Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-24 / 147. szám
A liba, a mája meg a tojása Lehet-e a háromhónapos liba nyolc kiló ? A Rajnától az egerszóláti dombokig A domboldal zöldjén tejpa tak. A hófehér patak nem le — hanem felfelé folyik. Nem természeti csoda ez, mert a tejfolyócskának több mint kétezer piros csőrű feje van, s különben is, ki hallott még tejet gágogni. Márpedig itt, Egerszóláttól nem messze, a völgyes-dombos határban olyan a ricsaj, hogy ezt a területet még az „ég madarai” is elkerülik. Itt több mint kétezer, a község másik részén, hasonló völgyben, újabb majd ezer rajnai lúd válogat a legelő ízes füvei között. Egy esztendővel ezelőtt, e lap hasábjain arról adtunk hírt, hogy az egerszóláti termelőszövetkezet elsőnek és egyedül a megyében, megpróbálkozik a libatenyésztéssel. És nem akármilyen liba a próbálkozás „alanya”, hanem a nagy tojáshozamú, hallatlanul gyorsan növő és az országban is kevés helyen, ott is még csak kísérletezés formájában tartott és nevelt rajnai libafajta. Akkor ezer kislibával kezdték, amelyből rövid időn belül elhullt a 30 százaléka és megállapították, hogy aligha lehet itt, de talán az országban «mn, rajnai ludat tenyészteni, mert a behozott törzs „libainfluenzával” fertőzött és valószínűleg az utódok átöröklik ezt a betegséget. Megállapították és most újból megállapította a körorvos, hogy az elhullás az idén — már a saját törzsből keltetett és nevelt libáknál — alig négy százalék és szó sincs semmiféle átöröklésről, betegségről. A rajnai lúd megvetette a lábát az egerszóláti határban és megvette alapját a termelőszövetkezet egy jelentős gazdálkodási ágának, amelynek jövedelme egyenesen meghökkentő. Dér Józseffel, a szövetkezet elnökével, Tamás körállatorvossal, a szövetkezet főkönyvelőjével, a libagondozókkal folytatott beszélgetés _ alapján, rendkívül megkapó kép alakult ki a nagyüzemi libatenyésztés' lehetőségeit illetően. Tudni kell azt, hogy ezt a libafajtát már kéthónapos kora után be lehet fogni tömésre, mert erre A „fosztó brigád” a szabad ég alatt. Az elmúlt évben 18 ezer forintot hozott a libatoll... Az elmúlt esztendőben 300 ezer forint hasznot hozott az egerszalókiaknak, a „Gunár Tsz”-nek, — ahogyan tréfásan kezdik magukat nevezni —, a rajnai liba, nyolc forintot emelve minden egyes munkaegység értékén. Az idén ennek a többszörösét várják csak a libából —, pedig hizlalással nem is akarnak egyelőre foglalkozni. önkéntelenül felvetődik a kérdés, nem lenne helyes, ha az illetékes szakfórumok „szaporító gazdaságinak jelölnék ki ezt a termelőszövetkezetet? S az a kérdés is felötlik: nem lenne helyes, ha néhány termelőszövetkezet elnöke, vezetői megtekintenék ezt a gazdaságot, hogy saját szemükkel is meggyőződjenek ennek az üzemágnak rendkívül jövedelmező és népgazda- ságilag, export szempontjából is nagy hasznot hozó voltával? Gyurkó Géza nyújtson mindazoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek hajlandók e nem nagy ráfordítást igénylő üzemággal foglalkozni. Gazdasági számítások mutatják, hogy minden egyes libán 120 forint tiszta hasznot vehet be három hónap után a tömésre berendezkedő szövetkezeti gazdaság. Kevés olyan üzemágat lehetne hirtelen mondani, amely ilyen gyorsan és ilyen magas értéket akkumulál a tagság, de az ország, a nemzetgazdaság hasznára is. Amikor végigjártuk a határt, hogy „szemtől szembe” is találkozzunk a messzi földről ideszármazott, de már egy esztendő után kitűnően akklimatizálódott rajnai ludak- kal, sorra-rendre becsapódtunk. Amiről azt hittuk, hogy éves, sőt kétéves tojó, kiderült, hogy március vége felé került ki a keltetőházból és a kétezres „tej patak” minden egyede egy év alatt megtojja Édességvásár — 3600 nyereménnyel A kereskedelem ebben az évben is megrendezi az immár hagyományossá váló „édességhónapot”. Az idén, az eddigiektől eltérően, több mint 3600 különféle értékű ajándékot nyerhetnek a vásárlók. Az édességboltok minden 20 forinton felüli vásárlás esetén egy-egy édesség-blokkot adnak át a vevőknek. A nyerésre többféle lehetőség van. Bizonyos számokkal már a vásárlásnál közvetlen nyerhetnek 1—20 forint értékű édességet. A nagy nyeremények kisorsolására a hónap utolsó napján kerül sor. A legszerencsésebb több mint 300 Ft értékű édesség-bőségkosarat nyerhet. Június 30-án a Heves és Borsod megyei újságok közük a nyertes édesség-blokkok számát és azt is, hol válthatják át nyereményre azokat a szerencsés nyertesek. Mindig érdeklődéssel olvasom, ha régészeti kutatások sikereiről számol be az újság. Érthető hát. hogy mennyire örültem ama hírnek, amely szerint Berettyóújfalun középkori településre bukkantak a hajdúsági régészek. Aztán azt is olvastam — már nem is tudom hol —, hogy a Pukkancs utcában is leletre, mégpedig ókori építkezések maradványaira bukkantak a régészek. Miután magam is ebben az utcában lakom, lelkendezve mutattam meg a hírt Sótelekinek, az egyik építkezés fővezetőjének, mondván: „Látja, kérem, évszázados falakat hoztak felszínre, szinte teljesen ép állapotban!” Sóteleki gúnyosan mosolygott: „Nem kell hinni az újságoknak. Hazudnak, kérem. Mi az, hogy ókori építkezés ... meg romok, meg felszínre hozás ... Humbug az, kérem ... Én csak tudom. A Pukkancs utca 5/b-t én építettem tíz évvel ezelőtt...” (- ó) A béliét lenek utcaija A tősgyökeres egriek közül is többen megkérdezik, hogy hol is van a Liszt Ferenc utca. „Kanadában”, az óvodával szemben, az úttest másik oldalán^ Miért vert ott tanyát a békétlenség? Hiszen az széles, csendes utca, nem sor kan lakják a kertes házakat ... Így volt ez tavaly. De azóta a város parcellázta és családi ház építésére eladta a 87 öles telkeket. Egy házat már felépítettek, másik három most épül, aztán következik a többi. Es ezzel megszűnt a korábbi két sor ház közötti széles, gyepes sáv. Azóta irigység, harag és békétlenség lett úrrá az utca régebbi és új lakói között. Minek jöttek ide, miért fogadták el ezeket a szűk kis telkeket? A mi házunkkal szemben építik a disznóólát és a mellékhelyiségeket? Ki engedte ezt meg? Lehet ezt tűrni? Hiszen a bűztől és a légytől nem tudunk ablakot nyitni — sorolják sérelmüket a régebbi lakók. — Csereingatlanként kaptuk. Egerben nagyon kevés a telek, de valahol építeni kell, nőnek a gyerekek. És a házhoz melléképület is kell, éppen azért, mert nincs közművesítés. Hová tegyük a csirkét. kacsát és a disznót? Ólat is építettünk, más is tart jószágot — érvelnek az építkezők. Szó szót követ. Panaszos levelet írt a városi, majd a megyei tanácshoz az egyik régi lakó. De a tanács hallgat. A városi tanács csak a főépületre adott építési engedélyt. A többit szabálytalanul, engedély nélkül építették. És ha az egyiknek szabad ... Megmondták-e az új lakóknak, hogy a Iiiszt Ferenc utcában tilos az állattartás? Nincs rá írás. És a melléképületekre sincs írás — harsogják az egyik oldalon. De akkor is kell — tromfol rá a másik fél. A jogos és a túlzott érdekek, a meg nem értés és az önzés, de főleg az illetékes szervek határozatlansága, késedelme és az ellenőrzés elmulasztása miatt egyre nő a békétlenség. Ügy véljük, a városi tanácsnak a törvény és az emberség szellemében rendet kell tennie a Liszt Ferenc utcában. Sürgősen, amíg a szabálytalanság és a békétlenség el nem fajul. F. L. Hatvan mázsa baromfit nevel terven felül a hevesi Rákóczi Tsz (Nagy András tudósító): Húsz mázsa csirke átadás sára kötöttek szerződést az idén a hevesiek. Pulykából 7000 nevelését tervezik, 3500 napospulykát már át is vettek, a hátralévő mennyiség átvételére június közepén kerül majd sor. A pulykákat körülbelül 310 mázsa összsúlyban adják át az ősz végén, ebből jelentős mennyiség kerül exportra. Terven felül 1000 naposlibát is vásároltak a keltetőállomástól, ezeket hizlalva adják majd át előreláthatóan 60 mázsa súlyban. Sokat jelentene a termelő- szövetkezetnek, ha használatba vehetnék a három éve megkezdett ötezer férőhelyes tójóházat, amelyet a közelmúltig egyáltalán nem tudtak használni, technikai berendezések hiányában. Remélhetőleg hamarosan megoldódik ez a probléma is, és a termelőszövetkezet a tojástermelésben is jelentősebb eredményeket érhet majd el. Özv. Vakter Istvánná, a ludas brigád vezetője és a „rekorder” rajnai liba: egy idény alatt 74 tojás ... az időre eléri a három, sőt négykilós súlyt. Egy hónap múlva — tehát háromhónapos korára, amikor a magyar fajta jóformán tollat sem növeszt — eléri a hét-nyolc kilót, amelyből 60—70 deka a libának a mája. Egy kiló máj a világpiacon 11 dollár! Az elmúlt év, a kezdeti év csak a törzsállomány tollából 18 ezer forintot hozott a szövetkezetnek, — ez egymagában fedezte a gondozás költségeit. De ez a libafajta igen jó tojó, átlagosan 43 tojást tojnak egy időszakban, de van olyan is, amely 74 darabos ,,rekordot” ért el. Nem kell sok számítgatás: abrakszükséglet tojónkint és évenkint 70 kiló, a keltetésre kerülő tojás ára 30 forint, ez összesen 140 forint. De csak a tojáshozam több mint 600 forint, így lényegében minden rajnai lúd HALLOM, HOGY A LEGUTÓBBI Egri Dózsa—FTC vízilabda-mérkőzésen a majdnem kétezer főnyi szurkológárda elkeseredett tiltakozásba kezdett a meccsen tapasztalt durvaságok, s bírói ítéletek miatt. A felháborodás olyannyira nagy volt, hogy a hibák miatt felhe- vült szurkolók törvénytelenségre is vetemedtek, hogy a maguk módján szerezzenek érvényt vélt, vagy való igazságuknak. S ez az eset nem az egyedüli. Olvashatjuk gyakorta, hogy egy-egy nemzetközi mérkőzésen becsúszó téves bírói ítélet, vagy némely sportszerűtlenség az egész országot izgalomban tartja, napokig, hetekig vitatják, kinek miben volt igaza s a felháborodás olyan mély és őszinte, valamint az igazság kiderítésére való törekvés is, hogy önkéntelenül felsóhajt az ember: bárha ilyen szenvedéllyel, lelkesedéssel lépnének fel a sportpályákon kívül előforduló ..sportszerűtlenségek”, hibák ellen is. De hát ez nem olyan egyszerű. A társadalom, a közvélemény sípszava, sajnos, még nem minden gazdasági és politikai hiba láttán harsan fel és a „szabadrúgások” is gyakoría elmaradnak a síp hallgatása miatt. Ennek bizonyítására vessünk össze néhány esetet, amely a sportpályákon és a társadalom zöld gyepén történt, s keressük a hasonlóságokat. Kezd jük a titkolódzással. A sportsajtó szatirikus hangon bírálta azokat a vezetőket, akik semmilyen kérésre, könyörgésre nem voltak hajlanA sportról jut eszembe dók elárulni egészen a tegnapi napig, ki az a 22 játékos, akiket az osztrákok elleni világ- bajnoki selejtező mérkőzésre számba vettek. Mondván: ilyen titkot nem lehet idejekorán elárulni, mert hátha az ellenfél kihasználja a tájékoztatást. Erről a felesleges titkolózásról egy közelmúltban történt esemény jutott az eszembe, amely nem a futballpályán, hanem egy egri gyár kapujában történt. . ott Álltam bebocsátásra VÁRVA s miközben a kapus egymás után engedte be azokat, akik a konyha üstjét mentek megjavítani, vagy üzenetet vittek valakinek, esetleg más vállalattól jöttek kooperációs ügyben, addig hallani sem akartak xőla, hogy én is ily simán bejuthassak a gyárba. S amikor affelől érdeklődtem, mivel magyarázható az, hogy az éberség nem vonatkozik más idegenekre, csali az újságíróra, aki csak külön igazgatói engedéllyel lépheti át az üzem küszöbét, a portás csendes mosollyal így adott magyarázatot: — Ja, kérem, ezek az emberek nem írnak bíráló cikket. Ebből is levonható tehát a tanulság: az „éberség”, a titkolódzás nem ok nélkül való... nem minden titkot és nem mindenkitől féltenek. „Tapsra rajtoltak legutóbb Diósgyőrött az atlétikai csapatbajnokságon részt vett egyesületek versenyzői”. Ezt olvastuk az . egyik híradásban s röviddel utána a magyarázatot: a tapsra azért volt szükség, mert hazánk üzemei nem gyártanak már töltényt az indítópisztolyokba. De hasonló nehézségeket okozott az atlétikai bajnokság lebonyolításánál, hogy nincs olcsó gerely, gát, rúd és a futócipők nedves állapotban úgy hullatják szögeiket, mint ősszel leveleiket a fák. S mondja rá az ember, ez még kibírható lenne, ha csak a sportpályákon belül bosszantanák hasonló kooperációs hibák a versenyzőket, nézőket. De sajna, kivetítve hasonló jelenségeket tapasztalhatunk a társadalom nagy arénájában is, ahol az üzemek összevonása, nagyszabású terveink készítése, megvalósítása közben gyakorta sikkad el aprói, de mégis lényeges áruk gyártása Hogy csak néhánj'at említsünk: megyénkben is igen sok traktor, teherautó ítéltetik kénvszerpi henőre, mert nem kaphatók néhány forint értékű, apró égők. Más esetben a kombájnok vesztegelnek hajtószíj-hiány miatt, vagy apróbb alkatrészek beszerzési nehézségei akadályozzák a mezőgazdasági gépek működését. ÍÍS AMI A LEGBOSSZANTÓBB. ereknél az eseteknél a tapsolás sem segít. Ékszíj nélkül nem arathat a kombájn, az aprócska égők hiánya miatt nem közlekedhetnek a tehergépkocsik s a reggeli ra j túlinál sok gép nem indulhat a földekre, néhány alkatrész' hiánya miatt. Aki figyelemmel kíséri a futballmérkőzésekről szóló tudósításokat, olvashatta, hogy az MTK—Vasas labdarúgómérkőzésen Hábelfelner játékvezető kiállította Göröcsöt és Mateszt, sportszerűtlen viselkedésük miatt. Az ember azt hitte volna — miután látta a televízióban, hogy Göröcs ököllel ment az őt letalpaló Mateszra —, hogy a hibát vétett játékosok és az ezt kommentáló riporterek igazságosnak tartják a bírói szigort s levonják az esetből a következtetéseket. Ehelyett mi történt? Könnyzacskót ingerlő cikkecskék jelentek meg arról, amelyben Göröcs azt magyarázgatja, hogy önkéntelenül „védőmozdulatra” emelte a kezét, ezt vélte a bíró bokszolásnak. Míg Matesz azt bizonygatta, hogy ő csak a labdát akarta elvenni Göröcstől s végeredményben levonták a végső következtetést, ők nem hibásak... a játékvezető volt túl szigorú. EZT AZ ESETET társadalmi szintre kivetítve szinte megismételve látjuk annál a magyarázkodásnál, amely a gyöngyösi vízmű körül folyik, amelyben a kivitelező és beruházó egyaránt az égre mutogat a hibást keresve s amely ügyben a lakosság anélkül kapja a vízhiány „pofonait” és „rúgásait”, hogy vajmi reménye lehetne az igazi vétkesek „kiállítására”. Idézhetnénk más eseteket. Amikor a legutóbbi pólón Pécsik Dénest a víz alatt úgy megrúgták, hogy izomzúzódást szenvedett, mindennek ellenére csapatát sújtotta a bírói ítélet. Vonatkoztathatnánk ezt rögtön arra az esetre, amikor a pétervásári gépészeti szakiskola vezetője, miután nem tudták szemtől szembe „elvenni a labdát” egyik bírálójuktól, — nosza a „víz alatt” alaposan belerúgtak a legelső átszervezésnél útilaput kötöttek a talpára. S miközben a bírói igazságtalanságokat, a játékosok sportszerűtlen viselkedését mélységesen felháborodva taglalják erélyes intézkedéseket követelve és sokszor szabálytalan ön- bíráskodást is alkalmazva — addig társadalmunkban előforduló hasonló szabálytalanságok esetén nem zúg olyan egyértelműen a „fújj fújj” azokra, akik hasonló „sportszerűtlenséget” l étének társadalmi szinten az emberek ellen. PEDIG A TÁRSADALOM, a közvélemény bírói sípja nem maradhat néma ezeknél az eseteknél sem s bizony ha az intés, a jó szó nem használ, nem ártana nekifutni a „büntetőrúgásnak”, mert a sportszerűtlenséget éppúgy nem tűrhetjük a sportberkekben, mint gazdasági és politikai életünk arénájában sem. Kovács Endre 1965. június 10., csütörtök évente 500 forintot hoz a termelőszövetkezetnek, — s a liba még megmarad. Csak a harmadik év után fogják be tömésre... Az egerszalóki termelőszövetkezet, amely ebben az esztendőben mintegy 80 ezer tojást állít elő, képes arra, hogy ellássa a megyét, segítséget a saját súlyát, amellett nagy mennyiségű és jó minőségű tollat és pelyhet ad. Az „öreg” libák fosztása éppen akkor folyt a másik üzemegységben, de a huszonnégy asszony már készült, hogy egy-két napon belül hozzákezdjen a két-két és fél hónapos libák fosztásához is.
