Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-17 / 64. szám

Móré vára tövében Ügy félúton húzódik meg Gyöngyös és Eger között, a verpeléti országúton a faiu: Kisnána. A girbe-görbe főutcán sorakozó házak kertjei felfut­nak a Mátra lankáira, ahol a szőlők kezdődnek. Négyszáz porta és közel ezerötszáz la­kos — ennyi a falu. A múlt azonban messzire nyúlik vissza. A hagyományok fő ápolója Jna is az iskola. Folyosóján, termeiben emlékek sokasodnak a faluról. Tabló állít emléket az itt működő pedagógusok­nak 1703-tól máig, az 1780-ban épült zsupfedeles iskolától a mai, kibővített, hét tanulócso- portos, szép iskoláig. Az igaz­gatói szoba egyik fő „kincse” az iskola 1810-ből származó kiváltságlevele. Ez is — és a többi emlék is — azt mutatja, hogy közügy volt itt a nevelés. Századok viharától jócskán megtépázva emelkedik a falu közepén az 1400-as évekből származó lovagvár. a KompoiL- ti család, majd Móré László egykori rablóvezér lakhelye. Falait sokáig ette az enyészet, de harmadik éve már állvá­nyok magasodnak körülötte, hogy több mint kétmillió fo­rint árán, megállítsák az omlá- si folyamatot és átadják vár maradványait újra a jelennek. Az embereknek jobbadán a Szenvedés adódott itt a falu­ban a múltból. A dombos vi­dék nem termett meg mindent, ezért eljárták summásnak, vagy cselédnek. Akik pedig itthon maradtak, a hegyoldalak lassú meghódítása árán értek cl több-kevesebb eredményt a szőlőművelésben. Ha az áldo­zatok nagyok is voltak, de bo­mlanak lassan híre ment. Kiáltó kontrasztként azon­ban. a híres iskola mellett mégis sötét maradt a falu, mert a szegénység nem adott módot a fényre és a fejlődésre. Két város között, eléggé távol, elszigetelt, elmaradott falu volt sokáig Kisnána. Fullasztó csendjét csak a változás viha­ra verte fel, amire eszmélni kezdett. Nem történt gyökeres válto­zás, de vonalaiban mégis so­kat fejlődött Most is ugyanúgy girbe-görbe a főutca, de es­ténként már higanygőz-lámpák világítják meg. Évről évre pe­dig nő a járdák hossza mert a községfejlesztési alap nagy részét fordítják járdaépítésre, amiből ez évben is több mint 2000 négyzetméter épül Hama­rosan megoldódik a törpevíz­mű terve is. Szépül és épül a fáin Társadalmi segítséggel meg­épült már a napközi és a ta­nács mellett a házasságkötő terem, a könyvtár és klubszo­ba. Talán még nagyobb ütem­ben épülnek a házak. Évente 10—15 új ház — valóságos vil­la — bukkan elő. Gátat talán az szab számuknak., hogy a fa­luban dolgozó két kőműves- embertől nem telik többre. A tanács igyekszik ezt az ütemet elősegíteni házhelyek kijelölé­sével és a jövőben kőbánya nyitásával. A fejlődés legjobban a gaz­dálkodás módja — a termelő- szövetkezet működése — mu­tatja meg. Még 1949-ben ala­kult az első kollektíva, tizen­négy családdal, de igazi, átfogó mozgalommá itt is csak 1959. után vált Jelentős áldozat és a közös összefogás azonban lépésről lépésre eredményt hozott. 1960- tól megkezdték a nagyüzemi szőlőtelepítést, ami már 141 holdra szaporodott. Közülük az e^sö 56 hold az idén adott — tervem felül — először termést, még pedig 40 mázsás holdanként! átlagot Az előtt kevés művelője volt Kisnánán a konyhakertészet­nek. A tsz vezette be és tette jól jövedelmezővé ezt az ágat Konyhakerti gazdaságuk — amelyet víztároló lát el az ön­tözéshez szükséges vízzel — az elmúlt évben mintegy 800 ezer forintot jövedelmezett A tsz irodájában, szinte be­borítják a falat a gazdálkodás eredményei után és egyes ter­mékükért versenyeken, kiállí­tásokon kapott oklevelek. Tra­mini boruk mindig, és minden- honnét hozott él díjat — hol elsőt, hol másodikat, — saszla- szőlőjük pedig az erfurti kiál­lításról is elhozta a nemzet­közi aranyérmet Ezek mellett az elismerések mellett az anyagiak is fonto­sak. Nem kerekedtek ezen ugyan országos elsőkké, de sta­bilak és megbízhatók. Csak az elmúlt évben kétmillióval növekedett a tiszta vagyon. Terv szerint dolgoztak és terv szerint osztottak is az elvég­zett munkáért. Munkanormán­ként 34 forint 40 fillért fizet­tek, de ha ehhez még hozzá­ALBKA TI^ZA : wfctrfiwi vesszük a nem munkaegységre kiosztott 552 ezer forintnyi jö­vedelmet is, az újabb 6 forin­tot jelent. 40 fariét pedig már igazán szép összeg főleg egy nehézségekkel küzdő és ala­csony szintről induló tsz-néL Molnár Nándor tsz-einök — aki egyben a vécsí fsz^nék is az elnöke — az eredményt a tagok szorgalmával, hozzáér­tésével és a különféle szervek összefogásával magyarázza. így vált lehetővé, hogy az 1964-es szélsőséges időjárás ellenére növekedtek a termésátlagok, szőlőik a legtisztábbak voltak a környéken. Jól kihasználták a vásárolt új gépeket is. Pél­da erre Juracska István tsz- tag, aki RS—56-os gépével egyedül végezte el az 56 hol­das nagyüzemi szőlő összes nyári munkáit Kivették a ré­szüket a munkából a fogatosok is. Közös összefogással épült meg a víztároló, a hajtatóház, a gépszín és a kombájn-szérű. Vankő Ernő főmezőgazdász a szervezési kérdéseket emeli ki. A háztájiak területén is vál­tozás történt. De erről már a pártütkár mondja el a lénye­get, amely abban áll, hogy a háztájit a teljesített munka­normák alapján adják ki. A jövőt már látják Kisná­nán az emberek. A fain fejlődése meggyorsult Míg 1961-ben csak egy. jelen­leg már 45 tv van a faluban. Az első a KISZ-é — ma már nincs egyedül, de esténként még most ist. emberek ülnek előtte, hogy megnézzék a me­zőgazdasági filmsorozatot. Négyszáz előfizetett újság jár, feleannyit pedig még ezen kí­vül is vásárolnak. Bevonult a háztartásokba a mosógép, centrifuga, padlókefélő olyany- nyira és olyan gyorsan, hogy az idei télen kellett pótolni a kezelésre vonatkozó ismerete­ket, tanfolyam keretében. Megvan a gazdasági alap is a fejlődéshez. Van tartaléka a tsz-nek. ott állnak már a szük­séges gépek a színben, az új ültetések pedig évről évre be­kapcsolódnak a termelésbe. A hegyoldalak rekonstrukciójá­ra elkészített terv is megvaló­sításhoz közeledik ez évben. A tartalék már rendben van a tsz-nél, most már a jövedelem növelésére fordítják a gondot. A községi tervek is szépek. Üj üzletházat, szolgáltató mű­helyeket és egyéb szükséges létesítményeket terveznek a vár mellett felépítendő, nagy mű­velődési otthon alsó szintjén, tovább bővítik a vízhálózatot, villanyvilágítást és újabb jár­dákat. Miután pedig ez évben ünnepség keretében átadják a ihely reállított várat, idegenfor­galmi jelleget is kap Kisnána, ez a hajdani, eldugott falu. Kerek Ferenc Egész héten táblás ház Hétfő este. „Táblás ház” van a megyei művelődési házban. Minden terem foglalt délután 5-től este 10-i g. Mégsem nehéz eligazodni: mi hol van? Be kell menni az irodába és a falon függő színes táblákból kiválasztani egyet: egy termet Minden teremnek külön órarendje van, mint az iskolában. Itt is szükséges és már természetes is. Tornaterem? öttől hatig gyermektoma. Csöppségek ba­lettcipőben és kis tornatrikó­ban. Négy-hat éves aranyos kis­lányok. Kelemen Márta tanár­nő most végzett egy művészi torna tanfolyamot Pesten. Vi­déken itt, egyedül Egerben, ho­nosították meg a művészi tor­nát, legújabb nevén modem gimnasztikát. Mondhatnánk úgy is: gimnasztika, balett-mozdula­tokkal, zongoraszóra. A kedves kis csöppségek örülnek, hogy mozoghatnak, de már izmoso­dik a láb, büszkévé, egyenessé válik a testtartás, ritmikussá, kecsessé a járás. Csinos lányok lesznek. Sport, vagy művészet? Mindkettő. Találkoztam a folyosókon felnőtt emberekkel, akik tás­kával a hónuk alatt siettek az egyes termekbe: a 14-es, 16-os termek jelzik az irodai órarendi táblákon, itt folynak 5-töl 10-ig a dolgozok vizsigaelőkészítő tanfolyamai. A kis helyiségek zsúfoltak. A zárt ajtók mögül hallatszik a tanár hangja: a parabola... forradalmi költé­szet ... a vérkeringés... — A 14-es terem raktár volt, most tanterem. Kényszermeg­oldás — mondja Szívós József igazgatóhelyettes. Aztán felvezet a TIT klubhe­lyiségbe. Már várják a megyei irodalmi színpad fiatal tagjai. Vasárnap volt a fellépésük a Hotel Eger halijában és már másnap, hétfőn, újra kezdődik a munka. Olvasóprőba. Április 4-re készülnek. Mindenkinél a műsor egy-egy gépelt példánya. Még első, kezdő, cseppfolyós stádiumban van minden. De ezek a fiatalok... — 70 százaléktik érti is, amit csinál, 30 százalékuk az, aki csupán szerepelni szeret — je­lenti ki Szívóé jóizsef. De el ne késsek: vissza a tor­naterembe. Pantomim Két lány fekete, testhez álló mezben egymással szemben, forgatják a fejüket, a nyakukat, szinte farkasszemet nézve szugerálják egymást: bemelegítés. Egy fiú már „bemelegedett” Havai Lászlónak, az együttes vezető­jének instrukciójára már való­di mimes dolgokat csinál: kife­jező, táncszerű mozdulatokkal, a test- és a kéztartás különbö­ző változataival és helyzetével elmond mindent. — Kellene arcjáték? — vitat­koznak. Éprilis 4-én együtt lépnek fel | az irodalmi színpaddal. Mert 'néha a mozdulat kifejezőbb, mint a szó. 1 Az irodalmi színpad még Sport, művészet cs pantomim Mozdulat, szó és zene Héttő este a megyei művelődési házban mindig próbál a kultúrterem­ben. Közben pedig egyre többen lesznek, gyülekeznek az iroda­lombarátok klubjának tagjai. Jó ismerősként üdvözlik egy­mást: egy kis baráti társaság ez. De nem is olyan kicsi, töb­ben vannak, mint harmincán. Program-megbeszéléssel kez­dik a foglalkozást. Kialakul egy havi program, a legérdeke­sebb: Az ember tragédiájáról vitát szeretnének „az egri” Ádám, Éva és a két rendező, Orosz György és Lavina Lász­ló meghívásával. Aztán Szívós Jóizsef ismerteti Fekete Gyula egyik regényét. Vitatkoznak. Zeneszó szűrődik be. A 21-es teremben az egri szimfonikus zenekar próbál. Szinte szétfe­szíti a termet Beethoven Első szimfóniájának hangja, de a több mint 30 tagú zenekar is. Alig van hely a karmesteri pó­dium elhelyezésére is, ahol most Farkas István másodkar^ nagy vezényel. Este tíz óra. Még nem volt idő a zeneklub és a TIT két te­remben is folyó nyelvtanfolya­mának megnézésére. — Átépítik a művelődési há­zat — mondja Szívós József — Az nem baj: legalább kor­szerűsítik. Ha már úgyis „nagy-: üzem” legyen válóban az. — Igen-igen. De két évig fog elhúzódni az építkezés. Ügy akarják csinálni, hogy közben dolgozhassunk. Ez bizony nehéz lesz. De azt hiszem, úgy azért dolgozhat­nak, mint ahogy a gyalogosok közlekedhetnek a Széchenyi ut­ca átépítése alatt. Hétfő este volt. De minden­nap így van. (—vits) Közgazdasági kislexikon As önköltség Hányszor halljuk, olvassuk, hogy egyes termékeink nem eléggé versenyképesek a világpiacon, mert drágák! Sokszor elhangzik az a megállapítás is: ennek, vagy annak a cikknek a fogyasztói ára magasabb, mint más országokban. Olykor valóban így igaz, de arra már kevésbé gondolunk, hogy en­nek oka az említett termékeink magas önköltségében kere­sendő. Müyen tételek alkotják egy-egy termék önköltségét? A termelés során felhasznált sokféle anyag és az ener­gia költségei; a termelésben hosszabb időn keresztül elhasz­nálódó eszközök, gépek értékének az elhasználódás mértéké­vel arányos része (amortizációs leírás), a munkások, alkal­mazottak bére és a bérek különböző járulékai; az igazgatási, adminisztrációs, stb. költségek; a vállalat áltál felvett hitelek után járó kamat. A felsorolt tételek a különböző termelési ágakban, ipar­ágakban, termékeknél eltérő arányban részesednek az ön­költségből. A munka termelékenységének (vagyis az egységnyi idő a-latt. ugyanannyi munkával előállított termékek mennyisé- gének) növekedése azt jelenti, hogy csökkennek az egy-egy termékre eső bérköltségek és ezzel csökken az egész önkölt­ség is. De csökkenti az önköltséget a felesleges adminisztrá­ció leépítése is. Az anyag- és energiaköltségek csökkentése hazánkban különösen fontos. Nyersanyagokban, energiaforrásokban nem bővelkedünk, importra, behozatalra szorulunk. Az importált anyagokért viszont jórészt éppen a belőlük készült árukkal fizetünk. Ha a termelésben nem takarékoskodunk az anya­gokkal — főleg az importanyagoklmi — a készáru árából éppen csak a felhasznált anyag költségeit tudjuk fedezni. Az anyag- és energia-takarékosság fontosságát jól szem­lélteti, hogy míg 1957-ben egész iparunk termelési költségei­nek 68 százalékát tették ki az anyagköltségek, ez a szám 1961-re már 72 százalék fölé emelkedett! Másképpen szólva, termékeink önköltségének átlagosan majdnem háromnegyed része anyag- és energiaköltség! Ha ennek csak 1 százalékát is megtakarítjuk, akkor évenként több mirtt l milliárd fo­rinttal növelhető a nemzeti jövedelem. Az önköltség olyan gazdasági tényező, amelynek alaku­lása döntő hatással van egész népgazdaságunk további fejlő­désére. Ahogyan minden gondos háziasszony a jó ebéd kel­lékeinek minél olcsóbb beszerzésére törekszik —, hogy ve legyen magas annak „önköltsége” —, úgy kell mindannyi­unknak ügyelni a termelés önköltségére, mert itt vagy össze­gek forognak kockán. (B. Gy.) A panaszos ül. Látja a három bizottsági tagot, a soros elnö­köt, a jegyzőkönyvvezetőt, a ta­núkat. Mikor félórája belépett, mások voltak. Azóta megvál­toztak. ö is megváltozott. Nem találja magát, azt, aki reggel így szóit a feleségéhez: — Me­gyek az igazamért! — A tár­gyalóterembe is magasra tar­tott fejjel lépett: — Amit mon­danak, hazugság! Kezét felemeli és szíve ösz- szeszorul. Előveszi a zsebken­dőjét. Ha szólni akarna se tud­na már. Ugrál a szeme egyik arcról a másikra. Megértést keres. Embert, aki a hitét visz- szaadná. Sír. Nem néz a lehulló csöppek után. Olyanok, mint a gyermekeié. Egy hete nem a szokásos cukorkát találtak a zsebében, hanem a fegyelmi ha­tározatot: azonnali elbocsátást. Az elnök. Már nem érdekli a dolog. Az ügyet ismeri. Átta­nulmányozta. Megbeszélte a gyárvezetővel is. A véleménye megvan, de ő is abból él, ami­ből más! Csak az lepte meg. hogy a panaszos az asztal élé állt: — Hazugság! — Nem restell; így elhagyni magát! — gondolta, amikor az ember sírásba görnyed. Hagyia. hogy a tanúk sorren­det se tartva beszéljenek, vitat­kozzanak. — Maid a jegyzőkönvwerető feliegvzi. ha kiigazodik raita A szőáradat hallatára nw- fond'nozfk: — Megkönnyebbül az ember, ha kíbesaéH magát’ Senki nem mondhatja, hogy itt nem hagy­ták szóhoz jutni. Ezért jönnek. Kirókázzák a szemetet és itt- hagyják. Aztán újra gyűjtik. Ránéz a síró férfira: — Ezt végérvényesen kinyír­ták! Nem is csodálom. Az em­berek ki nem állhatják a rúta­kat, hibásakat Bizottsági tagok. Az egyik az asztalra könyököL — Csalódtam ebben az ipszé- ben — gondolja. — Megnyerő volt, árnikor bátran beszélt. Azóta sír, ki sem nyitja a szá­ját! — Sajnálkozva nézi az ösz- szetört férfit. Így nézi a második és a har­madik is. Aztán összekacsinta­nak: értik! Megtagadta a mun­kát! , Az elnök krákog. Nem sze­reti az arcokon árulkodó véle­ményt. Tanú I. Raktárosnő. — Kérem, jól dolgozott. Min­dene volt a munka. Két gyere­ke van. A felesége is beteg. Azért tűrt el minden csúfoló­dást! De ami sok, az sok ké­rem... Bolondnak tartották! Egyik erre zavarta, a másik arra! Azon a napon anyagért jött be. Mondtam: viheti. Elfá­radt. R.ágvúitott egy cigarettá­ra. Akkor bejött az egyik asz- szony. — Mi az? Lopja a na­pot? Na, varion, az Istenit ma­gának! — Még ki se ment, már jött a másik. Aztán a harma­dik. negyedik. A műszakos diszpécser, meg az üzemvezető! Mind .orra mocskolta? Állt és hallgatott’ Tanú II. Volt munkatárs, ve­zető. — Dolgozott Bármi munkát adtam neki, megcsinálta! Még jobban, mint ahogy várni lehe­tett volna tőle! Ezt arra mon­dom, hogy van nála egy kis észbeli differencia. Ne hara­gudjon, ha így mondom — for­dul a férfi felé. Egyetlen tanú sincs, aki a fe­gyelmi jegyzőkönyvben foglal­takat bizonyítaná. Senki nem látta, hogy felindulásában a diszpécsert megütötte. Azt ál­lítja egy halk szavú asszony, hogy a diszpécser mellbe vágta, a gépnek esett! — Tréfa volt! — mondta az később. Tanú III. — Egyik nap a lépcsőn men­tem felfelé ő jött lefelé. Vala­mi felsüvöltött a levegőben. Hatos anya csapódott a homlo­kára és felszakította a bőrt. Mondtam neki, ne hagyja. Je­lentse. Egyszer még kiütik azt a rossz szemét! Ebédnél meg­kérdeztem: na eljárt? Ment ő fűhöz-fához. de nem hallgatta meg senki. Kinevették. Tanú IV. — Mindenki gúnyolta a vele «’»illetett dolgok miatt Jtncnr «-»ellátó, meg mlewmás. Kok ember íev tudia kiélni magát! ö meg hagvta. Csak dolgozni hagyják. Mert két gyereke is van ennek az embernek. Az egvik gyereke öt-, a másik ki­lencéves. A felesége is szívba­jos. Én kérem, az ő helvében .. Ha velem tették volna ezt!... A vezetők te csak olyanok vele, mint más. Idős ember, de csak tegezik. Az elnök rágyújt egy ciga­rettára. — Tizenháromszor változta­tott munkahelyet — mondja ké­sőbb sokatmondó mosollyal a határozathozatalra kiürített te­remben. — Lehetetlen, hogy csak mások a hibásak. A három bizottsági tag bó­logat. Folytatja: — Higgyék el, sajnálom én is a szerencsétlent! Tegyük visz- sza? Az embereket nem lehet megváltoztatni! Gúnyolják. A vezetők a munkafegyelem miatt meg akarnak tőle szabadulni. A maguk szempontjából igazuk van. Az ilyen embernek jobb lenne intézetben. Nősülni sem engedném az ilyeneket. — Ilyen embernek is lehetnek egészséges gyermekei! — koc­káztatja meg a tiltott közbeszó­lást a jegyzőkönyvvezető. Az elnök bosszúsan ránéz: — Igen! De hogy nőnek fel ilyen apa. mellett? Születik a határozat Negyedórával később csön­des a tárgyalóterem. Csak a ventillátor forgatja, cseréli a füsttől kék levegőt. Csak a pa­naszos ül még áz asztal előtt. Nem bír felállni. Az arcán sok- dioptriás szemüveg éktelenke­dik. Dolgozni kell. Alkalom^ az van. az egész országban, min­denütt! Mehet a tizennegyedik helyre. Maid onnan is tovább! Lassan feláll. Nvitva hagyja a tárgyalóterem ajtaját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents