Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
Á barátság szomszédsága a szomszédság barátsága iá 99 Korunkban, a távolság fiktív fogalommá vált. Földrajzilag is, — a diplomáciát tekintve is. És fiktív fogalommá a barátság, a szocialista tábor összefogása tekintetében is. Ami Vietnamban történik napjainkban, az nem egyszerűen „távol—keleti” probléma, hanem organikusan „eurccentri- kus” is, sőt az egész világ sorsát érintő probléma is, mert a béke egyetemleges^ ma már nem elhatárolható,, mint ahogy a „helyi” háborúik is magukban hordják annak a veszélyét, hogy világháborúvá fejlődhetnek. S nem tőlünk mesz- sze eső tragikus eseménysorozat azért sem, mert a szocializmust építő vietnami nép, túl a földrajzi távolságon, a „szomszédunk” az élvekben, a holnap közös céljaiban. Mindaz, ami most Vietnamban történik, kissé Goethe Bűvészinaséhoz hasonlít: már megindult a söprű és a vödör és a bűvészinas elfelejtette a megálljt parancsoló varázsszót. „... a vietnami háború irányításában a diplomaták nem csinálták meg a házi feladatukat— jegyzi meg mintegy erre a gondolatra célozva Walter Lipmanm a New York Herald Tribune hasábjain. A dél-vietnami partizánok elleni harc, amely már a kezdeti szakaszában sem csak segítségnyújás volt a Saigon i rezsimnek, mint sokkal inkább az amerikai presztízs és befolyás biztosítása, fokozatosan átterjed az amerikai külpolitika és katonai koncepció következtében egy baráti és békés ország területére. Vészesen kezd mindaz megvalósulni, amit Goldwater harsogott kortesbeszédeiben, s amit minden kortesbeszédében Johnson visszautas!tott, mélységesen felelőtlen politikának jelölt meg, — s teljesen igaza is volt. Ezt az igazságot ismerték el elnökké választásában az amerikai szavazók, akiknek jó része most értetlenül szemléli ezt a szennyes háborút, amelyben Goldwater ellenfele Goldwater politikai végrendeletének végrehajtója lett. „Az Egyesült Államok kormánya már eljátszotta minden jogát ahhoz, hogy Anglia ro- konszenvét élvezze a vietnami ügyben". Ezeket a sorokat egy tekintélyes angol polgári lapból idézzük, a New Statesman- ból és rögtön hozzátehetjük, hogy az elkeseredett és elvakult' preszrtizspolitika mélységes undort váltott ki — Nyu- gat-Németországot kivéve — egész sor más nyugatig kapitalista országban is. A józan és reális politika a világ békéje megköveteli a tárgyalásokat, a genfi egyezmények tiszteletben tartását Johnson nem is véletlenül volt kénytelen éppen legutóbb használni ezt a szót: „tárgyalások”... De, hogy mit és mennyit ért e fogalom alatt, tökéletesen példázza, hogy a világ ^ hírügynökségei e johnsoniádával párhuzamosan röpítették szét azokat a híreket is, amelyek Észák-Vietnam újabb tenor- bombázásáról számolnák be. Az újabb és újabb rohamosztagok partra szállítása Dél- Vietnamban, a meg-megújúló bombázások egy független' és békés ország ellen, a „háború kiterjesztésének” csökönyös politikája azonban már kirobbanásának pillanatában magában hordta e tervek pusztulásának csiráit is. Dél-Vietnam népének mélységes jgyűlölete a senkinek sem kellő saigani rezsim és támogatói, az amerikai imperialisták iránt, már egymagában is fémjelzi, hogy olyan lóra tettek a Pentagonban, amely már az induláskor az utolsókat rúgta. Az a naiv elképzelés, hogy a szocialista táboron belül meglevő elvi viták hátán be lehesen masírozni egy szocialista országba, s az a másik, amely vészesen emlékeztet, sőt „túlteljesít” egy rossz emlékű és dullesinek nevezett szakadékszéli politikát, amely az erő pozíciójából óhajt diktálni a világ immáron nagyobbik részének — kudarcra ítéltetett a fogamzása pillanatában. A világ haladó közvéleménye és nem utolsósorban a szocialista tábor ereje és egysége a háborús erők megfékezésére, az agresszorok „kioktatására”, — döntő biztosítékot jelent a békét óhajtó milliók számára. A barbár bomba- napalm- és — a még fasiszták által sem alkalmazott — gáztámadásokat nem nézik tétlenül Észak-Vietnamban, s van és lesz is segítség ahhoz, hogy mindenfajta háború ízlelgetésétől elvegyék a kedvüket az agresszió híveinek. Földrajzilag sincs ma már messze Vietnam, de a barátság közvetlen szomszédunkká tette. önvédelemből sem mindegy, hogy „szomszédunkban” mi történik, s különösen nem, hogy mi: barátunk háza táján. Ezért is figyeljük és lehetőségeink szerint támogatjuk Vietnam szabadságát és békéjét. Mert a mi békénkről és szabadságunkról van szó! A tűzzed lehet játszani. De előbb, vagy utóbb fel jaj dúlva kell tudomásul venni, hogy a tűz — nem játék. Gyurkő Géza APRÓCSKA HÄZ, amit „az idő, e vén sas” megrugdosott. Párából bontakozó tavaszi délelőtt, az égen felhőket kerülget a nap. házigazdánk azt mondja: — Itt az „asztalszögben” ült Déry Tibor, az író. Bort ittunk és elmondtam neki azt a rettenetes ítéletidőt. Azt a nagy telet ... Most is bort iszunk. Valódi szilvásváradi bort. Színe, akár az alvadt véré. És minden korty szőlő ízét lopja a szánkba. — Kórházban feküdtem. Az orvos egyszer azzal állt az ágyamhoz: „Van egy könyv magáról”. Van egy könyv. És egy film is, amelynek címét is az ő neve ihlette: Simon Menyhért... születése. Simon Menyhért vendégei vagyunk Szilvásváradon. Hetven esztendő nyomja a vállát. Haja deres-ősz. És szeme udvarában állandóan ott ül a mosoly. Még emlékszik a kalandor iparmágnás lovag Wessely Károlyra, aki a bélapátfalvi cementgyárat „csinálta” s akié a birtok, a kastély volt az őrgróf Pallavicini előtt. — Eleonórát nagyon szerettem ... Formás volt és még most Is urasan tartja magát.. Eleonóra — mozdony. Kis gőzmozdony. 0 J / # yl/í/V//A ~ * - mw tm Gépek sorakoznak a Horti Gépállomás hosszú javítóműhelyében. Itt egy Utos megfiatalított gépteste csillan, amott tönkrement lánctalpak vámok gyógyításra. Kalapácsok és fúrók zörögnek, az egész szerelőcsarnokon végigdübörög a munka zaja. Szimpatikus fiatalemberrel találkozom a műhelyben: Kapós Mihály főmérnökkel. Szobájában békében vagyunk a gépek zajától, de nem a két telefontál, amely szinte percenként csörög Tulajdonképpen nem mérnöknek készült. Újságíró akart lenni és az írással próbálkozott. Az élet azonban néha furcsa dolgokat produkál. A jeles érettségi után a Gödöllői Agrártudományegyetem gépészmérnöki karára íratták be szülei, ahol egyszerre a gépek, a számok világába került. 1962-ben végezte el az egyetemet, aztán egyévi gyakorlati munka után „karriert” csinált. Csodálkozva néz rám. Van nálunk karrier? Csinálhat nálunk valaki egyáltalán karriert? Csinálhat! Kapos Mihály huszonnégy éves korában lett a Horti Gépállomás főmérnöke, kétszobás szolgálati lakással, havi háromezerrel. Nyolcvanöt műhelymunkás, negyvenöt traktoros. művezető és technikus dolgozik irányítása alatt. napról napra Jobban gépesedó mezőgazdaság óriási lehetőségeket kínál. A mezőgazdasági mérnökképzés is friss még, alig néhány éves múltra tekint vissza. A fiatal szocialista nagyüzemeknek jól képzett szakemberek, mérnökök kellenek, akik megoldják a gépesítés nagyszerű terveit. A pályaválasztás azonban egymagában kevés. A tudás, i rátermettség, a szándék az amely előrevisz. A bizalom, ? fiatal erő megbecsülése pedig ami előresegít. A bátor nagy vonalúség, amely milliós értékeket, egész népünk ügyét szolgáló terveket bíz egy huszonhárom éves fiatalemberre, Egy frissen végzett gépészmérnökre is. A szobába a nyíló ajtón át behallik) kintről a munka zaja A fiatal főmérnök asztalán tervek, számítások A gépállomás az átszervezés időszakát éli. Hont a megye egyik gépjavító központjává váJhta, amely speciális feladatot is kap. Itt végzik majd a lánctalpak javítását Az ehhez szüksége® új gépek és szerszámok megtervezése, létrehozása pedig mérnöki munka, — a javából. A munkáról a fiatal főmérnök magánéletére terelődik a szó. Nemrég nősült. Felesége Gyöngyösön orvos. Szeretik a televíziót és talán legjobban az új autót, amelyel alig két hete vásároltak. Elbúcsúzom. A kék Moszkvics kigördül a kapun. Kapos Mihály főmérnöknek ma sietős a dolga. Várja a felesége. Ö is vezetni tanul... , Szalay István Holnap mutatkozik be Egerben: Oj, figyelemreméltó, nagyon érdekes kezdeményezéssel lépett fel a TIT Heves megyei szervezete: új irodalmi sorozatot indított be a „Modem dráma” címmel. De nem ismeretterjesztő előadások keretében, hanem egy hazánk^ ban még gyermekcipőben járó színpadi formában: felolvasó színpadi jellegben, legismertebb művészeink tolmácsolásában. A sorozat első előadására holnap este fél 8-kor kerül sor Egerben, a zeneiskola nagytermében. Felolvasásra kerül Dürrenmatt Fizikusok című darabja a Nemzeti Színház művészei, Básti Lajos Kos- suth-díjas, kiváló művész, Ko- hut Magda, Töröcsik Mari, Bodrogi Gyula, Hindy Sándor, Somogyvári Pál, Till Attila. közreműködésével. A bevezetőt dr. Ozsváth Béla, a Nemzeti Színház fődramaturgja tartja Dürren- mattról, a filozófiai színház megteremtőjéről — ezért alkalmas különösen a darab felolvasó színpadi előadásra —, aki darabjai középpontjába az emberiség sorsát állította; a darabról — amely sikert aratott a világ legjelentősebb színpadain —, mélynek hőse három világhírű fizikus, akik a világgal megh ason lottak, mert rájöttek arra, hogy a kapitalizmusban a tudomány is üzleti célokat szolgál: és ez oldalról fenyegeti a világot a pusztulás. A sorozat következő előadása — a szerte a világban nagy vitákat kiváltott — Hochhuth Helytartó című alkotása. liiPÜJSSG 3 1965. április 1L, vasárnap — Mehet az újabb csoport 5 — harsant fel az udvaron egy> küoáka-f ührer, és kiürült a ? játszótér és olyan iszonyatos 5 csend lett, hogy mentek a kis) parányok az SS-ek között s ai pettyes labdák odagurultak az? új csoport elé. S — Ezek majd délután men-> nek. \ Hazatántorogtam a blockba, S s Olgát már nem találtam és) nagyon sűrű, fekete füst jött a> kéményekből... ? A meghosszabbított programs három hónapig tartott \ — Vége lesz nemsokára —\ biztattam magam és nem tud-? tam, hogy a lágerre, vagy az| életemre gondolok. S Úgy emlékszem, akkor már? csak vánszorogni tudtam, s mi- £ kor ianuár közepén nyugat fe.s lé indítottak, én is beálltam a> sorba... Hátha... És ment a? láb, ahogy hajtották és ván-£ szorgott a halálmenet, és eles-' tek és lőttek, újra kihulltak, újra lőttek... j Mikor már nem bírtam to-v, vább, egy szénakazalban búj-| tam éL t — Szökni akarsz, zsidó? < Pedig anyám milyen szép? szoknyát akart venni nékem ^ — futott vissza az életem egy? pillanatra, s aztán sötétségi lett; csillag nekiüli sötét '■ tem, s 6 billegő, táncos mozdulatokkal ugrálta körül az ágyam; és kacagott és kopasz volt, és kacagott és rongyai olyan feketék voltak, mint a krematórium füstje. — Nézd. mennyi kedves kis patkány! Majd befogom őket egy szép-szép kocsiba es hazavisznek Norvégiába... Mikor összeesett, föltettem az ágyra, megsimogattam, s nevetett, rettenetesen nevetett... — Gyerünk — szólt be a barakkba egy géppósztolyos patkány. — Várnak, kis zsidó — röhögött, — már nagyon várnak ... Két napig örültek nekem. Nem tudom, hányán. Az Olga útja... Igen, enni adtak, többet, jobbat, meg harisnyát is kaptam, szoknyát is... Föl nem vehettem. Megkértem az egyiket: — Nem bírom tovább, engedjetek ki! A legvadabb válaszolt: — Kimehetsz a játszótérre a gyerekek közé. Nézd, hintáznak és kerek labdák után futasd , .j 1 ».jIl. ____ PA PP MIKLÓS: Novella, bevezetővel rémhírekkel, megállapítom, hogy sem a magyar hatóságok, sem egyetlen magyar embernek kezéhez zsidóvér nem tapad. — Anyám! Becsapódtak a vagonajtók. ★ — Te Jobbra mész! — kiáltott az élosztó tiszt — Nekünk fogsz dolgozni, kis zsidólány. Nem vágjuk le a hajadat, harisnyát is kapsz majd, s szók. nyát is hozzá. — Anyám! Tetves szalmazsákon hánykolódtam reggelig. Amikor föl- óbredtem a kábultságomból, egy lány vánszorgott hozzám. — Olgának hívnak, norvég vagyok és hamar haza fogok menni. — Kopasz fejű csontváz reszketett a szememben. Rongyok lógtak a testén, s lábai, akár a téli faágak, döbbenetesen vékonyak és sebesek voltak. — Már nem tarthat sokáig, a százhuszonharmadik vonást véstem a falra. Haza megyek, haza — és úgy nevetett, kaca- Bott boMoean. hogy sarai fcead. — A mai nagy átalakulásnak az erkölc9 forradalmának kell lennie! —.S a Wölkischer Beobachter újra idézi a hóhért: — Mögöttünk az eszményi világ áll... így kezdődött a történet. Anyám szoknyát akart venni nekem. — Sárga csillagosokat nem szolgálunk ki! Lehajtott fejjel sunyítotíunk ki az üzletből. Anyám megszorította a kezem. — Majd elmúlik — nyugtatott —, csak addig maradjunk. Másnap már jöttek értünk. Nem volt csillag — ott fönn. — Indulás — kiáltott a csendőr. — Mentek mindany- nyian! — De én szoknyát... «költött anyám. A lövés után arra emlékszem. hogy bedobtak a többi közé. A pályaudvaron egy újságárus rekedten kiabált: — Itt a Magyarság legfrissebb száma; az államtitkár nyilatkozik: Keresztény lélekkel végezzük kötelességünket Szemben a külföldön fjesrtrtt Húsz esztendővel ezelőtt, 1945. április 11-én felkelés I tört ki a buchenwaldl koncentrációs táborban, s ugyanezen a napon szabadították fel a mauthauseni koncentrációs tábort. 1944 májusa. Az Üj Magyarságban vitéz Endre László államtitkár nyilatkozik harmincnégy város gettójában tett szemleútjáról: — Olyan intézkedéseket foganatosítottunk, melyek mindig emberséges eszközökkel és hz erkölcsi tényezőknek figyelemben tartásával történtek. Báky László a következő napon: — Az országból minden fesidót ki fogunk telepíteni, hem marad közülük hírmondó sem. Állíthatom, hogy ez olyan jelentős esemény a magyar nép élete szempontjából, amelyhez hasonló évszázadok óta nem történt Ugyanaznap Endre László megnyugtat: — Gondoskodás történt, hogy fa zsidókkal való bánásmód kifogástalan legyen. A szemérmetlen Göbbéls a Das Reich ben: — Az ellenség háborús szellemünk magas színvonalán csodálkozik. Mi mindig arra törekedtünk, hogy a háború lovagi as formák között folyjon. Az Esti Ű jség sem marad éL: Do miént és hogyan csinálhatott karriert Kapos Mihály? A pálya, amelyen elindult, szerencsés. A fejlődő és A felolvasó skinpad Eleonórához fűződik Simon Menyhért sugárzó korszaka. — És őt sem kímélték a németek ... KATONAI PARANCSRA lőszert szállítottak a keskeny vágányokon, a Bükk-fennsíkon kiépített német állásoknak. Mikor a lövöldözések mind közelebbről hallatszottak, Simon Menyhért égyre csak mozdonyára gondolt S míg a masiniszta életét mentve bújt, nehogy elhurcolják idegen földre, a fejvesztve menekülő nácik Eleonórát is felrobbantották. Mikor 1945 január másodikén Simon Menyhért munkába ment, még akkor is ott állt a fűtőház előtt, bénán, szétron- csoltan. Özdon hozták aztán rendbe s még most is használható, pedig 1908 óta, hogy a kis erdei vasút megépült, jócskán megszaladt az idő. — Eleonórával vittem az orvost meg a bábaasszonyt is a sikló alá. Akkor, amikor Kovács Lajos erdész felesége oda- fönt a síkon szülni készült... 1950 rettenetes nagy telet hozott. Harmincöt—negyven centis hó borított be mindent és csak esett, esett. Január 25-e táján lehetett. Simon Menyhért este fél 7-kor hagyta ott mozdonyát, tette le a napi szolgálatot s még jóformán el sem aludhatott, 11 órakor megzörgették az ablakát. „Öltözzön fel, Kovácsné babánk, vezesse a mozdonyt a sikló alá!” Térdig gázolt a kavargó hózáporban, a hófúvásban. Rendbe szedte a masinát, s akár indulhattak volna, de hát az orvos nem volt sehol. Nagy sötétben, hajnali fél hatkor vijjogott fel az Eleonóra gőzsípja, s a kis szerelvény elhagyta a telepet — Velem volt Árpád fiam... Bak Lajos rakta a kazánt, s a két fékező Boros Ice Károly meg Szedő Károly. — ... A siklói pályán lassan, nehezen tudtunk haladni. Nem a teher miatt, azt bírta Eleonóra, mert csak egy kocsit akasztottunk, abban ült az orvos meg a bába. Nagy volt a hó, szinte betemetett minket is. Sokszor meg kellett állni, mert nem mehettünk tovább s akkor gyerünk a lapáttal, hánytuk a kutya havat. A sikló-alsót mégis elértük baj nélkül. Onnét már gyalog vágtak neki az útnak, a sikló-felsőig. De nem a meredeknek mentek, akár a filmen, hanem a hosszú, kanyargós ösvényt keresték meg. Ott mondta a bábaasszony, letekintve az irtóztató mélységbe, a féhezőnek, Ice Károlynak, hogy „Károly, hadd kapaszkodjam magába! Elég embert segítettem életre, vihetek egyet a másvilágra is!!” A sikló-felsőnél szánkó várakozott az orvosra és a bábára, a szánkóval Petőfi Sándor volt. Petőfi, ez a neve valóságosan. Él még Bánkú ton, ott a turistaháznál ko csis a mai napig Ennyit csináltam, ennyit tudok... SZERÉNY, CSENDES ember Simon Menyhért. Azt az útját sem számítja másnak, amellyel életet segített menteni. Nem számítja másnak, mint munkának. „A tarisznya mindig a nyakában volt”, így mondja munkásesztendőire visszatekintve. Dicsőségre, hírnévre soha nem vágyott. Tisztelettel vette, hogy alkotásának az ő nevét kölcsönözte az író Déry Tibor. Simon Menyhért születése. Kevesen tudják, hogy az a Simon Menyhért, aki a filmben szerepelt, a valóságban csupán mozdonyvezető volt. Az is maradt, amíg ereje bírta. — Fiú, vagy kislány született Kovács erdészéknek? — Kislány. És az Ilonka nevet adták neki ... — Látta-e Ilonkát, Menyhért bácsi? — Egyszer találkoztunk a fennsíkon, a csurgói forráskút- nál. Négyéves forma volt már. Pufók, szőke és kék szemű ... — És Bandi, a szarvasbika? — Még láttam azt is életben. Szelíd volt, nem félt az emberektől. Gyönyörű fej díszt rakott fel, és ez lett a veszte. Szarvasfoőgéskor az egyik vadász véletlenül lelőtte. (Mesélik, hogy Hármaskúton, a Faktor-réten építették fel a „filmes házat”. Bandi, a szelíd szarvasbika sehogyan sem akart bemenni abba a műépületbe, hiába csalogatták, nem mozdult, nem volt kiváncsi az ágyban fekvő Mészáros Ágira, áld az erdészfeleséget játszotta. Erre Bandit, Kovács Lajossal együtt felvitték Pestre s a filmgyár udvarán építették fel a műházat. Bandi szarvassal ott se nagyon lehetett szót érteni. Végül úgy ment be a szülőszobába, hogy gazdája, Kovács erdész az ágy alá bújt, s onnét szólítgatta...) APRÓCSKA HÄZ, amit az idő, e vén sas megrugdosott. Itt él Szilvásváradon Boros Simon Menyhért, nyugdíjas mozdony- vezető. — Kik az utódok? — Hét mozdonyvezető van most a vasútüzemnél. Az én építményem mind... én építettem őket. Ez Simon Menyhért alkotása: hét utódot nevelt. És erre büszkébb, mint a filmre is, amely világgá repítette egyszerű nevét Pataky Dezső Simon Menyhért vallomása
