Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-10 / 85. szám

AZ ÉJSZAKA VILÁGA Kérdezhetné valaki: riport - filmről, amelyben a világváro­si éjszakák élvonalbeli látvá­nyosságaiból is a legsűrítettebb a legkidolgozottabb, a leghatá­sosabb (és még sorolhatnék sok más felsőfokú jelzőt) pillanato­kat, perceket örökítik meg a film jeles operatőrei, lehet-e tulajdonképpen kritikát írni? Hiszen minden szám a maga nemében mással egybevetve és önmaga értékével mérve is att­rakció. Gondoljunk a párizsi táncosokra, a nagyszerű zene­bohócokra. Osaka gésáira, Ho­nolulu, Singapore éjszakai jele­neteire, a Harlemi Apolló szín­házra, a mexikói énekesnőre, Acapulco fiatalemberének ha­lálugrására, a Los Angeles--! vadnyugati romantikára, a bálnáéi rkuszra, a miami vízi­balettre egy szálló tizennyolca­dik emeletén, Las Vegas utcai nevűjére, vagy eszeveszett szín­padi kánkánjára — mind­mind drága és szemet kápráz­tató mulattatás. Ide nem illik fontoskodó gáncsoskodás, feles­leges a dicséret is: a nézők a fény és a mutatványok hrftása alá kerülnek és nem is szaba­dulnak alóla másfél óráig. Mégis írni kell e riportfilm­ről! A bevezető mondatokban azt ígéri a képet kísérő magya­rázó szöveg, hogy a film elve­zet a világvárosok éjszakai éle­tébe, az illúziók, az álmok, a képzelet világába, ahol nin­csen nappali szürkeség, mun­ka, gond — a nappalt elfelej­tik az emberek. Ezet nem hi­szem el. Most ne beszéljünk azokról, akik ezeket a produk­ciókat sok ok miatt nem lát­hatják, vagy nem is akarják látni. E látványosság-sorozat­ból csak kettőt emelnék ki: a koppenhágai utcai mutatvá­nyost a két karddal és az aca- pulcói indián fiút, aki a sziklá­ról két égő fáklyával a tenger­be veti magát. A nagy mutat­ványok. mögött ott leselkedik a halál, mert éppen a leggondat­lanabbnak látszó pillanatokban jutunk olykor a legközelebb a pusztuláshoz. Ki mulat itt, mi­kor, hogyan és miért? Nem já­tékos kérdések ezek? El keil hinnünk a filozófiai tételt, hogy a huszadik század embere a játszó ember, a homo Olasz film ludens. Illúziókat kerget és ha­gyományokat őriz — néha olyan kegyetlen formában is, mint az osakai szerencsebot­szerzés egyórás dühöngése, el- káprázík és kápráztat másokat mint a három fiú és egy leány akrobatikus tánca Nairobiban, Lehet különcködéssel, ravasz módszerekkel érdeklődést kel­teni, elpukkanó hatást kiválta­ni? Lehet. Lehet az emberi produkciókat atomjaikra bont­va kifigurázni, mint a zenebo­hócok teszik? Lehet. Forgathat­juk a revüszínpadot előre és hátra, ferdén és állíthatjuk a fejetetejére, azért mégis az ma­rad a legérdekesebb, a legtisz­tább élmény, ha az emberi tes. ügyessége és gyakorlottsága he­lyett ,vagy éppen amegett meg­szólal az emberi lélek. Mert ebben a színes kalei­doszkópban is az egyik lustán induló jelenet az igazi nagy csattanó. Hosszú ideje játsszák London egyik kabaréjában a Születésnapi vacsora című tré­fát. Miss Sophie és inasa reme­kelnek itt. Az idős hölgy angol szokásokból és etikettekből ál­ló vaskalapossággal, a női lélek megrendíthetetlen önbizalmá­val ragaszkodik eltűnt, talán sosem volt szerelmeihez, és azokat távollétükben is meg­vendégeli. Az inas, ez a búto­rok közt bútordarab, érti Miss Sophie-t. Végigcsinálja az egész vacsorát, egészen a miss visz- szavonulásáig. Ez az alig tízperces vacsora, ez a két kitűnő színész ellenáll­hatatlan. Hatásuk abban a nagyszerű gúnyolódásban rej­lik, amit mindenki lát. élvez, nevet, de ők úgy hordják, mint a legutolsó divatot, vagy a ha­gyományos angol esernyőt az utcán. S mikor távozunk a né­zőtérről, úgy érezzük, hogy ezért a tíz percért igazán érde­mes volt a moziba beülni. Mert ez a két ember nem volt akro­bata, „csak” művész. A filmet Gianni Proia ren­dezte. A riportfilmnek egyet­len unalmas kockája nincs, s ez a mértéktartó és szellemes rendezői gazdálkodás eredmé­nye. Ebben a filmben minden képsor csak a lényeget, a nagy riportot, a nagy témákat szol­gálja. Ha nem is mindig a leg- jellemzőhbet. Az ezer színből összeálló film operatőri feladatát hár­man is teljesítették: Giannini, Tutwiler és Gábor Pogány — kiválóan. Külön ki kell emelnünk Pi­ero Piccioni zenéjét. Hangula­tilag összeköti az egyes részle­teket ez a muzsika és észrevét­len, lírai hangvételű átmene­teket teremt a városokon és földrészeken át vándorló világ­számokhoz. Bár nem mindenütt szóra­koznak így esténként a világ­ban, mint az Éjszaka világá­ban, azért tanulságos és szóra­koztató végig nézni ezt a színes, szélesvásznú riportot. (farkas) Kőbányász az egykori sommás fia A történet lényege semmi rendkívülit nem mutat: elin­dult egykor, a harmincas évek végén egy fiatal, vézna legény­ke, alig tizenhat éves fejjel, hogy beálljon summásnak, mert otthon' még hat testvére maradt, mert a mindennapi étel sem volt kis gond, mert kellett a négyhavi summás- munka után járó öt mázsa bú­za, mert a summások enni kap­tak, ezzel is csökkent az ottho­ni gond. Az akkori szegénység sötét színeit megfesteni, újra­festeni, ma már fölösleges. Akik még emlékeznek rá, na Az elmúlt hetekben több al­kalommal megfordult Egerben, a színházban a szolnoki szín­ház igazgatója. Színházi kö­rökben megindult a találgatás: vajon mit akar? Kit akar .el­vinni? (Egy színházigazgató­nak más színháznál történő gyakori látogatása soha sincs ok és cél, nélkül. (A napokban kiderült végül a titok. Pa- láncz Ferencet kéri az igazga­tó „kölcsön” a Rozsdatemető Habetler Jani szerepének el­játszására. ★ A Nagymama a színház ez idei utolsó bemutatója, Csiky Gergely 70 évvel ezelőtt írott kedves, szórakoztató vígjátóka, egyike a leggyakrabban ját­szott Csiky-Kiarabofcnak. A fel- szabadulás után a József At­tila Színház újította fel a szán- művet. majd több vidéki város után visszatért a vígjáték a fővárosba és az Operelisz,ín­házban hódít estéről estére. A címszerepet a Gárdonyi Géza Színházban — oly nagy elődök után, mint Prielle Kornélia, Blaha Lujza, Rákosi Szadi, Berfcy Lili, Márkus Emilia és most Honthy Hanna — Olasz Erzsi alakítja. Örkényi báró Petőházy Miklós”, a Csillapí- tószerkónt” használt barátot, Koszttá Sámuel tiszteletes urat, Fekete Alajos eleveníti meg. A fiatal párokat: Márta Föl- dessy Margit, Ernő Kautzky Ervin, Piroska Faragó Sári, Kálmán Dariday Róbert. A félszeg, ügyefogott Tőidorka Szilárd tanár urat és zsarno­koskodó menyasszonyát Csihák László, illetve Lenke;/ Edit kelti életre. A nevelőintézet íőnökasszonyát Bán Brigitta, a nagymama akos, művelt gazd­asszonyát, Galambosnét pedig Németh Ilona alakítja. A da­rabot Kozaróczy József rendezi. Az első előadás május 1-én lesz, tájon. ★ Lengyelországból kaptak) a színház dolgozód üdvözletét Kovács Lajostól, a színház scenikusától. Kovács Lajost a pécsi Nemzeti Színház hívta meg románia és lengyelorszá­gi vendégjátékán való rész­vételére. A Gárdonyi Géza Színház scenikusa a Pécsi Ba­lett előadásainak komoly mű­vészi és szakmai tudást igény­lő scenikai munkáját végzi. ★ Kanalas László játszotta a Irkuckd történet Becsípett férfi s'zarepét csütörtökön este Szi­lágyi István helyett. Szilágyi István ugyanis hetek óta fil­mezik (-—czy) gyón jól tudják, milyen nagyon szegény is volt hajdan a sze­gény ember, akik pedig nem emlékeznek már rá. akik azt a világot saját tapasztalataik­ból nem ismerik, úgy is kétke­déssel fogadják a sötét színe­ket, mert előttük teljesen hi­hetetlennek tűnik az a nyo­mor. Az évek múlásával együtt éles fordulóhoz vezetett a nép göröngyös útja, felragyogott a zsellér-sors fölött az ötágú vö­rös csillag. A volt summás- legónyke új, de már várt, re­mélt, sokszor megálmodott és megkiüzdött körülmények kö­zött kezdhette újra az életét, és ma már jelentős járási hi­vatal élén. dolgozhat a régi cé­lok kiteljesedéséért, a mai cé­lok mielőbbi eléréséért. Az egy­kori summás-legényke össz­komfortos lakásban ól ma Gyöngyösön feleségével, Éva_ lányával és Imre fiával. Az ő életén kereszitül is mérhető tehát az elmúlt húsz és válto­zása/ Talán fölösleges hozzátenni az előbbiekhez, hogy boldog, elégedett ember. A napokban sikerrel vizsgázott, jutalmul tizenhat napos NDK-beli uta­záson vehet részt, és ami a leg­kedvesebb, megkapta a Lenin- képpel díszített emléklapot, húszéves párttagságának em­lékére. Gaál Imre eddigi életének felét töltötte ki a pártmunka. Szinte gyermektfejjel lett a munkásmozgalom aktív harco­sa, ha eleinte csupán olyan fel­adatot kapott is, hogy őrköd­jön a ház előtt, nehogy a bent ülésező MÉMOSZ-vezet őséget meglepje a csendőr-járőr. Csa­ládjukban hagyomány volt a harc. Nagybátja a direktórium elnöke volt a Tanácsköztársa­ság idején, apja mindig elra­gadtatásával beszélt a Szovjet­unióról. Az első, igazi küzdelmet is gyerek fejjel harcolta végig. Sztrájkot szerveztek a summások között. Köveltel- ték, hogy szombaton délután márt hat érakor fejezzék be a munkát, ne úgy, mint a hét többi napján, amikor a napfel­kelte már a kézbe fogott kapa- nyélre világított rá, de a le- bukkamó nap utolsó sugara is még az ujjak markolta kapa­nyéltől búcsúzott. Szombaton le akartak mosdani, friss vál­tás fehérneműt felvenni, mi­előtt gyalog nekiindultak vol­na az otthonnak. Csak ennyit követeltek. És mégis sokan megijedtek, különösen az idői sebbek mondták szégyenkező, kérlelő szóval az elvonuló fia­taloknak: Ne haragudjatok^ nem merjük itt hagyni a mum kát, mert mi lesz a családdal ha kidobnak bennünket! Csendőrök mentek utánuk, csendőrök nyomoztak közöttük a „felbujtók” kikutatására. Öto azonban állták a sarat, a végén győztek: attól kezdve minden szombaton már este hat 1 óra-t kor abba hagyhatták a pirkadat­kor elkezdett munkát. Az emlékek tovább röpköd­nék a nehéz idők súlyos megn próbáitatásai között. Az erdő­ben bújtak el, hogy ne kelljen bevon ulniok. Még ma is mosolyog Gaál Imre, amikor a felszabadult Gyöngyössolymos nyugalmát Idézi magában, az első félelem nélküli sétát említi fel. Lehe-i teilen azt a régi örömet elfe­lejteni. Az elsők között lépett be a pártba. Főként a fiatalok között dolgozott. Éve­kig volt az ifjúsági szervezet járási titkára, majd tizennégy évvel ezelőtt a Statisztikai Hri vatal kirendeltségébe. Közben, egy pillanatra sem szünetelt a pártmunkája a járás vala­mennyi községébe elvezetett az: útja: agitált, lelkesített, nevel­te az embreket. Hivatali munkája során is nagyon sok emberrel érintkezik, da tagja a revíziós bizottság­nak is, így a pártmunka az 3 minden napjainak természetes tartozéka. És aki úgy fogja fel a pártmunkót, mint ő, nem is tud pihenni egyetlen napot sem. Ma is kell agitálni az em­bereket, ma is vannak még a fejekben rendezetlen dolgok, a legtöbb vitát a népi, nemzeti egység értelmezése váltja ki. Meg kell győzni a türelmetle­neket, be kell bizonyítani ne­kik, hogy az egység nem egyenlő a megalkuvással. Gaál Imre ma is győzi erővel, lel­kesedéssel, hittel, elszántsággal, józan nyugalommal és biztan-i Sággal. Gazdag mozgalmi múltja a4 aranytartaléka. G. Molnár Ferenc A felszabadulás 20. évfordulója alkalmából fokozott ér­deklődés tapasztalható húszesztendős demokratikus rendőrsé­günk iránt is. A közbiztonság őreinek 20 éves munkája elvár laszjthatatlanúl összeforrt népünkkel, annak húsz év alatt elért eredményeivel, azzal, hogy rendőri szerveink ma kitartóan, példamutatóan, hűen szolgálják és védik a népet, mindenféle rendbontóktól, spekulánsoktól, ingyenélöktöl, — egyszóval: a társadalom söpredékeitől. A húszéves demokratikus rendőrségünk éleiéből közlünk most, és az elkövetkezendő időkben egy-két olyan írást, ame­lyek méltán tükrözik a rendőrség fejlődését, ugyanakkor ma is izgalmas olvasmánynak számítanak. Néhány vonás dr. Münnich Ferenc portréjához A jót hamar megszokja az ember. A ma emberének min­den jó, természetes. Természe­tes a nyugalom, a rend, a biz­tonság. Hogy a tereken jól öl­tözött gyerekek játszanak, az üzletekben élelmiszert, ruhát lehet kapni: a kivilágított ut­cákon éjjel—nappal, jó, ruhá­ban, sőt tele pénztárcával is nyugodtan közlekedhetünk. A nyugalom, a biztonság is emberek alkotása, akár a gyár­óriások, a Dunát átszelő hidak, amelyeket újra és újra megcso­dálunk. S mindez természetes ma, hi­szen ez a célja azok munkájá­nak, akik nyugodt, békés éle­tünkért munkálkodtak, áldoz­ták fel ifjúságukat, egészségü­ket — sokan életüket is. Ezeket a gondolatokat áz az ember fejtegeti, aki nagyszerű forradalmi múltja alatt — s ép­pen a legnehezebb időkben — háromszor is a rend és bizton­ság őre volt: dr. Münnich Fe­renc. 1919 áprilisában a buda­4 • X9S&. április HL, szombat pesti Vörös Őrség Kollégiumá­nak tagjaként, 1946-tól 1949-ig Budapest főkapitányaként, 1956 végén pedig a fegyveres erők minisztereként vezette a harcot a rendbontók ellen, s vigyázott a biztonságra. Nemrégiben néhány hónapra ágyhoz kötötte betegségié, de akaratereje győzött, s már nem fárasztja, inkább frissíti az em­lékezés ... A bűnözés bénítja a kibontakozást A felszabaduláskor a háború és a nyilas uralom eredménye­ként az országot a bűnözésnek akkora hulláma öntötte el, amelyhez foghatót „vadnyuga­ton” sem ismertek. Budapesten az emberek csak nappal me­részkedtek az utcára. Akiket munkájuk, hivatásuk sötétedés után is kikényszerített, gyakran váltak a íelfegyverzett bandi­ták áldozatává. Sokat egy me­leg kabátért, vagy egy jobb ci­pőért, ölték meg. Az embereket állandó féle­lem gyötörte. A Vérmezőn tör­tént egyik sötét éjszakán, hogy egy gyalogos a járda szélén álló oszlopba ütközött. Azt kittet rablóval áll szemben. Rémüle­tében azonnal levetkőzött, s meztelenül szaladt a kerületi kapitányságra védelemért. Ami­kor a rendőröknek a támadás helyét megmutatta, rátalált el­hagyott ruhadarabjaira... A bűnözés nagyon lényeges politikai tényezővé is nőtt, már- már útját állta a kibontakozás­nak. Nem nézhette tétlenül a párt a bűnözők garázdálkodá­sát, s a 45-ös szervezők megse­gítésére a tapasztalt kommunis­ták újabb csoportját küldte a rendőrség soraiba. Így lett Münnich elvtárs Budapest fő­kapitánya. A budapesti rendőrök megszervezése Amikor ezekről az évekről beszél, amit elmond, valósággal megjeleníti és e visszaemléke­zés izgalma átfűt bennünket, kérdezőket is. Szinte véle együtt szívjuk a Nádor utcai főkapitányság izgató, forradal­mi levegőjét Tömören vázolja a helyzetet, elemez, értékel... Nagyon fontos volt az újjá­szervezett rendőrség lelkesedé­se, de mégsem pótolt mindent Gyorsan kiderült, hogy a po­litikai tisztánlátás mellett kell a szakmai hozzáértés is. Biza­lommal fordul a nem kompro­mittált régi szakemberekhez. S közülük sokan, így Kemény vezérőrnagy, Zilahi ezredes és mások, becsülettel melléálltaik. Kialakulnak a központi osztá­lyok és a kerületi kapitánysá­gok szak-alosztályai. Megindul az újjászervezett rendőrség vérkeringése, megkezdődik a fővárosi átfogó, szervezett harc a bűnözés ellen. A bűnözők modem fegyve­rekkel, géppisztolyokkal, sőt gépfegyverekkel és gyors jár- Hjűvefcílaei iéndeikeaoek. A rendőrség két jeppel és mad- zagos puskával kezdi. A főka­pitány fegyvert és jeppeket kér a szovjet hadseregtől, s páncéllemezt rakat az „R” csoport járműveire. A buda. pesti rendőrség fegyelmezett ütőképes szervvé formálódik. Ezt külsőségekben is kifejezi az új. egységes egyenruha. Az „R” csoport és a gyermekvédelem Az alvilág 1947-ben már vé­dekezésre szoruL Hekus Dön- ci és Sánta Dezső ismert ügyei jelzik az utóvédharcot. Az ál­talános fejlődés mértékében a budapesti rendőrök harcának eredményeként, 1948-ban már a békeidőikhöz illő közállapotok uralkodnak a fővárosiban. Bár a konszolidált viszonyok megteremtése erős kezű, ke. mény embert kívánt, mégis Münnich Ferenc érző szíve a legkeményebb harcok idején sem vált kérgessé, nem veszí­tette el forradalmi hitének lé­nyegét: humánumát. Gyermek- otthont létesít Ennivalót, ru­hát gyűjtenek számukra a rendőrök. A gyermekvédelmi osztály kiváltságot élvez a fő­kapitányságnál, soron kívül foglalkozik a veszélynek kitett kicsinyek, illetve a gyermek­otthon iáikéinak ügyével. Együtt a beosztottakkal Szereti és becsüli beosztott­jait is. Elismerően nyilatko­zik az „R”-csoport akkori bá­tor vezetőjéről. Erdős Dénes alezredesről, s meghatottan emlékezik a spekulánsok elle­ni harc kiváló szervezőjére, a később mártírhalált halt dr. Villányi András alezredesre. Részt vesz több nagyszabású akcióban, többször személye­sen vezeti az R-csoport bűnö­zőkkel vívott utcai harcát. Megismerkedik azokkal, akik a munkában kitüntették ma­gukat de gyakran találhatók szobájában azok is, akik túl hevesek voltak, s a bűnt üldöz, ve maguk is megsértették a törvényt. Nem tűri a törvény- sértést. A beosztottak iránt figyel­mes és gondos, mindenre van ideje. Ott van minden rendez­vényen, ahol beosztottjai szó­rakoznak, sportolnak, kulturá. lódnak, részt vesz családi ün­nepségeken. A bensőséges hangulatot jól jellemzi, hogy az egyik rendőr szakaszvezető kérelmében így emlékezteti: „Én vagyok az, akit a kapi­tányság bálján ki tetszett ja­vítani, mert egy népdalt josz- szul énekeltem...” Ott találjuk a kórházban, a megsérült bajtársak beteg­látogatásán, és temetéseken is. Akkoriban sokan haltak hősi halált posztjukon. A lakáskér­dések igazságos eldöntése ér­dekében gyakran a helyszínen vizsgálja meg a családok hely­zetét Mindezt nem a volt főkapi­tány mondja el, hanem volt munkatársai, beosztottjai, akik kiváló szervezőképessége mel­lett éppen emberszeretetével és közvetlenségével magya­rázzák akkori gyors sikerei titkát. Méltatták az emberek, még azok is akiket más pár­tok, más feladatokkal küld­ték a rendőrségbe... S Mün­nich Ferenc mindehhez szeré­nyen csak ennyit fűz:. pén­zünk nem volt emberséggel fizettünk.” Ismét itthon Nehéz évek következtek. Münnich Ferenc ezekben az években külügyi feladatokat látott el- Nem ismétli, nem részletezi azt ami akkoriban itthon történt csak örökké de­rűs arca komorodik el, s mi vele együtt éljük át a szomorú korszakot Amikor minden összeomlik, ismét ott van az élvonalban, hogy segítsen visszaszerezni a pártnak, amit mások felelőtlen nül eljátszottak: a nép bizal­mát és lelkesedését. Mint ta­pasztalt katonát és rendőrt, a párt a fegyveres erők újjászer­vezésével bízta meg. Sok győztes és vesztes ütkö­zetben vett részt életében, da ez volt a legnehezebb feladata. Amikor főkapitány lett. nem volt fegyver, éleién és ruhái — most minden adva volt. Akkor az emberek hittek az új rendben. Most pedig, akik a kiábrándultság. a közöny, a fáradság közepette is bíztak a jövőben, azok is mind mást akartak. Sokan keseregtek vélt, vagy valódi sérelmükön, ahe­lyett, hogy fegyvert fogtak volna. E szövevényes, nehezen át­tekinthető helyzeten is átsez gítette gazdag forradalmi ta­pasztalata. Határozottan kö­vetelte az erélyes fellépést az utcát bitorló, a lakosságot terrorizáló ellenforradalmi cso­portok eilen. Az első kisebb sikerek után újabb emberek jöttek és kértek fegyvert. Napról napra nőtt az erőnk. Márciusra már az ellenség meg sem kísérelte, hogy nyíltan megütközzön velünk. Hitt ab­ban, hogy ha rendet terem­tünk, az emberek ismét mel­lénk állnak. Igaza lett! Két óra történelem Már két órája beszélgettünk. Két óra alatt a demokratikus rendőrség két évtizedét per­gettük le. Szomorú & derűs események, izgalmas epizódok és anekdoták váltogatták egy­mást, egy mozgalmas korszak sajátos atmoszférájából kap­tunk ízelítőt Kiváló előadótól, a legjobb tanártól kaptunk történelemórát. Attól a férfiú­tól, aki az elmúlt évszázad­ban mindenütt ott volt, ahol a haladó ember új életét formál­ták. Déri m Nehéz időben, fontos posztokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents