Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

Az egri főiskolai napok után Dr. Szántó Imre főiskolai igazgató nyilatkozata A 39-es dandár zászlóaljparancsnoka volt Jubileumi hangversennyel ünnepli tízéves fennállását a Hatvani Állami Zeneiskola Tíz évvel ezelőtt, 1955-ben nyitotta meg kapuit először a Hatvani Állami Zeneiskola. Az ünnepi eseményt méltóképpen jubileumi hangversenyekkel teszik emlékezetessé. A jubi­leumi eseménysorozatot 14-én, pénteken este fél 7-kor, a hat­vani Vörösmarty Művelődési Házban, a zeneiskola tanárai­nak hangversenye nyitja. Vi- tali, Schubert, Ponchielli, Mo­zart, Wéber, tiszt, Corelli és Chopin zenei darabjait szó­laltatják meg hegedűn, gor­donkán és zongorán. Május 23-án, vasárnap dél­után fél 4-kor kerül sor az is­kola növendékeinek hangver­senyére, amelyen az iskola 50 diákja szerepel önálló hang­szerszólókkal, énekszámokkal. A hangversenyt a zeneiskola vonószenekarának fellépése zárja, Mozart Simfonietta cí­,VA\\\\\\\\\V(W FfrGfj írta : Horst Czemy és Klaus Scheel Fordította: Tihanyi Vera 4 z*iPU*& *W5* .május 13« csői törtök 10. Ha Hitler másképp határoz, az sem sokat használt volna, a háború ugyanúgy tovább fo­lyik. A frontokon és a pincék­ben az emberek ugyanúgy meg­haltak volna, mint így. Az angol—amerikai repülőkö­telékek, 1939 és 1945 között Né­metországra és a megszállt nyu­gati területekre, összesen 1 mil­lió 996 ezer 036 tonna bombát dobtak. Eközben 635 COO ember pusztult éL A háború végső szakaszában figyelemre méltó események történtek. Márciusban Chur­chill és Montgomery paran­csot adott, hogy a zsákmá­nyolt német fegyvereket nem szabad többé megsemmisíteni. Szükség esetén vissza kell azokat adni a német katonák­nak. (Amennyiben az angol- amerikaiak közösen velük, a Szovjetunió ellen vonulná­nak.) HASONLÓ VOLT a helyzet a légi háborúban is. Elsősorban a jövőbeni szovjet megszállá­si övezetben fekvő városokat bombázták. A lakónegyedek mellett, különös pontossággal vették célba az ipari létesít­ményeket is. A csehszlovákiai äftoriarfmaretaet ifr nwt&jpnuTM­sitették, jóllehet ebben az idő­ben ennek már nem volt ka­tonai oka. Lipcse, Magdeburg, Chemmits és Plauen romhal­mazzá vált. De ez még mindig nem je­lentette a csúcspontot. Feb­ruár elején, az időközben légi főmarsallá előléptetett, sir Arthur Hariss közölte a szov­jet kormánnyal, hogy rövide­sen angol—amerikai gépek fogják bombázni a drezdai rendező-pályaudvarokat. A valóságban a német polgári lakosság bombázásának egyik legkegyetlenebb tervét készí­tették elő Wycombe-ben. 1945. február 13-án több mint egymillió ember tartóz­kodott Drezdában. Az iskolák, a pályaudvarok, a tornater­mek, a kaszárnyák és vala­mennyi középület, zsúfolásig megtelt. Este Readingben az 5. bom­bázó flotta 244 repülő erődje startolt 22 óra 15 perckor Drezda felett voltak. Néhány másodperc alatt tökéletes po­kol szabadult a városra. Mi­közben Drezda valóságos láng- tengerré változott, megérke­zett a második támadó hul­lám. 529 Lancaster-gép dobta le robbanó bombáit és légi 12-kor kapta Drezda a harma­dik támadást, ezúttal amerikai bombázóktól. Drezda eltűnt a föld színé­ről, a lángoszlopok 80 kilomé­terre világítottak. 35 000-en pusztultak eL A Drezda elleni támadások után Goebbels nyilatkozott. Egyetlen szóval sem említette, hogy hová tűnt a fasiszta lég­védelem és arról sem beszélt, hogy a hadviselésnek ezt a fajtáját a nácik kezdték. El­lenben felszólította a súlyos megpróbáltatásokon átesett drezdai lakosságot, hogy ebből a pokolból merítsen új erőt a „végső győzelemhez”. Eköz­ben a romos pincékben gyer­mekek jöttek a világra, anyák őszültek meg egyetlen éjsza­kán és ezrek álltak közel a megőrüléshez. A NEMET NÉPNEK súlyos véráldozatot kellett hoznia a monopóliumok bűneiért. Egy­re hangosabbá vált a fájdal­mas eskü: „Nem bánjuk, ha egész életünkön át száraz ke­nyeret kell enni, csak ennek a pokolnak legyen már végef’ Az ellenállás A SZÍNHELY egy lakás Berlin-Adlershofban, a Silber­títve, mint valamennyié a vá­rosban. „Hánykor kezdődik az elsö­tétítés? Hétfő 17 óra 50-től, keddi 7 óra 42-ig” — olvas­hatjuk az aznapi náci sajtó­ban. A szobában a rádió körül néhány ember. Mivel tudják, hogy a Goebbels-propagandá- nak csupán az a célja, hogy kitartásra ösztönözze a német népet, igyekeznek szavahihe­tőbb információkat szerezni. A hangszóróból, egészen halkan, harsonaszó hallatszik — az ismert szünetjel. Először híreket, majd egy kommentárt közölnek. A bemondó azután a „Szabad Németország nem­zeti bizottságának nyilatkoza­tát idézi: „ ... Bennünket, németeket, egyetlen külső ellenség sem taszított soha akkora szeren­csétlenségbe, mint Hitler... A háború elveszett _ Németor­sz ág azonban nem pusztulhat el... A német népnek hala­déktalanul békére van szüksé­ge... Hitlerrel azonban senki sem köt békét. Vele senki sem fog tárgyalni... A cél: a sza­bad Németország...” A hallgatók közül valaki csendben megjegyzi: „Ezeket »aápeokab sot egész némát népnek kellene hallania.” A RÁDIÓT ismét kikapcsol­ják. Nagyon fontos az elővi­gyázatosság. A Gestapo ügy­nökei mindenütt leskelődnek és most, a háború végső sza­kaszában, a terror képtelen méreteket ölt. Ennek ellenére sok német lakásban rendsze­resen hallgatják a „Szabad Németország” rádió adásaitJ Sok helyen, ahol antifasiszták harcolnak, az adásoknak rend­kívül jelentős a szerepük. A „ Szabad Németországé nemzeti bizottságát 1943. jú­lius 12—13-án hozták létre a Moszkva melletti Koraszno- gorszkban, a Német Kommu-' nista Párt Központi Bizottsá­gának kezdeményezésére. A küldöttek között voltak hadi­fogoly közkatonák, tisztek, po­litikusok és tudósok, a német ~*P minden rétegéből szárma­zó emberek. Az elnökséghez tartozott többek között Willi Bredel. A mozgalom célkitű­zése világos volt: véget vetni az értelmetlen háborúnak, bé­két amilyen gyorsan csak le­het, a Hitler-diktatúra meg­buktatásával! Felépíteni az új; antifasiszta-demokratikus Né­metországot! A „Szabad Németország’5 mozgalom nemzeti bizottságá­val létrejött az antifasiszta ellenállási harc politikai és szervezeti központja. A NKFD központi feladata a német katonák és a német nép antifasiszta jellegű felvi­lágosítása volt. E téren igen jelentős eredményeket ért el a „Szabad Németország” rá­dióadója. A halálos veszély el­lenére a németek százezrei hallgatták. Napi ötórás prog­ramjában folyamatosan tájé­koztatta a fronton levő német katonákat és a hazai antifa­sisztákat és útmutatásokat adott az előttük álló legköze­lebbi feladidűkho2UEbiyíaí*!tí$ mű szerzeményét játsssákj Radnóti Tivadar tanár vezény­letével. Az iskola diákjainak másfél órán át tartó műsorát, május 23-án, vasárnap délután, 5 óra­kor, a zeneiskola volt növen­dékeinek hangversenye követi* azoké a növendékeké, akik az iskolából kikerülve, a Zene- művészeti Főiskolán és a Ze­neművészeti Szakiskolán ta-- nulnak tovább. A jubileumi eseménysorozat befejezése, a június 13-án sor­ra kerülő tanévzáró ünnepély lesz. A tanévzáró ünnepség műsorában a zeneiskola vo­nószenekara mellett szerepel a fúvószenekar is, s Telemann Quartettjének megszólaltatásá­val a VIII. országos ifjúsági kamarazenei fesztiválon, Pé­csett dicséretet kapott kamara- együttes. A FALON Lenin-kép és ki­tüntető oklevél. Barócsi Káz- mér zakóján Kiváló dolgozó­kitüntetés. Egy piros tokban a tanácsköztársasági emlékérem. Kivágott fényképes újságla­pot mutat, rajta Barócsi Káz- mér, a 39-es dandár 1/3-as zászlóaljparancsnoka. Az emlékérem, az oklevél, a jelvény és az újságlap egész életét tartalmazza. — Beszéltem Mesterházi La­jossal egyszer. Bíztatott, hogy gyűjtsem össze és írjam le emlékeimet, életemet. Több­ször nekifogtam. De nem olyan könnyű ez. Egy öreg veterán ismerősöm is hozzáfogott meg­írni visszaemlékezéseit, és köz­ben meghalt. Nem vagyok ba­bonás, de ez rossz hatással volt rám. Szívesen mesélek a múlt küzdelmeiről, de azért még szívesen részt vennék a ma küzdelmeiben is... ★ Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszik a 45 évvel eze­lőtti csaták színhelyére. Bámu­latos az a pontosság, ahogy so­rolja a helységneveket, a 19- es magyar vöröshadsereg észa­ki frontján, ahol a 39-es dan­dár harcolt: Ózd, Harmac, Do- bóca, Jánosi, Nyustyalikőr, Ri­maszombat, Fazekaszsaluzsány, Rimóc, Tiszolc. A dandár leg­nagyobb csatája Tiszolc és Nyustyalikőr körzetében volt az Olaszországban felszerelt volt cseh hadifoglyok légiós csapa­taival. Olasz egyenruhában, olasz fegyverekkel harcoltak a cseh katonák. Barócsi Kázmér, a volt zász­lóaljparancsnok szavait követ­ve mintha a múlt héten tör­tént volna visszavonulásuk Bánrévére, majd Sakókazára. Itt tartotta meg nagy beszédét Landler Jenő. Mintha az imént vagoníroztak volna be és érkeztek volna Szolnokra és utána át a Tiszán, győzelme­sen Szajol, Törökszentmiklós, Berettyóújfalu, Kisújszállás, Turkeve irányába, Sárai- Szabó, a hatalmas szál pa­rancsnok és Karikás Frigyes író, politikai tiszt vezetésével. EMLÉKSZIK mindenre, hi­szen egész életében ez az em­lékezés tette elviselhetővé megvetett kocsis-, gürcölő bá­nyász-, hazátlan summáséletét, sőt az „őszirózsás” forradal­mat követő fehérterror, a nyi­las rémuralom és az 56-os el­lenforradalom vérlázító és ke­gyetlen kínzásait is. Barócsi Kázmér még ma is a 39-es dandár 1/3-as zászlóaljá­nak parancsnokaként fogal­mazza meg akkori szavait Cegléden, a Kossuth Lajos ut­cában: — „Ne adjuk ilyen gyáván, ne féljünk tőlük ... Van fegyverünk, felszerelé­sünk elég. Ne tegyük le a fegyvert.” De letették. Tizen­két román lovas jött („Látom magam előtt, hogy az egyik lábukon bocskor, a másikon bakancs volt”) aztán jöttek a francia gyarmati, afrikai ka­tonák. Vége lett... Emlékszik a Belügyminiszté­rium ötös bizottsága vezetőjé­nek, Prónay őrnagynak a be­szédére. Beszéd? Inkább vad­állati ordítozás volt az, amikor az őrnagy megfenyegette a vö­röskatonákat: „Na, te szemét banda... szem előtt lesztek, bitangok, és aki tovább foly­tatja ezt a zsidó politikát, ve­lem találja szembe magát...” Barócsi Kázmér a vereség után elindult haza. Bátorba. Elindult a megtör* ásoK, a ko­csis-, a bányász-, a summás- élet felé. — Akárhova vetődtem, minden hét szombatján jelent­keznem kellett a rendőrségen. ALIGHOGY hazaért, máris az egri várbörtönben találta magát: behasították a 'száját* kiverték öt fogát... Párttag 1944. óta. A párt ri szervezetének egyik alapí­tó tagja. Volt rendőrszázados* erdőgazdasági igazgató, gond­nok, és a Bervából ment nyug­díjba tavaly. 13 évig volt a gyárban a vízművek csoporté vezetője. Barócsi Kázmér emlékezetét A 39-es dandár című film is frissítette. — Kétszer láttam a filmet Tetszett. 99 százalékában iga* volt, amit a filmben mutattak. A többi volt a „színezés”, hie sz-en film... ★ KERÉKPÁRRÓL szállt le a* imént. Két veknit hozott a boltból. Segít a háztartásban és dolgozik 56 órát havonta ré­gi helyén, a Bervában. — Többször elmeséltem mindent a fiamnak. Helytelen* ha a fiata’okat nem tájékoztat­ják a múlt küzdelmeiről. Öreg; nyugdíjas vagyok, de nemrég éppen mondtam a cimborám­nak, Szűcs Bertalannak: Bi­zony, én elmennék Vietnamba harcolni. Berkovits Györgyi Igen széles és sokrétű ez a mi i kapcsolatunk Erfurttal. Nem- . csak az igazgatóságok, a párt- i és ifjúsági szervezetek között, l hanem az egyes tanszékek kö- • zott is. Éppen a két vendég a ■ mi marxizmus—leninizmus tan- i székünk látogatását viszonozta. > Német vendégeink tíz napot töltöttek Egerben, és széles kö- : rű tapasztalatcserét folytattak . a mi tanszékünk dolgozóival. — Az erfurti kapcsolatok erő- 1 södését bizonyítja, hogy hallga­tóink egy csoportja nyári üze­mi gyakorlatát a társországban végezheti, szakszervezetünk pe­dig cserelátogatásokat szervez erfurti kartársakkal. — A főiskolai napok alkalmat adtak arra is, hogy a részve­vők különböző szintű találko­zókon kicseréljék tapasztalatai­kat. Dr. Szántó Imre igazgató háromhónapos bécsi tanul­mányúton tartózkodik s csak a főiskolai napokra tudott haza- , jönni. Megkérdeztük, hogy a má- i sodik hónapban járó bécsi ’• tanulmányútja mit hozott eddigi kutatásaiban, és mi­lyen eredményekkel kecseg­tet a tervezett munka. — Külföldi tanulmányutak célja levéltári kutatások foly­tatása: különböző archívumok­ban Eger vár 1552-es védelmé­hez gyűjtök adatokat. Ezt a végtelen hálás és a hazafias nevelés szempontjából messze­menően kiaknázható témát sze­retném monográfiában feldol­gozni. — Kutatásaim máris szép eredményre vezettek, az eddi­gieknél szélesebb horizonton sikerült megközelítenem a té­mát Ezenkívül szeretnék ada­tokat gyűjteni A falusi népok­tatás helyzete Magyarországon 1711—1848 között című mun­kámhoz. — Hálás vagyok, hogy a Mű­velődésügyi Minisztérium lehe­tővé tette számomra, az igazga­tód teendők más irányú lekö­töttsége mellett a tudományos kutatómunka intenzívebb foly­tatását Jól érzem magam Bécs- ben, a Collegium Hungáriáim­ban, de nagyon örülök annak, ha Becs utcáin turistáskodó eg­ri ismerősökkel találkozom. (farlcas)- dője minden évben az a főis- kola, amely a versenyeken j 2 legeredmenyesebben szerepe]- A már említett tiszti iskolái i kívül népes sportküldöltségge- rajtolt a spartakiádon a nyír- egyházi, pécsi, szegedi tanár- képzős fiatalság és a budapest- Gyógypedagógiai Tanárképző- Főiskola. — A lezajlott sporteseménye] legnagyobb sikerének azt tar ■ tóm, hogy a tanárképző főisko 5 Iák hallgatói között a bajtársia. 1 kapcsolat megerősödött, a ver ■ senysorozat kiemelkedő sport • eredményekkel fejeződött be. Milyen hatást gyakorol a fő­iskolai napok ismétlődő ' megrendezése a tanárkép­zés oktatóira, a főiskolán > folyó elméleti és gyakorlati > pedagógiára? t — A reformmunkálatok so i rán elég sokat foglalkoztunk i í tananyag & a felsőoktatás ; módi» serek kérdésével- Szeret i nénk jelentősen előrelépni < , főiskolai nevelőmunka terüle tén. — Ezt a célt szolgálja sajti alatt lévő kiadványunk (Aj órán kívüli nevelés kérdései) ; ezt a törekvésünket igyekez tünk kifejezésre juttatni tudó mányos ülésszakunk tematiká­jában is, amikor az eszmei—po litikai és hazafias nevelést állí­tottuk előtérbe. — Az eddigi gyakorlati és el- . méleti pedagógia a főiskolái , már a reformok jegyében folyt . Ez az ülésszak és a tudományo« előadások jelentős segítsége nyújtanak a további munkáho; nemcsak az egri, hanem a társ­főiskoláknak is. Hogyan fejlesztik a főisko­lai napok a hazai és külföl­di társintézmények kap­csolatát, mi a tudományos vendégjárás hasznai — A főiskolai napokon kél német kartársunkat láttuk ven­, dégül Erfurtból, az NDK-ból Erfurti barátainkkal minkéi komoly szálak fűznek össze 1 egyezményünk van velük. E; 1 alkalomból Gerhard Jucken­burg docens, az erfurti Pedago- ’ gisches Institut marxizmus—le ninizmus tanszékének vezetőjí 1 és Ottmar Minka, a tanszék munkatársa, filozófia-szakos ok- tató járt nálunk. Juckenburf elvtárs előadást is tartott A né- Vi demokratikus fejlődésről [ Thüringiában címmel. Mint már olvasóinknak rész letes tudósításainkban beszá moltunk, az elmúlt héten a: Egri Tanárképző Főiskola is mét megrendezte a főiskola napokat. Előadások, viták, meg beszélések hangzottak el, kiáll í tás számolt be a főiskolai okta­tok művészi munkájáról, műso­ros esten mutatták be a főisko­lai művészeti csoportok tudá­sukat, tornatermekben és ver­senypályákon mérkőztek a ta­nárképzők fiataljai a jobt sportteljesítmények eléréséért szombaton sor került a végző­sök hagyományos ballagására Az ünnepi eseménysoxozatoi vasárnap este ballagási bál zár­ta be. A főiskolai napok sikerét a; irántuk megnyilvánuló jelentős érdeklődés is bizonyítja. Felke­restük ez alkalomból dr. Szántó Imrét, a főiskola igazgatóját aki hárombónapos bécsi tanul- mányútját megszakítva veti részt a főiskolai napokon. Arrs kértük, hogy a felelős vezető posztjáról, a hazaérkező vendég szemével nézve—mérlegelve t főiskolai napok eseményeit nyilatkowék olvasóinknak. Arra a kérdésünkre, hogy milyen célkitűzéseket való­sítottak meg az idei főisko­lai napok az elméleti és gyakorlati pedagógiából, dr. Szántó Imre az alábbiakban válaszolt: — A főiskolai napokat bár- inas profil jellemezte: a tudo­mányos diákkörök programja, a tudományos ülésszak és a spartakiácL Bár országos diákköri Jconfe- nanciák is vannak és a hallga­tók azokon is részt vesznek, szükségét éreztük annak, hogy e diákköri tevékenység sereg­szemléjét összfőiskolai vonat­kozásban is megszervezzük. A tudományos diákkörök konfe­renciáján mind témaválasztás­ban, mind pedig a tudományos kutatás módszereiben sokszínű képet kaphattunk a főiskolai hallgatók ilyen irányú tevé- kenységérőL — Ezefitaek a diákköröknek az a céljuk, hogy hallgatóinkat le- betőségseinkhez mérten, bevezes­sük az önálló tudományos kuta­tómunkába s így eleget tegyünk a reform azon követelésének, hogy a hallgatók ne csak tan­könyvekre és jegyzetekre tá­maszkodva készüljenek fel hi­vatásukra, hanem az ömállósár got, az önálló szemléletmódot is megtanulják. — A három szekcióban meg­tartott ülésszak arról győzhe­tett meg bennünket, hogy a fő­iskolák növendékei a diákkö­ri munkában az elmúlt időszak­hoz képest jelentős lépést tet­ték előre. Most és itt az a kí­vánság merült fél, hogy azok­ban az években, amikor az or­szágos diákköri konferenciák nem lesznek, a főiskolák to­vábbra is rendezzek meg a tu­dományos diákkörök sereg- szemléjét. — A tudományos ülésszakot történelemből rendeztük meg, lsét fő célkitűzéssel. Hazánk (felszabadulásának 20. évfordu­lójára tekintettel az elhangzott előadások egy része hazánk fel- szabadulásával, a szovjet had­sereg felszabadító harcaival, az újjáépítés megindulásával és népi demokráciánk fejlődésével foglalkozott, elsősorban hely­történeti vonatkozásban. — Ezek az előadások azt bi- Bonyítotfák, hogy a főiskolák történészei hozzáértéssel és lel­kesedéssel foglalkoznak népi demokráciánk történetével. A tudományo® ülésszak második törekvése volt megvizsgálni, miiként érvényesíthetők az esz­mei, politikai, hazafias nevelés szempontjai a történelem-taní­tásban. — A tanárképző főiskolák if­júsága hagyományhűen évről évre találkozik, hogy sportver­senyeken vetélkedjék. A mosta­ni spartakiádon már úszószá­mok is szerepeltek és a részve­vők soraiban felvonultak az Egyesített Tiszti Iskola tanári tagozatának növendékei is. A tiszti iskola parancsnoka, Pesti Endre vezérőrnagy a spartakiá­don résizt vevő tanárképző fő­iskolák részére örökös vándor­díját alapított: a vándordíj vé-

Next

/
Thumbnails
Contents