Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

Furcsa és nem mindennapi eset történt néhány héttel eze­lőtt Karácsondon, a helybeli Kossuth Termelőszövetkezet közgyűlésén. Az történt, hogy a tervtárgyaló közgyűlés vége felé a tagok egyöntetűen el­hagyták a termet és a közgyű­lésről készült jegyzőkönyvet a két hitelesítő tsz-tag a mai napig sem írta alá. Vajon mi történhetett ezen a közgyűlésen? Mi késztette az embereket arra, hogy elhagy­ják a közgyűlés üléstermét? Erre a kérdésre kerestük az elmúlt héten a választ, s mint ilyenkor lenni szokott, több más probléma is napvilágra került, amelyek ilyen, vagy olyan mértékben előidézői vol­tak ennek a furcsa esetnek. — Nem fogadták el a függet­lenített vezetők fizetésrendezé­sét — magyarázza Tóth József elnökhelyettes és főagronó- mus a kivonulás okát. A Föld­művelésügyi Minisztérium leg­utóbb úgy rendelkezett, hogy minden tsz-ben rendezni kell a függetlenített vezetők fizeté­sét, hogy az egységes elveken és alapokon nyugodjék. Ennek alapján került sor nálunk is a fizetésrendezésre, amelyet idő­ben megbeszéltünk az illetéke­sekkel. Mennyi volt az elnök fizeté­se, és mennyi lenne most, az qú# rendelkezés szerint? •— Ez ideig kilencven mun­kaegységet kapott minden ho­lnapban, most pedig ezer form­iert és 80 munkaegységet — jnondja Táncos Sándorné (munkacsapat-vezető, aki az fégyik jegyzőkönyv-hitelesítő is. — Ezt pedig nem érdemli meg, mert nem becsül meg bennün­ket. Ezért vonult ki a tagság a közgyűlés ülésterméből. — Éz csak indok volt arra, hogy szembeszálljanak a tagok az elnökkel és helyettesével — véli az igazat felfedezni Kiss Sándorné községi tanácselnök­nő — hiszen évek óta feszült ;volt már a viszony közöttük, s várható volt, hogy valamilyen ügy kapcsán ez végképp elmér­gesedik. S ami a legszomorúbb, mindez a közösségi élet rová­sára megy, az emberek rossz hangulatát táplálja, s csökken­ti a munkakedvet is a község­ben. Azóta sem rendeződött a probléma, minden maradt a régiben. Ezért most mindenki várakozik. Kik és hol követték el a hibát? Hogyan lehet a karácsondi esetet megnyugtatóan megol­dani? — Menjen el az elnök... Üj elnök, új vezetőség kell. Annak megszavazzuk majd a fizetést — mondják az idegesebb, türel­metlenebb tsz-tagok, s vélemé­nyüket számtalan vélt, vagy jogos sérelemmel indokolják. — öt évig becsülettel dolgoz­tam, az ősszel beteg lettem. Porc-leválásom van. Most vol­tam munkaképesség-csökken­tési vizsgálaton, mégis kizártak áprilisban a tsz-ből, — mondja felháborodva özv. Lengyel Já- nosné 53 éves asszony, de ha­sonlókat mond az a százegyné- hány tsz-ből kizárt ember is, akiket ezen a közgyűlésen bo­csátottak el, mert az idén „nem vettek fel” a munkát. — Ha panasszal, kérelemmel megyünk hozzá, csak kinevet bennünket Sípos Lajos tsz-el- nök. A cukrászdában ül, nem törődik a közösséggel. Mit tud­ja ő, hogy Karácsondon is le­hetnek olyan emberek, akik­nek problémájuk van, hiszen világéletében jól ment a sora. Most is 70 ezer forintért adta el az autóját, állami lakásban la­kik, gyereke nincs, felesége keres, szülei is jól megélnek — sorolja Sebestyén Mihályné és még hozzáteszi: — De ez a helyzet az elnökhelyettesnél is. Ezért nem akarják az embe­rek megszavazni az új fizeté­tak. viszonyítva, (például Detk), ugyanakkor egyes növényféle­ségekből a legmagasabb ter­mésátlagot produkálni az egész járásban. Példa erre az 56 mázsás holdankénti szőlő­termés az elmúlt esztendőben, de egyéb más növényeket is felsorolhatnánk. Arra is ügyelni kell, — s talán ez a legfontosabb most, hogy az emberek feleslegesen ne bántsák egymást, a vezető­ség, az elnök ne nevesse ki a hozzá panasszal forduló embe­reket, hanem vezetőhöz illő komolysággal szert alkalmaztak már a tsz- vezetők, de ezeknek többsége sok kifogást vont maga után. Nem tudták még ez ideig meg­találni mindenkihez a megfele­lő utat, — nyolc év alatt nem tudnak mindenkivel megfele­lően beszélni! Sőt, amit jó szándékból akartak megvaló­sítani, az is visszájára fordult a helytelen megvalósítás miatt. Sajnos a tsz-vezetők is hamar a legrosszabbhoz, a kényszerítés eszközéhez nyúl­tak. A kényszerítő eszközök ter­mészetesen minden esetben a türelmetlenségből, a politikai felvilágosító munka elhanya­golásából, nem ismeréséből fakadtak. Így következhetett be aztán az emlékezetes köz­gyűlési botrány is, amelynek felvetett oka csupán látszat, inkább indok a vezetőséggel, s főleg az elnökkel és helyet­tesével való „leszámolásra”. Hiszen, ha utána nézünk az el­nök fizetésének, kimondhat­juk bátran: így is, meg úgy is egyforma marad, mert 90 munkaegységéhez az állatok után és a banki pénzforgalom után is bizonyos összeg járt törvényesen, amely a mostani ezer forintot meghaladta. Az ú.i fizetés szerint ez nem jár, tehát a fizetés összegéit nincs mit vitatkozni. Inkább az előbb leírtakon van a hangsúly, azon hogy a tsz- ben az ellentét lett a házigaz­da. Az emberek elvesztették a bizalmukat. Az elnök a tagság­ban, a tagság az elnökben. Meggyűlölték egymást, s a tör­téntekért mindenki a másikat hibáztatja, ugyanakkor min­denki hibás kisebb vagy na­gyobb mértékben, mert a tag­ság és a vezetőség együttesen hibázott Kárácsondon. A tag­ság hibája ott merül fel, hogy a mai napig sem veszi min­denki komolyan, jelentőségé­hez mérten a szövetkezetei, nem érzik még valamennyien magukénak. Sok a pletyka, az esetek eltúlzása, amelyen sür­gősen változtatni kell a tagok­nak. De van mit tenni a ve­zetőknek is. Körültekintőbben kell a gazdasági terveket el­készíteni, és szigorú, de logikus következtetéssel kell maradék­talanul végrehajtatni, illetve végrehajtani. Érdekes, s okát is csak a közgazdászok tudnák egész pontosan kideríteni, ho­gyan lehet nagy munkaráfor­dítás mellett a kiváló adottsá­gokkal rendelkező szövetke­zetben gyenge eredményeket úérni a környező tsz-ekhez orvosolja azt, amennyiben arra mód és lehetőség van. Járjon gyakrabban az elnök ki a ha­tárba, ne ragadjon az Íróasz­talhoz, beszélgessen el a két­kezi dolgozókkal, s ha úgy tet­szik, köszönjön is nekik előre, ne menjen el például úgy húsz répát saraboló tsz-tag mellett, hogy még a fejét sem fordítja feléjük. Támaszkodjék az el­nök bátrabban a pártalapszer- vezetre, kérjen segítséget a feladatok elvégzésében. Segít­se és ne akadályozza a szoci­alista munkacsapat mozgalom terebélyesedését. Dolgozzék bát­rabban az ellenőrző-, a szoci­ális és kulturális-bizottság, te­remtsék meg és biztosítsák a termelőszövetkezet kollektív vezetését. Keressék fel az idős, nyugdíjas tsz-tagokat, kérdez­zék meg, miben segíthetnének rajtuk, s ha tudnak, segítsenek is. Ne mindjárt rajtuk kezdjék a „fejadag” felülvizsgálását. Természetesen nem lenne eredménytélen az sem, ha arra is találnának módot, hogy újra megvizsgálják az elbocsátott tagok kizárásának okát és ahol tévedtek, őszintéd bevallanák, s helyrehoznák a tévedéseiket. Mégiscsak furcsa, hogy több mint száz embernek kötöttek útilaput a talpa alá egyszerre. Segítse a járás is a békesség helyreállítását Kárácsondon, hogy a nagy munkák idején a feladatok végzése legyen min­denkinek a gondja, s ne a függetlenített vezetők fizetése, amelyre egyébként is rendelet van. Legyen ez az év a próba éve! A tagság járuljon hozzá a fizetéshez és adjon lehetőséget arra, hogy a tsz-elnök és a többiek helyrehozzák hibáju­kat. Az ősszel, amikor az idei év eredményességét tárgyalják, döntsön a tagság arról is, si­került-e a vezetőknek kikü­szöbölniük hibájukat, vagy sem, s ennek megfelelően cse­lekedjenek, ítéljenek. Fazekas István „Békebeli kiáru­sítás! Most ve­gyen! Soha jobb­kor és olcsóbban!’’ Ki tud ellenáll­ni az ilyen felhí­vásnak, az alkal­mi és olcsó vásár­nak. Bementem és vettem három zsebcirkálót, két Minuteman és há­rom interkonti­nentális rakétát, hadd játsszék a gyerek. Vettem még két harcko­csit, erdei túrára, sőt kisebb hegyek megmászására is kiválóan alkal­mas. Sajnos, atommeghajtású tengeralattjáró már nem volt, fél­órát késtem és piacnap lévén, a faluról beutazók felvásárolták. Ma sem értem, hogy mit kezdenek egy tengeralattjáróval falun? Szeretem az ilyen leértékelt ki­árusítást ... Szeretném az ilyen és végső ki­árusítást. Nem morognék, hogy már kifogyott és soha többé nem lesz kapható a raktárkészlet. (-ó) Mi as olcsóbb ? Légüres térbe hulló költői kérdésnek tűnik, mégis meg­fogalmazzuk: miért nem épí­tünk központi tv-antennákat az új lakóházakban? Talán gazdasági meggondolásból? Semmiképpen sem lehet ez az oka, hiszen az ilyen központi antenna még mindig olcsóbb, mint egy negyven lakásos épületre felszerelt több tucat saját antenna. Az okok között az igényhi­ányt sem említhetjük, hiszen a tv-készülék annyira általá­nosan elterjedt, hogy havonta csak százas értékrenddel mu­tatható ki megyénkben is az előfizetők számának növeke­dése. Ezek istán még tegyük hoz­zá, hogy a tv-antennákat ma már csak kevesen szereltetik fel szakemberrel, a barkácso­lás pedig elég sok kárt okoz a tetőzetben, különösen a lapos tetejű tömbépületek szigete­lését rongálhatják meg szán- dékolatlanul is olyan mérték­ben a „házi szerelők” hogy beázás lesz a következménye. És egyre több lakást épí­tünk Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, egyre áthatolha- tatlanabb tv-antenna-dzsun­Mesterséges idegsejt Idegsejt elektromos modellt készítettek a vilnjuszi számí­tógép-tervező intézetben. A kutatók jelenleg az idegrend­szer egy részének működését 1965. május 30., vasárnap Angyal vagyok. Csak így egyszerűen. Nekem még a mister is felesleges cafrang. Angyal és kész. De hi­szen ismernek, és is­mernek, rettegnek a bűnözők is, de retteg a Scotland Yard vala­mennyi vízfejű hülyé­je, mert amit ők nem tudnak, azt tudom én, igaz, hogy amit nem tudok én, azt tudják ők: végül mindig oda­érnek, hogy azért megmentsenek. A mai nap is úgy kezdődött, olyan egyszerűen, mint a többi. Éppen két bérgyilkost leplez­tem le, akik egy víz­vezetékcsőben húzód­tak meg, de én kihúz­tam a dugót, aztán már gyerekjáték volt a csövön kibújó gyil­kosokat leütni és átad­ni az éppen akkor ér­kező Scotland Yard-i idiótáknak. Mondom, egyszerű, megszokott, csendes nap volt, csak heve- résztem a pamlagon és már majdnem unat­koztam, amikor várat­lanul felcsengett a te­lefon, Egy pillanatig ark-Angyal kalandjai sor...ozatévé Mr. Hopkins nem tért vissza ujujuj, de izgalmas tűnődtem,, felvegyem- e, vagy inkább igyam egy whiskyt szódával és méreggel, de aztán eszembe jutott, hogy­ha nem veszem fel, vége a. sorozatnak. Ezt nem akartam. És a mérget sem. Felvet­tem. Egy remegő női hang szólalt meg: — Angyal... Ki ne ismerné magát... Se­gítsen. Mr. Hopkins nem tért vissza... — öt perc múlva ott vagyok — mondtam és már le is tettem a kagylót. A címre iga­zán nem volt szüksé­gem, azt már a forga­tókönyvből tudtam, hogy hol lakik Mr. Hopkins, s azt is, hogy nekem gyermekkori jó barátom, bár sohasem láttam. Tálán éppen ezért. Beültem az autómba. kényelmes, 180 kilométeres sebes­séggel végigrobogtam a zsúfolt londoni utcá­kon, aztán ráfordul­tam a Grasworthort- sort felé vezető útra. Néhány perc múlva már ott álltam egy Viktoria korabeli ház előtt és egy újabb pil­lanat múlva a szepegő és kétségbeesett Mrs. Hopkins előtt, aki fél kezét már lerágta iz­galmában s úgy kel­lett kivennem a mási­kat a szájából... — Nem volt időm löncsölni — mentege- tődzött Mrs. Hopkins és nagyot nyelt izgal­mában. — Szóval? — Szóval Mr. Hop­kins nem tért vissza — mondta és újból a szájához emelte a ke­zét. — Nem szabad, asz­szonyom... — intet­tem nyugalomra és gondolkodni kezdtem. Ebben a pillanatban Kentucky főfelügyelő toppant be a Scotland Yardról két daktilosz- kóppal és egy fényké­pésszel, valamint há­rom keménykalappal és rögtön rám för- medt: — Ide figyeljen, An­gyal ... Ha maga be­leüti az orrát ebbe az ügybe... — — Pszt! — intettem neki, — Ez később jön... Ne siesse el a forgatókönyvet! — de nem hallotta meg, csak üvöltözött to­vább, hogy lecsukat, mert az is lehet, hogy bűnrészes vagyok Mr. Hopkins eltűnésében. — Főfelügyelő ... jön maga még az én filmemben *=> mond­utánzó elektromos berendezés megalkotásán fáradoznak, amellyel a „gondolkodó” gé­pek szerkesztésének új elvi alapjait igyekeznek lerakni. 1 píiia esztendeje — V az esztendő próbája Kárácsondon süket. Mert ha emberséges len­ne, ha magunk közülinek érezné magát, akkor legalább azt mondanánk: megérdemli, hiszen nekünk dolgozik. így mondják ezt az embe­rek, hangjukban sok-sok kese­rűséggel és méreggel. Kiérezni valamennyiből, hogy nagyon megsértődtek az eltelt nyolc év alatt — ezelőtt a Dózsának volt az elnöke — hogy ez idő alatt nem tudtak közelebb kerülni egymáshoz a vezetők és a ta­gok. Sok az ellentét, a civakodás, a zsörtölődöd közöttük, amely­nek okát szinte már lehetetlen kideríteni. Mert sajnos ellen­tét van az elnök és a vezetőség között, ellentét a helyi pártalap- szervezet, és az elnök között. Ellentét az elnök és a tagság között. Ellentét a vezetőség és a tagság között. Ellentét a ket­tes és az egyes üzemegység kö­zött, és ellentét a termésered­mények és a ráfordított munka között is. S nehéz a feleletet megtalálni rá — miért? Karácsond nagy kiterjedésű, növekedését nem kis mérték­ben befolyásolja a vasútállomás a főútvonal mentén, amely összeköti a fővárost Miskolc- cal. így a vasút mint biztos bázis, állandó kereseti forrást jelentett a múltban is a falu­belieknek. Nem véletlen tehát, hogy alig akad ma már a faluban olyan család, ahonnét egy-két személy ne a vasútnál dolgoz­na, annál is inkább, mert ma is rangot, a társaságba való be­fogadást jelent a kék egyenru­ha. Ezért aztán a „vasutas községben”, amikor a tsz-szer- vezés szele kezdett fújdogálni, harmadrendű problémának te­kintették a falubeliek ezt a tényt, mondván: majd csak lesz valahogy, a vasút továbbra is biztosítja a kenyeret, megélünk belőle. így három tsz alakult Kará- csondon: a Dózsa, a Vörös Haj­nal és az Aranykalász Terme­lőszövetkezet. A közös gazda­ságokba leginkább az asszonyok léptek be, akik azelőtt is a föl­det művelték, és ők lettek 1961- ben az egyesülésből létrejött mai Kossuth Tsz-nek is a bá­zisa, a munkaereje. Csupán egyetlenegy férfibrigád alakul­hatott, a „Repülő-brigád”, amelyet a legnehezebb helyekre és a legsürgősebb tennivalók el­végzésére „vetnek be”, a szö­vetkezeti vezetők. Bzek ismeretében nem ne­héz kitalálni, hogy gyakran sú­lyos helyzetekbe kerül a tsz. Különösen akkor, ha bekö­szönt a dandármunka, mert az asszonyok között sajnos vannak olyanok is — nem kis szgm-| mal — akikre nem mindig le-' hét számítani. Ennek oka való-; színű az, hogy a tsz-től eredő* jövedelmet csupán j kiegészítő fizetésnek j tekintik • a családi jövedelem mellett. j Az előbbiek bizonyítására - csupán egyetlenegy példát. ' A szövetkezet évi több mint* ötmillió forintjával szemben aj vasút mintegy 30—35 milliót ad. a községnek. Csak szénből 700 * vagonnal érkezik ide egy év- j ben a vasutasok járandósága-“ ként: van tehát miből megél-’ niük az embereknek. * Az asszonyok egy része j egyszerűen nem megy dolgoz-* ni. Nem megy, mert megelég-j szik a háztáji területtel. Má- j sik része nem megy, mert va-j lóban beteg, s nem tudnak, számára olyan munkát biztosi-* tani, amely megfelelő lenne, j Vagy nem megy, mert jogosan, vagy jogtalanul megsértették,» nem intézték el ügyeit, nem j bánnak vele türelmesen. S aki 5 eljár dolgozni? 800 tagból 300* —400 ember csak az, aki min-J den körülmények között dol-t gozik, becsületesen, szorgalma-* san; viseli a terheket, és példát 2 mutat. S hogy ezen valamit vál-S tozlatni tudjanak, több mód-* gél létesül a háztetőkön, amik például a kémények tisztítá­sát is akadályozzák nemegy­szer. A tervezés azonban egysze­rűen elsiklik a tények mel­lett, nem számol a valódi helyzettel, jel sem merül a tervekben a központi tv-an- tenna építésének gondolata. Pedig ma már ez olyan igény, amit figyelembe kell ven­nünk és ki kell elégítenünk. Ha másként nem, az illetékes városi tanácsok építési osztá­lya csak olyan tervekre adja meg az építési engedélyt, amelyekben szerepel a köz­ponti tv-antenna. Ha rádióhoz már tudunk építeni földvezetéket és an­tennavezetéket, ne legyen mostoha a tv sem. Ma már ez nem számíthat luxusnak. Ha másként nem megy, a rádió föld- és antennavezetéket ál­dozzuk fel. Bár...! A megoldást a beruházó és a tervező biztosan megtalálja, de nem törődni vele — ma már nem lehet. Ha más nem, a takarékosság is erre int bennünket (amf) tam nyugodtan és hagytam, hogy elro­hanjon mind a négy autóval Mr. Hopkins után, aki nem tért vissza. Aztán egy ki­csit csókőlództunk Mrs. Hopkinssal, aki bár már elmúlt húsz­éves, de még nem öreg és munkához lát­tam ... Félóra múlva már meg is volt Mr. Hop­kins, aki nem tért vissza. — Éppen akkor tért vissza. A sarki kocsmából. Én hoz­tam kimentve négy félelmetes gin ölelő és halálba döntő karjai­ból ... A Scotland Yard természetesen megint lemaradt. Egy másik sarkon egy másik kocsmában négy wh is - ky között keresnék Analfabéták! Még annyit sem tudv ) \ hogy igazi angol em­ber evés előtt csak gint iszik. Hát így történt. Viszontlátásra. Még jövök. Lányok, puszi a szép fiúnak! {egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents