Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Tóthi at mntmev

Fölfelé futnak a barázdák

(Kiss Béla felvétele)

'jjulipánok tolvaja

Van ugyan egy szólásunk, amely azt mondja, hogy virágot lopni nem bűn. Ez általában igaz is, de érvényessége csak meghatározott körülményekre vonatkozik. Általában egy leány kell hozzá és egy fiú, a virágot pedig a lánytól szokás ellopni, méghozzá nyíltan.

Az a viráglopás, amiről szólni akarunk, korántsem ilyen

körülmények között történt. Nemcsak azért, mert hiányzott az egyik fél, a fiú, hanem azért is, mert nem a fiú volt a tolvaj, és a virágot nem a lánytól lopták, méghozzá nem is nyíltan. Éjszaka dézsmálta meg a gyöngyösi parkokat a tulipánok tolvaja. Az időpontot kitűnően rögzítette, mert a május első hete mindig ínséges a virágban, hiszen a május elsejei hagyomány a lányoknak sok virágot biztosít, az anyák napja is hasonlóan virágos nap. Az idén a tulipán volt a legkelendőbb, nem is adták olcsón: szálanként öt forintért kelt el, nyugodtan mondhatjuk, minden mennyiségben.

A tulipánok tolvaja tehát élt a konjunktúra lehetőségével, de lehet, hogy csupán a virágok iránti szeretete vitte a buszmegálló melletti parkhoz, mindenesetre 48 szál piros tulipán pompázott karján, amikor a rend őre kíváncsi leti

virággyűjtő szenvedélyére, és d tulipánok kedvelője számára kicsit idegesítő kérdéseket is feltett.

Málovics Albertné nem tud- ta kellő magyarázatát adni cl tulipánok iránt érzett vonzalmának. Mert az igaz, hogy onnan könnyű vinni, ahol van< de a város közterületein virágzó parkok nem személyi tulajdonban vannak, és ha innen valaki virágot szed, tudja isten, ez kicsit feltűnő. Különösen akkor, amikor már előzőleg közel háromszáz kiültetett tulipánnak nyoma veszett.

Mindig voltak meggondolatlan fiatalok, akik a parkok virágai közül már csak virtusból is letéptek egy szálat. Nem dicsőség ez, de megérthető. Lelkűk rajta. Málovics Albertné cselekedetét azonban semmi sem menti. A tettenérés pedig még a magyarázkodás lehetőségét is elveszi.

Gyöngyösön ezen a tavaszon nagy gonddal építették meg a virágos parkokat a kertészeti üzem dolgozói. A déli városrészben különösen szép munkát végeztek. Tették ezt mindnyájunk örömére, a város szépítésére. Becsüljük meg tehát a parkokat, mert ezzel önmagunkat is megbecsüljük.

(g. molnár.)

*

■

: . ;\

te *■%&&&&&*

t

Tanítás után

(Kiss B. felvétele)

i y

Anyai öröm — gyári bánat

egyesített nagyobb szövetkezet jelenti majd a biztosabb jövőt. Szajla, Terpes meg a többi falu a példa; lehet a hegyes tájon is termelni. Lehet itt is gazdag, jómódú szövetkezetét teremteni. Ügyes, megfontolt vezetés, okos szervezés és szorgalmas, dolgos tagság az alapja mindennek.

Valaki azit mondja makacs, büszke nép a kisfüzesi. Szereti a munkát, de a forintot is. Igaz, azt is mondják, értelmes emberek lakják e falut. \Ha így van, akkor megértik: a falujuk sorsa, jövője a szövetkezettől függ.

A szövetkezeté meg attól, tar- toznak-e valahová? ötszáz holdon termelőszövetkezetet lehet csinálni, de jól jövedelmező, modem nagyüzemet soha.

Kisfüzesről ma negyven fiatal, vagy középkorú férfi jár el nehéz körülményeik között az iparba. A tanácselnök szerint több mint fele azonnal hazajönne, ha a termelőszövetkezet egy közepes, de biztos megélhetést nyújtana.

Két óra után megérkezik Pétervásáráról az autóbusz. Utasai csaknem kivétel nélkül gyerekek. Jókedvűen, aktatás- kásan indulnak hazafelé Megállítom az egyik fiút:

— Melyik osztályba jársz?

— Hetedikbe.

— Milyen volt a bizonyítványod?

— Négyes.

l — Pétervásárán? i — Ott se rosszabb.

— Milyen pályára készülsz?

A gyerek rámnéz, vakargatj#

■ a fejét a sapka alatt, aztán ki- • vágja:

, — Autóbuszsofőr leszek.

< Vágyak és álmok. Ahány , gyerek, mindegyik külön kis ! világ. És talán közöttük vannak már azok, akik majd megái- i modják és megteremtik a kis- ; füzesi jövőt,..

Szalay István

nél: Kicsi ez a mi határunk, kérem. Nagyon is kicsi.

Érzem, elérkezett a pillanat, így nem is várok tovább:

— Miért nem társulnak valahová? A kisfüzesi nép iparkodó, dolgos. Földjükkel együtt szívesen látnák magukat akárhol.

Pócs János nem szól. Nem mond se igent, se nemet, de a néma hallgatásból érteni lehet ...

0.

A holnapra már ma kell gondolni

A volt kisfüzesi brigádvezető egy másik társával a szaj- lai termelőszövetkezet tagja. Annak idején kijelentkezett a tanácsnál, elköltözött a családi házából. így szűnt meg termelőszövetkezeti tagsága is. KéDélelőtt a járásiakkal be szélgettem. Világosan látják i helyzetet és tudják, hogy ; kisfüzesi probléma nemcsal kisfüzesi, sőt nem is egyedül a pétervásári járásban. A jö vő útját előre kiszámítani, biz tosan megjelölni nem lehel annyi azonban bizonyos, hog; a kis hegyi faluk egymásbí nyúló határai egyszer találkoz nak majd.

Lehet, hogy egy épülő ipar létesítmény hoz majd dönt« fordulatot, leheti hogy eg;

sőbb Szajlán kérte felvételét és már mint szajlai szövetkezeti tag ment vissza Kisfüzesre lakni.

— Derék, szorgalmas ember mindkettő — vélekedik róluk a szajlai elnök.

Nézem a falut a dombról. A meredek hegyoldalon olyan a búza, hogy elbújhat benne a nyúl. A szomszédos „táblán” lánctalpas kapaszkodik a magasba és dohogva, prüszkölve tárcsát vontat. Az őszi eső, a téli hóié, simára mosta az őszi mélyszántást.

— Ide kerül a háztáji kukorica*-— mutat a hegy felé Pócs

; 'János brigádvezető és arról beszél, hogy a nádtetős lóistállót, > le . kellene bontani, a sertéseknek új szállás kellene. Kisfüzesen jelentős az állattenyésztés. Hatvanöt tehén van a háztájiban, ennek fele a szövetkezetben. Százon felül van a szarvasmarhák száma és jelentős jövedelmük van hizlalásbóL Nyolcvan sertésükből húsz az anyakoca és ezeknek évi szaporulata háromszáz malac. Az utánpótlásnak kellene az új istálló.

Autóval járjuk be a bejárható határt. Fák, dombok és bokrok suhannak mellettünk és valamennyiünkben él a kérdés: mi lesz e parányi falucska sorsa, jövőre?

Pócs János kimondja újra. amikor kiszállunk a répaföldFzerrzám-, munkaerőhiány, vagy esetleg belső munkaerőfelesleg, stb.). Ezért az egész társadalom érdekében ;

ma még nem nélkülözhetők ;

az adminisztratív fegyelmező eszközök sem,

ha azokat helyesen, a szocialista humanizmus és törvényesség I szellemében alkalmazzák. i

Erkölcsi szempontból mégis« az a legfontosabb, hogy a szo-| cialista demokrácia kibonta-i koztatásával a dolgozó emberi egyre inkább átérezze: 6 a gaz-; dája ennek az országnak, sor-! sáért őt is felelősség terheli. AÍ munkás kollektívának kell« odahatnia, hogy minden fegyél-J mezetlensóg és lógás elítélte»- ( sék. A dolgozó ember számárai nincs nagyobb tekintély, mint, munkatársainak róla alkotott! pozitív véleménye Ennek a po-j zitív közvéleménynek a kiaía-« kítása alapvető kérdés ma ná-J lünk. A szocialista brigádok j példája mutatja, hogy ez nem' hiú ábránd, hanem egyre in-J kább élő valóság. A szocialista! kezesség kép« magasabb er-J köles! színvonalra emelni az’ elmaradottab gondolkodású J embert. Társadalmunk túlnyo-| mó része erkölcsileg elítéli a! fegyelmezetlen munkát Csak, sokszor nem élég erőteljesen! nyilvánul meg ex. az elitélés,* nem kap elég széles körű* visszhangot a csendesen, de ön- J feláldozom végzett, szocialista j munka. A tisztesség nem hival- * kodik, de mindannyiunk gond-J ja, hogy nagyobb nyilvánossá-! got és megbecsülést kapjon az* élet minden területén.

sem merik vallani, hogy már négyhónapos terhesek, nehogy leküldjék őket órabéres munkára.

— Huszárné is „félidős” már, de még mindig gépen dolgozik.

— És mindezek után hibáztatnak minket a lógásért.

Így rekramálnak, s megoldást sürgetnek a majdnem tétlenségre „ítélt” leendő mamák, akik között ugyan — ritka kivétel — akadnak kényel- meskedők is, de döntő többségük szeretné jobban hasznosítani magát az üzemben.

Véleményüket, kérésüket továbbítva Rózsa Gyulához, a Fémművek igazgatójához, ezt a választ kaptuk:

— Hónapok óta vitázunk, töprengünk e fogós kérdés megoldásán, hogy a rendeletnek is eleget tegyünk, és a termelés se szenvedjen csorbát. Sajnos, azokat a gyártmányokat elvitték tőlünk, ahol foglalkoztatni tudnánk a köny- nyebb munkára alkalmas női dolgozókat... De ... rövidesen átszervezésre kerül két üzemrész és a felszabadult helyen szeretnénk egy „pipere- műhelyt’ kialakítani, könnyű ülőmunkával, kizárólag terhes nők és testi fogyatékosok számára.

— Szeretnénk az egészségtelen levegőjű üzemrész ózonosí- tását is megoldani, tiszta erdei levegőt szeretnénk bevezetni a műhelybe. És szeretnénk egy nőgyógyász képzettségű üzemi orvossal is csökkenteni a felsorolt gondot. Gondolom, a nőbizottsággal együttműködve, minél hamarabb segíteni tudunk az asszonyok panaszain. S elérjük, hogy addig se éreztessék velük „haszontalansá- gukat” és valami áthidaló megoldással foglalkoztatni tudjuk őket, hogy az anyaság örömeit ne homályosítsák a lehetetlen helyzetükből adódó bosszankodások.

Kovács Endre

ffú mestere yerte el 'ímunkás

Mák Sándor, Kovács Géza, Horváth Tamás, Goján Zoltán és Kovács Tibor A szakma ifjú mestere arany, három kőműves ezüst és ketten bronz fokozatot nyertek.

Az első tanfolyam kísérleti jelleggel indult De a kezdeményezés bevált, a fiatalok érdeklődnek a szakmai oktatás iránt Legközelebb, valószínűen már az ősszel, asztalos, fűtés- és gázszerelési szakmában rendezik meg A szakma ifjú mestere tan- folyamot g

■«» ».»

hasznára1 válik az egyénnek és a társadalomnak, de csak akkor, ha munkáját most is becsülettel végzi, ha jövőbeli törekvései nem szorítják háttérbe jelenlegi kötelességeit Az Utóbbi időben sokat emlegetett téma a munkafegyelem.

Ez a szocialisrta erkölcs elemi követelménye. Fegyelem nélkül soha, semmilyen munkát nem lehet végezni, A munka közbeni együttműködés alapfeltétele az irányítás és a végrehajtás összhangja, akár ugyanaz az ember végzi mindkettőt, akár külön-külön végzik. Mindenkinek kötelessége alávetnie magát a munkafolyamatban érvényesülő belső törvényszerűségeknek, a technológiai előírásokban kifejeződő ikövetelmé- nyeknek, és azoknak a követelményeiknek is, amelyeket a társadalom támaszt az egyes ember munkájával szemben. Óriási különbség van azonban a „deres fegyelme” és a szocialista munkafegyelem között. A szocialista erkölcs a belső szükségletből származó, önként« tfegyelmefrlsmeri el. A szocializmus építésének első időszakában azonban az önkéntes fegyelmet még nagy rétegek nem képesek teljesen magukévá tenni. Ebben szerepet játszanak a múlt hagyományai, a régi erkölcs hatása, gazdasági-technikai fejlettségünk mai színvonala (a „nem szívesen" végzett, nehéz és monotom munka), helyenként az alacsony bérezés, az anyagi ösztönzési rendszer hiányosságai, a munka és -üzemszervezés gyengéi (anyag-,

gatja az asszonyok ingerült kifakadását, majd közbeszól:

— Tényleg, nincs olyan munkánk, ahol a leendő kismamákat foglalkoztatnánk... legalább hat órán át. Ez nekünk is nagy gond, mert a létszámba beletartoznak, de nem teljes értékű munkaerők, és nincsenek is kevesen. Csak a mi üzemünkben tizenketten várandósok, heten szülési szabadságon vannak. A többi üzemrészben sem jobb a helyzet. Ráadásul most is legjobb munkásnőink vannak a kismamák között. (E szavakra megenyhülnek az előbb még paprikás hangulatú asszonyok, s az üzemvezető folytathatja tovább.) — Tőlünk követelik a tervet, a kezünk meg van kötve. Az emeleten egészségtelen a levegő, onnét le kell jönniük a kismamáknak a földszintre, ahol egészen más munka van

_ ha van. Hely

ükbe felmennek az egészségesek, de ott meg ők az újoncok, s így se lent, se fent nem megy úgy a munka, ahogy szeretnénk ... valahogy gyári szinten kellene ezt az ügyet megoldani.

Az asszonyok nem sokáig hagyják beszélni.

— Elvállalnánk mi a nehezebb munkát is, de Rózsi is hogy járt’... megszédült a gép mellett, és az összenyomorította a kezét.

— Különben is az orvos meg a munkavédelmi felelős is lezavar minket az emeletről, ha valamilyen sürgős munkára „fellopnak” minket.

— A munkhely is olyan huzatos, hogy a fogaim mindig fájnak, pedig a régi helyen soha nem volt bajom velük.

Ezt Komlósi Sándorné fűzi társnői szavaihoz, aki szintén ötéves munkája után került le az emeletről a „kismama földszintre” tubus-sapkákat csipegetni a csillagszerű műanyagszárról.

— Még vannak fent, akik be

A szakma i

£ *

címet n tíz építi

Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál az év első munkanapjaiban kezdődött a 16 előadássorozatból álló tanfolyam. Tizenöt fiatal kőműves vállalkozott rá, hogy az átlagosnál jobban megtanulják a mesterséget, megszerzik a szakma ifjú mestere elmet.

Néhány hónapig szorgalmasan jártak az előadásokra, szakkönyvek és Körösi József kalkulátor-technikus segítségével ismerkedtek a korszerű építési módszerekkel, az öntött és blokkos házak építési módszereivel.

társadalmi fontosságának, a ezen keresztül társadalmi felelősségének tudatát is erősíti.

A hivatástudat, a szakma- szeretet, a munka alkotójellege nemcsak a szellemi tevékenység privilégiuma, ahogy sokan hiszik. Nagymértékben erkölcsi-világnézeti meggyőződés dolga is. A szocialista meggyőződés, világnézet és erkölcs olyan reális és illúziómentes távlatokat ad az ember számára, amelynek kereteiben a munka értelmet nyer és szépségei kitárulnak az ember előtt. Ezzel nem állítjuk azt, hogy mindenki számára minden munka megfelelő. Nemcsak az alkalmasság fontos, hanem az is, hogy valaki mennyire vonzódik valamilyen munkához, mennyire érdekli egy meghatározott tevékenységi kör. Ahol nincs meg ez a belső azonosulás a munkával — és ez ma még sokszor hiányzik —, ott nehezebben alakul ki a munkához való szocialista erkölcsi viszony; is. Ha már fiatal korban a munka tiszteletére,,

örömére, a szocialista munkaerkölcsre, közösségi szellemben neveljük az embert, — mogkönnyítjük számára, hogy olyan tevékenységet is megszeressen és kedvvel végezzen, amelyről korábban úgy érezte, nem szívesen csinálná. Ha az ember jobbra törekszik, nagyobb műveltséget, szellemi és akarati erőfeszítést kívánó munkát szeret-, ne a maga számára,; ez olyan - ’ hajtóerő elehet, ameljregyaránt

„A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségére káros munkakörben foglalkoztatni... Nem szabad nehéz testi munkára, éjszakai munkára, és túlmunkára beosztani...”

A Mátravidéki Fémművekben a Munka Törvénykönyve e rendeletének szellemében szeretnének élni, ám az utóbbi hetekben meglehetősen nagy vihart, vitákat kavart a terhes nők foglalkoztatásának ügye.

A miérteket kutatva kerestük fel a 3-as számú üzem vezetőit, és leendő kismamáit, hogy tisztázni lehessen az ez ügyben hallott ellentétes véleményeket

Mikor megtudták, , hogy munkájukkal kapcsolatos észrevételeiket, panaszaikat firtatjuk, olyan felhevült hangon kezdték „nyilatkozataikat”, hogy csitítani kellett őket. Pedig csak az utóbbi értekezletek felszólalásait idéztük: „Amint megkapják az orvosi igazolást a terhességről, egyik napról a másikra felére, negyedére esik teljesítményük. Sétálnak... esznek... és a hatórás lányok is több hasznot hajtanak, mint ők ...

Ráadásul még felelősségre sem tudjuk vonni őket, mert nem teljesítménybéresek.

A gyárnak óriási kiesést jelent az, hogy a 60—80 várandós asszonyt nem tudjuk megfelelő könnyű munkával ellátni.”

Nagyjából ezeket panaszolták a vezetők, műszakiak, s ellenvetésként már ott a tanácskozásokon is tiltakoztak az egyoldalú hibáztatás ellen a leendő anyák.

— Na, látja ..— türtőzteti magát kezdetben a legnehezebb asszonyka, Sándor Flóriánná. — Ezért nem mentem el a termelési tanácskozásra. Nem akartam felizgatni magam az ilyen megalapozatlan vélemények miatt. — Majd nekibátorodva folytatja. — Azt hittem, hogy miután hathónapos terhesen könnyebb munkára tettek, jobb dolgom lesz... s legalább a 80 százalékot elérem... de csak ide-oda ciháinak... a művezető meg tárogatja a kezét: nincs munka.

— Ahhoz szoktunk, hogy szoros a tervünk, sok a munkánk, — veszi át tőle a szót Borics Miklósné, aki szintén két hónappal a rendeletben előírtnál többet töltött öt éve megszokott eredeti munkahelyén, míg le nem parancsolták egészségesebb, könnyebb munkára.

— Most meg 20 forint értékű munkát se végez — panaszolja.

— Pedig még az éjszakásokét is megcsináltuk, — egészíti ki Komlósi Sándorné, a megkérdezett kismamák legfiata- labbja.

Nagy Ferenc, a Mátravidéki Fémművek 3-as üzemének vezetője, előbb csendben hallcialízmusban erkölcsi követelmény is. Aki többet, jobban, magasabb szakképzettséggel nyújt a társadalomnak, azt illesse nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés, s ezzel szemben a hanyag, felelőtlen munkát végzők, a lógósok, a közösség megkárosítói részesüljenek anyagi és erkölcsi elmarasztalásban. Az anyagi és szellemi ösztönzők olyan hálózatára van szükség, amelyek az ember saját tapasztalatain keresztül győzik meg arról, hogy

a szocialista erkölcsi magatartás az egyén érdeke is.

Azt is tudnunk kell, hogy nem állíthatunk fel olyan erkölcsi követelményeket, amelyek az életben ma még teljesíthetetlenek. Amikor még létezik a lélekölően nehéz fizikai munka, amikor sok helyen kedvezőtlenek a munkakörülmények, unalmas és monoton a münka, amikor még nem mindenki végezheti azt, amit talán legjobban szeretne, s érzéke van hozzá, bármennyire Is igyekszik társadalmunk az ilyen igények kielégítésére, nem követelhetjük uindenki- től, hogy önzetlenül, jó kedvvel, magas szocialista erköl- esiséggel végezze munkáját. De bármilyen munka alkotó- jellegűvé válhat és erkölcsi kielégülést szerezhet, ha a munkát végző ember — az egyéni érdek mellett — felismeri tevékenységének társadalmi hasznosságát és szükségessé- , gét. Ez a felismerés az egyén?