Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-12 / 110. szám
Paíőcnapókra készülnek A bodonyi lakodalom Fukazava Hicsiro: Zarándokének A tv vasárnap közvetíti a bodonyi lakodalmat. Láthatja az egész ország, hogyan csinálják Bodonyban a csü- dezést, a kendőváltást, a menyasszonytáncot... Lakodalom és szövegkönyv — Egy hónapja próbálunk. Még elevenen él a hagyományos lakodalmak élménye és főleg az öregek, még mindig nagyon tudják, hogyan kell megrendezni egy bodonyi palóclakodalmat. Mindenki jobban tudta a másiknál a szöveget, meg hogy mit mikor kell csinálni. Vitatkoztak: még ezt is vegyük be, azt se hagyjuk ki. Minden próbán változott a szöveg, azt mondták, ami eszükbe jutott. Spontán. Nagyon eredetinek hat az ilyen spontanitás, de ha már a tv is közvetíti, azért csak rögzíteni kell a szöveget, a dallamokat és a táncfigurákat. Vagyis meg kell rendezni — mondja Vecsey Dénes tanár, az együttes vezetője. Nyilasi Judit, a miskolci színház rendezője segített. Vecsey Dénessel együtt megszerkesztették a szövegkönyvet. A tv munkatársai megnéztek egy próbát. Majd egy órát vett igénybe a lakodalom. Túl hosszúnak találták. Húztak a szövegkönyvből: harmincperces lett Vécsey Dénes mosolyog: — bizony mérgesek voltak a bo- donyiak. Megsértődtek. Volt, aki azt mondta, akkor nem is csináljuk. Mór a próba is forgatag De azért ezt nem gondolták komolyan. Mert most is próbálnak. Még népviselet és zenekar nélkül. A lányok körbe-körbe járA TIT országos Az elmúlt ismeretterjesztési évad munkájáról vonnak mérleget és a következő esztendő programjáról hoznak határozatot a TIT képző-, építő-, zene-, színház- és filmművészeti országos választmányainak kétnapos konferenciáján, amely kedden ült össze a Vörös Csillag Szállóban. A tanácskozáson valamennyi megyei és a fővárosi TIT-szervezet művészeti szakosztályainak képviselői vesznek részt — több mint nak összefogózva, énekelnek. „Inkább csüdezzünk” — kiált fel az egyik. Csüdeznek: körbe leguggolnak, játszanak... — „E lesz az anyjuk... ha az ég a földdel összemegy is, ezt kell elvenni...” — kiált fel a leendő vőlegény apja a lányokat mustrálgatva és kiválasztva egyet. „Van nekem egy selyemkendőm” — éneklik. S kendőt váltanak a vőlegény és a menyasszony szülei, nagy ko- lompolás közepette. Azért ilyen hangosan, mindenki tudja meg, hogy lakodalom lesz: „Sej haj lagzi, lagzi, lagzi-lakodalom” éneklik öregek, fiatalok körbe-körbe járva. De mindenáron be akarják csapni a vőlegényt, vagy kigúnyolni? A vőfélj'ek kecskét, szamarat hoznak neki (persze a próbán még csak jelképesen) és csak azután a menyasszonyt. A lakodalom forgatagában tűzön hajítják át a menyasz- szonyt, (a menyasszonytán- coltatók). A próbán még csak egy darab égő papír jelképezi a tüzet.) Énekelnek, táncolnak, színes forgatag... Illetve a próbán még nem színes (népviselet nincs még), de már forgatag. Nekitüze- sednek, főleg az öregebbek, önfeledten, vidáman, néha dévajkodva énekelnek, és olyan jellegzetes mozgással ropják a menyasszonytáncot, amit a fiatalok még nem sajátítottak eL Beleélik magukat a lakodalomba. Nem is próba ez már, hanem szinte valóság. (Persze, ehhez az is kell, hogy jól tudják a szöveget. Tudják.) Ferentő és kompéros lepény Sok az érdeklődő is. Ott ülnek a fal mellett, vagy a kultúrterem székekkel telerakott egyik felében. Megérkezik egy demizson piros bor. konferenciája száz neves művész, tudós, egyetemi tanár, elméleti kutató és más szaktekintély. A konferenciát Major Máté akadémikus, a TIT építőművészeti országos választmányának elnöke nyitotta meg. A délelőtti ülésen dr. Ortutay Gyula, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat elnöke „Mai társadalom — mai művészet” címmel vitaindító előadást tartott. Körbeviszik, kínálnak mindenkit. — Kóstolja már meg a fe- rentőt — kínál szívélyesen egy mákostekercshez hasonló süteményt a menyasszony anyja, Farkas M. Józsefné — vagy inkább egy kis kompéros lepényt? Gábor Márton a menyaszszony apját, Kiss Lőrincné és Palonai István, a vőlegény szüleit alakítják. A szószólók Farkas M. Márton és a fiatalabb, Kovács László, aki hentes a parádfürdői gyógy- kórházban. A vőlegény, a 18 éves Kiss László, marós a Mátravidéki Fémművekben, és a menyasszony Béres Anna, 16 éves, segédmunkás a Parádsasvári Üveggyárban. Az öregek a faluban dolgoznak, a fiatalok már gyárban. De azért szívesen csinálják a lakodalmat, hiszen vagy 20 fiatal van a kultúrteremben. — Mi maradt meg ma a hagyományos bodonyi palóclakodalomból? — Már csak a szószólók szövege — válaszol Vecsey Dénes. — Népviseletet is nehéz szerezni. Vászoning alig van, szűk posztónadrág is kevés. Pedig sok kell, hatvan- nyolcvanan is leszünk a kamerák előtt vasárnap. Az együttes nem először szerepel a hagyományos palócnapokon, 1959 és 60-ban is felléptek. Berkovits. Fukazava Hicsiro neve számunkra teljesen új és szokatlan. Életrajzi adatai szerint Japánban is új ember: 1956- ban az egyik japán lap pályázatán tűnt fel, negyvenkét évesen. Érett író, egy számunkra idegen világ, távoli nép, megejtő szokások krónikusa, meg- rendítően egyszerű emberi sorsok és tragédiák énekese. Díjnyertes munkájára, a Zarándokénekre valóban oda kellett figyelniük a kritikusoknak. Alcímében azt mondja az író erről a nagy elbeszélésről, hogy tanulmány a Narajama-dalokról. Japán szerénységgel és japán mosollyal fűszeres ez az alcím. Fukazava Hicsiro hősei a Sin- su tartomány kicsiny falujában éltek valaha, közelebbről meg nem határozott korban. Itt az idő nem is fontos, hiszen nemzedékek váltják egymást s annak az embernek marad fenn emlékezete egy- egy rövid dalban, akit emberi csúfsága, botlása vagy kiválósága dalra méltatott. Ami a köznapitól, a szokásostól, vagy a falu szigorú mércéjétől elütött, mind-mind szavakba foglalva vándorol tovább az utókor száján. Mint ahogy eljönnek az ünnepek is. Kinek mit jelent az ünnep? A Narajama ünnepe az öregeknek félelmetes, vagy éppen gyönyörű. Rin anyónak —* hogy a dédunokát be ne várhassa a nép csúf szája miatt A játszótéren — mennie kell, mennie az életből. Csak egyért fohászkodik: a hóesésért, mert a behavazott áldozatot nem lepik el azonnal a hollók. S a legzordabb székely balladák világától is zordabb úton kerül el Rin anyó a végső tisztességbe, ha ezt egyáltalán tisztességnek lehet nevezni. S amíg ő az életerő maradékával küszködik a megsemmisülés méltóságáért, addig otthon, az ő odahagyott házában kétsoros dallamot énekelnek azok, akik nem látnak Tappei leikébe. Tappei ugyanis fiúi kötelességét teljesítette, mikor anyját a hét völgyön túl, a sziklák közé vitte. Az elbeszélés olvastával kettőzötten megelevenednek a japán szokásokról szóló eddigi értesüléseink (harakiri, szertartások, apró versekben gondolkodás, stb.) s még titokzatosabbnak tűnik Nippon világa. Fukazava apró novellájában a kegyetlen gyerekvásárt kelti életre (zsák-fickók), észak- japáni népszokást ecsetel (Zummuk Észak-Japánban); de akár történelmi, akár mai témákra nyit, mindig a marcangoló emberi, lelkiismereti konfliktus izgatja. Néha „csak leír”, mint a Tokió hercegeiben, de ebbeh a leírásban mindig ott feszül a bekövetkező vagy előre látott tragédia. A mai fiatalok Tokióban Elvis Presley-lemezeiért őr- jöngenek, mambót, dixieland rock-ot hallgatnak olcsó és apró presszók, mulatók, kocsmák mélyén. A régi dallamok helyett az újat, a mást, az idegent — mintha ez csendülne ki Fukazava elbeszéléséből. Nem ítéli el ezeket a tokiói fiatalokat, akik az egyetemről azért maradnak ki, mert véleményeltérés címén összeverekednek oktatóikkal, (a fiatal Jószüke leüti tanárát és az igazgató helyettesét) nem tartja hibásnak szemléletüket, amely szemben áll szüléikével, akik soha nem kívánják megérteni fiaikat-lányaikat. Színesen és hitelesen ábrázolja azt a válságot, amiben a fiatalság keresi a kiutat és a jövőt. Igénytelenek ezek a fiatalok, csak a pillanatban gondolkodnak, a percnyi lehetőségek izgatják őket pénzben, anyagiakban és szellemiekben. Fukazava sem mondja meg, miért csak regisztrálja a tényeket: így van. Hogyan lehetne másképp. Erre a kínzó kérdésre Nyári álmom története című írásában ad választ — távolról, víziószerűen, a víziók bizonytalanságával és azok ijesztően ható körvonalaival. Arról álmodik az író — és ezt bátran nekiszegezi az olvasónak —, hogy Tokióban forradalom tört ki és a nagy-nagy összecsapás a császári palotát sem kíméli-tisz- teli. Lehull a császár és a császárné feje, mert útját állták az ismeretlen jövőnek. Vagy talán csak azért hullt le ez a két fej, mert a történelem ítéletét nem előre meghatározott időben és nem az udvariassági szabályok szerint szokták végrehajtani. Érdemes megfigyelni Fukazava írói magatartás sát novelláiban. Mindenütt^ minden témánál apró dalok, verses bölcs mondások jelzős az író bölcselkedő szándékát.1 A pár soros japán versek a legmodernebb témába is bele-' férnek nála. Nemcsak jelezni akar az író ezekkel a versekkel (a japán próza bájosan lí-,< rai lehet, ha Fukazava így ad belőle ízelítőt számunkra), de a történetet, a hősök bölcses-* ségét ezekre a zaklatottságuk-? ban is harmóniát árasztó versekre bízza. így marad az írd háttérben, csendes és szerén^ japán mosolyával. Fukazava kötete értékes olvasmány, távoli üzenet abból az országból és irodalomból, amelyről a tokiói olimpia alJ kaiméból annyi hiteles és felszínes riportot volt szeren-? csénk olvasni. Fukazava őszin-? tébben és igazabban vall saJ ját hazájáról, mint az ideged nek, akik csak szerették volna kiismerni a japán lelket és szokásokat. (farkas) WV\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W,\\\\\\\W\\\\\\\\\\\WÄ> 9. Éjszakáról éjszakára megjelentek a „karácsonyfák” Németország felett. A lakónegyedeket és az üzemeket ismétlődő szőnyegbombázások rombolják szét. Sok százezer halott Az amerikaiak már 1941- ben, amikor Hitler a háborút megindította, elhatározták, hogy bevetik bombázó flottáikat, mégpedig korántsem csupán a frontokon, katonai célpontok ellen. A Pentagon befolyásos körei úgy vélték,, hogy ezt a háborút nemcsak a szárazföldi csapatok döntik el, hanem a légierő ereje és ütőképessége is. Ezért mindent megtettek az ipar és az utánpótlási támaszpontok megsemmisítésére. 1365. május 12., szerda írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította: Tihanyi Vera Terveiket is ennek megfelelően készítették. Az Air War Plans Division már jóval a háború előtt kidolgozta a pontosan célzó, nappali támadásokkal megsemmisítendő 154 németországi célpontját. A célpontok: erőművek, közlekedési csomópontok, repülőgépgyárak és könnyűfémipari üzemek, bányák, finomítók és szintetikus üzemanyag-gyárak. A Royal Air Force bombázó parancsnokságának tábornokai a High Wicombe-i föld alatti főhadiszálláson egészen más felfogást képviseltek. Erős erkölcsi hatást vártak a lakóterületek bombázásától és abban reménykedtek, hogy * német népet ily módon gyorsan hangolhatják a háború ellen. AZ AMERIKAI katonák, különösen Spaatz tábornok, az amerikaiak európai stratégiai bombázó erőinek főnöke, nem látta megfelelőnek az angol légitámadásokat. Megállapították, hogy a német fegyverkezési ipar még meglepően sértetlen. Mivel az amerikaiak erős bombázó kötelékeket akartak tartani Angliában, követelték, hogy tartsák tiszteletben a légiháborúról vallott nézeteiket. A Casablancában tartott közös értekezleten megütköztek az egymástól eltérő vélemények. Végül is megegyezés jött létre Spaatz tábornok és sir Arthur Harris, az angol bombázó parancsnokság főnöke között. Kompromisszum született: az amerikaiak nappal támadják a német ipari létesítményeket, míg az angolok, mint eddig, az éjszakai órákban bombázzák a polgári lakosságot. Rövidesen azonban az amerikaiak is bekapcsolódtak a lakónegyedek bombázásába. ★ A HÄBORÜ KEZDETÉN Goring hencegve jelentette ki, hogy Meier legyen a neve, ha csak egyetlen ellenséges repülőgép is megjelenik Németország felett A háború vége felé már réges-rég kiérdemelte a Meier nevet A légvédelmi szirénákat „Meier vadászkürtnek” nevezték. A lakosság megdöbbenve kérdezgette, hogy miért mond csődöt ilyen mértékben a légvédelem. A légvédelmi ütegeket, ahol kamaszok és nők teljesítettek szolgálatot, többnyire már a támadás első perceiben megbénították a telitalálatok, vagy a személyzetnek fedezékbe kellett vonulnia. A bombázók elleni leghatékonyabb fegyverek- a vadászrepülőgépek. De hol maradnak vajon, amikor a bombák hullanak? Döberitzben, a vadászok irányító állomásán, jól tudják, hogy hói vannak. A fasiszta vadászrepülőgépeket a keleti frontom vetik be. Az a feladatuk, hogy segítsenek megállítani a Vörös Hadsereg támadásait. Hitler parancsa megtiltja, hogy a szövetséges bombázó kötelékek ellen vessék be őket Csupán néhány éjszakai vadász felszállását engedélyezi. Ezeket azonban a védő kíséretként a bombázókkal repülő vadászok kötik le. Óriási veszteségeket szenvednek. Technikailag mesz- sze elmaradnak a gyors angol- amerikai vadászgépek mögött NEM CSODA, hogy a „légierők sztárjai” bosszankodnak. A vadászok bevetéséért ismét Adolf Gall and repülőtábornok, a legtöbb kitüntetéssel rendelkező tisztek egyike felelős. Több mint száz angol repülőgépet lőtt le: a papírkereskedésekben a postai levelezőlapokon árusítják a képmását Bajtársai, de különösem a földi személyzet névtelem katonái jól tudják, hogy a tábornok milyen döüyfös. A légierők több, más, ugyancsak szépen dekorált tisztjével együtt felkeresi Göringet és kategorikusan követeli, hogy vonják vissza a frontról a vadászrepülőket hogy bevethessék őket a bombázó kötelékek ellen, ezenkívül pedig építsenek gyorsabb vadászgépeket! A „légi hősök3’ közül néhányan azzal fenyegetőznek, hogy lemondanak tiszti rangjukról és kitüntetéseikről. Légi fegyvereik megtépázott hírneve ad nekik „bátorságot”. A már régen elveszített háború befejezésében nem érdekeltek Ehhez túlságosan fanatikus fasiszták. Akkori nyilatkozataik és ma készülő emlékirataik ékesen bizonyítják ezt. A „birodalmi marsall”-t rendkívül felháborította a „légi hősök lázadása’’. Jól tudja* hogy a kért döntéseket csak Hitler hozhatja meg. A légierő teljes vereségével minden fronton azonban nem mer a Führer szeme elé kerülni. Idejének túlnyomó részét a karinhalli pompás lakásán tölti. VÉGÜL MÉGISCSAK rászánja magát és felkeresi a Führer főhadiszállását. A helyzet megbeszélése közben módjaiban áll tapasztalni, hogy milyen Hitler, amikor dühöng. Christians tábornok a légi helyzetről beszél. Hitler félbeszakítja őt és egy újfajta vadászgéptípus már elkészült példányai iránt érdeklődik. Christians megpróbál kitérni, mert még egyetlen új gép sem tartózkodik a levegőben. Hitler egy pillanatig hallgat Öklei görcsösen összehúzódnak. Azután dühtől remegve tekint Gö- ringre: „Gőring, az ön légiereje nem méltó már arra, hegy a Wehrmacht önálló része legyen”. Egymást követték a sértegetések. Göring az előszobába ment és sebesen lehajtott néhány konyakot Ilyen körülmények között már élő sem állt javaslataivaL Baumbach ezredesnek, az is* mert zuhanó bombázónak —5 aki eddig persona grata volt 8 Führer főhadiszállásán — egy későbbi kísérlete szintén eredménytelen maradt A fasiszta légvédelem hazai földön tovább sem rendelkezett megfelelő szá-1 mú vadászrepülőgéppel. (Folytatjuk)
