Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

HUSVET „Cigizik” a gyerek! ✓ "V r • H E nyér alatti tömítést. Az orsó- ház menetes részére — jobbról balfelé — csavarjunk kender- kócol a menetet kenjük be faggyúval, s hajtsuk vissza a helyére. A tömszelence tömí­téséhez hajtsuk le szorítócsa­var j ál tekerjünk az orsó köré 12 menetnyi faggyús zsinegda- rabot. « azt a szorítócsavar visszahajtásával rögzítsük. A csőrepedés Az ólamcsövek hajszálrepe- néhány kalapácsütéssel is megjavítható. A repedés mentén óvatosan ütögessük a csövet a kalapács sarkával. A puha anyag önmagát tömíti. Vascsövek repedéseinek ideig­lenes javítása: a repedést tisz­títsuk meg, majd kenderkóc- cal és gittel tömködjük be. Kenjük be szurokkal, vagy bi­tumennel és szigetelő-szalag­gal szorosan csavarjuk át. Vé­gül egy fémbilincasel jól szőj rítsuk össze. nálunk is forgalomba kerflí* nek. Világszerte a minél köny- nyebb és hajlékonyabb cipők gyártására törekednek. Ezért a mi tervezőink ugyancsak béle­letlen modelleket terveztek, különösen a tavaszi és nyári cipőknél. Máté Béla Dngnlás r()asÁrnapL AZ OKOS NYULACSKA Egy kicsi nyulacska nap nap után kiment a mély tó partjá­ra. Nagyon szerette a tavat. Sok állat járt a tőhoz, hogy szomját oltsa. Egyszer a nyu­lacska elkezdett játszani a Par­ton. A közeiben a víznél nőtt egy hatalmas, árnyas fa. Sok­sok ága nézegette magát a víz­ben, mint valami tükörben. Egyszer emberek jöttek, ki- döntötték a fát, hogy hosszú, keskeny csónakot készítsenek belőle. Csak egy nagy sima tuskó maradt a helyén. A nyulacska nézegette a tüsköt és elhatározta, hogy arra fog ülni. Ügyesen fel is kapaszko­dott, de mihelyt leült, a sűrű gyanta erősen odaragasztotta a tuskóhoz. Nemsokára kedve támadt arra, hogy ismét futkározzék, nekirugaszkodott, hogy le­ugorjon, azonban akárhogy próbált elszabadulni a tuskó- tól szegényke, nem sikerült neki. Nagyon megijedt erre a kis tapsifüles. Ijedtében még az is eszébe jutott, hogy itt kell meghalnia. Ám nem volt bu­tuska, és törni kezdte a fejét, hogyan szabadulhatna ki. Be­csukta szemeit és gondolko­dott ... Arra rezzent fel, hogy egy ggfefeg |g| « sűrűtől Lassan cammogott a tó felé. Megszomjazott, inni akart, mert nagyon meleg volt. A nyulacska, amikor meghallot­ta a dongó lépéselzet, észre­vette az elefántot, így gondol­ta: „na ez fog engem meg­menteni!’' Mindjárt rákiáltott jó hangosan: f— Hé, elefánt, nehogy inni merj a vízből! Ez az én vizem. — De az elefánt, mintha egy szót sem hallott volna, kezdte nagy kortyokban nyelni a tí­zek — Talán nem látod, hogy itt ülök? — kiabált tovább a nyulacska. Őrzöm a vizet. Az én engedélyem nélkül senki nem ihat belőle. Hallod? Hordd el magad tüstént! Az elefánt azonban rá sem hederített a kiabáló nyulacs­kára, csak ivott, ivott mohón. — A csudába, te ide se hallgatsz! — lármázott a tap­sifüles. — Jó, akkor levágom az ormányodat és kiverem az agyaradat. — Hahaha! Hahaha! — ka­cagott fel az elefánt, mert végre kielégítette a szomjúsá­gát, és kezdte kifújni ormá­nyából a vizet. — Levágom az ormányodat! Kiverem az agyaradat^ *=* ftrtjffltgfiffti fi fyfft — Mit motyogsz ott? — kérdezte az elefánt jólelkűen, prüszkölve. — Én mindig e tóból ittam vizet, és ezután is ebből fogok inni. A víz a tóé, az meg nekem régi barátom... — No akkor, elefánt, te nem értettél meg engem? ~ csattant fel a nyulacska. — Ha még egy kortyot iszol, el­taposlak. Az elefánt megvetően né­zett a nyulacskára, és azt morogta. — Nicsak, a kis hencegő! Nicsak, a pöttöm! Csak rá kellene lépnem; mi maradna belőle? Odament az elefánt a tus­kóhoz, megfogta a nagy, erős ormányával a nyulacskát, fel­emelte, és a fűre dobta. — Hordd el magad a sze­mem elől! Egy-kettő! —rivallt rá. — És ne fecsegj máskor butaságokat! A boldog nyulacska villám­gyorsan szaladt az erdőbe. Csak egy kis szőr maradt a tuskán, erősen odaragadva. Azóta fehér hátul minden nyúlnak a szőre. A fehér szőr azon a helyen nő, ahonnan a szőr lekopott a ravasz nyu­lacskáról, amikor a hatalmas elefánt megmentette. Bén Érvem. Kisebb dugulás esetén ele­gendő. ha a mosdóik, konyhai lefolyóik, stb. szifonjának (bűz- elzárójának) alsó részét lecsa­varjuk, s kitisztítjuk. Legtöbb.- szőr azonban duguláspumpá­val háríthatjuk el a bajt. Aa eldugult kagylót teleengedjük vízzel majd a lefolyányüásra illesztjük a pumpa gumiha- rangjál s egymás után több­ször erősen lenyomjuk. Ä „pumpával” összenyomott via „kilövi” a lerakódott szennye­ződést a lefolyóból Duguláspumpa házilag is készíthető. Seprőnyélből vág­junk le körülbelül 30—40 ern­es darabot. Vágjunk ketté egy vastagabb öreg gumilab­dát s belülről — egy alátét közbeiktatásával — facsavar­ral erősítsük a nyél végére. Kerti csapok Szerkezetük és javításuk megegyezik a lakás többi csapjának szerkezetével és ja­vításával. A kerti csapokat főleg a fagy ellen kell védeni. Hideg időben tehát nagyon fontos a víztelenítésük, mert a csőben maradt víz biztosan repedést okoz. Víztelenítsük a föld feletti szakaszt. A vizet tartalmazó csőrészt szalmával vagy más hőszigetelő anyaggal csavarjuk körül, úgy a hideg kevésbé tehet kárt. A felesle­ges viz elvezetésére egyébként ajánlatos elvezető csatornát építeni. Az télen-nyáron jó szolgálatot tesz. Dobos Gyakran dkoz kellemetlen­séget a csőrepedés, a csepe­gte. dugulás. Ilyenkor sürgős a beavatkozás, nehogy a szi­várgó víz nagyobb kárt okoz- aon, vagy víz nélkül maradjon a lakás. Néhány kisebb vízve­zeték-szerelői munka végzésé­hez adunk útmutatást, hogy magunk is elháríthassuk a bajt, vagy amíg megérkezik a szerelő, csökkenteni tudjuk. Csepeg a csap Két oka lehet: a menetes orsó végén levő tömítés (csap- gumi) tönkrement, nem zár rendesen, vagy pedig a töm- szelen.ee — az orsó és az orsó­ház közötti tömítést biztosító szorító-csavar alatti tömítés ment tönkre, ott szivárog í víz. Csapgumi (melegvíz-csapok­hoz bőr-, vagy flber-tömítés] fillérekért kapható a vasbol­tokban. Állítható osavarkulcs- csal, vagy megfelelő nyílású villáskulccsal csavarjuk ki as orsóházat Tisztítsuk meg ® csap belsejében levő sczelepü- lést. és cseréljük ki a szeleptá­Rarlfácnolá* Egy kis vízvezeték-szerelés Gyermekkoromban nagy iz- 1 galommal vártam a húsvét va- i sámap reggelét. Szüleim úgy mondták: ,,Ha jól viselkedsz, ; a húsvéti nyúl esők óladét oj ás _ i sál, báránnyal, kiscsibéveí í ajándékoz meg Ha nem, ak- ! kor bizony, nem hoz semmit!” 1 Az ajándékot mindig az ágyam 1 alatt találtam meg. Zöld papír- : gyapotba volt elrejtve a színes ' ezüst-, aranypapírba csoma­golt édesség, meg a sok-sok ap- : ró tojáscukorka. A délután még érdekesebb volt. Nővére­im egész estig tojást festettek hagyma héjából készített bar­na lével, vagy piros tojásfes­tékkel. Festették. „írták”, hogy másnap, locsoló-hétfőn, legyen mivel megajándékozni a le­gényeket. Nyilvánvaló, ma már minden gyerek tudja: a húsvéti finom­ságokat nem a „nyuszi hozza”, hanem a szülői szeretet, gon­doskodás jeleként kerül a jól viselkedő gyerekekhez. De, hogy miért éppen a tojás a hús­vét egyik ajándéka? — azt már felnőtt fejjel kutattam. A húsvét az elmúlt századok­ban az egyik legnagyobb ke­resztény ünnep volt, de eredete sokkal régibb keletű, már a .pogány vallás” idején megta­lálható. Ideje mindig március 22 és április 25 közé esik, a ta­vaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére. Ahogyan a farsang a tavaszvárás, a húsvét a ta­vasz, a természet újjáéledésé­nek, a fű zöldülésének, az első barkák megjelenésének ünnepe. Ezért kerül a húsvéti kedves állatfigurák közé a bárány, • mint az „első tavasza kis állat”, és ezért jelkép a tojás, mert a belőle kikelő madár is a meg­újulást, újjászületést jelzi. A díszes, vagy hímes tojás ajándékozása már az egyipto­miaknál szokásos volt. Sole ré­gészeti lelet bizonyítja, hogy a szokás fennmaradt a perzsák­nál, a kínaiaknál, őrizték aa ógermánok és a szlávok. Ha­zánkban már a honfoglalás előtt is készítettek hímestojést. Ennek bizonyítéka a Szeged melletti kiszombori lelet, amit Móra Ferenc múzeumigazgató korában dolgozott fel. A feltárt hun-avar sírok egyikében ugya­nis épen maradt tojáshéjat ta­lált, aminek felületét meglepő­en szép minta díszítette. A to­jást körülfogó hullámzó és kar­colással satírozott rajz arra vall hogy nem kezdetleges, hanem fejlett és művészi igényű tojás­hímzés volt már annak idején is. A tojás hímzésének, festésé­nek, díszítésének módszerei a minták, évszázadok óta őrzött kincsei a népművészetnek. Ma is híres tojásíró asszonyok ké­szítik a hímes tojást Göcsejben* a Palóczföldön, a Hajdúságban. Ezek a művészi, hímes tojások méltó ajándékok a húsvéti lo­csolóknak. (A Néprajzi Múzeu­munknak több ezer értékes hí­mes tojásból álló gyűjteménye van.) A húsvét hétfő nagy élménye a locsolás. Ennek eredete ugyancsak az ősidőkben keres­hető. Ahogyan a tavaszi zápor után kizöldül a természet, úgy virul ki a lányok szépsége, ha húsvét hétfőin a legények friss vízzel, vagy — mai szokás sze­rint — „rózsavízzel” locsolják) őket Horgolt hiú% A osipkeszerű horgolt blúz nyáron igen divatos lesz. Fe­hér, vagy krémszínű gyöngy- perié fonalból 30 dkg-ot vásá­roljunk hozzá. Először papír­ból készítsük el a szabásmin­tát A mellékelt minta 94—96 cm-es, átlagos mellbőséghez készült. A rajzon minden koc­ka 10 cm-t jelent, H = blúz háta, E = eleje, — félbehajt­va. A szabásminta szerint fo­gyasztva, vagy szaporítva hor­golunk. pajtásai, akik évek óta „cicis­nek”, hosszú kezű és nyurga lábú kamaszok! Hogy sovány lesz? Hát ott a dundi pajtása, akinek szélte-hossza egy — 9 velük együtt fújja a füstöt Mit tegyünk hát? A dohányzás ártalmairól, ál­talános következményeiről számos film, s egyéb szemlél­tető eszköz áll már rendelke­zésünkre. Ha a szülő észreve­szi, hogy gyermeke osztályában vagy baráti körében terjed a „cigizés”, keresse fel a peda­gógust. A szülők segítségével, a Vöröskereszt bevonásával egészségügyi előadót, esetleg az iskolaorvost felkérve tűz­zék napirendre a dohányzás témáját. C emmiképpen se verjük ** meg ezért a gyereket, mert így a dohányzók táborát növelhetjük. A példamutatás a legszebb erény, a legnagyobb nevelőeszköz. Feledhetetlen a gyermek számára, ha a meg­győző szó mellett olyan példát is lát, hogy a környezetünkből a legszimpatikusabb felnőtt férfi hősi küzdelmek árán le­szokott a dohányzásról Kétségtelenül ez a leghatá­sosabb. Kolozsvári Gvah a legtermészetesebb kamasz­igény. Ehhez még adjuk hozzá: a kamasz a lelke legmélyén tiszteli, utánozó-vágyakoaó szeretettel nézi a felnőtteket. Azt a felnőttet, aki már a ma­ga gazdája, akinek többet sza­bad, mint neüri, akit nem „nevelnek állandóan”, mint őt. S akinek — nem utolsósor­ban — pénze van és cigaret­tázhat! Igyekszik saját munkújá­" ban úgy helytállni, mint a felnőttek. A tanulást komolyan veszi S akkor mi­ért nem osztozhat az „élet örömeiben” úgy, ahogyan a felnőttek? Ha csupán azt mondjuk: „ne dohányozz, mert az árt”, — ezzel még nagyon keveset tet­tünk! Árt? Leküzdötte az el­ső hányingert, úgy érzi le­győzte az első ártalmat. Hogy milyen „távlati ártalmakkal jár a dohányzás? Erről kellene hosszabban beszélni a gyerek­nek. Végső kicsengésként az! raktározza d, hogy öregkorára érelmeszesedése lesz... Az érvekre rengeteg ellen­érvet sorakoztat fél Arra a megjegyzésre, hogy a dohány­zás következtében kicsi ma­rad* bizonyítást kér. Hiszen M egtudtam, hogy Pista , titokban cigarettázik •— ! panaszkodott az egyik apa a szülői értekezleten. — Nem ő az egyetlen — i szólt közbe egy másik szülő —, aki ilyen korban megpró­bálja a cigarettát! Maga nem dohányzott tizenhárom-tizen- négy éves korában? — Húszesztendős koromig nem. Már úgy értem, hogy ci­garettát, meg dohánnyal tö­mött pipát nem szívtam... de .kukaricabajuszból” vagy ma- hurkából annál többet... Mi az oka annak, hogy a serdülök, „a kiskamaszok” ti­tokban cigarettáznak? Talán a nikotint tartaimozó dohány­füstöt igényli a szervezet, mint ahogyan a fejlődő gyermek csontrendszere a cukrot? Nem! Mindannyian tudjuk, nem er­ről van szó. Egyetlen gyermek sem hivatkozott még ilyesmi­re. Legfeljebb —ha felelősség­re vonjuk, annyit mond: — Csak! — s makacs hallgatásba burkolózik. Gondolatban pedig a legtöbb megbotránkozik a felnőttek „értetlenségén” s gyakran egy életre megsértő­dik, hogy őt nem vesszük emberszámba! Miiért? Mert a felnőtté válás Milyen a cipődivat Szőlőben van a hegyes or­rú cipők egyeduralma. Az orr­forma a női, a férficipőknél egyaránt gömbölyűbb, vagy vágott, még az alkalmi cipők­nél is. A cipők sarka szele­sebb, laposabb lett A női alkalmi cipőknél a sa­rok még vékonyabb, de már itt is jelentkezik a szélesebb forrna: divatos a hátul nyitott megoldás. A felsőrész általá­ban fekete velúr, lakk és sev- ró. Az egyszerű vonalvezetés mellett az alkalmi cipőket raf- folással, különböző textilmas­nikkal díszítik és újszerű a nagy fém- vagy bevont csat tok alkalmazása. A harmadik típus a lapos sarkú sportcipő, kissé magasí­tott szárral. Férfiak és nők is megkedvelték, különösen. a barna különböző árnyalatai­ban. Ezek a cipők a teljes ké­nyelmet szolgáltatják. A lapos sarok, a gömbölyű orrforma és a talp hajlékonysága érvénye­sül még a gumitalpas megol­dású aknái is. A nyári cipődivatat a kört?- nyedség és korszerűség jel­lemzi. A cipők nyárra szellős, nyitott megoldással, vastag, széles sarökkal készülnek. A világos színek dominálnak és a fehér lesz a legdivatosabb szín. A nők körében népszerű maradt az élénk színű pánto­méit és a saru, hátsó sarok- pánt os megoldással. Az utóbbi években külföl­dön közkedvelt textilcipők

Next

/
Thumbnails
Contents