Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
A burcsik és utasai — És a tavalyi tabló? — Nem csináltunk. Csak hárman végeztek összesen. Megmutatják a szertárt, elég sok mindenük van. Csak villany nincs és így az elektromos kísérleteket csak magyarázni tudják. ötven a létszám: 26 alsós és 24 felsős. Az igazgató Egerben végzett tanítóképzőt, most levelező a főiskolán. Tíz tantárgyat tanít, magyartól kémiáig és történelemtől fizikáig, heti 32 órában. Egy tanteremben együtt a felső négy osztályt. Áz alsósok nevelője felsőfokú tanítóképzőt végzett. Heti 30 órában tanít, ugyancsak 10 tantárgyat az első négy osztálynak. A másik tanteremben. Míg mindezt elmondják —és cseppet sem panaszkodva — Gárdonyi Lámpása jár a fejemben ... Csakhogy, az akkor volt... — Hogy lehet így, ilyen körülmények között tanítani? — Kell. Szükséges rossz az ilyen iskola — mondja az igazgató. — Tudnak-e tovább jutni ezek a gyerekek? — Van, aki tovább jut. Kevesen. 3,3 volt az iskola tanulmányi átlaga. — És mit ér ez a 3,3 egy másik, falusi, vagy városi isko. Iában? Bizonyára jóval kevesebbet. — Hát igen. Mi mindent megteszünk, amit lehet... Mi legalább ketten vagyunk. De van olyan tanyasi iskola is a környéken, ahol csak egy pedagógus van. Ott van. Csárdapuszta. egy nevelő és 32 tanuló. Vagy a pusztafoga esd iskola, ahol 11 gyereket tanít egy nevelő, öt tanyasi iskola van a környéken, s ezekben 251 gyerek tanul. Csak a csárdatanyai elfogadható ezek közül. Ott öt nevelő tanít 114 gyereket. — Mi lenne a megoldás? — Nemrég az egyik család beköltözött a faluba. Azt mondták, a gverekek miatt... Kollégium kellene... és a bútorzat szerény, egyszerű, mint ez a két lelkes, fiatal Lámpás. Az igazgató mondja: — Akár hiszi, akár nem, én önként jöttem ide és szeretem ezt a helyet. Már harmadik éve csinálom. Hét végén hazamegyek Visznekre, elég ió a közlekedés. Talán, ha egyszer majd megnősülök, akkor talán búcsút mondok a- tanyasi iskolának ... A másik: — Én kértem magam ide. Hevesen lakom, egy éve járok ki. Közel van, nem távolság — Milyen újság jár Ide? — Az iskolának a Köznevelés és egyéb módszertani szaklapok. Meg akartam rendelni a Népszabadságot is. de a postás lebeszélt, ne kelljen már neki azért az egy lapért mindennap ilyen messzire kijönnie. így, ha erre jár, akkor hoz újságot is. — Társaság? — Az nincs. — Milyen messze van a villanyvezeték? — Másfél kilométerre, Nem sok, igazán beköthetnék... B. 5. Az Iskolától alig egy ugrás- nyira lakik az igazgató. Albérlet. havi 80 forintért. A szoba A műúton suhan az autó. Magunk mögött hagyjuk a terebélyesedő káli betongyárat, az új bisztrót, a gimnáziumot, a magtermeltető egyre magosodó épületét, Egerben a benzinkutat, az AKÖV-telepet, a gépállomás üzemeit, épülő házakat és már az új színház előtt járunk ... Még mindig a burcsik és a k'js tanyasi iskola körül forognak a gondolataim. A múlt öröksége... De meddig nyúlik vissza ez a múlt? 20 év teltei. Ez már nemcsak a múlt öröksége . .. Vállalni kell! Fülembe cseng a 15 kis tanyasi gyerek hangja: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben ...” És a kisfiú, aki így mondta: „űrhajós leszek”. Márkusz László IiISZ-k i t ü II tét esek Tegnap délelőtt kilenc órakor a megye valamennyi járási székhelyén ünnepelni gyűltek össze azok a pedagógusok, társadalmi munkások és iíive- zetők, akik munkájuk után méltónak bizonyultak arra, hogy kitüntetésben, jutalomban részesüljenek. Valamennyi járási székhelyen a járási KISZ-titkárok mondottak ünnepi beszédet. Aranykoszorús KISZ-jel- réi.yt kaptak: Várhelyi Árpád, Gyöngyös, Kiss Gábor, Gyöngyös, XII-es akna. Stanczel Klára, Egercsehi-bányaielep, Nagy Zoltán, Kerecsend, Sza- uervein lÁszló, Petőfibánya, Szalmási György, Hatvan, Barcsik Imre, Heves és Dobi Béla, Tamazsadány. Kiváló úitörövezető kitüntetést nyújtottak át a KISZ járási titkárok a következőknek. Dudaskó Józsefné, Gyöngyös, Punik Tibor, Balaton, Zsáki Péter, Mátra Erőmű, iskola, Királyfay Mária, Selyp, Pon dek Margit, Hatvan, IV-es iskola. Ezenkívül számos oklevél és tárgyjutalom kiosztáséra került sor, majd a verpeléti Dó zsa ifjúsági munkacsapata vette át'a dicsérő oklevelet, s a traktorosba gád a KISZ-vb elismerő oklevelét és tárgyjutalmát #• *1 Emié!« ünnepség a Fegyveres Ere!; Klubjában Tegnap reggel nyolc órakor Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában rendezte emlékünnepségét a Gárdonyi Géza Gimnázium, Papp Sándor, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd a diákok gazdag, változatos műsorral köszön lőtték a felszabadulás 20. évfordulóját. Ezen az ünnepségen került sor a felszabadulási pályamunkák jutalmazására is. Fellépett az iskola énekkara Di- mány Judit, és az iskola zenekara Farkas István vezénylésével. Hazától — hazáig Tavaly- nyáron úgy bú- 1 csúzlunk el egymástól, hogy többet már nem fogunk találkozni. Egy kicsit meghatot- tan fogtunk kezet, elmondtuk az ilyenkor szokásos jókivánsá- gokat, udvarias közhelyeket, de ezek az agyoncsépelt szavak akkor egy kicsit felfénylettek a szomorkás hangulat miatt. Nem mondhatom, hogy jó barátok voltunk Kálmán bácsival. Nyugodtan a fia lehetnék, de nemcsak a kor távolsága állt közöttünk, hanem a világról, a mi világunkról, az életről, a mi életünkről vallott nézeteink különbözősége is. Olykor a kötelező tiszteletadás sem tudta lenyeletni velem a szót, ami nála legfeljebb elnéző mosolyt váltott ki. Mégis találtunk érintkező felületet; egyfelől az irodalmat, másfelől a tenni akarás nyugtalanságát Az elmondottak talán érzékeltetik, miért váltott át a kedvem a búcsúzáskor. Teltek, múltak a hetek, és Kálmán bácsi már csalt olyankor jutott az eszembe, ha irodalmi műsort rendeztek a művelődési házban. De nem érdeklőejtem felőle senkitől, hírt sem hallottam róla senkitől. Január közepén aztán újból találkoztunk. Az utcán futottunk össze, és nem tudtam megállni, hogy ne köszöntsem a régi ismerősnek kijáró melegséggel. — Kálmán bácsi, te mégis itthon ... ? — Nézd, Ferikém, nem mondok neked mást, csak ennyit: szép vagy, gyönyörű vagy, tündérország vagy, Magyarország! Talán színpadiasnak tűn- * hetett volna másnak a jelenet, érzelgősnek és ezért komikusnak is találhatta volna, de akik ismerik Kálmán bácsit, kisebbfajta tragédiát mindenképpen megérezhettek a szavak mögött Mert Kálmán bácsi úgy maradt itt az ellenforradalom után, mint a szedett fa. Fia, életének értelme, bizonyossága, jövőjének alapja ekkor próbált meg más hazát találni. A „nagy lehetőségek” földrésze. Amerika szívta magához és szívta fel. Nemcsak ezer kilométerek választották el ettől kezdve ősz hajú édesapjától, hanem az a két világ is, amelyben élni próbáltak, amely egzisztenciát adott mindkettőjüknek: az apának tisztes nyugdíjat, a fiúnak sok száz dolláros állást, ha csak az anyagiakat vesszük figyelembe. A többit, az egyáltalán nem mellékes összetevőket most ne tekintsük. Sokat bánkódott, őrlődött távolba szakadt fia miatt Kálmint én az ingemet. Ott, kérem, minden köpésre szerviz van, itt meg rohadhat az ember az országúton, míg valaki megszánja és bevontatja ... Nyomorult, vacak kocsi... De nekem csak ilyen jut... — köpött ki mérgese*, . Mert ez mind attól van,* hogy képtelen vagyok garázst > találni. Télen, egész télen oi szabad ég alatt ez a vacak .. Hát csoda, kérem, hogy tönkre- > megy? Nem csoda. Úgy odavannak azokkal az új házakkal, de annyi eszük nincs, kérem, hogy garázst is tervezzenek hozzá,.. Tudja, uram, hogy az < öcsémnek hétszobás lakása« van? iMkása? Háza. Vit.yíllójaA Mert az ott vityillószámbaf tégy. Én meg talán verjem a 4 öldhöz magam attól a nagy ^ boldogságtól, hogy sikerült egyt kétszobás lakást kapnom ... ? Három embernek két szoba! Még egy sem jut egyre... Es garázs sincs! — A vödör megvan még? — Milyen vödör? — Hát az a lóitató vödör? — Uram, magának az agyi-, ra ment a tavasz... Mi a fenét í akar itt nekem lóitató vödör-t rel... Nem voltam én se hu-1 szár, se kocsis ... Hogy a fene i enné meg ezt a világot, amikor _ annyi baja van az embernek és \ még ilyen ostoba fajankókkal > kell eltöltenie a drága idejét. . f Egyszóval: üljön fel a vacak motorjára és szóljon már vala- ^ kinek, hogy itt rohad egy szerencsétlen trabantos ... Mert • nekem soha nem volt szeren- . mán bácsi, ha nem is tette szóvá, de olykor egy sóhaj, félbeszakadt mondat jelezte lelkének nyugtalanságát. Végül határozott: kimegy a fiához. Aztán majd meglátjuk!... Vagyis: elszánta magát az odamara- dásra. Fia, annak családja, mágnesként vonzották, és az a világ is, amiről elismeréssel, olykor nosztalgiával tudott szólni, ellenpólusaként mindannak a számára érthetetlen „furcsaságoknak”, amikkel itthon akaratlanul is törődnie kellett, amik ellenkezést váltottak ki belőle. Még annyit kell tudnunk Kálmán bácsiról, hogy az első magyar proletárforradalmat, a Tanácsköztársaságot nagy lelkesedéssel üdvözölte. A hadifogságból, Angliából írt sorai, amik egy kongreganista lelkes szavait tolmácsolták az annyira sürgetett forradalom fellángolásakor, megjelent a Vörös Újságban is. Ma is forradalmárnak vallja magát, ma is fűtött szavakkal méltatja Marxot, de ma is idealista, ma is vallásos, ma is a „régi” kongreganista. C ok minden nem tetszett itt nálunk Kálmán bácsinak, sok mindent nem fogadott el, mert ott dédelgetett magában valami eszményi forradalmat, valami tiszta lángolást, valamiféle krisztusi már- tíromságot, szublimált puritanizmust. ami mentes mindenfajta erőszaktól, irtózik mindenfajta könnytől és vértől, ami valami megszállott testvériségbe fog össze mindeneket, lett légyen bárhonnan jött és bárhová tartó az illető. Ha van Ilyen, hogy idealista forradalmár, akkor Kálmán bácsi az, ne haragudjon meg a kifejezésért, sem ezért, sem az előbbiekért. Kálmán bácsi csalódott a forradalomban, a mi forradalmunkban, mert az nem épült az ő elképzeléseire. Csalódott a szocializmusunkban, mert az nem egyezik _ az ő szocializmusával. És úgy érezte, görcseit, lelki kalodáját csak az a másik vi lág szüntetheti meg. És csalódott a másik világban. És visszatért ide, mert ott kint túlságosan leköti az embereket az autó, a ház, a vi- kendház, a motorcsónak, a bankbetét, a dollár, és megfeledkeznek arról, hogy az anyagi Javakon kívül valami másnak is kell lennie ami értelmet ad a munkának, a fáradozásnak, a küszködésnek, a verejtéknek, a megtorpanásnak és az újrakezdésnek, egyszóval: az életnek. Ha nem is így mondta szó szerint, de most őt idéztem, a napokban megtörtént újabb találkozásunk alapján. Annyi mindent mondtunk már mi a kapitalizmusról, annyi mindent mondtak mái rólunk a kapitalisták, de nekem mindennél több Kálmán bácsi elindulása és visszatérése. Bár sajnálom őt, mert újabb tragédia törte meg, ha nem is vallja ezt be. de csalódása egyenlő az eszmél éssel, visszafordulása egyenlő a felismeréssel. Ú gy tudom, a nyáron a kint élő magyarok egy tekintélyes csoportja az 5 biztatására látogat majd haza külön repülőgéppel, mert Kálmán bácsi ott elmondott szavai nagyon felkeltették az érdeklődésüket az óhaza iránt Tessék: ennyi a történet G. Molnát Ferenc ctérni (egri) MlPÖJSRG 5 1965. március 28„ vasár na# i lovak... és jómagam. Fél há- , romkor már talpon vagyok- minden reggel. 25 gyereket fu- , varozok, öt tanyáról szedem • össze őket. A sárgapusztaiak- már reggel hatkor itt ülnek- benn a burcsikban és íél négy, ' meg négy óra, amikor leteszem őket. t A gyerekek közben elhelyez- . kedtek a kis lócákon. Indulás . előtt még egy rövid közvéleménykutatás: Ki mi szeretne i lenni? ! Borbély, varrónő, boltos, la- L katos, sofőr, — ilyenek vol1 tak a válaszok. Felsőbb isfco- L Iáról senki sem szólt. de , olyan sem akadt, aki a mezőgazdaságot választaná... 0. A Csárdatanyánál letértünk a jó útról és jó két kilométert bukdácsolt a gépkocsi a süppedő homokon, míg elértünk az Ötödrésznek nevezett tanyá- ' ra és megtaláltuk az iskolát. A hosszúkás épületen két ajtó nyilik, közvetlenül az udvarra. Az egyiken lakat, a má_ sik nyitva. Az ajtó előtt egy piros moped áll. Bent tanítás van. Hittanóra. A padokban 15 ' gyerek, elsőstől nyolcosztályosig. vegyesen, a katedránál fiatal káplán. Vége felé jár az óra, kint várakozom. f‘ Ameddig a szem ellát, szőlőit és szétszórt házak. Dombon az iskola. Mint béna ember a mankóra, úgy támaszkodik az épület tornácának vékony oszlopaira. Nem látok villanyvezetéket, itt legfeljebb a napsugár világít, meg a pet. róleum. Vége az órának, már hallatszik az imá ... Állami gazdaság és termelőszövetkezet a környék és itt ez az iskola a múlt öröksége... Az óra végén megkérdeztem a gyerekektől, ki ml szeretne lenni. Egv eleven szemű, barna gverek azt felelte: űrhajós. — Nem hiszem — mondta a káplán — elég rossz feje van. Isten első parancsát sem tudja megtanulni... s. Amíg az egyik gyerek az igazgatóért szalad, a nyolcéves Kőműves Gabriellával beszélgetek otthonról, iskoláról. Aztán megkérdezem: — Milyen filmet láttál legutóbb? Értetlenül néz vissza rám. — Mikor voltál utoljára moziban? — Mi az. hogy mozi? Ha jól megszámítom nyolcéves koromban én sem voltam még moziban, pedig városban laktam. Több mint harminc esztendeje... 0. Néhány perc és megérkezett az egész tantestület: Fodor István igazgató és Horuczi István nevelő, Ketten nem teszik ki az ötven évet. A tanterem .szegényes. Nagyon szegényes. A falon néhány i:épes levelezőlap és egy keretben, tablón, hét diák és két tanár. 1963-ban végeztek. i. £ Kétkerekű talyigát húzott 2 maga után. A talyigán volt 5 minden bútora, ruhája, edénye, tnégy képkeret és egy lóitató 5 vödör. Találta. Feltette, mert ,az ember sohasem tudhatja, s mikor mire hasznosítható egy [ ilyen vödör, amely ugyan lyukas, de azért mégis pont olyan, mint egy vödör. Vidám volt és kissé szégyelte a vidámságát. Annyi rom, annyi halott, any- nyi könny és ő boldog. Pedig igazán meg volt minden oka: az asszony él, a periférián, va- ahol Kispest előtt talált egy kalyibát, amely többet ér, mint egy várkastély ő is életben maradt, s egy talyigára való holmija úszta meg a bomba Pusztítását. S, hogy a lóitató vödröt >fis megtalálta, egyenesen éne- ■ i kelni szeretett volna: csak élőinek lehet szerencséje. Szeren- ■ £ csője volt, tehát él. Kell-e em- inéi most több? . s Sovány volt, mint egy agyon- ■ i éheztetett giliszta. Rongyos, i mint egy megviselt és sokat i szenvedett, száműzött madáréi ijesztő és sápadt, mint egy tű- t dóbajos gomba. ( Egy négykerekű autó mellett [ í állt és káromkodott. . í — Mert az embernek elmegy í a kedve az élettől — gombolta ' ki inga nyakát. Szorította, mert i egy év alatt megint hízott két kilót. — Meg kell őrülni. Egy vacak, nyomorult ócska Trabant. Ennyire telik csak az embernek fél élet megfeszített munkája után. Igen, ennyire telik, kedves uram. Az öcsém kint van Amerikában, az kérem, úgy váltogatja az autóit, A hevesi V. számú iskola még jóformán el sem készült, amikor már kinőtték a gyerekek, Bedig szép, nagy iskola, vart tornaterme, öltözője, ni- deg-meleg zuhannyal. Nyolc- tantermes, 11 tanerős iskolának készült 1962-ben. Ma már 19 nevelő tanít 264 általános és 233 középiskolást. Mert itt kapott helyet a hevesi középiskola is. Már harmadik éve. Jövőre érettségiznek Hevesen. És a szép, modern iskola elé nap mint nap, szinte menetrend szerinti pontossággal négy gumikerekén begürdül a múlt. A hevesi tanyavilágban burcsiknak nevezik ezt a két- iovas. télen hideg, nyáron me leg, zöty&gő alkalmatosságot, amellyel még a 10 kilométerre levő sál-tengerből is iskolába szállítják a gyerekeket. Q. Megkértem az igazgatót, hívjon fel néhány tanyasi gyereket az irodába. Hatan jöttek, kicsik és nagyok, mind a burcsik utasai. Ruhájuk rendes, tiszta, semmi különbség, úgy öltöznek, mint a falusi vagy városi gyerekek. Csak kicsit talán melegebben. A 9 éves Szegedi Marika így mondja el egy nap történetét: — Édesapám tejet hord az' állami gazdaságba és öt órakor kel minden nap. Hat órakor felébreszt. Gyorsan felöltözködök, segítek édesanyámnak megetetni a jószágokat, aztán reggelizek... — Mit kapsz reggelire? — Anyukám tojást süt. De már nem sokáig, mert elülnek a tyúkok. — Aztán háromnegyed hétkor elindulok gyalog a Nagy Károly tanyára, onnan indul pontosan hét órakor a burcsik. Az első csengetésre mindig beérkezünk Hevesre. Egy órakor indulunk visszafelé. A kettes iskola előtt megállunk, ott a napközi, én értem anyukám befizetett. ott ebédelek. Három órára érek haza. — Mit csinálsz azután? — Tanulok, segítek édesanyámnak, felseprem az udvart, megetetem a jószágét, aztán lefekszem. — Olvasni szoktál-e? — Igen. Meséskönyveket. Azokat szeretem. — Bizonyítványod? — 3,1 volt félévkor. — Mi szereinél lenni? — Övón'" Édesanyám annak ereszt — a-t mondja. — Nem hideg a burcsik? — Nem Télen befűtj ük. — Mivel. — Magunkkal. — És kedves, kerek képével, huncutul mosolyog. & — Hogy tanulnak a tanyasi gyerekek? — Hát bizony, elég gyengén — feleli az igazgató —, de ők még m'ndig jobb körülmények között vannak, mint a kintiek, a tanvasi iskolákban. — És hogyan állják meg a helyüket ezek a gyerekek a — felsőbb iskolákban? — Hát... ml mindent megteszünk ... És széttárja karjait. — Nem lenne jobb megoldás egy kollégium? — De igen. Egyszer már volt is róla szó, de abbamaradt. Pedig itt az udvar, van hely bőven... E. Amikorra vége n tanításnak, két burcsik áll az iskola előtt. Mint valami ósdi, kimustrált postakocsi, csak nem -olyan kényelmes. Híres, hangzatos neve van az egyik burcsik kocsisának: Nagy Sándor. Jóval többnek néztem, de amint mondja, pontosan az ötven és hatvan közepén jár. Hét esztendeje szállítja a gyerekeket. — Régen is behozták iskolába a tanyasiakat? — Már hogy hozták volna. Az uraság ilyet nemigen csinált. Csak amióta az állami gazdaságé a határ. — Nem fárasztó ez az utazás? — Dehoevnem kérem. Külö. nősen, amikor t^ngelvig úr a sár, úgy ki vannak ezek a lovak ... — A gyerekekre gondoltam Azok fel se veszik. De a
