Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

• iw* * Xí jBm __ifi:'­S " 7. a PETER HUCH EL: Kafonatemető Törik a levegő, ötezer kereszt Rendben-sorban Feszesen takarva Egymás mögé. Esti sorakozó után A városba vonulnak. Ellepik a romokat, Fekete hidakat, Lombokat szórnak a kanálisba. A dómba tódulnak, Árnyat vetnek Jézusra. De felizzanak az ezüst- Sarkok a misekönyveken. Es az alkony vöröse Lángot vet a háztetőkön. Mint ablak-árnyékok, A bár falára kúsznak. Jeget fújnak a poharakba. A gitárból lesnek Az asszonyokra. Perccel éjfél előtt Sírhoz!-t kiált A halál-trombita, A tompa dob, A nagy retiráláa, A takarodó. Mire megcsillan a nappal, Ott állnak újra Merev négyszögben, ötezer kereszt. Feszesen takarva Egymás mögé. IT AN SKALA: MOZEN A domb vállán QL Mozen városka, mint friss, ropogós cipó, kis templomát nézi büszkén, hat traktorát meg postaládáját Táblát tett ki a fodrász: „Rögtön jövök” — olvasom, öt híjján száz éves macska kukkant ki az ablakon. Lányok friss illata, mint almáskertek Provance-ban, évenként egy éjszaka mámorra gyúlnak a táncban. Olyankor mindenki kiül ablakához — és csendül édes-gyöngyös ének — komor arccal, szigorúan ül ablakához, de ne higgyünk e színlelésnek. Mozen, Mozen! Visszavered az idő ostromát s az asszonyokat rabságra veted Legyetek itt, míg ontják sűrű narancsszin levelüket a serleg míg az utolsó táncos lányka el nem hagy titeket; (Bán Ervin fordításai) WA L T£7? KA UFAIA JViV: 5 Hajnali két óra volt, s hidegé > A köd beszüremlett a Rurh­> vidéki város pályaudvarának [kihalt várócsarnokába, és sár- >ga fátyolba burkolta a neon­csövek fényeit. Az utas, aki .tizenhét év után érkezett haza | külföldről, most tévelygés nél- ,kül tartott a kijárathoz, mint- 'ha csak tegnap távozott volna. [Csalóka biztonsággal. Szíve a i torkában dobogott, egyszerre [ismerősnek, és idegennek lát­szott minden. Majd holnap reggel, ha megtalálja azt az asszonyt, akkor, de csak is ak­kor próbálhat hidat verni a múltjához. Odakint hosszú sorban áll­tak a taxik, az első kocsi veze­tője reménykedő pillantást ve­tett rá a lecsavart ablakból. Amikor észrevette az utast, aki idegen szabású öltönyében, bőröndöket cipelve tartott a kocsi felé, kiáltott: — Bitte sehr, mein Herr! — Vigyen egy olcsó panzió­ba, valahová itt a környéken. Tud ilyen helyet? — Natürlich, mein Herr. A panziós pizsamában nyi­tott ajtót, vacogott a hidegtől, de láthatóan ürült a vendég-: agfta i 3 - I — Szobát? — Natürlich, mein Herr. Pirkadatkor eleredt az eső. a cseppek egyhangú dobolása riasztotta fel álmából. Meg­mosdott, megreggelizett, azu­tán várt A taxis a megbeszélt időpontban csengetett érte. Keresztülhajtottak az eső­áztatta városon. A kocsiban kellemes meleget árasztott a fűtőtest, a rádióból amerikai dzsessz szólt. Az új irodaházak* a ragyogó üvegablakokkal hi­valkodó üzletek jócskán meg- változttatták a város arculatát Innen, a bankok és üzletházak környékéről a háború utolsó maradványai is eltűntek már. — Vigyen a Moltkestrasse végére. — Jawohl, bitte sehr. — A gyárnegyedig rövid volt az út, a taxióra jelentéktelen össze­get mutatott. A férfi búsás bor­ravalót adott a vezetőnek, ami­re az várakozóan fordult felé: — Óhajtja, hogy megvár­jam? — Egy óra múlva visszajön­ne ide, a sarokra? — Natürlich, danke sehr. Kilépett a kocsiból a nedves járdára. Az út túlsó oldalán előtűnt hárnnm fnldho SÜDDCdt házikó és egy töredezett tégla- kerítés, amely mögött fészerek, dohánypajták húzódtak. A füst alacsonyan szállt az eső­ben, s a zajok olyan tompán, erőtlenül jöttek a gyár felől, mintha nem tudnák átszakíta­ni a füst palástját Látszatra semmi sem változott De mégis: az innenső olda­lon az üres telek helyén vala­ha bérház állt Most fű nőtt a tető nélküli romok, a bomba- lyuggatta faldarabok között. Közvetlenül a föld fölött, a pinceablakokon függönyök lóg­tak. Gyerekek bámultak rá az esőpettyezte ablakokból. Átment az utcán, belökte a gyárkerítés melletti ház kert- kapuját és kopogott az aj­tón. Feszülten várakozott. Az ajtót nyitó asszony alig hason­lított az egykori cselédlányuk­ra, alig emlékeztetett arra a képre, amelyet tizenhét éven át dédelgetve őrzött magában. Sötét hajába őszes szálak keveredtek, karikás szemének fénye megtört, a szája sarká­tól mély vonás indult az álla felé. Ruhája elejét összemar­koló keskeny kezés, a vékony bőr alatt áttűntek a kék erek. SnÚ iíátÉám seht tantosolyoa­d A fal mellé állított két sói k asztal között csíkos futós^ő &- nyeg húzódott. Az asztalok fő 7 lőtt tölcsér alakú falikarok ég­tek. Kék), zöld, sárga és piroí t, égők adták a fényt A kinti he- L- lyiségből behallatszott a presz- :- szógép sistergése. A két helyi- i- séget összekötő ajtót széles nyí- ;- lás helyettesítette, két oldalán ;- és fölötte málnaszínű drapéria '- csüngött a A lány és a fiú szorosan egy­- más mellett ültek. A fiú az asz­tal fölött nézett át a lány az- asztalra, néhány centivel az a ujjal hegyén túlra. t Valaki megállt a málnaszínű- drapéria előtt előre hajolt, jobb !. kezével a drapériát fogta a há- i ta mögött bal kezével a felöl- .. tőjét a hasa alatt Körülnézett.- Először a nyugtalan, magányos i nőt nézte meg, utána a sustorgó c két férfit majd a fiút a lány- mellett aztán a lány hosszú lá­bait, végül a lány tekintetét . szerette volna elfogni. 1 A sört ivó férfire már csak- egy pillantást áldozott. Aztán- elengedte a drapériát elvette a!- hasa elől a kezét, és visszament,- a külső helyiségbe. Negyven év • körüli férfi lehetett, a haja már!- kopaszodott, kétoldalt mély- ránc méflyedt bele az arehúsá-, • ba. A szabaddá lett nyíláson' . élesen vágódott be a presszógép; : sistergő hangja. , i A fiú és a lány csak ült egy-' más mellett. í A rádióhoz csatlakoztatott < ; magnetofon tekercséről lassan < . peregtek le a legdivatosabb: táncszámok. Most a Bea tlesek J . énekeltek. < A férfi kiítta a sörét, zsebre' tette a csomag Kossuthot, fel-{ emelte a gyű fásdobozt, a füle« mellett megrázta, aztán kinyi-^ tóttá, belenézett és az üres do-\ bozt a hamutartóba ejtette. Ka-' bátja bal zsebéből pénzt vett« elő, két tízest kiemelt a többi! közül, és kiment anélkül, hogy' szétnézett volna. < A magányos nő előbb az ál-J lát simította végig a jobb ke-t zével, aztán megnézte kis' négyszögletes, aranyozott kar-e óráját. Utána ölébe ejtette a\ bal karját, majd gyorsan me-5 gint megnézte az óráját. Ezután ' hátradőlt, megfogta az asztali szélét, óvatosan nyújtózkodott,\ mm ni, bármennyire szeretett voV« na. — Nem ismer meg? — kéiS dezte lágyan. — Stefan vagyok} — Nem ismerem magát. — Káté! Az asszony ijedten nézett rá, s egyre jobban szeretett volna szabadulni tőle. — Mit akar tőlem? — Nem ismeri meg a maga kis Stefanját? Stefan Her- mannt? — Óh! Szóval maga él! —■ suttogta döbbenten, majd a megrendülést hirtelen páni fé­lelem váltotta fel. Berángatta a férfit a házba, s az ajtót kulcsra zárta. — Látta magát valaki, ami­kor érkezett? — kérdezte. — Mit számít az? — A férjem nem szívesen veszi, ha jönnek hozzánk. — De hát Gerhardt ismer engem, Káté. Miért hara... A nő tenyerébe rejtette ar­cát. — Én nem Gerthardthoz mentem feleségül, ö meghalt Dachauban. Én... a férjem... — Mi baj van Káté, miért nem beszél? — Jöjjön be egy kicsit. Es bocsásson meg. Kicsiny, ódivatú nappaliba vezette, amelybe csak egészen kevés fény hatolt be a nehéz függönyökön át. Mégis rögtön észrevette azt az egyetlen dol­got, ami megváltozott a szobá­ban. Gyászszalag keretezte Käte szüleinek arcképét. Két más fényképet is megcsillantottak a beszüremlő napsugarak. Az egyiken egy szőke kisfiú, a már fiikniy férfii — Lehet — válaszolta a flű. £ Testük a megszokott helyzet- ? bői nehezen mozdult ki. Előbb S a lány állt fel, lesímította a > blúzát, majd a szoknyáját, a? kezét ott hagyta a combján. 5 Ujjal szétnyíltak a szűk, barna? tvíd-szoknya oldal varrásán.! Most a fiú száját nézte félre-? fordított fejjel. s A fiú előbb visszahúzta a lá-> bát, levette a jobb könyökét? az asztalról, kezével a térdére? támaszkodott, majd fokozatos < mozgással talpra ált. Ehhez idői kellett. ? Egyet lépett oldalt a fiú, aS lányt maga elé engedte, aki > óvatosan jött ki az asztal mö-\ gül. Még így is hozzáért a? combjával az alacsony asztali széléhez. Az asztal megbillent.! A lány egy pillanatra megállt,? a két Imbolygó poharat figyel-S te. Utána a fiúra nézett, mint-? ha mosolygott volna. A fiú állt? és várta, hogy a lány eléje ér-? jen. Mindketten hosszúak, kar-< csúak voltak. A lány egy te-! nyérnylvel lehetett alacsonyabb? a fiútól. b A rádióból a rumba ritmusa s hallatszott. S A fiú előbb a lány Jobb ke-? zét fogta a tenyerébe, majd át-S őlelte a lány derekát. A lányi szorosan simult a fiúhoz. Las-\ sú léptekkel táncolni kezdtek.? A rádióból a rumba ritmusa s szólt, ók maguk diktálták az> ütemet a táncukhoz. A lábuk? alig mozdult, csípőjükkel kö-S vették a ritmust i A lány arcát a fiú nyakához! hajtotta. Egyenes szálú, hosszú? haja betakarta a fiú fél arcát? A fiú elfújt néhány szál elsza-i badult hajat az orra elől. ! A rumba után csacsacsa kő-? vetkezett majd szamba, aztán s újra csacsacsa. ók maguk dlk-? tálták az ütemet a táncukhoz.? Majdnem egy helyben topog-? tak. A lány hozzásímult a fiú-5 hoz. ! A két sustorgó férfi közül az, \ aki háttal ült, most váratlanul ? megfordult és megnézte a tán-5 cosokat. A társa félig nyitott! szájjal, a levegőbe akadt kéz-? mozdulattal várta, hogy vissza-? forduljon. i — Csinos kislány, mit szólsz S hozzá? — fordult vissza a férfi ? * társához. Mosolygott, meg-? irtó mosollyaL — Biztosan sze-i relmesek. ! Még egyszer visszafordult, jól? ’ megnézte a lányt, akinek csak? 1 hátát láthatta, de így is vé-< dgmustrálta az alakját. Apró-i cat bólogatott, aztán legyintett? :gyet és figyelte tovább a tár-b ;a szavait. < Ki tudja, nd fordult meg aS lejében? $ kötött ruhája a vállán és a mel­lén megfeszült. Néhány pillana­tig így maradt, utána előredőlt, a jobb lábát áttette a balon és a poharát kezdte forgatni az ujjai között, de nem emelte fel a kis tányérról. Senki sem nézett rá. A fiú szorosan a lány mellett ült. A lány két alsó karját az asztalra fektette, a fiú a jobb könyökével támaszkodott az asztalra. Csak ültek. A lány most a fiúra nézett , Előbb a haját nézte meg, az- [ tán a száját. Utána két vékony ráncot fedezett fel a fiú szeme sarkában. A két ránc nem lep­te meg, csak tudomásul vette a ] két vékony ráncot Ehhez idő 1 kellett. { — Táncolunk? — kérdezte 1 meg a lány váratlanul. A fiú ránézett Nem lehetett ! tudni pontosan, csodálkozott-e a kérdésen. i viselt. Halvány rúzs volt az aj­kán, a szemöldökét is festette. Mindkét gyűrűs ujján vastag, széles divatgyűrű villogott. Ál­landóan változtatta testhelyze­tét, a lábát hol keresztbe rak­ta, hol előrenyújtotta, vagy rá­dőlt az asztalra, vagy hátra hú­zódott Harmincéves lehetett. Néhány kilóval több hús volt rajta, mint amennyire szüksé­ge lett volna. A fiú Jobb könyökkel támasz­kodott az asztalra, állát a te­nyerével tartotta. Lábát előre nyújtotta, hegyes orrú fekete félcipőjének a talpa látszott Ingnyakát nem gombolta össze, nyakkendőjét lazán lehúzta, jól látszott a gégéje alatt a kis hor- . padás a nyak tövében. Rövidre nyírt haját a homlokába fésül­te. Az asztal fölött nézett át va­lahová, a szőnyegre Nehéz lett volna megállapítani, hová Szorosan mellette ült a lány. Mindkét alsó karját az asztal­ra fektette, kézfejét kinyújtott újakkal keresztbe rakta. Hosz- szú, egyenes szálú, barna haja a vállán túlra ért. Bal lábét át­tette a jobbon, szoknyája a tér­de fölött egy arasszal ért véget. Tűhegyes orrú, tojásszínű kö­römcipőt viselt Szemének vonalát fekete fes­tékkel nyújtotta meg, máshol nem volt festék az arcán. Az asztalra nézett, néhány centivel az ujjai hegyén túlra. A fiú még nem volt húszéves, a lány talán egy évvel lehetett fiatalabb tőle. Semmi feltűnő nem volt rajtuk. A fiún sötét­szürke, kockás mintájú szövet­ből készült, Jó vonalú ruha volt, a lány a szűk; barna tvid- szoknya fölé krémszínű kötött blúzt húzott. Csak ültek. Az asztalon egy csomag Fecs­ke, két cigaretta félig 'kilógott a csomagból. Egy doboz gyufa feküdt a hamutartó előtt ke­resztben. A gyufán az Állami Biztosító reklámja. A kis asz­tal tőlük távolabb eső szélén két feketés pohár, préselt, alu­mínium aljra téve, az egyikben sárga, a másikban sötétzöld alumíniumkanál. Csak az egyik tányéron maradt meg egy mok­kacukor. Ez a tányér a lány előtt volt A két feketés pohár között, kicsit előbbre tőlük a legol­csóbb üvegham utartó két csik­kel és egy szál, félig égett gyu­fával. A lány úgy oltotta el né­hány perccel ezelőtt a cigaret­táját hogy teljesen összegyűr­te, a fiú maradék cigarettája pedig hegyesen állt ki a hamu­tartóból. A lány és a fiú szorosan ül­tek egymás mellett A fiú a jobb könyökével támaszkodott az asztalra, a lány mindkét al­só karját az asztalra fektette. Az asztal a kis terem végében állt, szemben a nagy ablakkal. A rádióhoz csatlakoztatott mag­netofonból állandóan szólt a : tánczene. Vékony füstrétegek : álltak mozdulatlanul a kis asz- : tálak fölött 1 A lány a fiú jobb oldalán ült. 1 Kevesen, voltak rajtuk kívül a kis teremben. A kályha mel- < lett lévő asztalnál két középko- < rú férfi magyarázott egymás- 1 nak, lendületes kézmozdulatok- ; kai kísérve szavaikat de visz- 1 szafogott hangon. Csak a vál- 1 tozó ritmusú, és néha hullám- 1 zóan felerősödő beszéd-dinami- 1 kájuk színezte sustorgásukat, i Felső testükkel ráhajoltak az s asztalra, az arcuk majdnem összeért. 1 Az egyiken kék, a másikon zöld ballon volt A fal mellett r ülő férfinek húsos orra a szája 1 fölé ért t Két asztallal odább már a é harmadik üveg sört töltötte ki magának a pólóinges férfi. Las- t san, megfontoltan itta a sört. e Nem sietett minden mozdulata r nyugalmait árasztott Ivott és t cigarettázott. Tíz Kossuthot szí- t vott el a sör mellé. Néha kö- t rülnézett, minden kíváncsiság e nélkül. A rövid szoknyás, hosz- 1< szú lábú lányt, aki szorosan a s fiú jobb oldalán ült, tovább nézte, mint a többit. 1 A vele szemben ülő, magá- z nyos nőt szinte észre sem vet- n te. Az vermuthot ivott, gyak- ó ran nézte négyszögletes, ara- b nyozott karóráját, mintha vár- g na valakit. Sötétkék orkán-ka- b bátja ott lógott mögötte a £0- s ttoywi Méhmnld kötött nihát £ müisär meuc: ÉGI ÉS RIIU1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents