Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-27 / 98. szám

Az irodalmi színpadok egri bemutatóján a szatíra győzött

A fellépésre várók, a hatvani irodalmi színpad tagjai, most még de később ők is mint szereplők vettek részt az irodalmi vetélkedőn.

mint közönség, (Foto: Kiss Béla)

Az Egri Tanárképző Főiskola

kamarakórusának hangversenyéről

Az Egri Tanárképző Főiskola kamarakórusa szombaton este, a főiskola zenetermében rendezte tavaszi hangversenyét. Az együttest Bála Sándor köszöntötte a városi tanács művelődésügyi osztálya nevében. Méltatta a fiatalok eredményes, szorgalmas munkásságát: két és fél év alatt huszonöt fellépésen, harmincöt művet mutattak be, s ezek között öt ősbemutatót. Több seregszemlén arany, ezüst és bronz fokozatot érdemeltek ki.

S mintha csak bizonyítani akarták volna ezen a hangversenyen is jó hírüket, eredményes munkájukat és tehetségüket: változatosan gazdag műsorral lepték meg ismerőseiket és barátaikat. Túlzás nélkül lehet állítani a huszonnégy tagú kórusról, hogy a megye egyik legjobb együttese. Meglepte a hallgatóságot is az a kiegyensúlyozottság, amely jellemző a kórusra. Minden szólam tisztán cseng, kulturált hangú énekesek szólaltatják meg a kedvesen egyszerű, vagy könnyedén bonyolult műveket, a bölcsődal szívet melengető líráját, vagy Bach János passiójának záró- karát. Nemigen találunk a megyében még egy ilyen énekkart, ahol ennyire egyöntetűen, egy szinten (és elég magas szinten) állnak az énekesek, ahol a kórusmunka nemcsak összetartozás, hanem nemesen őszinte barátság kérdése is. A hallgatónak az az érzése támadt a hangversenyen, hogy itt nemcsak a dal szeretetében tartoznak össze ezek a lelkes fiatalok: sok-sok fáradságot kívánó munkájukat baráti odaadással végzik. S az csak természetes, hogy ilyen légkörben az együttesen belül gondolatok, tervek érnek valósággá: kvartett születik, humor és új dallam, alkotás, amit meg kell mutatni a dalok kedvelőinek.

A műsort Fljarkovnak Rozs- gyesztvenszkij versére írott Lenin hazája című dalával kezdték, amelynek szövegét Csikós Andor, a kórus karnagya fordította. Liszt, Kodály, Bartók műved után Ary Tibornak, a főiskola adjunktusának három fel- sőtárkányi dalát, majd Rezessy László főiskolai tanár Jön Kossuth című művét ősbemutatóként adták élő.

A Glinka operarészlet, Lja- dov Bölcsődala, Bach János passiójának zárókara, és Bartók négy szlovák népdala mellett jutott idő és energia még a humorra is: Bräutigam Das Or- chesterét meg kellett ismétel- niök a fiataloknak, de méltán aratott sikert Koch Rumbalája is.

Fel kell jegyeznünk Kovács

Zsuzsa énekszámait: a KodáJy- feldolgozásokat, a Glinka-dalt* mély érzelmi tedítettséggel énekelte.

A madrigál-kvartettet mórt

is szívesen hallgattuk: Kovács Zsuzsa, Pozsonyi Szilvia, Major Mihály és Kiszela István XVII. századi francia szerelmes dalokkal színesítették a műsort. (Kár volt az orgonakíséret széles talapzata e könnyed énekekhez!) Veracini Largóját K5- szely István játszotta hegedűn.

Csikós Andor karmester munkájáról e hangverseny alkalmából is elismeréssel kell szólnunk. így, ilyen klubszerű meghittségben együtt tartani egy folyton változó létszámú énekkart, ilyen szinten énekeltetni — komoly kamagyi érdem. Bár sok fellépés áll a kórus megefct, mégis azt ajánljuk, hogy egyre többször lépjenek a nagyobb — a főiskolán kívüli — nyilvánosság elé: példát adni más kórusoknak, élményt nyújtani a hangversenyek dolgában nem elkényeztetett egri és Heves megyei közönségnek. S ha lehet ajánlanunk: összefogva irodalmi színpadokkal, színjátszókkal, zenészekkel, teremtsenek állandó pódiumot maguknak és Egernek. Ez a sikeres hangverseny távlatokban való gondolkodásra kötelez.

(farkas)

A pult két oldalán

— Csengett a telefon — kér_ di valaki. — Halló! Napsugár?

— Igen.

— Mondják max meg, mikor fog végre kisütni a nap?

A telefon a Napsugár áruházban, az egri Bajcsy-Zsi_ linszky utcán csengett. Egy vevő kérdezett és egy eladó válaszolt; Mert lényegében kétfajta ember van Magyarországon — de az egész világon is —, aki vásárol és aki elad.

De nem mindig ilyen kedélyes a hangulat a két fél között. Legfeljebb csak telefo_ non.

„Legyen kedves, barátságos..

Mert a vevő és az eladó mindig harcban áll egymással, ha történetesen nem is tudnak róla. Már maga az is, hogy az egyik a pult mögött, a másik a Pult előtt áll...

— Az udvariasság a lényeg. Az eladó legyen készséges, segítsen választani — válogat a nyald'end ők között Géczi Gyula, a Dobó Gimnázium negyedikes tanulója.

— Tessék parancsolni! Mit kér? — idézd, mintha eladó

Király Katalin, az | AKÖV adminisztrátora, aki éppen az Állami Áruházból lép Id. — Az eladó foglalkozzék, s ne csak ímmel-ámmal a vevővel. Legyen kedves, barátságos ...

— Rá se nézn ek néhol az emberre. Miért nem kérdezik meg: mit akarok vásárolni — szemlélődik a tv-készülékek között Szabolcsba Péter tanító.

— Szerintem az a jó eladó — folytatja —, aiki gumicsizma helyett (ha azt kíván a vevő) akár egy elegáns boxdipőt is el tud adni.. (Pedig a vevő nem ezt akart venni.)

Nem elavult szemlélet ez már? Az a jó eladó, aki gumicsizmát ad ha a vevő azt kér. Ha nincs, akkor útbaigazítja. megmondja, melyik boltban keresse, vagy „nézzen be a jövő héten ..

Ismerős arcok

Ezt mondja Tóth László né, a 33-as divatüzlet eladója is egyik vevőjének, aki nem találta, amit keresett.

— Kétféle vevő van: határo_ zott és határozatlan — mondZ ja. — Ma vöLt egy határozatlan: többször visszajött leraktam az egész polcot. Hiába. De hiába hívta el segítségül a szomszédasszonyát, az édesanyját, mégsem tudott határozni.

A vevők két kategóriájáról ugyanez a véleménye Szekrényes Józsefné eladónak a44-es cipőszalküzleüben:

— Milyen jó egy határozott céllal bejövő vevő: „Félmagas, barna fűzős cipőt kérek...” Tiszta ügy: vagy van. vagy nincs.

Állandó vevőink is vannak.

— Délelőtt ezt már nézte, aranyos... — mosolyog egyik vevőjére Tasi Józsefné, a Széchenyi utcai Anyák Boltjában.

— Többször is visszajön ez a fiatalasszony, így szökött — folytatja — ritkán vásárol, de akikor jól megnézi. Rengeteg arcot ismerünk már.

— Ha iött volna Orkán, már messziről, mosolyogtam volna...

— mondja Varga Zoltán, az egyik konfekcióüzlet eladója, aki, ahogy a vevő belépett,

már messziről int, hogy nincs. Aztán hozzáteszi: — Ismerem ezt a fiatalembert. Hetek óta jár Orkán után.

— Tessék, vigye oda az ajtóhoz, vagy az utcán nézze meg, mert a neonfény torzít — magyarázza a gyakorlott eladó.

Eladó és vevő ugyanaz

De a kevéssé gyakorlott is, kedvességből, előzékenységből (vagy éppen ellenkezőleg* ha nem kedves, nem előzékeny). Nyakkendőt, szövetet* pulóvert, öltönyt. -gyakran vizsgálatnak a vevők az utcán, nézik a színét. Aztán néha túl soká nézik, sőt. már nem is nézik, csak rámerednek kifejezéstelen tekintettel. Szokásból vizsgálják.

— Vagy: megváltja a vevő a blokkot, aztán amíg a pénztárig ér, meggondolja magát és elmegy a blokkal — mondja Szécsi Zsuzsa, az Állami Áruházban.

Éppen egy sárga kalapot tesz vissza a helyére. Egy fekete höűgyprőbálta. aztán nem tetszett.

— Hányán próbálták már? Nem is tudom. Számtalanszor — nevet. — Azokat a vevőket szeretem, akik kedvesek, barátságosak, jókedvűek nem házsártoskodnak.

— Én pedig az ugyanilyen eladókat... — szól közbe egy öreg bácsi.

Érdekes. A vevők ugyanazt az eladótípust kedvelik, mint amilyen vásárlótípust szeretnek az eladók.

(Berkooits)

ra szegek állnak ki belül?

— Sem belül, sem kívül. Olyan simára van a bélés eldolgozva, mint a selyem.

Lassan letettem a ceruzát, felálltam.

— Ide figyeljen, tisztelt uram — néztem hideg dühvei a szeme közé.. — Ne

lopjuk itt egymás drága idejét! A folyosón még tízen várnak cipőügyben. Rukkoljon elő a farbá val!

Felelet helyett látogatóm kinyitotta a dobozt, és egy pár modern vonalú, vadonatúj, szép cipőt vett elő. Kézbe vettem, tüzetesen meg vizsgáltam.

— De hiszen ezeknek semmi bajuk?!

— néztem csodálkozva a panaszosra. — Talán valami rejtett fogyatékosságuk van? Ráznak? Szirénáznak? Sugárfertőzöttek?

Kivette a kezemből a cipőket, visszacsomagolta, reményvesztetten indult az ajtó felé.

— De hát mit írjak róluk? — kiáltottam utána.

— Még kérdi?! — nézett vissza könnyes szemmel a küszöbről.

— Hát azt, hogy ilyen cipők nincsenek? Abszolúte nincsenek? Érti?! Nincsenek!?

Lemondóan legyintett, és hóna alá szorítva a cipősdobozt megtörtén távozott.

Kürti Andris

dóan, színpadi szempontból jól szerkesztetten fricskázták ama bizonyos irodalombarát vállalati igazgatót. A szolgalel- küséget gyúnyolták ki, azt, ahogyan a vers baráti a gazdasági vezetés futball-rajongóit az irodalom érdekében erkölcsi és anyagi támogatásra ingerük. Dr. Kipka Kálmán szellemes, fordulatos szövegkönyve — az alkalomhoz mért rövidített formában is — kitűnő, mert véleményét egyénien, merészen és őszintén megvallja. S bár a műsor mottója nem simogató a nézőnek sem: „Lesz olyan néző, akinek nem tetszik majd e műsor, de nekem sem tetszik minden néző” —, mégis a hatvaniak hatottak legjobban a bemutatón: merész szatírájuk legyőzte a bátortalanabb műsorokat. Kanyó Gábor és Darabos Zsolt játékát emeljük ki dr. Kipka Kálmán versmondása mellett.

S ha már a rendező szervek bevallása szerint is szakmai tájékozódás, útkeresés, a „hogyan tovább?” kérdésre választ kereső gondolattal került sor erre a találkozóra, úgy véljük, a megyei színpadnak is fel kellett volna vonulnia ezen a szemlén. Nemcsak azért, mert tevékenysége kisugárzik a megye irodalmi színpadaira, hanem azért is, hogy ízelítőt adjon munkásságából, . módszereiből, műhelygondjaiból a , többieknek. Hasznos lett volna , az összehasonlítás műsorszerkesztés, elgondolások, további indítások megbeszélése miatt : is.

A bemutató után kialakult ' vitát a zsűri nevében Hortobágyi Margit, a rendezés részéről Szívós József vezette.

(I. a.)

szett: a színpad leegyszerűsítette a két kor jellemzését.

A bélapátfalvi irodalmi színpad A szabadság magvetői címmel Petőfitől Illyésig ívelő utat járt be a versben is, ösz- szekötő szövegben is. Az együttes jó példa arra, hogy falun is vannak tehetséges versbarátok. Mint például Boros Péter is. Csak nem szabad megfeledkezniük a továbbfejlődés biztosításáról, beszédtecnikában, a versek helyes értelmezésében és a műsorok megszerkesztésében. A megyei művelődési és szakszervezeti vezetők patronálják nagyobb szorgalommal a lelkes bélapátfalvaiakat!

Sallai Sándorné és Hidy Pál szerkesztették a pétervásáriak különböző színű és értékű ballada-mozaikokból összeálló műsorát. Kérdés: hogyan lehetett volna ezt a balladasort színpadra úgy szerkeszteni, zenével-pantomimmal. hogy a közönség a versemondók szándéka szerinti élményt kapják.

A befejező Soós Zoltán féle balladában Sallai Sándor helyes hangot ütött meg.

A verpeléti honvédség Rozs- gyesztvenszkij Requiemjének megszólaltására vállalkozott. A kórus-szerű felállítás jó színpadi benyomást keltett. A vers fegyelmezett megelevení- tésében Kiss György és Esz- ládi Boldizsár jeleskedtek. A sikerült szcenikai megoldást nem aknázták ki megfelelően a honvédek: a vers hangulatát fokozó fényhatásokról is lemondtak. Ebben az együttesben sokkal több a lehetőség, mint amit e rövid adásukban megvalósulni láttunk.

A hatvani irodalmi színpad Irodalom és vidéke című szatírája paródiája volt mindannak, amit az irodalommal „vállalati” szinten csinálni szoktak. Bátran és szókimoni

í — Maguk mostaná- ♦ban sokat írnak a J lábbelik hiányossá- 4 gairól — szólt, és egy ‘ cipősdobozt csapott

* elkeseredetten az író• asztalomra. — De a 4 legfontosabbat, azt

♦ persze elhallgatják. JTessék! Ezt nézze

♦ meg! Erről írjon!

| Fel sem nyitottam,

* fásultan toltam félre Ja skatulyát. Méla un- } dórral papírt, ceru- Zzát szedtem elő a fi- «ókból.

♦ — Három nap után \levált a talpa?

♦ — Dehogy vált le!

* — A bal lábra való

♦ egy számmal kisebb, \mint a másik? Vagy

♦ fordítva?

} — Szó sincs róla. t Pontosan egyformák. ' — Áteresztik a vi"set? Felkunkorodik a 6 nózijuk.

* — Nem.

* — Akkor bizonyaUdvarhelyi Mária, a gyöngyösi együttes legjobbja.

részvevői bizonyították műsoraikkal.

A gyöngyösi városi művelődési ház irodalmi színpada (művészeti vezetője Pápp Miklós) Két világ című műsorában Papp Miklós novella-részletének összekötő szövegként történt felhasználásával Radnóti Miklós, Juhász Ferenc, Benjámin László és Somlyó György verseit mutatták be és azt a két kort, amelyekben a versek keletkeztek. A gyöngyösieknél leginkább Udvarhelyi Mária teljesítménye tetA mezőgazdasági üzemek az idén 6000 általános iskolát végzett fiatallal kötnek tanuló- szerződést. A keretszám valamivel kisebb, mint a tavalyi, megállapításánál ugyanis már számoltak a mezőgazdasági szakmunkás-szükségletére vonatkozó legújabb felmérések adataival.

Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek csak annyi tanulóval szerződnek, ameny- nyit a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a képzettségnek megfelelően foglalkoztatni tudnak. A felvételi szám kialakításánál fokozottabban figyelembe vették az intézeti, iskolai férőhelyek számát, hogy valamennyi tanuló részére megfelelő színvonalú képzést és elhelyezést biztosíthassanak.

Az általános iskolák 8. osztályából eddig 3200-an jelentkeztek mezőgazdasági tanulónak, ami azt mutatja, hogy örvendetesen megnőtt az érdeklődés e szakmák iránt. 2800 tanulóhely azonban még nincsen betöltve, s a mezőgazdaság az iskolaév végéig várja azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akiket középiskolába vagy ipari tanulónak nem vettek fel.

A 13 mezőgazdasági szakma közül a legtöbben eddig a növénytermesztő gépészete4- és az öntözéses növénytermesztő gépészetet választották; a jelentkezettek száma már csaknem eléri az 1500-as keretszámot. Viszonylag kevesen jelentkeztek azonban az állattenyésztési szakmákra, pedig a gépesített, nagyüzemi szarvas- marha-, sertés-, baromfi- és juhtenyésztés sok képzett szakmunkást igényel. Több száz fiatal köthet még szerződést a szőlő-, gyümölcs- és a zöldség“ termesztő szakmákban is.

Megnőtt az érdeklődés mezőgazdasági szakmák iránt

A Heves megyében működő irodalmi színpadok öt együttes részvételével bemutatót tartottak vasárnap délelőtt az egri Szakszervezeti Székházban, a KISZÖV és a könyvba- rát-mozgalom megyei akcióbi- zottságának védnöksége alatt. A rendező szervek a bemutatót tapasztalatcserének szánták, hogy a mozgalom megyei hajtásai megismerhessék egymás munkáját és azokat az elgondolásokat, amelyek az irodalmi színpadok tagjaiban érlelődnek.

Az irodalmi színpadok működésének hogyanja ugyanis még ma sem lezárt kérdés. Ezt az állításunkat a bemutató