Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
FORGÁCS KAROLT: A koreszme nem varázsló ■B tudjuk csak, hogy mh termett itt bún nyáron át a rád agár —* kiket fél század béklyója fojtott, húzott. Mégis repülünk együtt e kar új-szárnyú sasaival; ml tadjuk csak, bogy mi e tenger szabad, zúgó hullámaival —« kik álmos, békanyálas álló tavak sík vizein eveztünk, tenyerünk mégis feltört, s belepte bőrünk ezernyi var. Ti húszévesek. az abszolút mértők jó ismerői vagytok, de nd azt is tadjuk: tíz abszolút, a múlthoz mérve, ötvenei ér, vagy talán százat la, és tudjuk azt is, bogy többe* ígér még! Ha száz ház épffl csak egy év alatt: kevés ex, de ha tudod, hogy harminc év dót* tíz év alatt sem épült ennyi itt, s a kubikus-talicska országot járt, tudod: abszolút ítéleted téves. fis mennyi még, ml bennünk tisztábban ég! Tudat-mezőnkön mennyi réteg fii, rontó évek zok hordaléka roskaszt, — vulkánok törtek évről-évre ránk —1 erőnk mégis évtizedekre vsa még; mert kit a edzett, s nem tornaóra, kemény vértek mögé húzódva St, FÖLDEÁK JANOS: a as ütéseket ha nem is nevetve — de bírta, s állta esihorduió foggal: nem fél, ha e kor fogja vallató ra. AU már járt a mélyben és magasban, tudja jól: nem varázsló a koreszme, de írányjel:'az embernek kell tenni, menni és futni, fogni és emelni, s mit megteremt, megosztozni csak az van! Nem a virág, a termés és a bankett a kezdet Ez mind a munka mögött van. Ki virágot tép és a zsákba markol először és azt hiszi, ez az élet: Az Igazságot sírva tudja majd meg. Nekünk, akik szárnyát jég fogta össze, mint túzokét, előbb olvadni kellett, és száradni és repülni tanulni, vén tolláinkkal újmódon evezni, hogy életünk magát e korhoz kösse; lépéseink tétova, ingó léptek voltak, s amíg járni jól megtanultunk: bőrünk selymét sebek vérezték, marták, és csont repedt. De nektek is maradt harc, mert üres földek várták az ekéket» s várják ma isi Szántani kell és vetni, betont keverni, téglát égetni, s rakni falat. Gépet termő gépeket gyúrni, dolgozni, munkát szülni a holnapnak, mert munka nélkül a holnap is semmi. Színház- és filmművészetünk húsz esztendeje Több e nap, mint ünnep! Több e nap, mint ünnep! Ezeréves múltunk véres viharában élni megtanultunk, akadályt sem féltünk, vissza nem fordultunk: forradalmároknak hű fial voltunk! Jogiért és hazáért soha annyi harcot nem vívtak még népek, s Európa hajszolt nemzet« közt egy nép úgy ki nem tartott, mint mi, mert bennünket igazságunk hajtott... Idegenek járma kölöncködött rajtunk, mások érdekéért áldoztunk és haltunk, úr-önkény is sareolt: szörnyű vámot adtunk, de országnak, népnek mégis megmaradtunk! Szolga-sorosot téptük széjjel; ezer évre jussolt sötétségből törtünk föl a fényre, és szabadságunknak legdrágább pillére! a bolsevik hősök fegyvere és vére.*» Történelem nincsen Magyarország nélkül — ha támadják: harcolt; ha becsülik: békül, s mert a mi világunk csak Leninnel épül, tudjuk, ki törhet ránk ádáz ellenségül, , Több e nap, mint ünnep, több, mert megújultunk, akadályt nem féltünk, vissza nem fordultunk, Magyarok, elvtársak! — ezeréves múltunk annyi viharából győzni is tanultunk! — Letartóztatták. Éppen őt Nincs talán itten nála bűmö- sebb? Ismerte jól ön is... („... ismertem én; igaz, mindig rendesen öltözött. Sohase láttam részegen. Az anyám napszámjávai sem maradt adós...”) — De hát.. Mi is jő! ismerjük egymást A titkár elvtárs édesanyja... — Igen, igeit., — hbteäea» egészen elrekedt —- édesanyám húsz évig mosni Járt magukhoz. Gál Csaba támadást érzett, rossz érzéssel, szorongva hallgatta a titkárt. — Magam is jártam valamikor Gál ügyvédeknél. Jók voltak hozzám. A kisasszony nemegyszer megkínált tányér levessel, ebédmaradékkal Nahát, nem azért mondom, jő ételekkel. S az ón anyám szerette őket. És önt is, Csaba úrfi... A másik most már mégiscsak közbevágott. — Bocsánat.., Most miért mondja így? Én arról igazán nem tehetek, hogy olyan világ járta. —Persze, hogy nem.., — Maron hangja halkabb lett, szavai lassúbbak, s nyomasztóan súlyosak. — Persze, hogy nem. De azért.. Miért nem köszönt maga sahase az én anyámnak? — Nem?! —Tudom, hogy szerette ma gát, otthon is emlegette, s dicsérte, hogy milyen szép, milyen helyes fiú. S maguknál, ha tehette, az ölébe kapta, szavamra mondom, engem sohase becézett így. •. Megvetette őt? — Megvetettem? ... — Igen. De én, .«zavatnra, csak — csodálkozom. . S valahogy. .. fáj egy kicsit. Maguknak minden szennyesét o mosta... hosszú esztendőkön át. A maga minden fehérneműjét, gyönyörű fehér ingeit. Még ma is azokban jár talán. És sohase köszönt neki. („Elég, elég, md ömlött ki belőlem? Hát azért ültettek en- |wn ide? Hogy ezt felhánytorgassam?... Nincs nagyobb bű nük? Ezt kérjem számon, éppen ezt, hogy nem köszönt?”) — Hát én most... Mit tegyek? Mit mondjak? Igazsága van — de mit tegyek? Bocsánatot kellene kérjek. Megteszem. És apámért könyörgök... Ö nem bűnös, nem volt fasiszta, nem követett el bűnöket a maga főének Is idegemül hangzóan mondta —, bánom, hogy felhoztam ezt a dolgot Elmúlt... Én is csupán ... zavarba jött, legyintett — Szavamra, szégyellem. Az ember annyit szenvedett és éppen ea a kis emlék, ez a semmiség ... Szóval, nem tudtam megállni, hogy elhallgassam. K‘ és életfelfogásának alakulását, formálódását is láthatjuk. Az élpuhulás, a közöny, a „lelki restség” jelenségével vitázik! egy másik törekvés: főként fiatalabb drámaírók, filmesek művei. így például Szakonyi Károly szép darabja, az Életem, Zsóka...! vagy az Álmodozások kora című film. Az erkölcsi kérdések köre azonban az utóbbi években kicsit beszűkült: a szerelem és házasság konfliktusainak ábrázolása, a „hálószoba-komplexum” szinte kizárólagos téma kezdett lenni már színpadjainkon és ez már iszony kicsit egészségtelen jelenség. ülőn kívánkozik, téma szerint is, jelentőségében is a történelmi tárgyú alkotások köre. A magyar dráma fejlődésének kimagasló állomásait bosszú ideig a történelmi darabok jelentették. A Fáklyaláng, Gallilei, A két Bolyai című drámák, vagy a filmgyártásban a Ludas Matyi, a Feltámadott a tenger, vagy a 39-es dandár művészi színvonalban és tartalmi súlyban gyakran megelőzte a mai tematikájú alkotásokat, de legalábbis azok méltó riválisa lett A történelmi múlt fontos eseményeinek felelevenítését a ma szükségletei és problémái indították meg: a Fáklya- láng-bam, vagy a 39-es dandárban más-más téma kapcsán — néha kerülő utat választva de mégis a szocialista fejlődés gondjai is helyet kaptak, és ea a forró aktualitás formálta ezeket a darabokat olyan jelentős művészi alkotásokká. Hangja elcsuklott. A párttitkár restelkedve félretekintett Hát ezt tanulta 6? így kell bánni az emberekkel? — Igaza van — hallotta a feldúlt fiatalember hangját. — Mivel is védekezzek? Ez így vol, ilyenek voltunk. Akik ránk dolgoztak, azokat semmibe nézitük. Ki gondolt arra, hogy a „semmi” végez el mindent Most, csak most gondolok erre. De sajnálom apámat — Rendben van — a titkár, Valósággal védekezett. S erre máris rádöbbent: — Kérem... — mondta ismét keményen, sietősen — ez az ügy nem rám tartozik. De azért... Megpróbálom. Szólóik az érdekükben. Ezt mondta és közben a fiúra pillantott, akinek arcán most már az elutasítottak sértettsége látszott. — Köszönöm... — mormolta csüggedten s kiment. A poéAz elmúlt húsz év a témák sokaságát szabadította fel, nemcsak a művészi rifeotá* szabadságának kibontakozását hozta meg, hanem az ábrázolás eszközeinek gazdag lehetőségeit is feltárta. Gyökeresen megújította a színpad és film forma* nyelvét széles perspektíván nyitva a szocialista realizmus kifejezési lehetőségei előtt Itt U talán a film járt rtöl Az öt---------------- •------» -»------* / — ■— »e s. ▼c nes Oß&sscaxi mimrbss az első „modern” képsaertoeaottel dolgozó filmek — a Körhinta, a Hannibál tanár úr, aztán az eOenfocradakan után Menteházi Pesti emberak-je hozta meg a színházi formaújitás első frontáttörését. A kíséri etekből érett megfontolás kristályosodott ki. Ma már olyan előadások tonnái modernségé mint a Rozsdatemető, vagy az Oldás és kötés korszerű filmlírája nem pajkos játék az eszközökkel» hanem az ábrázolt életanyag élményszerű kifejezését segíti elő. Ez a modern forma segíti a nézőt, hogy jobban, elmélyültebben és alaposabban láthassa világának arculatát, saját életét: nem a nézőt akarják elkápráztatni, hanem az életet akarják még láthatóbbá varázsolni. s végül, ami a legfontosabb: sikerült felnevelni az új közönséget is, azt a publikumot, mely értően várja és fogadja szocialista művészetünk újabb és újabb vívmányait. Ma már elég sokszor válik szellemi közüggyé egy-egy film, vagy színházi bemutató. Gondoljunk arra, a szinte országos vitára, mély a Párbeszéd című filmünket körülvette, vagy a Rozsda- temető körül fellángolt eszmecseréiére. A viták nem csupán a kritikusok körében zajlottak» hanem a közönség folytatta a vélemények és ellenvélemények csatáját. Ma már kezd értékmérő szerepet is nyerni a közönségsiker. Ugyanakkor ezen a téren van még tennivalónk is. Még ma is megbukik művészileg jelentős, gondolatgazdag» valósággal telített műalkotás» javarészt azért, mert nem tudtunk még formát és keretet találni a közönség befogadóképességének, ízlésének továbbfejlesztésére. Az eltelt húsz év. alatt született és formálódott szocialista kultúránk két legfontosabb művészete, az új színház és az úi film. Az elkövetkező esztendők művészi fejlődéséhez, az új tartalmi—formai problémák megolcTasához bátran meríthetünk a húsz év jelentős művészi hagyományaiból. A két évtized nemcsak kötelez, hanem segít és élőrelendit. Almási Miklós És elfogulatlanul felmérő számvetéssel tudjuk mérlegeim. Inkább a problémák mentén keresgélve, legfontosabb vívmányunk, hogy a közélet gondja és problémája helyet kapott a színpadon és a filmvásznon. A szerelmi háromszögeik, giceses bankigazgató-gépírónő limonádék és dzsentri romantikába mártott történetek helyett végre önmagát és saját világát láthatta a nép a nézőtéren. A Talpalatnyi föld, az államosított filmgyártás első, máig egyik legjelentősebb alkotása szimbólum is volt: valahogy egyet jelentett a földosztással, az ország igazi birtokbavételével: a kultúra meghódítását, magas színvonalú kisajátítását hozta. A színpadon és filmen fejlődésünk ellentmondásai, örömei és tragédiái fogalmazódtak meg, úgy, hogy a néző okosabb és tevékenységre éhesebb szemmel nézhessen körül saját világában és önmagában. A sematizmus persze a kozéletiség értelmezését is eltorzította, a „lakkozás” sokat rontott a művészi szemléletmód hatóerejében. De mégis született jó néhány alkotás, melyre ma is büszkék lehetünk, mert ma » halnak és lebilincselnek. Lassanként, főként az utóbbi nyolc élvben sikerült megteremteni azt az alkotói szemléletmódot, amely az emberek egyéni sorsát, szerelmének, munkájának gondját a nagy közéleti kérdések erőterében akarja bemutatni. Gondoljunk a Körhinta, vagy a Párbeszéd efmű filmekre. Az egyéni sorsok fordulópontjai, válaszútjai, az egyéni tragédiák eUentr mondáaai egyúttal fejlődésünk, közéleti gondjaink elemzései is lettek. Sarkad! Szeptemberé, nek parasztcsaládja, Mesterházi Pesti emberek-jének kis baráti társasága, vagy az Oldás én kötés dmú film orvosa egy. mer djut egy-egy ilyen egyéni válaszalthoz, ahol az egyéni gondok egyúttal társadalmi problémák körvonalait is kirajzolják. A néző izgalmas effl- . béri sorsot lát — és mégis köz. 5 életi gondok is foglalkoztatják, t Persze, a magas szintű művészi ► élmény síkján. I A másik Jelentés vfrí a mány: a szocialista < morál alakulásának nyomon (követése, ellentmondásainak és (pozitívumainak ábrázolása. • Alapfokon számos vígjátékunk, i filmbörieszkünk foglalkozott a í szocialista együttélés kialaku- Jlásámak mulatságos eUensman- í dósaival: Felfelé a lejtőo-től a t Két emelet boldogságon át a l Felmegyek a mániszter-ig. Sú- 1 lyosabb változatában ez a té- $ makör még izgalmasabb: azt í vizsgálni, milyen közegben í alakul, milyen akadályokkal, 5 milyen emberi ellenállással (küzd és hogyan formálódik az Juj etika. Az Kiveszett paradi- í csőmtől egészen Darvas József < összefoglaló drámájának, a í Részeg esőinek képsoráig ez a 1 kérdés áll előtérben. Ehhez a 1 kérdéscsoporthoz járul még Jegy másik is: a személyi kul> túsz torzításainak művészi-esn- tberi kritikája. Drámailag ez ’ annyit jelent, hogy milyen i konfliktus elé kerül az az em~ • bér, aki a szocializmus eszméi. Jnek megvalósítására tette fel j egész életét, de küzdelme so- j rán valahogy maga is részesévé ' vált a torzításoknak. Darvas Jó- j zsef már említett drámája veti Jfél a legélesebben ezt a prob• lémát, de erről szóit számos J érdekes, művészileg jelentős ) színmű is, többek között Gás- j pár Margit Hamletnek nincs ' igaza, vagy más kitekintéssel • Dolbozy Imre Holnap folytatjuk J című drámája is. } Egy másik síkon ezt a kérdést, az új morál születésének •konfliktusait boncolja az a tö- írekvés, is, mely az együttélés ■hétköznapi normáinak alakulá- ; sát követi nyomon. Hogyan for- Imálódik a házasság, szerelem, ja magánélet, milyen új vonásokat ölt az ember lakásának •négy falán belül? Gondoljunk i Németh Lászlónak például A .Nagy család című darabjára, vagy Hubay Miklós, Vészi End-7 I re drámáira. A forradalmár ma- ga tar tás erkölcsi elemzése mellett a kisemberek Botsának tamester lánya lopva utánanézett De a fiú most meg se látta már. „Biztos, hogy nem tesz érte semmit...” — gondelte —, »hiszen gyűlöl minket..." A főjegyzőhöz ment — ser idegen volt s tájékozatlan, alig két hete küldték a fővárosból; az nem tudott mást mondani, csak annyit hogy majd informáltatja magát Az- tán elment Kelemenhez; a2 jegyző korában, egy-két hónapja még, apjának így köszönt: »Alázatos tiszteletem!” Hatalma nincs már semmi, persze, de ügyes, okos — lám, máris hivatalt kapott A volt jegyző meghallgatta, fejcsóválva, részvevőén, s egy kis ijedelemmel Hát ha az ilyen csendes, eléggé passzív embereket lefogják, akkor még őreá is sor kerülhet — Az ügyvéd úr ártatlan — így biztatta Csabát — Lehetetlen, hogy ellene vádat emeljenek. Menjen el a rendőrségre, ott megtudja talán, történt-e feljelentés... Aztán oda Is «findest (haha. De a rendőrségig nem ju -: tott Mert apa és fia összeta-i lálkozott j — Mi tfirténf, «I»? — már-, már megölelte. De szégyenkezés fogta el Álltak egymással! szemben. j — Semmi, fiam. Csak ép-, pen... Valami információt ki-' vártak. Es azért hívtak be • — Azért? De hisz bekísér- j fék... : — És ha bekísértek? Téve • dés volt Maron István inter-! veniált miattam. De te... Mii az? Máris bűnösnek tartod, apádat! („Lehet, hogy bűnös vagy. apa... Mások baját gondját,j elhurcolását láttad, tudtad, i hallottad és te békén, jólla-j kottán jártál a kaszinóba, Ud-' varias voltál, kedves modorú, < engem is jól neveltél, csak azt j nem bántad, hogy keresztül-: nézek a mosónőn, meg a fián; — aki most kiszabadított.. .*> ‘ jVemnég egy ankéten vet- • L tem részt, színházba já- iró fiatalok vitáján. Mai témá- :jú darabokról, színházi produkciókról beszélgettünk, ami- I kor valakit, kicsit indulatosan, I kicsit csodálkozva megkérdeztem, miért van az hogy 1 az egyik legjobb falu- isi témájú darab még ma is . Sarkad i Imre 1951-ben bemutatott Üt a tanyákról című drámája? A kérdés persze nem i ilyen egyértelmű, heves vita is kerekedett belőle, de kicsit ! magamnak is el kellett gondol- i koznom a megjegyzésben rejlő problémán. Annyiszor kritizáljuk az elmúlt évtizedek irodalmi, színházi fejlődését, főleg a dogmatikus időszak kulturális jelenségeit, hogy lassanként elhomályosul szemünk előtt a mérték s nem vesszük már észre ez időszak valóságos értékeit sem. S lám, azok a fiatalok, akik számára ezek az évek már történelemként élnek, elfogulatlanabból ítélnek, számukra művészi élményt jelentenek az akkori nagy művek. Illyés, Szabó Pál, vagy Sarkadi stb. darabjai. A filmművészet fejlődésében még inkább él ez a probléma. Hiszen manapság alighogy túljutottunk a filmfejlődés hullámvölgyén — a Párbeszéddel, az Oldás és kötéssel, á Nehéz emberekkel — és ennek a szomorú helyzetnek fényében szánté rejtélynek tűnik, miként születhettek az ötvenes években olyan nagy sikerű filmek, mint az ÉletjéL, a Gázolás, a világhírű Körhinta, a Hannibál tanár úr, vagy a Bakaruhában. S egy-egy rádiófelújítás alkalmával még a korabeli színházi produkciókra is irigykedve tekinthetünk vissza: egy nagy sikerű Gorkij- vagy Csehov-bemutató mű vésd szín- vonalát még ma is megirigyeljük. Tehát, ha számos kulturális vívmányban jóvá! messzebb is tartunk ma, mint tíz, tizenöt évvel, ez még nem jelentheti azt, hogy azokat az éveket egyszerűen „le kell írni” a számlákról. Túlságosan egyoldalú lenne így a kép. S talán az ünnepi pillanat hozzásegít majd ahhoz is, hogy művészi múltunkat reálisabb szemmel, értékeket és fogyatékosságokat
