Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-08 / 107. szám

Hősök voltak ők, tizenheten • • • A HÁBORÚ ELVONULT, a németek messze megfutottak, j.1944. november 30-án a város, ; Eger szabad. Hosszú ideig : azonban mint kihalt, sebzett sziget felett, éjjelenként csak a csillagok hunyorognak hideg magasságokból, sötétség borít­ja a keskeny utcákat a sérült, romba dőlt házakkal, felrob­bantott hidakkal. Villany nincs. A vezetékek szálai tépetten, Bzakadtan lógnak alá az oszlo­pokról. Az áramszolgáltató vállalat emberei — öten—hatan — már az első napokban együtt ülnek. Mielőbb helyre kell állítani a város energiahálózatát! „A bar- .cikai erőmű felé induljunk, on­nét kaphatunk áramot...” — így döntenek. A munka, amit vállalnak, cseppet sem könnyű. Az Eger—Barcika közötti 93 km-es szakaszon 77 vasoszlop a földön fekszik, de ki tudná megszámlálni, hány oszlop ka­pott sebet, hány a megroggyant, az elcsavarodott. Közben a városban megfeszí­tett erővel dolgoznak Eger vá­ri* közműveinek emberei, Husz- '■ti László, Bata Lajos, a Valen- tin-testvérek és a többiek. Rendbe hozzák a légvezetéke­ket, a földkábelt, amely szeren­csére csak egyetlen helyen sé­rült — a Káptalan utcai hídnál. !A hidat a németek levegőbe rö­pítették. 1944. DECEMBER 4. Még csak negyedik napja, hogy a náci­bordák e tájékról eltakarodtak. S egy maroknyi csapat — a Sas ütőn, Ostoros irányában, a bé­nává csonkított egjer—barci kai villamoKvonalon — munkához Jcezd, hogy városnyi embernek életet és fényt teremtsen. Geml József „veterán” mér­nök, az ÉMÁSZ egri igazgató­sága üzemviteli osztályának Vezetője idézi most a húsz év előtti újjáépítés hősi napjait Tisztes, hiteles tanú és króni­kás. Részvevője és irányítója volt a heroikus vállalkozásnak. — így kezdődött... Már az plső napon repülőtámadást kap­tunk. Német bombázók rob­banó ajándékaikkal alaposan „megszórták” a várost. Egy lö­vedék detonációja , közveti«! közelünkben csapott feL Sze­rencsére karcolásnyi sebesülés sem történt De... ne essen csorba a his­tória hitelén! Még sötétben ásí- toztak éjszakánként az egri ut­cák, de a szovjet katonai pa­rancsnokság és a kórház épüle­te már energiát kapott. Maga Geml mérnök gondoskodott ar­ról, hogy így legyen. Gépkocsi­val ment ki a besenyőtelki ka­milla-szárítóba, s onnan hozott egy 20 KW teljesítményű dina­mót amelyet benzinmotorral pörgettek. Ha kevés is volt még az így „termelt” áram, de any- nyira elég, hogy a város élni tudjon. AKNÁKTÓL, GRÁNÁTOK­TÓL felhántott, felszaggatott, tankok gázolta szántóföldek között haladt előre a vonalépí­tő kis csapat Oszloptól oszlo­pig. Nem volt egyéb segítségük, csak egy lovas kocsi. A szigete­lőket, az oszlopokat a vezeté­kek tekercseit legtöbbször vál­lon vitték, cipelték. A kidőlt vasoszlopok helyébe faoszlopo­kat állítottak. A mérnök, az adminisztrátor, a segédmunkás vállt váltnak vetve egy sorban húzták a kötelet, feszítették oszlopokra a vezetékszálakat. Éhesen, korgó gyomorral. Mert még babból, krumpliból sem jutott nekik elég. De nem akadt senki, aki félreállt volna, aki azt mondja: „Vége! Én ezt nem csinálom ... !” Csinálta min­denki, mert természetes volt, hogy csinálni kell. Soha nem érzett kedv, akarat feszült az emberekben. Ma azt monda­nánk: öntudat! ök egyet mond­tak: kell!!! — Nem maradtunk kevesen, amerre elhaladtunk, újabb és újabb emberek csatlakoztak hozzánk. A mezőkövesdi tér­ségben Simon Antal, Szűcs Ferenc. És még a távoli, heve­si körzetből is kaptunk erősí­tést, onnan jött hozzánk Nagy Ignác. Mennyi derűt, jókedvet hozott életünkbe. Már nem voltak kevesen. Tizenhét embert számlált a csapat Ott volt az építők kö­zött egy fiatalember is, az igazgatóság mai főmérnöke — Molnár József. S a tizenhét ember, minden külső segít­ség nélkül, a legnagyobb erő­feszítést, fizikai terhelést is vállalva — dolgozott. És vál­lalták a minden pillanatos ha­lálveszélyt is. Nem rettentek vissza, bíztak szerencséjükben, KABALA hogy egyiküket sem tépheti szét az akna. A hősi munka mégis áldozatot követelt... 1945. áprilisában, húsvét heté­ben, a mezőtárkányi szerelő, Kovács Lajos, vezetékhúzás közben érintő-aknára lépett. Az akna leszakította a jobb lá­bát. — Görömböly és Helyőcsaba között terítve volt aknákkal a mező. A páncélosok elleni nagy aknák úgy sorjáztak a kukoricásban, mint a tökök... 1945 MÁRCIUSÁBAN Bárói­kéról is elindult egy csoport a szabadvezeték helyreállításá­ra. Az újjáépítők április vé­gén, Sajószentpéteren talál­koztak egymással. — Ahogy a feszültség-aláhe­lyezés történt, arra ma is hát- borzongva gondolok ... Az erő­műben Pandula István, kint a szabadvezetéken pedig én csatlakoztam a vonalra, tábori telefonnal. Megbeszéltük, hogy 5 percig feszültség alá helyezik a vezeték-szakaszt, s 5 perc múlva újra rácsatlako­zunk a vonalra a telefonnal- és megkérdezzük, észleltek-e valamit. így jutottunk el há­rom nap alatt Egerig ... A szabadvezetékben 35 kilo­voltos energia „feszült” 5 per­cig. A halállal incselkedett Geml József, tábori telefonnal a kezében ... 1945. május 1-én az egri kapcsoló-állomásba is „befu­tott” a barcikai feszültség. Mi­csoda ünneplés, örömújjongás fogadta — ott voltak a rend­kívüli eseménynél mind a ti­zenheten. Az egész építő cso­port Az örömújjongás azon­ban csak 10 percig tarthatott. A vonal zárlatba „fulladt”. Szakaszonként ellenőriztet vé­gig a szabad vezetéket. Új­ra csak a tábori telefonos mód­szerrel! Csak most már hosz- szabb ideig, mint 5 perc, tar­tották feszültség alatt a vonal- szakaszokat. — És 1945. május 9-én este kigyulladt Égerben a fény. — A győzelem napján. — Csak véletlen egybeesés volt... De micsoda öröm! AZÓTA MINDEN ESTE, mint húsz évvel ezelőtt, fényárba borulnak az egri utcák ... Pataky Dezső — Azt hitték; valódi, pe­dig csak egy kabala — sétál­tatnak a lányok a gimnázium folyosóján egy babát. A baba óriási — vagy 80 centis — rószaszínes, kövérkés kau- csuk arcocskáján az „élet” pirospozsgás foltjai: régi tí­pus. Aranysárga, hosszú haja és fekete, hosszú szempillá­Ott ül a padban a baba is, sok más babatársával együtt. Kabalák. A lányok simogat­ják a szőke, fehér, ezüstös, aranyos, sima, vagy göndör „angyalhajat”, fogják merev, testszínű kezüket, dajkálják, ölelik őket. A tanár lapozgat az osz­tálykönyvben. Itt-ott felsír A Gárdonyi Géza Gimnázium negyedikes lányai, kabala­babáikkal. ja a legújabb divat. Ruhája hófehér babaruha, nem új, nem modern, de ahogy jár, az nem régi technikai trükk. Igaz, hogy merev lábakkal, „mintha paralizises lenne”, jelentette ki az egyik tanár. — Amerikai. Volt vagy ezer forint. Csomagból vet­ték — mondják az egri Gár­donyi Gimnázium negyedikes lányai. — Mindennap más ruhá­ban van. Jól megy neki. — Az egyik oroszórán az osztálylétszámhoz számolták — nevetnek. » egy baba (már amelyiket ez­zel is „felszerelték”) — gaz­dája helyett, aki visszafoj­tott izgalmát a babájába, ka­balájába „fojtja” — vagy le­csukja koromfekete szem­pilláit, kék üvegszemére — gazdája helyett —, akinek táguló pupillái izgatottan le­sik az osztálykönyvet. Felelek, nem felelek: „ez itt a kérdés” az utolsó hét utolsó tanítási napján, érett­ségi előtt, bizony ennél nincs izgatóbb kérdés. S milyen jó lenne elodázni a választ! Er­re való a kabala. írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította: Tihanyi Vera 6. Aachenit és Mainz-et ameri- Jfai csapatok szállták meg. A ^egmegátalkodottabb és leghan­gosabb nácikat eltávolították, mert „igazságnak kell lennie”, de a fasiszta közigazgatási ap­parátus teljes egészében meg­maradt. A nyugati demokrácia nem mondhat le a „szakembe­rekről” és az amerikaiak most velük kezdtek dolgozni. Az an­tifasisztákat mindenfajta fele­lős beosztástól távoltartották. A megszálló tisztek azt mondták, hogy: „Ezek amúgy is csak kommunisták!” És elérkezett 1945. február 4. A Livadia-palota nagytermé­ben együtt ült Sztálin, Roose­velt és Churchill a tanácsadói­val Az éppen megkezdődött krími konferenciára néhány sö­tét árnyék nehezedett, de a há­ború még nem fejeződött be és a Hitler-ellenes koalíciót nem szabad veszélyeztetni. E pilla­natban ez volt a szovjet kül­döttség legfőbb gondja. A három kormányfő megálla­podott a további katonai mű­veletekben. E téren alig volt véleménykülönbség, a konfe­rencia részvevői egységesek voltak abban, hogy a fasiszta csapatoknak feltétel nélkül kell kapitulálniuk. Vorosilov mar­sall biztosította az amerikai ve­zérkari főnököt, Marshall tá­bornokot és angol kollégáját, Brooket arról, hogy a Vörös Hadsereg februárban és már­ciusban továbbra is támadás­ban marad. A nyugati szövetségesek kép­viselői nagy megelégedéssel vették tudomásul e kijelentést, mert a maguk részéről március hónapra támadást készítettek élő a Rajnán való átkelés ki­kényszerítésére. A továbbiak­ban a szovjet küldöttség így nyilatkozott: amint Európában a harci cselekmények befeje­ződnek, a Szovjetunió aktívan támogatni fogja az angol—ame­rikai erőket Japán elleni há­borújukban. Ugyanilyen gyorsan és súr­lódás mentesen egyeztek meg a tárgyaló felek egy általános nemzetközi szervezet létreho­zásáról a béke és biztonság megóvása érdekében. Ebből az elhatározásból bontakozott ki nem sokkal később a San Francisco-i konferencián az ENSZ. Ezután ismét a németorszá­gi probléma poétikai kérdé­seiről beszéltek. A nyugati ha­talmak elejtették a Morgen- thau-tervet. Üjabb feldarabo­lási tervet terjesztettek elő, amely többek között egy Dél- NémetországbóL Ausztriából és Magyarországból álló *dunai állam” létrehozását irányozta elő! A szovjet kormány nem egyezett bele. Külügyminisz­tere a következőképpen nyi­latkozott: „A Vörös Hadsereg a fasiszták és a militaristák és nem a német nép ellen harcol. Németországnak fenn kell ma­radnia nemzetként” A tárgyalások tovább foly­tak. Roosevelt láthatóan azon fáradozott hogy felülemelked­jék az országában érvényesülő csoport érdekében. A három ország kormányfője végül is megegyezett abban, hogy Né­metországban először megszál­lási övezeteket hoznak létre. Az amerikai elnök ismételten ki­fejezésre juttatta a Livadia- palotában, hogy őszintén együtt akar működni a Szov­jetunióval és gyakran csatla­kozott a szovjet állásponthoz, vagy tett elfogadható ellenja­vaslatokat. E példán fellelke­sedve, Churchill is sokat en­gedett merev magatartásából. Így tekintve, a jaltai konferen­cia eredményes '«ott • btOen Németország ellem koalíció fennmaradása szempontjából. Sztálin, Roosevelt és Chur­chill közös nyilatkozatban je­lentette ki: „Nem célunk a né­met nép megsemmisítése, de a német nép reményei a megfe­lelő életre és arra, hogy helyet kapjon a népek közösségében, csak a nemzeti szocializmus és a militarizmus kiirtása után válhatnak valóra.” A harc német földön eköz­ben változatlan erővel folyt to­vább. A nagy blöff Jeges januári szél söpör vé­gig a lengyel országutakon. Hosszú járműoszlop mozog elő­re Nyugat irányában. Az embe­rek hangulata nyomott. A nagy hatósugarú rakétatank és kí­sérleti osztály technikusad és katonái. Szokatlan sietséggel kellett elhagyniok Tuchols-beli szállásaikat. A'Vörös Hadse­reg téli offenzlvája pusztító tűzvészként tör előre. Az em­berek azzal a tudattal vonszol­ják magukat előre, hogy a há­tukban szovjet páncélosok, a környéken pedig a lengyel szabadságmozgalom partizán­jai működnek. Az osztály parancsnoka, Mo­ser alezredes^ sicÉúsn^KjiZtejkél. Kocsijával hol a menetoszlop elején, hol a végén bukkan feL Fejével felel az akció sikeréért Egyetlen tehergépkocsi sem veszhet el. A gépkocsiknak ér­tékes a szállítmányuk: rakéták, rakétarészek, konstrukciós ok­mányok, rajzok, feljegyzések, jelentések. -Az elérendő cél: Wolgast A szállítmány dél felé érkezik meg, de a parancs­nokok nem engedélyeznek pi­henőt, szünetet Az agyonhaj­szolt embereket a környező erdőkbe terelik. Cinkelt kártyákkal Goebbels, a demagógia zon­gorájának vitathatatlan mes­tere, kellemetlen válságba ke­rült A Vörös Hadsereg viha­ros előretörése szétrombolja meséjét a „végső győzelemről”. A nyilvánvaló vereségeket ne­héz ragyogó győzelmekként feltüntetni. Csak egy egészen nagyszabású blöff mentheti meg a helyzetet A pókerjátékos Goebbels, cinkelt kártyákat tesz az asz­talra: a „csodafegyverekről” szóló legendát A sajtóban és a rádióban napról napra je­lenteti meg a tudatosan ho­mályba burkolt beszámolókat, hogy rövidesen „teljesen új fegyverekkel” kényszerítik majd ki a változást. Ugyanak­kor maga is pontosan tudja, hogy a hitleri Németország gazdasági potenciálja már túl­ságosan gyenge az effajta „csodafegyverek” előállításá­hoz. Határtalan cinizmussal tá­lalja mégis a német nép elé a hazugságok egész sorát. Aki nem akar az árulás, vagy a defetizmus gyanújába kerülni, úgy tesz, mintha hinne. A valóságban Németország­ban csupán egyetlen bevethető „csodafegyver” létezik: Goeb­bels minisztériuma Berlinben, Illetve ezt gondoijBÉ aifci nyok. Majd segít a kabala- baba... A fiúknak nincs kabalájuk! legalábbis kabala-babájulEj De hogyan is illene egy ne* gyedik osztályos fiatalember­nek egy alvóbaba? — A fiúknak még kabalá­juk sincs — viccelnek a Já-j nyok. — De van másfajta kabala is: mackó, cica, s még egy nagyobb szabású állatkertet is megtöltő állatsereglet. Ál­lataik a fiúknak is vannak. De kevésnek. Hogyan is me­hetne végig egy érettségi előtt álló fiatalember maci-: val a kezében? Mert a lányok utcahosszat viszik, cipelik babáikat, még a járókelőknek is bemutatva kabaláik nyafogó hangját! merev járását, lecsukódó szempilláit, bravúros nyak- tekeréseit... Csak egy hete tűntek fel az iskolába igyekvő lányok kar­jain a kabala-babák. Az utol­só tanítási héten feloldották a szigorú igazgatói rendele­tet, és egy hétig zöld útjuk van a kabaláknak. — Azelőtt is hordtunk ka­balákat is iskolába, csak ti­tokban, és nem ilyen nagy babákat, hanem kicsiket és főleg állatfigurákat. Eldugtuk a padba, a táskába, a másik háta mögé, vagy a köpeny­zsebbe ... Azt hiszem, ezek a kis ka­balák is pontosan úgy szol­gálták gazdáujkat, mint a nagyok. Már ami a felelést illeti. Mert azért mégis más egy majdnem méteres pólyásha- ba, igazi, fehér pólyába bur­kolva. — Egyszer azt hitték az utcán, hogy valódi. Megkér­dezték, hogy az enyém-e? — mondja az „anyajelölt”. — Az érettségire is bevi­szik a kabalákat? — Nem lehet — Akkor mi lesz? — Úgysem attól függ.:: Berkovits György (Folytatjuk! Létrehozója: a segítő szándék i (A Nemzetközi Vöröskereszt napjára) Inter arma caritas — latinul. Segítő szándék a háborúban — magyarul. Ezzel a gondolattal szüle­tett meg a Nemzetközi Vö­röskereszt 1863-ban. Ma ünnepeljük a Nemzet­közi Vöröskereszt napját De elsősorban nem is ünne­pelni kell, hanem örülni, megbecsülni és segíteni. örülni, hogy több mint félmillió tagja van a Ma­gyar Vöröskeresztnek. Meg­becsülni a munkáját: az egészségügyi felvilágosítást; a véradómozgalmat, a tisz­tasági mozgalmat, a család- védelmet, a szűrővizsgála­tokra, és a ’védőoltásokra való mozgósítást. Segíteni az egészségügyi felelősöket az ifjúsági Vöröskereszt­aktívákat, az egészségügyi kiadványok terjesztését.. 1 A kis kemény fedelű, vi­lágoskék, középen piros ke­resztes tagsági könyv 17 000 ember kezében van Heves megyében. Hatvan—hetven százalékuk nemcsak a havi kétforintos tagsági dijat fi­zeti, hanem aktívan közre­működik a megyei Vöröske­reszt 225 alapszervének munkájában is. Ezeknek az aktíváknak érdmeik vannak a népbe­tegségek számának csökke­nésében. Megbecsülik a Vö­röskereszt szerteágazó egészségügyi munkáját, és mindezt segítik is. Az öröm, a megbecsülés és a segítés már maga az ünneplés. Magyarország 1881-ben csatlakozott a Nemzetközi Vöröskereszthez. Segítő szándék a háborúban. Ez hozta létre a szervezetet. De igazi tevékenységét csak békében fejtheti ki. HHS5. május 8., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents