Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

Több olvasónk a Munka Törvénykönyve új rendelkezé­seivel kapcsolatban kérdéseket juttatott el hozzánk. A kérdésekre az alábbiakban edjuk meg a választ: A vállalat anyagi felelőssé­ge az üzemi balesetekért és más egészségi károsodásért. Az új rendelkezésekkel a vál­lalatok felelőssége is fokozó­dott. Általános rendelkezés sze­rint, ha a munkáltató az óvó­rendszabályokat nem tartja be, vagy a kötelező intézkédéseket nem teszi meg, és ennek követ­keztében a dolgozót üzemi bal­eset — foglalkozási betegség — éri, büntetőjogi felelősségén fe­lül, valamint kártérítési felelős­ségén kívül, a társadalombizto­sítási szerveknek is köteles megtéríteni a felmerült segé­lyezési költségeket, az esetleges nyugellátás összegét. Ha a dolgozónak kára kelet­kezett abból, hogy munkaviszo­nyában életét, egészségét, vagy testi épségét megsértette, a vál­lalat köteles megtéríteni a ká­rát. Amíg a korábbi rendelke­zések szerint a dolgozókra há­rult annak igazolása, hogy nem volt hibás, az új rendelkezések szerint a vállalat felelőssége objektív. Csak akkor nem fe­lel. ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső ok, vagy kizárólag a sérült dolgozó magatartása okozta. Mivel a szabályok szigorúb­bak lettek, a vállalat és a dol­gozó együttes érdeke tehát a fo­kozott munkavédelem. A munkavédelem egyes kérdéseinek szabályozásáról. A Munka Törvénykönyve az egészségvédelmi és baleseti ok­tatást széles alapokra fekteti, és részletesen előírja, a dolgo­zónak és a vállalatnak ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Mindezek a rendelkezések ak­kor szolgálják ténylegesen a dolgozók védelmét, ha azokat be is tartják. Itt válaszolunk M. N. gyön­gyösi olvasónknak, aki írja, hogy a baleseti oktatásban való részvételt elmulasztotta és ezért állását felmondta a vállalat. Sérelmesnek tartja a vállalat intézkedését és kérdezi, jogos volt-e munkaviszonyának meg­szüntetése? A Munka Törvénykönyve elő­írja a munkavédelmi szabá­lyok megszegőivel szemben alkalmazható szankciókat. (Pénzbírság kiszabása, fegyel­mi, büntető eljárás kezdemé­nyezése). A balesetelhárítási oktatás­ban való részvétel az egyes munkakörökben kötelező. Ha ennek nem tesz eleget a dolgo­zó, el kell tiltani a munkától. Erre az időre munkabér nem fizethető, és ha hibás abban, hogy az oktatást elmulasztotta, munkaviszonyát alkalmatlan­ság címén meg lehet szüntetni. Ha önhibáján kívül — betegség, iskolai élfoglaltság, stb. — nem vett részt a munkavédelmi ok­tatásban, akkor pedig más munkakörbe kell áthelyezni. Az 1965. január 1. előtt ön­kényesen kilépőkre vonat­koznak-e az új rendelkezé­sek? A módosító rendelkezés előtt — 1964, december 1. napján — önkényesen kiléptem a munka­helyemről. Ez év január 5-én léptem újabb munkaviszonyba. A korábbi, vagy az új rendel­kezések szerint kell-e elbírálni esetemet? — kérdezi Cs. E. hat­vani olvasónk. A módosító rendelkezések végrehajtásáról szóló munka­ügyi rendelet (Mü. M. R. 99. §. (2) bek.) értelmében a korábbi szabályok szerint az önkényes kilépőikre alkalmazott hátrá­nyos következményeket 1965. január 1. utáni időkre is alkal­mazni kell. Ez azt jelenti, hogy a korábbi Mt. V. 51. §-nak szabaőségkor 1 álozó rendelkezé­sét is alkalmazni kell pL ha a dolgozó 1964. december 31. napja előtt önkényesen ki­lépett és 1965. január 5-én lé­pett új munkaviszonyba, akkor az említett szabályoknak meg­felelően az 1965. és 1966. évre járó alapszabadságának csak a felét, kaphatja, pótszabadság­ban pedig csak egészségre ár­talmas munika címén vagy fi­atal korára tekintettel része­sülhet. A sorkatonai szolgálat munkaviszonyban töltött időnek számít-e? A korábbi rendelkezéseik szerint munkakönyvembe be­vezették, hogy a háromévi ka­tonai szolgálat alatt a munka- viszonyom szünetel. Mivel a jogszabáyban előírt két-, illet­ve háromévi folyamatos mun­kaviszonyom az új munkahe­lyemen megvan, kértem az el­vesztett munkaviszonyban töl­tött idők beszámításét. Minden korábban munkaviszonyban töltött és igazolt időt beszá­mították, a sorkatona szolgá­lat időtartamát azonban nem, mivel a munkakönyvemben a munkaviszony szünetelése sze­repel. A vállalat intézkedését sérelmesnék tartom, és kérde­zem, — milyen rendelkezés alapján fordulhatok jogorvos­latért? V. I. parádfürdői olvasónk sérelme jogos. Bár a korábbi rendelkezések szerint a sorka­tonai szolgálat Ideje alatt szü­netelt a munkaviszony és azt a munkakönyvbe is be kellett jegyezni. A vállalat tehát he­lyesen járt el akkor, amikor a szünetelő munkaviszonyt be­írta munkakönyvébe. Most azonban, amikor korábban munkaviszonyban töltött és el­vesztett idejének beszámításá­ra került sor — intézkedése törvénysértő, mert a Munka Törvénykönyve helyes értel­mezése szerint — figyelemmel az 1/1965. (II. 18.) Mü. M. szá­mú rendeletre is — a munka- könyvbe beírt szünetelő mun­kaviszonyt is be kell számíta­ni a folyamatos munkaviszony­ba, akkor, ha a dolgozó iga­zolja, hogy ez idő alatt sorka­tonai szolgálatát töltötte. Megjelent a JELENKOR áprilisi, ünnepi száma Változatos tartalommal, ter­jedelmes szépirodalommal je­lent meg a pécsi folyóirat áp­rilisi, a felszabadulás husza­dik évfordulójához kapcsolódó ünnepi száma. A lírai anyag­ban főként a sok fiatal költő jelentkezése figyelemre méltó. Akác István, Apor Péter, Ara­tó Károly, Hebest Károly, Bú­zás Andor, Galambost László, Kalász Márton, Kiss Dénes és Simor András verseit olvashat­juk. Rákosy Gergely, Tatay Sán­dor és Thiery Árpád novellái mellett Csuka Zoltán és So­mogyi Pál 1944—45-ös vissza­emlékezéseit, naplójegyzeteit közli a Jelenkor. A Művészet rovatból kiemelkedik Hars Éva tanulmánya A pécsi kép­zőművészeti élet húsz éve cí­men'. Ehhez az írásihoz kap­csolódnak a szám műmellék­leten közölt képei, amelyek a Pécsett élő festőművészek je­lentős alkotásaiból mutatnak be néhányat. Bűnözők régen és ma — Honnan származik a huligán szó, kik viselik és meddig — Vannak nálunk igazi huligánok ? — Néni! tudja kik azok a huligánok? Hallotta már ezt a szót? A fejkendőjétől, a szoknyá­jából alig kilátszó cipőjéig, talpig fekete öregasszony a piac egyik sarkában árulja a pattogatott kukoricát. — Nem hallottam én, ked­vesem. Nem tudom, kik azok... talán egyszer a rádió mondta? — Az előbb is voltak itt hu­ligánok — szól ki a mellette levő sátorból egy cukorkát áru­sító néni. — Hasonló a két asz- szony, de mégis különböznek: az „édességes” tíz-tizenöt év­vel fiatalabb, és hallott már huligánokról. — Azok a szem­telen 17 év körüli kamaszok. Itt lökdösik a vevőket, gúnyo­lódnak, belenvulkálnak a cukor­ka, csokoládé közé. Kinevetik az embert. Majdnem feldöntik a sátrat. Lopnak, majd elinal­nak. Az előbb is erre csavar­góit egy pár. naplopók, tenyér­bemászó a pofájuk. — Hát ezek a huligánok?! —• pislog a pattogatott kukorica mögül a néni. ★ Valóban ezek? „Tizenhét év körüli kamaszok...”? Mi a vé­leményük erről a 17 évesek­nek? Negyedikes Gárdonyi gim­nazisták — Deli Mária, Kissik Imre, Kovács Katalin —, saját korosztályuk között ^keresik” a huligánokat. Nem „találják", mert véleményűk szerint ná­lunk valódi huligánok nincse­nek, csak huligánkodók. Ezek feltűnően viselkednek és öltöz­ködnek. Szerintük a huligá­nok: egyéni érdekeiket a közös­ség érdekei fölé helyezik, ve­szélyesek a társadalomra. Aka­raterejüket vesztett fiatalok (Deli Mária véleménye). Örö­müket lelik abban, ha a tár­sadalmi szabályokat áthághat­ják. Életcél nélküli, Nyugatot majmoló fiatalok. Bűnözők. (Kovács Katalin.) Excentrikus felfogású emberek, akik állan­dóan beleütköznek a társada­lom erkölcsébe: nem dolgoznák rendesen, becsületesen (Kissik Imre). Mindegyikük a huligánok társadalmi veszélyességét emel­te ki. De csak a fiatalok lehet­nek veszélyesek a társadalom ra? Csak a fiatalok lehetnek bűnözők? Természetesen nem. De — 30 éven felüli ember, ha bűnöz is, nem kedvtelésből csinálja. A huligánok pedig szórakozás­ból bűnöznek — ez a vélemé­nye dr. Medgycsi Iván járás- bírónak —, a fiatalokra mond­hatjuk csak a huligán szól, il­letve a fiatalok bandájára. Az „öregek” a legritkább esetben verődnek bandába. Nálunk is vannak huligánok. Ezek szerint bűnöző és huligán között mégis különbség van. Pedig mindkettő bűnöző, csak az egyik öreg, a másik fiatal. (?!) A gimnazisták szerint csak huligánkodók, a járásbíró sze­rint huligánok is találhatók nálunk. Bűnöző-e a huligán? Van­nak-e „öregek” között; és ná­lunk? — Nem azonos a bűnöző és a huligán— mondja Újvári Ottó, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazgatója —, csak fiatalokra lehet használni ezt a szót, mert huligán tetteiket bandá­ban, együtt követik el. 15—20 éves korban pedig a bandába tömörülés ösztönös dolog. A huligánok korlátokat nem is­merő magatartásukkal, kirívó öltözködésükkel, teljesen fele­lőtlen tetteikkel csak pillanat­nyi ösztöneik kiélésére garáz­dálkodnak. Élvhajhásaó mun­kakerülők, akik tervszerűen, szervezettén hajtják végre min­denkit megbotránkoztató gálád tetteiket. Nyíltan, hogy min­denki felfigyeljen rájuk. Ré­gen huligánok nem voltak ná­lunk, ma vannak. A három negyedikes gimna­zista huligánkodónak nevezte azokat a fiatalokat, akiket igazgató huligánoknak. A főiskolás fiatalok — Do- nauer Gyöngyi, Paksi Éva, Tóth Géza — felfogása közel áll a gimnazisták véleményé­hez. Felfogásuk szerint a hűli- gánkodó egyéneknél a buta nyugatimádat és a ferde élet- szemlélet, a feltűnési vágy­ban, a különcködő öltözködés­ben. a nyegle, nemtörődöm, agresszív viselkedésben nyilvá­nul meg. Az ötvenes évek ele­jén ezeket jampecekriek hív­ták. A huligán sokkal több en­nél: a társadalom alja, mun­kakerülő, esetleg bűnöző. A huligán szó 56 után honosodott meg nálunk — egyezett meg a három főiskolás véleménye. De sokkal régebbi ez a ki­fejezés. Révai Nagy Lexikona szerint a huligán: ... „egy 1898- ban, London külvárosaiban felmerült szó...” Nem véletlen az, hogy- 1950 után honosodott meg nálunk ez a szó, hiszen olvassuk az Üj Magyar Lexikon meghatározá­sát: „Huligán: durvaságokra, erőszakoskodásra, kegyetlen­kedésre hajlamos ember; rab­ló, garázdálkodó, fosztogató, útonálló; a társadalomra ve­szélyes munkakerülő vagány, csirkefogó. A huligánok a tár­sadalom söpredéke, a csőcse­lék hangadói, vezetői ...” (56-ban éppen elég volt be­lőlük.) Vajon mi a véleménye Né­meth Tibornak, a megyei KISZ-vb agitációs és propa­ganda osztálya vezetőjének ar­ról, hogy csak a fiatalok lehet­nek-e, bűnözők-e, nálunk van­nak-e, régen voltak-e huligá­nok? — Egyáltalán nem függne!!: az életkortól a huligán jellem­vonásai: lopnak, csalnak, ha­zudnak. Egerben és a megyében nincsenek huligánok (!), huligánkodó is kevés. Az utóbbiakból a bűnö­zés révén lesz huligán. Termé­szetesen voltak régen is huli­gánok, legfeljebb nem így ne­vezték őket. A legilletékesebbeknek és a lexikonnak igazat adhatunk. De a közvéleményben még másképp él és még egy darabig másképp is fog élni a huligán kifejezés. Erre a szóra min­denki előtt garázda, szemtelen- kedő, feltűnősködő fiatal képe fog megjelenni, ugyanúgy, mint ahogy az édességet áruló néni a piacon elmondta. Berkovits György BAICZER EltWE'R: 11. Mindketten lehajtották a fejüket. István viaszsárga arccal, előreesett vállal ült. Egyszerre sajogni kezdett minden gyógyulófélben levő sebe. A lány nem nézett rá és nem vette észre a szavai hatását. A prof ment át a kerten. Civilben, könnyű felöltővel a karján. A ku­tyák feléje rohantak a virágágyakon, bokrokon át. — Hol van az asszonyotok? Szánja felállt. S az apja elé sie­tett. A professzor megcsóválta a fe­jét. Odament a pádhoz. — A kutyáid hűségesebbek hoz­zám és jobban szeretnek, mint te .. — Ugyan, kedvesem! Szerethet té­ged jobban valaki, mint én? Bo­csáss meg! Elbeszélgettük az időt, pedig érted jöttem. A professzor Istvánra nézett. — Kimerítetted a betegem. Rosszul wart? — Megfogta a pulzusát. — Be­kísérnéd a kórterembe, Szonja? Vagy hívjak valakit? István összeszedte magát. — Köszönöm. Azt hiszem, egye­dül is be tudok menni. — Bekísérem! Támaszkodjék rám! A professzor leült a padra. A két kutya, mint két mozdulatlan őr, ott állt mellette. S néztek a lány után. István fáradtan vonszolta magát. Arcán torz fintorrá vált az erősza­kolt mosoly. Szonja érezte, hogyan súlyosodik rá a férfi. A bejáratnál egy lábadozó átvette, szólt a nővér­nek és ketten bevezették. Amikor már elnyúlva, behunyt szemmel fe­küdt, a lány az ágya szélére ült. — Nagyon sajnálom magát.*, mi a keresztneve? — István — súgta, de a szemét se nyitotta ki. — Nagyon sajnálom, István, — kezdte újra a lány, — nem tudtam, hogy ilyen gyenge még. Ostobaság volt tőlem annyi rémhírt leadni. Most mit tegyek, mondja meg? — Semmit, kévés Szonja — sza­bad így szólítanom? — Riadt, bol­dogtalan pillantása a lány szívébe hasított. — Majd máskor! Holnap eljövök és vidámabb dolgokról beszélge­tünk. Akarja? — S mielőtt a fiú fe­lelt volna, lehajolt és futó csókot lehelt a homlokára. István észre sem vette a lány bú­csúját. Az agyában, szúró fájdlaom mai lüktetett a kétségbeesés. Feri. szegény, jó szívű fiú. Most minder,, szörnyűség eszébe jutott, amit a Gestapo kegyetlenségeiről hallott. S ő maga? Most már nem mehet haza a háború végéig. S Emivel mi lesz addig? Ki tudja, nem állnak-e boisz- szút rajta is? Internálják. Vallat­ják... Ép keze ökölbe szorult a te­hetetlen iszonyattól Az osztályos orvos altatót rendelt neki Elaludt. De álmáiban is szenve­dett. Másnap belázasodott. A profes­szor nem engedte be Szomját a kór­terembe. — Rossz hatással vagy a bete­gemre! Szonja bevallotta apjának a be­szélgetésüket A professzor a fejét csóválta. — Korai wk még rázúdítani ilyen fájdalmat. Egyelőre csak kelle­mes dolgokról beszélgess vele. — Hát mi lehet ma kellemes, amikor dühöng a háború, — tört ki keserűen a lány. „ István magányosan üldögélt. A prof. megkülöböztető bánásmódja valahogy távol tartotta tőle a bete­geket Elhagyatottnak és árvának érezte magát. Emi emléke vele volt állandóan mint az illat az orgona- bokrok körül A zöld padom ült újra. Szemben az aranyeső már elvirágzott. Bús, zöld levelei sötét lomibsátort alkot­tak. A méhek a pitypang porzóit ra­bolták. Lepkéik kergetőzteík gondta­lanul. Olyan szívet megindítóan békés és minden rosszat tagadó volt a ter­mészet István félsahajtott A kezefején valami hűvöset ér­zett Egy nedves orr dörgöiőzött le­csüngő tenyeréhez. Az egyik orosz agár ismerősen köszöntötte. A ma­tyóim nagyszerű emiberisimerők. Lá­tom, jobban van. Kezet nyújtott Fesztelenül leült a padra... Az egyik kutya István lá­bához telepedét! Hosszú fejét az ölébe fektette. István öntudatlanul simogatta a kutya selymes tapintású fejét Egy ideig szótlanul ültek. István élvezte a békesség csendjét, Már nem. érezte a magányosságot Szonja kedvesen rámosolygott. — Tényleg jól érzi magát? Elég erős már ahhoz, hogy egy Ms kirán­dulást tegyen? — Ne tréfáljon velem, Szonja! Hói vá mehetnék én innen? Elsősorban hadifogoly vagyok, másodsorban be­teg. — Ezt mind tudom! S ma estére mégis elviszem innen. Kocsival jöt­tem. Apa beleegyezett hogy eljöjjön hozzánk. Egy pár jó barátunk lesz csak. Kapnak teát és elbeszélgetünk. Nem árt, ha megismer minket, oro­szokat. közelebbről. Higgye ed. nem vagyunk emberevők. István hálás, meleg mosollyal né­zett rá. — Maga és az édesapja nagyon iók. Soha nem fogom elfelejteni Szonja. S ha egyszer hazakerülök és béke lesz... — Ne ártól beszéljen, ami majd valamikor lesz, hanem arra feleljen: eljön-e? — Boldogan! De így, kórházi ru­hában. talán mégsem mehetek... — Nem hát! Hoztam egy nadrá­got, és egy inget. Sőt, egy csinos övét is! Most minden rendben van? Ja, a cipőjét megkapja. Kétkerekű homokfutóva] menteik. Szánja hajtotta a kis izmos lovat Tiszta, rendes falun mentek keresz­tül. Apró házak lapultak az út men­tén. Az utcán asszonyok és gyere­kek siettek. Férfit nem látott egyet se. Mikor István újra kimehetett, vi­rágdíszben pompáztak az orgona­bokrok. Illatfelhőket csapott arcába a szél. Szerelmes bódulatban várta á megtermékenyülést az egész kert, a határ és a világ. Csak az emberek gyilkolták egymást továbbra is... A kertben lábadozók sétáltak. Ol­vasták az újságot, vagy levelet írták. sók Szonja mellett jött feléje. A lány mosolygott Fehér, hím­zett ruha volt rajta. Szép nyaka sza­badon fehérlett. Az arca piros volt és a pillantása István szeméiben ku­tatott — Castor, úgy látszik, megbarát­kozott magá val ! Ez jó jel A ku­A ház, — ahová behajtottak — hosszú, sokablakos, tornácos udvar­ház volt Szép kerttel. A nagy, tágas szobában, kemence­szerű agyagkályháiban égett a tűz. A professzor csellózott és két idő­sebb férfi hegedült. A kanapén nők, férfijaik ülték, csendes elmélyüléssel. (Folytatjuk,} Huligánok és huligánkodók Válaszolunk munkaügyi kérdésekre

Next

/
Thumbnails
Contents