Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-19 / 143. szám
A GE PÉK sírni is tudnak — Hajaj, csak ismerni kell a nyelvüket! Közöttük kell élni nap nap után, figyelni őket a legparányibb csavartól a legnagyobb alkatrészig. Figyelni, s hallgatni a hangjukat. A lágyan, békésen duruzsolót, az ijedten sóhajtozót... és a keservesen nyögdécselőt. Mert, kérem, beszélnek azok, elmondják a panaszt: hol fáj, hová kell segítség. Persze nem mindenki érti meg, csak az: aki akarja. Aki szereti a gépet; a munkatársát, kenyérkeresőjét. Én megértem minden szavukat... Kopott, szakadt, kifényesedett overáll — öreg lakatos. Azt mondja, hogy ő ért a gépek nyelvén... A tmk-munkáról érdeklődöm a Könnyűipari Alkatrész- gyártó és Ellátó Vállalat egri gyáregységében. Széli László főmechanikus kezdi a választ: — A tmk nálunk is tervszerű megelőző karbantartást jelent. S igyekszünk úgy végezni, mint a nevében is benne van. Kis-, közép- és nagyjavításokra ütemezzük be a munkát, negyedéves, éves és ötéves feladatokra bontva. A nagyjavításokat általában az esztendő elején hajtjuk végre, amikor csendesebbek a műszakok. Az éves generálozást október közepéig, a középjavításokat pedig egy hónappal később szoktuk befejezni... A negyedéves terveink általában „feszítettek”, mindig előbbre hozunk egy-kettőt a későbbi munkákból, hogy zökkenőmentesebbé tegyük a javítást... Sok a gondunk, bajunk, öreg épületben, régi, használt szerszámokkal dolgozunk. A gépparkunk állapota alig negyvenöt százalékos. Akad dolgunk elég! Melyek a leggyakoribb hibaforrások? — Idős, kopott gépekkel minden megeshet... A hibák okát azonban nemcsak erre lehet visszavezetni. Másra is ... Kétségtelen, hogy a legtöbb baj a présgépekkel, darabolók- kal történik. Ez azonban már gazdáikon is múlik. Nők dolgoznak velük, segéd- és betanított munkások, s nekik valahogy nincs olyan Hivatalainkat, üzemeinket, érzékük, mint kellene ... Meg aztán gyakran figyelmetlenek, felületesek is! A tavasszal például az egyik hajlítógépen hagytak egy villáskulcsot, s anélkül, hogy észrevették volna, ráengedték a présszerkezetet. Az edzett szerszám egy-kettőre kiverte a gép élét. Még szerencse, hogy nagyobb baj nem történt! Sok hibaforrás a „rablás” is, amikor valamelyik magáról megfeledkezett szaktárs a megengedettnél nagyobb sebességgel pörgeti a gépet, mélyebb fogással dolgozik, vagy valamilyen más szabálytalanságot követ el. Ilyenkor csak úgy dübörög az a gép, csak úgy visszhangzik a műhely! Hamar elárulja magát, nem nehéz ráakadni a kollégára, s figyelmeztetnünk kell. Persze, előfordul, hogy nem vesszük észre. Ilyenkor „megúszta”! Természetesen: csak a szaki. A gép annál kevésbé. Jöhet a tmk-s... Tizenhat esztendeje dolgozik a Lakatgyártó utcai gyárban Szabó László, s tizenkettedik éve tartja a mindennapos „vi- zitet”. — Köszörűgépek és fúrógépek fölött, összesen harmincötnél ... Minden reggel ugyanúgy kezdem: végigmegyek valamennyi előtt, megvizsgálom mindegyiket. Ellenőrzések, futó javítások ezek. Terven kívüli, köznapi kötelesség ... Mik a tapasztalatai? — Évről évre javulást látok, kevesebb a vesződségem. Ügy látom, az emberek másképp gondolkodnak, többet törődnek munkaeszközeikkel. Szándékos rongálásra nem is emlékszem már. S az én kis területemen egyre kevesebb a felületességből eredő géphiba is. Nagyobb javítanivalóm nem volt még az idén ... Általában így vélekedik a többi tmk-s is. A panaszt más váltja ki belőlük: a szegényes felszerelés, az időnkénti anyag- és alkatrészhiány. meg a többi — amit szinte egymás szavába vágva sorolnak. — A műhelyünkben bizony nagy hiányát érezzük egy marógépnek. — A szerszámkészletünkre is ráférne egy kis felújítás. r kei sem kell beküldeniök a — Olyan köszörűkövek érkeztek a minap, hogy a legnyugodtabb ember is „bepörög”, ha felszerelni próbálja őket! Annyi rajtuk a hiba, annyit kell „rádolgozni”, hogy öt jóval végeznék annyi idő alatt, mint ezek közül eggyel! — A síkesztergához képtelenek vagyunk alkatrészt szerezni, fogaskerekeket, meg tengelykapcsolót. S utángyártást sem vállalnak sehol! — Régóta használaton kívül van az oszlopos fúrógépünk. A KOGELLÁTÓ nem szállítja a szükséges alkatrészt, a gyártó vállalat szóba sem áll velünk. Most utóbb már azt J kértük tőlük, hogy legalább a rajzot küldjék le, valahogy majd csak elkészítenénk azt az alkatrészt, azt a kúp- és homlok-fogaskereket! Azelőtt az üzletben árultak ilyesmit, most meg, „barkácsolni” kell őket... — Különösen a nagy gépek javításával van sok vesződsé- günk. Csak házon kívül tudjuk elvégeztetni. S legtöbbjüket nem vállalja senki... Gond ... panasz ... Ám jóleső mégis észrevenni, hogy ügyességgel, leleményességgel leküzdik az akadályokat, a tmk-sok napról napra biztosítják a termelő részlegek folyamatos munkáját, örvendetes olyanról hallani, hogy amíg jó fél esztendeje 350—400 váratlan géphiba is előfordult egy-egy negyedévben, addig 250—280 hasonló esetről tudnak mostanában. S kétségtelen, a jó munka eredménye az is, hogy a tmk első negyedéves tervét száz százalékra teljesítette, s a második negyedév 67 gépéből is kijavítottak már 47-et! — Ez utóbbinak azonban még nem örülhetünk tiszta szívvel, mert úgy néz ki, hogy a hiányzó húsz gép talán nem kerül sorra egész hónapban. Azt mondják: szükség van rájuk a termelébsen. A tmk-sok percig sem vitatják ezt. (Legfeljebb az csodálkozik, akinek nemrégen mondták: „tmk-feladatainkat mindig összehangoljuk a termelési osztály programjával”) Any- nyit jegyeznek meg mindössze: ha az elmulasztott karbantartás miatt később valami zavar keletkezik a termelésben — nem ők tehetnek róla... Most — valóban nem! De minden más esetben már igen. S rajtuk kívül valamennyi munkás. Mindaz, akinek értenie kellene a gépek nyelvén... Gyóni Gyula Követésre méltó példa I Az ékszíjak Időnkint hiányos az ellátás gumi hajtószíjakból, úgynevezett ékszíjakból. Több kifogás merült fel az ékszíjak minősége ellen is. Gépjármű- vezetők, traktoristák panaszolták, hogy a ventillátorok, kompresszorok ékszíja gyakran törik. Az ékszíjak előállítója, az Országos Gumiipari Vállalat már az első panaszokra megtette az intézkedéseket az ékszíjgyártás mennyiségi és minőségi javítására. A vállalat a második félévben kezdi meg üzemszerű gyártását azoknak az új ékszíjaknak, amelyek ma még a próbapadokon futnak. Ezek úgynevezett egy-kord soros ékszíjak lesznek és sokkal erősebbnek, tartósabbnak ígérkeznek a jelenleg gyártott úgynevezett kablés szíjaknál. Addig is, amíg az egy-kord soros szíjak gyártása megkezdődik, kisgépesítéssel javítják a kablés-szíjak minőségét. Gyöngyösön a kerületi KISZ-alapszervezet fiataljai bőségesen kiveszik a részüket a kulturális és egyéb társadalmi tevékenységből. Mondhatnánk úgy is, hogy az elsők között járnak ott, ahol segítő kézre van szükség. Legutóbb elvállalták a parkok pantronálását, amely — tekintve a könnyelműen garázdálkodó egyéneket — nem kis gondot okozott a város vezetőinek. Ezt a szép feladatot — négy brigád látja majd el, öszesen 20 fővel. De nemcsak vigyázni akarnak, hanem kiveszik a részüket a parkok szépítéséből is. Már eddig 160 társadalmi munkaórát töltöttek a városi tanács kertészetében, hogy minél több virág kerülhessen Gyöngyös tereire, utcáira. Kultúrcsoportjuk hírneve is túlment már a város határain. Két év óta járják a környező községeket, hogy műsoros esték keretében ismerkedjenek a falusi fiatalokkal.- Másrészt, hogy némi anyagi alapot biztosítsanak szervezetüknek. De találkozhattunk vidám csapatukkal paradi« csomszedésen, vagy a szüreten. Az így szerzett pénz egrg részén üdülni küldik a leglelkiismeretesebben dolgozó tagokat, ám nem ritkaság náluk a közös kirándulás sem. Figyelemre és dicséretre méltó a legutóbbi kezdeményezésük is. — Felkerestük a Mátra- gyöngye Tsz elnökét, és megállapodtunk a patronálás módozataiban. Felajánlottuk, hogy amikor szükséges, szívesen segítünk a sürgős munkákban — mondja Solti István, az alapszervezet titkára, A segítésnek éppen itt lenne az ideje, mert a tartós esőzés ugyancsak egy csomóba gyűjtötte a mezőgazdasági tennivalókat. A gyöngyösi földek várják} igénylik a szorgos munkát, önkéntes segítő kezekre pedig nemcsak a Mátragyöngye Tsz-nek lenne szüksége. Helyes lenne tehát, ha a kerületi KISZ-alapszervezet nemes kezdeményezése minél több követőre találna- j. Laczik János Mire fordítják a községfejlesztésre szánt pénzt? 51 milliót ruháznak be — 124 kilométer járda — 10 autóbuszváró — Egészségügyi kombinát — 13 kilométer villanyhálózat Az állami beruházások mellett évről évre több létesítmény készül el megyénkben is a községfejlesztési alapból. A lakosság forintjai milliókká nőnek és ebből az összegből lesz szebb, gazdagabb a falu, épülnek tantermek, óvodák, egyéb épületek. A megyei tanácsnál Miklós Andrásné arról tájékoztat, hogy a megye idei községfejlesztési bevétele 63 millió forint és leszámítva a tartalékolást, egyebeket, ez évben 51 millió forint értékben fejlődik, gazdagszik megyénk a lakosság forintjaiból. Többek között 124 kilométer járdát, tíz autóbuszvárót építenek és 28 ezer négyzet- méternyi területet parkosítanak. Ez évben többek között elkészül az új váróterem Ró- zsaszentmártonban, Hevesen, Komlón, Novajon, Abasáron pedig már tető alatt is van a szolgáltató kombinát, amelynek költsége közel másfél millió forint. Jelentős mértékben segíti az ívóvíz-ellátás javítását az a három fúrott kút, amelyet Bo- conádon, Erdőtelken, Hevesen létesítenek. Egy-egy ilyen kút mintegy nyolcszázezer forintba kerül, hasznossága viszont szinte felbecsülhetetlen. Mezőtárkányban megkezdték a falu vízművesítését, amelynek első üteme az évvégére befejeződik, a megyében pedig mintegy nyolc kilométerrel bővül tovább a vízvezeték-hálózat. i. Kiemelkedő létesítmény lesz Ecséden az egészségügyi kombinát, amelynek átadására már augusztus hónapban sor kerül. E létesítményben orvosi rendelő, gyógyszertárj egészségház és szolgálati lakások találhatók majd és építészetileg is impozáns színfoltja lesz a községnek. Jelenleg már csak a szakipari munkák vannak hátra. Szarvaskőn — amely régóta híres nagy ütemű községfejlesztéséről, a lakosság iparkodó hozzájárulásáról —, júliusban egy egészségház és orvosi rendelő átadására kerül sor. Gyöngyössolymoson már tető alatt van egy ötven férőhelyes óvoda, amelynek befejezése november hónapra biztosítottnak látszik. Állami és községfejlesztési beruházásból az idén 20 általános iskolai tantermet is építenek, amely jelentősen járul hozzá az iskolák elhelyezési gondjainak megkönnyítéséhez. Az illetékes előadótól megtudjuk, hogy általában a városok, községek lakói szívesen vállalják e célokra a kiadásokat, hiszen látják, hogy forintjaik hogyan segítik saját községük gazdagodását. Különösen nagy a társadalmi munka hozzájárulása Hatvanban, ahol az idén 22 kilométer hosszú járdát építenek és ezzel a város járdaépítési tervé lényegében be is fejeződött. Ez azt jelenti, hogy Hatvan* ban nem lesz utca, amelynek legalább egyik oldalán ne len* ne járda. Tekintettel arra, hogy itt S félév, így jogos az a kérdés is, hogyan valósulnak meg a köz* ségfejlesztési tervek, hogyatt készülnek el a létesítmények? A válasz nem nyugtalanító, bár az időjárás és néhol anyag- és kapacitáshiány gátolja a munkát. Itt-ott baj van és a múlt évben is baj volt a létesítmények minőségi kivitelezésével. Egyetlen példát: Csányban a Tanácsi Építőipari Vállalat épített tavaly két tantermet A vakolat mftlik, a festék kopik, porlik a betonfödém és leázik a mennyezet Ez természetesen nem örömet, hanem bosszúságot okoz mindenkinek és a lakosok jogosan kérdezik: kik azok, akik lelkiismeretlenül és hanyagul használták fel a mi munkával szerzett forintjainkat? A kép összességében azonban biztató. Heves megyében a Köfa-beruházások megfelelően haladnak és reméljük, mire a naptár utolsó lapjához érünk, minden egyes kitűzött terv meg is valósul majd. — szalay — szövetkezeteinket járva szinte egyöntetű a panasz, rengeteg jelentést, feljegyzést, jegyzőkönyvet kell készíteni, s küldeni a felsőbb szerveknek a legapróbb ügyekről is. S ahogy hallgatja az ember a panaszokat, kirajzolódik előtte a bürokráciának szaporodó bástyasora, amely sötét árnyékát ráveti politikaigazdasági életünkre. Éppen ezért örömmel hallottunk arról, hogy az első rés ott tátong immár e komor bástyákon. Ugyanis párt- határozat született arra, hogy a pártszervezeteknél jelentősen csökkenteni kell a felsőbb szerveknek küldendő jegyzőkönyvek, jelentések, tervek számát, s ugyanez vonatkozik a pártbizottságokra is. Megnyugtató volt hallani, hogy a kommunisták igyekezete, energiája, ideje ezentúl nagyobb mértékben lehet a gyakorlati munkáé, mert az adminisztráció fő terhét levették vállukról. Az ülésekről csak lényegre törő rövid feljegyzéseket készítenek, a sokoldalas írásbeli előterjesztések helyett szóban tájékoztatják a tagságot. A munkaterveket, intézkedési tervefelsőbb szervekhez, részjelentéseket csak rendkívüli esetekben kérnek tőlük, s elmaradnak a rengeteg munkát igénylő napi és heti írásos jelentések is. Ezenkívül egyszerűbb, s kevesebb adminisztrációs munkát igényel a panaszok, levelek rögzítése, és nemet mond a határozat a felesleges sok időt, papírt elrabló házi sokszorosításoknak is ... Hosszú lenne felsorolni valamennyi részletintézkedést, amely arra hivatott, hogy egyszerűbbé, hatékonyabbá, bürokrácia-mentessé tegye a pártszervek működését. E határozat biztató jel arra, — miután a pártszervezeteknek azonkívül hogy példát mutatnak a felesleges adminisztráció csökkentésében — jelentős feladatot kaptak, hogy a területük gazdasági szerveinél is hasonló csökkenést érjenek el az időt és pénzt rabló papírmunkában. Ez nyújt reményt arra, hogy a rés, amelyet e határozat megvalósításával üthetünk a bürokrácia bástyáján, tovább szélesedik, s hovatovább e komor építmény ledőléséhez vezethet. K.&. Minden Bámexbumf ért-dolgozónak bérlete van a kislőcei strandra. (Szép, hosszúkás, narancsszínű, ropogós kartonlap, két szimmetrikusan elhelyezett pecséttel, celofántokban. Érvényes egy személyre, másra át nem ruházható.) Jó dolog egy ilyen bérlet. Mert, tegyük fel, egy meleg nyári napon, az embernek, legyük fel, pancsolni szottyan kedve, akkor nem kell sorba állni a kislőcei strandon, nem kell tülekedni a pénztárablak előtt. Szó sincs róla. A bérlettulajdonos csak felmutatja a bérletét, esetleg kurtán annyit mond: béri... A kapuk, mintegy varázsütésre kinyílnak előtte, s máris besétálhat a strandra —, mint a teve a tű fokán a mennyországba —, irigy sorbanállók sárga pillantásai között. Tíz éve a tulajdonomban van a bérlet, de eddig még egyszer sem voltam a kislőcei strandon. Először is azért nem voltam, mert nem bírom a napot, hamar megfájdul tőle a fejem; másodszor azért, mert nem tudom, hol van az a kislőce. A kollégáim sem tudják. Ha megkérdeztem őket, rendszerint azt felelték: mi a csudának akarsz te éppen Kislőcén strandolni? Igaz, mi a csudának is akarok én éppen Kislőcén strandolni? ÉEgyszer kíváncsiságból meg- í néztem a helység-névtárt. Kis- 5 laca, Kislüce, Kislücü, Kislecő C benne volt, de Kislöcét nem ta- f láltam. 2 Néhány évvel ezelőtt megin- jdult nálunk a takarékossági 9 Emozgalom. A takarékossági mozgalom első és utolsó lépése az volt, hogy mindenkitől bevonták a kislőcei strandbérletet. Kiderült, hogy a bérlet megszüntetése jelentős megtakarítást eredményez. A megtakarított összegből háromezer év alatt egy fiaztatót lehet építeni. Jól fog jönni háromezer év múlva az a fiaztató, mondjam magamban, és leadtam a bérletet. Fájt érte a szívem, de a takarékosság mindennél fontosabb! Már el is felejtettem, hogy nekem valaha is bérletem volt a kislőcei strandon, amely nem tudom, hol van, amikor közölték velem: új bérletemet átvehetem a titkárságon. Nagyon megörültem a hímek, és repeső szívvel vettem át a bérletet, amely ezúttal okker- sárga volt, és négy pecsét díszelgett rajta. Annak is örültem, hogy ismét jól megy népgazdaságunknak, és nem kell spórolnunk fiaztatóra. Két évvel ezelőtt, egy napon, öles plakátokat raktak ki a szobákban és a folyosókon. A plakátok lángbetűkkel hirdették: „TAKARÉKOSKODJ!” - Másnap az igazgató értekezletet hívott össze, amelyen bejelentette: vállalatunk, a Bámexbum- fért, is részt kíván venni a takarékossági, mozgalomban. Előadása végén javaslatot kért tőlünk. Lipták főosztályvezető azonnal felállt, és javaslatot tett: mondjunk le a kislőcei strandbérletekről, A javaslatot egyhangúan elfogadták. Az igazgató könnyes szemmel rebegett köszönetét, és elmondotta, hogy a megtakarított összegből, hatezer év múlva, egy ringlispilt lehet vásárolni, aztán, mielőtt felszólalhattam volna, az ünnepélyes értekezlet véget ért. Néhány hónappal később visszakaptam kislőcei strandbérletemet. Ezúttal smaragdzöld színű volt, csipkézett szélekkel, hat pecséttel, angol, albán és finn szöveggel, celofántasak- ban. Ismét mehettem strandra, amikor csak akartam, kivéve karácsony első napját és Szilveszter éjszakáját. Ezeket a megszorításokat takarékossági okokból rendelték el. Zokszó nélkül belenyugodtam, sőt még azt is felajánlottam, hogy egyszer s mindenkorra lemondok a kislőcei strandbérletről. Ebbe azonban nem mentek bele, ingerülten elutasítottak, mondván, csak akkor tudnak takarékoskodni, ha most átveszem a bérletet. Ha eljön az ideje, ők úgyis megszüntetik. Ma megint sokat beszéltek nálunk a takarékosságról. Holnap beviszem a kislőcei strand- bérletemet. Rám mindig számíthat d népgazdaság. MIKES GYÖRGY C^§pmtG-3 1965, június 15., kedd
