Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

jr Érettségiztek negyvenötben Gacdexjrras Igitur ... Közvetítés az egri állami borpincéből, egy 20 éves érettségi találkozóról. (A tv műsorából.) Az Or 1941-es esztendejének kilencedik havában különös­képp sok új diák foglalt helyet az egri Érseki Kereskedelmi Középiskola padjaiban. A há­rom első osztályban 120 ka­masz. Tizennégy évesek vol­tak, s akkor már lángokkal háltak Európa városai, tom- bolt-tobzódott a barna őrület, ukrán sztyeppéken nyomult előre a hitleri hadigépezet és Bárdossyék is hadban álltak a Szovjetunió ellen. Az emberirtás, szörnyűségek és iszonyatok négy esztendeje kegyetlen jegyeket égetett idegeikbe. Gondolataikban mélyre rágta magát a minden perc bizonytalansága; s kiol­vadt belőlük a remény is, amikor felvíjjogtak a szirénák a vad morranásokkal közelítő repülőtámadás előtt. A háború belegázolt mindegyikük életé­be. Azokéba, akik a székesegy­ház tornyában álltak őrséget; azokéba, akiket az iskolapa­dokból hurcoltak leventeként frontra; s azokéba, akik fatus- kókat, gyökereket szedtek az erdőn, hogy a hideg líceumi termet fűteni tudják. Negyvenötben érettségiztek, negyvenegy fiú és négy lány — ahogy mondani szokás — lépett ki az életbe. Az élet akkoriban szó szerint a bioló­giai létezést jelentette. Békes­séget, csended romokat és a romok alatt holtakat. Negy­venegy fiú és négy lány így in­dult útnak. És sokan akkor tértek meg a háború országút­iéról. Ficsor József és Bartha Károly megcsonkítva, fél láb­bal. Sokan már fél lábbal sem tudták megtenni az utat a há­borúból a békébe. Amikor negyvenöt július másodikén, a ballagás deákos szertartásán névsort olvastak, sokak neve mellé tettek keresztet. Mint gyászének, torkot szorító volt a „Gaudeamus igltur...” Pedig már bennük fészkelt az óva­tos őröm. öröm, hogy a há­ború elvonult. Különös esztendők váltották egymást; hit és bizakodás ke­veredett keserűséggel, csalódá­sokkal. Infláció, melasz és ku­koricaliszt, koalíciós küzdel­— Kovács Árpád, a volt mi kőfalvi parasztfiú, Rómában, a Vatikánban pápai testőr — mondja Palotai Sándor. — öt is leventeként vitték el s a háború messze seperte. Palotainak szerencséje volt Pozsonynál fogságba esett. Még az osztályvizsgák előtt hazakerült s oda állhatott a többiekkel az érettségiztető bizottság elé. Érettségit tettek: 1945. júli­us 10. és 20. között Harmincnyolc évesek. Ifjú­ságuk legszebb ideje, virágko­ra — a háború volt. Veszett nemzedék? Családot alapítot­tak, gyermekeiket nevelik. Kemények a felelősségben. Egyáltalában: megtalálták a he­lyüket az életben, a mi vilá­gunkban. Pataky Dezső 4 + 1 kérdés - 4 felelet Megkezdődtek az írásbeli érettségik között az egymást segítő sár­rétet megingathatatlan és azt* hogy ketten kiokoskodják Ge- neviéve házasságát. S hogy ennek a kiokoskodott házasságnak milyen következ­ményei támadnak, minden né­ző előtt nyilvánvaló, csaknem előre megoldott találós kérdés. Guy magányát feloldja Made­leine, aki várakozásában félén­ken készül Guy boldoggá téte­lére. Azon sem csodálkozunk, hogy a rendező végül is belerendezi a filmbe az egykori szerelme­sek közötti újabb találkozást* ahol Guy elküldi Geneviéve-t. Mire azonban a film idáig érke­zik, a kedves motívumokkal lüktető dallamok már rabul ej­tettek. Nem a lányok és fiúk arcára emlékezünk, hanem a hangjukra, ahogyan önmagu­kat elénekelték. Nem véletlen, hogy a film írója és rendezője egy személy­ben Jacques Demy. Ez a mű­vész a francia filmesek között valami újat keresett és talált. Az első píár száz méter film után csillapul türelmetlensé­günk, van okunk, hogy kizáró­lag a zenére figyeljünk, amíg a finoman összeillesztett ßzines képekkel barátkozik a szemünk. Mert a képekben is van dalla­mosság, a vissza-visszatérő ki­rakatfelvételek, Iákötői és pá­lyaudvari részletek, interieurök együtt ringatnak bennünket, nézőket a dallamokkal. Ezért az érdekes operatőri munkáért Jean Rabier nevét kell felje­gyeznünk. Ebben a filmben Michel Leg- rand zenéje a főszereplő: min­den jelenet, arc, kép, ennék a kitérőzenének a kísérete. Az író—rendező versei eleve megszabják a muzsikus skálá­ját isi, de itt nagy jellemábrá­zoló erővel mindenkit olyannak fest Michel Legrand dallamvi­lága, mintha egy szép szonátát hallottunk volna, amibe vala­milyen oknál fogva jó bará­taink beleénékelték mindennapi önmagukat Három bájos szí­nésznő — Catherine Deneuve, Anne Vemon és Ellon Famer — játsszák végig ezt az érdekes filmet, Nino Castelnuove és Marc Michel társaságában. Ta­lán különlegessége miatt nyert ez a film Cannes-ban, 1964-ben, nagydíjat (farkas) FfCfj írfa : Horsf Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera 12. Elesnek a védőbástyák 1945. FEBRUÁR 23-ÁN gyá­szos a hangulat az I. páncélos hadsereg főhadiszállásán. Heinrici vezérezredes megál­lapítja, hogy tizenöt kivérzett hadosztálya már nem alkalmas ” 300 kilométer hosszú front- rákász tartására. A szovjet ámadások középpontjában le- •ő Mährisch-Ostrau-i (ma Mo- 'ávska-Ostrava. A ford.) ipar­vidék, a jelek szerint a követ­ező napokon elesik. A lövész- i l kokban és gödrökben egymás után halnak és fagynak meg a Katonák. A vezérezredes úr azonban nem akar kapitulálni. Kilenc óra tájban elhatároz­za: felkeresi a 253. hadosztályt, <gy bátorságot öntsön az em- '■orekbe. Az utazásból azonban .< mmi sem lesz, mert a főhadi- • ’.álláson magas rangú szemé- ■ iség jelenik meg, Albert rieer, fegyverkezési miniszter. Egyenesen a Balaton mellől 4 ^jPUJSiG jön. Ott próbált kedvet terem­teni a német egységeknek a támadáshoz. Henrici vezér- ezredestől az állások feltétlen megtartását követeli. A Mährisch-Ostrau-i iparvidéket 1 mindenképpen meg kell men- : teni a német haditermelés szá- ; mára, mint a „Birodalom utol­só fegyverkovácsát,” Heinrici ellenvetéseit azzal 1 intézi el, hogy kijelenti, küszö­bön a fordulat: az angol—ame- 1 rikaiak a német csapatokkal együtt folytatják tovább a ke- ‘ leti hadjáratot. A miniszter kifecsegte, ami­ről a német monopóliumok urai álmodoztak. De Heinrici vezérezredes is újra szilárd ta­lajt érez a lába alatt. Speer j közlékenységének hatása alatt j megígéri, hogy hadosztályaiból f az utolsó erőt is kipréseli. Speer az ígéretet azzal hono- t rálja, hogy igyekszik új páncé- ( losokat szerezni az 1. páncélos | hadsereg számára. Megígéri, ha t mód van rá, a „Führernél” 1 emel szót ennek érdekében. f Látogatása végén kíséretével a i dzieritzi acélműbe és a front- 2 hoz közel eső rybniki „Anna- 1 bányához siet. Ott rövid beszé- ; det intéz a munkásokhoz és a lehető legmagasabb teljesíti i ményekre és kitartásra buzdít- j ^ őket 24 ÖK.ÄVAL KÉSŐBB, mé­lyen a berlini birodalmi kan­cellária épülete alatt, a „hősök bunkerében” éppen a napi hely­zet megbeszélése folyik. Az 1. páncélos hadsereg katonáinak sorsa nem különösebb szívügye Hitlernek. Rövid jóváhagyó mozdulattal engedélyezi Hein­rici vezérezredesnek a 70 új páncélost, de egyidejűleg Kei­tel vezértábornagyhoz fordul a következő szavakkal: „Talán valami végzetes történt, Kei­tel?” Keitel színlel: „Nem, mein Führer.” Hitler ezután tudni akar­ja, hogyan is áll a helyzet a breslaui „erődítésben”. Hum­boldt alezredes jelentésre kér engedélyt; „A breslaui front térségében az ellenség tovább támad, de nem ér el sikereket.” Csak úgy ragyog a derűlátás­tól. A felvillanó haragot té­bolyult mosoly váltja fel Hit- .er görcsökben vonagló arcán: „Tudom, hogy ez az erődít­mény kitart. Hanke körzetve- sető tartja kezében. Olyan szi­lárd, mint az acél, sohasem adja meg magát.” Az „erődök” jelentik a fasisz­ták utolsó divatos kifejezését, • hogy a lakosságot kitartásra buzdítsák. A keleti, az atlanti, és a nyugati fal összeomlása után sokat beszélnek és írnak az „Európa”, a „Németország”, az „alpesi”, a kelet-poroszor­szági” és egyéb erődítmények- rőL Tiszta szemfényvesztés, mert a valóságban nem is léteznek. Hitler parancsára számtalan várost nyilvánítanak „erőddé”: Königsberget, Graudenzet, Bromberget, Glogaut, Kolber- get, stb. Hullámtörőkként kell szolgálniuk, lekötni az ellensé­ges erőket, de az is feladataik közé tartozik, hogy a „kitartás jelképeivé” váljanak. Mindez azonban nem használ, mert le­rohanják őket és le kell ten­niük a fegyvert. A PARANCSNOKOKAT a Führer egyik rendelkezése alapján kötél általi halálra ítélik és a hozzátartozókat is felelősségre vonják. A fasiszta erőd-őrület a leg- ádázabbul Breslauban tombol. Már 1944. augusztusában ha­tározat születik rá, hogy a szi­léziai fővárost szükség esetén az utolsó töltényig kell védel­mezni. Az erőd első parancsnoka szeptember 25-én veszi át a posztját. A 12 és 75 év közöt­ti polgári lakosságot kénysze­rítik, hogy a várostól húsz ki­lométerre, az Oderától keletre, 120 kilométer hosszan erődíté­seket és árokrendszert építsen. Miközben a nőket és a gyer­mekeket hóban és fagyban sáncépítésre kényszerítik, a Breslauban székelő konszern- urak sebtiben végrehajtják a »strassburgi határozatokat”: 1944. augusztusában találkoztak Strassburgban a német mono­póliumok képviselői és meg­egyeztek abban, hogy termelé­si potenciáljukat átmentik az angol—amerikaiak által meg­szállandó területekre, hogy ez­zel önmagukat és a kapitaliz- , must is megóvják. A breslaui konszernek tehát hozzákezde­nek tőkéjük, berendezésük, gé­peik, egyes szakmunkások el- költöztetéséhez Nyugatra. Amikor a Vörös Hadsereg a téli offenzíva során a városhoz közeledik, valamennyi kon­szern már rég elhagyta pogy- gyászával Breslaut. Csupán a FAMO-művek néhány gépe és az AVIATIK-konszern egy ci­garettagyártó gépe marad visz- sza. BRESLAUT 1945. február 15-én kerítik be az 1. Ukrán Front csapatai. A városban ezen a napon 50 000 katona, közöttük 15 000 úgynevezett „Volkssturmmann”, a több rög­tönítélő bíróság, a rendőrpa­rancsnokság néhány embere tartózkodik, közöttük Megér­tein főhadnagy — ma a nyu­gatnémet televízió egyik sztár­riportere — egy teljes Gesta- po-központ, több hivatásos hó­hér, továbbá kivégző osztagok, a tábori csendőrség egységei és a náci párt néhány gauleitere. Rajtuk kívül a városban sok­sok ezer nő, gyermek és agg! Az erőd parancsnokai egy­más után cserélődnek. Az elsőt, Krause tábornokot visszahív­ják, mert kiesik Hitler főhadi­szállásának kegyeiből; a kö­vetkezőt, Ahlfen vezérőrna­gyot, Hanke gauleiter intrikái alapján távolítják el a város­ból azzal az ürüggyel, hogy nem elég erélyes. Utána következik Niehoiff tá­bornok. Első napi parancsa töb­bek között így szól: „... abban a mély meggyőződésben, hogy győzünk, tartjuk az erődít­ményt a fordulat bekövetkez­téig. Éljen a Führer!” Hanke ízlésének megfelelő ember. Nie- hoff brutális és semmire sincs tekintettel. TEVÉKENYSÉGÉNEK má­sodik napján szovjet páncélo­sok törnek be a város déli ré­szébe. Niehoff „páncélos va­dászegységet” indít útnak, harminc Hitler-ifjút kerékpá­rokon, egy-egy páncélököllel felszerelve. Egyetlenegy sem tér vissza. A tábornok csak ezután veti be a reguláris csapatokat ellentámadásra... Niehoff parancsára a nők, a gyerekek és az aggok egy percnyi szünet nélkül készítik a páncélzárakat és akadályo­kat: Összetolt villamoskocsik, keresztbe fektetett fatörzsek, felszakított utcakövek. Dr. Heisig orvos megjegyzi: „Az orosz páncélosok zavar­talanul átgördülnek majd ezeken”. Feljelentik, letartóz­tatják és a „védelmi erő alá- aknázása” miatt kivégzik. A Német Nemzeti Szocialis­ta Párt lázadó helyi csoport­jait — amelyeknek tagjai nem akarnak „hősi halált” halni — az erőd fanatikus védői kézi­gránátokkal és páncélöklökkel intézik el. Zimpel elővárosban, a temp­lom előtti téren, több száz asszony, gyermek és férfi tün­tet a kilátástalan harc folyta­tása elten. A tüntetést szét­verik, számtalan polgárt letar­tóztatnak. (Folytatjuk) Megkezdődtek a középisko- : Iákban az írásbeli érettségi • vizsgák. Hatvanban négy Baj- za gimnazista érettségi előtt ál­ló lány adta a kérdésekre a vá­laszokat. Hogyan képzeli el az írásbe­li érettségit? Mit választott harmadik érettségi tárgynak? Milyen pályát választ? Tudja-e hasznosítani a poli­technikát? FEJÉR GABRIELLA: IV. é. Domoszlói: félévi átla­ga 4,0. — Nem tudom elképzelni. Rettenetesen félek tőle. Ko­moly dolognak tartom. — A fizikát választottam. — A miskolci műszaki egye­temre jelentkeztem a gépgyár­tás-technológia szakra. Ha nem vesznek fel, jövőre újból meg­próbálom. Addig műszaki raj­zoló szeretnék tenni. — Konzervipari szakmun- : kás-bizonyítványt kaptunk. Hathónapos további tanfolyam­mal már technikus tehet az ember... PARI ERZSÉBET: IV. c. TarnaméraL Félévi át laga 3,7. — Egész másképp képzelem mint egy közönséges, rendes iskolai dolgozatírást. Több ide van rá, és nagyon sok függ tő­le... — A biológiát választottam.' — Orvos szeretnék lenni. Szegedre jelentkeztem. Ha nem sikerül, akkor a kórházban akarok elhelyezkedni. — A politechnikai képzettsé­gemet én sem hasznosítom (konzervgyári szakmunkás va­gyok én is.) HEITZMANN ILONA: IV. b. Nagyfügedi: félévi át­laga 4,7. — Nem kell írásbeliznem, mert magyarból és matemati­kából négy éven keresztül je­les voltam. — Németet választottam. — Tanár akarok tenni. Deb­recenbe jelentkeztem magyar— történetem szakra. Ha nem vesznek fel, gyárba megyek dolgozni. — Általános mezőgazdasági politechnikát tanultunk. De mezőgazdaságba dolgozni nem megy az osztályból senki. CSÄKVÄRY IRÉN: IV. gy. Nagyfügedi: félévi átlaga 4,8. — Én sem írásbelizem. U — Fizikát választottam. — Debrecenbe jelentkeztem matematika—fizika szakra. Ha nem sikerül, szeretnék taníta­ni, mint képesítés nélküli pe­dagógus. — Dísznövény-kertészetet tanultunk. Még egy év tanulás kellene, hogy szakmunkás le­gyek... S még egy kérdés: hogy ér­zik magukat, hogy már nem kell iskolába járni? — Az első reggel nagyon furcsa volt, amikor a többiek mentek, és mi nem. De jó is, mert már nem kell minden­nap izgulni, felelek-e, vagy sem... Az igaz, hogy elég az érettségi tudata is ahhoz, hogy rögtön lámpalázas tegyen az ember, (Berkovits) nunk, hogy minden köznapion finom is. Még akkor is, ha a színék harsognak, ha a jelene­tek itt-ott nyilvánvaló logiká­jukkal elő is tolakodnak. Ápolt a környezet, gondozott Geme- viéve anyjának a haja, illedel­mesen beteg Guy nagynénje, aki fiaként szereti a szerelmé­ben megcsalatkozott, de önérze­tes férfit. Minden olyan asz- szanyian finom és valószínűt- lenül szemérmes ezen a filmen, mint a líra. Az apró-cseprő ese­ményeket. az utca képét, a me­lankolikusan eseménytelen his­tóriát csak ürügynek használja a film íróija arra, hogy a hege­dűk megszólalhassanak, a sze­replők karakterisztikus dallam­ívekben megválthassák legrej­tettebb érzéseiket. Geneviéve anyja nem veszekszik lányára, amikor az tizenhat évesen be­vallja terhességét. A film író- rendezője az anya és lánya vi­szonylatából azt tartja a leg­fontosabbnak, hogy kettejük Ha azt monefjuik, hogy a film története banális, igazat mond­tunk. Hősed is banálisak, azt kapjuk tőlük a film végén, amit az ezerszer kiszámított és le­játszott happy end hozhat. S valami szokatlan és furcsa mégis történik: énekelve be­szélnek a filmen. A tegközna- pibb dolgokról, visszatérő dal­lamokban váltanak szót Gene­viéve és az anyja, Guy és Gene­viéve, vagy Madeleine és Guy. A dalban lassan lüktető beszó­lás a film elején még nyugtala­nít, néhol fintorra ingerel, de a végén fölébe kerekedik a fil­men látható embereknek, szí­neknek, eseményeknek: kifeje­zik az érzelmeket, a szeretedet, a ragaszkodást, a magányt, a búcsúzást, mindazt, amiért tu­lajdonképpen élni érdemes. S ha az elején azt mondtuk, hogy ebben a filmben a zenén kívül —, hiszen a zene a fősze­replője ennek a filmnek — min­den banális, azt is kell állíta­Cherbourgi esernyők Színes francia film mek, az aranytojást tojó tyúk kímélése, ellenforradalom, ta­pasztalatok tisztulása. A húsz esztendő kavargása ma már történetem, életünk lezárt sza­kasza, amelynek rétegeiből csak a szépet ássuk elő. Kivel mi történt? Kinek merre vitt az útja? Az Egri Városgondozási Vállalat igazgatói szobájában ülünk. Kőműves Endre igazga­tó íróasztalán géppel és kézzel írt borítékok, levelezőlapok. Osztálytársak üzenetei. Jön­nek a 20 éves érettségi találko­zóra. Híres találkozó. Az or­szág szeme előtt zajlik, a te­levízió képernyőjén. Az íróasztalon nevek hosszú listája. Kőműves Endre, igaz­gató és Palotai Sándor, idő- elemző, két osztálytárs felel: kivel mi történt, mit tudnak róla. Tarka a foglalkozások, cí­mek és rangok csokra. Antal László állomásfőnök-helyettes. Bartha G. Imre jogász, Gár­donyi László helyettes igazga­tó egy kultúrotthonban és művészeti előadó, Horváth Lajos belgyógyász főorvos, Ge- relyes Endre igazgató a. Leg- újabbkori Történeti Múzeum­ban, Leányfalvi Sándor, az Országos Tervhivatalnál osz­tályvezető, kandidátus, Román Sándor, a debreceni kertészeti vállalat igazgatója, Smidt Ti­bor rádió- és tv-szerviz veze­tője, Szabó János egyetemi docens. És sorolhatnánk min­denkit Az osztálytársak leg­többje megmaradt a „szakmá­ban” — pénzügyi, számszaki emberek, főkönyvelők és cso­portvezetők, revizorok. És akad egy gépkocsivezető is. És mi tett az osztály eszé­vel, az eminens diákkal? Tu­rnus Balázzsal? — ö már nem él... Egye­temi felvételire utazott Pestre, érettségi után. Cserebere-világ volt, a szerelvények zsúfoltak, emberfürtök feketélltek a ku­pék tetején is. Balázsnak a jobb keze csonka volt, nem bírt kapaszkodni s a vonat alá esett... Sokan választották a kated­rát, a pedagógusi pályát is . ] És ami igazán ritka a fog­lalkozások között.. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents