Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-27 / 123. szám

Amerre a Saale folyik Többet ésszel, mint erővel Az évszázados vár egy részlete. Megfér egymással a múlt és a — jövő. ségiefc vezetői* dolgozód. X». Smidth azt is elmondotta, hogy megváltozott a gazdaság irányításának módszere. Így lényegesen könnyebb, de fele­lősségteljesebb is. Azt meg­szabják, hogy például mennyi búzát termeljen a gazdaság* vagy hogy mennyi tejet és tej­terméket állítson elő... De hogy hány hektáron termelik a búzát, vagy hány tehéntől fe­jik a tejet* — az már a gaz­daság dolga. S természetesen az is, hogy mennyiért állít­ják elő. Mert, ha nincs meg a nye­reség: fizet az állami gazda­ság. Nem is keveset Az állami hitelintézetnek kénytelen le­guberálnia a betervezett nye­reség 18 százalékát kamatként és természetesen pluszként... Annak sincs semmi akadálya, hogy a gazdaság építkezzék, még pénzt is kap kölcsön az államtól. De előzőleg meg kell mondania precízen, és ponto­san, mennyi idő alatt fizeti vissza ezt a kölcsönt... Most korszerű, sok vagonos gyü­mölcsszárítót építenek, 750 ezer márkába kerül és két esz­tendő alatt vállalták, hogy visszafizetik az államnak, — a nyereségbőL Minden év kése­delem 18 százalék büntető ka­mat. Az állam nagy lehetősé­geket és megfelelő önállóságot biztosít, de kukoricázni nem lehet vele... Ha nincs nyereség, nincs prémium, kevesebb a fizetés. Pedig tavaly 400 ezer márka prémiumot fizettek ki, — mert volt miből! S ennyi pénzért érdemes okosan, tervszerűen, és többet ésszel, mint erővel dolgozni. Járjuk a gazdaság üzemegy­ségeit és amit legjobban cso­dálunk, nagyon sok a fiatal. Olyan is, aki a mezőgazdasá­gi szakiskola ,,tananyagát” végzi, de olyan is, aki már nem iskoláskorú ugyan, de in­nen van a harmincon... A korszerűen gépesített, mecha- nizált és automatizált mező- gazdaság — ezen a téren nincs ma sem megállás, csak fejlő­dés — lám mennyire vonzó a fiatalok számára... Szó sincs arról, hogy elkívánkoznának a „városba”, üzembe. Ez is üzem. Korszerű nagy­üzem. Álldogálok egy kicsit a tó partján, amelyben néhány év­vel ezelőtt csak silány halak bukdácsoltak a habok kö­zött. Nézem az öreg és roman­tikus lovagvárat, amelynek falai között nagyon is modern élet folyik: tervszerű és okos gazdálkodásra készítő. A vár lábánál angolnát nevel az év­ezredes tó. Hogy a miniszter is megirigyelje a halászokat. A tó évezredes, az angolna­telepítés néhány éves. Hát igen: többet ésszel, mint erővel! Gyurkó Géza (Következik: Acaminiu torony a Brandenburgi kapu felett). Ünnepi könyvhét, 1965 Bölöni György : HALLJA KEND, TÁNCSICS A Szépirodalmi Könyvkiadó a magyar könyv ünnepi hetén jelenteti meg új kiadásban Bö­löni György legjelentősebb és legközismertebb alkotását. A szerző franciaországi emigráci­ója idején írta ezt a könyvet, amelyben a XIX. század vilá­gába ágyazva mutaitja be Tán­csics Mihály életét. Bölöni György, miként azt másik rend­kívül közismert alkotásában, „Az igazi Ady”-ban tette, úgyanúgy ebben a művében Táncsics Mihály életét és mun­kásságát szabadítja meg a csal­fa, vulgarizáló, vagy éppen tu­datos félrevezetésektől és mu­tatja be a semmi megalkuvást nem ismerő, szabadságharcra buzdító Táncsics Mihályt. A jobbágyi sorból induló forra­dalmár életének minden szaka­szát az egykorú hiteles doku­mentumok felhasználásával nagy tudományos felkészült­séggel vázolja, az írói mester­ség nagy erényeit csillogtatva, mely által a mű nemcsak hite­les életrajzi, hanem egyben ki­tűnő művészi alkotás. Ismeretes, hogy Bölöni a ne­gyedszázados kényszerű emig­ráció után a „Hallja kend, Tán­csics” kéziratával tért haza 1945-ben a felszabadult Ma­gyarországra. Könyvét politikai tankönyvnek szánta, melyben felfedi az 1848-as események indítékait, bemutatja fejlődési vonalát azzal a céllal, hogy a 48-as örökséget hozzáadja a magyar újjászületéshez. Nehéz dolog Úristennek lenni... *= Tiéd a világ, magadnak építed! — jelentette ki az Üristen pontosan négymilliárd-há- romszázhúsz évvel ezelőtt, miután hozzákezdett a vi­lág teremtéséhez. — Na, na — in­gatta a fejét Luci­fer és bizalmasan odasúgta Gábriel arkangyalnak —> Tiéd a világ, de magamnak épí­tem... Erre gon­dolt az öreg. Is­merjük már ezt a mesét... Ezt hallotta meg az Űristen, s za­varta a pokol fész­kes fenekére Luci­fert, miközben ezt mennydörögte: — Távozz tőlem, sátán! A fúrást nem vagyok haj­landó megterem­teni. Elég nekem a világ is. Lucifer elment oda, amit ajánlot­tak neki s Gábriel arkangyal, aki az elebb vidáman kuncogott Lucifer megjegyzésén, most a harsonába fújt és felsorakoz­tatva a mennyei sereget, elkezdte az Üristen dicsére­tét... Nos, erről be­szélgettem modem felhőkkel, kelle­mes kumuluszok- kal berendezett dolgozótermében az Űristennel, ami­kor kénytelen vol­tam feltenni a kér­dést: — Uram,.. Te, nagyon helyesen Lucifert, az ár­mánykodás, a fú­rás hamis angyalát elküldted a... — Ki ne mond .'..mégiscsak előt­tem vagy! — emel­te fel zavartan az ujját az Űristen... — ...a ■pokolba. Ezzel tehát a fú­rást, a pletykát, a másokról rosszat mondást és a ron­tást kiiktattad a mennyei társadal­mi életből. Helye­sen cselekedtél. De, akkor miért van mégis, hogy az emberek pletykál­nak, fúrják, fa­ragják egymást, s boldogok, ha vala­mi helyes intézke­désnek rögtön a visszáját kutathat­ják? Ezt magya­rázd meg nekem... Olyan erős lenne az ördög hatalma? Utóvégre az Űr a pokolban is úr? Az Űristen össze­ráncolta a homlo­kát, egy pillanatig töprengeni lát­szott, aztán na­gyot sóhajtott: — Fiam, eleinte én sem értettem a dolgot... De már megnyílt mindent tudó értelmem. Hi­bát követtem el. Nem, a Lucifernek nincs hatalma... És nem is őt kel­lett volna száműz­nöm... — Hanem? — ... hanem Gáb­riel arkangyalt... Mert Lucifer csak legfeljebb cinikus kétkedő... De ez a Gábriel... Ez örül, ha rosszat hall... Bizony, bi­zony mondom nek­tek, ha nem volnál nak lelkes kunco­gok, nem lenne érdemes ciniku­san kétkedni... —> kapaszkodott bele bánatosan ősz sza- káüyíba. Megsaj­náltam. Hiába, ne­héz dolog Űristen­nek lenni! (egri) 4. Készpénz ' Elégetési költség címen levonandó 2,— RM Átlag nettó nyereség 200,— RM össznyereség kilenc hónap után 1631,— RM Pluszként hozzászámítható még a csontok és a hamu értékesítéséből származó nyereség. írta : Hofst Czerny és Klaus ScheeJ Fordította: Tihanyi Vera 22. Végeredményben, miután ők is „germán eredetűek”, az an­gol-amerikaiak nagyon is al­kalmasak a kommunizmus el­leni harcra. Hitler így dönt: ,,Nem akarok útjába állni az önök tárgyalásainak. Miattam folytassák tovább, de megmond­hatom, hogy nem sokat remé­lek tőlük”. Ennyi elegendő is, mert ez­zel Wolff SS-tábornok zöld utat kap amerikai és angol bi­zalmi embereivel való további tárgyalásaihoz. Asconában rö­videsen okmányt írnak alá, amely kimondja, hogy az olasz- országi német csapatok meg­adják magukat Alexander ve­zértábornagynak. Sem az ame- kaiak, sem az angolok nem tartják szükségesnek a szovjet kormányt a titkos meg­egyezésről tájékoztatni. En­nek ellenére Moszkvában na­gyon hamar értesültek az As­conában történtekről. A szovjet kormány erélye­sen tiltakozott a szövetséges kötelezettségek megszegése el­mpim&g 1965. május 27., csütörtök len nyugati partnereinél és ra­gaszkodott a teheráni és jaltai egyezmények betartásához. A fasiszták kénytelenek voltak a Szovjetunió előtt is feltétel nélkül kapitulálni. Washingtonnak és London­nak engednie kellett. Nem hagyhatták figyelmen kívül a Szovjetunió nemzetközi tekin­télyét és a tömegek hangula­tát az Egyesült Államokban, valamint Angliában. Nem ér­tettek egyet a Hitler-ellenes koalíció megszegésével. Dul­les, legnagyobb fájdalmára, nem fogadhatta többé Wolff SS-banditáit. A külön folyó és a Szovjetunió ellen irányuló megbeszélések Svédországban is abbamaradtak, ahol Ribben- trop emberei fáradoztak a Nyu­gattal való megegyezésen. Himmler 1945. április 24. éj­szakáján még egyszer találko­zott gróf Folke Bernadotte-tal, ezúttal Lübeckben. A gróftól megtudta, hogy Eiserfhowernek nincs szándékában különbé­két, vagy egyoldalú fegyverszü­netet kötni a fasisztákkal. „Himmler úr, önöknek a Vö­rös Hadsereg előtt is le kell tenniök a fegyvert”^ — mon­dotta. Himmler először két­ségbeesett, azután gyorsan magához tért és megint kérked­ni kezdett: *,Á tveszem egy zászlóalj parancsnokságát a keleti fronton és harcba indu­lok”. Néhány nappal a kapituláció után, elharapott egy elrejtett méreg-ampullát és gyáván a halálba menekült. A „hősi ha­lált” nem az ő számára talál­ták ki. A monopol uraknak és a fa­sisztáknak, további kísérleteik ellenére sem volt szerencsé­jük utolsó aljas cselszövésük­kel. A Hitler-ellenes koalíció hadseregei eldöntötték a hit­leri Németország sorsát! 1945. ÁPRILIS első napjai­ban az SS oranienburgi gazda­sági főhivatalának írnokai szinte már az idegösszeomlás szélén álltak, túl voltak terhel­ve, alig tudták az anyagot fel­dolgozni. Az ő feladatuk volt a sok fogolyszállítmány és áthe­lyezés statisztikai feldolgozása továbbá gondosan regisztrálni hányán haltak meg, hányar maradtak életben. Ezenkívü rájuk hárult még a száma koncentrációs tábor minden­napi változó létszámának fi­gyelemmel kísérése, de minde­nekelőtt pontosan kiszámítani az anyagi veszteséget, amelyel az SS azáltal szenvedett, hogj a menetelő foglyok nem állhat­ták a konszernek rendelkezé­sére. Oranienburgban ugyanis minden egyes fogoly után pon­tos jövedelmezőségi számítást végeztek. Az alábbi dokumentumot a buchenwaldi koncentrációs tá­borban találták. A számítás alapjául az szolgált, hogy a fog­lyok maximum 9 hónapot bír­nak ki. A statisztikai adatok azon­ban már régen nem egyeztek, mert teljes vplt a zűrzavar. A végén azután abba is hagyták az értelmetlen számításokat és kimutatásokat, a bizonyítékok nagy részét megsemmisítették. A fasiszták legfőbb gondja volt rettenetes bűneik nyomainak eltüntetése. Ebben is alapo­sak akartak lenni. THIERACK NÁCI igazság­ügy-miniszter rendeletet adott ki „a foglyok szabadon bocsá­tásáról.” Ebben a következő­ket olvashatjuk: . hogy ne kerüljenek az ellenség kezébe, nevezett elemeket át kell adni likvidálásra a rendőrségnek, vagy ha erre nincsen mód, agyonlövéssel megsemmisíteni. Az ártatlanná tétéig nyomai gondosan eltűntetendők.” A „foglyok szabadon bocsá­tásának” címén barbár jelene­tekre kerül sor. Sorozatosan lö­vik agyon illetve ütlegelik ha­lálra a politikai foglyokat, de e bűnök nyomait nem sikerül mindenütt eltüntetni. A Vörös Hadsereg 1944. júli­usában szabadította fel a- hír­hedt kibírni koncentrációs tá­bort A sok csatában megedző­dött katonáknak életük leg- szömyűbb élményében volt ré­szük. Dante leírásai a pokolról és az inkvizíció középkori kín­zókamráinak szörnyűségei el­halványulnak a lublini valóság mellett. A fasiszták gyalázatos bűncselekményei nyilvánvalók­ká válnak: a világközvéle­ményt tájékoztatják; A német monopóliumok kép­viselőit, akik majdnem vala­műnnvi Jrrkn aoím n? An ban termelő ütemeket tartanak fenn, legalább annyira meg­döbbentik a külföldi sajtóorgá­numok és rádiók közleményei, mint a nácikat. Himmler pa­rancsot ad: „Egyetlen fogoly sem kerülhet élve az ellenség kezébe,’1 Nagyszabású evakuáció kea* dődik, A koncentrációs tábo­rokat keleten és nyugaton ki­ürítik, a betegeket és félig éhenhaltakat nagyrészt meg­ölik. A foglyokat kemény fagy­ban nyitott teherkocsikba va- gonírozzák, vagy egyszerűen útnak indítják őket. Megkezdő­dik a hatalmas halálmenetek ideje. Nem sokan élik túL A FRONT ZAJA már vilá­gosan kivehető a világ legna­gyobb hadálgyárában, az ausch­witzi koncentrációs táborban, Az SS kapkodva hoz intézkedé­seket a tábor kiürítésére. A foglyok egy részét útnak indít­ják a gross-roseni koncentráci­ós tábor felé. Egy januári éj­szakán, mínusz 20 fokos hideg­ben indulnak. Az első 55 kilo­méter bosszú útszakaszt pihe­nő nélkül kell megtenni. Sokan esnek össze a kimerültségtől, vagy maradnak le. De meg­fagyni sincs idejük, mert az SS-legények szigorú parancsot kaptak minden összeeső, vagy lemaradó helyszíni agyonlövő-' sére. Szüntelenül és kíméletle­nül hangzanak fel a lövések* Az 55 kilométernyi szakaszon 600, különböző nemzetiségű foglyot gyilkolnak meg. A me-' net tovább vonsaolja magát. (Folytatjuk) JÖVEDELMEZŐSÉGI SZÁMÍTÁS Napi átlagos kölcsöndij 6,— RM Táplálékra levonandó 0,70 RM Kilenc havi élettartam= 270X5,30 RM— 1431,— RM A HULLÁK RACIONÁLIS feldolgozásából SZÁRMÁZÓ NYERESÉG: 1. Fogarany 2. Ruházat 3. Értéktárgyak gondolhatná az ember, hogy ennyi területhez és ennyi jó­szághoz magas létszámú dolgo­zógárda járul... Tévedtem. Az egész állatte- nésztésben 160 ember dolgozik, a fizikai munkások összlét- száma pedig nem éri el a 700-at. Pedig saját gépjavító állomása, építőbrigádja és ter­mészetesen gépkocsivezető és traktorista gárdája is van en­nek a gazdaságnak. .J — Ezer sertésre egy jószág­gondozó jut — mondták és Víz: víz. Ä tó is víz, mégh; nem is folyik. A Seeburgi tó amely kilométerhosszan nyúj tózik a gleccserek vájta med rében, a jégkorszakról mesé örökké hintázó habjaival, úti társaim meg arról, hogy a t< tele van angolnával és a halá szók úgy keresnek, mint égj miniszter. Pontosabban égj miniszter szeretne úgy keresni mint ezek a halászok. Meg kapó a környezet, a hatalma: tó felett emelkedő több évszá­zados várral — hiába, meg kel' szokni, hogy ezen a tájon csali évszázadokban mérik a nerr új épületek korát! — amelj messze hirdeti a lovagkor ro­mantikáját és a jelen kor me­zőgazdasági kultúráját. Mert bármennyire meghök­kentő, de ez így van. Az év­százados lovagvár, bolthajtá­sos termeivel, hátsó traktusá­val a seeburgi állami gazda­ságra épült felsőfokú mező- gazdasági szakiskolának, s a gazdaság egyik állattenyésztő üzemegységének nyújt helyet, — mindenféle szentségtörés nélkül. A három évig itt tanuló 110 diák — akik az állami gazdaságban végzik a tanul­mányi idő jelentős részét kite­vő gyakorlatot, teljes ellátás, zsebpénz, sőt normateljesít­ményért járó jövedelemért — cserébe megtanul korszerűen és okszerűen gazdálkodni. Töb­bet ésszel, mint erővel — ez ugyan magyar közmondás, de a gyakorlatát itt is tanulják és van hol megtanulni... — Fő feladatunk: gazdasá­gosan, nyereségesen, tervsze­rűen gazdálkodni — summázta az állami gazdaság céljait L. Smidth vezető agronómus. S amerre jártunk, a valóságban is meggyőződhettünk arról* hogy nem holmi jelszóról, új­ságírónak elmondott hangzatos frázisról van szó... Régi, év­százados istálló átalakítva* nem is sok pénzzel, saját erő­ből, ahol például a rácsozott padló alatt futószalag viszi ki a trágyát... Sertésólak* ahol naponta kétszer traktor halad végig, s percek alatt végez a trágyahordással... Maguk ké­szítette trágyaszóró a pótko­csira, amivel egyetlen trakto­rista dolgozhat hatalmas táb­lákon ... Zölden levágott rozs, amely véleményük szerint így többet hoz a tehenészet szá­mára és utána lehet vetni más szántóföldi veteményt... ötletek... ötletek, kisebbek, nagyobbak: többet ésszel* mint erővel! Pedig nem kis állami gazda­ság az. A legnagyobb az NDK- ban: 4600 hektár földön gaz­dálkodik, s bár fő profilja a zöldségmag-termesztés, de mel­lékesen búzából hektáronkint és sok évi átlagban 42 mázsát termel... S kereken tízezer sertést hizlal, 6500 juhval és több mint négyezer szarvasmar­hával az egyik legjelentősebb állattenyésztő gazdaság is. Azt nem akartam elhinni. Aztán saját szemmel győződtem meg, hogy a négy hosszú, ötletes etetőrendszerrel ellátott ser­tésólnál öt ember dolgozik... Az ötödik a traktorista volt, aki éppen a trágyakitolást vé­gezte ... — Az a helyzet* hogy ne­künk nemcsak sokat, de ol­csón is kell termelni — ma­gyarázták később az üzemegy-

Next

/
Thumbnails
Contents