Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-16 / 63. szám

Miért kevés a forint? i A gazdasági, elemző munka mindjobban a termelőszövetke. zetek életszükségletévé válik. A zárszámadások újból bebizo­nyították, hogy fiatal nagyüze­meink általában még rendkí­vül sok ráfordítással, drágán termelnek. Néhány évvel ezelőtt inkább az volt a fontos, hogy meg­induljon a termelés, és hogy húsban, tejben, szántóföldi nö­vényekben minél többet, mi­nél nagyobb mennyiséget állít­sanak elő a gazdaságok. A ho­zamok további növelése, a ter­melés mennyiségi mutatóinak emelkedése ma is napirenden levő kérdés, de mindinkább előtérbe kerül az önköltség­csökkentés, a gazdaságos anyagfelhasználás, általában a takarékos gazdálkodás. Nem egy zárszámadáson el­hangzott: sokat termelünk, nem is sikerült túl rosszul az esz­tendő, mégis kevés az oszta­lék, a forint. A pélyi zárszám­adási közgyűlésen nagyot né­zett a tagság, amikor az elnök arról beszélt, hogy egy pár lovas fogat üzemeltetése (nem számítva a takarmányt) két­ezer forinton felüli összegbe kerül. A szekerek összetörnek, mert nem vigyáznak rájuk a kocsisok. Másutt a takanmány-fehasz- nálással volt baj. A szűkös készlet ellenére pocsékoltak, nem porciózták a takarmányt, és egyik-másik jószággondozó ki is jelentette: ha ez elfogy, -majd szerez helyette másikat a vezetőség. Arra már nem gondoltak, hogy az elpocsékolt abrak, amely nem térül meg hús, tej, tojás formájában, a tagok zse­bére megy és végeredményé­ben onnan veszi ki a forintot. Andomaktály&n az új telepíté­sű szólókét járta az elnök. A traktorok karót szántottak. Észrevette, hogy a fiatal ülte­tések mellett keresztbe dobál­ják le a karókat és így a sorok között haladó gépek sok karót kettétörnek. Az ott dolgozó ta­gok akkor gondolkodtak el, amikor az elnök kiszámította, hogy ez a jelentéktelennek lát­szó hanyagság — ha nem fi­gyeltek volna fel rá — több ezer forint plusz kiadást je­lentett volna a gazdaságnak. Ugyanott betonoszlopokat (Szállítottak az ültetéshez. A pakoló munkások között egyik- másik ittasan látta pl felada­tát. és a helyszínen csak „le- túr'ták” a betonoszlopokat. így történt meg, hogy az oszlopok mintegy 10—15 százaléka ösz- szetört, talán most is ott lát­hatók még a falu alsó végén, a kastély előtt. — Ki fizeti meg a kárt? — A kárt ezúttal az egész tagság fogja megfizetni, mert az összetört oszlopok helyett újat kell venni a közös kasz- szából. És kit vontak felelősségre ezért? — Senkit. A munkások, akik részegen dolgozták, a brigád­vezető, aki felelős volt ezért a munkáért, talán még mai na­pig is abban a hitben vannak; mindent jól csináltunk, ez a nap is eltelt, fő, hogy jóvá van írva a munkaegység. Több olyan termelőszövetke­zet van már a megyében, amely vagy a hús, vagy a tej ellátásában a minimálisra szorította le a költségszinter, és viszonylag olcsón termel. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha Egerbaktán és még egy jó néhány helyen sikerült hét hónap alatt 100 kilós súly­ra felhizlalni a hízókat, miért nem sikerült ez szinte ugyan­olyan adottságok mellett má­sutt js? Hogyan lehet az, hogy az egyik helyen a baromfite­nyésztésben, — a gazdaságos­ságot illetően — szép eredmé­nyeket érnek el és a szomszéd­ban kétszeres az önköltség. Tény, hogy ezeken a helye­ken a vezetők maguk is törőd­nek az önköltséggel, gondjuk van arra. hogy milyen költség­szinten termel szövetkezetük. Az utóbbi időkben mind ke­vesebbet hallunk tapasztalat- cserékről. Arról, hogy egy jó termelési eredményt elért gaz­daságot felkeresnének a töb­biek és érdeklődnének, ho­gyan. milyen módszerekkel jutottak el sikereikhez. A ta­pasztalatcserék általában hasz­nosak és sok esetben érezhető volt a termelésre gyakorolt hatásuk is. Az elnök, a mezőgazdász, és a főkönyvelő dolga ma már nemcsak az, hogy egyszerűen figyelemmel kísérje a napi munkát, hanem az is, hogy alapos elemzéssel, gondos meg­figyeléssel állapítsák meg. ho­gyan alakulnak az önköltségek, mennyiért termelnek? A modern nagyüzemi gaz­dálkodás ma már nem képzel­hető el állandóan figyelemmel kísért gazdaságossági számítá­sok nélkül. Ez a tagság érde­ke is, hiszen ha olcsón, vagy drágán termelnek a szövetke­zetek. ez kihat a szövetkezeti gazdák részesedésére, jövedel­mére is. Szalay István Szövetkezeti küldöttgyűlés Bélapátfalván Szombaton este a bélapátfal­vi kuttúrotthonban tartották meg a körzeti földmű vessző vet­kező tel: mérlegzáró közgyűlé­sét. A közgyűlésen megjelent Havellant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke, Patkó József, a MÉK elnöke és Berecz Miklós a já­rása központ elnöke. A körzet­hez tartozó 10 községből mint­egy 110 küldött jött el a tagok képviseletében. Barta Mát éné, szövetkezeti el­nök ismertette a végzett munkát és elmondotta, hogy 710 új tag lépett a földmű vess zöv el keze - tekbe és a dolgozók 56 ezer fo­rintnyi részjegyet fizettek he. A szövetkezet állóeszköz va­gyona több mint egymillió fo­rinttal növekedett, a boltok for­galma 740 ezer forinttal volt több mint ez elmúlt években. A vitában felszólalt llavel- lant Ferenc és elismerését fejezte ki a múlt évi eredmé­nyek láttán. A vita utón a kül­döttek elfogadták a beszámolót és az 1965. évi terveket. Szabó Lajos Vizsgák után S*cbhet. jobbat, — olcsóbban Törődjenek jobban az exporttal! Megnövekedett exportfelada­tokkal köszöntött az idei év az Egyesült Izzólámpa és Villan mossági RT gyöngyösi félveze­tő és gépgyárára: csaknem 100 millió forintos munkára kapott megbízást külföldi megrende­lőitől. Az 1965. évi exportkötelezett- ségen belül különös erőpróbát jelent a 24 millió forint érté­kű különféle tartalékalkatrósz elkészítése. A kérés nem kicsi: gondos, aprólékos munkát kí­ván a megrendelő, a tízezernyi tételt határidőre kéri. Nehezíti a feladatot, hogy a szóban for­gó alkatrészeknek mintegy har­madrésze új terméknek számít Gyöngyösön — olyan gépekhez való, melyeket korábban a vál­lalat. újpesti üzeme készített. Súlya van az idei tervelmek, megsokszorozott igyekezetei, felelősséget, közös összefogást követelnek a dolgozóktól. Az év elejétől tudják, érzik ezt valamennyien a Pipis-he- gyen, január óta úgy iparkod­nak, hogy teljesítsék a kisza­bottakat. Az első két hónap eredmé­nyei megnyugtatóak, úgy néz ki, hegy a negyedéves feladatok elvégzésével nem lesz különö­sebb baj. örvendetesen CSÖKKEN A TAVALYI ADÓSSÁG is: az elmúlt esztendőben pro­totípusként szereplő — ampul- lagyártó gépekhez szükséges — osztályozó berendezésből idáig 40 darab készült el, s ezt a mennyiséget március végéig megnövelik még 25 darabbal. Ügy akarják, hogy a harma­dik negyedévre teljesen ki­egyenlítsék a tartozást! A gyárban becsületbeli üggyé vált az export, a korábbinál jó­val többet adnak a minőségre, határozott műszaki intézkedé­sekkel veszik elejét a tavaly még több esetben reklamált különféle konstrukciós, szerelé­si hibáknak, több gondot for­dítanak a határidők betartásá­ra, fogadkoznak, hogy a máso­dik félévtől már nem lesz ké­sés a kiszállításokban. Szép elhatározás. Am, ez utóbbi ígéret teljesí­tésének jelenleg még meglehe­tősen kicsi a biztosítéka. A gyárban panaszkodnak az anyagellátásra — különösen a színesfémek hiányára — sok alkatrésznek nincsenek meg a szerszámai, beszerzésükre még csak az átvételi kooperációs tervek készülnek. LASSÚ AZ ELŐKÉSZÍTÉS Nyolcmillió forintnyi értékű tartalékalkatrészhez most ké­szülnek a szükséges rajzok. Aligha fejezik be májusnál előbb, így — ismervén az anyagrendelések visszaigazolási határidejét — félő, hogy talán csak ősszel kezdhetnek hozzá a munkához, „megcsúszik” a ki­szállítás... Erre pedig — jól tudják ezt Gyöngyösön is — „kényesek” a külföldi megren­delők, szigorúan követelik a pontosságot! Látni, tudni kell ezeket, szá­molni velük már most az év elején és úgy intézni a követ­kező hónapok dolgát, hogy ne kelljen szégyenkezni a külföl­diek előtt. Amin lehet, még most javítsanak a Pipishegyen, most, idejében tegyék meg a szükséges intézkedéseket a fo­lyamatos, zökkenőmentes mun­kára, az év végi hajrá elkerü­lésére. 30 MILLIÓVAL TÖBBET Törődjenek jobban az export­tal, hónapról hónapra kövessék figyelemmel időarányos teljesí­tését. Ne csak mondják, ígér­jék, napról napra érezzék is az erkölcsi felelősséget, a vállalt kötelezettség súlyát. Nagyok az idei feladatok — csaknem harmincmillió forint­tal nőttek a tavalyihoz képest — fokozottabbak a követelmé­nyek, csak lelkiismeretes, ko­moly munkával végezhetők el adósság nélkül... és a gyön­gyösiektől most is ezt kérik. Már az elején: mert az ex­port egész évben tart. (gryóni) Mint már jelentettük, az egri hároméves ápolónőképző is­kola 12 tanulója tett eredményes vizsgát, örömmel vették át a tanulók a friss diplomákat, hogy most már nem mint gya­korló ápolónők, hanem szakképzett nővérek dolgozzanak munkahelyeiken. Soltz Gertrud az egyik legjobb tanulója volt az iskolának és most a jeles bizonyítványt örömmel mutatja szüleinek. Ballagnák a nővérek. A hároméves kemény tanulás után megérdemelten kapták meg diplomájukat. (Kiss Béla felvételei) Tízszer több naposliba a ház.áji gazdaságoknak Kedvező szerződéses feltételek biztosítják a kifizetődő háztáji baromfitartást Az egyik legjövedelmezőbb háztáji foglalkozás, a ba­romfitartás iránt, országszer­te fokozódó érdeklődés ta­pasztalható. A napfényes, ta­vaszi as időjárás beköszöntővel haját leengedte és játszani ha­gyott vele és versenyt dalolt a nyitott ahlakunkba tévedt sár­ga madárral. Másodiknak édesapám, aki ökölbeszorított kis kezem bütykein megtanította, hogyan kell kiszámolnom a rövid hó­napokat: „áp-jún-sze-no” és biztosított róla, hogy az én Márciusom a legdaliásabb hó­napok között van. Harminc­egy napos! Utánuk mindjárt Petőfi Sándor lépked, azonmód ahogy először láttam az elemi iskola falán, ahogy először mesélték nekem, mint vonul a márciusi ifjak élén a Nemzeti Múzeum lépcsőjére. És, hogy nagydiák lettem, névadód, Mars isten is csatla­kozott március-képzetemben Petőfi mellé. Pajzsával, lánd zsáival teljes fegyverzetben igazodott a sorba. Komoly vitába is kevered­tem a gyerekekkel. Azt állí­tottam ugyanis, hogy igazuk volt a régi rómaiaknak, akik márciussal kezdték az évet, nem pedig, mint mi, a tél közepén. Csótai, az ügyvéd úr fia, pogánynak nevezett emi­att és azt mondta: vélemé­nyem kimerít valami kritériu­mot, amely törvénybe ütkö­zik. Nagyon megijedtem. Akkor jöttek a komor na­pok, a kegyetlen évek. Édes­apám arcára ráncokat gyűrt a gond, édesanyám szemét köny- nyel fátyolozta a bánat. Én te- toetetíenül lapdftam és ttok­ban téged vártalak, Március! És te eljöttél évről évre és föl­emelted édesapám fejét és le­törölted a könnyet édesanyám arcéról és... és nem kellett a szeneshez mennem kunyerálni fölírásra öt kiló fát. Futhat­tam a grundra kergetni a gömbölyű rongyot, mígnem laposra nyomorítva szétmál- lott, mint alkonyaikor a sár­gás-szürke márciusi felhő túl a Dunán, a Virágosnyereg ölé­ben. És közben valamikor csat­lakozott márciusi képzetem­hez egy mosolygós, paraszti arc. Valamelyik napilap év­könyvének illusztrációjában fogta az ekeszarvát és miköz­ben a barázdába nyomta a va­sat, féloldalt a nyájas olvasó­ra fordította tekintetét és mo­solygott a kackiás bajusza alatt. Közvetlen melléje került el­ső szerelmem, a szőke hajú, kék szemű, alig tizennégy, éves Magdika. Fehér térdzokniban érkezett az első randevúra. Sétálni mentünk. Én keveset beszéltejn, ő még annvit se. Alkonyat felé hazakísértem, utána, a hat kedves mellé, akik úgy oltalmaztak téged nekem, mint római otthont a házi istenek, soká nem került senki. És jött a háború. Cilinderei urak adták a fegyvert az őrült kezébe. Az utolsó előtti évben a szombathelyi kórházba isMár- ans küldte az édesanaámpfc Még nem tudtam, hogy akkor láttam utoljára, de azóta úgy őrzöm megőszült haját, a bá­nattól megtört tekintetét a másik fiatal arca mellett... Édesanyám még sűrű hóesésen keresztül integetett vissza ne­kem és alig másfél hétre rá tört be a kórházba a feneva­dak közül egy hórihorgas po­rosz és üvöltötte, ahogy a tor­kán kifért: „Aus, aus, da Simulant!” Hogy csalódtam benned ak­kor, Március! Hogy kerülhet az én kedveseim mellé ez a sátáníajzat! Pedig ott volt, ott. Lépéssel előttünk hatalmas csizmáiban, széles terpesszél fedte előlem a többieket. Oly­kor, ha láttam a szüleim biz­tató tekintetét, Petőfi fenyege­tően magasba lendült öklét. Újra március volt, amikor Burgenlandban egy elhagyott magtárban vagy kétezred-ma- gammal búcsúzlkodtunk az élettöL Negyvenfctoos lázibon hevertem a földön. Akivel a* egyik órában még szólni tud­tam, a másik órában halott volt. Lázálmomban téged látta­lak. március, és mindazokat, akiket te adtál nekem. Fejem­ben. ha a szüntelen kalapálás megszakadt egy pillanatra, hallottam is a hangodat és olykor éreztem, hogy oda is, a halottas kamrába, belopózol hozzám. Földszaggal táplálsz, leheleteddel oltod szomjamat. És &z utolsó márciusi éjsza­kás. fejemhen a kalapálás mintha messzebbről hallatszott volna. Figyeltem: nem is ka­lapálnak — ágyú saól, gép­fegyver kattog. Az ajtóig csúsztam. Nem tudtam, ébren vagyok-e. vagy lázálmom folytatódik. Az élet- benmanadtak vak rikoltozással, őrjöngve ugráltak körül egy bekecses legényt .aki csitította őket. Szája csücskében újságpa­pírba csavart cigaretta parázs- lőtt, nyakálban géppisztoly ló­gott Vöröscsillagos kucsmáját tarkójára tolta, s hogy a nagy hálálkodás ettől sem szűnt meg, dobbantott a lábával, majd csendesen így szólt: — Igyite danrtoj! Mama zsgyot! Talán lefordította ruszin bajtársam a szavait (Menjetek haza, a mama vár) talán anélkül értettem meg. már nem tudom. Csak azt tudom, hogy még március volt hogy a bekecses legény odakerült az én már­ciusi tablómba, s ahogy meg­állt ott a kedveseim mellett szerényen, oldalt, a vad po­rosz ijedten elsomíordált. Azóta is, minden tavasszal, ha rámköszönt Március, elhoz­za nékem az én kedveseimet: fiatal édesanyámat komoly édesapámat, a köitőisten Pető­fit. a hadisten Marsot, a mo­solygó szántóvetőt, a szőke tásdányt, megőszült édesanyá­mat és a vörös csillagos le­az „idényt rövidesen megkez­dődik, s ezzel napirendre kerül­nek a naposbaromfi ellátás, va­lamint a baromfi- és tojásérté- kesiítés kérdései. A SZÖVÉRT illetékes munkatársai ezzel kapcsolatban elmondták, hogy naposcsibéből az egész kötteté­si idényben keréken) 27 milliót bocsátanak a háztáji gazdasá­gok rendelkezésére. Az illeté­kes szervek tisztóban vannak azzal, hogy ez a mennyiség nem fedezi az évről évre nö­vekvő igényéket éppen ezért arra hívják fed a baromfitar­tó háztáji gazdák figyelmét, hogy a keltető állomásokról vásárolt naposbaromfit elsősor­ban a törzsállomány kialakítá­sára, állománycserére nasznál- ják fel. Az idén kiadásra ke­rülő naposcsibék döntő többsé­ge ugyanis hampshire, vagy hampshire-rel keresztezett sár­ga magyar, tehát tartása érde­mes nagyhozamú fajta. A naposliba-éllátás viszont a kívánt szántén lesz. Az elmúlt évben a földművesszövetkeze­tek mindössze 149 000 naposdi- bát tudtak a háztáji gazdasá­gok rendelkezésére bocsátani, az idén ennék már csaknem tízszeresét, együttesen körülbe­lül 1,4 milliót. Ez a mennyiség már nyilvánvalóan elegendő 'esz ahhoz, hogy a szabadpiacon gvakra 50—60 forintra emelke­dő naposliba árát leszorítsa, s ezzel kedvezőbb tartási fetté­teleket teremtsen. A földmű­vesszövetkezetek által forga­lomba hozott naposliba árával kapcsolatban a végső döntés még nem született meg, annyi azonban bizonyos, hogy az el­múlt években kialakult szabad­piaci árnak nem sokkal több mint a fele lesz, tehát körülbe­lül 30 forint körül alakul ki. ttavóskacsábóIL nagyjából a múlt évi mennyiséget kapják a háztáji gazdaságok, napospuly­kából pedig kereken. 50 százai lékkai többet. A baromfi- és tojásértékesí­tési lehetőségek az elmúlt évi­hez hasonlóan az idén is nagyon kedvezőek. A tojás árszín tje változatlan marad. Ugyanúgy érvényben marad az a rendel­kezés is, mely szerint 1,10 few rintaál olcsóbban még a szezon időszakban sem vásárolnak fel tojást. Egy és több éves szerző­dés egyaránt köthető. Az egy évre leszerződhető legkisebb mennyiséget 1000 darabban szabták meg. Az újonnan kötött szerződésekre minden egyes to­jás után 8 deka tojótápot cse­rélhetnek a tojásértékesítésre szerződő háztáji baromfitartók. 1 kiló tojótápért 1 kiló 27 deka kukoricát, vagy árpát kell át­adniuk. A már korábban meg­kötött több éves szerződések változatlan feltételekkel érvé­nyesek. A hízott libát az átadás idő­pontjától függően különböző áron. de maximum 25 forintért vásárolták. Az idén minden időszakban ezen a legmagasabb 25 forintos áron vásárolják a hízott liba kilóját. Minden egyes leszerződött liba után 15 kiló kukoricát adnak állami áron, s ugyancsak minden egyes leszerződött liba után 40 forint előleget vehetnek fel a hizla­lók. A pulyka- és kacsaértéker sítési szerződések feltételei lé­nyegében változatlanul érvé­nyesek. (MTI) XjPjUSMG 3 1965, március 16., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents