Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Vállaljuk mind, közösen

A kor anyagából vagyok, de gyalázatából kinőttem.

(Benjámin)

Egy egész generáció írhatja memen tóként és hitvallásként e sorokat, vallhatja vállalva büszkén — nem szégyellve tévelygéseit — a győzelmeit, és nem feledve, nem is azt, hogy honnan jöttünk, hanem inkább, hogy még mi van előttünk. Csodálatos és egyben furcsa bor a mienk. Egy fiatal és egy szó szerint „újszülött” korosztály, generáció nagy emberi, lélektani és ugyanakkor nagyon is kézzelfoghatóan politikai, társadalmi, gazdasági te- herátvétele —, mert ez az igaz, s nem ez: őrségváltás — folyik le szemünk előtt A két generációnak neve is van, egy fogalomból szinte tulajdonnévvé kovácsolt neve, — az egyik: a húszévesek; a másik; a negyvenéveseit.

Húsz éves az a „húszéves" is, aki már inkább a harminc felé jár, s az is, aki most közelíti még csak a jubileumi számot, vagy szóra eszmélő gyermek volt még csak az ország újjászületése idején, vagy születésnapja lényegében egybeesett egy dátummal, amikor nem meghalt, de újjáéledt egy nemiét, egy nép. Ez az „újszülött” nemzedék, amelyet már mi neveltünk, akikben megtestesülnek már nagyszerű eredményeink, de visszavirulnak botlásaink is, ez a húszéves generáció végső soron most gyür- kőzik tudásban, szakmában, élet- és politikai tapasztalatban, hogy részt kérjen és kapjon — a munkából.

A másik nemzetist, amely fiai, lányai az „öregek generációjának” és apja, anyja a húszéveseknek, — mi vagyunk. Mi harmincöt, vagy negyvenöt évesek, mi, akik: „a kor anyagéból” nőttünk ki, magunk mögött hagyva a letűnt kor gyalázatál Mi, akik altkor húszévesek voltunk, mégha nem is pont annyi, mi ama másik nemzedék, amelyet a legjobbakat, a legmesszebblátókat, a szerencsés körülmények közé „szülötteket” leszámítva, be la fröcskölt egy korszak gyalázata.

Bennünk, akkor még nem volt tudatosság, legfeljebb ösztön és vágy a tisztaság után. Bennünk, akkor még talán vágy sem volt, mert vágyakozni is meg kellett tanulnunk, meg kellett taníttatnunk. Egy vérgőzös ország, egy sír szélére lökött nép zömében tanácstalan, néha már a mocsoktól sem hőkölő fiai, koravén gyermekei Voltunk, akiknek még az sem adatott meg, mint ma a városi gyerekeknek, hogy könyvből nézze!, milyen is a ló, tehén, hogy mi könyvből nézzük és tudjuk, hogy van narancs, csokoládé és csak a meséből vélekedtünk még, hogy van fehér kenyér.

Ml olyan korban éltünk, amikor a gyilkosság nem bűn volt, hanem erény és olyan korba érkeztünk, ahol végre bűn lett egy ember megölése is. Antiszemitizmus és miszticizmus, sovinizmus és irracionalizmus, hazugság vissza a történelembe, hazugság körülöttünk a jelenben, s hazugság állítva elénk, ami a jövőt illeti. A hazugság <roe rettenetes labirintusában, ebben a világ minden égtáját látszólag átfogó kőviiágban, honnan is tudhattuk volna, vagy legalábbis zömünkben nem tudtuk; van és mi az igazság Es hátha mégtéved az ösztönünk?

Visszagondolva így, most csuklik meg az ember feje az alázattól egy eszme iránt, amely emberré tudott mívelni bennünket — mert a fasizmus gőze és bűze szinte már feltartóztathatatlanul sodort ben ün- ket le... le... az állatok közé.

Nem, semmiképpen sem igaz, hogy mi, az akkori húszévesek 1945-ben szabadultunk volna fel. Csakhogy nekünk nincs dátumunk: 1945-ben egy eszme útja szabadult fel, szabadulhatott fel halált osztván a halál felett 1945-ben felszabadult az ország, megnyílt az út fel, fel a végtelen magasságok felé, amelyet akkor lejjebb hittünk jóval mint ahol most mi vagyunk és amit keveslünk. 1945-ben eldőlt az ezeréves per. 1945-ben elhallgattak az ágyúk és a bombáik szerte az országban. A történelmi dátum valamit: ezredéveket! — lezárt és valami újat: ezredéveket — megnyitott számunkra. De belül, ott leg- bel ül az agyak, az idegek pályáin, a gondolatokban, a hitben és bizodalomban, mikor „szabadultunk fel?"

Sokszor töprengtem magamban, hogy az én, egyéni felszabadulásom, életem „történetírásának” legújabb kora vajon milyen dátumtól, milyen eseménytől datálódik. S amikor már örömmel nyugtáztam, hogy ez az, megvan, ez az én belső dátumom — egy ideig mások előtt, a fanyarra fordult politika miatt titkolt, de valós belső feszabadulá- soim „napja” — mint a tengerpart homokjára írott betűk, úgy folyt szét a dátum. De hát akkor mikor? Hisz mennyit szenvedtünk, mennyit

őröltünk... féltünk... igen féltünk is, rrri, akiknek pedig éppen ebben az országban, egyedül ebben az országban, soha nem lett volna szabad félnünk, És mégis rettegtünk! Es mégis hittünk és mégis dolgoztunk, agitáltunk, jegyeztünk és mennyien, de mennyien fegyvert fogtunk, amikor kellett a néphatalom védelmében.

De hát végül is mikor „nőttünk” ki a gyalázatból, mikor szabadultunk fel, teljesen, nemcsak jogilag, történelmileg, hanem szellemileg is?

Ezt az izgalmas oknyomo zást, ezt a sziszifuszi küzdelmet, ezt a keresést egy „dátum” után — ezt nem éli át más nemzedék, ez sajátosan a miénk, ez a különbség köztünk és a mögöttünk jövők között. Mert nincs ilyen dátum! Pedig tudjuk, hogy kell, vagy legalábbis kellene lenni... De még sincs, mert a kor szédítő és megható, drámai és féle! metes, igaz, mégha volt idő, amikor igaztalan sodrása, mint valami kirstályvizű, szélesen és gyorsan hömpölygő folyam sodort és közben tisztított, formált bennünket. Ki tudná megmondani, melyik vízcsepp? melyik homokszem? Ki tudná megmondani, melyik és hol volt az ő egyéni zátonya, hol és mikor futott csendesebb vizekre? Kétszer nem állhatunk bele ugyanabba a folyóba — mondja a régi prematerialista bölcselő. S „ugyanaz” a folyó kétszer, százszor, ezerszer vitt, sodort magával bennünket, míg közben megtanultuk, hogyan szabályozzuk útját, míg urai lettünk a vizeknek.

A parton ott sorakozik egy egész ország. Budapest újjáépült hídja:val, Dunaújváros és a szocialista mezőgazdaság, személyautók és zsúfolt könyvtárak, színházi- bérletek és televízió, a szó szabadsága, de a jó szívvel szólóé is, senkikből lett valakik és valakiknek vélt senkikből a kezünk nyomán, eszünk nyomán, politikánk nyomán végre valóban — valakik: dolgozó emberek. S ezek ott mind-mind dátumok, évfordulók, az első kilométerkőtől, ama 1945. áprilisitól mostanáig. Hát. hogy tudnánk, hogy lehetne most vissza és megkeresni, melyik az én ..személyi” tulajdonom, hová állítsak emlékművet, amikor végig mindenütt emlékműveik sorakoznak. Ott van az enyém, a tied — a miérik is: vállaljuk mind. közösen „személyi” tulajdonnak, s vállaljuk, mind közösen, hatvan-, negyven- és húszéves dátumunknak:

1945-öt.

Érdekest aki 37 éves, az most

büszkén vállalja magát a „negyveneseik” nemzedékéhez. Nerr. óhajtja magát fiatalítani Ha nem is tudja, de érzi, hogy együtt mondhatja a költővel:

„A kor anyagából vagyok.

de gyalázatából kinőttem.”

Gyurfeó Géze

Sirok látképe

Szép, kies völgyben találkozik a Tama két ága; s innét már szélesebb, mélyebb mederben gyűrűzteti szürke vizét a szelíd „palócfolyaar*”. Itt áll a falu — Sírok.

Miért Sírok,?

Több mint ezer év történetének, a falu tarka, mozgalmas históriájának lapjai rejtik a magyarázatot. Egy vélemény szerint Vili. századi, a vidéket birtokba vevő szlávok a névadók; „sirok” magyarul azt jelenti: széles”. Feltehetően a hegyek közé ékelt, legyező alakban szélesedő medence ihlethette a falu nevét Más magyarázat a falunevet a közelben található kősírok, a riolit és puha mészkőbe vájt kaptárszerű, 50—100 centiméter nyílású

hosszas üregekhez, valamely ős népnek temetkezőhelyeihez köti. Harmadik magyarázat a nép ajkán ma is élő hagyomány. Ügy mesélik, hogy egy látszó

kisiparost. 900-an abból éltek, hogy cselédnek, summásnak szegődtek. „Jelentős ipart” mindössze csak az egyetlen kőbánya jelentette.

A szegény falut nem kímélte, földigtaposta a háború. Az elkeseredetten hátráló nácik Szodoma szerepét szánták Síroknak és gaz tervüket be is váltották.

. — Majd egy hónapig állt itt a front. A házaiknak több mint a felét szétlőtték, romhalmazzá változtatták. Voltak olyan utcák, amelyeket teljesen leromboltak ... Egyszer vizet akartam vinni a kútról. Nagy robbanás, porfelhő. Mellém csapott egy lövedék szilánkja, ma sem tudom, hogy jutottam vissza a bunkerba. Éhesek voltunk, tetvesek.

A falu fölé magasodó várnak, — régi armalasek jegyzik —, nem volt a történelem során

tükrözi a siroki változásokat, a felszabadulást követő 20 év fejlődését. A példa: Kokút- puszta.

— Nem puszta! Csak a - — útállomás tábláján olvashatni még ezt a szót. Régi cselédházak álltak itt, kettő kivételével ezeket lebontottuk; és épült 70 takaros családi ház és iskola, öt utcája van már a kis településnek. Egy családnál nem ég még villany.

Szép színfoltja. a hajdani szegény summásfalu mai látképének a gyári lakótelep. Hat épülettömb, plusz a munkásszálló két blokkja. 140 család, amelyet ha csak hárommal szorzunk is és számítjuk a szállóbelieket, több mint 500 embert jelent

Könnyen mondhatják a Elnököt ismerők: jó, jó, de Sirok nemcsak a gyár, a modern latörök tuigyuroK a .sztkias melységbe zuhant meghalt * zokogó édesanyja, amikor megkérdezték tőle, mi történt nagy fájdalmában magyarul válaszolt: .sírok, sírok!" Damó omaidé- kos várától nem messze All aa emberformájú két sziklacsonk, ezekre a nép azt mondja, hogy egy török férfi és török asszony megkövesedett alakja.

Ám hagyjuk a rég letűnt századok történetét; izgalmasabb és eredményesebb a közeli történelem emlékeinél időzni, azoknál az emlékeknél, amelyeket a mai siroki emberek őriznek múltról és jelenről.

Lakatos Sándor, a község fiatal vb-elnöke, azt mondja a régi Sírokról;

— Nagyon szegény falu volt

*8 a miénk. 2300-an lakták, s ennek csak tíz százaléka ntond- /hatott magáénak több-kevesebb földet Számíthatunk még 250

A ptplshegyl gyárban egy

párnázott ajtó az ő szobájába tiyiriik Rangos helyiség. Főmérnöké.

Magas, fekete ftartalemtoe*,

harmincéves.

Beteljesült álmok...

Séta Imre tiltakozik: sohasem vágyott a magas pozícióra.

A gépeket azonban nem tagadja. Gyermekkora óta vonzódik hozzájuk. Különösen az automaták izgatták, érdekelték, ejtették bámulatba. „Amelyek, kéz nem kell hozzányúlni, mégis mennek magúktól...”

A faxkasmályi kőbányában mondták néki először: válasz- sza hát azt a pályát, gépész ia lehet — lia akar! Akkoriban hallott először a szakérettségiről is. Gondolta, megpróbálja! Jelentkezett — s felvették az előkészítőre. A következő évben pedig beiratkozott a budapesti tanfolyamra.

A csille, a csákány után a könyvekhez szoktatta _ magát, a gyöngyösi parasztfiú.

„Nehezebb volt. mint az ervetem...” Egyetlen esztendő alatt kellett elsajátítani négy év anyagát. Sikerült. Jeles bizonyítvánnyal ment Miskolcra. A gépészmérnöki kar gépgyár, tó szakáról — 1958-ban hozta a diplomáját. Vissza szülővárosába, ahonnét elindult...

Akkor dolgozott már a gyá* — két esztendőnek előtte, egy nyári termelési gyakorlaton dolgozott is benne — amelynek még csak építését tervezték bányászkorában.

^Gyakran. találkoztam a földmérőikkel, ott tartották taútsaemíkei a Farkasmályban.

NYITOTT UTAK

Munkásból lett vezető

.

' * • •

üli 1:

kujonoseou tun«« hm jeiemoetóga; itt a törötaök nem tomboltak, nem ostromoltak. Nem így a németek! A csukaszürke mundért« horda, húsz éve, befészkelte magát az omladozó várfalak közé is, a magaslatra páncéltörő ágyút vontattak és az onnét okádta a halált,

— 1944. december 22-én megszabadult a falunk. Dehogy bántuk a lerontott házakat, a felrobbantott utakat, hidakat, kis átereszeket. Azt számoltuk, hogy kibírtuk, hogy élünk.

Sírokra ma már nemigen lehet ráismerni. Felépültek a rommá lőtt házak, utcasorok; s azóta is egymás után bújnak ki a földből az új köntösű villák. Sőt: modern, ízléses vonalú tömbépületek! Síroknak, ahonnét azelőtt 900 ember vándorolt summásnak, cselédnek, ma gyára van; az egykori sum- másokból szakmunkások lettek, s a liszkói gyár, a Mára vidéki Fémművek üzemcsarnokaiban ott állnak a gépek mellett az egykori sommások, cselédek unokái te. A falu termelőszövetkezete, amelytől sokan húzódtak a kezdeti években, ma már többszörös milliomos. A 2500 kaitasztrális holdnyi terület gazdái értői az állattenyésztésnek, a gyümölcstermesztésnek és jövőjüket is erre az útra szabják .

A régi Sírok szellemi Setéről azt olvashatni a Heves vármegye községeiről írt mp- nográflábam: „Közoktatásügyét 2 r- kath, eleim és 2 r. kath. általános továbbképző iskola, szolgálja, összese 5 tanerővel.” Szépen hangzik, hogy 2 r. kath. elemi és 2 r. kath továbbképző iskola, de tegyük hozzá, hogy mindez csak négy tantermet jelentett (!) A mai nyolctantermes iskola emeletes tömbje csupán egyik büszkesége a falunak. Es hol van már az „5 tanerő”? Tizenhat pedagógus oktatja, tanítja az ifjabb sdro- krakat, s az új iskolában korszerűen felszerelt politechnikai termek ia rendelkezésre állnak. De számítanunk kell a gyár építette 200 személyes iskolás napközi otthont is, konyhával; s ami korábban nem volt: bölcsőde, óvoda. S ahol a múltban nem ismerték csak a kocsmát, ott most kisvendéglőt cukrászdát is találni. Vagy mondjuk a 250 televíziót? És a korszerű kultúrotthant, a külön mozit, a 3000 kötetes könyvtárat, azt a tényt, hogy egyetlen siroki lakosra tavaly- több mint 3 kölcsönzött könyv jutott? Mindez ma már természetes dolognak tűnik, amelyek elválaszthatatlanok a mindennapoktól.

1 Csak egyetlen példát még,

Lamely SnotaeSban is kellőképp

kouiupi bwxMUMn tok. a barlanglakás, a barlanglaké! Igaz.

Harmincnyolc család még mim« dig barlangokban ék kőibe vájt odúkban. A nemrég kiadott pénzügyi és építésügyi miiMSZ. téri közös rendelet, amely kimondja, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolását — Sirok községben is ismeretes. A tA, nács vezetői épp a napokban kopogtattak be minden bar- langba, segítségükkel. Megkérdezték aZ embereket, kívánják-e a segítséget A tanács 45 családnak biztosítani tud telket, ingyen. És segít az állom is kölcsönnel, előnyös kölcsönnel. Kölcsönt adnak minden kérelmezőnek, aki kétéves munkaviszonnyal rendelkezik, s aki 36 hónapon át • kölcsönt rendesen tö-rleszti, annak nem kell megfizetnie az igénybe vett teljes összeget, jelentős részét 5—8—12 ezer forintot elengednek nekik. És természetesen nem számítanak kamatot íme, a lehetőség, hogy azok, akik eddig nem tehették, mert erejükből és tehetségük, bői nem futotta, kiszabadulhatnak a kősziklák börtönéből. És élnek is ezzel a felkínált lehetőséggel a sároki barlanglakok? A 38 barlangilakó közül 17 család mondott nemet Kik ezek az emberek? öregek. Hatvanöt-hetvenöt évesek. Ott töltötték le életük nagy részét és már nem akarnak mozdulni« jobbítani sorsukon, öregek, és igénytelenek, akik ragaszkodnak a ..megszokott” rosszhoz. A történelem korai századaiban őseink temetkezőhelynek vágtak barlangokat a kősziklákba. s a mai nem-et mondók az életüket kötik azokhoz a lyukakhoz. Lassan, nehezen a múltnak, az útált szegénységnek ez a szigete is elsüllyed, mélybe merül.

Sirok látképén azonban nem a barlangok ásítanak többé. Az új, modern tömbépületek, a szép köntösű villák, takaros házak ragyognak a napfényben.

Ég milyen új tervek, elképzelések várnak még megvalósításra?

— A falu rendezése, egységes építészeti stílusok kialakí. tása, új utcaképek megteremtése.

Talán utópia?

— 1966-ra várjuk az elkészített terveket.

A szép, kies völgy, ahol a Tama két ága találkozik, a ahonnét tovább szélesebb, mélyebb mederben gyűrűzteti. szürke vizét a nagy „palócfolyam” — még csak ezután válik igazán széppé, emberalkotja gyönyörűvé.

(pataky)

Dehogy gondoltam akkor arra, hogy pár esztendő múlva mérnökként találkozom majd a hegyre épült gyárral.. .1”

Üzemtechnológusként kezdte a pályát, két év múlva pedig a szerelde főmű vezető j ekén í folytatta,

1962-ben kapta üzemvezetői kinevezését — egy Gyöngyösre telepítendő, új gyáregységbe: a diódákhoz, tranzisztorokhoz.

Egyetemista koráiban, csajt futólag érintették a félvezetőkkel kapcsolatos anyagot, „Emlékszem, annak idején — a többi évfolyamtárssal együtt

— széljegyzetként én is odaírtam a könyvbe: csak el kell olvasni...”

Megtanulná — Budapesten kellett, az Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt Váci úti gyárában .,. Szorgalmas igyekezettel. nagy kitartással.

A gyöngyösi üzemet, 1962 végén Sánta Imre indította meg, a Mátra alji lányokból, asszonyokból 5 nevelt komoly tudású, ügyes kezű szakembereket.

A fiatal mérnök; rövid ide alatt ismerőjévé vált az új szakmának, megszerette azt — de szíve valahogy mégis visszahúzta a gépek közé. A gyártmányszerkesztésre kívánkozott

— meglepte, amikor a nagy pi- páshesyi gyár iődisapécsan beosztását kapta. Komoly munkát, nagy felelősséget jelentett — attól tartott, sok lesz ez neki. A helytállás azonban itt is sikerült, olyannyira, hogy ez év

kösd tfcwnötmÜMó forint értékben!

Szer ing, csendes ember, beszélgetés közben o*i pán nagyobb állomásait említi életútjának, szívesebben csak munkájáról beszél — magáról annál kevesebbet. Bányász korában kapott sztahanovista kitün tetőséről, a két Kiváló dolgozó- jelvényről, s hogy az elmúlt óv végén a gyár I. alapszerveaeté- tek pártvezető- -égi tagjává választották - másoktól hallok... Az új főmér- aök mással „dicsekszik": részt vesz ő is egy érdekes, szép munkában, a gyár egyik idei új megbízatásának végrehajtásában, a gyógyszergyártó gépsor szerkesztőében, elkészítésében. Boldogan újságolja, hogy még az idén elkészül az egyik gép prototípusa, jövőre pedig az agész gépsor: amely Magyar- országon az első ilyen beren>- dezés lesz!

Modem gyár a kis farkasmá- lyi kőbánya felett: főmérnöke az egykori bányászfiú — aki annyi más hasonló társával vágott neki az útnak, korunk mindent elérő, métíöldes lépteivel,^, ,

Li., £row*9

márciusában — a gyári „tisztújítás” során — rá esett a választás: ő lett az új főmérnök... Olyan helyen második ember, ahol jelenleg több mint 1300 ember dolgozik, s a munkalapokon havi negyven különféle tétel szerepei gyáztiaánylséiU*