Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-21 / 118. szám
A boros Gyöngyös szomjazik A panasz ugyanaz, mint volt tavaly és tavalyelőtt, csak annyi különbséggel, hogy már most nincs víz Gyöngyösön a város felső részében, míg eddig csupán a nyári kánikulában állt elő hasonló helyzet. A panasz ugyanaz, mint tavaly és tavalyelőtt: nagy a huzavona a víz körül, tárgyalás tárgyalást követ, készülnek a jegyzőkönyvek, időnként elhangzik egy-egy biztató ígéret, aztán marad minden a régiben. Mintha mellékes lenne a gyöngyösi vízgond, pedig egyre több lakás épül, az idén másfél száz, jövőre még ettől is több, új iskolák, székházak, mind jelentős vízigénylő, de víz egy szemmel sincs több Gyöngyösön, mint évekkel ezelőtt volt. A boros Gyöngyös szomjazik. Nincs értelme sötét képet festeni a víz körüli indulatkitörésekről, csak gondoljuk meg, milyen megjegyzések hangozhatnak el például egy szárazon prüszkölő közkút körült, amikor a munkából hazatérő asszonyok üres vedrekkel állják körül, és várják a csodát, a vizet, hogy tudjanak főzni, mosni, mosakodni. De víz nem jön. Tudunk olyanról is, hogy sorban állnak a kút előtt, éjszaka hordják vedrekben a vizet, de nemegyszer megtörténik, hogy a gyerek is mosdatlanul megy az iskolába, mert annyi víz sem akad otthon, hogy legalább az arcát felfrissítse. Egy kút filléreken múlik Pedig egy újabb kút, amit IX-es számmal jelölnek, már készen van, csak rá kellene kötni a fővezetékre. Az alvállalkozó, az ÉM Villanyszerelőipari Vállalat azonban ezt a munkát már nem végzi el. Nézzük csak, miből állna az egész! Mintegy másfél száz méter négyerű elektromos légvezetéket kellene kicserélni, a gépházban ugyanilyen hosszú vezetéket kellene beépíteni a falba, és fel kellene szerelni egy MCO-kapcsolót. Mindez legfeljebb néhány napi munka. Ez a kút percenként négyszáz liter vizet tudna adni. Ez az egy kút nem hozna gyökeres változást, de nagyon sokat enyhíthetne a mostani helyzeten. Az alvállalkozó azonban hi- lelmódosításra hivatkozik, a gyöngyösi építkezésről már le is vonult, perrel fenyegeti a generálvállalkozót, a CSÉV-et, mostani nevén ÉM Közmű- és Mélyépítő Vállalatot, amiért nem az eredeti tervben megjelölt mennyiségű munkát tudja az idén számára biztosítani, pedig az alvállalkozó annak megfelelően hozott le anyagot Gyöngyösre, ez az anyag most itt marad, a generálvállalkozónak kellene megőrzéséről gondoskodnia, és még egy sor egyéb indok szerepel az alvállalkozó észrevételeinek listáján. Tény, hogy a Xl-es kút bekötése nem „üzlet” az alvállalkozónak, olyan bagatell munka, hogy nem tartja érdemesnek azért ide szakembereket leküldeni, anyagot beszerezni. A hitelmódosítás következtében ugyanis az eredeti határidő is kitolódott, tehát az alvállalkozónak még két esztendeje van hátra, hogy a Xl-es kutat bekösse, mert az egyéb, a kúttal is összefüggő munka elkészítésének határideje csak 1967-ben jár le. ígéret, ígéret, ígéret Jogilag tehát az alvállalkozót nem lehet megmozgatni a gyöngyösi Xl-es kút miatt. Hogy egy város lakosságán tudna segíteni az alvállalkozó a kút bekötésével, az úgy látszik, ott nem szempont. Elhanyagolható körülmény. , De ígérte a CSÉV is, Novák | István személyében, hogy május 1-re, így vagy úgy, de a kutat bekötik. Ugyanilyen ígéret hangzott el a Vízmű Vállalat két felelős munkatársának szájából is, bár itt kötött határidőt nem jelöltek meg. Mint utólag kiderült, mindkét igéjét az alvállalkozó emberségére épült, azaz, mások „számlájára”, és most csak annyit tud tenni a Vízmű Vállalat, hogy felkeresi az alvállalkozót, hátha sikerül meggyőznie a szóban forgó kút bekötésének fontosságáról. Mert Gyöngyösön ugyan nem dolgozik már az alvállalkozó de Abasáron még ott vannak az emberei. Ha tehát egy kicsit is akarnák, és nem csupán a szerződés kitételeihez ragaszkodnának, nem lenne őr döngős dolog annak a kútnak a bekötése. És ha mégsem sikerül? Márton Béla, a Vízmű Vállalat gyöngyösi üzemének vezetője erre a kérdésre egy kicsit gondolkozott, aztán csak annyit mondott nehéz szívvel — Majd meglátjuk! Ha nincs pénz Nehéz dolog ebben a gyöngyösi vízkérdésben a bölcsek kövét felmutatni. Annál is in kább, mert a takarékosság valóban alapos indok. Tudjuk, néhány beruházást le kellett állítanunk, mert a mi takarónk sem végtelen. Mégis böködi az oldalunkat: nem volt a megyében egyéb, könnyebben elhalasztható beruházás? Persze, minden beruházás létfontosságú annak a számára, aki üzemelteti majd. Mégis, ez a gyöngyösi vízügy már évek óta itt nyomja a vállunkat, egyelőre csak alig harmincezer ember gondját okozza. Kezdhetnénk az Országos Tervhivatallal, folytathatnánk a Heves m. Tanács Beruházási Irodájával, ahol a gyöngyösi vízkérdésre kimondták a szentenciát, de a dologban érintett és érdekelt szervek sora még tovább bővíthető, ha döntési fajsúlyúk nagyon is különböző. A városi tanács illetékesei ugyan minden lehető helyen kopogtatnak, jeleznek, ha úgy tetszik, megkondítják a vészharangot, de hangjuk nem hallatszik messzire, a tények legalább is ezt mutatják. Nem tudunk mást mondani, a gyöngyösi vízügyet még egyszer elő kellene venni ott, ahol a legtöbbet tehetnek a megoldás megtalálásáért. G. Molnár Ferenc Az abasári zászló (Gondolcrtmorzsák egy szövetkezetről) Az abasári termelőszövetkezet zászlót kapott a kormánytól és serleget a megyei tanácstól, mint Heves megye legjobb termelőszövetkezete. E zászlónak és a serlegnek története van. A történet akkor kezdődött, amikor öt évvel ezelőtt a szövetkezés útjára lépett a falu. Akkor magam is részt vettem ezen a közgyűlésen. A legelsőn a termelőszövetkezet életében, amikor még csak sejtések voltak a jövőt illetően és sokkal több volt a kétely, a bizonytalanság, az aggódás. — Mi lesz a szőlőkkel, az abasári bor hírnevével, a jómóddal, amelyet rendkívüli adottságai folytán ez a község már a „maszek világban” biztosított magának? Forró fejű, munkától edzett, jobblétre vágyó emberek mondtak akkor „igent” úgy, hogy halkan, vagy félhangosan, de minden szavukból a jövő féltése csendült Nem telt el két-három esztendő és a gyakorlatban igazolódott, hogy a szövetkezeti út nem akadályozója, de elősegí- tője a rekonstrukciónak, nem rontja, sőt még inkább világmárkává emeli az abasári riz- ling hírnevét Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az iparkodás, a szorgalom nagy lehetőségeket nyit meg mind a közösség, mind az egyének boldogulása előtt. Vrbán József elnök, amikor átvette a zászlót és a serleget, többek között ezt mondta: „Az abasári szövetkezet ma már egy jó adottságokkal rendelkező, komolyan megalapozott gát — mindenekelőtt az emberek munkájában látják és keresik. Az abasáriak az idén kereken tízmillió oltványt tíz nappal korábban iskoláztak ki, mint tavaly, és a hajnali harangszó már a határban találta a falu népét. Azokban a napokban közel ezer abasári nőnek és férfinak egyetlen gondolata volt: csak haladjunk az oltvánnyal, a tavaszi munkákkal: Véget ért az első kapálás, szímizL in^Ltm &k&t Búzatermelés nagyüzemi módra Évi 110 vagon búzát adnak - A kilátások biztatóak Kevesen tudják, hogy megyénk egyik legnagyobb kenyérgabonatermesztő szövetkezeti gazdasága a sarudi Tisza- menti Termelőszövetkezet. Ez a közös gazdaság évente átlagosan 1700—1800 holdon termel búzát, és csaknem minden évben 100—110 vagon búzával járul hozzá a lakosság kenyérellátásához. Jelenleg 1782 hold búzavetése van a szövetkezetnek, és a sarudi határban mindenfelé szépen fejlett, jól áttelelt, haragoszöld színű búzavetéseket ringat a tavaszi szél. Igazi nagyüzemi szintű búzatermesztés folyik már itt Sarudon, aminek egyik oka, hogy a szövetkezet vezető szakembereinek gyakorlatában meghonosodott már a nagyüzemi búza- termesztés minden fogása, módszere és eljárása. — A várható idei jó termés is annak köszönhető — mondja Nagy Dezső főagronómus, —, hogy a vetések zömét az elmúlt év őszén jól előkészített talajba, megfelelő magágyba, korán lekerülő elővetemények után tettük a talajba a szükséges műtrágyázás kíséretében. Közel 500 holdon a borsó, a saláta és mák után, búza került a földbe, ugyanakkor jelentős területen vetettünk búzát takarmánynövények, lucerna, vöröshere után. A vetésterület túlnyomó többségét tehát sikev,\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V\V.\\\\V rült megfelelő vetésforgóba elvetni. A továbbiakban azt is meg tudjuk, hogy a szövetkezet vezető szakemberei nagy gondot fordítottak a talaj minőségének és táperejének megfelelő búzafajták kiválasztására. Az idén is jelentős százalék- arányban szerepel a nagy hozamú intezív búzafajták vetése, mivel 500 holdon Bezosz- tája, 600 holdon pedig szintén nagy terméshozamú Fertődi fajtájú búzát termesztenek. Ezekből az elmúlt évi tapasztalatok és a várható idei felmérések szerint nem egy határrészben a holdanként! 20 mázsás termésátlag sem ritkaság. A szövetkezet műtrágyaszóró és növényvédő gépei a^. elmúlt hetekben és napokban ismét bejárták a búza vetéseket, és a vegyszeres gyomirtással egy időben a gyomirtó vegyszerrel együtt a Karbanid nevű szert is kiszórva az úgynevezett levéltrágyázást is elvégezték. Nem csoda hát, hogy rendkívül szépen fejlődik és jó termést ígér a szövetkezet búzavetése, amely a tervezett 11 mázsás holdankénti átlagot minden bizonnyal túlhaladja A szakszerű munka, a megfelelő műtrágyázás, és növény- védelem nem marad eredmény nélküL Cs. L Az abasári kultúrház nagytermében több «al««» hallgatták végig Szirmai Jenő elvtárs beszédét Nagy taps csattant fel, amikor a vándorzászló átadására került sor. Ezt követően Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át a vándorserleget, amely a megye legjobb szövetkezetét Illeti meg. nagyüzem, a több mint 200 holdas új telepítésű^ Szőlőből már az idén száz hold termőre fordul, borrá és forinttá érik a terv és a szándék, amelyről nem is oly rég még sokan csak álmodni mertek.^ Az adottság egymagában azonban még nem minden. Sajnos konkrét példáink vannak arra, hogy kitűnő adottságaikat mennyire mostohán használják ki némely gazdaságok. És ebben a tekintetben azoknak van igazuk, akik az aba- sári szőlő és bor, az itt termelt sok millióra rugó oltvány- yessző hírnevét — röviden szólva az abasáriak gazdagsá200 Amikor én tizennyolc éves voltam, meg akartam váltani a világot. Hogy egy darab kenyérhez jussak. Ök magabiztosan tudják, hogy ama darab kenyérrel lehet és kell megváltani a világot. Tizennyolc évesek, lányok, racionálisak, magabiztosak, ha álmaikban az égen járnak is, de lábuk soha el nem Szakad a földtől. Ilyentájt, amikor vizsgák, ballagások jelzik, hogy egy új generáció nőtt fel, lépett a még félig gyermekkorból a már félig felnőtt korba —, kicsit mindig elfog az irigység. — Óvónő leszek... Ha nem sikerül, akkor elmegyek valátni mást csinálni... — Geológus akartam lenni... Most mégis úgy döntöttem, hogy magyar népművelés szakra megyek... — Férjhez megyek. Az lesz az én egyetemem ... ... repkednek a magabiztos tervek és ott látom magam, nem is a múlt rend végén, hanem már e rend elején, ott látom magam, zsebemben az érettségi végbizonyítvánnyal, nem értve még a „ki kit győz le” körülöttem dúló küzdelmét — és meg akarom váltani a világot. Pedig csak egy darab kenyeret altarok. önállót, emberit: egy darabka jövőért egy megváltott világot. Már ezt sem hinnék el. Az én nem is messzi ifjúkorom is messzi és történeti távlat számukra. Én még megértem és megérzem, mit jelentett orvosnak, mérnöknek havat lapátolni, építésznek modem paloták helyett légvárakat tervezni, ök mindebből semmit sem éreznek meg és megérteni is csak úgy és annyit, amennyit meg lehet érteni a reformkor törekvéseiből, vagy a nagy francia forradalom történetéből — könyvből. Meghökkentő, de most vág belém egy furcsa, s nem tudhatni megtisztelő, vagy tragikus érzés: már én is történelem lettem! Az egyik nap tolja a másikat — rezignálódik Garamszegi, dókái regényalakja, citálván a római klasszikusokat. Az egyik év rohanvást tolja félre a másikat, — citálhatnánk a klasszikus mát, amikor az „egy darab kenyér” fogalma érthetetlen a IS évesek számára, mint fogalom és nagyon természetes, hogy azt sem értik ezek után, miért kellett egy darab kenyérből fogalmat teremteni. Eszük ágában sincs megváltani a világot; ők formálni, szépíteni akarják, dolgozni, alkotni benne és érte. Nem is tudják, hogy milyen gazdagok és nem is tudják, hogy milyen szegények voltunk mi. Ülnek vidáman egy asztal körül, csivitelve emlékeznek az iskola éveire, röppentgetik a terveket és lám, sem nekik, sem nekem eszünkbe sem jut, hogy ezek a tervek végtére is teljesíthetetlenek lennének. Megértő szívvel irigylem őket... (műké) Ostrom után Vörös téglás ház áll a mát- raderecskei cigánysor közepén. öreg ház, csak messziről látszik újnak, erősnek. A ci- gánybiróé, igaz, nem sajátja, csupán lakja a portát feleségével, meg a hat gyerekkel. Tavaly majdnem rommá vált a torony alakú házikó. Ostrom érte, szabályszerű harci ostrom. Kétszázötven mát- raderecskei cigány vette körül a házat, bedobálták az ablakát, szétverték a kerítést, leszedték az ajtókat... — Megtámadtak, rám törtek — kesernyés hangon emlékszik vissza a történtekre Botos Antal, a cigánybíró. — Tudja, miért tették? Együtt dolgoztunk vagy harmincán a téglagyárban. Már nem bírtam tovább, amit egyesek csináltak. Rájuk szóltam, próbáltam beszélni velük: gyerekek, becsüljük meg egymást, a gyárat, a munkát Másnap délelőtt körülvették a házat. Megtámadtak, rám törtek ... Az alacsony házak között félmeztelen gyerekek játszanak. A szél hidegen vág végig rajtuk, de tudomást sem vesznek róla... csak játszanak ... Fizetésre érkeztünk a gyárba. A folyosón hosszú sorokban várakoztak a kék borítékokra. — Ilyenkor a legnehezebb — tessékel a szobájába Eperjesi János gyárvezető-helyetm — Fizetéskor a legtöbbjük megfeledkezik a gyárról... Jól ismeri a derecske! cigánykérdést. Évek óta figyeli őket, próbálkozik a változtatással. — Szerintem rég nem lenne úgynevezett cigánykérdés, ha legalább annyit tettünk volna már értük, mint beszéltünk róluk. Nézze, harmincnégyen dolgoznak nálunk. Vannak köztük kitűnő munkások, őszinte, becsületes emberek. Sajnos, szép számmal akadnak, akikkel nap-nap után baj van. Isznak, igazolatlanul hiányoznak, hetekig be sem jönnek. Elküldhetnénk őket, de inkább próbálkozunk velük. Higgye el, többet kéne törődni velük. Mindenkinek, a pártnak, a szakszervezetnek, a tanácsnak. Dolgozni lassan már megtanítjuk őket, tanítsuk most már meg élni és gondolkozni is őket Beszéd helyett a tettekre lenne már szükség ... A cigánybíró lakása csak kívülről mutat „háznak”. Beázott falak, megrepedt ablak- párkányok fogadják belül az idegent. Különben tiszta. Az egyik ágyba ugyan nem jutott párna, de az asztalon rádió, tele- wriá. 15M forintot keres. Négy gyereke jár iskolába; Fizetését egy fillérig hazaadja. Hat éve dolgozik a gyárban. Egy percet sem késett még a munkából. Kiváló dolgozó oklevele van. Gyakran kapott különböző pénzjutalmakat Mindenki szereti, tiszteli... — Klarinétos voltam, kérem. Szerettem játszani, mégis eljöttem a gyárba. Azóta egyszer sem fújtam meg a sípot Nincs rá szükség. Biztos kenyerem van. Nem lenne nekem éppen semmi bajom, kérem, csak egy házacskám lenne. Nem ingyen, a pénzemért. Szóltam már... sokszor... hiába... Mit is mondott a gyárvezető-helyettes: — „Vannak köztük kitűnő munkások, őszinte, becsületes emberek ... Higgye el, többet kéne törődni velük. Mindenkinek, a pártnak, a szakszervezetnek, a tanácsnak. Szóval, a beszéd helyett a tettekre lenne már szükség ...” őszinte, igaz, elhihető szavak ezek, de valahogy mégis furcsán hangzanak, mert miért késnek hát akkor ezek a tettek, amikor olyan őszintén látják, hogy ezekre lenne most szükség. Elismert, jól dolgozó ember a cigány bírói sőt nem is egyedül van a cigánysoron. Már csak azért is megérdemelné a segítséget, hogy a többiek példát vehessenek róla. Nem ingyen kéri. A pénzéért... Harmincnégy cigány dolgozik a gyárban, a fele analfabéta. Tavaly a gyár, a tanács iskolát akart szervezni számukra. Nem ment közülük senki... Megtámadták a cigánybírót, mert változtatni akart... Megtámadták. Szétverték a kerítést, leszedték az ajtót... De vajon, ha a párt, a tanács, az üzem vezetői is melléálltak volna, s együtt próbálják, a beszédet követte volna-e ostrom. Biztosan nem. Elhisszük, hogy néhányszor már az említett szervek is megpróbálták, de újból és újból kellene, hiszen emberekről van szó... Elfogynak a sorok a folyosón, mi pedig benézünk a legközelebbi kocsmába. Délfelé jár az idő, az asztalokon sűrűn sorakoznak a poharak. — Este kéne ide jönni — szól felém egy borotválatlan* húsz év körüli cigánylegény. Ennyi kijár egy embernek. Nem? Néhány korsó sör. Elvégre, ezért dolgozunk. Iszik valamit^ Szívesen fizetek. A gyárvezető-helyettes szavai jutottak eszembe: „a beszéd helyett tettekre lenne itt szükség”. Milyen igaza van...! Koós Jósat folytatódík a telepítés* • vén Sárhegy rekonstrukciója befejezéshez közeleg. A munkát azonban nemcsak elvégezni, de szervezni, irányítani is kelL Ebben az abasári vezetők megint csak példát mutatnak. Példát a szakszerűségben, az emberséges bánásmódban, a szövetkezeti vezetés módszereiben. Az eredményekért* a gazdagságért, a szorgalomért, a helyes vezetésért kapták a magas kormánykitüntetést, a serleget, a címet: Abasár Heve» megye legjobb termelőszövetkezete. — szalag —
