Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

Válaszolunk munkaügyi kérdésekre Több olvasónk a Munka Tör­vénykönyve új rendelkezéseivel kapcsolatban kérdéseket jutta­tott el hozzánk. A kérdésekre az alábbiakban adjuk meg a választ: Mikor szüntetheti meg a vállalat felmondással a dol­gozó munkaviszonyát? K. Gy. hatvani olvasónk kér­dezd, hogy az új szabályozás szerint a vállalat milyen okok alapján mondhatja fel a dolgo­zóval fennálló munkaviszo­nyát? A Munka Törvénykönyve felsorolja, milyen esetekben szüntethető meg a dolgozó munkaviszonya felmondással. A korábbi rendelkezéssel azonos, hogy a határozatlan időre szóló munkaviszonyt a munkáltató felmondással megszüntetheti, ha a vállalat megszűnik, azt át­szervezés indokolja, és akkor is, ha a dolgozó öregségi teljes, vagy résznyugdíjra szerzett igényjogosultságot. Üj rendelkezés, hogy lét­számfelesleg címén és annak a dolgozónak is felmondhat a vállalat — egyéb okok hiányá­ban —, akinek folyamatos mun­kaviszonya 1 évnél rövidé bb. Ez utóbbi esetben a felmondást indokolni sem kell. Továbbra is felmondási ok a munkaitör ellátására való alkalmatlanság. Eddig azonban a munka ismé­telten nem megfelelő elvégzése miatt is felmondható volt a dolgozó munkaviszonya. Ezt az új rendelkezés nem vette át. Ha a dolgozó munkáját is­mételten nem végzi el meg­felelően, milyen intézkedést tehet a vállalat? — Kérdezi K.'j, pétervásári ol­vasónk. Az új rendelkezések egyik alapvető célja, hogy a munka­fegyelmet megszilárdítsa. En­nek — olvasónk szerint — el­lentmond az, hogy az új szabá­lyozás szerint a jövőben nem lehet felmondani annak a dol­gozónak, aki többszöri figyel­meztetés ellenére sem végzi el megfelelően munkáját és maga­tartása pedig súlyosan kifogá­solható. A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit összefüggésük­ben kell nézni. A vállalat irányítását, szer­vezését a mindenkori népgaz­dasági (vállalati) érdekek szab­ják meg és ennek megfelelően történik a dolgozók foglalkozta­tása is. Ezért kerülhet sor egyes gyengébb képzettségű —, vagy nem megfelelő munkát végző dolgozó leváltására, áthelyezé­sére, esetleg más intézkedések megtételére. Az új szabályozás szerint (Mt. V. 35/E. §) ha a dolgozó komoly figyelmeztetés ellenére is hanyagul végzi munkáját, személyi alapbérét — munkakörének megváltozta­tása nélkül is — a bértétel ha­tárai között csökkenteni lehet és alacsonyabb fizetési osztály­ba (fokozatba) is besorolható. Létszámfclesleg címén a beteg dolgozó munkaviszo­nyát megszüntetni nem lehet. December 31-től két hétig üzemi balesetből kifolyóan, be­tegállományban voltam. Mun­kaviszonyomat a vállalat mun­kába lépésem után néhány nappal létszámfelesleg címén felmondta. Jogos volt-e a vállalat intéz­kedése? — kérdezi Z. K. hevesi olvasónk. Általános rendelkezés, hogy beteg dolgozónak a keresőkép­telenségét követő 15 nap letel­téig, legfeljebb azonban kereső­képtelenségének első napjától számított (gümőkóros megbete­gedés esetén pedig 2 évig) nem lehet felmondani. Üzemi baleset (foglalkozási megbetegedes) esetén mindad­dig fennáll a felmondási tila­lom — egy évet meghaladóan is — amíg a balesetet szenve­dett táppénzt kap. Az új szabályozás azt a ko­rábbi rendelkezést, hogy át­szervezés vagy az üzemi bal­eset miatti alkalmatlanság cí­mén a dolgozó munkaviszo­nyát — az üzemi baleset bekö­vetkeztétől számított két éven belül felmondással megszün­tetni nem lehet — kiterjesztet­te a létszámfelesleg okából tör­ténő felmondásra is. (Vonatko­zik a rendelkezés a foglalko­zási megbetegedést szenvedett dolgozóra is.) Olvasónk leveléből megálla_ pítottük, hogy a vállalat intéz­kedése jogtalan. Forduljon pa­nasszal a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Létszámfelesleg címén csak különösen indokolt esetben lehet megszüntetni annak a dolgozónak munkaviszonyát, akinek több, mint 15 évi folyamatos munkaviszonya van. S. J. füzesabonyi olvasónk írja: hat gyermekem van. fe­leségem házfelügyelő. 20 éve mint gondnok, egy munkahe­lyen dolgozom. Létszámfeles­leg címén munkaviszonyomat a vállalat megszüntette. Az intéz­kedést annál is inkább sérel­mezem, mivel a jövőben is be­töltésre kerül a gondnoki ál­lás. Panaszával kapcsolatban az alábbi új szabályozást ismer­tetjük: Az Mt. V. 38. §. kimondja, hogy a vállalat létszámfelesleg címén csak különösen indokolt esetben jogosult a dolgozó munkaviszonyát megszüntetni akkor, ha a vállalatnál már több mint 15 éve megszakítás nélkül munkaviszonyban áll, vagy ez idő alatt munkahely változásai áthelyezéssel tör­téntek, feltéve, ha nincs fe­gyelmi büntetés hatálya alatt. Különösen indokolt esetben sem lehet mindaddig megszün­tetni a munkaviszonyt, amíg van a vállalatnál olyan mun­kahely. amely betöltésére a dolgozó alkalmas. Fel kell előbb ajánlani az ilyen mun­kahelyet, és ha nem vállalja el, osak akkor lehet különös indok esetében felmondással meg­szüntetni a dolgozó munkavi­szonyát. Azt tanácsoljuk, sérelmével forduljon a vállalat munkaügyi döntőbizottságához, amelyre az Mt. V. 236. §-a szerint a kézbe­sítéstől számított 15 napon be­lül van lehetősége. kiluLZmennék léidhez ? Örök nagy probléma. Kihez menjen férjhez a lány, milyen „partit” csináljon? A változás a múlthoz képest ann^i, hogy most általában a lány dönti el ezt a kérdést a szülök, nagyszülők helyett. A kérdést azonban kérdés marad, amely­re nem is olyan könnyű fe­lelni. Három eladólány vála­szol ezúttal: Kihez menne férjhez? Ki lenne a: „parti”? És mivel érdekes a mamák vé­leménye, ők is hadd mondja­nak el ezzel kapcsolatban egyet s mást. 1 0 | Qtci(py ^Pieőska. — Hogy kihez mennék férj­hez? Ez sok mindentől függ. Elsősorban az a legfontosabb, hogy szeressem az illetőt. El­találta. Én a magas, barna fiúkat kedvelem. Ne legyen nagykópű, de anyámasszony katonája sem. Ha egy ilyet ta­lálnék és meg is szeretnénk egymást. akkor gondolnék csak a többi kérdésre, amelyek a legelsőhöz képest már nem is annyira fontosak. Hogy úgy mondjam, ez már „nem aka­Elmulasztott segítségadás A szerkesztősé** közleménye A Heves megyei Népújság 1965. március 20-i számában cikket közölt „Elmulasztott segítségadás” címmel. A cikk­ben érintett orvosnő kíván­ságára részletes vizsgálatot folytattunk le, amelynek eredményeképpen megálla­pítottuk, hogy a cikkben kö­zöltek téves információ kö­vetkezményei, azok nem fe­lelnek meg a valóságnak. A lefolytatott vizsgálat szerinti tényállás a következő volt: 1965. március 18-án a Mát- ravidéki Erőműnél lévő vas­úti sorompó előtt egy moped motoros, motorkerékpárját tolva elesett és látszólag a jobb szemöldöke felett 3 cm-es lágyrész-sérülést szen­vedett. A baleset bekövetke­zése után, hivatalos útja köz­ben a helyszínre érkezett a Cl 14—03 forgalmi rendszá­mú gépkocsi orvos tulajdono­sa, aki látva a balesetet, azonnal megállt és a sérült segítségére sietett. Megálla­pította, hogy a lágyrész-sé­rülés különösebb és a hely­színen nyújtandó segítség- adást nem igényel. Megvizs­gálta a sérült szívműködését, amelyet rendben talált. Ala­pos gyanúja merült fel azon­ban annak, hogy a sérült agyrázkódásos sérülést is szenvedett és ezért a főhang­súlyt a beteg általános álla­potának figyelésére fordítot­ta. A mentőkért két helyszí­nen lévő lakossal azonnal telefonáltatott, a sérült álla­potát állandóan szem előtt tartotta, a helyszínre érkező mentőknek a sérültet átadta, és a baleset színhelyét csak a mentőkocsi távozása után hagyta el. A szerkesztőság által meg­ejtett részletes vizsgálat azt állapította meg, hogy a hely­színen eljáró orvosnő orvosi hivatásából eredő segítség- nyújtási kötelezettséget orvos­tól elvárandó módon a legtel­jesebb mértékben teljesítet­te. Megállapítottuk azt is, hogy a baleset színhelyén felállított diagnózisa helyes volt, mivel a kórház sebésze­ti osztálya a sérültet 10 na­pig agyrázkódás miatt keze­lése alatt tartotta. Segítség- adás elmulasztás tehát nem történt. dály”. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én — amellett, hogy a szerelmet helyezem előtérbe — gondolnék arra is, milyen képzettséggel, állással rendelkezik a fiú? — Jómódú, pénzes, esetleg autós fiút szeretne? — Nem. Azt hiszem, félre­értett. Én tanítónő vagyok. Mindenesetre elvárom, hogy a fiú, aki nekem komolyan ud­varol, az enyémhez hasonló műveltséggel rendelkezzék. Mondjuk, lehet egy rádiómű­szerész, vagy egy villanysze­relő. És itt mór a „parti” is megvan. Az a havi két és fél, háromezer... A kettőnk fize­tésével már kezdhetünk vala­mit. 1 B 1 Qiátk óizttr Esztike a szőlőbe készül. Kék mackóban, hátrakötött fejjel. A mamája az udvaron a kacsákat eteti. Megismer­nek, hiszen régi ismerősök va­gyunk. Mindketten nagyot néznek a kérdésen. És így válaszol a mama: A lány ahhoz megy férjhez: aki viszi. Esztike helyesbít: Ahhoz me­gyek férjhez, akit sczeretek. A mama ötven körüli, nem hagyja magát: — Ma már minden lány kis­asszony. A divat, meg a szó­rakozás a mindenük. Hóna­pokig járnak a fiúval és elfe­lejtenek házasságra gondolni. Amikor én lány voltam... — Tudom, anyukám. Abban az időben a föld után ment a házasság. Meg a vagyon után. De nekem a legfontosabb, hogy szeressem azt, aki feleségül akar venni. És hogy ő is sze­ressen engem. Láttam egy fil­met, abban csak a lány sze­rette a fiút. A fiú csak „azért” udvarolt. Ez szörnyű lehet Az ilyen házasságból nem kérek. — Szegény fiúhoz is férjhez menne? — Milyen szegényre gondol? Ha valaki dolgozik és nem issza meg a keresetét, nem le­het annyira szegény. Gazdag se, bár ha nyer a lottón... Jó állása legyen. Ez a fontos. Hogy milyen? Erre még nem gondoltam. Olyan hozzám való. Vidám legyen, jókedvű, szeressen táncolni. @ (VadtiCL — Engem négy évvel ezelőtt, amikor iskolából kikerültem, felpofozott az apám, mert nem mentem el a volt első gazda fiához. Akkor kerültem ide a gyárba Margit nőnemekhez, Azóta itt dolgozom. Most vég­zem a technikumot és körül­belül egy fél éve járok egy fiúval. Fiatal mérnök. Rendes^ jó modorú gyerek, ügyesen udvarol, csali az a baj, hogy „felvan” egy kicsit a mérnök­ségével. Tegnap megharagu­dott, mert azt mondtam, hogy a mi Janink otthon a tsz-ben traktoros és többet keres. A mérnök úrnak még „háztáj ija* sincs... — Szereti? — Talán. — Szóval, lesz valami ebbői a mérnök ismeretségből? — Egy év múlva majd meg­mondom. Hasonlít egy fiúhoz, akit nagyon szerettem, de aa már megnősült.., — Tessék. Vadnáné vagyok: — Beszéltem Irónkével. Jól érzi magát, szorgalmasan ta­nul. Csókolja magukat... Később szóba kerül a po­fon. — Hirtelen kezű a férjem Olyan marcona ember és régi gondolkodású. Most már bán­ja, de Ircsi megél a maga lá­bán is. Néha még ő küld ne« kém pénzt. — Mi lett az első gazda fiá;■> val? — Gépkezelő Kazincbarci* kán, valami építkezésnél. — Magának mi a vélemé­nye? Kihez adná legszíveseb­ben férjhez a lányát? — Tanult emberhez. Mos* Ircsinek is meglesz az érettsé­gije. Szeretném, ha feleségül venné az a mérnök ... Ez három lány véleménye» Megkérdeztem még hármat* de kinevették. — Kihez mennénk férjhez? — kérdezték. — Akit szeretünk. Ez csoki természetes? És egyáltalán minek erről annyit beszélni??? De tényleg olyan egyszerű ez a kérdés, mint ezek a lá­nyok tudják? Tényleg olyan maguktól értetődőek? Hogy mennyire nem, azt csak akkor értenék meg igazán, ha egy­szer egy titokzatos filmszalag­ról egy varázsmoziban leper­getnék előttük anyjuk, nagy anyjuk életét. Tényleg mind­annyian ahhoz mentek-e férj­hez, akit szerettek? Akihez a szívük vonzódott? Most, 1965-ben már nincs partikérdés. Már csak szerel­mi kérdés van. És ez most ter­mészetes. Úgyhogy túl sokat nem is érdemes róla beszélni*. Szalay István BALCZER ELEME'R: 10. Szonja látta a halottfehér arcot, a lágy vonalú szájat. Nem lehet rossz ember — gondolta. — Csak szeren­csétlen. Mint a többi tíz- és száz­ezer, akiket belehajszollak a hábo­rúba. A professzor a röntgenfelvételt nézte, ami a sebesültről készült — Nem kell levágni a karját — szólalt meg végül. — Azt hiszem, rendbe tudjuk hozni... Az operációhoz minden elő volt készítve. István a műtőasztalon fe­küdt Az éterkosár a száján volt Váratlanul megszólalt Lázáümában félrebeszélt. — Emi! Drágám... Ne félj... Min­den rendiben van... Feri? Kiszedted a robbanófejeket?... A Loreley... Jön!... Vigyázz! A Loreley... Az operáció sikerült. Az orvosok sokat beszéltek a bravúros műtét­ről. akivel Kiroskov professzor meg­mentette az összeroncsolt kart Maga a prof is büszke volt a nem mindennapi esetre. Egyszer szólt is Szánjának. — Nem is érdeklődsz a protezsä- tad iránt? — Tudom, hogy jól van. Ez nékem elég. Rengeteg dolgunk van. — Eléggé megviseltnek látszol. Mikor kapsz szabadságot? — Egy hét múlva esedékes. Akikor meglátogatom a magyart, jó? — Lehet Egy hót múlva már ckozol neki olyan megrázkód­tatást, ami most még veszélyes le­hetne. ★ A kórterem nyitott ablakán friss tavaszi illatokat sodort be a szellő. Reggelenként tiszta napsugárpászták nyújtózkodtak a fehér ágyakon. Ist­ván behunyta a szemét. Arcát a nap felé tartotta. Heteikig feküdt bódul­tán a vérveszteségtől és az erős csál- lápítószerekfcőL Ma azonban tiszta volt a feje, teljesen öntudatánál volt, A bál karja még vállig gipszkötés­ben volt. Mozdítani sem tudta. Emi... drágám, hogyan értesíthetnélek? Mi lehet otthon veled? — gondolta újra meg újra. A professzor hangja hozta vissza a jelenbe. — Jól érzi magát? — Igen! — Próbálkozzék meg, menjen H a parkba. Jót tenne a napifény és a levegő magának, — Köszönöm, professzor úr! Ter­mészetesen megpróbálom. És... professzor úr, mindent nagyon kö­szönök... — Mit? — mosolygott a prof. — Hát, amit értem tett Hogy viszaadott az életnek és megmentet­te a karomat és olyan jó volt hoz­zám és mindent. Bódult tavasz tombolt odakint a kertben. István beleszédült a fény- özöribe. Égy pillanatra behunyta a szemét. Milyen egyforma mindenütt a tavasz — gondolta. — Az orosz kórházként olyan, mint a pesti Sö­get. Lassan egy pádhoz sétált. S leült. A levegőben fecskék cikáztak. A fákon világoszöld levelek tapoga­tóztak a nap felé. Langyos szél bor­zongatta a gyepsaőnyeget. A fű kö­aranyesőbokor lángolt a fényben. Rövid, fekete haja simán hátrafé­sülve. Ruhájába belekapott a szél. Valószínűtlenül szép volt a kép. Akár egy Srinnyei-Merse-féstmény. Megállt a pad előtt. A sötét szemek­ben mosoly bujkált. István zavartan szorította meg a feléje nyújtott kis kezet — Hogy van? — kérdezte a lány franciául. Istvánnak egyetlen ép francia mondat sem jutott az eszébe. — Mercy! A lány arcán, elömlött a mosoly. Egyenletes fehér fogad ki villantak. — Nem ismer meg? A prof lánya vágyók. Kicsit asszisztáltam a® operáció­nál... zöbt sárga, és fila világlejek bólo­gattak. S ebben a nagy tavaszi pará­déban egy lány jött az úton. Világos, lenge ruhában. Két hosszú lábú, fe­hér, orosz agár kísérte. Megállt az úíkanyarban. Háta mögött virágzó istván szája sarkában halovány mosoly vibrált: — Szóval... két lánya van a pro­fesszor úrnak... Egy pilóta, aki le­lövi az áldozatot. S egy másdkj amelyik segít megmenteni? — Igen! Egy személyben kettő. Az ellenséget meg kell semmisíteni, a barátokat pedig megmenteni. — Nehéz elképzelni most így szemtől szembe magát a félelmetes Loreteynefc... — Tényleg félelmetesnek tartanak odaát? — nevetett a lány. — Nagyon. A Fritzék valami ba­bonás tisztelettel emlegetik... — Arról beszéljen, hogyan érzi magát? Leültek a padira. A fehér agarak elnyúltak a pad alatt Hosszú, kes­keny fejüket két lábukra fektették. — Köszönöm az érdeklődését. Mai egészen jól érzem magam. — Ennek örülök. Szomorú lettem volna, ha valami tragédia történiki magával... — Minden lelőtt ellenséget meg-; sánat? — Ugyan! Maga nem ellenség. Nem is volt az. Az egész légiharc maga ellen tévedés volt. Az té­vesztett meg, hogy a bombád rob­bantak. Aztán tisztázódott a hely-; aet. A mi emberünket — a men­tőit — elkapták a nácik és máB nem volt alkalma értesíteni magát. — Mit mond? Ferit elfogták? — Igen! — Szörnyű! Talán mégis tévesen informálták? — Nemi Az 56-os lebukott. A rá- dióleadót bemérték és megtalálták. Azt is megfigyelték, hogy magúk ketten sokszor találkoztak és sokat beszélgettek. És persze megfigyelték: a maga bombái nem robbantak... —- Az 56-os a sógorom volt... A feleségem bátyja. Egyetlen élő ro­konom. ö hát ott veszett. És rólam sem tud semmit már hónapok óta... — Bizony, ez a háborúi Talán nines olyan család, amelyik ne ho­zott volna áldozatot. S legtöbben azt sem tudják, miért kell szenved­niük.. . (Folytatjuk# ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents