Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
I Aima Frank naplója Amerikai film zenéből áradó harmóniával. Nekünk úgy tűnik, olykor a képeknél többet ad az elmondott szöveg és a beethoveni muzsikán túl az a néhány akkord, amely fel-felhangzik ebben a filmben. A film zeneszerzőjének, Alfred Newman- nak a nevét fel kell jegyeznünk George Stevens rendező mellé, aki igényesen és mély rokonszenvet keltve hősei iránt — alkotott. Millie Perkins kelti életre Anna Frankot. Bájos jelenség, aki a bakfislány zabolátlan temperamentumát, induló szerelmét, játékosságát és boldogság utáni vágyát vallomás- szérűén mondja, játssza el. A másik jó alakítás az apát játszó Joseph Schildkraut mellett Shelley Perkins-é, Van Danné szerepében. Emlékezetes az, ahogyan sok emberi gyengeséggel küszködő férjét igyekszik menteni, a megvetés, a kiutasítás, a pusztulás veszélye elől. A könyveknek megvan a maguk sorsa. A napló filmmé lett. Aki az igazi Anna Frankot akarja megismerni, az előveszi a naplót és elolvassa. A film után is megéri. Mert a napló meghitt közelségét a film nem érheti utói, vitathatatlan értékei és nagy sikere ellenére sem. (farkas) Libikóka és a többiek Habent sua fata libelli — a könyveknek megvan a maguk sorsa — mondja a latin közmondás. Ez a 2000 éves igazság ma még inkább igaz, mint valaha. Az álmodozó és tehetséges amszterdami kamaszlány, Anna Frank naplót ír önmagáról, arról a kéteszten- dei reménykedő, idegölő, terveket szövögető padlásfogságról, amelybe belemenekültek a még rosszabb, a még kegyetlenebb, a még igazságtalanabb fasiszta elhurcoltatás elől. A tizenhárom esztendős kislány idegeiben érzi a bujkálás minden izgalmát és fegyelmét, a fojtottságot, a megalázottsá- got, a felnőttek félelmét, a gyerekek boldogság utáni sóvárgását. (Napról napra, megpróbáltatásról megpróbáltatásra bukdácsol a naplóban ez a színésznői vagy írói babérról álmodó Anna. Érzi, hogy minden fontos az életéljen. A legapróbb mozzanatoktól a legnagyobb veszélyekig ugyanazzal az ámulással írja le az őrlő napokat, tervezgető heteket* reménykedő hónapokat, mint a legköznapibb eseményeket. Ugyanúgy fontosnak tartja megörökíteni a macskát, mint Pétert, vagy rajongásig szeretett apját, Otto Frankot, vagy Dussel doktort, az allergiás vészmadarat, vagy Van Dan-t, aki emberileg talán a legértéktelenebb a padlástér összezárt együttesében. Anna Frank naplója ,,csak” vallomásnak készült és nem véletlenül lett belőle világsiker. Az őszinteség, az élmények, félelmek és átélt érzelmek tiszta, tisztító tüze átsüt az íráson, a szavakon. Ez a hamvas napló azonban már akkor vesztett lírájából, amikor színpadra átdolgozták. Amikor Frances Goodrich és Albert Hackett színdarabjából a Century Fox filmet készített, a rendezőnek sokkal inkább a külső történésekre kellett gondolnia, mint a kamaszosan el-elbölcselkedő naplórészletek megelevenítésére. A képek nyelvén ugyanis csaknem lehetetlen visszaadni a naplónak azt az intim varázsát, amely — mint minden vallomásban — Anna Frank naplójában a legnagyobb értéket jelenti. A napló vallomás, a film képek és dramaturgiailag szerkesztett jelentetek sora. A film kitűnő jellemábrázolással és a napló elemeinek jól csomózott összeépítésével állítja elénk az amszterdami üzletház padlásán élő nyolc embert. Az idegek lassan fokozódó őrlődését apró jelekkel, jelenetekkel adja tudtunkra. Az összezártság kezdetén minden felnőtt csupa udvariasság a megértés minden látható és szándékolt jelével, míg a feszültség nehéz pillanataiban ugyanezek az emberek kegyetlen mozdulatokra lennének képesek. Itt, ebben a szorongásben kerekedik felül, nő a felnőttek fölébe Anna és Péter induló szerelme, ami naív szertartásában őszinte, szemérmes és elronthatatlan. Anna Frank egyénisége ragyogja be ezt a kegyetlen valóságot. Ahogy felpróbálja Van Dan- né bundáját, ahogyan megajándékoz mindenkit a decemberi ünnepen, ahogyan elindul Péterhez találkára, amint az elfogatás villámcsapásszerű hírére megcsókolják egymást Péterrel, vagy ahogyan a hitről beszél, amely nélkül nem érdemes élni, nem is lehet igazán élni — a film leglíraibb és legszebb pillanatai. Anna önző és önzetlen, mert a boldogságot keresi. Megkülönböztetően szeret, mert az emberekhez való tartozás nem csak szándék dolga, hanem vonzalomé is. És itt, ebben a filmben, sem Anna Frank egyénisége mellett, sem a félelem jelenetei közben, sem a lírai filozo- fálgatások szünetében nem hat súlyosnak Beethoven muzsikája. A zene, a vonósok kitűnően kötnek át jeleneteket és oldanak meg lélektani szituációkat, amiket a kép nem tud közvetíteni. A lélek rezdülései sokkal bonyolultabbak, semhogy az arcon megjelenő vonásokkal pontosan kifejezhe- tők lennének. S az az izgalom, a rémületnek és a bizakodásnak az a keveréke, amely annyiszor dermedt figyelésre készteti a történet hőseit, sokszor nem oldható fel mással, mint egy rövid dallammal, a Szellemes betörő Már ahogy az lenni szokott, a betörő lefeszítette a lakatot, és miután felmérte a bódéban található tárgyak értékét, hasznosításának lehetőségét, úgy közel másfél ezer forintnak megfelelő meny- nyiségű szerszámokat, felszerelési tárgyat szedett össze. A deszkabódé magányosan állt a csatornázási munkák színhelyén, a betörőnek nem volt nehéz dolga, különösen nem kellett vigyáznia sem arra. hogy észreveszik. sem arra, hogy nem tud nyomtalanul távozni tettének színhelyéről. Hogy gondos és figyelmes ember, sőt a közösségi vagyon megőrzésének követelménye sem idegen tőle, és némi érzéke van eziránt, azt hátrahagyott írása igazolja. Ezt írta egy cédulára: „Máskor tartsanak éjjeliőrt.” Egy dolgot azonban biztosan nem tud: nálunk a „keret” sok mindenben döntő tényező. És — egyre inkább bízunk az emberek erkölcsi fejlődésében. Persze, az ő esetében „pléh- re csúsztunk”. (— ár) A gyöngyösi zenei hetek idei programjának utolsó rendezvényeiként került sor az ifjúsági zenei nap megtartására a Városi Művelődési Házban. De nemcsak az ifjúsági ének- és zenekarok léptek közönség elé, hanem a felnőtt együttesek is, sőt a gimnázium irodalmi színpada is bemutatta a sárospataki találkozón arany fokozattal minősített összeállítását. A tv-nézés „tudománya" járni, mint a Ludas Matyi karikatúrájának tv-nézője, aki a sok mezőgazdasági műsor után valóságos állatfarmot rendezett be lakásán. — És a többi műsor? — A MUNKA AKROBATÁI ... a férjemé. Nem mintha vastraverzeken és gyárkémé- nyeken lovagolna naphosszat, de technikus ... érti, érdekli minden gyári esemény. A Ki mit tud?-ot mindannyian nézzük, ezt nem lehet most már kihagyni, mert az előzőeket is láttuk, kíváncsiak vagyunk az eredményekre. S így mondta végig a hét többi napjait is, hogy a családból kinek mit húztak alá a heti műsorban. Bár e módszeren sokat vitatkoztunk, végül rokonszenves használható ötletnek találtuk, számot vetett a család heti időbeosztásával (kinek mikor kell tanulnia, edzésre, értekezletre, kirándulásra mennie,) figyelembe vette a család tagjainak érdeklődési körét is, úgy döntöttek arról, kinek mikor ajánlatos ott ülnie a készülék előtt. Az őszinte véleményekből ugyanis kiderült, hogy mit sem ér az olyan fanatikus műsoremésztés, amely után zúgó fejjel, az összekevert élmények zsongása közepette, de mégis a jó szórakozás, az okulás, a kellemes élmény hiányérzetével áll fel az ember a képernyő elől, s másnapra szinte semmi sem marad meg a fejében azonkívül, hogy emlékszik rá: tegnap tv-t nézett. S mégis mennyien vannak ilyen tv-imádók és olyanok is, akik csak a „könnyű oldalát” értékelik a tv-nek; az Angyalt, Dr. Kildare-t, Joe-t, akik sokszor előre sejtett ötletekkel vágják ki sokszor a művészi élményekre törekvés gyenge 4C2!§Pmiiff 7 IS65. június 9., szerda, HOGY A BESZÉLGETÉSKOR ki mondta ki először azt, hogy tévé, bizony nem emlék- Bziem, de hogy rövidesen parázs vitába keveredtünk, arra annál inkább. S mivel ez az eset is meggyőzött arról, hogy nagyon sok nézőtársam véleménye különbözik a képernyő előtt töltött időt és a műsorválasztást illetően, közreadnám e vita némely tanulságát. Kezdődött azon, ki mennyit néz ... mármint a képernyőre. Idézem a véleményeiket: — Az a vén ember — ez egy távol levő férjnek szólt — alig várja, hogy leülhessen a tv elé. A pontos időt, meg a szüneteket is ott üli. Még a monoszkópot is tátott szájjal nézi... — pergette a nyelvét a termetes asszonyság, így folytatva: — Amíg Eszter nem köszön neki jó éjszakát, még vacsorával sem merem zavarni. — ö a fanatikus néző! — jegyezték meg róla, mert másról mindig könnyű szentenciát alkotni. — Az Újpesti Dózsa-meccs, kérem... azért érdemes volt feltalálni a televíziót! — így rajongott a vita másik részvevője b hozzátette — Persze, lehetett volna még a héten néhány jó műsor. — De hisz volt! — sorolják a filmeket, a színházi közvetítést a többiek, de ő beléjük fojtja a szót. — De nem meccs! A többire nem pocsékolom az időt. Aludnom kell, hosszú a szolgálat a vasútnál — bizonygatja igazát, hogy egyéb alkalomkor nem érdemes a készülék kapcsológombjához nyúlni. „ Tegyen az ember igazságot. — Az Angyal... ? Látja, arra én is hazamegyek — áradozik a vitatkozók rendszeresen cukrászdában ülő, hölgy tagja. — A múltkor egy rokonlátogatást is lemondtam miatta, pedig hogy megharagudtak Pannikáék... Neki csak az Angyal érdekes. Mikor firtatták, hogy miért nem nézi a többi műsort, így szólt: — Félek, unalmas lesz nekem. PERSZE, NEM MINDENKI csak meccsre és az Angyalra kiváncsi. A vitatkozók között tibláboló „utolsó éves” óvodás imigyen kotnyeleskedett bele a felnőttek disputájába. — Anyu! Az oviban elmondhatom a pácikanénit? — Milyen pácikanénit? — kérdeztük a rejtélyt kutatva, mire a mamája így fordította az apróság kérdését: — Néhány napja Diderot Apácáját nézte. Azt emlegeti. Sehogy sem tudtuk ágyba dugni, végignézte az utolsó jelenetig. Hát így vagyunk a nézéssel... hogy csak a szélsőségeket említsük, de nagyon kevés tv-néző akad, aki így, vagv úgy hadilábon ne állna az időpont és a műsor megválasztásának „tudományával”. Mert hány felnőttről tudunk, akik lélegzetvisszafojtva lesik, hogy Joe miként vágja ki magát a legyek országában a ráleselkedő veszélyből. Mások válogatás nélkül megemésztik az egész műsort, a mezőgazdasági szakfilmektől az anyagbörzéig, a Deltától a jó éjszakát, gyerekekig. S közülük ki csak néhány félórát tölt hetente a képernyő előtt — míg kedvenc csapata játszik — ki meg ott rontja a szemét, nyitástól zárásig. Közben mindenki bizonyítja, hiszi az igazát, anélkül, hogy felülvizsgálná nézete helyénvalóságát. S közben mindenkinek van valami igaza. Ezért hát a teljesség igénye nélkül szeretnénk tovább folytatni az említett vitában leszűrt tanulságok közreadását, hogy milyen fogásai lehetnek még a tv-nézés „tudományának”, hogy se fanatikus- sággal, se futball-barátsággal ne illethessék a képernyő előtt ülőket, hogy a televízicmézés ne menjen a szabad idő egészének rovására, de minden előfizető lehetőleg hasznos oldalairól ismerje meg korunk e fontos technikai eszközét. VOLT A VITÁZÓK egyikének egy nagyon megszívlelendő javaslata. Így kezdte: — Az első időben az volt a problémánk, hogyan és honnét nézzük a tv-t, hány méterről, milyen szögből, hogy ne rontsa szemünket. Most mér az a kérdés: mikor nézzük a televíziót? Aztán így folytatta: — Mi előbb a heti műsort nézzük ... csak aztán a televíziót. Lássuk például a jövő hetit — keríti elő gyorsan az úiságból kivágott műsort, amely helyenként alá van húzogatva, mintegy felkiáltójelként, mit érdemes belőle megnézni és kinek. —Vegyük a keddet — kezdte ismertetni módszereit. — A két gyerek (az egyik nyolcadikos általános, a másik harmadikos gimnazista) megnézte a fiatal képzőművészekről szóló műsort, és a Tudni illik, hogy mi illik-et. — Persze, az jó néhány szülőnek sem ártana, ha megnézné — avatkoznak be a vitázók nem éppen tapintatosan, de az asz- szony nem zavartatja magát. — Azt is megnéznénk... de vizsgára készülünk. Azért nern hagytuk ki a Három Lamberi- ről szóló adást, mert férjem sem látta ezt a filmet. — És szombaton? — Enyém a „Főzzünk okosan”. A Falusi könyvespolc kimarad, mert városi létünkre • nem sokat hasznosítanánk belőle. És nem is akarunk úgy csíráit is pisztolyaikkal, Jaguár-kocsijukkal, negédes, fogsorcsillogtató mosolyukkal. ABBAN A VITATKOZÓK is megegyeztek, hogy nem kívánhatjuk el azonnal a komoly művészi élményt nyújtó műsorok rendszeres megnézését attól az embertől, aki csak azt érti, mikor lehet lesállásnál szabadot rúgni, hogy Beethoven Esz-dur szimfóniáját élvezettel hallgassa végig ... hiszen nincs meg hozzá a megfelelő zenei ízlése, műveltsége. És így van ez a többi, komoly, művészi élményt ígérő televíziós műsoroknál is. De miközben a tv igényes műsorokat produkál, alapfokon is segít, gondoskodik a zene a művészet „megtanulásáról”, megszerettetéséről is, csak fel kell ébreszteni az érdeklődést ezek iránt a műsorok iránt. Ezért ajánlották a vitázók a „kóstolót”, miszerint az olyan nézők, akik érthetetlennek, számukra unalmasnak tartanak zenei, irodalmi, vagy művészeti adást, próbaképpen — főleg nem a legigényesebb, legmagasabb színvonalú műsoroknál — bekapcsolják készülékeiket, és a kommentárokat, magyarázatokat meghallgatva közelebb jutnának a művészek gondolatainak megértéséhez, megszereléséhez. Végezetül úgy summáztuk a tanulságokat, hogy mi, tv-né- zők sokat tanulhatunk a tv-től, de egymástól is, s ennél is többet tehetünk egymásért, pontosabban azért, hogy jó tapasztalataink közreadásával hozzájáruljunk ahhoz, hogy minél több televíziónéző okosan gazdálkodjék idejével, a tv által nyújtott műsorral, hogy mielőbb lenyesegethessük a fent említett vadhajtásokat. DE FEJTEGETÉSEIMET ezzel le is zárom, mert Eszter a tv elé szólít... és ugye, senki se lehet próféta, ha a képernyő megvilágosodik. Kovács Endre A Zeneiskola Énekkara nyitotta meg a sort. Ádám Jenő Népdalcsokor, Bartók Bolyongás és Kodály Szálljon tisztán című művét énekelték, vezényelt Vereb Nóra. A III. számú Általános Iskola Énekkara Fassang Béliét a világnak, Kodály Zöld erdőben című szerzeményét adta elő Kürti Botond- né irányításával. A Városi Művelődési Ház balettiskolájának növendékei ezután keringőkompozíciót mutattak be. Ösz- szeállította Fekete Károlyné balettmester. Márciusi nap címmel a szabadságharcok és a proletárforradalom költészetéből válogatta össze műsorának anyagát a Gimnázium Irodalmi Színpada. Az összekötő szöveget Sereg Jó- zsef írta, a kísérőzenét Zé- borszky József szerezte. Az irodalmi színpadot Papp Miklós vezette. A Tücsökzenekar Liszt Pre- lude-jét, Schubert Bölcsődalát játszotta Klein Éva dirigálásával. Majd kiegészült a legfiatalabbak együttese a Városi Szimfonikus Zenekarral, a karmester Záborszky József lett, és együttesen adták elő Bartók két népdalfeldolgozását. Ezt követően csak a Városi Szimfonikus Zenekar szerepelt, Emst Fischer Az Alpoktól délre című művéből két tételt adtak elő, az Egy tengerparti kikötővárost és a Szerenádot. Vezényelt Záborszky József. A Városi Művelődési Ház Énekkara Boero Csilléi dalát és Liszt Ünnepi dalát énekelte, majd a gimnázium énekkarával kiegészülve két Verdi-kórusmű- vet szólaltattak meg. Befejezésül Händel Győzelmi kórusa hangzott fel zenekari kísérettel. Valamennyit Záborszky József vezényelte. A gyöngyösi ifjúsági zenei nap műsora jól egészült ki a balettal és az irodalmi színpaddal, annál is inkább, mert az utóbbi összeállításában nemcsak hangulati, hanem funkcionális szerepet kapott a zene. A különböző együttesek egyfelől Gyöngyös zenei kultúrájának fejlődéséről adtak bizonyságot, másfelől saját fejlődésüket is tanúsították. A hangverseny legsikerültebb száma Händel Győzelmi kórusa volt, egyben Igazolta azt is, hogy a zenekari kíséret teszi teljessé az énekkari produkciót. Műsorközlő J. Baghy Emília volt. íamf) Ifjúsági zenei nap Gyöngyösön — Ne dobááálj ... — a kis szemtelen képű fickó a kezében levő törmeléket csak elengedi. A szél szárnyára kapja. Porzik a levegő. — Ne dobááálj... — kék tréningruhás fiúcska nagy gonddal, a száját is csücsörítve, dobálja a patakba a fűcsomóval kitépett földet. — Állatkínzóó ... — a fehér kötényes kislány majdnem a földig hajlik nagy igyekezetében, hogy az egész Egészségház utca hallja a hangját, de még a Gólya utca is ... Kinek kiabál? Ki tudná azt így hirtelen. Feketéink a gyermekseregtől a környék. Zajlik az „élet”. Játszanak a gyerekek. Hol játszanak? Mindenhol, ahol egy kis szabad teret találnak. Kivételesen a játszótereken is, ha éppen ilyen van. A TÖBBIEK: LENGŐ, FORGÖ — Hány játszótér van Egerben? — kérdeztük Novák Györgytől, az erre illetékes válaszadótól, az Egri Városi Tanács üdülési előadójától. — Egészségház utca, Bartók tér, Liszt Ferenc utca, Széna tér... van vagy két tucat. — Hogy vannak felszerelve? — Van billenő, lengő és forgóhinta, homokozó ... hol ez, hol az. Valóban. Hol ez, hol az. Az Egészségház utcai lakótelep játszótere szép környezetben van, tágas helyen (focira is van hely), környékén pázsittal. De mintha kevés lenne a hat lengőhinta, az egy forgóhinta és a két billenőhinta. Különösen, ha az egyik rossz is. És miért nincs homokozó? A Gólya utcától csak a patak választja el, de azért lehetne a Gólya utcai lakótelepen is egy játszótér. Elkélne itt is a Hadnagy utcai lakótelep új játszóteréhez hasonló; ahol négy billenő libikóka van, és három lengőhinta . . . lenne. De az állványra még nem szerelték fel a hintákat, így a gyerekek „maszek” hintáikon és köteleiken himbálják magukat. Viszont itt már van homokozó. VAN, DE MÉG SINCS De ezen és a Népkerten kívül sehol máshol nincs homokozó. A Széna téren van ugyan, de ez homok nélküli homokozó. Különben a rossz játszóeszközök tekintetében a Széna tér tartja a rekordot: hat felsze- reletlen lengőhintájával, egyetlen, viszont rossz libikókájával. Csak a forgóhinta jó. Lengőhinta különben szinte minden játszótéren van: a Tündérparton, a Rózsa Károly, a Bercsényi, a Rajner Károly utcákban, a Bartók téren és a Farkasvölgyben is. De billenőhinta (libikóka) ezek közül csak a Farkasvölgyben van. A Bartók téren csak az alapja, a váz van meg. Körhinta csak a Rózsa Károly utcában található. KOPÄRSÄG A játszóterek közt a csúnyaság! rekordot a Széna téri tartja: tele van gyommal, szemétrakásokkal. Nem sokkal szebb a Rózsa Károly utcai sem: kopott, gyomos, burjánzó pázsitjával és kőrakásaival. A Rajner Károly utcában sem túlságosan barátságos a nagy, kopár, és a farkas völgyi szintén füvet nélkülöző játszótér sem. Sokkal szebb a Bercsényi utcában az új villaszerű magánházak szomszédságában* gyümölcsfák tövében, vagy a Bartók tér barátságos környezetében elterülő játszótér. És szép a Tündérpart lépcsős, teraszos emelkedőjének tetején festői helyen található kis térség, amely a szép környezet ellenére is elég elhanyagoltnak tűnik kopott keréknyo- mos pázsitjával. A FEJLESZTÉSRE MÉG VÁRNI KELL — Mi az elképzelésük a játszóterek fejlesztésével kapcsolatban? — Pihenőpadokat állítunk fel. A hinták alatti gödröket feltöltjük — mondja Novak György. — TJj játszótér létesül, vagy modernebb játszótéri felszerelések? — Nincs rá pénz. Van több szabad térség, ami nem kimondottan játszótér, de ott lehet focizni, futkározni. Bizony nincs sok felszerelt játszótere Egernek. Ami van is, az sem mind felel meg a követelményeknek. És mintha csak az Eger-patak jobboldali városrészének jutott volna belőlük. — Hogyan képzelsz el egy játszóteret? — kérdezem egy hintázó fiútól a Rózsa Károly utcában. — Hát legalább olyan legyen, mint a népkerti. — Valóban, a Népkert játszótere piros, lengő-, forgó-* billenő hintáival és padjaival* homokozójával, szép pázsitjával (sőt egy betonozott részével) például szolgálhat a többieknek. (berkovits)
