Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-18 / 115. szám
tottan, mikor üzenünk mi, innen az öreg földről, mert ezt nemcsak az udvariasság diktálja, de a megnyugtató gesztus is: nyugi... nyugi, ti sem vagytok egyedül, élünk mi is. Ama bizonyos CTA 102 lehet vagy tízmillió fényévnyire mondjuk — oda-vissza duplája az idő... De sebaj! Kíváncsi ember vagyok, meg rá is érek: megvárom a választ. Ihaj... csuhaj... sose halunk meg... (-ó) örömmel és megelégedéssel olvastam a híreket, hogy más tejútrendszerekből érkeznek rádióhullámok, amelyek azt példázzák, hogy feltehetően értelmes lények üzennek többek között nekünk is, a föld lakóinak is. Jó érzés tudni, hogy ebben a fene nagy mindenségben nem vagyok egyedül, hogy néhány millió, vagy éppen százmillió fényévnyi távolságban is léteznek kozmo sapiensek. Most már azt a hírt várom izgaMegjavítom a televíziót — És mikor? — Legalább egy hónap... Letörten és megsem- misülten tettem le a telefonkagylót: bármenynyit is szidom a televízió műsorát, egy hónapig nem tudok meglenni szidás nélkül. Az emberi tudomány diadala némán és sötét pofával ott hevert az asztalon, hirdetve, hogy a tudomány is emberi és véges és az idő is végtelen, mert az egy hónapból lehet kettő, esetleg három is, vagy még több is. Rövid töprengés után, semmibe véve a családi tiltakozó sírógörcsöt, a rémületet, a lekicsinylő megjegyzések tömkelegét, amelyek mind megannyi tűszúrásként érték büszke szívemet, elhatároztam: megjavítom magam a televíziót. Érteni ugyan nem értek hoz; ■ ' csinálták, értettek hozzá és elromlott, logikus tehát ennek a fordítottja is, aki nem ért hozzá, az képes megjavítani. Eszembe jutott kora ifjúságom, amikor két cipőpasztás doboz közölt kifeszített madzaggal lepipáltam Bell telefonját, amikor stanicliból dinamitot és dinamitból staniclit készítettem. Pedig akkor még az emberi tudomány derekáig értem, míg most érett férfiésszel tisztán látok a nemzetközi politikai helyzetben is. Ezek után néhány drót áramkör, cső és miegymás között igazán nem lesz ördöngösség tájékozódnom. Hozzáláttam. Elökecsipeszt, ollót, kalapácsot, csavarhúzót, drótot, reszelöt és egy manikűrkészletet, — mert mindig szerettem, ha kéznél vannak a szerszámaim. Aztán levettem azt az izét ott hátul és belenéztem a motorba. Érdekes volt. Ennyi dróttól, csavartól, csőtől, meg miegymástól, nem is értem, hogy miért nem tud menni is egy ilyen televíziós készülék? Na, de félre a töprengést, elő a szerszámokat, munkára, tettre fel... Először is kivesszük ezt a kis gömbölyűt... megrázzuk, nem csörög-e benne valami? Nem csörgött. Ez tehát jó... Most azt a hosszúkás vacakot piszkáljuk meg... a fene egye meg, nem lér oda a kalapács, próbáljuk meg az ujjammal... Hogy mi van? Ne szóljatok bele... Hogy a konnektort húzzam ki? Semmi ok az izgalomra, különben is földelve voltam, azért tettem a lábam alá, a vasplatnit. Értek én az ilyesmihez. Érdekes? Már félórája húzom ezt a drótot és mindig nincs vége. Lehet, az a baj, hogy a vége összeforrott egy másiknak a végével? Vágjuk el. Elvágtuk: mi egyedül... Röpke két óra alatt szép kupacban ott hevert előttem minden, még a belül üres doboz is. Most már könnyű a dolog. Mindent külön megnézünk, megrázunk, meg- törölgetünk és visszarakunk. volt egy televíziós ké-> szülékem, egy villany- borotvám és zsebrá-> dióm és három villám- hárítom... Az egyetlen televíziós készülékből/ Ezt csinálja valaki utá■* nam. A televíziós készülék ugyan most sem szól, de ha bekapcsolom 4 konnektorba, legalább! már szikrázik. Végeredményben nem is olyan nagy do■* log televíziót szerelni. Nem is tudom, mi 4 csodának találták ki most ezt a politechni■* kát. Lám, én sohasent jártam ilyesmibe és itt van ni... Azt mondjé a feleségem, csendbeit és bánatosan, hogtf OTP hitellevélre oU csőn lehet készüléket venni. Vegyünk. JVféjf néhány villámhárítór4 és zsebrádióra szüksé* gém van. (egri) Egy kislány, a mezőkövesdi táncosok közül... kát és a tribün felé fordulva, egyikük ünnepélyes szavakkal köszöntötte a vendégeket, és megnyitotta a felvonulást. A Rákóczi-induló ütemére az árvalánykalapos lovascsapat után egy négyfogatos parádéskocsi haladt el. Ezután következett az első falu, Bükkszék. A község fiataljai tánccal haladtak a menet élén. őket követte a parádiak csoportja, kisóvodások, kisiskolások, nagyobb diákok, és a falu lakóinak színes népviseletes menete, ahol öt traktor vontatta pótkocsin bemutatták, hogyan lesz a kenderből szőttes. A nagyrédeiek után következett a Mátravidéki Erdőgazdaság egyforma zöld erdész-vadász egyenruhás csoportja. Szemléletesen érzékeltették a régi bocskoros, tarisznyás, bal- tás favágás és a mostani, modern, „kék overallos”- gépesía gyöngyöspataiak színpompás, fekete kötényeikkel, a hevesaranyosiak zöld, széles szalagos kis kalapjaikkal, a mátra- ballaiak aranyos fejkötőikkel, a szentdomonkosiak érdekes, sötét tónusú' viseleteikkel, a fedémesiek feltűnően szép,; hímzett kötényeikkel, az eger-[ bocsiak fehér vászon, ráncos,^ bő gatyáikkal... Egy-egy motívum nemcsak a<j népviseletekben, a dalokban,! és a táncokban (itt főleg a lakodalmasban), hanem a szim--! bólumokban is visszatért. így; volt ez a szajlaiaknál is, akik; bocskoros summásokat és; szénégetőket „öltöztettek be’1 ? a menetbe. Igen sok makettet, feliratot,«, zászlót is lobogtatott a szél.? Főleg az ipari települések jár-? tak ebben elől. A mátrade-T. recskeiek egy csoportja bá^X Palócnapok Parádfürdőn Vasárnap folytatódtak a pa- lónapok ünnepség-sorozatai. A második napon a felvonulásra és kultúrműsorokra került sor. Vasárnap délelőtt pontosan 10 órakor, több ezer néző és a tv kamerái előtt folyt le Fa- rádfürdőn a palócnapok látványos felvonulása. A palócmenet a szanatórium és a SZOT 1-es számú üdülője közti főútvonalon haladt el tett fakitermelés közti különbséget. A váraszóiak fehér kö- tényes summásokat és szénégetőket vonultattak fel, hasonlóan a később következő recskiekhez, akik négy lovas kocsin a fonás-szövés művele- leit mutatták be rokkán és szövőszéken. Mindegyik csoport vidám nótaszóval és igen sok község menettáncokkal vonult fel. A nyászegyenruhában, és egy bányásztémájú olajfestménynyel vonult fel. Pétervására többek közt a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola munkáját mutatta be. A recskiek az ércbánya életével, a Mátravidéki Fémművek tubusokkal, a parádsasváriak a pará di víz felnagyított palackjaival vettek részt a felvonuláson. Jelenet a bodonyl lakodalomból... a felállított dísztribün előtt. A tribünön helyet foglaltak a megye és a pétervásári járás vezetőin kívül fővárosi vendégek is. Az egy óra hosszat tartó menetet a Csinom Palkó hangjai és három fehér bőgatyás, fekete posztómellényes, árva- lányhajas lovas nyitotta meg. A lovasok a dísztribün elé nyargaltak, visszafogták lovailegjobb hangulat azokban a felvonulási csoportokban volt, ahol az öregek vitték a hangot vidáman, ízesen, temperamentumosán, énekeltek, táncoltak, magukkal ragadva a többieket és a nézőket is. Színpompás népviseletekben sem volt hiány. Erről gondoskodtak a kisterenyeiek gyönyörű fejkendőikkel, a hazának különleges hímzéseikkel, A vége felé egy kicsit el- színtelenedett” a menet: kevesebben vonultak népviseletben. A felsoroltakon kívül feltűntek még a siroki tán coló lányok, a terpesiek fe- rentővel, a tamalelesziek, bo donyiak, szederkénypusztaiak, boldogiak, kisfüzesiek, bükk szenterzsébetiek, ivádiak és erdőköve sdiek. Délután három órakor közvetítette a tv Párádról, a szabadtéri múzeumból — ahol eredeti műemlékjellegű palócház és udvar van — a bodo- nyiak lakodalmi jelenetét. Parádfürdőn csaknem egész délutánt betöltő műsort adtak a felállított szabadtéri színpadon a főleg táncegyüttesek: a recsk—parádi egyesített tánc- együttes és az óvodások csoportja, valamint a mátrads- recskeiek, boldogiak, ecsédiek, gyöngyöspataiak, nagyrédeiek. Más megyéből is érkeztek tánccsoportok, mint a kisterenyeiek és kazáriak Nógrádból és a szécsényiek, mezőkövesdiek Borsodból. Fedémest, Recsket és Vaji- csot fúvósok és énekesek képviselték a műsorban. Este a tv közvetítést adotta műsoros utcabálról. Tánc, mfl- sorszámok, riportok követték egymást a díszemelvény előtt. Hatalmas forgalmat bonyolítottak le a különböző vendéglátóipari egységek a szabadban felállított sátraikban, hiszen több ezer ember kereste fel autóbuszon, vonaton, motoron, személykocsin vasárnap Parádfürdőt. És természetesen a tv több milliós nyilvánossága. Ä falu kenyere Azt mondják, ügy frí&t: ross* kenyeret sülnek. Az új kenyérgyárban Urban* esik László üzemvezető hitetlenül csóválja a fejét: nem igszj Az indulás után, pár hónapig ugyan valóban volt egy kis hiba — magyarázza —, de azóta nagyon sokat javítottak a minőségen ... Körénk gyűlő pékek bizonygatják: így van! — A hevesiek irigylik Mórától ezt az üzemet. Még a pékeknek sem tetszik, hogy mi sütünk nekik egykilós kenyeret — szel közbe egy másik. Ügy beszélik, hogy lágy, sűrű a kenyér. — A harmincnyolc perces kisütési időt mindig betartjuk — védi a méraiakat Urban esik üzemvezető. A „Pajtás” kemencéből friss kenyeret tolnak a raktárba. Utána megyünk. A korábbi sütést nézegetjük. — Ugye, szépek? — kérdik. Választok egyet. Mondom: mintha nehéz lenne egy kicsit. Kongatom az alját: TOMPÁN döng. Hasítsa ketté! — nyújtom aa üzemvezetőnek. A karéjt vizs- gálgatom: bizony, sűrű az. Kóstolom: ragadós. Nyersnek találom. — Nincs annak baja, próbál nyugtatni az üzemvezető. Az igazgatónak kínálom a mintaszeletet. — Hát ez bizony még sülhetett volna — nyugtázza tömören. Az igazgatónak már az üzemvezető is elhiszi. Jobb lesz-e a többi ...?-- Valamennyien ígérik. Bízhatunk bennük? ★ A falvak sütödéiből mindennap pontos időre várják a kenyeret. A jó kenyeret... 1 Gyónt Gyula Egyre kevesebb helyen, egyi ritkábban fűtenek már be a; otthoni búbos kemencébe, s ebben, abban a faluban is elegendőnek bizonyul a heti egy napra jelölt ster sütés. Előbb-utóbt a kényelmesebb munkát választja a háziasszony: pénzért veszi — boltból viszi a kenyeret Milyent kap, megéri-e a cserét ... ? — ezt kutattuk az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat igazgatójával, Vankó Bélával tett kőrútunkon... ★ MEGOSZLiŐ VÉLEMÉNYEK A füzesabonyi pék, Hajdú Gerzson, vasútállomás melletti üzeméből messzire jut a kenyér: a jól ismert ZSUK-ko- csin kívül ki-ki kosarában, vagy csak úgy, hóna alá csapva is viszi. S odébb, a szomszédos, a járásbeli községeiktől, még Vámosgyörkre, Tiszafüredre is. — Mert jobb, mint a gyöngyösi... azért viszem — magyarázza a megszólított gyár ki menyecske. — De csak a finom fehér — hangsúlyozza egy másik vevő. — Én innen még nem vittem rossz kenyeret! — veti ellen a harmadik. Találomra leemelek egy kenyeret a sütöde melletti szaküzlet polcáról. Egy kétkilós fehéret. (Még mindig barnának nevezik sokan). Az igazgató kettészeli, kanyarint belőle egy karéjt, s mutatja a vásárlóknak: — Erre panaszkodnak? Nézem, nézik a kenyeret. Szivacsos szerkezetű, rugalmas a bele. A héja bamáspiros. Tetszik mindenkinek. — Hiszen, ha mind ilyen lenne, ha mindig ilyen lenne...! — szólal meg valaki,— Ilyen ez pedig, majd mindig, úgy sütjük, hogy nekünk is tetsszen, hiszen ebből csízünk mi is! — védi igazát a pékmester. Á régi vásárlók bólogatnak ... SZIGORÉ BÜNTETÉS Sok pék mondja: ha jó a liszt, ne mrossz a kenyér sem. Nos, a hevesi üzemben milyen lisztből sütnék? — Most jóból. Tamaörsről tápjuk! Nem olyan ez, mint a nevesd malomé. ..! — válaszolja Nagy Ferenc. — All a hevesi malom, magyarázza Vankó igazgató —, de alán máskor is megérné a tengelyen való szállítás! Drágább igyan így, Örsről, növekszik az inköltség, de legalább a liszt minősége elfogadható! A raktárban rend, tisztaság. \ polcokon szépnek látom a kenyeret. Az igazgató szigorúbb: — Ejnye, ejnye, Miklós — fed- li egyik emberét —, jobban ki tiellene sütni ezt a kenyeret! S adhatná, azt sem szeretem, ha annyire „oldalas” egy-egy vekni! — Tudom, tudom — hagyja nelyben a megállapítást a pék -, de hát új ember vagyok itt, nenn tapasztaltam még ki a ke- nencét... No, meg igaz, ami gaz: a mostani norma mellett nem lehet jobb a minőség! A többiek lepisszegik. Az gazgató más üzemek példáját neemlíti, s más dolgozókét A pék z elcsendesedik. Hümmög, düny- nyög valamit és megígéri: jobban fog igyekezni... Szállítók érkeznek az üzem- elé. Alig pár perccel egy levél j után —, amelyet a járási főorvos küldött Az autóval éppen ' a címzett is jött: Szuromi Ist- *• ván. A főorvos azt írta: 300 fo- , rinttal bünteti a szállítómun- . kast, mert május 5-én az átányi , bolt előtt egy sárba esett ke- ' nyeret visszatett a többi közé, ] a kosárba. És súlyosbító körül- ) menyként azt is megemlíti a főorvos, hogy Szuromira más esetben is volt már panasz! Az egyik alkalommal például, trágyával szennyezett vasvillát vitt a gépkocsi platóján. — Ez utóbbit elismerem. De 1 amit ebben a levélben írnak, 1 azt már nem! — mondja Szuromi István. — A sáros kenyeret nem tettem vissza a többi kö’ zé... Tanúm van rá. A pilóta. I Kinek higgyünk? í „HADÜZENET” TARNAMÉRÁNAK A sütőipar igazgatójával köz- . véleménykutatást tartunk a hevesi pékség szaküzletében is. — Milyen a kenyér, kedves vásárlók ... ? i — Jó. i — A "fehérrel semmi bajunk .:. hanem az a másik! — Bizony, olyan az szegény, ■ mint a ... vakaró! Amit május- elsejére vettem, bizony a kutya : ette meg! ' Különös: Amelyiket toetté- ' vágtuk nagy kíváncsian, az ellen meg senki sem szólt a boltban ... — Hevesen nem sütnek rosz- sízul. A mérai éllen panaszkodunk csak. Igaz lenne hát? — A tamar mérai kenyérrel kapcsolatban korábban panaszos levelek érkeztek szerkesztőségünkhöz... Utunk következő állomása: Tárnáméra.
