakkor a vámőrség soknak találta a hét doboz kávét, a 17 vegyes konzervet és a pálinkát. Mert minek mindez egy napra...? Kiterjedt rokonság | Valóban kiterjedt rokonsága lehet a szomszédos Csehszlovákiában az egri K. Gy-nénak is. Különben miért kellett volna 8 hónap alatt kilencszer is felkeresnie a családtagjait. S nagyon is rövidek voltak ezek a rokoni látogatások. Üzletnyitástól üzletzárásig tartottak csupán. Sietni kellett, hiszen olyan kevés az az egy nap, különösen akkor, ha bőven van költeni való korona. Az pedig volt, mert a „jó rokon” ismeri a törvényt, s tudja, hogy neki hatezer forint értékű korona jár. Be is váltotta. Sőt, még a 200 forintot is, a csehszlovákiai bankban. Az eredmény: csak a Bizományi Áruháznak közel négyezer forint értékű csehszlovák gyártmányú ruhaneműt adott el az elmúlt esztendőben ... Aki bizalmat kér [ A nagytályai S. I-né is nagyon ragaszkodhat rokonaihoz, különben miért látogatta volna meg őket 1964. január 27-tól november 9-ig pontosan 12 alkalommal. Az utolsó forduló azonban nem sikerült. Árulkodtak a cipők és bőrkabátok, s így bizonyossá vált az üzérkedés gyanúja — a rendőrség bevonta az úti okmányt. S. I-né nem nyugodott bele, s a múlt év decemberében fellebbezett. Bizalmat kért, s egyben engedélyt, hogy még abban a hónapban kimehessen Csehszlovákiába. Vajon miért? Csak nem maradt kint megvásárolt áru...? A kocsiba minden belefér , . . _______ Cs . J. és felesége Egerből indultak megcsodálni Csehszlovákia szép tájait. Az elmúlt év júniusától novemberig 8 alkalommal mentek és jöttek át a határon, s beváltottak több mint 10 ezer forint értékű valutát. Rendszeresen két- két napot töltöttek a speciális „turisztikával”, bár úgy látszik, hogy november 15-én hosszabb útra indultak. Lehet, hogy egy hétre, sőt, esetleg egy hónapra is tervezhették a kirándulást — legalábbis erre következtethetünk a komáromi vámőrség jelentéséből, amely felfedte, mi minden „fér” a turisztika fogalmába: többek között 11 kiló zsír, 75 csomag cigaretta, két rúd szalámi, 550 forint és 70 korona... Forintok és koronák | A recski P. S. úgylátszik, különös „turisztikai” módszerekkel akarta megcsodálni Csehszlovákia szép tájait. Négyezer forintot vitt magával a kirándulásra. A vámőrség előtt persze ezzel nem nagyon dicsekedett, de azért megtalálták nála. Az egri K. J. már idehaza elkezdte a „turisztikát.” Nem az OTP-fiókhoz fordult koronáért, illegális úton jutott hozzá. A vámőrség 1160 koronát talált nála, elrejtve, útipoggyásza között... Az úti okmányokat bevonták, s megindult a büntető eljárás. ★ Az elmúlt évben 70 Csehszlovákiába szóló úti okmányt vont be a rendőrhatóság, 66-ot üzérkedés, 4-et devizaszabálysértés, illetve vámszabálysértés miatt A tiszta Gyöngyösért A városi tanács és a Hazafias Népfront együttesen indít mozgalmat júniusban a tiszta Gyöngyösért. Ezekben^ hetekben a közületek, vállalatok és intézmények a lakossággal összefogva igyekeznek a közterületeket rendbe hozni. Nemcsak a tanácstagok, és a Népfront aktívái tevékenykednek a város szépítésén, hanem a lakosság minden rétege. A végzett társadalmi munkát nyilváníthatják, a legjobbaknak külön köszönetét is mondanak. Reméljük, hogy a különböző vállalatok, amelyek a csatornák megépítése során az úttestet és a járdát felbontották, most a júniusi hetekben elvégzik az elmaradt munkákat. A gyermeknapon országszerte impozáns ünnepségek keretében kötötték fel az úttörők és a kisdobosok nyakkendőjét. Olvassuk a Népújságban, hogy Egerben is TÖBB MINT NÉGYEZER kisdobost avattak úttörővé. A másik oldalon arról értesülünk, hogy EZER pajtás volt Egerben a kisdobosavatáson, ahol CSAKNEM EZER kisdobos és úttörő lepte el a stadion zöld gyepét. Ezek után már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy a valóságban hány kispajtás volt ott? ... * Az Esti. Hírlapban olvastuk az IBUSZ nagy hirdetését. Fekete-tengeri üdülésre hív a román tengerpart legszebb üdülőjébe, az eforiai Ancora szállóba, a július 8—16 közötti nyolcnapos időre. A szép lehetőség és a bársonyos tengerpart biztosan sokakat felcsigázott, míg rá nem jöttek, hogy már elkéstek „. Mert ugyanebben a lapban ugyanerről az eforiai Ancora szállóról egy másik oldalon ezt a híradást olvashatták: „A nyolcnapos kirándulásra július végéig már minden hely elkelt.’' Hát kérdezzük — jogosan —, mehetünk, vagy nem mehetünk Eforiába?... (Dr. Szemes) írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera AZ ŐSI DIÁKVÁROS, ahon nan annyi nagyszerű tudós, ál lamférfi, szépszavú költő in dúlt el életútjára, harrnadszo: fogadta falai közé nemes ver sengésre Észak-Magyarország öt vármegyéjének fiait, lányait. A csendes kis város néhánj napja megint zsibongó méhka: lett. A csoportosan, vagy éppel zárt rendben bevonuló ifjak menete hamarosan egyetier tarkán kavargó képpé vált amelyben már nincs többé is merős és ismeretlen, helybe! és idegen — csak vidám, derül szemléletű, szépért lelkesedő boldog ifjúság. A már korábban beérkezet 180 képzőművészeti alkotás, 8i foto, 155 irodalmi és 60 népraj zi pályamű még csak néma de monstrálás volt, s előhírnöke : május 27-én elkezdődött seregszemlének, amelyben már közel száz vers- és prózamondó, 17 irodalmi színpad, 72 szólóénekes és hangszeres szólista, 32 énekkar, 30 népi tánccsoport, 10 zenekar mérte össze erejét. A rendezőség nem feledkezett meg arról sem, hogy a versengésben megfeszülő idegek időnként fellazulhassanak: színpompás lámpionos felvonulás, vidám műsoros esti tarkabarka, művészien megkomponált gálaest gondoskodott az egybegyűltek szórakoztatásáról. — Egy-egy versenyfaj le- pergése után pedig komoly ér31. Foertsch, náci tábornok, 1945. április 9-én hajnalban került szovjet hadifogságba Felesik faluban. A legsúlyosabb háborús bűncselekményeket követte el a Szovjetunió területén. Hogy bőrét mentse, nyilatkozatot adott: „Ha mi, németek még egyszer összeszedjük magunkat, nemcsak magamnak, hanem a gyermekeimnek is szigorúan megtiltom, hogy egy Szovjetunió elleni hadjáratra gondoljanak.” Az 1955-ben kapott kegyelem után, ugyanez a Foertsch belépett a Bundeswehrba és annak legmagasabb rangú tisztje lett Azok közé tartozik, akik az új katonai kalandok előkészítésén dolgoznak. (A Szovjetunió ellen is.) Egyes fasiszta tiszteknek rendkívül nehezükre esik vereségükbe beletörődni, szeretnék „tovább csinálni”. Számukra a háború valóban csak *, üdülés”, ahogy Hindenburg egyszer mondotta, vagy egy *,nagy szimfónia”, ahogy nemrégiben Nyugat-Németország- ban egy öreg náci tábornok kijelentette. ★ Armin Zimmermann kor- vettkapitány dühöngve szállt # Bulldog nevű angol romboló fedélzetére. Karját hitleri üdvözlésre lendítve, dölyfösen és ünnepélyesen jelentette ki, hogy esze ágában sincs elismerni a Keitel által aláírt kapitulációt. Tovább harcolni azonban nem volt módja, mert az angol katonák bezárták. Évekkel később ugyanez a Zimmermann tengerészeti attasé lett Nyugat- Németország londoni nagy- követségén. A fasiszták még a háború utolsó óráiban, sőt perceiben is követtek el bűnöket. 1945. május 8-án dr. Rainer Fetscher professzor, Hermann Eckardt kommunista funkcionárius kíséretében, a Vörös Hadsereg egységei elé ment, hogy átadja a szétbombázott Drezdát. Orvul, hátulról lelőtték. ★ Parancsszó hangzik „Vigyázz! A főtengernagy!” Az őrt álló katonák vigyázz- ba vágják magukat és puskájukkal tisztelegnek. Egy tiszt jelentésre kér engedélyt Dö- nitz főtengernagy, a Hitler által kinevezett új birodalmi elnök és „Führer” pihenjt int Sietve lép be Flensburg—Mür- wik-i hivatali épületének kapuján, ahol az új német „kormány” székel. Ott akarja folyhatni, ahol Hitler abbahagyta! Dönitz és társai eltökélték, hogy megvalósítják az utolsó náci vágyálmot: a nyugati hatalmakkal közösen tovább folytatni a háborút a Szovjetunió ellen. Kormányában olyan nácik és „öreg harcosok’ ’foglaltak helyet, mint Seldte, Speer, Schwerin—Krosigk és Dorpmüller. Hogy szalonképessé tegye kormányát, Dönitz lemondott néhány súlyosan felelős bűnös: Himmler, Kaltenbrun- ner, Ribbentrop és Frick közreműködéséről. A vezető monopolistákat is be akarják venni a kormányba. A kiválasztottak közé tartozik: Alwin Münchmeyer bankár, ma az FGK-országok ipari és kereskedelmi kamarája állandó konferenciájának elnöke: Kari Lindemann, a Norddeutscher Lloyd felügyelő bizottságának elnöke, „Himmler baráti körének tagja, ma vezető vállalkozó Nyugat-Németországbam Hermann Bücher, az AEG elnökségének elnöke és Albert Vögler fegyvergyáros. Dönitz kormányának hivatali épülete felett a kapituláció után is ott lengedez a hitleri háborús lobogó. ★ Május 9-én Bernd von zett az amerikai 36. gyalogos hadosztálynál és bejelentette: „Hermann Göring birodalmi marsall úr megbízásából jövök tárgyalni“. Néhány órával később, Stack brigádtábornok Salzburgból 50 kilométerrel délkeletre, karlendítéssel üdvözölte az örömtől sugárzó birodalmi marsallt Göring engedélyt kapott, hogy 17 tehergépkocsit rakjon meg személyes poggyászával és Kitzbühl- be menjen. Ott először is meg- fürdött, majd nemzetközi sajtókonferenciát rendezett. Sok kérdést intéztek hozzá, többek között* hogyan gondolja a jövőjét Göring fellélegzett és kijelentette: „Nos, készen állok közreműködni az újjáépítés nehéz munkájában”. Göring és a többi náci szemérmetlen viselkedése heves tiltakozást váltott ki az egész világon. Elsősorban a szovjet kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a háborús főbűnösök elnyerjék méltó büntetésüket ★ A háttéri Németország 1945. május 8-án letette a fegyvert. Az ország ezer sebből vérzett, de szabad volt A német nép megszabadult a fasiszta pestistől. <****e*J Megy a levet... Ltoto: Kiss Béla) Sárospatak után ... tékelések, viták tették feladatukká, hogy tudatosulhassanak a tapasztalatok, s a levonható tanulságok biztosítékai legyenek a majdani újabb versenyek még jobb eredményeinek. EGER KÖZÉPISKOLÁS tanulóifjúsága — hadd jelentsük ki nagyon büszkén — nem hozott szégyent városára. Jólesett szinte lépten-nyomon egri versenyzőkkel találkoznunk. A Gárdonyi Géza Gimnázium 140 tagú kultúrcsoportja nemcsak a lámpionos felvonulásnak haladt az élén, de ott volt a kultúráiig mérkőzés minden porondján. Az elhozott hét arany-, négy ezüst-, három bronzérem nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy valamennyi szólistája és csoportja valamilyen kitüntetéssel tért haza. Hatalmas ének- és zenekara nemcsak a közönség kitörő lelkesedését robbantotta ki, de kivívta a legkitűnőbb zenei szakemberek legteljesebb elismerését is. — A költői szó és zenei hang ifjú közvetítői valóban minden elismerést megérdemelnek. De éppen így büszkék lehetünk a Szilágyi Gimnázium nagy énekkarára, és kiforrott szólistáira, kamarakórusaira, vagy az Alpári Gyula Közgazdasági Technikum arany- és ezüstéremmel kitüntetett tanulmány-íróira. A jóleső elismerő szavakat szívesen hallottam és még sokáig csengenek fülünkbe. Megelégedetten szorítjuk meg győztes versenyzőink kezét, ugyanakkor azonban kell, hogy mindaz, amit láttunk, aminek részesei lehettünk, tanulságait is elmondja felénk. ★ Bár városunkat számra nézve igen tekintélyes csoportok képviselték, mégis elgondolkoztató az egyes iskolák közötti aránytalanság a benevezésben. Meg vagyunk arról győződve, hogy ennek oka nem a tehetséges ifjakban való szűkölködés, s még kevésbé az iskolán kívüli kulturális munka lebecsülése. — Mi magyarázza hát mégis egyes iskolák részvétlenségét? A vers- és prózamondásban részt vevők, az irodalmi színpadok szereplői 90 százalékban diáklányok voltak. Eger sok száz diákja közül csak két érdemes fiúszavaló lenne, s az is csak egy iskolánál? ÜJ SZÍNFOLT VOLT a sárospataki ünnepségeken, hogy az idén a középiskolákon kívül először vettek részt ipariskolai növendékek. Szívesen láttuk volna a versenyzők között Eger ipari tanulóit is. Sok érdekes problémát dobott fel az irodalmi színpadok bemutatóit követő záróvita. Örömmel hallottuk annak le- szögezését, hogy az irodalmi színpadnak' elsősorban irodalminak kell lennie, s csak aztán színpadnak. Ugyanakkor bizonyos aggódással szemléltük,' mennyire kezdenek tért hódítani azok az irodalmi színpadi megoldások, amelyek éppen az ötletességre való törekvés jegyében egyre inkább elkanyarodnak az igazi irodalomtól* Is egyre veszedelmesebben kezdenek hasonlítani a régi esztrád- műsorokhoz. A bíráló bizottságok általában hivatásuk magaslatán állottak. Kevésbé mondhatjuk ezt-el a szavalatokat és prózamondót elbíráló zsűri munkájáról, Nemegyszer tapasztaltuk* hogy az ,,indokolásban” több-* 5 szőr is megnyilatkozott olyan „felülrőlkezelés” és pedagó- giátlan hozzáállás, amely a versenyzőkre inkább hathatott* elkedvetlenítőleg, mint további munkára bíztatóan. MINDENT EGYBEVETVE: hasznosak voltak és tanulságosak a pataki diáknapok, « feltétlenül közelébb vitték fiataljainkat a kultúra szeretető55 hez, s ahhoz, hogy a szocialistái kultúrának aktív részeseivé váljanak. Abkarovfct Endre, a TIT írod. szakoszt. vezetője1
