Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-14 / 112. szám

Szövetség a béke védelmében A Varsói Szerződés az eu- •* rópai szocialista orszá­gok szövetségi rendszere annak a tételnek a megvalósulása, hogy az imperializmus erőpo­litikájával az erőt kell szembe­állítani, mert annak mániákus hívei csak ezt a nyelvet értik igazán. 1955. május 14-én így egészült ki a hidegháború elle­ni érveink ereje erőnk új érvé­vel: a szövetséggel, amely a politikai, gazdasági, társadal­mi egységünkéi katonai vonat­kozásban is teljessé teszi. A szocialista országok össze­tett hatalma e szerződés; de mert a történelem első és egyetlen katonai tömbje, amely a háború ellen, és nem a hábo­rúra irányul, ebből fakad, hogy az egész több a részek összegé­nél. A Varsói Szerződés e többlete: humanista tartalma és az a történelmi funkciója, hogy a háborút győzze le. S mindezt éppúgy bizonyítják születésének körülményei, mint évtizede játszott szerepe Európa és a világ életében. Akkor született a Varsói Szerződés, amikor az európai népi demokratikus országok­ban már kialakult a szocialista rendszer, s gyorsan fejlődött, megvoltak tehát egy szocialista katonai szövetség alapjai. S hogy létre kellett hozni a mi katonai tömbünket, az az ak­kori európai helyzet helyes fel­méréséből fakad. 1955, s főként a megelőző év súlyos esemé­nyeket hozott a háború utáni Európa életében. 1954-ben ra­tifikálták a NATO-országok a hírhedt párizsi egyezménye­ket, amelyek révén Nyugat-Né- metországot bevonták az észak­atlanti tömbbe és megnyitot­ták a bonni militaristák előtt a korlátlan fegyverkezés lehető­ségét. Kilenc nappal a Varsói Szerződés megkötése előtt, 1955. május 5-én vált való­sággá a veszedelmes elhatáro­zás, az NSZK tagja lett a NATO-nak. Egyébként ez a lé­pés, amely ellen hatalmas erők tüntettek Nyugat-Németor- szágban, egyben azt jelentette, hogy a nyugatnémet imperi­alisták befejezetté tették Né­metország kettészakítottságát: az NSZK-nak az agresszív NATO-tömbhöz való csatlako­zásával, hosszabb történelmi időszakra ténnyé vált a két német állam egymás mellett élése. A Varsói Szerződés íly- módon a demokratikus német állam védelmezőjének szere pét is betöltötte; európai szűk ségszerűség volt, és egyszer­smind életbiztosítás a német nép számára. |em vitás tehát, hogy a fegyverkezési hajsza tetőpontján, a hidegháború e korszakában az európai béke fenntartása parancsolóan írta elő a szocialista országoknak, hogy megteremtsék saját vé­delmi szövetségüket és közös katonai parancsnokságuk lét­rehozásával eleve elvegyék a provokátorok és agresszorok kedvét a katonai kalandok­nak még a gondolatától is. A Varsói Szerződés, létrehozása­kor, ráébresztette az imperialis­ta országok közvéleményét és vezető köreit a tényleges hely­zet felismerésére, azoknak a realitásoknak a figyelembevé­telére, amelyektől épp abban nz időben az imperialista poli­tika Dulles irányításával és Adenauer bábáskodásával egy­re inkább eltávolodott. S e szö­vetség létrehozása — amint (születésének körülményei bi­zonyítják — egyúttal két vi­lágháború tanulságainak levo­nása volt, akkor, amikor újra felütötte fejét két világháború kirobbantója, a német imperi­alizmus. Az elmúlt évtized nemzetkö­zi fejlődése tökéletesen igazol­ta szocialista országok akkori felismeréseit. A Varsói Szerző­dés megnövelte nemcsak a (szocialista országoknak magu­kat — és bennük a békét — vé­delmező erejét, de segített nemzetközi befolyásuk növelé­sében is. Márpedig e befolyás­nak a növekedése volt és ma­rad a legfőbb záloga a béke megszilárdulásának, a hideghá­ború enyhülésének. Hiszen a Varsói Szerződés nemcsak visszarettentően hatott az im­perializmus politikájára (ennek súlyos példáit említhetjük, ha Szuezre, Magyarországra, a közép-keleti, vagy a karib-c tengeri válságra, 1961. berlinit augusztusára gondolunk), de c hatott e szövetség léte olykép-^ pen is, hogy serkentette az v észszerűség tőkés erőit, az ön- ■ pusztulástól visszarettenőket odaát, hogy ha vissza-vissza- csúszva is régi, elavult pozí-? N Jó úton haladnak ... inka Andornahtályán nasz ennél nem kell, mert es azt bizonyítja, hogy a tagság követeli a munkát. S ahol ilyen „problémák” vannak, ott nem kell attól tartani, hogy a növényeket megöli a gyom és nem lesz termés. Dicsérik is a vezetők a ta­gokat. Név szerint Bőgős Jó- zsefnét a kertészetből, Ipa.cs Józsefjét, Varga Istvánnál Kovács Balázsnét, Veréb Jó* zsefnét, az állattenyésztők kö­zül Mészáros Albertnét, Jpacs Andrásáét, Jackánis Jánosnét, Tuza Antalt, Kovács Károlyt és a többieket. Jól dolgoznak. De a dicséret hangján szólnak a fiatal traktorosokról is, Fe­kete Istvánról, Varga Lajosról akik KISZ-tagok és a kukori­cavetésnél vállalták, hogy éjjel is dolgoznak, hogy mielőbb földbe kerülhessen a mag. — Tanulhatnak tőlük az idő­sebbek — mondják többen is —, nekik köszönhető, hogy 74 holddal túl tudtuk teljesíteni kukoricavetési tervünket. Ahogy a traktorosokról be-! szélgetünk, elmondják a tsa vezetői, hogy sokat köszönhet­nek az egri Hajtómű- és Fel­vonógyár kommunistáinak, ki- szeseinek, akik a tavasz folya­mán, bent a gyárban, egy műhelyrészt biztosítottak ré­szükre és ott az ő szakmai se-1 gítségükkel javíthatták ki a gépeiket. Így a munkák kezde­tére minden gépük üzemképes volt és ma is az. — Mert u gépállomásra nem sokat számíthattunk — toldják hozzá: — Nem sokat segítettek. kább hátráltatták a munkát! Csak egy példát szeretnénk elmondani. Tavaly júniustól Sz—100-as gépével itt dolgo­zott az Egri Gépállomás trak­torosa: Jakab Lajos. Ez év má­jus 8-ig összesen 115,5 hold területet szántott fel váltómű­szakban és 44 hold simítózást végzett el. Tessék kiszámítani! 11 hónap alatt 10 rendes mun­kanapnak megfelelő munkát végzett el. Általában ittas volt és követelődző. — Ügy szoktuk, hogy 200 fo* rintot és egy korsó bort ka­punk és kérünk a munkáért a tsz-től napjában — mondotta ez a traktoros Flaskai Miklós brigádvezetőnek, s mivel ők erre nem voltak hajlandók« nem is dolgozott. A traktoros« néhány nappal később, része­gen, majdnem elütötte őt és a tsz-elnököt, bosszúból. De nem sikerült neki, mert belecsúszott az árokba. — Így élünk mi és így ha­lad a munka nálunk — mondja búcsúzóul az elnök — lead­tunk az államnak 23 hízómar­hát, 34 sertést, 9 literre növel­tük a fejési átlagot, 7 literre az istállóátlagot és olyan kon­dícióban vannak állataink, hogy bárki megnézheti. Nem szégyelljük mutogatni. Eddig nem volt kifizetődő az állatte­nyésztés, de most már ez is hasznot hoz a gazdaságnak ... Ezek a számok és tények te­hát jó előjelei az idei eszten­dő eredményességének, annak, hogy Andomaktályán a szö­vetkezeti tagok érzik a felelősséget a közösért és dolgoznak is érte, hogy mindnyájuknak több haszna legyen belőle. Elmondhatja bárki — aki ott jár és tanul­mányozza mindennapi életü­ket — összekovácsolódott a tagság, megszűnt a hírhedt felvég-alvég vita, s azon sem morfondírozik senki, hogy ha­tan Jugoszláviába mennek egy hétre, hatan pedig a Szovjet­unióba, 10 napra, szakmai ta­pasztalatcserére a közeli na­pokban és mindent a tsz fizet, hiszen a legnagyobb munkák idején is van erre idejük és tehetségük. Fazekas István CMpvMGjz 1965. május 14, péntek > — Csak azért szólok, mert Jez az egész dolog ostobaság. ? — Szerintem is. Én mindig »annak tartottam. » — Még félannyira sem, mint Jén. De komolyan mondom, ha » az ember belegondol __ hogy »a nnyi év után ilyesmin vesze­kedjünk! í — Tudom. És állítom, ha te ? nem szólsz, akkor én mentem »volna hozzád. Az biztos, min- £ dent szívesebben tűrök, sem- i hogy ez így menjen tovább ? hiszen nagy ostobaság az > egész. J — Pontosan erről van szó. £ Tehát akkor minden rendben * van? , •— Részemről tökéletesen. lÉn sosem duzzogtam sokáig. 5 Nem tartozom ehhez a fajtá­ihoz. [ — Ami azt illeti, én sem. | — Tudom, drágám. De meg k kell mondanom, te nem úgy »értetted, ahogy én mondtam. »Nem mintha most sokat szá- | mítana. k — Nem, hiszen már túl va- | gyünk rajta, de hogy őszinte le- >gyek, meg kell mondanom, el j sem tudom képzelni, hogyan » lehetett volna másképp érteni. | Komolyan, nem tudom elkép­> zelni. | — Nos, te azt mondtad, én , azt állítom, hogy mindenki ’ azt mondja, hogy te elrontod i a gyereket, márpedig amit én »állítottam, az nem ez volt > — Nos, drágám ezúttal így [mondod, de akkor pontosan »azt mondtad, amit én állítót- jtam ... > — Hát nincs sok értelme, [hogy újra kezdjük. Nem igaz? »De ha akkor odajössz hozzám, [az egész dolog sokkal egysze­rűbb lett volna. Persze most »már nem számít, túl vagyunk !rajta és többé nem beszélünk íróla, de én most is úgy vé­» ‘Elisabeth Monica Delafield 1890- ben született, Londonban. Valódi [neve Elisabeth Monica de la Pas- [turo. Az első világháború végén vette fel a Delafield álnevet, ugyanis azóta jelentek meg folya­matosan, körülbelül egy-két éves S időközzel, általában női témájú re­gényei. Irt novellákat, humoros történetevet is. Humoreszkje a Modem Humor című gyűjteményes kötetből való. E. M. Delafield 1943- ban halt meg. lem, akkor minden egyszerűbb lett volna. — Ugyan, drágám, hiszen most is tökéletesen egyszerű így, ahogy van. Nem? Ha te úgy gondolod, hogy én elron­tom a gyereket, rendben van. Mindenkinek joga van úgy vélekedni, ahogy akar. Termé­szetesen. Én mindössze annyit szóltam: kár azt mondani, hogy mások úgy gondolják, mikor csupán te gondoltad azt. És meg kell mondanom: rend­kívül szórakoztató, bár azt mondják, mindig a kibicek élvezik legjobban a játékot, — de mindegy, engem akkor is szórakoztat. Ennyi az egész. — Jól van, drágám, ha min­denáron meg akarsz sértődni, akkor sértődj meg, nincs más hátra. Ahogy akkor is mond­tam és vallom, senki sem sze­retheti jobban a gyereket, mint én, de hagyni, hogy tör­jön, zúzzon, ez helytelen. Akárki akármit mond. Egy­szerűen helytelen. — Ahogy gondolod, drá­gám. Eszem ágában sincs, hogy ellentmondjak neked. Tulaj­donképpen épp a minap je­gyezte meg valaki, milyen rendkívül jól nevelt az a gye­redményesebb lett a mi hold új szőlőt tudtak telepíte­ni az idén, Lenz-Moser-félét, 45 hold gyümölcsöst, 30 hold dinnyét, 20 hold kertészetet, amellett, hogy végezték a szán- tást-vetést, és sarabolni kell a cukorrépát. — Jellemző a munkakedvre — mondja a brigádvezető —, hogy hétfőn 7 órakor kezdtük 10 hold cukorrépa szétosztását és délre mind a 10 hold be lett sarabolva ... — Ezzel lehetne leginkább jellemezni az egyesülés óta el­telt időszak alatt történt fej­lődést — vág szavaiba az el­nök és még hozzáteszi: — Ott tartunk, hogy nem mindig tudunk munkát bizto­sítani a tagoknak. Kénytele­nek vagyunk reggel 7 órakor kezdeni a munkát, sem előbb, sem később, és megszabni: ki mennyit dolgozhat, hogy min­denkinek legyen alkalma mun­kaegységet teljesítenie. Tudni­illik, a területet családi mű­velésre osztottuk szét, de 80— 120 munkaegységet emellett még teljesíteniük kell. És ezt mielőbb teljesíteni, sőt, túltel­jesíteni szeretnék az emberek. Ezért aztán nagyon vigyáz­nunk kell, hogy mindenkinek jusson munka, mert különben jogosan vonnak felelősségre a tagok. Így is ellentét van ép­pen emiatt a vezetőség és a tagság között. Több munkale­hetőséget kémek. De nekünk kevés a földünk, kevés a te­rületünk. Föld kellene! Az olajosok is elég nagy terü­letet kötnek le határunkban, azért nagyon szeretnénk, ha kártalanítanának bennünket 500 holddal. A környékünkben van annyi állami föld, ameny- nyire éppen nekünk lenne szükségünk. így mondja ezt az elnök, hangjában határozottság van. Ahogy számításokat végzünk: igazat is kell nekik adnunk. Maholnap — a fejlődés hozza ezt magával —, ha időben nem segítenek rajtuk, meg kell szabni az embereknek, hogy egy évben ki mennyit dolgoz­hat. Természetesen jobb pa­VWtVVVWtó/WVVWVVIA/V' rek, de hát ennek semmi kö-< ze a dologhoz. — Nos, én nem mondhatok^ mást, ez így helytelen. ? — Mindenesetre egy vala-J mire nincs bennem hajlandó-? ság, ez pedig a sértődés.? Nem fogok megsértődni sec most, se később. J — Mindegy, de ha már a? témánál tartunk, nem értem? a kék gyapjú ügyét, és soha-< sem fogom megérteni. ' — Azt hiszem, már legalább? húszszor tárgyaltuk, de lehet,? hogy huszonegyszer. < — Erre mondhatnék vala-3 mit, de azt hiszen, jobb ha? nem teszem. $ — Ha már arról van szó,S nekem sincs erről sok monda-J ni valóm. Nem is az én stílű-? som, de az már hazugság len-? ne, ha azt állítanám, hogy? nem emlékszem, micsoda hű-3 hót csaptál a könyvtári köny-? vek miatt. 5 — Már akkor is megmond-« tam és fenntartom, a könyv-3 tári história vihar volt egyt kanál vízben. S — Jól van, drágám, senkit sem utálja jobban a veszeke-5 dést, mint én. — Én mindig azt mondom,? hogy a veszekedéshez kettő? kell. És egyébként is ostoba-3 ság. — De hiszen éppen ezt ma-? gyaráztam az előbb. Miért le-? gyen az ember annyira osto-5 ba, hogy veszekedjék? Ami el-? múlt, elmúlt. A könyveket el-S intézzük, s most már mindene rendben. S — Ez is olyan ügy, mint a? kék gyapjú. Ha egy dolog el-? intéződött, azt ne bolygassuk,«; én mindig ezt hangoztatom.^ Többé ne beszéljünk róla, se? másról. Az egyetlen dolog,' amit mégis meg kell monda-? nőm: amikor te azt mondtad,! hogy én azt állítom, hogy min-1 denki azt mondja, hogy te el-$ rontod a gyereket, az egysze-c rűen nem úgy volt. Ez min-^ den. És többé egy szót sem? akarok szólni róla. « — De hiszen ez természetes.« Most már csak egyetlen dolog) van, amit meg kell monda-? nőm, és ez... 5 Fordította: Zilahi Judit « cióikba keressék, vagy leg­alább vegyék fontolóra az együttélés lehetőségeit. Ezért mondhatjuk joggal a Varsói Szerződésről: benne a béke anyagi erővé vált. Ügy is mondhatnék, a béke a Varsói Szerződésben katonai hatalom­má is lett Egész létével, tevékeny­^ ségével bizonyította ezt a katonai tömb, hogy védelmi szövetség. És azt is, hogy nem pusztán katonai tömörülés, hanem részvevőinek barátsági és együttműködési szerve, amely fóruma a kölcsönös ön­zetlen segélynyújtásnak (ennek nagyszerűségéről, jelentőségé­ről a mi népünk meggyőződhe­tett, és azért különösképpen hálás.) Az is jellemzője e szö­vetségnek, hogy kifejezetten a tömböket ellenző tömörülés, hiszen a szerződés kimondja: tagjai állhatatosan törekednek egy olyan kollektív biztonsági rendszer kialakítására, amely a többi európai államot is magá­ban foglalná. A Varsói Szerző­dés kapuja nyitva áll minden békeszerető ország előtt. S ami a legfontosabb, ez a szövetség önmagától megszűnik, ha lét­rejönne a szélesebb körű biz­tonsági egyezmény. Ezért javasolta újra és újra a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé az európai rendezés és biztonság új meg új megközelítési módjait, kezdve az első év májusi felhívásával, amely közös nyilatkozatot java­solt a NATO-nak az erőszakos megoldások elvetéséről. Ezért születtek szövetségünk olyan javaslatai, hogy a két katonai tömb, a NATO és a Varsói Szerződés államai kössenek megnemtámadási egyezményt, mert az ilyen kölcsönös kötele­zettségvállalás a vitás nemzet­közi kérdések békés rendezésé­re lényeges lépés lenne az eu­rópai biztonság megszilárdítá­sának útján. A Varsói Szerződés új tí­" pusú szövetség is, s en­nek történelmi példáját mutat­ta a világnak. Elsősorban azál­tal, hogy nem hatalompolitikán alapult, hanem eszméi és cél­jai egybeesnék a történelmi fejlődés irányával. Ezért példá­ja e szövetség a nemzetek kö­■ zötti kapcsolatok magasabb : rendű formájának és katonai • szövetség létére elmélyítette í országaink politikai, gazdasági • és kulturális kapcsolatait is. ; Természetesen a Varsói Szer- i ződés megerősítette a szocialis­ta országok védelmi potenciál­ját. Közösen hasznosítjuk mind­azokat az előnyöket, amelyeket a szocialista társadalmi rend, a termelőeszközök társadalmi , tulajdona, a szocialista nemze­tek közössége nyújt hadászati téren. Lehetővé tette a szövetség, hogy . gazdasági potenciálunkat minő- ; ségi és mennyiségi tekintetben egyaránt nagyobb hatásfokkal . használtuk ki katonai céljaink­ra, mint ahogy ez a kapitaliz- . musban lehetséges. Rendsze­rünk előnyeiből fakadóan rendelkezünk fejlettebb hadi­tudománnyal, jobbak a fegyve­reink, és jobb harci morálunk. Mert a Varsói Szerződés kato­náinak erkölcsi ereje a törté­nelmi haladásból táplálkozik, amíg a NATO-katona mögött az amerikai—angol—nyugatnémet milliomosok állnak, a Varsói : Szerződés katonája mögött a néptömegek milliói. E milliók kőié tartoznak a mi népünk milliói is, e szövetség i aktív részese a mi hazánk is, ■ amely történelme folyamán elő- , szőr talált igazi és’odaadó szö­vetségesekre. Erőnkhöz mérten ! tettünk és teszünk meg mi is , mindent a varsói egyezmény ■ céljainak megvalósításáért ★ Most, az évfordulón, a vi- ■ * lág igazolva látja a Var­sói Szerződés múltját és to­vábbra is e szövetségbe —, : amely oszlopának a történelem i legnagyobb katonai hatalmát, a Szovjetuniót vallja — helyezi reményeit. Különösen meg­nyugtató most, amikor az im­perializmus agresszív erői fo­kozzák a nemzetközi feszültsé­get, hogy miénk az erő érve is. . S ez az erő, amely szoros egy­ségben van a világ minden ha­ladó erejével, a nemzetközi munkásmozgaloméval, a felsza­badult és felszabadulni akaró népekével, a békét szerető min­denkivel — a jubileumán több és nagyobb, mint valaha. Avar János • • Összefogott a falu, ei Andomaktályán harmadik éve már, hogy egyesült a falu két termelőszövetkezete, s ez az egyesülés, ha sok bajlódás és küszködés után ír, de mégis meghozta azt, hogy a helybeli Búzakalász Termelőszövetkezet felzárkózhatott a közepesen gazdálkodó szövetkezetek né­pes táborába, sőt, múlt évi eredményeik alapján szinte a jó szövetkezetek soraiba lép­tek előre. Itt ülünk most az elnöki irodában Czifra Miklóssal, az elnökkel, Juhász László főag- ronómussal, Flaskai Miklós brigádvezetővel és még a ve­zetőség néhány tagjával és ar­ról beszélgetünk: hogyan kezd­ték ezt az évet, hol tartanak ' az időszerű munkákkal és mi­lyen eredményeket értek már el ebben az esztendőben? Az elnök válaszol először kérdéseinkre: — Idei terveinket a március 14-én megtartott tervtárgyaló közgyűlés hagyta jóvá. Az el­fogadott terv múlt évi ered­ményeinkre épül, annak ta­pasztalatait figyelembe véve. Így összes bevételünknek év végére el kell érnie a 7 millió 462 ezer forintot, amelyből a növénytermesztés 2 millió 54 ezer forintot tesz ki. Egy munkaegységre 34,63 forint ré­szesedést terveztünk. Ez, ha terveinket teljesítjük, meglesz, hiszen tavaly is 11 forinttal fizettünk többet a tervezettnél. Mit tettek már azért, hogy ez a terv valóra váljék? — Az időszerű tennivalókkal készen vagyunk — válaszol az agronómus — szántás, vetés kész, még a kukoricavetés is, de jó ütemben halad a szőlő kapálása, a vegyszeres gyom­irtás, a sarabolás, a kerté­szeti munka... Ahogy így beszélgetünk, megtudjuk, hogy ebben az év­ben a rossz időjárás ellenére is jól „rajtolt” a gazdaság. A tagok összefogtak az időszerű munkák elvégzésére. Így sike­rült elérniük azt, hogy 70

Next

/
Thumbnails
Contents